Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-16 / 296. szám

Emlékezés Kodály Zoltánra MJT ilencven évvel ezelőtt, december 18- án született Kodály Zoltán. Szülővá­rosa Kecskemét jogosan tekinti fiának a mestert, aki ugyan korán elkerült onnan, mégis büszkén vallotta magát Kecskemét szülöttjének. A város mindig sokat tett Kodály eszméinek terjesztéséért, munkás­ságának elismertetéséért. Elsőként rende­zett hangversenyt Kodály Gyermekkarai­ból, itt került később bemutatásra hatal­mas kórusműve a Jézus és a kúfárok, és itt jött létre húsz évvel ezelőtt Kodály útmutatása nyomán az első ének-zenei ál­talános iskola. Kodály az énekléssel nem­csak a zenei ízlést akarta fejleszteni, ha­nem rajta keresztül a gyermeki lélek egé­szének formálását, a harmonikus szemé­lyiség teljes kialakítását tűzte ki célul. ,JZene nélkül nincsen teljes ember.” A pedagógus, a zeneszerző és a zene­tudós Kodály minden gondolatával és minden tettével, szinte' ugyanazt a célt szolgálta; a magyar népet kiemelni év­százados szellemi elmaradottságából. Meg­teremtette az új szellemű, népzenén ala­puló magyar műzenét, és útnak indította a jövő zeneszerető, zeneértő közönségét. Felismerte, hogy a zenére nevelést a gye­rekkorban kell elkezdeni éspedig a ,„..a mindenki számára hozzáférhető, in­gyenes és mégis legszebb hangszerrel": az énekkel. De Kodály nem felülről beszél a gyermekekhez, hanem egyenrangú társként kezelt őket, ezért nőttek túl gyermekkarai az iskola falain,' és váltak' a koncerttermek állandó műsorszámaivá. Népzenegyűjtésével Kodály a. nép évszá­zados kincseit mentette meg és műveivel európai rangra emelte a magyar parasztok dalait. Két daljátékában a Háry Jánosban és a Székely fonóban első ízben szólalt meg a magyar népdal az operaszínpadon. A népdalgyűjtéshez erőt, útmutatást Petőfi és Arany munkássága adta Kodálynak. Népének felemelése, szellemi megújulá­sa nemcsak népdalfeldolgozásainak, de egész zeneszerzői, pedagógusi és tudomá­nyos munkásságának vezérlő elve volt. Érthető, hogy a Tanácsköztársaság leveré­se után, a zenei direktóriumban betöltött tisztsége miatt megalázó fegyelmi vizsgá­latot Indítottak ellene. Kodályt a táma­dások nem törték meg, „bűneit” emelt fő­vel vállalta. Elszánt hite hatalmas műveltséggel tár­sult. A klasszikus és modem művészet szinte minden ágában egyforma otthonos­sággal mozgott. Sokkal több volt mint ze­nész. A zenén keresztül az egész emberi­ség haladását akarta szolgálni, népét job­bá, boldogabbá tenni. „Mert az igaz mű­vészet a legnagyobb lendítőerő egy maga­sabb rendű emberség, az emberhez való­ban méltó élet felé.” Korda Agnes Szécsényi mezőgazdasági technikumban Petőfi- és Madách szavalóverseny A nagy magyar költő, Pe­tőfi Sándor születésének 150. évfordulója és megyénk író­jának, Madách Imre születé­sének ugyancsak'150. évfordu­lója tiszteletére szavalóver­senyt rendeztek a szécsényi mezőgazdasági technikumban. Az ünnepélyes külsőségek kö­zött megtartott színvonalas, tartalmas verseny arról tett tanúbizonyságot, hogy az in­tézet fiataljaiban elevenen él Petőfi és Madách eszméje. Műveikkel a múlt századból a huszadik század fiataljaihoz is szóltak. Jóleső érzés volt hallgatni at fiatalokat, kik magukévá tették a versek gondolatait. Ezek a fiatalok nemcsak Pe­tőfit, Madáchot vesznek a ke­zükbe, hanem mások verses­köteteit, mert szeretik a ver­set. Csali növelte a verseny értékét, hogy a tanári kar csaknem teljes létszámmal részt vett a versenyen. Az is­kola az oklevelek és emlékla­pok mellett könyvjutalomban részesítette a versenyzőket. A szűri az első díjat Krabács Józsefnek, Petőfi: ,.örült”-jé- nek tolmácsolásáért adta. A fiú ügyesen fogta meg a ne­héz verset. Nem a kitörő őrültet, hanem a belső, a gondolatokkal vívódó^ embert adta. Végig érezte a szöveget. Tetszett a második helyen végzett Szabó Péter vállalko­zásában Az ember tragédiá­jának első felvonásából elő­adott Lucifer-monológja. Kü­lönösen a megoldás hatott újszerűén. A verset orgona- muzsika vezette be, magnóról megszólaltatták az úr hang­ját. Több cinizmussal, egy gondolatnyibb fölényeskedés­sel még hatásosabb lett vol­na az amúgy is érzelmeket felkavaró tolmácsolás. Tóth Erika egyéniségének megfelelő szöveget választott. A János vitézből előadott rész­let tolmácsolásánál az elbe- szélesformát választotta. Éle­tet vitt a szövegbe. Szinte az előadással párhuzamosan je­lentek meg a hallgatóság előtt & képek. Sikerült teljes illú­ziót keltenie, mert szövegmon­dásával meglóttatta a képso­rokat. Méltán érdemelte meg a zsűri harmadik díját. A többi szavaló is jó fel­készülésről, magabiztos szö­vegmondásról, szép hanghor­dozásról tett tanúbizonyságot. Ami különösen tetszett, hogy egy mezőgazdasági profilú kö­zépiskola is ennyit fordít a fiatalok irodalmi műveltsé­gének fejlesztésére. Összegez­ve: érdemes volt a versenyt meghirdetniük. S*. F. Palóc földről matyó földre A balassagyarmati Nép- művészeti szakkör hímző­szakkörének egy csoportja Mezőkövesdre kirándult a Mikszáth Kálmán Művelő­dési Központ mikrobuszán. Vasárnap került sor erre a tájkirándulásra, amikor a Kis Jankó Bori-emlékszobát, és a Matyó Múzeumot néz­ték végig a szakkör tagjai. Más-más ragyogó ' színű matyóviseletet, virágos me­zőkövesdi mintákat látva újra meggyőződhettek arról, érdemes érdeklődni a nép­művészetek iránt, hasznos dolog hímzőszakkörbe járni, mert palóc földön, matyó földön egyaránt szép nép­művészeti virágok ^terem­nek”. Hárman ültek az asztalnál, Voljanszkij, a partizán dan- dárparaiLcsnok, Pável Barbor- Ják, partizán százados, és a magyar vezérkari tiszt. Vol­janszkij törte meg a csendet: — Harapnak valamit? — Én inkább egy korty pá­linkát szívesebben elfogadok — mondta Pável, és Volajnsz- kij egy üveg eredeti moszkvai vodkát tett az asztalra. Meg­kezdődött a beszélgetés- Amo­lyan lsmerkedésféle. Voljansz­kij elmondta, hogy a brjam6Z- ki erdő a szülőhazája, ott gyerekeskedett, ott nőtt fel, és ott lett partizán, amikor hazá­ját hitszegően megtámadták a németek. — Akkor 17 éves voltam! Pável Is bemutatkozott. Ar­ról beszélt, hogy a Javorina oldalában élt gyermekkorá­ban, ahol bizony nem a betű­vetés a legfontosabb, hanem a krumplikapálás. — Mifelénk még bizony ma is fokhagymával kereszteket pingálnak az istállóajtóra, hogy megvédjék a marhát a rontás ellen. A magyar vezérkari tiszt nehezen kezdte a bemutatko­zást. Bizalmatlan volt és óvatos. A családja régi föld- birtokos nemzetség. - Amikor katonatiszt lett 20 ezer pengő Kauciót tett le az apja. A fe­lesége hozománya 300 hold a Tisza-háton. Űnja már a há­borút. de fél az oroszoktól, ő bizony azt javasolta. hogy először az angolszászoknál pu­hatolózzanak a békekötés, a fegyverszünet dolgában. — És? — kérdezte Vol­janszkij és Barborják szinte egyszerre. — Az Egyesült Államoktól azt a választ kaptuk, hogy az oroszokhoz kell fordulnunk, így hát nincs más kiút, ezért vagyok én itt önöknél. * — Erre igyunk! Karácsonyi köszöntőt tanulnak az óvodások h WÖGRÁD - 1972. deeer.ibej 16., szombat Elfőnek énekelték as Internaeionálét A Y~apae Művészegyüttes énekkarának Kodály-hangversenye A mai napon Kodály Zol­tán születésének 90. évfordu­lóján Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila Megyei Művelődé­si Központban lép fel, délután öt órai kezdettel a Vasas Mű­vészegyüttes énekkara. Az énekkar jogelődje a Budapes­ti Épületlakatosok Dalkara 1903-ban, a Vasas Szakszerve­zet alakulásának évében kelet­kezett. Mint férfikar állandóan szorosan együttműködött a munkásmozgalommal. Magyar- országon elsőnek énekelte ma­gyarul az Internaeionálét. A huszas és a harmincas évek­ben működése egybefonódásí jelent a Horthy-fasizmus elle­ni agitatív harccal és az új magyar zene Bartók, és Ko­dály művészetének propagálá­sával. 1948-ban a magyar for­radalom és szabadságharc centenáriumán vegyes karrá alakult át. Az énekkarnak csaknem száz tagja van. Az együttes fennállása óta számos hazai és külföldi si­kert ért el, több alkalommal szerepeltek Lengyelországban, Csehszlovákiában, Jugoszlá­viában, az NDK-ban és Olasz­országban is. Művészi munká­jukat több kórusfesztiválon jutalmazták. 1970-ben másod­szor nyerték el a Kiváló Együttes címet. 1972-ben az V. Bartók Béla nemzetközi kórusfesztiváíon „Fesztivál Diplomás Kórus” minősítést kapták. A ma esti műsoron közre­működik Kurtág Márta zongo­raművész, vezényel Vass La­jos Erkel-díjas zeneszerző, SZOT-díjas karnagy, a műsort vezeti és Kodály életművét Is­merteti: Fasang Árpád zene­szerző. Kodály szerzeményei közül az emlékhangversenyen egy XVII. századi diákköszöntő, egy Horatius-versre írt kó­russzám, Balassi Bálint: Szép könyörgés című verse, az Esik a városban című dal. a hél zongoradarabból álló Székely­keserves, a Cigánysirató, a Túrót eszik a cigány, két Adv- vers; a Fölszállott a páva és az Akik mindig elkésnek, to­vábbá a hét zongoradarabból álló Sírfelirat, valamint a ki­lenc zongoradarabból álló Al­legro giocoso szerepel. A mű­sort a Mátrai képek zárja. Pályaválasztási vetélkedő A balassagyarmati városi könyvtár pályaválasztási ve­télkedőket szervezett a város 8. osztályos tanulói részére, az általános iskolák oktatási fe­lelőseinek és osztályfőnökeinek közreműködésével. A vetélke­dőket december 15-ig tartják naponta. Két héttel ezelőtt a könyvtár olvasótermében a té­mához kapcsolódó kiállítást rendeztek, ahol a 217. számú ipari szakmunkástanuló inté­zet és a mezőgazdasági szak­munkástanuló intézet gép- és bútormodelljeit láthatják az érdeklődők. Az első foglalkozáson a Rá­kóczi Általános Iskola negyven nyolcadik osztályos tanulója vetélkedett. A játékvezető és a vetélkedő összeállítója Fábri György né, a Nógrád megyei Pályaválasztási Tanácsadó ve­zetője volt. ‘A vetélkedőt a „Betonva- rázslat” című ismeretterjesztő film bemutatásával kezdték, utána különböző szakmákkal (elsősorban a balassagyarmati üzemekkel, vállalatokkal) kap­csolatos villámkérdések alap­ján kiválasztották azt a tizen­két versenyzőt, akik már a helyezésekért vetélkedtek. A játékot úgy állították össze, hogy közben a többi tanuló­nak Is lehetősége nyílt a pont­szerzésre. A jól összeállított vetélkedő sikeréhez a városi könyvtár jó szervezése és a helyi üzemek lelkes támogatása járult hoz­zá. A budapesti finomkötött­árugyár balassagyarmati rész­lege hat pulóvert és 20 szet­tet ajándékozott az első helye- ‘zettek jutalmazására. Az üzem oktatási felelőse is részt vett a vetélkedőn és ismertette a szakmával kapcsolatos tudni­valókat. Várják a lányok .je­lentkezését. mert fejlesztésre kerül sor és még több szak­munkásra van szükség. Fáb­ri Györgyné kiegészítette az­zal. hogy a lányoknak meg kell ragadni ezt a jó lehetősé­get, mert Salgótarjánban pél­dául problémásabb a lányta­nulók szakmunkásképzése. A helyezések jutalmazására a többi díjat a Balassagyarma­ti Fémipari Vállalat, az Ipoly- bútorgyár, a Kábel Művek sza­badvezeték gyára, a városi ta­nács művelődésügyi osztálya, illetve Balassagyarmat üze­mei. vállalatai és Intézményei adták. A vetélkedő végén a tanulók írásos tájékoztatást is kaptak a balassagyarmati beiskolázási és elhelyezkedési lehetőségek­ről. Könyvespolc A tsz-eh gazdálkodása A termelőszövetkezetek má­sodik országos kongresszusa a megszilárdult termelőszövet­kezeti gazdálkodás mérföld­köve. A fejlődés tapasztalatai­nak összegezése a jelenlegi helyzet felmérése és a jövő távlatainak elemzése különö­sen aktuális jelenleg, amikor a nagyüzemi termelés teljes kialakulása és az indirekt gazdaságirányítási rendszer gyakorlatának kiterjesztése egybeesik. A szövetkezetek termelőeszközeinek mérete, tagjaik szakértelme és mun­kaereje lehetővé teszi a gaz­daságok korszerű, hatékony Irányítását, a tagok, illetve a népgazdaság növekvő igényel pedig szükségessé. E tanulmánykötet elsősor­ban elméleti kérdéseket tisz­táz, a változó gazdasági kör­nyezethez való alkalmazko­dást kívánja segíteni, ezt ter­mészetesen elsősorban a bel­ső környezet, szervezet ál' landó korszerűsítésével lehet elérni. Szerzők a termelőszövetke­zeti gazdálkodással kapcsola­tos legfontosabb kérdések aktuális vonásait foglalják össze, ismertetik elképzelései­ket, számos jelenleg is vita­tott kérdéssel kapcsolatban. Aztán megbeszélték a rész­leteket. Pável Barborják azt javasolta, hogy kis csoportjá­val szinte lépésről lépésre biz­tosítja a magyar fegyverszü­neti küldöttség útját. O maga elébük megy a határon túlra, és onnan kíséri a delegációt a Trl Dubl-ig­— Vannak már jó embe­reink a frontkatonák között, akikkel régóta barátkozunk. Például Bársony Máté tizedes, hogy csak egyet mondjak. Ha velem jönnek a tábornok urak, akkor nem kell semmi­től sem tartaniok. Voljanszkij azonnal Intézke­dett, hogy. Barborják kis csa­patát megfelelően felöltöztes­sék, ellássák. Magyar egyen­ruhát kaptak. Barborják szá­zadosi zubbonyt öltött. Egysé­ges volt a fegyverzetük is, gyalogsági puska, bajonettel, gázálarc vászontarisznyában, hátizsák és patkó alakúra te­kert pokróc. Ha valaki látta a kis csapatot, könnyen azt hihette, hogy a hátországból érkező kis erővel áll szemben. A nyílt parancsuk is úgy szólt, hogy „különleges megbízatással a hadosztálvtörzshöz Indul­nak és kérik a közbeeső egy7 ségek parancsnokait, hogy le­gyenek segítségére Barna Pál századosnak”. — Magam sem hittem vol­na, hogy ilyen szépen feste­nek az új mundérban — ne­vetett Voljanszkij és megve­regette Barborják vállát, ami éppen azt is jelentette, hogy indulhatnak a rendkívüli fel­adat végrehajtására. A parti­zándandár törzsénél pontosan . kidolgozták az ■ útvonalat. A magyar kormányküldöttség Losonc térségében lépi át a frontot és Bralce mellett ha­lad északnak, gondosan rejtve és biztosítva egészen Zólyo­mig. Ugyanezen az útvonalon megy elébük Pável Barborják a különítménnyel. A találkozás igen katonás volt Füleknél. — Barna Pál százados je­lentkezem. — Szóval maga lenne az? — mondta, kérdezte hangjá­ban a bizalmatlanság tónusá­val Dálnoki Miklós Béla. — Bátran magára bízhatom a kormánytitkot, a kormányde­legáció tagjait? — Teljes egészéiben vezérez­redes úr. Dálnoki Miklós Béla intett a segédtisztének és kiadta az utasítást: a kis csoportot he­lyezzék el a törzsnél. — Pihenjenek! — Arra semmi szükség ve­zérezredes úr. Az idő sürget, nem halogathatjuk az indu­lást. Moszkvából azt az uta­sítást kaptuk, hogy még ma, szeptember S3-áa segítsük át önöket a fronton, hogy elin­dulhassanak a szovjet főváros­ba. A füleki kastély tágas dol­gozószobájának sarkában meg­mozdult valaki. Faraghó Gá­bor, a magyar csendőrség ve­zénylő tábornoka volt. Fel­állt és Barborjákhoz lépett. — Még meg sem kötöttük a fegyverszünetet, még le sem ültünk a tárgyalóasztalhoz és Moszkva máris parancsol? Barborják nagyon határo­zottan válaszolt: — Ügy tudom, altárbomagy űr, hogy nem Moszkva kéri a fegyverszünetet... A két tábornok összenézett és Dálnoki Miklós Béla ocsú­dott fel először pillanatnyi za­varából. — Ügy látszik Gábor, meg kell változtatnunk vélemé­nyünket a partizánokról, a tisztjeikről. Jól tájékozottak, talán többet tudnak a politikai helyzetről, mint mi, akik csak a katonai térképekig látunk. A következő órák azzal tel­tek el, hogy a magyar kor­mánydelegáció gondosan fel­készült az útra. Barborjáknak megnőtt a tekintélye azzal az egy mondattal és mindenben kikérték a véleményét. Fa­raghó Gábor még azt is meg­kérdezte, hogy vigyenek-e Konzerveket az útra és hozzá tartósított kenyeret, amit a nemetek szállítanak a magyar hadsereg számára is, vagy gondoskodnak a teljes ellá­tásról. — Nem kell aggódnia tá­bornok úr, magyar konyhát biztosítunk végig, egész út­juk során, — Ez nagyon megnyugtató — mondta a csendőr tábor­nok, akinek még ezekben az órákban is a legfőbb gondja a saját kényelme volt, amit előbbre helyezett az ország sorsánál. G. Gy. (Folytatjuk) <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents