Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-05 / 286. szám

felerson Amerika érdekeltségét hangsúlyozta Ma fejeződik be az általános vita Helsinkiben Kilenc felszólalással folyta­tódott hétfőn Helsinkiben a Dipoli konferenciacsanokban az európai biztonsági és együttműködési konferenciát előkészítő nagyköveti tanács­kozás — ezen a napon kaptak eddig legtöbben szót. Kivétel nélkül minden felszólalás he­lyesélte a biztonsági konferen­cia összehívását és állást fog­lalt a napirend egyes kérdé­seinek gondos megvitatása mellett. Továbbra is egyetér­tés mutatkozik abban, hogy a biztonsági konferenciának meg kell vitatnia az együttműkö­dés fejlesztésének kérdéseit, s a biztonság alapelveit. A legnagyobb érdeklődés hétfőn az amerikai felszóla­lást kísérte. Peterson nagykö­vet az amerikai kormány ér­dekeltségét hangsúlyozta és kijelentette, az Egyesült Álla­mok kész részt venni a biz­tonsági konferencián, ha azt megfelelő módon készítik elő a jelenlegi tanácskozássoroza­ton. Az amerikai nagykövet mérsékelt hangú beszédében — szocialista újságírók véle­ménye szerint — csak óvatos formában terjesztett elő a fel­tételeket, s ezek általában nem tértek el a NATO-tag- államok már korábban ismert véleményétől. Ugyanakkor a nagykövet igyekezett messze­menően kiemeli, hogy Wa­shington nagy jelentőséget tu­lajdonít az európai kérdések ilyen úton történő rendezésé­nek. A hétfői nap egyébként jó­részt a kis országok, sőt a mi­niállamok napja volt — fel­szólalt a Vatikán, San Mari­no, Lichtenstein képviselője és' rajtuk kívül Írország és Xz- iand nagykövete. Valameny- nyien aláhúzták a kis orszá­gok jogait az ilyen jellegű ta­nácskozáson, de többen rá­mutattak, maga az a tény, hogy a misszióvezetői megbe­szélésen nagy és kis európai oszágok együtt vesznek részt, az őszinte jó szándékot, a megoldási készséget bizonyítja. A három földközi-tengeri ország képviselője ugyancsak mérsékeltnek minősíthető hangvételű beszédében végső soron pozitívan közelítette meg a biztonsági konferencia problémáját. Bár a görög és a török képviselő is leszögezte, a konferenciának foglalkoznia kell a Földközi-tenger kérdé­seivel is, nem javasolták, hogy azokat tűzzék napirendre az eljövendő tanácskozásom. A nyugati felszólalások ál­talában ismét a gondos előké­szítést, ezen belül a biztonsá­gi konferencia napirendje meghatározásának elsőbbségét húzták alá. Ez a probléma nem jelent elháríthatatlan aka­dályt, s így bízni lehet abban, hogy az általános vita befe­jeztével az érdemi kérdések eldöntésében sem lesz áthi­dalhatatlan nézeteltérés a részvevők között. Az európai biztonsági kon­ferencia előkészítésével foglal­kozó nagyköveti tanácskozáson kedden fejeződik be az álta­lános vita. Ezen a napon szó­lal fel Rónai Rudolf magyar nagykövet is. Szerdán a ta­nácskozáson a finn nemzeti ünnep miatt szünetet tarta­nak. (MTI) Salvador Allende, Chile elnOke, mexikói látogatása után megérkezett New Yorkba, ahol részt vesz és felszólal az ENSZ ülésszakán A csehszlovák külügyminiszter Romániában George Macovescu román külügyminiszter meghívására létfőn Bukarestbe érkezett Bo- luslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter. A csehszlo­vák vendéget a repülőtéren George Macovescu és több nas magas rangú román vezető személyiség fogadta. Bohuslav Chnoupek Buka- esfcben George Macovescu .ülügyminiszterrel a két or­szág baráti kapcsolatainak és sokoldalú együttműködésé- lek további elmélyítéséről és a nemzetközi helyzet iődszerű kérdéseiről tanácskozik. A csehszlovák külügyminisz­ter december 9-ig tartózkodik Romániában. (MTI) Sikeres helyi ütközetek Rakétatámadás Da Mang ellen Katonai puccs Hondurasban A hjndurasi hadsereg hét­főn vértelen katonai puccsal megdöntőt; a Ramon rrnesto Cruz elnök uralmát. Mint a hondurasi főváros, Tegucigalpa Rádiója bejelen­tette, a katonai vezetők Os- valdo Lopez Arellano tábor­nokot, a hadsereg főparancs­nokát nevezték ki új köztár­sasági elnökké. A tábornok 1963. és 1971. között már Honduras államfőj'e volt. A Tegucigalpa! Rádióban beol­vasott hivatalos közlemény szerint Osvaldo Lopez Arella­no „legalább öt évig” irányít­ja majd a közép-amerikai or­szágot. Hondurasban a helyzet nyu­godt, a hatalmától megfosz­tott elnök házi őrizetben van. Ljabb bizalmas találkozó Párizsban Mosolyogtak, de nem nyilatkoztak Le Duc Tho. a VDK Pá­rizsban tárgyaló küldöttségé­nek különleges tanácsadója és Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadója hétfőn délelőtt 10.30 órakor kezdte meg újabbf bizalmas megbe­széléseit a' francia főváros egyik elővárosában, Choisy- Le-Roi-ban. Az eszmecserén részt vett Xuan Thy államminiszter, a demokratikus Vietnam párizsi tárgyaló küldöttségének veze­tője és Alexander Máig tá­bornok, Kissinger helyettese is. Két és fél óra hosszat tar­tott Le Dúc Tho és Kissinger hétfő délelőtti újabb bizalmas megbeszélése. A VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges ta­nácsadója és a kíséretében le­vő Xuan Thuy küldöttségve­zető, valamint az amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó és helyettese, Haig tábornok mosolyogva távozott a tárgya­lás színhelyéről, de az épület előtt várakozó újságíróknak egyikük sem nyilatkozott. A _ Reuter értesülése szerint a párizsi bizalmas megbeszé­léseket kedden folytatják, bár hivatalosan ezt nem erősf‘et­ték meg. (MTI) Dél-Vietnamiban a hazafias erők a több napja tartó mon­szun esőzések közepette is si­keresen vívják helyi ütköze­teiket a főbb frontszakaszon. A saigoni katonai parancs­nokság vasárnapi jelentése szerint a felszabadító erők a központi fennsíkon, Kontum tartományi székhely körzeté­ben, özönvízszerű esőben raj­taütöttek a saigoni kormány különleges alakulatának egyik védelmi állásán és elfoglalták. A támadást erős tüzérségi előkészítés előzte meg. Az amerikai légierődök Quang Tri körzetében 4o be­vetésben szórták \p bombái­kat a felszabadító erők kezén levő térségek fölött, ahol — mint az AP amerikai hírügy­nökség jelentette— csapa tösz- szevonásokat feltételeztek. Da Nangot vasárnap virradóra rakétatámadás érte, a szabad­ságharcosok ezúttal a fontos amerikai légi támaszpont lő­szerraktárait vették célba. A hazafiak a Saigon körül fo­lyó összecsapások során ugyancsak rakétával lelőttek egy „Cobra” típusú amerikai harci helikoptert. A dél-vietnami népi felszaba­dító erők hétfőn — 4 nap alatt í már a második alkalommal — ! heves tüzérségi tüzet zúdítot­Mohamed Hasszán el-Zajjat egyiptomi külügyminiszter az amerikai ABC televízió kame­rái előtt kijelentette: országa elfogadná a közel-keleti (egyiptomi—izraeli) konfliktus részleges — a Szuezi-csatorna megnyitásával együtt járó — megoldását, ha biztosítékokat kapna területi integritására vonatkozóan. Más kérdésekről szólva Zaj- jat elmondotta, hogy Egyip­tom az ENSZ-közgyűlés most folyó közel-keleti vitájában nem föltétlenül törekszik szankciók megszavaztatására Izraellel szemben. Beéri az­zal, ha a Biztonsági Tanács határozatának végre nem haj­tásáért járó szankciók előtt Izrael a nemzetek közösségé­től „figyelmeztetést” kap. tak a Saigontól mindössze. 15 kilométerrel észak-keletre le­vő Bien Hoa-i légi támaszpont­ra. Hétfőn hajnalban tíz 122 milliméteres rakétájuk csapó­dott be az ellenség e fontos bázisába'. Sikeres akciót indítottak a dél-vietnami forradalmi erők a Saigontól 130 kilométerrel északnyugatra levő Can Tho (Phong Dinh tartomány) ka­tonai célpontjai ellen is. A helységben több aknájuk csa­pódott be. A dél-vietnami központi fennsíkon a leghevesebb har­cok Kontumtól 10 kilométer­rel északnyugatra dúltak. A szorongatott helyzetben levő saigoni alakulatok támogatá­sára bevetették a légierőt és a nehéztüzérséget is. A hétfői had i tudósítások szerint az amerikai légierő folytatta Vietnam mindkét részének bombázását. A nyolc hajtóműve« B—52-es repülő- erődök támadásainak fő cél­pontja — saigoni tájékoztatás szerint — Észak-Vietnamiban a Dong Hói kikötővárostól mint­egy 40 kilométerrel délre levő térség,- Dél-Vietnamiban pedig a Quang Tri. Kontum és Sai­gon körüli felszabadított kör­zet volt. (MTI) Zajjat nyilatkozatával egy- időben a tekintélyes Time Magazin Golda Meir izraeli miniszterelnökkel közölt in­terjút. Meir újrafogalmazta a békével szemben támasztott izraeli feltételeket. Kijelentet­te, hogy békeegyezmény alá­írására sor kerülhet, ha Izra­el arab szomszédai elfogadják „az 1967-es határok helyre nem állíthatóságának elvét”. Az átfogó rendezésre vonat­kozó feltételt az; izraeli mi­niszterelnök kiegészítette a részleges rendezésre vonatko­zó másik feltételiéi: az izrae- üek „egy kis darabon” vonul­nának vissza a Szuezi-csator- nától, ugyanide viszont az egyiptomi haderő nem vonul­hat be. (MTI); Egyiptom nem szavaztat meg szankciókat Meir újrafogalmazta az izraeli feltételeket Újból napirenden: Namíbia Két választás a BT előtt (f* * 8 ■ Sva; Cl népszavazás A svájciak döntő többsége jóváhagyta a Közös Piaccal kötendő szabadkereskedel­mi szerződés gondolatát a há­romnapos népszavazáson, A hivatalos végeredmény szerint l 345 057 választópolgár a szer­ződés megkötése mellett. 509 350 szavazásra jogosult Pe­dig ellene szavazott. A népszavazáson svájci mér cével mérve viszonylag magas volt a részvételi arány; a sza­vazásra jogosultak 51.2 száza­léka jelent meg az urnáknál. A berni szövetségi kormány szóvivője elégedetten nyilat­kozott a népszavazás eredmé­A Belga fővárosban befeje­ződött az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzetközi bizottság üléssza­ka. Ez a szervezet eddig egyéb­ként európai koordinációs bi­zottság néven tanácskozott _ és határozatban döntött úgv hogy ezentúl új elnevezéssel folytatja munkáját. Az ülés­szakon 22 európai ország köz­életének képviselői vettek riszt és nyilatkozatot fogadtak el az eu-ónai biztonságért és e gyű! tműköd ésért vívott küz­delem legfontosabb kérdései­vel kapcsolatban. Az ülésszak három bizottsá­got hozott létre: a politikai, továbbá a gazdasági és tudó­Dr. AJtai Miklós Varsóban Dr. Jan Kaczmarek lengyel tudomány-technika és felső­oktatásügyi miniszter meg hívására Varsóba érkezett dr. Ajtai Miklós, a kormány el­nökhelyettese. Háromnapos ^lengyelországi tartózkodása során a kétoldalú tudomá nyos-műszaki .együttműködő;; fejlesztéséről tárgyal. A kormány elnökhelyettesé: a varsói repülőtéren Jan Kacz­marek fogadta. Jelen volt Né­meti József, hazánk lengyel országi nagykövete is. (MTI) mányos valamint a kulturális együttműködési bizottságát. Az ülésszak záróokmánya rámutat, hogy az európai biz­tonság és az együttműködés egyelőre nem megvalósult ténv és ezért „végtelenül nagy szük­ség van az európai közvéle­mény állhatatos erőfeszítése; .re. amelyek a fennálló nehéz­ségek leküzdésére és a már megtett lépések meggyorsítá­sára irányulnak”. Ez utóbbi célokat szem előtt tartva a nemzetközi bizottság akció- programot dolgozott ki. Az európai biztonságért és együttműködésért küzdő rém zetközi bizottság következő ülésszakát 1973. tavaszán tart iák meg (TASZSZ) Sara Lidman svéd írónő Ér. és a fiam című regényében megrázóan ábrázolja azokat az állapotokat, amelyek a faji megkülönböztetésről hírhedt Dél-afrikai Köztársaságban uralkodnak. Az őszinte, bátor hangú regény anélkül, hogy fel akarná korbácsolni az ér­zelmeket, behatol a kisebbsé­gi uralom legrejtettebb zu­gaiba, s szembetűnő élesség­gel mutatja be azt az állami politika erejével kialakított .zakadékot, ami a hatalmon levő fehér telepesek és a szí­nes bőrű őslakosság között van az élet minden szférájá­ban. Kimondott ítéletei mö­gött azonban többet is ér­zünk, mint' amennyiről a le­írt szavak árulkodnak. Meg­közelítő pontossággal talán így fogalmazhatnánk errőlT a pretoriai rendszer ugyan az apartheid fellegvára, a Dél­afrikai Köztársaságban ural­kodó állapotoknál azonban még elborzasztóbb is találha. tó. Az a kimondatlan többlet, amit Sara Lidman megállapí­tásainak hatására érzünk, el­sősorban Délnyugat-Afrikára, vagy ahogy másként nevezik: Namíbiára vonatkozik. A Pre- tóriához tartozó 821 ezer négy­zetkilométernyi területen élő, közel 600 ezer lélek még az anyaország színes bőrű lakos­ágánál is sanyarúbb körül­mények között tengődik: az ország — északi területeit le­számítva — úgynevezett rend­őri övezet, amelyben az afri­kaiak csak külön engedéllyel közlekedhetnek, ismeretlen a költözködés: jog, az őslakosok nem választók és nem választ­hatók, s a legkisebb elégedet­lenséget is a legvadabb és leg­véresebb terrorral torolják meg. Namíbia története a leg­utóbbi évszázadban még a leg­sötétebb afrikai gyarmatosítás­nál is sötétebb. Amióta rá­tették lábukat erre a földre, az első angol hódítók, a nép szinte megszakítás nélkül szenvedte különböző idegen hatalmak zsarnokságát. A múlt század végén a német imperializmus kebelezte be, húsz év múlva a Dél-afrikai Unió csapatai szállják meg, s 1920-tól pedig népszövetségi mandátum, ugyancsak a Dél­afrikai Unió közigazgatása alatt. A második világháborút kö­vetően először 1946-ban hall­hattunk a sokat szenvedett afrikai országról. Ekkor az ENSZ közgyűlése elutasítja a Dél-afrikai Uniónak Délnyu- gat-Afrika bekebelezésére vo­natkozó javaslatát, s felszólít­ja, hogy ENSZ gyámsági te­rületként kezelje, ám az unió elutasítja a határozatot, nem ad jelentést a lakosság hely­zetéről, az országba nem en­gedi be az ENSZ-bizottságot. Három év múlva odáig me­részkedik a már akkor egyre inkább fajüldöző politikát folytató kormány, hogy tör­vényellenesen a Dél-afrikai Unió tartományává nyilvánít­ja Délnyugat-Afrikát. Ettől kezdve Namíbia ál­landóan nemzetközi vita tár­gya. Gyakran szerepel a Biz­tonsági Tanács ülésének na­pirendjén, s az ott uralkodó állapotokat szinte minden közgyűlésén elemzi a világ- szervezet. Határozatot határo­zat követ, s egymást érik az olyan megnyilvánulások is, amikor a pretoriai fajüldöző rendszer elutasítja a világ­szervezet deklarációinak vég­rehajtását. Sőt, időnként még támadásba is lendült. 1964 márciusában például az elle­ne megnyilvánuló éles kritika miatt, amit az akkor készülő rezervációs törvények és a Namíbiában uralkodó állapo­tok váltottak ki, a Dél-afrikai Köztársaság. kilépett a Nem­zetközi Munkaügyi Szerve­zetből. A mai miniszterelnök, Balt­hazar Johannes Vorgter a ko­rábbi kormányfő, Verwosrd meggyilkolása után, 1966. szeptemberében került hata­lomra. Rá egy hónapra az ENSZ közgyűlése ismét napi­rendre tűzte Namíbia ügyét, s kimondta a Dél-afrikni Köz­társaság Délnyugat-Afrika feletti mandátumának meg­szüntetését. A pretóriai tele­peskormány azonban ügyet sem vetett a határozatra: to­vábbra is katonai és rendőri egységeket állomásoztatott Na­míbiában, fenntartotta a rab­szolgasággal rokon társadalmi állapotokat. U Thant, a világszervezet korábbi főtitkára gyakran emelt szót a namíbiai nép jo­gainak védelmében. A -főkép­pen humanitárius megnyilvá­nulások azonban semmi ered­ményt nem hoztak: Afrika legfejlettebb tőkésországa, bírva a nemzetközi imperia­lizmus hatékony anyagi és erkölcsi támogatását, jófor­mán oda sem figyelt U Thant megállapításaira. Mivel a határozatokat a világszervezet részéről nem követte semmi­féle szankció, az apartheid­politikát folytató Vorster-re­zsim teljes biztonságban érez­te magát, hallani sem akart Namíbia függetlenné nyilvá­nításáról, az országban ural-1 kodó tragikus helyzet felszá­molásáról. A mind határozottabb és követelőbb nemzetközi tilta­kozás hatására az U Thantot követő Kurt Waldheim ENSZ- fötitkár személyes megbízot­tat küldött a Dél-afrikai Köz­társaság fővárosába, a meg­lehetősen összekuszált kérdé­sek tisztázására. A misszió azonban, nem járt eredmény­nyel. A főtitkár személyes képviselőjének kis híján ajtót mutattak Pretóriában: a Vorster-kormány változatlan konoksággal kitartott korábbi álláspontja mellett, s a tör­vényellenesen annektált Dél- nyugat-Afrikát továbbra is saját területének tekinti. Kurt Waldheim minderről beszá­molt a Biztonsági Tanácsnak, amely néhány napja ismét napirendre tűzte Namíbia kérdésének meg'á.-gy. lását A főtitkár által a BT elé tárt kép elképesztően sötét, s bár a további tárgyalások lehető­sége fennáll, még csak bizta­tó jel sincs a probléma olyan megoldására, ami megfelelne a nemzeti önállóságra, független­ségre vágyó namíbiai nép érdekeinek. Ebben a helyzet­ben a Biztonsági Tanács szá­mára hovatovább csak két választás kínálkozik. Az egyik: tudomásul veszi a Dél- afrikai Köztársaság magatar­tását és hallgatólagosan szen­tesíti Pretoria uralmát, vagy pedig — ez a másik — meg- únva a rabszolgatartó makacs­ságát és packázásait, kény­szerítő szankciókat alkalmaz a Vorster-rezsim ellen. Külön­ben nem képzelhető el hala­dás a namíbiai kérdésben. Sz. L 2 NÓöRAD - 1972. deceinbet 5., kedd A3<cróprogram Európa biztonságáért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents