Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-29 / 281. szám

tárak és mondák (VI.) A kuScstyuklőrés A somosVői vár északi ol­dalának magaß várfalán egy kulcslyuk alakú lőrés látható. Erről szól a legenda: Volt idő, amikor a várban mozgalmas katonai élet folyt. Két ellenséges vár között állt és védekezett Somoskő. Délen a közeli Salgót. északon Füle­ket birtokolta a török. Szün­telenül zajlott a nnrtvák kö­zötti véres harc. Rajtaütések, lesállások, száguldások, pár­viadalok váltották egymást. Hogy a várat nagyobb, meg­lepő támadás ne érje. a vár­falon és a közeli magaslato­kon éjjel-nappal éberen fi­gyeltek a strázsák. Egy délelőtt az őrtoronyból felhangzott a strázsa harsány hangja: Fegyverbe! Jön a tö­rök! Nyomban utána felhar­sant a riadót jelző kürtszó. Nagy mozgolódás támadt erre a várban. Muskétások, köpi vasok és alabárdosok a részükre kijelölt lőrésekhez és kapukhoz siettek. Pattantyú­sok ágyúikat megtöltötték, s kémlelték a közeledő ellen­séget. Huszárok felnyergelték lovaikat e6 esetleges kitörésre készültek. A belső várkaput lezárták és felvonták a felvo- nóhidat Mindenki a várkapi­tány további parancsára várt. Valóban, Fülek felől a Sá­toros-patak völgyében nagy török lovascsapat közeledett. A felkavart porfelhőben fel­villant a lófarkas lobogó. Pajzsok, vértek és kardok csillogtak. A spáhi lovasok a várral szemben, a Sátor-hegy oldalában megálltak. Vezérük, a füleki bég nem azért jött hogy most Somoskőre támad­jon. csupán szemrevételezni akarta a várat Meg akart győződni arról, milyen maga­sak és erősek falai, hány pus­ka és ágyú lehet a várban, no meg azt is, hol vannak a tűz­fegyverek tüzelőállásai. Ezalatt türelmetlenül állt szakállas puskája mögött Ba­lázs vitéz, a kulcslvuklőrés lövésze. Kutató szemmel vizs­gálta az ellenséget. Azonnal felismerte turbánja csillogó forgójáról a gyűlölt török ve­zért. Nem várt parancsra, ha­nem célba vette a kevély el­lenséget. Eldördült a puska és a túloldalon egy lovas fordult te lováról. A golyó célt tévesztett- és a füleki bég helyett kíséretének egyik magas rangú tisztjét ta­lálta el. Ez pedig a szultán követe ös kedvelt tanácsadója volt. A megtorlás nem késett. Amikor a török császár ked­venc alárendeltje szokatlan haláláról értesült, nagy harag­ra gerjedt. Nemsokára nagy török sereg rontott a várra, és azt háromnapi ostrom után el is foglalta. Szembeötlő a végvári lövész könnyelmű magatartása. Ha Balázs vitéz fegyelmezetten vár a várkapitány parancsára, es nem süti el meggondolatla­nul puskáját, a vár talán so­hasem került volna török kéz­re. Lejegyezte: Hernády Károly ÉJSZAKA A POSTÁN Túlzás - -nélkül állíthatom, hogy Salgótarján egyik 'leg­forgalmasabb épülete az 1. számú Postahivatal, vagy ahogy jobban ismerik, a fő­posta. Reggeltől estig nagy a nyüzsgés, aztán kilenckor be­zárulnak az ajtók és kihal a posta. Legalábbis látszólag, mert vannak akiknek épp ilyenkor kezdődik a munka. A központ éjszaka sem ma­rad üresen. A hibabejelentést es a szükséges szerelőmunká­kat, valamint az éjszakai interurbán kapcsolásokat is el Kell végezni valakinek. Nem kötelezd az éjszakai szolgálat, álta­lában a leggyakorlottabb köz­pontosok látják el. Szabad­nap jár utána, de ez tulaj­donképpen nem egyenlíti ki a virrasztást, mert a központ­ban dolgozók általában nők, a nappalra ott a második mű­szak. A kezelőpulttal szemben ül a mai ügyeletes. Kedves fiatalasszony, el sem akarom hinni, hogy tizenöt éve végzi ezt a munkát. Szívesen csi­nálja —- mint elmondta —, mindig talál benne valami ér­dekességet. Unatkozni