Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-15 / 295. szám

Az életre készülnek A kor emberi és technikai követelményeinek megfelelni: ez most a fő dolog. Salgótar­ján is lerombolja a régit, hogy újjáépíthesse önmagát. És ezt teszik a gyárait is. Az üzemi rekonstrukciók már a .világ- színvonal technikájához iga­zodnak. S érthető, hogy ehhez a világszínvonalon álló tech­nikához kell alkalmazkodni a jövő szakmunkásainak iß. A Salgótarjáni Kohászati tízeinek részére 269 ipari tanu­lót képeznek a kor követel­ményeinek megfelelően. A fi­úk mellett a lányok is megfe­lelő arányban képviseltetik magukat. A több, mint 100 esztendős gyárnak jó tradíciói vannak a szakmunkásképzésben is. Itt apa fiúnak adja át a szak­munkában szerzett gazdag ta­pasztalatokat. Emellett a leg­kiválóbb gyakorlati szakembe­rek egyengetik a fiatalok ki­emelkedő szakmunkához veze­tő útjait. Nem ritka eset, hogy a gyár fiatal szakembe­rei a szakmunkások között folyó versenyben ott találha­tók az országos döntőkben, íme, a fiatal lányok és fiúk, akik a munkapad mellett nagy gonddal készülnek a életre: Berki Saroltánál és Kadlóth Erzsébetnél már a tizedmilli- méter is számit iuhiiilHIIHwiiiu ... A z oktatók szerint Paulich Margit a pad mellett megáll­ja úgy a helyét, mint bármelyik tanulófiú Gazsi Gusztira a jellemzés során még csettintenek is: az apja is kiváló szakember volt Orosz Béla képriportja Balassagyarmat jövője Mi a korszerű települések titka? Lehet-e egy évszázadok óta fennálló várost évtizedek alatt átformálni? Megyénk második városának rendezési tervét vizsgálva, Ács Boldi­zsárral, Balassagyarmat városi Tanácsának műszaki osztály- vezetőjével keressük a választ e kérdésekre. A település szerkezete Balassagyarmatra már lóba­bén készült rendezési terv. Nem kellett hozzá pár év, s az akkori helyzetben az egész terv irreálissá vált. A fej- Lődés lehetőségeit kutatva, ál­talános, egyszerűsített rende­zési terv került jóváhagyásra a városról, a lakosság harminc­ezer főre való növekedését alapul véve. Csak ezután si­került a gyarmatiaknak pénz­ügyi fedezetet biztosítani a területenkénti részletes ren­dezési tervek készítésére. Ma már a város minden részén az építkezések e tervek alapján folynak. ' — A városszerkezet leg­főbb jellegzetessége, hogy északi irányban az Ipoly leha­tárolja, s ezzel párhuzamosan, két, jelentős kelet-nyugati irá-. nyú forgalmi vonal osztja fel a várostestet. A meglevő adottságok jól fejleszthető vá­rosszerkezetet jelentenék. A legfontosabb feladat a 22. számú főközlekedési útvonal új nyomvonalának biztosítása a belső, átkelési szakaszon. A város gyalogos „tengelyeként”, a Bajcsy-Zsilinszky út és a Mártírok út vonalát tervez­zük, a bevásárlóközponthoz csatlakozva. A történeti vá­rosmag épületállománya is ré­gen megérett a rekonstruk­cióra. Városunk szegény zöldterületekben, az Ipoly rendezése során felszabaduló területen tudunk nagyobb kultúrparkot, vagy sportligetet kialakítani — mondja Ács Boldizsár. Ami a végrehajtást illeti A legújabb regionális előre­jelzésekben Balassagyarmat úgy szerepel, mint az ipari fejlesztés egyik központja. Meglevő, és tervezett intézmé­nyeivel elsősorban a járás te­rületét látja el, de számolni kell a megye nyugati részének ilyen igényével is. A rendezési terv akkor ér valamit, ha a benne fog­laltak fokozatosan valósággá válnak. A városközpont okoz­za a legtöbb gondot, a vég­rehajtás során. Amikor ez kerül szóba, az osztályvezető nagyot sóhajt: — Nekünk is a város mag­iával, a központtal van leg­több problémánk. A tervek részletesen tartalmazzak, hol, mennyi, és milyen lakás, köz­intézmény építhető. A terve­ző szinte sakkozik a terület­adta lehetőségekkel. Ez a szanálásnál nyilvánul meg. A rendezési terv területgazdálko­dási és nem gazdasági terv. E két dolgot pedig nehéz kö­zös nevezőre hozni. Úgy érezzük, néhány esetben az elképzelések nem egészen életszínűek, nehéz összeegyez­tetni a valósággal. A város centrumának jelentős részén lakóépületek elhelyezésére ke­rül sor, a meglevő épületek önavulásával számolva. A várost, a tervezők fel­osztották. így a nyugati la­kóterület célcsoportos álla­mi beruházással épül. A la­kótelep teljes befejezését 1974. második felére tervezik. Hat­száz lakásról van szó. A telep kialakítása hét évvel ezelőtt kezdődött. A probléma itt, az alközponti létesítmé­nyek, mint orvosi rendelő-, óvo­da-, bölcsődeépítés elhúzódása, illetve elmaradása. A jövő jegyében A mindennapi élet sokszor igazolta, hogy a rendezési ter­ven kisebb módosításokra van szükség. A gyarmatiak ezért Is kérték a városközpont rész­letes rendezési tervének fe­lülvizsgálatát. — A jövő jegyében sike­rült enyhíteni közműellátási gondjainkon. Jelenleg alap­közmű hiánya nem zavarja az építkezéseket, inkább a ki­sajátítások mennek nehézke­sen. A kialakult bírósági gya­korlat sokszor a térvezettnél nagyobb telekárat és épület­értéket állapít meg, így a sza­nálási költségeink növekednek. A pénzügyi szorítok miatt olyan területet kell keresnünk, ahol olcsóbban több lakást építhetünk. Emiatt szétforgá- csolódik a lakásépítkezés — panaszkodik az osztályvezető. A nyugati városrészen főleg fiatal házasok laknak. Jo­gos igényként jelentkezik egy iskola építése, hogy ne kell­jen a szomszédos iskolában két műszakban tanítani a gyerekeket. Illene egy ABC- áruház is a környezetbe, de a majdani üzemeltető a beru­házásnak igen csekély részét tudja csak fedezni. A városi tanács mellett áll, a múlt század harmincas éve­iben épült műemlék, szociális otthon. A távlatban művelődé­si központnak tervezik. Itt kap majd helyet a városi könyvtár, hangverseny- es színházterem, hiszen az egy­idejű üzemeltetés feltételei biztosítottak. Ez még a jö­vő zenéje, mert a rekonstruk­ciós költségek harmincötmil- lió forint körül mozognak. A nyugati és déli iparterüle­ten új üzemek, gyárak épül­nek. A város jövője tervlapo­kon fekszik még, de minden jel arra mutat, hogy követke­zetes irányítással kialakulhat Balassagyarmat új arca. Ács Boldizsár elmondta, hogy évekkel ezelőtt olyan volt a foglalkoztatottsági hely­zet; ha egy takarítónő kellett, szinte külön bizottság döntött az állás odaítéléséről. A ha­sonlat persze kicsit durva, de jól szemlélteti az utóbbi évek fejlődését. Szabó Gyula Hitelpolitikánk a tervek megvalósítását szolgálja (Folytatás az l. oláaról) csak pénzügyi áthidalást je­lenthet, de nem oldhatja meg a tervezés és a gazdálkodás hiányosságait. A hitelpolitikai irányelvek megszabják a hitelezés mérté­két és feltételeit, alapvető változás 1972-höz képest jö­vőre nem lesz. Mégis, milyen újabb lehetőségek nyílnak a vállalatok előtt? Erre a kér­désre a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese azt vá­laszolta, hogy a konjunktúra lehetőségeivel, a piaci hely­zet felismerésével jobban él­jenek a vállalatok. Államunk népgazdasági érdekből támo­gatja az export fokozását, különösen abban az esetben, ha a kivitel a vállalat és a népgazdaság szerkezetének javítását is szolgálja. A kül­ső piacokon értékesítő válla­latok termékeit úgynevezett szakágazatokba sorolták és a támogatás mértékét ágazaton­ként egységesen állapították meg. De a támogatás azok­nak a vállalatoknak is jár, amelyek kivitele mindenkép­pen gazdaságos. Nem titok, hogy fizetési mérleget javító beruházások­hoz a kormány jelentős hite­leket engedélyez jövőre is, ez újabb lehetőségeket teremt a vállalatoknak. Megyénkben is alakulnak közös vállalkozá­sok. A társulás csökkenti a kockázat veszélyét, lehetősé­get nyújt a korszerű techni­ka alkalmazására. A közös vállalkozásokat, a már műkö­dő közös üzemek komplex továbbfejlesztését a bank tá­mogatja. Szó esett arról, hogy a gaz­dasági reform bevezetésekor a vállalatok és a szövetkeze­tek rendkívül különböző szintről indultak, a nyereség nem mindig ott képződik, ahol társadalmilag szükséges lenne, ellentmondás tapasztal­ható az amortizációból és a nyereségből képezhető fej­lesztési alap között. Közgaz­daságilag nehezen indokolha­tó, hogy a SZÖVOSZ felügye­lete alá tartozó szövetkezetek üzlethálózat-fejlesztését kor­látozzák, viszont az állami ke­reskedelem fejlesztése tanácsi támogatás, illetve bankhitel hiányában nem tud az igé­nyekkel lépést tartani. A gondok ismertek, de a hitelpolitikai elvek a szabá­lyozókkal összhangban van­nak, ezért alapvető módosítá­sukra 1975-ig nem kerül sor. A legfőbb szabályt: a felhalmo­zás és a fogyasztás arányai kell betartani, a hatékonysá­got, a gazdaságosságot, vagy­is mindnyájunk munkáját kell javítani, és akkor bizton­sággal haladhatunk előre a X. kongresszus által kijelölt úton. F. L. LEHŰLT a levegő. A gyár­udvaron egyszerre villog több hegesztő. Hatalmas acélszerke­zeteket varrnak. Fedél nincs a fejük felett, de vattakabát van rajtuk. Talán már meg is szokták itt a bányagépgyár­ban. Bent a műhely sokkal zajosabb és zsúfolt az alkat­részektől. Év végi rohammun­ka talán? Megnyugtatnak, hogy nem, mert az utóbbi időben ez mindig így van a salgótarjáni bányagépgyárban. A művezető, Burányi Imre régi ismerősöm. Néhány hét­tel ezelőtt éppen arról beszél­gettünk, mikor volt jobb, ami­kor lakatos volt, vagy mióta művezető. Bőven volt pana­sza. Sok emberért felel most, viszont mint lakatosy jobban megbecsülték. Azóta megje­lent az MSZMP Központi Bi­zottságának állásfoglalása, ha­tározata- Ha visszagondolok a korábbi beszélgetésünkre, vá­laszt kaptunk rá. Vajon ő, a művezető is így éra-e? — Ma már általános véle­mény itt, az én részlegemnél, a két szocialista brigádnál, hogy a párt törődik a melós- sal. Már pediig, ha ez így van, ez megnöveli az ember erejét is. Eleinte itt is arról esett több szó, ami a zsebet érinti. Most már nem. A bérek eme­lése is úgy kerül szóba, hogy milyen lesz vajon a végrehaj­tás! Erről én is sokat gondol­kodtam. és úgy érzem, leg­igazságosabb lesz, ha a kate­góriabéreket emelik. Ez felei meg legjobban a differenciálás feltételeinek. A mi gyártmá­nyainkon ugyanis nagyon sok­féle munka van. Kvalifikál­tabb és egyszerűbb munka, amit pontosan szinte képte­lenség mérni. Az egyéni mun­Munkapadnál a párthatározatról ka mérése nehéz ott, ahol 20— 25 ember munkája szorosan kapcsolódik. Mégis meg kell tenni, mert ez a fizetés alap­ja. Hát ezért javasolnám ezt a megoldást. — A bér csak az egyik kér­dés, de ha azt nézem: mát is akar a párt? Ázt, hogy egy kicsit jobban dolgozzunk min­denütt. Ez kell ahhoz is, hogy többet kereshessünk. A haté­konyságot javítani, többet ter­melni és kevesebb költséggel­Ilyen egyszerű ez a dolog? — Azért nem egészen. Ez a két brigád biztos, hogy töb­bet akar tenni a jövőben. Is­merem az embereket. Ehhez azonban sok minden kell. Előbbre lépni csak úgy tu­dunk, ha a hozzáállás javul­ván ami rajtam, vagy a cso­portvezetőn múlik, van ami a felsőbb vezetésen, vagy az embereken. így értem én ezt. Egymásra vagyunk utalva. Szorítanak a határidők, és ha késik az alkatrész? összetett, nagy gyártmányokról van szó, és nem mindegy, milyen az előkészítés. Néha még a terv­rajz is kiigazításra szorul. Nem is emlékszem, hogy va­lamelyik gyártmánynál min­den rendben letf volna. Ha csak egy kicsit is tudunk ezen javítani, már sokat nyer­tünk. — A minőségi követelmé­nyek is egyre nagyobbak. Röntgenhegesztésre is itt kell felkészülnünk, hogy megfelel­hessünk a követelményeknek — mondta Surányi Imre. Mocsári Zoltán brigád-veze­tő is bekapcsolódott a beszél­getésbe- Ő a következőképpen vélekedett: — A párthatározat végre­hajtásához az én véleményem szerint Í6 sok minden kell. Jö­vőre a rendelésállományunk meglesz. Munkánk tehát lesz, de a munkafeltételeket javí­tani kellene. Kisgépesítésre gondolok- Most is például a hengereket a szabadban ra­kott tűzzel, kézi munkával hajlítottuk, holott könnyen elvégezhettük volna préssel — ha van. Ez a zsúfoltság is sok gondot okoz. Korábban is volt, azután a rekonstrukció miatt épületeket bontottak le. Ide csoportosítottak számos em­bert. Kellene a nagycsarnok, de ahogy épül az példa is le­hetne arra, hogyan nem sza­bad beruházni. A nagycsar­nokba befektették a milliókat, most meg csak 2—3 ember dolgozik ezen a beruházáson Ott vannak a vasszerkezetek, a daru. Az,az ember érzése, hogy még az állagmegóvás sem biztosított. Arra meg sen­ki sem tud választ adni, mi­kor fejeződik be ez a beruhá­zás. Igaza van a Központi Bi­zottságnak abban, hogy így nem szabad. Ha valamit el­kezdtek, azt ne húzzák él, hanem minél előbb fejezzek be, mert így hoz hasznot- — Itt kint vannak az en>- i berek. Hegeszteni sem lehet a szabadban öt C-fok alatt. Ilye­nek a minőségi követelmé­nyek. Itt, bent viszont nem férünk ezekkel a nagy alkat­részekkel. Kellene a nagy­csarnok. Van itt más is, ami megol­dásra vár. A hegesztések röntgenvizsgálata. ígérték a berendezést, sőt már a szak­emberkiképzésen is túl ra­gjaink, de a szükséges készü­léket még nem tudjuk mikor kapjuk. Óriási költség, hogy Budapestre kocsit küldjünk a vizsgálókért. Sok az időveszte­ség. mire a hibát kijavítjuk. Aztán várhatunk napokat, he­teket az új vizsgálatig. Ezeket meg kellene oldani és akkor a párthatározat végrehajtá­sáért eredményesebben dol­gozhatnánk — mondta Mo­csári Zoltán. KOVÁCS PÁL hegesztőt, aki egyben a pártalapszervezet titkára itt, munka közben ta­láltuk. Kiderült beszélgeté­sünk során, hogy ezek a vé­lemények nem újak számára, hiszen ma már a párthatáro­zattal általában mélyebb érte­lemben foglalkoznak a mun­kahelyen. Kétségtelen, egy sor dologban nem itt, hanem fel­jebb kell majd intézkedni, de itt dől el, a termelésben, hogy milyen ütemben halad a vég­rehajtás- Ezt sürgetni, a véle­ményeket elmondani, visszás­ságokat feltárni pedig becsü­letbeli kötelességnek tartják a munkások Bodó János NÓGRÁD — 1972. december 15., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents