Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-11 / 266. szám

Kizárólag békés célok szolgálatára Konvenció a műholdak felhasználásáról Az ENSZ-közgyűlés határo­zatot fogadott el a műholdak közvetlen televízió-közvetítés­re való felhasználásának elveit leszögező nemzetközi konven­ció kidolgozásáról. A kérdést a Szovjetunió kezdeményezésére tűzték a közgyűlés idei ülésszakának napirendjére. A szovjet kor­mány azért terjesztette elő javaslatát, hogy lehetővé vál­jék a műholdak felhasználá­sának a béke és a népek kö­zötti barátság megszilárdítá­sának céljaival való összekap­csolása. A közgyűlés 1. számú bi­zottságában folytatott vita során a felszólalók többsége kiemelte, hogy nagyon fontos lenne nemzetközi jogilag ren­dezni az űrtechnika új eszkö­zeinek felhasználását és ki­dolgozni a megfelelő elveket. A műholdak közvetlen televí­zióadásra való felhasználásá­nak hozzá kell járulnia a né­pek közötti kölcsönös megér­tés megszilárdításához, a nem­zetközi együttműködés bővíté­séhez, az államok szuverenitá­sának bármilyen kívülről jövő beavatkozástól való megvédé­séhez. Több küldött a vita során hangoztatta, hogy a szovjet kezdeményezés teljes mérték­ben összhangban van azoknak az államoknak érdekeivel, amelyek nem engedhetik meg, hogy bizonyos ellenséges erők a háború, a málitarizmus, a nácizmus, a nacionalista és faji gyűlölet, az erőszak pro­pagálására használják fel a televíziós közvetítéseiket. A közgyűlés által elfogadott határozót tükrözi az ENSZ- tagországok többségének véle­ményét, s megállapítja, hogy a műholdak segítségével foly­tatott televíziós közvetítések­nek kizárólag a béke és a né­pek közötti barátság céljait kell szolgálniuk. Fontos lépés a leszereléshez Az ENSZ-közgyűlés 27. ülés­szakán folytatódott a vita az erőszak alkalmazásáról való lemondás és az atomfegyve­rek alkalmazásának végleges betiltása ügyében. A szírlai, mongol, román és chilei kül­dött beszédében az a közös gondolat jutott kifejezésre, hogy a szovjetunió a legmeg­felelőbb pillanatban kezdemié- nyezte a kérdés napirendre tűzését. A szíriai küldött egye­bek között hangoztatta, hogy a szovjet javaslat fontos lé­pés a leszerelés és a nemzet­közi feszültség enyhülése felé vezető úton. Valamennyi felszólaló ki­emelte azt a tényt, hogy a szovjet javaslat semmiképp sem sérti a nemzeti felszaba­dításukért harcoló népek jo­gait, s az államoknak az egyé­ni és a kollektív önvédelemre való jogát. Izrael terrorpolitikáiáról Egyiptom állandó ENSZ- képviselője levélben fordult Kurt Waldheimhez, s felhív­ta a világszervezet főtitkárá­nak figyelmét arra, hogy Iz­rael terrorpolUikát folytat az arab lakossággal szemben. Terrorcselekményeit pedig az arab országok és a palesztin nemzeti felszabadító mozgal­mak elleni rágalmazó kam­pánnyal próbálja leplezni. A levél számos konkrét példával támasztja alá ezt a megálla­pítást. Cionista terrörbandák hidegvérűen kiirtották több arab település teljesen ártat­lan lakosságát, köztük nőket és gyermekeket is. Az izraeli légierő változatlanul bombáz­za az arabok lakta polgári településeket, az utóbbi idő­ben pedig Izrael a terrbr újabb főrmáját alkalmazza, nevezetesen levél- és csomag­bombákat küld a Kairóban és más arab fővárosokban lakó palesztin vezetőknek — mu­tat rá az egyiptomi levél. (TASZSZ) Szór jel tudósitóh véleménye Amerika legfájdalmasabb kérdéséről — Az Egyesült Államokban lezajlott választások megmu­tatták, hogy a választók hatalmas többsége — függetlenül attól, hogy a republikánus, vagy a demokrata párt jelöltjeire szavazott — a nemzetközi feszültség enyhülését, a különbö­ző társadalmi rendszerű államok együttműködését kívánja — írják a Pravda washingtoni küldöntudósítói. — Sok amerikai lakossal beszlégettünk — folytatódik a tudósítás —, s ennek során személyese', meggyőződtünk ar­ról, milyen hatalmas tömegek helyeslik a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítására tett lépéseket. A hidegháború, a mondvacsinált „szovjet veszély” propagandája, „a háború szakadékának szélén való egyensúlyozás”, az állandó fegy­verkezési hajsza súlyos terherként nehezedett az ameri­kaiak tízmillióira. A szovjet—amerikai viszony rendezése irányában történt kedvező változások az egyszerű ameri- kiaiak száma a biztosabb jövőt, a háború veszélyének csök­kenését jelentik. Atnyújtot’dk a nigyhatalmi nyilatkozatot V. N. Beleckij, a Szovjet­unió berlini nagykövetségének tanácsosa csütörtökön este jegyzék formájában átnyúj­totta Ewald Moldt NDK kül­ügyminiszter-helyettesnek a négy nagyhatalom Németor­szágra vonatkozó felelősségé­nek és jogainak fenntartásá­ról szóló nyilatkozat másola­tát ... A három nyugati nagyhata­lom — az Egyesült ÁllamoK, Franciaország és Nagy-Britan- nia — bonni nagykövetei csü­törtökön átnyújtották az NSZK kormányának a Német­országra vonatkozó négyhatal­mi nyilatkozatot — jelentették be a nyugatnémet külügymi­nisztériumban. (AFP) A tudósítók megállapítják, hogy a választás egyik köz­ponti kérdése az Egyesült Államok kilátástalan vietnami agressziójának befejezése volt. Az a több mint 28 millió választó, aki McGovernre szavazott, mert azzal a jelszóval indult a választási küzdelembe, hogy haladéktalanul véget vet a vietnami háborúnak, és sok olyan választó, aki azért adta szavazatát Nixonra, mert bízott ígéretében, hogy „meg­hozza a bókét”, az amerikaiak túlnyomó többségének egyér­telmű követelését juttatta kifejezésre: fejezzék be mielőbb a háborút, amely „Amerika legfájdalmasabb kérdésévé” vált. (MTI) Felh jboiító terrorakció Santiagóban Taniad a szenátusi jobboldal Ismeretlen tettesek csü­törtökön Santiagóban felhá­borító terrorakciót követtek el Carlos Altamirano szená­tornak, a szocialista párt főtitkárának lakása ellen. Egy száguldó gépkocsiból bombát hajítottak arra az épületre, amelyben a politi­kus lakik. Az első jelentések szerint emberéletben nem esett kár, az anyagi veszte­ség azonban jelentős. A rendőrség különleges oszta­gai megindították a nyomo­zást. Jóllehet a reakció támasz­totta gazdasági nehézsége­ken a Népi Egység kormá­nya hatalmas erőfeszítések ár'n egyre inkább úrrá lesz, a politikai .ellentétek nem csitulnak. A baloldali for­radalmi mozgalom (MIR) nyilatkozatban követelte, hogy az új kormányból Al- lende távolítsa el a hadse­reg képviselőit. Az ultra­baloldaliak állítása szerint a katonák jelenléte a kabinet­ben „a munkásosztály ér­dekeit veszélyezteti”. A jobboldali többségű sze­nátus újabb támadást indí­tott a chilei agrárreform el­len. Tervezetet nyújtottak be az alkotmány módosítá­sára vonatkozóan, amelynek célja, hogy a volt földbirtp- kosok lehetőséget kapjanak az agrárreform során el­veszített földjeik visszavá­sárlására. A Népi Egység szenátorai visszautasították ezt a reakciós manővert. (MTI)- A japán—kínai csúcstalál- ' kozó, Walter Scheel nyugat­német és Douglas-Home an­gol külügyminiszter látogatá­sa során világossá vált az a korábban már tapasztalható pekingi irányváltozás, misze­rint a kínai vezetés „egyes számú ellenségévé” nyilvání­totta a Szovjetuniót. 1971. szeptembere, Lin Piao és tár­sainak az eltávolítása után még elködösltett pálfordulás kínai részről akkor nyert meg­erősítést, amikor egy viszony­lag csendesebb periódus után Pekingben ismét szokatlan élességgel kapott hangot a szovjetellenesség, s amikor — az ázsiai népek érdekeivel el­lentétben — Csou En-laj ken­dőzetlenül bátorította Tanaka miniszterelnököt Japán önál­ló hadseregének megteremté­sére, a fegyverkezés fokozásá­ra. A Novoje Vremja című szovjet hetilap megállapítása - szerint a pekingi vonalválto­zás lényege az, hogy míg ko­rábban Kína sajátos semleges álláspontot foglalt el az im­perialista és antiimperialista erők konfrontációjában, most a kínai vezetők tevékenysége nemzetközi téren mindinkább a Szovjetunió összes külpoli­tikai akciójával való globális szembehelyezkedés jellegét öl­ti. Alátámasztja ezt a há­rom kinai vezető lap október 18-i vezércikke, amelynek mindegyike nyíltan kimondja: Kína szempontjából a Szov­jetunió „veszélyesebbnek” te­kintendő az imperialista ál­lamoknál. Peking dezorganizáló tevé- Kenységének az utóbbi néhány hónapban sokféle kifejeződé­sét tapasztalhattuk. Szembe­tűnő volt például Csou En­I lajnak az a megnyilvánulása, amikor Douglas-Home angol NÓGRAD - 1972. november 11., szombat Fokozódó légi terror Indokínában Több mint »sás légitámadáe a négy ország ellen Az Egyesült Államok fokoz­za légi terrorját Indokínában. Amerikai harcászati és hadá­szati repülőgépek — saigoni források szerint — az elmúlt 24 órában több mint hétszáz bevetésben bombázták a négy indokínai országot, a VDK-t, Dél-Vietnamot, Laoszt és Kambodzsát­A B—52-es repülőerődök több mint száz légitámadást hajtottak végre a négy indo­kínai ország ellen. A dél-vietnami népi felsza­badító erők fokozták támadá­saikat a közlekedési útvonalak ellen. Több sikeres akciót haj­tottak végre ellenséges jár­műoszlopok ellen, Da Nang térségében felrobbantottak egy hidat, a város közelében le­vő ellenséges kiképzőtábor­ban pedig a levegőbe röpítet­tek mintegy 2700 tonna lő­szert. Egy saigoni szóvivő péntek reggeli tájékoztatójából ki­tűnt, hogy a forradalmi erők az elmúlt 24 órában összesen 84 gyalogsági és tüzérségi tá­madást intéztek a Thieu-re- zsim katonaságának különbö­ző állásai ellen. A szóvivő tájékoztatójából az is kiderült, hogy az ame­rikai légierő változatlan he­vességgel folytatja vietnami bombázásait. Elmondotta, hogy B—52-es amerikai légierődök csütörtökön délutántól péntek reggelig 10 hullámban bom­bázták Észak-Vietnamot. Lé­gitámadásaik fő célpontja Vinh, Dong Hói és Thanh Hoa város térsége volt. Az amerikai óriásbombázók ugyanezen idő alatt Dél-Viet- nam négy katonai körzetének felszabadított területeit 13 be­vetésben támadták. Bombater- hüket elsősorban az északi fronton levő Quang Tri tarto­mány, a saigoni katonai kör­zethez tartozó Bien Hoa, Binh Duong és Tay Ninh tarto­mány, a központi fennsíkon levő Kontum tartomány, va­lamint a Mekong deltavidékén levő Dinh Tuong tartomány felszabadított körzeteire szór­ták le. A kambodzsai hadszíntér­ről is a Khmer-h'azaftak tá­madó akcióinak felélénkülésé­ről érkeztek jelentések. A Reuter arról tudósított, hogy amerikai repülőgépek Phnom Penh-i szövetségeseik támoga­tására a főváros közvetlen környékét bombázták. A ha­zafiak több szakaszon elvág­ták a Phnom Penhbe vezető közutakat. (MTI) Irodalmi színpadi napok (Folytatás a 2. oldalon.) minden együttesnek ugyanígy megvan a patrónusa. Rengeteg gondot okoz a jegyigénylők kielégítése. A balassagyarmati művelődési központ ugyanis rendkívül ki­csi ilyen nagyszabású ren­dezvény lebonyolítására. A színházteremben mindössze 270 néző fér el, de a sajtó, a rádió, a televízió, a kül- és belföldi megfigyelők kielégíté­se után bemutatónként mindössze negyven eladható jegy maradt, az igény azon­ban több száz lenne. Joggal éri tehát az idén is a vád a rendezőket a hopponmarad- tak részéről, hogy az irodal­mi színpadok fesztiválját „a nyilvánosság kizárásával tart­ják”, a vetélkedő egymás közti bemutatókká válik. De hát a rendezőket is köti a konkrét helyzet: Pozsonyból, Komá­romból, Nagykürtösről jelent­keztek érdeklődők, az. ország különböző részéből 25 érde­kelt rendező kapott meghívást és a tömegkommunikációs szervek érdeklődése is na­gyobb, mint máskor, aligha­nem a tavalyi fesztivál em­lékezetes, szenvedélyes, de nagyon konstruktív vitái mi­att. Délután három órakor a város vezetői adtak fogadást a zsűri, a rendező bizottság, a védnökség tagjai és a meghí­vott vendégek tiszteletére. Lombos Márton, a városi ta­nács elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket, és kí­vánt sok sikert a fesztivál munkájához. Négy órakor Nagy Előd, Derkovits-díjas festőművész kiállításának meg­nyitójára került sor a Hor­váth Endre Galériában. Ezt követően Bacsur Sándor, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője mégnyi­totta a fesztivált. Bemutatók éjfélig Mindenekelőtt köszöntötte a közönséget, amely a VIII. Ma­dách Imre irodalmi színpadi napok megnyitóján megjelent, hogy ott legyen, ahol az or­szág amatőr színjátszásának színe-java találkozik, üdvö­zölte ä Fábián Zoltán Vezetté zsűrit, az együtteseket, a párt és a tanács megyei és városi testületéinek képviselőit. Hangsúlyozta, hogy az együt­tesek nem hivatásos művé­szekből, hanem diákokból, üzemi dolgozókból állnak. A rendszeres napi munka után vállalják a fáradságos pró­bákat, az előadásokra való felkészülést. Amatőrként ma­gas művészi színvonalon ápol­ják az irodalmat. Megnyitó beszédét a következő szavak­kal zárta: „őszintén kívá­nom, érezzék itthon magukat, érezzék azt a szeretetet, amely- Ivel a Palócföld fővárosának lakói fogadják önöket.” Végre kezdetét vette a ma­ratoni bemutatósorozat. El­sőnek a két megyei együttes: a drégelypalánki irodalmi színpad mutatkozott be Pong• rácz Gézáné öregek futása című összeállításával, majd a salgótarjáni irodalmi színpad következett Novobáczky Sán­dor: Nincs tanú című művé­vel, Bolyós Lászlóné rendezé­sében. őket a veresegyházi Forrás Irodalmi Színpad kö­vette. Jelenleg, amikor e so­rokat diktálom, a tiszaföldvá­ri, esztergomi együttesek be­mutatkozását várjuk nagy iz­galommal' azonkívül hátra­van még —. lapzárta utáni időpontban — két versenyen kívüli szakmai bemutató, egyik egy balassagyarmati, másik egy gyöngyösi együttes részvételével. L. Gy. Peking globális szembehelyezkedése külügyminiszterrel folytatott beszélgetése során helyeselte a Közös Piac fejlesztésére és szilárdítására foganatosított nyugati intézkedéseket, vi­szont elítélően nyilatkozott azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a Szovjetunió és a többi szocialista ország tet­tek és tesznek az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívása, a földrész nyugalmát garantáló kollektív biztonsági rendszer megteremtése érdekében. Politikai kalandorkodásról tett és tesz tanúbizonyságot a mai pekingi vezetés, amikor az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének szinte minden fó­rumán a Szovjetunió ellenlá­basaként lép fel. Gyakorta volt már rá példa, hogy még a washingtoni érdekszférához tartozó államok delegátusa is támogatja a Szovjetunió, il­letve valamely szocialista or­szág javaslatát az ENSZ egyik vagy másik bizottságában, vagy éppenséggel a közgyűlés­ben, ám a kínai küldött az indítvány ellen adta le vok- sát, vagy pedig mint a Bengáli Népi Köztársaság tagfelvételi kérelménél, vétót alkalmazott a Biztonsági Tanácsban. A világszervezet 1. számú politikai bizottságának ülésein a tagországok érdeklődésének középpontjában áll a leszere­lés megvalósítását, a leszere­lési világkonferencia összehí­vását . tartalmazó és sürgető szovjet javaslat. Hasonlókép­pen népszerű a tagállamok körében az a több szocialista ország által előterjesztett in­dítvány, amelyik a nukleáris kísérletek minden fajtájának, valamint az ABC-fegyverek gyártásának, felhalmozásának betiltását, illetve a már meg­levő ilyen fegyverek megsem­misítését szorgalmazza. A legfurcsább, hogy miközben a delegációk nagyobb hányada támogatja a javaslatok hatá­rozatra emelését, a kínai fél képviselője makacsul ellenzi, & az egészet úgy állítja be, mintha az nem a világ béké­jének és biztonságának meg­szilárdítását szolgálná, ha­nem csupán valamilyen hatal­mi érdeket. Amikor az amerikai elnök Moszkvában tárgyalt, a szov­jet vezetőkkel nagy jelentősé­gű megállapodást Irt alá a rakétafegyverek gyártásának korlátozásáról. A SALT-meg- állapodás néven közismert, s az egész világ szempontjából nagy fontosságú megegyezés aláírásának pillanatától a kínai propaganda tüzének kö­zéppontjába került. Peking megpróbálta és megpróbálja lejáratni a két nagyhatalom törekvését, s úgy tünteti fel a SALT-egyezményeket, mint amelyek semmiféle jelentőség­gel nem bírnak a nemzetközi légkör enyhülésében, s csak a közvélemény félrevezetését szolgálják. A nyílt szovjetellenesség mellett a kínai külpolitika két további jellemzője a ve­zető imperialista hatalmakhoz való közeledés és a „harma- *dik világ” országainak Peking alá való rendelésére irányuló törekvés. Jóságos nagybácsi­ként/ tetszeleg a „harmadik világ” nemzetei pártfogójának szerepében, szándékai azon­ban lépteri-nyomon leleple­ződnek. Csak a közelmúlt eseményeiből néhány példa: amikor a Jahja Khan vezette pakisztáni rezsim irtóhadjára­tot folytatott az akkor még keleti országrészként számon tartott Bengália függetlenség­re törekvő népe ellen, Peking a diktátor mellé állt, s támo­gatásáról biztosította akkor is, amikor a pakisztáni hadse­reg támadást indított India ellen. Hasonlóképpen járt el Szudánban, ahol az emléke­zetes véres események alkal­mával nem a haladó erők, ha­nem a szudánl reakció olda­lára pártolt, s ma is azt tá­mogatja. A Kínai Népköztársaságot több mint két évtizeden ke­resztül obstrukciós módszerek­kel tartották távol az őt meg­illető törvényes jogok gyakor­lásától az imperialista hatal­mak. Miután a Szovjetunió és a szocialista orzságok, vala­mint a nemzetközi haladó erők nem csekély erőfeszíté­seinek eredményeként elfog­lalta az Őt megillető helyet az ENSZ-ben, tulajdonképpen Peking is ugyanazokat a mód­szereket alkalmazta, amelyek­kel korábban előle zárták el az utat. A Biztonsági Tanács tagjaként vétót alkalmazott a Bengáli Népi Köztársaság tag­felvételével szemben, s ezzel megcáfolta a világszervezet egyetemességéről hirdetett ko­rábbi nézeteit. Végeredmény­ben tehát Kína globális szem- behelyezkedésen -«lapuló kül­politikája haladásellenes, s a nemzetközi antiimperialista erők soraiban okoz nem cse­kély zavart. Sz- L '

Next

/
Thumbnails
Contents