nincs ideje, hiszen egy átlagéjjel 40 hívást is jegyeztetnek. Nem beszélve a tudakozódá­sokról. a táviratfelvételről és az ébresztőszolgálatról, amit szintén Ő lát el. Néma csendben villannak a kis jelzőlámpák, jelzik a hívást. Egy községi segélykérő állomásról állatorvost keres­nek. A központ kezelője hív­ja a számot, helyükre kerül­nek a csatlakozók, létrejön a kapcsolat. Automatikus moz­dulattal nyomtatja a közben kitöltött űrlapra a beszélgetés kezdetének időpontját a keze­lőpultba épített ügyes kis készülékkel. Újra villannak a lámpák. Néhány szó, né­hány gyors mozdulat, és két egymástól talán több száz ki­lométerre levő ember beszél­het egymással. Szinte pontos menetrend alakul ki minden éjjel. Nyolc óra után olcsóbb a távolsági beszélgetés, ezért az előfizetők jó része ilyenkor hívja távol lakó hozzátartozóit, ismerőse­ik Tizenegy óra után fokoza­tosan csökken a forgalom. Ejfél körül a különféle ügye­letek teszik meg jelentéseiket, ezután hajnalig ritkábbak a hívások, leggyakrabban a mentőket kérik egy-egy kis­mamához. Azután jönnek az ébresztések, igazodva a MÁV menetrendjéhez, és a vidéki üzletek hívásai, melyek sür­getik a szállításokat, kenyeret, tejet. Végül eljön a reggel, vége a szolgálatnak. A szolgálatos műszerész feladata a központon belül keletkezett hibák kijavítása, a meghibásodott áramkörök rendbe hozása. Ö veszi fel az esetleges hibabejelentéseket is. Ma éjjel nincs egyedül. Itt van a műszaki osztály vezető­je és a főközpontvezető is. Komoly a hiba az egyik ke­zelőasztalon. A jelzőlámpács- kák makrancoskodnak, va­lami nincs rendben. Be kell határolni a hibát, ezért újabb és újabb próbakapcsolásokra van szükség. Végül éjfél tájban minder! rendbe jön. A szolgálatos egyedül marad az állandóan zümmögő központban, ahol az egyenletes zúgásból szinte kihallik az alvó város léleg­zete. Két társa hazaindul. Munkaidejük réges-rég letelt. Az épület többi részén csend honol. Az éjjeli por­tás fülkéjében lámpa ég. Sár­ga fénye a kisablakon keresz­tül kiömlik a sötét folyosóra. Ej fél után kinyitja az ajtót. A szomszédos nyomdából át­hozzák a frissen nyomott NOGRÄD-ot. Még érzik raj­ta a festékszag. Utána újra csend és nyugalom. Fél öt kö­rül jön a fűtő és takarítónő. Nem sokkal utánuk az osztó- brigád. Öten vannak. Az c feladatuk szétosztani az új­ságpéldányokat az utcai áru­sok és a kézbesítők számára. Ök maguk is kézbesítők, csak egy „kicsit” előbb kezdik a napot, több a teendőjük. Mindennap hajnalban kelnek, a vasárnap sem kivétel. Annyira beléjük idegződött, hogy ünnepnapon, mikor nem kell bejönniük, mert nincs újság, vagy hétfőn, mikor nem jelennek meg a lapok, maguktól felébrednek hajnal­ban, pedig nem csörög az óra. Velük tevékenykedik a hírlaposztály egyik munka társa is. Megjöttek a pesti lapok Gépkocsival hozták őket Hatvanból, hogy még a vonat érkezése előtt helyben legye­nek. Nagy zsákokban, mázsa­számra hordják be a kocsiról a különféle kiadványokat. Most kezdődik az igazi osztó­munka. Nagy listák segítségé­vel válogatják szét a napila­pokat és folyóiratokat, hogy aztán a kézbesítők mielőbb el­indulhassanak a nagy, kere­keken guruló táskákkal. A pavilonok eladói is sorban je­lentkeznek a napi „adagért”. Egymás után jönnek a nap­pali szolgálatosok. Még van egy kis dolguk reggel hét óráig. Sietnek, hogy mire ki­tárulnak a nagy szárnyas aj­tók, már ott ülhessenek az üvegtáblák mögött. Reggel van, újra kezdődik eey nap... — G. I. — Ecsegen egy fiatal kislányt keresek. Dél felé jár az idő, csendes, szinte kihalt az utca. Igaz, az időjárás sem kedvez, ezért az emberek szívesebben vonulnak fedél alá. Aztán va­laki mégis feltűnik a járdán, öt szólítom meg, s azt kér­dezem: nem tudná-e meg­mondani, hogy hol lakik Vajda Gabriella? — Legpontosabban talán én mondhatom meg, hiszen én vagyok az — hangzik a ked­ves válasz. Ez aztán a meglepetés. Csendes helyet választunk, hogy beszélgessünk. Talán én vagyok az első, aki gratulálok neki, s aki közlöm vele, hogy a pásztói járási párt-végre­hajtóbizottság november 9-i ülésén elfogadta az ecsegi pártalapszervezet javaslatát, s Vajda Gabriella, aki 1953- ban született, az ecsegi KISZ- szervezet titkára, a községi művelődési ház vezetője, tag­ja lett a pártnak. A járásban talán ő a legfiatalabb a párt­tagok között. — Ennek nagyon örülök. Régi vágyam már, hogy párt­tag legyek. Már tavaly jelent­keztem az itthoni alapszerve­Gondcskcdnak a nőkről, fiatalokról Szakszervezeti bizottsági ülés volt a közelmúltban Ba­lassagyarmaton, az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban. A nők és az ifjúság helyzetéről tárgyalt a szakszervezet. Az értekezletet nagy érdeklődés előzte meg, mert például a gazdaságban 600 nő dolgozik. A munkások 10—12 százaléka pedig fiatal. Mint azt a bizottság megállapította, a gazda­ságban megoldották a nők teljes foglalkoztatottságát. A téli hónapokban, amikor az erdészetekben az asszonyok nem dolgozhatnak, az időjárásra való tekintettel, 300 forint ké­szenléti díjat fizetnek a nőknek. A nők foglalkoztatására a gazdaság a munkavállalókkal szerződést köt. A fiatalokat tapasztalt szakemberek tanítják a mun­kára. Biztosítják részükre a szociális és kulturális feltétele­ket. Több erdészetben klubhelyiségeket létesítettek számuk­ra. Sport!elszerelésekkel látják el a sportegyesületeket, ame­lyek nagy sikerrel szerepelnek házivetélkedőkön. irdck. d* lel« ? „ Nem Is par ásít, aki nem ragaszkodik a földhöz..." KELL-E HÓFOGÓ erdősáv a főútvonal melle? Ha igen, eivégezhető-e a telepítés? A gyanútlan ember azt gon­dolhatná. nincsen ennél egy­szerűbb dolog a világon. Van­nak szakemberek, akik az időjárási tényezők, a terepvi­szonyok. a széljárás, a koráb­bi években szerzett tapaszta­latok alapján megbízhatóan el tudják dönteni, hova érdemes erdősávot telepíteni. Tervet készítenek, kijelölik a telepí­tés helyét, kisajátítják a szükséges földeket. Aztán- ha pénz is van, meg facsemete is, no és munkaerő, akkor kezdődhet a telepítés. A mi történetünkben azon­ban terv ugyan van, szándék is, pénz is, facsemete is. csak éppen egyetértés nincsen az érsekvadkerti Magyar—Cseh­szlovák Barátság Tsz és a Közúti Igazgatóság között. Ezért egyelőre csak papíron létezik az öt és fél kilométer­nyi erdősáv Érsekvadkert környékén, közvetlenül a 22-es főút mellett. Orbay István, a Közúti Igazgatóság főmérnöke azt mondja: — Mégis csak tűrhetetlen, hogy a szövetkezet nem járul hozzá a szükséges földterület kisa j átltásához! Az erdőtelepítés valóban nem szeszély, nem felesleges pénzkidobás. Az igazgatóság bizonyára nem véletlenül ha­tározott úgy, hogy éppen a 22-es főútvonal mellé kell a hóvédő erdősáv. Népgazdasági érdek, hogy a közútjainkon Lehetőleg egész éven át zavar­talan legyen a forgalom. Ezen vitatkozni sem érdemes. Tóth István, a szövetkezet elnöke ezt mondja: — Mégis csak tűrhetetlen, hogy a Közúti Igazgatóság se szó, se beszéd csak leveri a betonoszlopokat a földjeinkre! Előbb talán bennünket is meg kellett volna kérdezni, hogy mit szólunk hozzá? — És mit szólnak hozzá? — hangzik el a kérdés. — Nem járulunk hozzá a kisajátításhoz. Ott vannak a legjobb földjeink. Nem le igazi paraszt, aki nem ragasz, kodik a földhöz.. Itt van áz írás. húsz holdat elvennének tőlünk, aztán még legalább húsz hold az erdősáv miatt nem hozna hasznot. Hát ehhez mi nem adjuk a beleegyezé­sünket. Jó ide a hófogó rács is. Nem is kerül annyiba. Se nekünk, se másnak. Ezen a környéken különben sem szo­kott hóakadály lenni. Azt mondta nekem egy illetékes, dobáljuk csak ki nyugodtan a betonkaróikat.. — Mit mond erre a főmér­nök? — Ez a tez-elnök lesz az első. aki tiltakozni fog, ha a mentő nem tud kimenni a községbe... Itt tart pillanatnyilag az ügy. Ez kétségtelenül, patt­helyzet. A szövetkezet sajnál­ja a földet, a jó földet, ami­ből nincsen túlságosan sok a megyében. Sajnálja a termést, a hasznot, amitől elesnének a tagok. Érdeke, hogy ne adja oda a földet, ha nem muszáj. Az igazgatóság erdősávot sze­retne telepíteni. Ez is érthető. Ez a dolga. Vajon ez kinek az érdeke? A Közúti Igazga­tóságé? EBBEN AZ ÉVBEN már semmi sem lesz a hóvédő er­dősáv telepítéséből. Ha így megy tovább, akkor jövőre sem. Vígan folytatódhat a kö­télhúzás akár az idők vége­zetéig. A könnyebbik pozíció látszólag a szövetkezeté, hi­szen birtokon belül van, majd csak kiböjtöli valahogyan, amíg eloszlanak a hóvédő er­dősáv képében jelentkező sö­tét viharfelhők földjeiről. — Akár a miniszterig is el­megyünk — mondja az elnök. Jól is teszik, ha az igazga­tóság önkényeskedik. , De valóban önkényeske- dik-e? Népgazdasági érdeket képvisel, vagy egyszerűen „passziózik”? Ha az előbbit képviseli, amiben nincsen okunk kételkedni, akkor mi­csoda népgazdasági érdek az, amit egy kisebb közösség ér­dekeire hivatkozva ki lehet „driblizni”? Vagy talán ebben az esetben a szövetkezet sza­va, igaza az erősebb, a köz- érdekűbb közérdek? Kaposvári Pál, a megyei földhivatal földhasználati osz­tályának vezetője ezt a tájé­koztatást adja: — A hatvan kilen eben mó­dosított földvédelmi törvény és végrehajtási utasítás úgy rendelkezik, hogy — ha szük­séges és indokolt — akkor igénybe lehet venni a földet hóvédő erdősáv telepítéséhez. Tíz hektárig a járási földhiva­tal adhat engedélyt a kisajá­tításhoz, azon felül a megyei földhivatal. A járási döntés­sel szemben a megyei földhi­vatalnál. a megyei földhivatal döntésével szemben a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályánál lehet fellebbezni. Ezzel a kör állítólag bezá­rul, Az Közúti Igazgatóság nem járta végig ezt az utat. Mi lehet ennek az oka? Talán nem bízott abban, hogy erőfe­szítései eredményre vezethet­nek? Nem eléggé biztos a dolgában ? Kétségtelenül úgy tűnik, hogy ebben az ügyben csupa olyan szerv hivatott döntésre, vagy a döntés felülvizsgálásá­ra, amely „szíve” szerint va­lószínűleg inkább hajlamos a szövetkezet pártjára kelni. KAPOSVÁRI PÄL kerte­lés nélkül meg is mondja: — Az igazgatóság újra kezd­heti és végigjárhatja vala­mennyi fórumot. Majdnem biztos az elutasítás... Most már csak azt kellene tudni, vajon mit szólnak eh­hez a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztériumban? Tény­leg kéne-e az az erdősáv, vagy a hórács is megteszi? Kiss Sándor ARCOK KÖZELRŐL Belülről érzem a miértet... zetben, de akkor azt mond­ták, várjam meg az érettségi vizsgákat, térjek haza — mert úgy volt. hogy itthon a ta­nácson dolgozom majd, s ak­kor kérjem újra a felvétele­met. Tudni kell Vajda Gabriellá­ról, hogy Salgótarjánban a közgazdasági technikumba járt, s ott is négy éven ke­resztül ellátta a KISZ-titkári tisztet. Az érettségi után máskép­pen alakult a helyzet. Taná­csi munka helyett a község művelődési házának vezetését bízták rá. Megválasztották a KISZ-alapszervezet titkárának is. — Szeretem a szervezést, az emberekkel való foglalkozást. Szeretem azokat az embere­ket, akik tudnak lelkesedni, s tudják, hogy mit. miért tesz­nek. Úgy gondoltam, hogy mint KISZ-titkár és mint a művelődési otthon vezetője, ezeknek az elképzeléseknek eleget tudok tenni. Közelebb kerülni az emberekhez... Szinte vallomást tesz ma­gáról egy kislány, aki ugyan megszerezte az iskolai érett­ségit, de most áll az élet érettségije előtt. — Mégis azt kértem az alapszervezettől, hogy foglal­kozzék tagfelvételi kérelem­mel. Az egyik ajánlóm még az iskolám KISZ-szervezete volt, a másik a tanácselnökasszony, Almássi Jánosné... A taggyű­lés döntött, s most örömmel hallom, hogy a járás is. Nem illik, de már szokás feltenni egv új párttagnak aát a kérdést: mit érzett a taggyűlésen, amikor róla, éle­te egy igen fontos elhatáro­zásáról dönt egy felelős tes­tület. — Ünnepélyesebbnek gon­doltam a tagfelvételt. Csalód­tam? Nem tudom. Csak egy egyszerű szöveget vártam. Ehelyett azt kérdezték: miért akarok párttag lenni... Ügy érzem, csak kapkodtam a sza­vak után. Érzem, belülről ér­zem, hogy miért! Erre na­gyon nehéz szavakat találni. Nem tudtam azt mondani, amit érzek, amit éreztem ... Most már arra gondolok, va­jon mit mond ilyenkor egy egyszerű ember. Mintha ennél a beszélgetés­nél is a tagfelvétel légköre venné körül Vajda Gabriellát. Néha meg-megszakad a be­szélgetésben. Pedig most nem teszünk fel „kényes” kérdése­ket. Zavarba jön ismét, ami­kor arról faggatom, mennyire ismeri a szervezeti szabály­zatot. őszintén mondja: nem ismeri. Most pótolja azt, amit korábban éppen az alapszer­vezet segítségével kellett vol­na megtanulni. A kötelessé­geket és a jogokat. Most a magam vélemé­nyét mondom el. Egy párttag­nak erkölcsileg feddhetetlen­nek kell lenni. Példát kell mutatni a munkában. Részt kell vállalni a közéletben, hi­szen a párttag közéleti sze­mélyiség. Közelebb kell ke­rülni az emberekhez. És ami nagyon fontos: Érteni kell a párt politikáját, magvarázni kell azt, s ki kell állni mel­lette mindenütt. Ha valaki erre nem képes, annak nincs is helye a párttagok között. Valahogy többet adni, mint egy átlagembernek. Mint KISZ-titkár és a művelődési ház vezetője is sokat vagyok az emberek között. Már ez a két beosztás is segít abban, hogy formáljam az emberek tudatát... Mindennek köze van ahhoz, hogy párttag akar­tam lenni. Ügy érzem, hogy ezeket a kötelességeket telje­síteni tudom. A jogok csak ezután következhetnek. Hallgatom ezt a 19 éves kislányt. Örömmel jegyzem szinte minden szavát. Hallga­tom terveit, elképzeléseit. — A KISZ-alapszervezetnek csak huszonkét tagja volt. Most hatvanan vagyunk. Igaz, sokan kijárnak a faluból, de már megszerveztük a KISZ- oktatást, harminc fiatal vesz rajta részt. Aztán névadókat. KISZ-esküvőket szeretnénk szervezni a községben. Tuda­tosan hatni a fiatalokra. Ügy ítélem meg, hogy ez lesz az egyik pártmunkám ... Vajda Gabriella még nem tudja párttagkönyvének a számát. Rövidesen az alap­szervezeti taggyűlésen ünne­pélyes keretek között adják át, s arra majd szívesen em­lékezik vissza. megmarad kedves emlékei között. A tag- könyvébe pedig ez lesz írva: Vajda Gabriella, születési éve: 1953, párttagságának kelte: 1972. A tagkönyvének száma: 784 682. Az aláírás pedig a járási pártbizottság első tit­káráé. Összesen ennyit előle­gezésként. Somogyvári László NÓGRAD - 1972. novetnbei 29., szerda 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents