Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
MIT OLV ASSUNK? Nógrád megyei Múzeumi Közlemények Mikszáth-tanulmányok gyűjteménye Nyelvi laboratóriummal gazdagabbak Látogatás a kisterenyei gimnáziumban A KISTERENYEI gimnáziumban a napokban megkezdő- tűk a munka a megye legkorszerűbb nyelvi laboratóriumában, amely a Művelődésügyi Minisztérium ajándéka az iskolának. Ez a laboratórium egyetemi szintű berendezésével az idegen nyelvek oktatásában óriási jelentőségű. Akis gimnázium nagyot lépett előre ezzel a tárgyi feltételekben. Dr. Szomszéd Imréné igazgatónővel beszélgetünk a mai föladatokról. Jó alapot nyújt ehhez a nemrég lezajlott nevelési értekezlet, ahol a nevelőtestület tagjai igen aktívan, s konkrétan szóltak az eredményeken túl a tartalmi munka színvonalának emeléséről, s a lehetőségekről. A nevelőtestület 13 tagú, közülük kilenc párttag. Kovács Tibor alapszervezeti titkár is hangsúlyozta: ez egyik biztosítéka annak, hogy az oktatáson túl a nevelés is megkapja azt a fontos helyet, amely szerepéből, s az oktatáspolitikai határozatból is következik. A nevelési értekezleten is sok szó esett arról: hogyan értelmezzük a korszerűséget, melyek a nevelés és az oktatás mindennapi munkájában a legfontosabb tennivalók. Többen hangsúlyozták — s ezt dr. Szomszéd Imréné is elsőként említi —, hogy a nevelés és az oktatás dialektikus egységet alkot az iskolai munkában. Mindinkább nevelésközpontú iskolát kell kialakítani. Erre jó ‘biztosíték a tantestület politikai, ideológiai felkészültsége. Az iskolában egyébként két éve folyik a KlSZ-kísór- let, amelynek igen kedvező tapasztalatairól számolhatnak be Kisteremyén. A sokféle közösségi tennivaló erősítette egymást. A munkában, a mozgalmi, s egyéb tevékenységben is erősödött a politikai jelleg. S a tapasztalatok szerint a világnézeti, erkölcsi, politikai nevelés, a közösségi életformával való nevelés nagyszerű munkájában ez a forma igen kedvezőnek bizonyult. Az alig több, mint kétszáz tanulónak segített a társadalomban való eligazodásban, hiszen közel áll, s ígjr a fiatalokat is közelíti a társadalom szerkezetének megismeréséhez. Közéletiségre nevel. Mindez persze a tantestület egységes szemléletével, politikai felkészültségével is összefügg. SOK SZÓ ESETT a nevelők szakmai, módszertani, politikai felkészültségéről. A kisterenyei gimnáziumiból jelenleg két pedagógus vesz részt komplex továbbképzésben, a szegedi egyetemen. Felmerült az az igény — Bács megyei tapasztalat alapján —, hogy a megyei továbbképzési kabinet esetleg foglalkozhatna azzal a gondolattal, hogy audio-vizuális eszközökkel ellátott központot állítson majd fel, ahol az eszközök kezelését sajátíthatnák el továbbképzés formájában a technikai dolgokban járatlanabb nevelők. így az iskolákban is zökkenőmén tesebb lehetne a munka, kevesebb eszköz romlana el, növekedne a hatékonyság. Felvetették azt is, hogy az egyetemekről jövő új nevelők módszertani kultúrája általában alacsony, különösen járatlanok az ifjúsági munkában, a pályairányításban, általában a módszertani munkában. Szükség lenne arra, hogy számukra lehetővé tennék valamilyen formában a módszertani ismeretek alaposabb elsajátítását. Ugyanakkor a tíz évnél régebben tanító nevelők egy részének szakmai továbbképzéséről sem ártana gondoskodni. Az ideológiai továbbképzést a tantestület szintén fontosnak tartja, ennek rendelkezésre állnak a megfelelő forrnák. A gimnáziumban a tanulók csaknem hetven százaléka fizikai dolgozó gyermeke, mindössze nyolcvan an kis térén yei- efc. A nevelési értekezletre készülve a testület reprezentatív felmérést készített: miben is rejlik hátrányos helyzetük? A felmérés tapasztalata szerint: a diákoknak otthon megteremtik a tanulás feltételeit, segíteni azonban nem tudnak a tanulásban. A fiatalok szociális helyzete tehát jó, csupán 13 százaléknál 300 forint a családban az egy főre jutó havi jövedelem, 68 százalékuknál különszoba is rendelkezésre áll a tanuláshoz, tv, rádió, egyéb fogyasztási cikk, több helyen gépkocsi is van a családban. Nincs viszont könyv, csak egészen kevés. Az igény tehát a családban inkább csak anyagiakban van meg, kevésbé a szellemiekben. így tehát az iskola elsőrendű feladata, hogy a kulturálódás igényét keltse fel a tanulóiban, kulturált környezet, könyv, játékok stb. segítségével. Jelenleg az iskolai könyvtár mintegy háromezer kötetet számlál, szabadpolcokon áll az érdeklődők rendelkezésére, s az olvasóterem mindennap látogatott. A Druzsba klub programja, felszereltsége szintén kitűnően szolgálja az igényes kulturálódási, az ismeretszerzést és szórakozást. A gimnáziumban 120 tanuló színházi bérlettel rendelkezik, a salgótarjáni megyei József Attila Művelődési Központ színházi előadásain vesznek részt. öt év alatt 206-en érettségiztek a gimnáziumban, közülük 84-en jelentkeztek továbbtanulásra, 54-et felvettek. Ezek közül több mint 58 százalék fizikai dolgozó gyermeke. Ez megyei viszonylatban is jó eredmény. A továbbiakban a pályairányítási munka javítása érdekében felveszi az Iskola a kapcsolatot a környező könnyűipari üzemekkel, Jánosaknával, Kazárral, a nagybátonyi harisnyagyárral, a Textilipari Vállalat jobbágyi telepével is. Kérjük az üzemek támogatását a fiatalok pálya- választásának, munkába állításának megkönnyítésére. SOK SZŐ ESETT még a túlterhelés csökkentésének módozatairól, s mindazon munkáról, amelynek következményeként a jövőben az oktató-nevelő tevékenység további javulására számíthatunk majd ebben a kis gimnáziumban. flott») Petőfi, szótárba szedve Ki halott már olyat, hogy magyar ember szótárral olvasson Petőfi-verseket?! Sokan talán így csattannak fel, ha meghallják, hogy Petőfi-szó- tár készül. Az akadékoskodók- nak röviden csak annyit: a világirodalom, nagyjainak művei szülőhazájukban többször adtak alkalmat hasonló kiadványokra. Így született meg például a Puskin- és Goethe- szótár. (Természetesen ezekre a szótárakra nem a vers egyszerű élvezőinek van szükségük, hanem az irodalommal, a nyelvvel foglalkozók számára nyújt jelentős segítséget.) A Nyelvtudományi Intézet a hétkötetes kritikai kiadás minden szavát feldolgozza a Pe- tőfi-szótárban. A feldolgozás magában foglalja a szó meghatározását, a szó „környezetével”, azaz a szóhoz tartozó mondattal együtt, továbbá azt is. hogy a költő hányszor, hol, milyen értelemben használta. Az eddigi szerkesztőd munkák alapján várhatóan 20 ezer szót tartalmaz majd az első magyar költőszótár. A szószámlálást nehezítette, hogy Petőfi nem éppen a mai magyar helyesírás szabályait követte az egybe- és különírást illetően. A nagy költőnek elnézhető helyesírási önkényt bizonyítja például, hogy még az „alimátevett” szavakat is egybeírta. — Petőfi költői nyelve nemcsak kora, hanem korunk köznyelvéhez is a legközelebb áll — mondta dr. Soltész Katalin, a Petőfi-szótár egyik szerkesztője. — Nyelvének gazdagságát jelzi az is, hogy egy-egy szót hányféle jelentésben használt. Példaként kiválasztottuk a ..csillag” szót, amit 240-szer fedeztek fel a műveit szótározó nyelvészek. Ennek az egyetlen szónak nyolc fő jelentését használta Petőfi. Íme néhány „csillagváltozat”; mint fénylő égitest — „Tekintetem a csillagok közé vész...”: csillag, minit szem — Belenéztem szemed csillagába...”; mint szikra — „Csillagokat rúgott szilaj paripája...” és csillag mint híres, kiváló személy — „Osztrolenka véres csillaga...”. (Bem tábornokra mondja ezt az „Erdélyi hadsereg” című költeményében.) A szótár szerkesztői összeállították a Petőfi által használt szavák gyakoriságlistáját is. Hosszú ideig úgy látszott, hogy az „ember” szó tartja majd a rekordot 1258-szori előfordulással. A későbbiekben kiderült, hogy a győztes a „jó” szó, amelyet 1509-szer írt le műveiben, leveleiben Petőfi. A „magyar” szót 500- szor a „szabadság” szót 314- szer, a „dal” szót 193-szor nyomtatták le a hétkötetes Petőfi -művek ben, Az „ég” igére 114-szer, az „ég” főnévre 507 helyen találtak rá a szótár készítői. Némileg furcsább, hogy a „csal” szó 28- szor igeként fordul elő, kétszer viszont főnévként a mai „osalás”-nák megfelelően. A szótár tanúsága szerint Petőfi igen sok szót használt egyszer. Csak a szótár h-be- tűs szavai között három ilyenre is akadtunk: hárfás, harr kály, hármacskán. Az egyszer használt szavak között találjuk a „csahol” szót, amely azonban nem található meg a nyomtatott Petőfi-kötetekben. A kutatók ugyanis egy kéziratban fedezték fel, ahol a „Vándorélet” című versében a költő később áthúzta: „Ki (csihol) bagoz, ki füstöt ereget, Képezőleg terhes felleget” A szőtánszerkesztőS munka megkövetelt bizonyos személyazonossági „ellenőrzést” is, hiszen Petőfi több versét csak monogramot; megjelöléssel ajánlotta X. Y-nak. Az SZ. J.- ről könnyű volt kideríteni, hogy Szendrei Júlia. Azt is megállapították, hogy E. R. Petőfi egyik tanárának lánya. Erdélyi Róza, az „F. L. kisasszony” személyazonosságát azonban máig sem sikerült kideríteni és — vigyázat! — F. A-, akinek szintén verset ajánlott a költő, nem nő, hanem Framkenburg Adolf szerkesztő. Visszatérve a „kedves”-re, a későbbi féleségre, Petőfi ösz- szes műveinek szótárazása alapján megállapítható, hogy kedvenc női neve a Julcsa. (76-szor fordul élő két 1847- ben írt prózai műben.) A Juliska név 43-szór szerepel, de ez nem mindig Szendrei Júliát jelenti, akit csak egyetlenegyszer nevez Júliának, méghozzá levélben. Az indiszkrét szótárszerkesztők ugyanis megállapítoták, hogy a Juliska név 14 alkalommal más rokonszenves, azonos nevű hölgyet „takar”. A háromkötetes Petőfi-szó- tárt száz ívre tervezték, de a munka során kiderült, hogy csak százhúsz ívre fér el majd a szókincs. Az első kötetei (A—F) a költő születésének 150. éves évfordulójára, a jubileumi évben jelentetik meg. A további köteteket 3—4 évenként kívánják megjelentetni Pálos Miklós Napvilágot látott a Nógrád megyei Múzeumi Közlemények legújabb száma (1972/18) a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában. Jubileumi kiadványról van szó, az igazgatóság ezzel a színvonalas tanulmánygyűjteménnyel a „nagy palóc”-ra, Mikszáth Kálmánra emlékezik. A múzeumi szervezet a nagy író születésére a legváltozatosabb formákban emlékezett, s a megemlékezésekben más intézmények, szervek is bekapcsolódtak. Mikszáth Kálmán 1972. január 16-án töltötte volna be életének 125. évét. A jubileumi megemlékezéseken, rendezvényeken, kiállítások felújításán, vándoroltatásán túl, a múzeumi szervezet lehetőséget kívánt nyújtani ahhoz, hogy kötetben gyűjtve kaphasson számot az érdeklődő olvasó a mikszáthi életművel kapcsolatos kutatások legújabb eredményeiről. Így született meg a közlemények legutóbbi „Mikszáth-száma”. A tanulmánygyűjteményt Végh Miklós szerkesztette, a kiadvány szerkesztésében részt vett Balázs János. Koj- nok Nándor és dr. Molnár Pál voltak a lektorok, a tervezést Szvircsek Ferenc végezte. A kiadvány célja között szerepel, egyében kívül az is, hogy a nógrádi helytörténészek, irodalmi kutatást végzők, népművelők nyilvánosságra hozhassák ez irányú tevékenységük eddigi eredményét. Ugyanakkor a Mikszáth- kutatás országos rangú képviselői is helyet kaptak a kiadványban. S többi közt arra is választ kaphatunk: hogyan él Mikszáth Kálmán életműve ma az emberek tudatában, s hogyan ápolja az utókor a nagy életművet. Izgalmas, hasznos élményt jelent hát valamennyiünk számára ez a tanulmánygyűjtemény, amelyről ezúttal csupán tájékoztató jelleggel kívánunk hírt adni, helyének megítélését az irodalomtörténeti kutatásban későbbi, avatott szakember tollára bízva. Mit olvashatunk a kiadványban? A szerzők között' Kiss Aurél, Bisztray Gyula, Erdős Isván, Leblanc Zsoltné, Szabó Béla, Kozocsa Sándor, Balázs László szerepel. Kiss Aurél a dzsentriábrázolás néhány stílusproblémáját elemzi, Mikszáth-művek alapján. Tanulmánya bevezetőjében a dzsentrit vizgsálja, a századvégi Magyarország politikai főszereplőjét. Mint írja: „Amikor íróink a magyar társadalmi valóságot akarják megközelíteni, szükségszerűen a dzsentri-téma felé fordultak.” Az előzményekről és kortársakról szólva a dzsentri-téma irodalmi előtörténetével kapcsolatban említi Gyulai Pált, Jókai Mórt, Arany László, Csiky Gergelyt. Iványi Ödönt, Reviczki Gyulát, Gozsdu Eleket, Beöthy Zsoltot, Tolnai Lajost. Az előtörténettel kapcsolatban azonban hangsúlyozza, hogy számos szempontból differenciálandó folyamatról van szó. Ezután Mikszáth műveire tér át. Szól a kritikai realizmusról, a humorról, iróniáról, szatíráról, majd a mikszáthi regénystílus útját elemzi. Bisztray Gyula Mikszáth néprajzát választotta témául. A kiadványban megjelent tanulmány részleteket tartalmaz egy készülő nagyobb műből. Mint bevezető magyarázatában a szerző is kifejti: „Munkám Mikszáth »néprajz«-ának egészére kiterjed, a hagyományos felosztást véve alapul: a »tárgyi« és a »szellemi« néprajzra egyaránt. Az itt közölt részletek a szellemi néprajz köréből valók. Persze ez a ciklus sem teljes; a kiszabott keretben számos fejezetnek nem juthatott hely.” A részletek is igen sok tanulságot, nem utolsó sorban élvezetet jelenthetnek az olvasónak. Bisztray Gyula igen gazdag jegyzetanyagot is mellékel tanulmánya végén. Erdős István Mikszáth Mo- horán címmel adja közre kérdőíves interjús módszerrel készült érdekes vizsgálódását. Azt kutatja: hogyan él Mikszáth Kálmán emléke Moho- rán, olvassák-e műveit, milyen a mai hatása. A mintegy 1200 lelkes községben 120 személyt kérdezett meg, a lakosság tíz százalékát, foglalkozás szerint is vegyesen. Tanúságként levonja: Mikszáth műveit ismerik Mohorán, s szeretik is azokat. A Mik- száth-hagyomány mélyítésében azonban még lehet tennivalókat találni. Leblanc Zsoltné a hagyományápolás nógrádi formáit gyűjtötte össze, különös tekintettel a Mikszáth-hagyomá- nyokra. Többi közt szól a balassagyarmati, a horpácsi, a pásztói, a szomszédos Csehszlovákiában a nagykürtösi járás stb., jubileumi eseményeiről, könyvkiállításokról, a Palócföld című folyóirat jubileumi számáról és így tovább. Külön szól az évfordulók szerepéről az irodalmi hagyományok ápolásában. Az 1870-es évek Nógrád megyei közéletéből Schneider Miklós összeállítása ad ízelítőt néhány dokumentum segítségével, amelyek mindenekelőtt az időszak vezető közéleti személyiségeinek, a megyei alispánok és járási szolgabíráknak megnyilatkozásait tartalmazzák, s jól mutatják a megyebeli közállapotokat. Dr. Szabó Béla tanulmánya a Mikszáth-korabeli Nógrád megye társadalmi, gazdasági viszonyaival foglalkozik. Hangsúlyozza: talán nincs is a magyar irodalom reprezentánsai közül egy sem, akinek neve úgy összeforrott volna a szülőfölddel és népével, mint az övé. Ezután külön szól a palóc faluról, Szklabonyáról, a vármegyéről és Balassagyarmatról, majd pedig elemzi azokat a társadalmi küzdelmeket, amelyekben Mikszáth is szerepet kapott, illetve amelyek életművében helyet kaptak. Dr. Kozocsa Sándor Mikszáth Kálmánra emlékezve címmel közöl leveleket. A Fekete várossal kapcsolatos dokumentumokról van szó, a Magyar Nemzeti Múzeum Görgey-család levelestárában őrzött két ismeretlen Mik- száth-levélről. Az író élete utolsó előtti évében írta Görgey Albertnek, aki dédapja révén rokona Görgey Artúrnak. A beszámoló végén egyébként a szerző tulajdonában levő másik három Mik- száth-dokumontumot is közöl, amelyek irodalmi jellegüknél fogva is érdeklődésre tartanak számot. Balázs László az irodalmi népművelő-ismeretterjesztő munka néhány pmblémájáva! foglalkozik a Miksráth-évfor- duló kapcsán. A kiadványt fényképmelléklet egéssíti ki. 1 K 4 NÓGRÁD - 1972. december 3., vasárnap Napirenden az ifjúságvédelem Az elmúlt napokban került sor a szécsényi járásban a gyermek- és ifjúságvédelmi megbízott nevelők kiscsoportos tanácskozására, melyen részt vett dr. Ponyi Béla, a Nógrád megyei Gyermekvédő Intézet igazgatója és Lápták László, a megyei rendőrkapitányság ifjúságvédelmi előadója is. December negyedikén tart- ják a gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezlet soron, következő ülését. A szokásostól eltérően Rimócra helyezik ki a tanácskozást, ahol a községi ifjúságvédelmi albizottság számol be az elmúlt időszakban végzett munkájáról.
