Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-05 / 286. szám

Nem tagkönyvvel születtek Amilyen öreg a gyár, legalább olyan sok és korszerű termék készül a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, és ugyanannyi fiatal szakmunkás dolgozik az üzemcsarnokban. Igen sokan tagjai az ifjúsági és kommunista szervezetnek. Bálint Sándor villanyszerelő — különben mér 1961-től itt dolgozik — az idén lépett a párttagok sorába. Nem ma kezdte a mozgalmi munkát: úttörőkora óta együtt él, mo­zog a közösséggel. A KISZ városi bizottságának is a tag­ja, az úttörőházban szakkörvezető. Az SKÜ-ben karban­tartási munkát végez, sztetoszkópjával örökítettük meg: villamos motorok csapágyainak hangját figyeli, hogy jól működnek-e a gépek? Á kovácsműhely titokzatos az Idegennek. Hatalmas zaka­tolás,. meleg és sejtelmes félhomány van ebben a gyár­részlegben. Itt dolgozik évek óta Szebeni Lajos, aki már szakmunkástanuló korában országos hírnévre tett szert Az „inasok” országos versenyén a 5. helyre került. 18 éves kora óta párttag, de most se sokkal több: 20 esztendős. Ám a fizetése felnőtt férfiéra vall: 3000—3200 Ft-okat keres. A Szalvai Mihály Brigád vezetőhelyettese, munkásőr raj- parancsnok, kiváló dolgozó és párttag: így sorolták kollé­gái a sok-sok címet, rangot Bogár Gyuláról, az SKÜ hi­deghengerműjében, Szalagokat csomagol, most éppen In­diába. És még ha azt is elmondjuk, hogy családapa és fia­tal férj, igazán kijár neki a tisztelet. Felesége is itt, és jól dolgozik. írta és fényképezte: Kulcsár József Harmat Endre: Brazíliai barangolások Tovább folytatni az üzem- és munkaszervezést Utazni jó. Messzire utazni még jobb. Főként oda, ahol „a glóbus hatalmas fehér folt­jai várnak” a hódító emberre, A szerző újságíró. Nem hódí­tani, csupán bepillantani érke­zett Dél-Amerika e legna­gyobb országába, hiszen a megismeréshez esztendők kel­lenének. Ezek szerint a Gon­dolat Kiadó „Világjárók” so­rozatában megjelent kötete nem több színvonalas útibe­számolónál? Ez sem lenne unalmas olvasmány, de Har­mat többet akar ennél. Az egzotikum mögött a realitás megmutatását, az összefüggé­sek felvillantását, földrajzi környezet, gazdaság és társa­dalom fő kapcsolatainak áb­rázolását. Szándéka nagyrészt teljesült. Barangolása során gyűjtött érdekességeket — Ka- rádi Katalin autójának törté­netétől a több éve ott tanító magyar egyetemi oktató vé­leményén át a híres karnevá­lokig — de értékeket is. így a többi között az éhség, a huszadik századi rabszolgaság magyarázatát, a gazdasági és társadalmi tevékenység mély ellentmondásait, hol burkolt, hol nyílt feszültségeit. Nemcsak szórakoztató, de tartalmas olvasmány. Kép­anyaga jól válogatott, hangu­latot is visszaadó kiegészítője a szövegnek. tm) Kiváló újítók A Kohászát! üzemekben időről időre egyre több alkotó kedvű dol­gozó vesz részt a gyűr ujítomoz- galmában. Erre a vállalat lehető­séget is biztosit az évente kia­dott pályázati felhívásokkal, újí­tási hónapok megrendezésével. A javaslattevő dolgozók fárado­zása nem eredménytelen, erről az is tanúskodik, hogy ez év első felében 11 újító teljesítette a ki­váló cim elnyerésének feltételeit. A második fél év eddigi időszaká­ban újabb nyolc javaslattevő di­csekedhet ezzel a címmel. Ezzel az újabb nyolc fővel immár Wi­re emelkedett a „Kiváló Újító” címmel kitüntetett dolgozók szá­ma. A elmet elnyert újítók közül 14-eit arany, 32-en ezüst, 85-en pedig bronz fokozató kitüntetést kaptak. Olyan békés természetű, melegszívű embert mint Gó­lyán András, a községi tanács elnöke, én keveset ismerek. Lehet, elfogódott vagyok vele szemben, hiszen siheder ko­rom óta ismerem, ő meg vi­szont engem. Érthető, ha örö­münket leljük, ha esztendő­ben egyszer találkozunk. Nem is miiihat el, hogy ne koccintsunk egyet. Ilyen szán-í dókkal léptünk ki késő este a tanácsházáról, amellyel szemben az új presszó les, nagy fényességgel a rimóci es­tébe. Arra felé ballagtunk, amikor meghallottam, hogy a faluszélen, a Sóspáston szán­tanak. Reszketett a levegő a gépek zúgásától. Este erősebb ezeknek a lánctalpasoknak a hangja. Füleltem, mire And­rás kicsi kalapját a homlo­kára emelte, hátát fordította a hideg szélnek és úgy tájé­koztatott. « — Kemény két legény az ott kint. Vasárnap meghara­gítottak. .. Ismerem én már magát ked­ves elnök elvtárs. Amikor a maga szeme így villan, ak­kor csak mimeli a haragot. ö is tudta, hogy nem hiszek neki. Néztük egymást a presz- szó fényétől megvilágítva, vár­va, melyikünk lesz élőbb őszinte. Kirobbant belőle a nevetés. Én sem tehettem más — mondta fulladozva Bandi. — Szeretem azt a büdös kölyköt. Te, az egy olyan szép formás gyerek. A sorozáson sem volt különb tartású nála. És szorgalmas... Apja nem rajong így a fiá­ért. Igaz, ez az András az egész faluért így rajong. Ké­sőbb, amikor a két traktoros abbahagyta a szántást elin­dultunk, hogy személyesen Is megismertessen a fiúval. Csak A NÓGRÁDI szénbányáknál az idei évre már üzem- és munkaszervezési ter­vet, programot dolgoztak ki. Legutóbb azt értékelték, hogy mi valósult meg eb­ből a tervből. Kányáson öt szervezési feladatot szab­tak meg. A termelés szervezését itt a pia­ci ingadozások határozták meg. A II. ne­gyedévben pédául nagyobb arányú feltá­rási, elővájási tevékenységre volt szükség, az év második felében viszont a tömeg- termelő munkahelyek telepítése, újabb frontfejtés kialakítása vált szükségessé. A létszámhelyzet javításával, a műszakga^- dálkodással kapcsolatban is történtek intéz­kedések. Bérpolitikai intézkedésekkel cél­feladatokat határoztak meg a termelés és a minőség javítása érdekében, azonban a terveket nem tudták maradéktalanul telje­síteni. Ménkes-aknában az egyik bányarész ki­fogyása után új munkahelyekre telepítet­ték át a dolgozókat. Innen jobb minőségű szenet termelnek. Ennél az aknaüzemnél továbbra is a munkafegyelem megszilár­dítását tartják a legfontosabb feladatnak, ezenkívül a kiszolgáló munkakörben meg­levő létszámhiányt jobb munkaszervezés­sel, gépesítéssel kívánják ellensúlyozni. A cél elérésére használják fel a rendelkezés­re álló anyagi ösztönző erőt is. A bányá­szati normákat még év elején rendezték, és ez volt az alapja a folyamatos tervtel­jesítésnek, a helyes bérgazdálkodásnak. Az üzem- és munkaszervezésben talán a legszebb eredményeket a szorospataki aknaüzemnél érték el, bár a piaci ingado­zások itt is befolyásolták a munkát. A második fél évre kialakított föld alatti koncentráció a teljesítmények lényeges növekedéséhez, az önköltség csökkenésé­hez vezetett. Sajnos, éppen az értékesítési gondok miatt az árbevétel nem alakult kedvezően. A korábbi gyakorlattól eltérő­en az idén darabos szénre nem tudtak ér­tékesítési lehetőséget biztosítani. A kon­centráció kialakításával a korábbi négy körlet helyett ma már három bányakör­letben tevékenykednek. Az összevonással lényegesen javult a létszám- és műszak­gazdálkodás, növekedett az egy frontra eső napi termelés és növekedett a produk­tív műszakok aránya is. A túlműszakok csökkentésével pedig kedvezően alakultak a bérköltségek. Szorospatakon átszervezték az üzem műszaki-gazdasági ügyvitelét is. Pontosan meghatározták a feladatköröket. A front­fejtésekre új technológiát dolgoztak ki biztonsági és termelékenységi okokból. Az egyik frontfejtésen bevezették KWB 2 tnaróhengeres jövesztést. Javították a bá­nyai szellőztetést oly módon, hogy villa- mosenergia-megtakarítást értek el, mégis nagyobb mennyiségű levegő került a munkahelyekre, ami a teljesítmények nö­velését is elősegítette. Az önköltséget csökkentették azzal is, hogy az egyik ereszkei frontfejtés szállító vágatait visz- szahagyták, és ezért nem volt szükség új vágat kihajtására. Elővájáson különböző intézkedésekkel növelték a vágathajtási sebességet. Javították a legfontosabb munkahelyek karbantartását, az üzemza­varok elhárítását.' Ennél az aknaüzemnél az újítómozgalmat is elsősorban a terme­lékenységet növelő gondok megoldására irányították. Ennek érdekében több javas­lat született. Továbbra is gondot jelent azonban a függőakna elfagyástól való megóvása, valamint a külszíni készlettér kialakítása. Tiribes-aknán az idén még keveset ha­ladtak előre az üzem- és munkaszervezés­ben, bár a harmadik negyedévi frontát­szerelés már biztosítja a folyamatos terv­teljesítést. VÁLLALATI szinten még részletesen lehetne értékelni a gépűzem, az építészeti üzem, a három tervező iroda területén megvalósult munka- és üzemszervezési feladatokat. Ezenkívül jó néhány központi feladatot is megoldott a vállalat munka- és üzemszervezési csoportja, bár az év elején kialakított programot nem tudták maradéktalanul végrehajtani. Még továb­bi változásra van szükség, elsősorban egyes vezetők és középkáderek szemléleté­ben. A gyorsabb fejlődés és a gazdasági hatékonyság növelése céljából szükséges­nek tartják az üzemegységek, valamint a' vállalati munka- és üzemszervezési cso­portja közötti együttműködés kiszélesíté­sét. Felmerült a gondolat, hogy a haté­konyság biztosítása céljából érdemes len­ne az üzemegységek vezetőinek bevonásá­val szervezési szakbizottságot létrehozni. Ezenkívül a tudományos szervezéssel, döntés-előkészítéssel foglalkozó csoportot is célszerű lenne megfelelő gyakorlati ta­pasztalattal rendelkező mérnökökkel, köz­gazdászokkal megerősíteni, és nem utolsó­sorban gondoskodni a szervező szakembe­rek továbbképzéséről. B. J. Gólyán és a többiek... pislákol a lámpa a rimőei utcán. Most akarják fénye­sebbre kicserélni. Ebben a sötétben elénk állt egy nagy- kendős asszony. — Te vagy, András? — Én, aranyos lányom... Nem tudom, miért mondta a vele egykorúnak látszó asz- szonynak, hogy lányom. Való­színű atyaiaskodásból. Az asz- szony hálálkodott neki. Ugyanis vett egy gáztűzhelyet Szécsényben, de nem volt mi­vel hazahozatnia, hát anélkül fordult vissza. Bandi is a já­rási székhelyen járt azon a délelőttön. Bement a boltba és fél füllel meghallotta, hogy ri­móci asszony portékája ma­radt az üzletben. Nem nyu­godott, amíg haza nem hozat­ta. Ezért hálálkodott este a sötét utcán az elnöknek az az asszony. Nagyszerű, melegszívű em­ber Gólyán András. Folytatta aztán amit korábban elkez­dett, hogy mit is csináltak va­sárnap a traktorosok vele. Ott a háza, ahol a Sóspást felé vezet az út. Ahogy megvir­radt, takarítani kezdte az ud­varát. Jött a két lánctalpas nagy dübörgéssel, elsőn Per- cze Balázs, a másikon Percze Tibor, az elnök kedvence. Nem rokon a két Percze. Ri- móc tele Perczékkel. Tehát Balázs elviharzott a háza előtt, köszönve Golyánnak. Reszketett az épület a dübör­géstől. Szidta volna őket Gó­lyán, de szava sem hallatszott a zúgásban. És akkor pont a háza előtt megállt Tibor gépe. A fiú intéssel tisztelte meg a tanácselnököt, aki mérgesen összehúzott szemöldökkel ugyan, de visszaköszönt. Ez­után következett a baj. Tibi megnyomta a gázpedált, a motor nem hogy zúgott, üvöl­tött. A homlokzatról leesett egy darab vakolat. — Te, az anyád keservít... — kiabált az elnök. De hol volt már Percze Ti­bor. Sietett Balázs után, mert akkor vasárnap szántottak egész napon. Estére, amikor hazafelé jöttek, a tanácselnök haragja el is múlt. Amikor a fiú találkozott vele és bocsá­natot kért, Gólyán megráncl- gálta a legény sűrű, fekete nagy haját. — Átkozott, legalább ha lá­nyom lenne... Ez a Percze Tibor még ka­tonaság előtt áll, de érdekes története van. Annak köszön­heti traktorosságát, hogy az apja összecsapott édes testvé­rével, Percze Istvánnal, a ri­móci üzemegység vezetőjével. Nem beszélnek erről, de még­is ez az igazság. Az üzem­egység vezetője kemény em­ber. Nem kevesebbet, hanem több munkát követelt a test­vérbátyjától. Azt mondta ne­ki, hogy neked példát kell itt mutatni. Az idősebb Percze kitűnő munkás ember, de rá- únt az örökös példamutatásra. Kitűnő helyet kapott a Szé- csényi Állami Gazdaságban. A lánctalpast sajnálta idegenre hagyni. Tudta, hogy Tibor fia, aki akkor egy tarjáni üzem­ben dolgozott, szereti a gépet. Egyik vasárnap a fiú füle­hallatSra panaszkodott, hogy fáradt. Tibort sem kell biz­tatni, ha apjáért kell tennie. Rögtön felajánlotta: — Kimegyek én helyetted édesapa. így kezdődött a fiú trakto­rossága. És azzal folytatódott, hogy Percze Balázs vette szár­nyal alá, aki egyébként az édesapjának a tanítványa. Amikor Tibi a traktorvezetés­ről beszél, érzik szavaiban} hogy szereti ezt a munkát. Érthető is, fiatal ember létére egy jó munkás hónap után fel­veszi a négyezer forintot, Igaz, Percze Balázs melletti meg kell dolgozni. De rend­ben a fiú. Egészséges, retten­tően nagyevő. Egyen is, ti­zenkét, tizennégy órát a gé­pen ülni, ahhoz erő kell. Gó­lyán András, a tanácselnök} amikor találkoztunk a fiúval} gyönyörködött benne. — Édes fiam, ak egészsé­ged? — Köszönöm, Bandi bá­tyám, rendben van. — Nagyon vigázz magadra« édes gyerekem. Volt a fiúnak egy veszélye­sebb megfázása. Fociztak és a patakban mosakodtak utá­na. Nagyon megfázott. Azért Is halasztották el a sereghez való behívását. Nincs már nyoma sem a betegségnek t?gy dolgozik, hogy öröm néz­ni. A múltkor a tsz elnöke az üzemegység vezetőjének kísé­retében meglátogatta őket a Sóspáston. Igen nagy darab föld ez, krumpli alá készítik elő. Olyan ekével szántanak, mint a szőlő alá szoktak. A két Percze kitűnő munkát vé­gez. Ezt akartam elmondani Rimócról, Gólyán András ba­rátomról, a Perczékről, meg a többiekről. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1972. decembei 5., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents