Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-07 / 288. szám

űl|«n Cselekvésen a sor A MSZMP Központi Bizott­sága a párt X. kongresszusa óta a gazdasági építőimunká­ban megtett utat sokrétűen, eiemzően tekintette át. Ellen­őrizte, ohtgyan váltak valóra a X. kongresszus határozatai. Éppen ezért a gyakorlatból in­dult ki és a konkrét, időszerű tennivalókra hozott állásfog­lalást. A mezőgazdaság dolgozói jóleső érzéssel vették tudomá­sul, hogy a bruttó termelés üteme dinamikusabban nőtt, mint, ahogy a negyedik ötéves tervre összességében előirá­nyozták. így van ez a me­gyénkben is, ahol 1970-ről l97í-re közéi 200 millió fo­rinttal emelkedett a termelési érték, egyidejűleg takaréko­sabb a költségfelhasználás, fo­kozódó a munkaterr^elékeny- ség. Az elért eredmények bizta­tóak. A kedvező tendenciák mellett azokra a területekre kell a figyelmet összpontosíta­ni, amelyeknek fejlődése, ará­nyai ellentmondásosak, belső feszültségek forrásai. Ezek kö­zül elsősorban a szarvasmar­ha-ágazatot, a munkai n tenzív kultúrákat és a zöldségter­melést lehet kiemelni. A KB állásfoglalásában le­szögezte, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében a szarvasmar­ha-tenyésztés fellendítését, a tehénállomány növelését és a hpzamok emelését, a zöldség- termelés fokozását, valamint a hozzá szükséges modern technika szélesebb körű elter­jesztését alapvető feladatnak kell tekinteni. Közismerten Nógrád me­gy® — viszonyainál és lehető­ségeinél fogva — kedvezőtlen adottságú, szarvasmarhaaktív megye. Az élelmiszer-gazdaság hosszú távú irányelvei és ne­gyedik ötéves terve kapcsán a fejiésztés irányát úgy hatá­roztuk meg, hogy a termelési struktúrában a növényterme­lést alárendeljük az állatte­nyésztésnek, különösen pedig a szarvasmarha-ágazat szük­ségleteinek. EZ HOSSZC távú, jelentős tőkebefektetéseket igénylő olyan folyamat, amelyet a többi fejlesztési alternatívához hasonlóan ügy kell felfogni, hogy csak az üzemi erőforrá­sokból kiindulva, azt reálisan és prognosztikusain, több évre felmérve határozható meg. Máris jelentős intézkedések történtek a szarvasmarha- ágzat fejlesztésére. Első lépés­ként termelőszövetkezeteink­ben — a korábbi évek kedve­zőtlen létsaámalakulása — a csökkenés megállt és három­negyed éves tényszámok alap­ján a szarvasmarha összessé­gében három-négy százalékkal, a tehénlétszám két-három szá­zalékkal nőtt. Ez a fejlődés extenzív szakasza. Következő lépésként — és ez már inten- zifikálás — a takarmányok hatékony transzformálását, a tej, hús és egyéb állati termék növekvő tömegű és gazdasá­gos termelését kell tekinteni. Megvan a reális lehetősége az üzemi és népgazdasági érdek kellő összehangolásának. Az új közgazdasági környezet, a felvásárlási árszínvonal eme­lésével, a juttatások rendsze­rének kiszélesítésével megte­remtette a különféle érdekelt­ségek minden eddiginél össze­hangoltabb viszonyait. A szá­mítások azt mutatják, hogy a juttatások és elvonások mérle­ge pozitív, a további lehető­ségeket a termelési színvonal emelésében kell keresni, így az üzemeken a sor, hogy erő­forrásaikat mozgásba hozzák, belső tartalékaikat feltárják egy racionális, az újraterme­lést és egyensúlyt magasabb színvonalon biztosító fejlesz­tés irányába. A központi intézkedésekkel összhangban jelentősen orien­táltuk és továbbra is ösztö­nözzük gazdaságainkat a munkaintenzív kultúráknál tapasztalt nagymérvű csökke­nés mérséklésére. A jövedel­mező gazdálkodás megterem­tésénél, különösen a cukorré­pánál, kedvező jövedelmező­ségi ráta várható. Ügy ítél­jük meg, hogy 65 Ft/mázsa átlagár és 200 mázsa/kh-kénti átlagtermés esetén a nettó jö­vedelem 3000—5000 forint kö­zött alakulhat, átlagos ráfor­dítási szintet figyelembe véve. A zöldségtermesztésben is összetettek a feladatok. Me­gyénk adottságai nem kedvez­nek a zöldségtermesztésnek, a növénytermelési ágazatban való helye mégis az országos mutató körül alakul (2—3 szá­zalék). Ennék az ágazatnak komplex fejlesztésére szűkö­sek az erőforrások, az ágazat jövedelmezősége a növekvő árszínvonal ellenére sem éri el a kívánatos szintet. Élet­színvonal-politikánkkal össz­hangban a zöldségtermesztés helyét és fejlesztési irányát kisebb területekre koncentrál­va úgy kell meghatározni, hogy a megyei ellátás tovább ja­vuljon, gazdaságosan termelt, egyre több és olcsóbb árufé­leséggel. A PARTHATÁROZAT csak a vállalatok és üzemek min­dennapi gyakorlatában, a ve­zetők és dolgozók összehan­golt, sokrétű, alapos és konst­ruktív munkájával válhat ' további fejlődés mozgatóru gojává, újabb nagy eredmé­nyek alapjává. Dr. Gyöngyösi István közgazdasági csoportvezető Erő a betűkben Hol a helye az embernek? Egy rokonszenves, fiatal ön­tőt ismertem meg nemrégen Balassagyarmaton. Keresztú­ri Tibornak hívják. Huszon­nyolc éves, családos, lánya négy-, fia kétéves, három éve dolgozik a Fémipari Vállalat öntödéjében. Ebben az évben kérte felvételét a pártba. No­vemberben találkoztunk, s azóta már a „piros könyvecs­ke” bizonyára ott lapul az irattárcájában. A fiatalember ajánlója Ret- zer Henrik negyvenötös párt­tag volt, aki eddig már leg­alább negyven munkatársáért, főleg fiatalokért vállalt „ke­zességet” a felszabadulás óta eltelt majdnem három évti­zedben. — Két év alatt, amióta együtt dolgozunk, volt idő ar­ra, hogy megismerjem Keresz­túri Tibort — mondta. — Negyvenegyen—negyvenket- ten dolgozunk itt két műszak­ban, kemény munka a miénk, ami közel hozza egymáshoz az embereket. Rá vagyunk utalva egymás megértésére és segítőkészségére. A munkakö­rülmények is mostohák, sze­rencsére nemsokára új hely­re költözünk... Többször jár­tam Tiboréknál, beszélgettünk életről, munkáról, politikáról. Ügy tapasztaltam, érti és sze­reti a munkáját, szívesen se­gít másoknak. Ahhoz képest, hogy fiatal, nagyon jól ismeri a szakmát. Munkája, maga­tartása példamutató, családi élete rendezett. Hogyan jut el egy fiatal munkás odáig, hogy felvéte­lét kérje a pártba? Keresztúri Tibor így vála­szolt: — A szüleim nem pártta­gok, de én már az iparitanuló­éveim alatt KISZ-tag lettem. A katonaságnál is az voltam. Vácott, meg Salgótarjánban, a kohászati üzemeknél tanultam a szakmát. Egy ideig Apcon is dolgoztam. Három munkahe­lyem volt eddig. Nem is baj. Mindenhol nagyon sokat ta­nultam és tapasztaltam. A munkában az útkeresés, a be­illeszkedés időszaka ez a né­hány év. Az ember megálla­podik valahol, családot ala­pít, megtalálja a helyét a tár­sadalomban. Ezekben az évek­ben azt is mindenkinek el kell dönteni, hova és kikhez akar tartozni, hol a helye az emberek között, hol a helye a társadalomban és a közélet­ben. S Keresztúri Tibor eldöntöt­te. Ezért kérte felvételét az MSZMP-be. — Van-e a környezetében olyan ember, akihez szeret­ne hasonlítani? Kit tart pél­daképének? — Nem akarok személy sze­rint senkit kiemelni... Inkább azt mondanám, hogy a becsü­letes emberek a példaképeim. Akik elveik szerint élnek és dolgoznak, szavaik és cseleke­deteik mögött nincsen hátsó gondolat és számítás. Akik nem érdekből mondják, amit mondanak, mert ilyeh is van, hanem meggyőződésből. Tisz­tességesen dolgoznak, őszintén vallják, amit mondanak. Eze­ket az embereket tisztelem és becsülöm, őket tartom példa­képeimnek. A fiatal öntő a „Május 1" Szocialista Brigád egyik cso­portvezetője. Végigjártuk az elavult műhelyeket, ahol kez­detleges körülmények között készülnek az öntvények. Kész­ségesen mutogatta és magya­rázta, melyik öntvényt hogyan és mivel csinálják. Legvégére egyetlen kérdésem maradt, mi a vágya és célja az életben? — Ha kemény mesterség is, a szakmámat szeretem — mondta. — Nem is akarok mást csinálni. S itt, Balassa­gyarmaton akarok maradni. Családommal szeretnék be­költözni a városba Heren- csényből, ahol a szüleimmel lakunk. Ügy tervezzük, hogy itt veszünk házat. A gyereke­ket becsületes emberekké aka­rom nevelni, ahogyan minden rendes ember. Azt szeretném, ha felnőnek, ők is találják meg a helyüket az életben, ahogyan én is megtaláltam... K. S. N agy erő rejlik a szürke ólombetűk­ben. Szavak, mondatok, eszméket kifejező gondolatok formálódnak általuk a napilapok és folyóiratok hasábjain. A nyomtatott betűk sorait olvasva ember­milliók tájékozódnak az ország és a vi­lág eseményeiről, a szocialista építőmun­ka eredményeiről, de a termelésben vagy éppen a közéletben elkövetett hibákról, mulasztásokról is. Tükrözik a rohamosan változó életet és közvetve vagy közvetle­nül a társadalmi valóságot. A nyomtatott betű jelentősége felmérhetetlen a közvé­lemény formálásában. A szocialista sajtónak nélkülözhetetlen a szerepe az új társadalom építésében, a munkáshatalom erősítésében.1 Elsősorban a sajtón keresztül ismerik meg a dolgozó tömegek például a párt politikájának irányelveit, ezért nagy a felelősségük azok­nak az újságíróknak, akik a nyomtatott betűt felhasználva végzik munkájukat. Ez a felelősség nemcsak azt jelenti, hogy a lapokon keresztül objektív ismereteket adjanak, hanem azt is. hogy a politikát a tömegekkel mindennap megértessék, el­fogadtassák és végrehajtására mozgósítsa­nak. Az újságíró a legnagyobb nyilvánosság előtt dolgozik. Adatok tanúskodnak erről. A napi- és hetilapok, folyóiratok és egyéb sajtótermékek hazánkban évente több mint egymilliárd példányban kerülnek az olvasók kezébe. Az előfizetések száma meghaladja a 6 milliót. A magyar nép „újságolvasó” lett — minden száz család­ból 70-ben előfizetnek napilapra. Sok számot említhetnénk még a sajtó népsze­rűségéről, de az említett néhány tény is bizonyítja: újságjainknak hitele van az olvasók előtt. A valóságot tükrözik, te­hát jól ' Informálnak, közérthetően áten­gedik a látott és tapasztalt élményeket, és elfogadtatják az újságírói ítélőképessé­get. A kommunisták tulajdonsága, hogy so­ha nem lehetnek elégedettek az ered­ményekkel, mert a túlzott megnyugvást könnyen tunyaság követheti. Érvényes ez a sajtóra és munkatársaira is. A társa­dalmi fejlődéstől soha nem maradhatnak el, mindig tudniuk kell, mit támogassa­nak és erősítsenek, s mit támadjanak. A szocialista sajtó mindig a munkásosztály igazi érdekei mellett áll ki, és elsőrendű feladata, hogy a termelőmunkában és a közéletben segítse elhárítani a fejlődés akadályait. A munkásosztályt, a népet, a társadalmi haladást kell szolgálnia, és en­nek a szolgálatnak a jobb ellátása ér­dekében szükséges arra törekedni, hogy még tartalmasabbá, színvonalasabbá, az olvasók növekvő igényeinek megfelelőbbé tegyék a lapokat, folyóiratokat., A maga­sabb színvonalon megjelenő sajtót kíván­ja segíteni az a számottevő változás Is, amely a következő évek terveiben szere­pel. A már megkezdődött nagyarányú nyomdai rekonstrukciókra gondolunk, amelyek nagy része lapfejlesztési célokat szolgál. fi kommunista újságírók, sajtómun- kások nagy történelmi személyisé­geket tudhatnak közvetlen példaképüknek. Szerkesztőnek mondotta magát Marx és Lenin. A magyar újságírás nagy alakjai közt tartják számon Kun Bélát, Szamuely Tibort és Rózsa Ferencet. De a kommu­nista mozgalom számos kiemelkedő egyé­niségéről tudjuk még, hogy újságíróként dolgozott, és legfőbb fegyvere az eszme terjesztésére a nyomtatott betű volt. A példaképekre és munkásságukra is emlé­kezünk a magyar sajtó napján, ma de­cember 7-én, a magyar kommunista moz­galom nagy eseményének, a Vörös Újság megjelenésének 54. évfordulóján. Kovács András A szécsényi tangazdaság Burgonyaprogram A szécsényi tangazdaságról kevés szó esik mostanában. A valamikor esztendőnként ki­tüntetett állami gazdaságban ma is mint régen, szorgalma­san dolgoznak az emberek, csak szerénykednek, eredmé­nyeikkel nem szeretnek dicse­kedni. Pedig volna mivel, mert az idén burgonyából — igaz holland fajtából és a kísérleti parcellán — holdanként két­száz mázsán jóval felül taka­rítottak be. Ezzel azt is el­árultuk, hogy a gazdaságban a burgonyatermesztés a fő feladat. A szécsényi mezőgazdasági szakközépiskola tangazdasága ezer holdnál valamivel na­gyobb szántóterületen gaz­dálkodik. Vetésszerkezetét ép­pen a gazdaságosság és lehe­tőség kereteihez igazítva le­egyszerűsítette. A szántó har­minc százalékán gabonát, hu­szonöt százalékán burgonyát, tizennyolc százalékán abrak­takarmányt termeszt. Kukori­cájuk csak annyi, amennyi az iskolásoknak tanulmányaik szempontjából szükséges. Az állattenyésztésben a szarvas- marha tejtermelésre van. Saj­nos, nem a legsikeresebb. Igen alacsony a tejtermelés színvonala. Az állattenyésztés sikerte­lenségéről az igazság megis­merése érdekében fel kell tár­ni a valóságot. Jogos a köz­véleménynek az a kívánsága, hogy egy állami gazdaság példamutatóan gazdálkodjon. A szécsényiektől is jogosan várják, hogy a tejtermelésben is mutassanak példát. Ked­vező a környezet, hozzáértők a szakemberek. így látja a közvélemény, abból is táplál­kozva, hogy azon a környé­ken a szarvasmarha-tenyész­tésnek nagy a múltja. Sajnos, sok minden megváltozott Szé- csény környékén. Az Ipoly- völgyi rétek, amelyek egyik alapját képezték a szarvas­marha-tenyésztésnek, ma már tulajdonképpen nem kaszálók, hanem kimondott mocsarasak. Azon a jószág nem jut ha­rapnivalóhoz. Rá sem enged­hetik, mert ha nem kap máj­mételyt, akkor belefullad a lápba. Nagyon furcsán hang­zik, de valaha az ország egy jelentős részét a legfinomabb takarmánnyal ellátó vidék csupán arra a szálas takar­mányra szorul, amelyet a szántóföldön termeszt. Mint jeleztük is, ez nem több a tangazdaságban, mint az össz­terület tizennyolc százaléka. Ez az oka az alacsony szín­vonalú szarvasmarha-tenyész­tésnek. mltásukat, fokozatosan áttér­nek a termesztés korszerűsíté­sére. Az idén már egy burgonya- kombájn dolgozott a földjei­ken. Az ültetést félautomata gépekkel végezték eL Gép­pel töltögettek, vegyszereztek. A félautomata ültetőgépen kí­vül emberi kézre nincs szük­ség a termesztéshez. A mi viszonylatunkhoz azon­ban nem befejezett a burgo- nyatermesztés korszerűsítése a szécsényi tangazdaságban. Az elkövetkező évben, majd az azt követőkben további új eljárásokat vezetnek be. Ez gyakorlatilag azt jelenti majd, hogy az eddigi, naponta hat­vanöt ember munkája helyett, nyolc dolgozó végzi a tangaz­daságban a burgonya termesz­tését. A Salgótarjáni Kohászati üzemek kovácsolomühelyében Kulcsár felv. Erről a termelési ágazatról természetesen nem mondanak le. Ellenkezőleg, nagy teryeik vannak, amelyeket ha meg­valósíthatnak, példamutatóvá válnak ezen a téren is. En­nek feltétele viszont az Ipoly igen rossz állapotban levő kacskaringós medrének a rendbe tétele. Ez a veszteséggel járó ága­zat, amelyet megszüntetni nem lehet, kényszerítette a gaz­daság vezetőit olyan nyere­séggel járó növénytermesztés kialakítására, amilyennel ren­delkeznek. Igen megdolgoztak azért az eredményért, ame­lyet ezen a területen elértek. Hosszú esztendők kísérleteinek az eredménye a szapora, jó minőségű holland fajta bur­gonya elterjesztése. Ebből a fajtából 200—250 holdon ter­mesztenek. Tekintettel arra, hogy így megtalálják szá­A tervek elkészültek a gé­pesítésre. 1973. év elején meg­érkeznek a burgonyatermesz- tés gépsorai, mintegy 2—2,5 millió forint értékben. Ezzel lehetővé válik 200 katasztrá- lis hold burgonya komplex gépesített termesztése, ülte­téstől — eladásig. A meglevő gépsorok mellé úgynevezett burgonyaszártépő is besora­kozik. Ez lesz a megyében az első ilyen gép. Jelentősé­ge: nem vegyszerrel, hanem géppel távolítják el a gumók szárait, ami viszont közegész­ségügyi szempontból igen lé­nyeges. A gazdaság vezetői nagyon okosan használják ki a hollandokkal. létrejött kap­csolataikat. Azoktól kapják a gépeket is. Igaz, két, két és fél millió forint a technika ára, de megéri. A jövő évben már üzembe állítják a váloga­tógépet és megkezdik a je­lenlegi burgonyatárolók kor­szerűsítését is. Amikor azzal elkészülnek, véget vetnek a nagyon drága kézi munka, az igényes prizmás világnak. Gondokkal, buktatókkal, de annál több sikerrel dolgoznak a szécsényi tangazdaság dol­gozói. Biztosan hallani fo­gunk még róluk, B. Gy. NÓGRÁD — 1972, december 7„ csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents