Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-17 / 297. szám

Szünfön meg ez agresszió! A Dim nyilatkozata A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány szomba­ton nyilatkozatban, foglalt ál­lást a dél-vietnami béke kilá­tásaival kapcsolatban. A DIFK nyomatékosain felszólí­totta az Egyesült Államokat, hogy szüntesse be agresszió­ját, a saigoni bábrezsim tá­mogatását, s haladéktalanul fa ja alá a dél-vietnami hábo­rú befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló október 20~i megállapodás-tervezetet. A DIFK hangsúlyozza, hogy a maga részéről szigorúan be fogja tartani a megállapodás­ban foglaltakat, és az aláírás után nyomban tárgyalásokat kezd a saigond hatóságokkal. Ha viszont az amerikai kor­mány és Saigon továbbra is ragaszkodnak arcátlan követe, léseikhez, és el akarják nyúj­tani az agresszióé háborút, a dél-vietnami lakosság az egész vietnami néppel együtt és Kambodzsa, Laosz népeivel vállvetve, folytatja a harcot. A kormánynyilatkozat ez­után foglalkozik az ameri­kaiak különféle követeléseivel, amelyekkel a megállapodás aláírását halogatják. Rámu­tat: „a dél-vietnami lakosság több mint 10 éve tartó harca során szilárd forradalmi ha­talmat teremtett, és erős fel­szabadító hadsereget hozott létre. Ebben harcolnak a viet­nami nép legjobbjai, beleért­ve a dél-vietnami lakosság olyan fiait is, akik Északon szerveződtek hadsereggé, s azóta vj66za>tértek Délre, hogy szülőföldjükön folytassák a küzdelmet”. Az úgynevezett észak-vietnami csapatok kivo­násának követelésével tehát — hangzik a továbbiakban a nyilatkozat — az amerikaiak és a Thieu-nezeim nemcsak az agresszorok és az agresszió áldozatai közti különbséget akarják elmosni, hanem ta­gadják a dél-vietnami lakos­ság szent ellenálló harcának létét is. A fegyvermentes öve­zet visszaállításának washing­toni és saigoni követelése mö­gött az a szándék húzódik meg, hagy az ideiglenes kato­nai demarkációs vonalat ha­tárrá változtassák, Dél-Viet- namot pedig külön államként az Egyesült Államok neokolo- nialista uralma alá helyezzék. A dél-vietnami lakosság ön­rendelkezési jogának kérdésé­vel kapcsolatban a valóság az, hogy jelenleg két hatalom lé­tezik ebben az országrészben. Ugyanakkor létezik egy har­madik, olyan politikai és val­lási személyiségekből összete­vődő politikai erő is, akik nem állnak sem a saigoni kor­mány, 6em a DIFK oldalán. (MTI) A betolakodók veszteségei Indokínában A VDK légvédelme pénte­ken Thanh Hoa tartomány fö­lött lelőtt egy pilótanélküli amerikai felderítő repülőgépet. Mint a Felszabadítás hír- ügynökség közölte, a dél-viet­nami hazafiak , novemberben Quang Ngai tartományban harcképtelenné tették az el­lenség 1300 katonáját és tiszt­jét. A saigoni csapatok anya­gi vesztesége is számottevő volt: 21 harci gép, közöttük 10 tank, két repülőgép és 5 ne­héztüzérségi löveg. A Quang Tri alatt folyó harcok során megöltek, vagy megsebesítettek 400 tenge­részgyalogost, és megsemmi­sítettek 5 ellenséges páncélo­zott szállítójárművel, A kambodzsai hazafiak Kompong Cham és Phnom Penh térségében december 8- tól 10-ig 300 ellenséges kato­nát és tisztet tettek harckép­telenné és jelentős mennyisé­gű hadianyagot, valamint fegyvert zsákmányoltak. Szombaton Hanoiba érkezett Joan Baez neves amerikai népdalénekesnő és az őt kísé­rő három békeharcos. Az ame­rikai békeharcosok egyhetes látogatást tesznek a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. (MTI) ENSZ-halározat a BT-ríil Az ENSZ-közgyűlés meg­vitatta a Biztonsági Tanács jelentését egyéves tevékeny­ségéről, és határozatot ho­zott, amelyben indítványoz­za minden tagállamnak, hogy pontosan teljesítse e szerv határozatait. A közgyűlés tudomásul vet­te a tagállamok döntő több­ségének azt az álláspontját, amely szerint a Biztonsági Tanács hatékonysága növe­lésének elengedhetetlen fel­tétele, hogy minden állam maradéktalanul tartsa tiszte­letben az ENSZ alapokmá­nyát, és lelkiismeretesen tel­jesítse a Biztonsági Tanács és a közgyűlés határozatait, amelyek a béke és a nemzet­közi biztonság szavatolására, a gyarmati rendszer végér­vényes felszámolására, a nem­zetközi együttműködés fej­lesztésére irányulnak. A közgyűlés ily módon visz- szautasította a jelentéktelen kisebbség olyan irányú kí­sérleteit. hogy kétségessé te­gyék az alapokmány tételeit, és kierőszakolják annak — semmivel sem indokolható — felülvizsgálatát. A közgyűlésnek a Bizton­sági Tanács jelentésén ala­puló határozatát 123 küldött­ség megszavazta. Nyolc állam (Kanada, Dánia, Izrael, Mala­wi, Portugália, a Dél-afrikai Köztársaság, az Egyesült Álla­mok és Anglia) képviselője tartózkodott a szavazástól. (MTI) Februárban ismét SALT Genfi megfigyelők úgy tud­ják, hogy a jelenlegi SALT- targyalások első szakasza be­fejezéséhez érkezett. A jövő hétre közös nyilatkozat várha­tó, amely az új szakasz kez­deti eredményeit összegezi. Tájékozott körök véleménye szerint ennek a szakasznak legfontosabb feladata volt, hogy kidolgozza a jövő évi tématerveket, megállapítsa, mikor, milyen témákról tár­gyaljanak a hivatalos ülése­ken. Ugyancsak jelentős fel­adat volt, hogy megalakítsák azt a bizottságot, amely a moszkvai SALT-szerződés megvalósítását elősegíti és végrehajtását ellenőrzi. A rö­vid zárókomimünikét előrelát­hatólag azon a napon adják ki, amikor a két delegáció el­utazik Géniből. Várható, hogy az első szakasz munkája ka­rácsony előtt befejeződik, s a munka februárban folytatódik. (MTI) Következetesen, célratörőbben Tovább a megkezdett úton Irta: Bioó Béla, a megyei pártbizottság titkáré Pártunk X. kongresszusán és a Központi Bizottság ez év november 14—15-i ülésén is nagy hely és szerep jutott gaz­dasági építőmunkánk és élet­színvonal-politikánk kérdései­nek. Megállapítást nyert, hogy gazdaságpolitikai célkitűzése­ink helyesek voltak, a kong­resszus által jóváhagyott gaz­dasági célkitűzések megoldása folyamatban van. Gazdaság- politikánk nem kapkodó, a realitásokra épül, jól szolgálja a szocializmus építését. En­nek helyességét az eltelt ti­zennégy év gyakorlata bizo­nyítja. A Központi Bizottság állásfoglalása az 1973. évi tervre vonatkozó határozata arra ösztönöz, sőt utasít, hogy megyénkben is mérleget ké­szítsünk végzett munkánk eredményéről, nem hallgatva el a hibákat, és határozzuk meg a tennivalóinkat. A megyei pártértekezleten elhatározott gazdasági célki­tűzéseink jók voltak, tovább­ra is tevékenységünk alapját képezik. Célkitűzéseink vég­rehajtása tervszerű és folya­matos. Ezt bizonyítja a terü­letfejlesztési terv megvalósítá­sa, megyénk gazdaságának ál­landó, egyenletes fejlődése. Gazdasági szerkezetünk nap­ról napra kedvezően változik, iparban és mezőgazdaságban. Városaink, községeink fejlőd­nek, szépülnek. Ezekről bő­vebben szóltunk a szeptembe­ri pártbizottsági ülésünkön, ahol a tervciklus időarányos teljesítését értékeltük. Határozott állásfoglalás Miért kellett mégis a Köz­ponti Bizottság ilyen határo­zott állásfoglalása? A gyors társadalmi, gazdasági fejlődés egyben magában hordoz egy sor ellentmondást, népgazdasági szinten, s ezt megtaláljuk me­gyénkben is. Ebből adódik a legfontosabb feladatunk, hogy ezeket az ellentmondásokat feloldjuk, így gazdasági fej­lődésünket meggyorsítsuk. Eh­hez viszont az kell, hogy né­hány vonatkozásban alapvető­en a szemléletnek kell meg­változni. Tehát harcoljunk a fejlődést gátló, cselekvést las­sító szemléletek ellen. Mint Kádár elvtárs mondotta, elő­ször magunk között tisztáz­zuk dolgainkat, ahol ez szük­séges. Ez most már nem ne­héz, mert a KB állásfoglalása világos, politikánkat, gazda­ságpolitikánkat illetően egy­értelmű. Nem lehet sem orszá­gos szinten, sem középszinten félremagyarázni, vagy félreér­teni. Teljes joggal bízunk, hogy a szemléletformálásban segít, és aktív hatékony cse­lekvés következik. A területi politikáért, a gazdálkodás bel­ső tényezőjéért, a meglevő le­hetőségeink jobb kihasználá­sáért viszont mi vagyunk a felelősek. Nekünk kell megyei szinten is szemléletben, gya­korlatban egységesebben, cél­ratörőbben dolgozni. Ahhoz, hogy gazdaságpolitikai mun­kánk hatékonyabb legyen, meggyorsuljon gazdasági épí­tőmunkánk, elsősorban fela­datainkról vallott nézeteinket kell újólag rendezni. Ha a párt gazdaságpolitikája jó, területi, megyei célkitűzései helyesek, eredményeink ezt igazolják, akkor az eredmé­nyek fokozása érdekében min­den erőnket a végrehajtás ha­tékonyságéra kell összpontosí­tani. Káros szemléletek Milyen szemléletek lassítják a gyakorlati tevékenységün­ket? Egyesek nem értik, hogy a párt gazdaságpolitikája szer­ves része a párt politikájá­nak, nem lehet és nem sza­bad szétválasztani. Több he­lyen tisztázni kell, hogy a párt gazdaságpolitikája és a gazdaságirányítási rendszer nem egy és ugyanaz, nem szabad összekeverni, felcserél­ni a célt és az eszközt. Volt aki a párt gazdaságpolitiká­ját, irányítási rendszerünket, a közgazdasági szabályozókat egy kalapba dobta, és ha ép­pen a szabályozó rendszer té­mája volt napirenden, akkor is gazdaságpolitikánkat tette szóvá, vagy a reformot szid­ta. Ezek elsősorban nem mun­kástémák, nem náluk talál­hatók, de éppen ezért kell rá> gondot fordítani, hogy a ve­zetők energiáját, idejét az ilyen viták ne vegyék el a termelés, a munkásokkal kap­csolatos napi feladatoktól. A Központi Bizottság állásfog­lalása ebben a kérdésben vi­lágos, közérthető, nem szorul magyarázatra. Azért ez érde­kében mégis idéznék Kádár elvtáis beszédéből, amit a X. kongresszuson mondott: „A gazdálkodás magasabb szint­jén feltétlenül szükséges, hogy minden gazdasági döntésben messzemenően érvényesülje- nea a közgazdasági szempon­tok. Aki politikai síkon In­tézkedik, az számoljon dön­téseinek gazdasági hatásával. Aki viszont gazdasági kérdé­sekben dönt, mérlegelje a po­litikai körülményeket. A köz­gazdasági szemlélet érvényesí­tése azonban nem teheti két­ségessé azt a marxista alap­elvet, hogy a politika az el­sődleges.” A KB állásfoglalása szólt a határozatokról, azokhoz való viszonyunkról. A X. kongresz- szus óta gazdaságpolitikai fela­dataink megvalósításához alapjaiban jó határozatokat hoztunk. Az 1971. februári tit­kársági, 1971. június 29. PB- és 1971. decemberi KB-határo- zatok érthetőek, világosak, egyértelműek. Megyei szinten Is ennek alapján jó határoza­taink vannak, sőt járási szin­ten és az alapszervezeteknél is. Mégis jogosan vetődik fel a határozatok végrehajtásának sorsa. Ha áttanulmányozzuk a KB állásfoglalását, szembetű­nik, hogy szinte új elvi-politi­kai intézkedéseket nem is fogalmazott meg. Ez már vá­laszt is ad, hogy a termelés pártellenőrzésénél mire for­dítsuk a fő figyelmet. Ezt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a hozott határozatainkat kö­vetkezetesebben, fegyelmezet­tebben kell végrehajtani. He­lyes e célból ismételten meg­vizsgálni alapszervi szinten is, hogy feladatainkat valóban konkrétan és jól határoztuk-e meg? Ha igen, akkor követel­jük meg a végrehajtást, ebben legyünk igényesek. Volt olyan vélemény, hogy sokat értekezünk, meg kell vizsgálni, igaz-e és miért? Néha nem az-e az oka, hogy magyarázkodunk, győzködjük egymást, mert a saját magunk által meghatározott célkitűzést nem valósítottuk meg, vagy a döntés nem volt jó, végső so­ron a határozathoz való vi­szonyban van baj. Helyenként van olyan tapasztalat, hogy határozatot határozatra ho­zunk, esetenként a végrehaj­tás felelőtlenségét is egy má­sik határozattal akarjuk iga­zolni. Azt hiszem, az ilyen munkamódszereinket vizsgálat tárgyává kell tenni, de ezzel együtt a káder- és személy­zeti munkánkban is és a vezetői munka értékelésénél a jövő­ben egyik mérce legyen a ha­tározatokhoz való viszony. Fokozzuk a hatékonyságot A termelést segítő és el­lenőrző politikai munkánk le­gyen hatékonyabb az üzemek, a termelőegységek felé. Az Irányító munkánkban kerül­jön jobban előtérbe a dolgo­zókkal együtt a gazdálkodás hatékonyságának növelése. A Központi Bizottság állásfogla­lása után, kormányintézkedé­sek, döntések születtek, és születnek a jövőben. Bízunk benne, hogy az előző években tapasztalt huzavona megszű­nik, gyorsabb, felelősségtelje­sebb intézkedések lesznek a vállalatoknál. A vállalattal szemben jogos igény, hogy jobban előtérbe kerüljön a vállalati belső termelői te­vékenység. Ennek érdekében határozottabb, szervezettebb munka szükséges. Az eddigi vezetői magatartást felül kell vizsgálni. „A majd meglátjuk, várjunk még” — meg kell, hogy szűnjön, magasabb szin­tű felelősségteljesebb vállalati vezetés kell. Feladataink nem szakíthatok el a népgazdasági szinten meg­fogalmazott célkitűzésektől, ugyanakkor figyelembe kell venni a területi, vállalati sa­játosságokat., Ez azt jelenti számunkra, hogy konkrétab­ban kell feladatainkat megfo­galmazni, a dogozók nyelvére lefordítani, a nagy feladatokat egyéni érdekké is tenni, ezt elfogadtatni, megértetni. Eb­ben még adósak vagyunk. A KB állásfoglalása kimondja, hogy gazdaságirányítási rend­szerünk betölti szerepét. Vizs­gálni kell viszont, hogy med­dig jutott le működésének lé­nyege, kik és milyen mérték­ben- értik, ennek legfontosabb összefüggéseit? Ismerik-e, ér­tik-e a vezetés minden szint­jén, sőt értik-e a dolgozók a munkapadok mellett? • Ahhoz hogy az irányítási rendsze­rünk jobban működjön, fej­lődjön, a fogyatékosságait fel­számoljuk, az 4s kell, hogy a dolgozók értsék, elfogadják és ez érdekében együtt dolgozza­nak a vezetőkkel. Igen nagy és konkrét feladataink van­nak a KB állásfoglalása nyo­mán, a vállalati, üzem- és munkaszervezés korszerűsítése terén. E határozat végrehajtá­sában az első lépések sok vál­lalatnál megtörténtek, de a végrehajtás ütemét nézve, nem tettünk még annyit, amennyi­re a lehetőségeink adottak voltak. A megyei vizsgálat is azt mutatja, hogy a gazdasági vezetésnek intenzívebben kell dolgoznia ezen a munkaterü­leten. A meddő vitát, hogy ki, kire várjon, a minisztérium a hibás, vagy a vállalat, le kell zárni, és dolgozni kell. Az már a vállalat szegénységi bizo­nyítványa, ha nem találja meg azokat a tennivalókat, melyek a szervezettség kor­szerűsítését, az ésszerű lét­számgazdálkodást, a szocialis­ta munkaverseny feladatait il­letik. Erre határozataink, in­tézkedési terveink elkészültek, a végrehajtásban viszont dol­gozóink többet vártak tőlünk az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésében, ök fogal­mazták meg, hogy kevés az, amit tettünk, pedig a politi­kai légkör jó, alkalmas a ha­tározat végrehajtásának meg­gyorsítására. A KB állásfoglalása ki­emelten foglalkozott tervezési rendszerünkkel, ennek fejlesz­tését a parlamenti ülés is elősegítette. Ami a területfej­lesztési terveinket illeti, me­gyei szinten nem kell szé­gyenkeznünk, a termelőegysé­gek középtávú terveit elemez­ve, ugyancsak azt kell meg­állapítani, jó dolog, helyes kezdeményezés volt. A válla­lati tervezőmunka is igen so­kat fejlődött. Ugyanakkor az Is látható, hogy sok javítani­való van, de a fejlesztés fel­tételei megvannak. A kiinduló alapnál előre kell lépni, az információs rendszert szélesí­teni kell a megalapozottság, a realitás érdekében. A közép­távú tervek gyengéje: nem érződik belőlük, hogy a válla­lat saját tervei nem komplet­tek, nem átfogóak. Egy-egy terv néhol a vezetés színvo­nalának a mércéjét is tükrözi, és ezt jobban figyelembe kell venni. Talán arra is nagyobb gondot kell fordítani, hogy a dolgozók egyetértésével ké­szüljenek a vállalati, főleg az éves tervek. Munkásközpontü politika Ami a KB-állásfoglalásban életszinvonal- és szociálpoliti­kánkat illeti, világos. Ennek alapelve, hogy az intézkedé­sek a munkások, a dolgozók érdekében történnek. Pártunk a realitás alapján gazdasági erőnket felmérve döntött a bér- és árpolitikában. Ez a döntés visszatükrözi, hogy pártunk politikája elsősorban a munkásosztály, a dolgozo nép érdekeit veszi figyelembe. Másik alapelv, ami ehhez hoz­zájárul és aminek a kozvéit; ményben hangot kell adni, a/, egyenlő teherviselés. Mindenki csak annyit várhat el az el­osztásnál, amilyen mértékben hozzájárult a javak előállítá­sához. A jövőben így kell dif­ferenciálni a vállalatok kö­zött, vállalaton belül kisebb Kollektíváknál, de egyéneknél is. Ebben legyenek határozol- tabbak pártszervezeteink és a szakszervezetek is. Termé­szetesen egyes társadalmi cso­portok érdekében népgazda - sági intézkedés keli a jövőben is. Fegyelmezett végrehajtást A határozat, az állásfogla­lás fegyelmezett végrehajtásá­ra utasítja a párt tagjait. Fel­adatunk, hogy a végrehajtás- egyértelműségében, a cselekvő munka meggyorsításában se­gítsünk. Nem szabad egy ével kihagyni, újra elemezni, vi­tatkozni, ez politikailag ká­ros. Minden párttag, minden vezető vonjon le magának következtetést, gondolja át, hogy mit akar, s mit kell másképp csinálnia, és dol­gozzunk. Másik ilyen: a ter­melés pártellenőrző munkánk­nál szóvá kell tenni, hogy az előző időszakban mindig ke­restünk valami újat, régi módszereinket összekevertük az újjal, esetenként a jól be­vált régit is eldobtuk. Volt ebben egy kicsit olyan is, hogy kinek az asztala, kire. mi tartozik. Közben elfeled­keztünk a jó határozatok vég­rehajtásának segítéséről és ellenőrzéséről. Kádár elvtárs erről szólt Világosan, egyér­telműen fogalmazta meg, hogy nagyobb politikai igénnyel lépjünk fel, így vizsgáljuk gazdaságpolitikai tennivalóin­kat. A kádermunka oldaláról kell megnézni a gazdasági, kérdések politikai hatékonysá­gát mert a határozatok vég­rehajtása embereken múlik. A végrehajtás ellenőrzésénél job­ban vegyük igénybe a tes­tületek döntéseit. Dolgozzunk az elhatárol tabb munkameg­osztás érdekében, tudjuk, hogy kitől, mikor, mit kérjünk szá­mon. Megvannak a határozatok, jók is. A legfőbb feladat, hogy a testületek, az apparátus — a megértés mellett — az aktív, cselekvő munkában is vegyen részt. Egységesebb, fegyelme­zettebb munka kell, s ebben legyünk igényesebbek. Ügy gondolom, hogy a novemberi állásfoglalás és a decemberi parlamenti ülés alapján a pártszervezeteknek és -szervek­nek fő feladata legyen: politi­kailag segíteni a 73-as ter­vek elkészítését az iparban, a mezőgazdaságban egyaránt. Munkamódszerünkben a Köz­ponti Bizottság állásfoglalásá­nak gyakorlati érvényesítése kerüljön előtérbe. Komoly gondot kell fordítani a meg­jelenő, vagy készülő kormány- határozatokra, vállalati szintű végrehajtásának segítésére és ellenőrzésére. Megyénkben is legyen ez a két év a párt gazdaságpoliti­kája végrehajtásának aktív, te­vékeny szakasza, érjünk el olyan eredményeket, hogy jo­gos büszkeséggel számolhas­sunk be pártértekezletünkön dolgozóink alkotó munkájáról, így készüljünk pártunk XI. kongresszusára. j NÓGRÁD - 1972. december 17, vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents