Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-15 / 295. szám
Szerkessz velünk!] A NÖUKAD1 BilOKOK ÉS KISDOBOSOK HÍKAUOJA «ut!taiiai«)iii!!iiiit8iiiiiimiiiiiiiiiiuuiiiiMiiiiiiíiiiimiiiiiimimiisumiiliiiiiiiiimiiiiuiimigiuiiiiiiiiiiiiiiiiimiuiHuiii min ........ A Rádióban voltunk A tanév elején egyik énekkaron Módos Tibomé, az énekkarvezetőnk felhívta figyelmünket, hogy amennyiben mi is szeretnénk, felléphetünk a rádió Éneklő ifjúság sorozatában, Lázasan készülődtünk erre a nagy eseményre; úgy terveztük, hogy összeállítunk egy népdalcsokrot, és ezenkívülelőadunk egy Bartók- és egy Kodály-művet. Végre megkaptuk a Magyar Rádiótól az értesítést, hogy november 17- én, a rádió 22-es stúdiójában, délután kettőkor lesz a felvétel. A rádiós szereplést megelőző napokban több próbát is tartottunk, csiszolgattuk, javítgattuk a hibákat. Az indulás előtt csapatvezetőnk, Czeba János tanár bácsi, Negró cukrot vett nekünk, mivel ez a torok „kéményseprője”. Az iskola előtt beszálltunk a különautóbusz- ba, és némi szorongással, de örömteli várakozással elindultunk. 12 óra 30 perckor már a .Jíuu nagy epuieceoen gyö- ^HHjuk. R/ívid várakozás után, végre, elérkezett a pillanat; beléptünk a harmadik emeleti stúdióba. Csak ámultunk, amikor a hatalmas hangszórókat, zongorát, cimbalmot és a nagy lámpákat megláttuk. Felállítottak elénk egy nagy mikrofont, és két kisebb mikrofont is. A felvételvezető felhívta a figyelmünket arra, hogy tartsunk előzetes próbát. Ezt csináltuk novemberben Barátnőm, Piroska az el* múlt időszakban beszámolt arról, hogy csapatunk hogyan készül a Petőfi-évforduló megünneplésére. Piroskával megállapodtunk, hogy ezután min* den hónapban tájékoztatjuk a Szerkessz velünk rovatot a csapatunk munkájáról. Nekünk, ceredl iskolásoknak, de a felnőtteknek is igen problémás a téli időszakban az iskola, az orvosi ren* delő megközelítése. Ismeretes, hogy községünket a Tarna- patak szeli ketté és ez az átjárás helyén 20 méter szint- különbséget jelent. Novemberben elhatároztuk, hogy társadalmi munkában elkészítjük a lépcsőt. A községi tanács biztosította a faanyagot és mi —■ a felnőttek örömére — a járási hivatal által meghirdetett társadalmi munkanap keretében sok munkaórával elkészítettük a lépcsőt. November ötödikén 35 ta* gű szovjet Komszomol-kül- döttség látogatott községünkbe. Az úttörők a tanácsházán orosz nyelvű köszöntővel és versekkel fogadták a szovjet barátokat, ajándékul pedig virágcsokorral kedveskedtek nekik. November hetedikén ismét két szovjet elviére megjelenése tette széppé az ünnepünket. November 12-én névadó ünnepélyen vettek részt úttörőink és kisdobosaink. Az Altató elszavalása után bölcsődalokat énekeltünk. A KISZ-tagok ajándékokkal halmozták el az újszülöttet. December hatodikén a mi iskolánkba is ellátogatott a Télapó. Minden őrs rövid előadással szórakoztatta a felnőtteket. Az.úttörők a kisdo* bős testvérosztályoknak ajándékot készítettek. Az őrsi gyűlések az alsó tagozatban játékosan telnek el. Minden őrsvezető aktívan végzi munkáját őrsével együtt. Iskolánkban határőrszakasz is műkő* dik. Tagjai szorgalmasan végzik a rájuk bízott feladatokat, s ezért a Határőrség Országos Parancsnoksága elismerő oklevéllel jutalmazta iskolánkat. S végül pár'szót szeretnék szólni a, csapatunkból javasolt parlamenti küldöttről, aki részt vett a járási és megyei parlamenten. Ott beszámolt csapatunk működéséről és a legközelebbi terveinkről. Cene G. Éva VIII. oszt. tanuló, Cered Rövid ideig gyakoroltunk. Ezután megtudtuk azt is, hogy, ha kigyullad a piros lámpa el kell kezdeni énekelni. Először a népdalcsokrot adtuk elő, azután a Bartók-, majd a Kodály-művet énekeltük. Mindegyik dalt többször is felvették, és mi visszahallgattuk. A felvételvezető, a minőségileg legjobban, legszebben sikerült dalokat hagyta meg, a többit törölte. Délután négy óráig tartózkodtunk a stúdióban. Bizony elég fárasztó volt a kétórás éneklés; egyrészt mert már éhesek is voltunk, aztán meg a sok izgalom is növelte fáradságunkat. Hazafelé jövet — az autóbuszban — már nem kíméltük a torkunkat. Énekeltünk felszabadultan, vidáman — hazáig. Otthon a kisvendéglőben már terített asztal várt minket. Jó étvággyal megvacsoráztunk, utána málnát fogyasztottunk, korlátlan mennyiségben. Nyemcsok Mihály igazgató bácsi és Módos Tibomé, a karvezetőnk rövid kis beszédet intézett hozzánk; felelevenítették a régebbi sikereinket, az ezüstérmek és -oklevelek történetét. Arra is figyelmeztettek, hogy a rádióbeli szereplés nehogy el- bizakodottá tegyen bennünket, továbbra is dolgozzunk szorgalmasan, kitartóan! Erre a szereplésre még sokáig fogunk emlékezni. Nagyon köszönjük a segítséget mindazoknak, akik ezt a sze- szereplést lehetővé tették számunkra! Az énekkar nevében Magyar Éva, 8. oszt. tanuló, Káliói Általános Iskola Munkásdalokat mutatnak be A Eredményes évet zárt a Bányász férfikórus Eseményekben és eredményekben gazdag évről készített mérleget a napokban a salgótarjáni Bányász Művelődési Otthon férfikórusa- Az éves közgyűlésen Podosz Gyula, a művészeti csoport elnöke ösz- szegezte a tapasztalatokat. Bevezetőjében kiemelte, hogy a kórus fő feladata volt jól felkészülni a várpalotai minősítő versenyre. Mint a beszámolóból kiderült, a siker nem is maradt el, hiszen az erős mezőnyben az eddigi legmagasabb minősítését — aranykoszorút diplomával — érte el a kiváló képességű férfikórus. A kórus elnöke szól azokról a rendezvényekről is, amelyek színvonalát emelte a Bányász dalkör részvétele. A tömeg- szervezetek rendezvényein kívül a társadalmi ünnepek színvonalasabbá tételében is jelentős része van az együttesnek. Ezt tanúsítja, hogy egyéb fellépéseik mellett 15 alkalommal működtek közre társadalmi temetés alkalmával. A bányászszakszervezet és a művelődési otthon vezetősége ebben az évben is méltányolták a kórus fáradhatatlan munkáját, kimagasló tevékenységét. Az öntevékeny csoport a várpalotai minősítő verseny után — ahol a zsűri a kórus teljesítményét hibamentesnek értékelte *— egy hét jutalonvüdülésben részesült. Az ünnepélyes évzárón, jelen voltak a városi pártbizottság, a tanács és az SZMT kéoviselői, valamint a megyei KÖTA megbízottja is. A közgyűlésen több dalos fejtette ki véleményét. Kritikus hangvétellel szóltak arról, hogy a kórus a minősítő versenyeken bizonyította képességeit és azt szeretnék, ha felsőbb szervek ezt méltányolnák és külföldi szereplésre ia biztosítanának lehetőséget. Szó esett továbbá arról, hogy tisztázni kell a jövőben a patinás múltú férfikórus hovatartozását és biztosítani kell a működéséhez szükséges anyagi alapokat. A közgyűlésen felszólalt Kálovits Géza, az SZMT munkatársa is, a'ki elismeréssel beszélt az együttes eddigi működéséről. Egyben javaslatot tett arra, hogy kapcsolódjon be a Bányász férfikórus a jövő év közepén sorra kerülő versenybe, melynek keretében a munkásdalokat eredeti feldolgozásban mutathatják be. Guthy Éva, a KÓTA megyei vezetőségének tagja hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a Bányász-kórushoz hasonló eredményekkel a megyében egyetlen. dalkör sem dicsekedhet- ígéretet tett arra; amennyiben a szomszédos Csehszlovákiában. lehetőség nyílik szereplésre, úgy a férfikórust támogatják. Csongrádi Béla, a városi tanács képviseletében az elismerő szavak mellett Maróti Gyulának, a kórus karnagyának az 50 éves jubileum alkalmából alapított emlékplakettet nyújtottak át. Az éves közgyűlésen jelentős helyet kapott a jövő évi program megvitatása is, melynek egyik kiemelkedő pontja lesz a Vándor Sándor-kórus- hangverseny, valamint a rádió- és tv-szereplés. j!ihi,iillil«lillii,iiil8i;[iiiiiiiillillíÍllkiluiliitilléltÍLlluilini3ii— Tanító néni, én tudom! (Fotó; Kulcsár József) Petőfi-emlékműsor Jól sikerült Petőfi-emlék- műsort rendeztek Ságujfalun, a költő születésének 150. évfordulója tiszteletére. A műsoron felléptek Ferenczi Margó, Felvinczy Viktor színmű" vészek, Benkő Márta operaénekes. A műsor zenei vezetője Négyessy András volt. Eseményekről — röviden XafKoiMJiuk életéről és híredről sose- retnék beszámolni a Szerkessz velünk rovatnak. E hőnapban minden osztály rendezett egry klubdélutánt, amelyen Ylikulás-csomaRoser« és tánc volt. Ylinden őrs „megemlékezett” a fogászati hónapról is. Lezajlottak már az őrsi Ki mát tud-ok. Minden osztályban működik, a han- gosbemondő, amely hetente egyezer sugároz műsort; viccek, versek, iskolai gondok, problémák hangzanak majd el a helyi rádióban. Az úttörőtanács kívánsáerlá- lát helyez el a folyosón, amelybe minden úttörő elhelyezheti kívánságait. Sümegi András, iskolánk iants- lója megnyerte a városi úttörő- •limpiáai a sakkbajnokságot. December 28-an szilveszteri előzetes címmel klubdélután lesz az Ifivezetőknek, őrsvezetőknek és űttörő-tanácsveze tőknek. Iskolánkban sok szakkör működik. Van színjátszó, báb-, modellező-, honvédelmi, természettudományi és táncszakkör. Az iskola tanulói a téli szünetben Is bejárhatnak sakkozná és pingpongozni. Minden osztály készülődik a seregszemlére és a farsangi bálra. Legközelebb a seregszemléről számolok be. Bodor Imre, <1. oszt. tanuló, Bartók Bein üti iskola, Salgótarján Nyuszi és bárányka Mi. másodikos kisdobosok vagyunk. Tavaly év végén avattak fel minket. Akkor még nem nagyon tudtunk írni, most is a rajvezetőnk segít. Rajunk a Mikszáth Kálmán •nevet viseli; a lányok őrse, a Nyuszi őrs, a fiúké pedig a Bárányka őrs. Az anyukák szép zászlókat hímezlek nekünk; ezeket lerajzoltuk és el .is küldjük. Mikszáth Kálmánról sok képet gyűjtöttünk és felraktuk a faliújságra. A ajgyűlésen sok szép történetet hallottunk az író bácsi kisfiáról és állatkáiról. Éppen ezért lettünk Nyuszi és Bárányka őrs. A múlt héten Balassagyarmaton voltunk; a Palóc Múzeumban láttuk az állatkákat és megnéztük a Mikszáth-szobrot is. Csapatunk névadója Petőfi Sándor. Most róla gyűjtünk képeket a faliújságra. A decemberi rajgyűlésen Petőfi Sándorra fogunk emlékezni. Előadást is tervezünk; már próbáljuk a János vitéz egyik részletét. Mikszáth Kálmán kisdobos raj, Nógrádsáp (Nagyon örülünk, hogy írtatok nekünk. Külön köszönjük a kis papírzászliókat! Ügyes ötlet volt, hogy az őrseiteket ilyen „kedves-híres” kis állatkákról neveztétek el. Továbbra is várjuk leveleiteket! A Szerk.) NQGRÁD - 1972, decembe? 15., péntek J Az idézet Gustáv Husák „Tanúságtétel” című könyvéből önmagáért beszél: „Éppen az üzemi bizottságok konferenciáján voltunk Zólyom-brézón (október lsén, amikor híre érkezett, hogy Horthy a budapesti rádióban bejelentette a magyar kapitulációt. Üjongás és optimizmus támadt az érdekeltek soraiban. A felkelés meg van mentve! A szovjet hadsereg, melynek a magyarok megadták magukat, könnyen megteszi azt a hátralevő körülbelül 150 kilométert, amely még elválasztott tőle bennünket, s szétveri a náciknak a felkelés területét szorító gyűrűjét. Nem voltak ezek hiú remények: mindeddig nyugalom uralkodott a felkelés területének déli szakaszán a magyar— szlovák határ mentén, s a magyarok még a kishatár- forgalmat is engedélyezték a felkelés területére. A magyar tábornokok a Tri Dubiról szálltak fel, hogy a Szovjetunióval a fegyverszünetről tárgyaljanak. A kapitulációnak be kellett tetőznie ezeket a reményeket.” Voljanszkij százados kitörölte szeméből az álom utolsó foszlányait. Ma nyugodt éjszakája volt. Csendes a Sit- no környéke, Krupina felől is elhallgattak az ágyúk és a felderítők azt jelentették, hogy Léva és a Garam közötti síkságon védelmi állást vettek fel a német páncélosok. — Ügy látszik kifáradtak — mondta Szavickijnak, a törzs főnökének — legalább néhány napig nyugtunk lesz tőlük, és addig a gyerekek is pihenhetnek. Csak „gyerekeknek” emlegette partizánjait, akik között sok volt a három-négy gyermekes tót atyafi, de legalább annyi á 15—16 éves ukrán legényke, aki vele együtt érkezett szlovák földre. A rádiós kért engedélyt, hogy belépjen a bunkerbe, aztán jelentett: REGENYE ca.» — Parancsnok elvtársi Moszkvából kérik! Voljanszkij felugrott. Mindig forróságot érzett a szíve tájékán, ha Moszkva hívta. Ismét néhány perc kapcsolat a hazájával, a fővárossal, azokkal, akik ide az ellenség hatéba küldték. Az éter másik „végén” Molotov külügyi népbiztos beszélt: — Igen fontos feladattal bízzuk meg. Utasításunk, hogy maradéktalanul és a lehető leggyorsabban teljesítse. Jelentkezik önnél egy magyar katonatiszt, Horthy Miklós megbízásából. A kívánságunk, hogy legyen segítségére a katonatisztnek és működjön együtt vele a politikailag rendkívül fontos feladat megoldásában. Itt egy kis szünet következett. Majd a külügyi népbiztos így fejezte be utasítását : — Nagyon bízunk önben és dandárjának minden egyes tagjában Voljanszkij elvtárs. — A parancsot megértettem és teljesítem. — Kérdése van? — Csak egy, Molotov elvtárs: egyedül hajtom végre a feladatot, vagy kapok segítséget a Szlovák Nemzeti Felkeléstől is? — Látja, erről majdnem megfeledkeztem. A _ Szlovák Nemzeti Felkelés egy csoportot biztosít magának. A parancsnoka Pável Bar- borják százados. Nagy segítségére lesz, mert ismeri a terepet, és jól beszél magyarul, szlovákul, oroszul. Hát akkor sok sikert Voljanszkij elvtársi — Szovjet hazámat szolgálom! Nem sok ideje maradt a merengésre, a hallottak felett, mert az ügyeletes tiszt jelentette, hogy a frontvonalon fehér zászlóval a kezében egy őrnagyot fogtak el. Azt mondja magáról, hogy egyenesen a magyar vezérkartól jött, különleges megbízatással, és a parancsnokkal szeretne beszélni. — Hozzák elém a foglyot. — Értettem! — és néhány perc múlva Voljanszkij százados szemben ült a magyar vezérkari tiszttel. — Értesültem jöveteléről — mondta —, most azt szeretném tudni, hogy miben lehetek tulajdonképpen a segítségére. , Amit ezután hallott a partizán százados, az sorsdöntő volt a következő hetekre. Informálták, hogy magas rangú magyar kormányküldöttséget kell eljuttatnia Moszkvába. Partizánjaival együtt az a feladata, hogy biztosítsa útjukat a fronton keresztül. A Losonc térségében állomásozó magyar egységek parancsnokát már beavatták a tervbe. Különben is" az itt állomásozó magyar hadsereg parancsnokló tábornoka Dalnoki Miklós Béla, aki maga is tagja lesz a fegyverszünet megkötésére induló magyar kormányküldöttségnek, — Nagyon egyszerű így az egész — mondotta Voljanszkij százados, miközben fel- emelkedett a térképasztaltól, ahol a magyar vezérkari tiszt megjelölte a fronton való átkelés pontos útvonalát. — Ön szerint ez egyszerű? — Természetesen. Ha a magyar egységek ezen a szakaszon megnyitják a frontot, a többi már csak a jól szervezett biztosítás, dolga. — Éppen ez az, amiben az ön segítségét várjuk — mondta a magyar vezérkari tiszt — mert a németek bizalmatlanok a magyar egységekkel szemben, minden mozdulatunkat ellenőrzik. Az SS ott ül a törzsekben, lehallgatják rádióüzeneteinket, a szó szoros értelmében elfogják felderítőinket. Az is várható, hogy ezekben a napokban aktívabb harci cselekményekre kerül sor éppen ebben a térségben. Ha nem tudná, akkor megmondhatom, hogy az egyik legjobban felszerelt páncélos hadosztály már mozgásban van a magyar—szlovák határ felé. Lehet, hogy ennek semmi jelentősége nincs a mi feladatunk szempontjából, de ki tudja. Voljanszkij hátratolta tányérsapkáját, és a homlokán nyugtatta tenyerét, mintha ettől a mozdulattól várná azt a szikrát, mely megvilágítja a megoldást. Ügy látszik, mégsem lesz olyan egyszerű a dolog, mint ahogyan azt az első pillanatban remélte. De hát megígérték neki a segítséget a Szlovák Nemzeti Felkeléstől, a partizánoktól.-r Hol késik hát az a Pável Barborják, akit jeleztek? — mondta hangosan, és az ajtóból azonnal megkapta a választ: — Itt vagyok százados elv- társ ... G. Gy. (Folytatjuk)
