Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-26 / 279. szám

Magukra találtak leSUllí S¥üté*ek nyomábfl" A csitári hegyek alatt... Akikben megingott a biza­lom, azok ma is kételkednek abban, hogy decemberben ki­fizetik a tagoknak a húsz szá­zalékot. Ami igaz, az igaz, szépnek is tűnik ez. Az el­múlt évben néhány millió fo­rint veszteseggel zárták az esztendőt. Az idén, a kegyet­len időjárás tett kárt, ami­lyenre Ipolytarnócon a leg­idősebbek sem emlékeznek. Esők egész esztendőben. A két hegy tartotta a megáradt Ipoly vizét. És most pedig Gonda Pál, az elnök felelős­ségének teljes tudatában ki­jelentette, halkan, ahogyan tőle szokásos. — De igen, kifizetjük, az már egészen biztos... Az emberek egész évben nagyon szorgalmasan dolgoz­tak Ipolytarnócon. Az elemi csapások, a különböző meg­rázkódtatások egymás után érték őket. Ennek ellenére sikerült. Egyenesbe hozták a közös gazdaságot. Nem nagy üzem a tarnóci, néhány száz holdon gazdálkodik, de nem közömbös, hogy olyan mező- gazdasági múlttal rendelke­ző községben éppen a közös gazdaság valljon kudarcot. Telek Géza bátyánk, a tsz egyik alapítója, a falu neves gazdája, már a korábbi évek­ben jelezte, hogy ha a régi vezetőség nem változtat fel- togásán, baj lesz. Különösen dombos, hullámos a tsz szán­tója. Mintha könnyezne a föld, állandóan levedzik és a felső réteg mozog, akár a lá­va. Emlékszem, az öreg egy alkalommal kikényszerített a földekre és ott mutatta ezt a különös természeti jelensé­get. Felnézett, széttárta kar­ját és úgy sóhajtotta: — És ebbe a földbe szór­ják a drága magot... A baj esőstől szakad az fpolytamóclakra. A gazdál­kodás gyenge oldala volt az ngronómusnak, ez a szfnigaz- ság. Mellette még önfejű em­ber is volt. Ezt csupán a ta­nulság kedvéért érdemes meg­említeni, mert értelmetlen a szemrehányás. Volt egyszer egy szükebb körű megbeszé­lés abban az időben. Az útke­resésre jöttek össze tsz-ta- gok, -vezetők. Szépen indult az egesz, de fél óra sem telt el békességben, olyan parázs veszekedés robbant ki. hogy félő volt, egymásnak ugranak az emberek. A bajokért min­denki a másikat okolta. Ek­kor már egészen biztos volt, hogy a termelőszövetkezetnek új vezetőségre van szüksége, tgy került a tsz élére elnök­nek Gonda Pál. Megfontolt, felelősségérzet­tel telített ember. Helybeli, a tsz-ben dolgozott. Őszbe fordult feje, arca beesett. Egy szóval sem mondja, de tud­jak, sok a gondja. Egyszerű tsz-tagból lett elnök ő. Az agrártudományt is most ta­nulja középfokon. Esti, tanu­lási szorgalmában zavartuk meg. Mérlegeltük a helyzetü­ket. Elhárított minden túl­zást. — Semmi különöset nem tettünk... Az igazság, hogy nincs Is szükség különleges intézke­désekre. Inkább megfontolt­ságra és szorgalomra./ Mind­kettővel rendelkeznek. Nehéz a helyzetük, mert krónikus munkaerőhiányuk van. Saj­nos, öregszenek az ipolytarnó- ci földművelők is. Közben egy traktorosuk, Péter Imre, el­hagyta őket. Követte őt Var­ga Imre, a kovácsmestér is. Ha a gépekhez értő emberek elhagyják a gazdaságot, azt na­gyon megérzi manapság az üzem. Ráadásul Varga Ferenc traktorosnak súlyos csonttöré­se lett. Ez érvágás volt Ipoly­tarnócon. Szerencsére marad­tak, akik pótolták a hiányt. Petik Ferencről beszélnek, mint egyik leglelkiismerete­sebb emberről. Az asszonyok­ról, akik feszülésig dolgoznak. Ezekben a napokban végeztek a kukoricatöréssel is, ebben a locspocsos időben. Ehhez a szorgalomhoz pá­rosult a vezetőség megfontolt munkája. Veszteségesek lévén, a szanálási bizottság megha­tározta számukra, hogy két- millió-száztizezer forint ere­jéig fizethetnek bért. Százöt­venezer forintot megtakarítot­tak ebből a pénzből. Azt mondta a tsz elnöke: — Azért a munkáért fizet­tünk, amit el is végeztek. A nyáron történt, az ara­táskor. Megkéstek a munká­val az eső miatt. Választaniuk--------------------------------1 „Jobb nekem itt, Karancskesziben, éjt nappallá té­ve dolgoztam, itt meg letelik a nyolc óra, szépen fizet­nek is érte, és kész” — meséli a hatalmas automata mángorlógép mellett Pintér Pálné, a Nógrád megyei Patyolat Vállalat üzemében. Már 4. esztendeje dolgozik itt, s szereti munkáját. Igaz, nyáron nagyon meleg az üzem, de most kellemesek a körülmények. És a házi­asszonyok is örülnek, hogy jól dolgozik Pintémé. Mennyi lepedő- és ágyneművasalástól is kímél meg ben­nünket az ügyes masina és a szorgalmúé asszonyka a többi munkatársával együtt! A Vöröspartra nem tud felmenni a busz kellett kézzel felfogadott mun­kaerővel, vagy géppel vágják le a termést. Az előző sok pénzbe kerül, az utóbbi ke­vesebbe, nem is szólva arról, hogy új kombájnt vettek a gabonabetakantásra. Kivár­ták a legalkalmasabb pillana­tot a gép szamára. Olyan je­lentős összeget takarítottak így meg, hogy nincs történe­tükben erre példa. Azért érintette őket érzékenyen a traktorosok kiválása, megbete­gedése, mert a gépekre épí­tenek. A takarmány-betaka­rítást is gépesítették. Homlok- rakodót alkalmaznak, szükség esetén a trágyamarkolót is befogták. Azt mondta a főag- ronómus: — A takarmány, a takar­mány, ez most a legfonto­sabb. Van is annyi silójuk, hogy ennyi még nem volt a tsz- ben. A lucernás is jól fizetett. Ötszáz mázsát hordtak le a harminc holdról. Ezen a téren teljes a rend. A rendelkezésre álló pénz okos felhasználásáért is dicsé­ret illeti őket. Az idén 450 ezer forintot fordítottak új gépekre. Ugyanennyit ter­veznek a jövő évre is. És mindezk a tagsággal történt megbeszélés alapján, az ő hozzájárulásukkal. Most is ke­rekednek viták, méghozzá szenvedélyesek. Éppen az öreg Telekkel és néhány idő­sebb tsz-taggal vitatkoztak a borjúértékesítés miatt. Arról van szó, hogy gazdasági épü­leteik nincsenek. Kénytelenek eladni a borjaikat. Ez viszont a közismerten állatszerető tar­nóci parasztembereket szív­fájdalommal tölti el. Az el­nököt még ma is fűti a vita heve. — Ha egyszer nincs borjú­nevelő, akkor a jószág nem gyarapodik, hanem elsorvad és ez veszteséggel jár. Ezt, bármennyire is fáj, nem en­gedhetjük meg magunknak. Majd, ha építünk borjúneve­tőt.., Ipolytarnócon nem csupán a veszteségből való kilábolás foglalkoztatja az embereket, hanem igenis, a holnap Is. Terveznek, építenek, az em­berekben visszaállítok a bi­zalmat. Ahogyan Slba Ger­gely. a községi párttitkár is mondta: — A tények a legmeggyő­zőbbek. így alakult az esztendő Ipolytarnócon, az elmúlt év­ben veszteségesen zárt terme­lőszövetkezeti üzemben, ahol az idén mór magukra talál­tak. B. Gy. „A esitéri hegyek alatt ré­gen leesett a hó...” — mondja az ismert népdal. Igaz, hogy néhány nappal ezelőtt Csitáron valóban le­esett az első hó. Ha el Is vitte még az őszi napsugár... — Legyünk őszinték, a dalban szereplő Csitór nem ml vagyunk, nem a ml fa­lunkról szol — mosolyog Cslkány István tanácselnök. — Pedig igencsak jártunk utána, hogy kinyomozzuk. Megnéztük az országos hely­ségnévtárat. Bár Magyaror­szágon másik Csitár nincsen, állítólag Romániában van egy hasonló nevű község, ar­ról szól a népdal. Itt van a tanácsháxa Persze, azért a esitáriak szívesen és gyakran énekelik a nótát, már csak azért is, mert vidám és jókedvű em­berek laknak errefelé. A Salgótarjánt Balassagyar­mattal összekötő útról ka­nyargós, Itt-ott huppanókkal „ékeskedő” bekötő út vezet Csitárra, Nógrádgárdonyba, és Ilinybe. A három község együvé tartozik, közös a ta­nácsa. A székhelyközség: Csitár, itt van a tanácsháza. — Úgy látszik divatba jött a falunk — tréfálkozik az elnök. Tegnap ugyancsak itt járt egy újságíró Budapest­ről. ö is azt kutatgatta, vizs­gálta, hogyan is élnek az itteni emberek, mennyit fejlődött a falunk, járnak-e a művelő­dési házba, mi érdekli a fia­talokat. Ez nem baj, örülünk a vendégeknek. Csitár régi palóc község, komoly történelmi múlttal. Az elnök a fiókjában őriz­get egy hajdani bírói pecsét- nyomót, azon a dátum 1503. Ha nem is akkor készítették a pecsétnyomót, de bizonyít­ja, hogy már évszázadokkal ezelőtt megvolt Csitár. A községet, amely különö­sen tavasszal és nyáron bú­jik meg a zöld lombok kö­zött, teljesen kétfelé szegi a patak. — Szép, szép — mondják a esitáriak —, de csak a gond van ezzel a patakkal. Mélyíteni kellene a medrét, burkolni, csakhogy erre a tanácsnak nincsen pénze. Addig viszont nincs mit ten­ni, marad a patak úgy, ahogy van. A három községnek nem­csak a múltja, hanem a je­lene is közös. Nógrádgár- dony a legkisebb, de úgy ts lehet mondani, hogy talán a legismertebb a három falu közül. Az itteni régi kastély­ában kapott helyet a tüdő­szanatórium, ami híressé tet­te. Sokan kerestek és keres- keresnek itt gyógyulást. A közös tanácsnak tizenhét tagja van. Ebből három gár­donyi, öt ilinyí, a többi pe­dig csitári. A tanácstagok már javában készülődnek a választópolgárokkal való ta­lálkozóra, ugyanis november 29-én megkezdődnek a ta­nácstagi beszámolók. Csak­úgy, mint a megyében minde­nütt, a csitári közös tanács tagjai is két esztendő mun­kájáról beszélnek, arról, ho­gyan képviselték a választók érdekeit, miként dolgozott a tanács, mi valósult meg a jelölő gyűlési feladatokról. Nem kell taposni a sarat Mit kértek leginkább a három községben? Röviden: utat, járdát, buszmegállót, villanybővítést. Gyors számí­tás, melynek eredménye, hogy két év alatt mintegy hétszázezer forintot költöttek Nógrádgárdony, Iliny és Csi­tár szépítésére. Ilinyben például három­százötven méter új járda épült, ami annyit jelent, hogy már nem kell taposni a sarat, tiszta cipővel lehet jönni-menni. Hetvfen méter hosszal bővítették a villanyt, ami ugyancsak fontos. Csi­llárban a művelődési otthont kellett nagyobbítani. Ez meg is valósult, új helyiséget épí­tettek a régi mellé, amely helyet ad a pártirodának és a különböző rendezvények­nek. Oj a tűzoltószertár is. A tűzol tőszerszámok jé helyre kerültek, ha ne adj isten, valami baj történne. Jövőre nagy pénzt költenek Csitáron a Kossuth Lajos utcában egy új út építésére, mintegy keszáznegyvenezer forinttal számol a tanács. A gárdonyiak sem marad­tak le, társadalmi munkában építettek járdát, főként az intézet dolgozói serényked­tek Cslkány József gondnok vezényletével. Emlegetik, hogy ez a há­rom község Balassagyarmat vonzásában él. Sokan járnak dolgozni az építőiparba, • finomkötöttáru-gyérba, a porcelángyárba. A közleke­dés nagyon jó, naponta hat­szor lehet utazni Balassa­gyarmat felé és vissza. Van­nak, akik végleg búcsút mon­danak és beköltöznek a vá­rosba. Sokan járnak oda vá­sárolni is, bár a csitári boltban jóformán min­dent meg lehet kapni, a gáztűzhelytől a mosó­gépig. Ha még házhoz is száliítják. 1 ami külön öröm, ebben ; három községben a kenyér minőségére soha mncs P’ nasz. Naponta érkezik Gyár matról a friss kenyér. Kétségtelen, hogy «ag lepett előre Csitar es veh együtt a két társközség Is- Még akkor is, ha nem tud­tak mindent megvalósítani, ami a jelölő gyűléseken el hangzott. Többen vetetté­fel, hogy törpe V1ZI"Ű^ ^vo- lene építeni, na meg az ovo da Is hiányzik. — Nem is terveztük, meri előre tudtuk, hogy nem tor­rá pénzünk — mondja az e - nöU — Jövőre viszont busz megállót építünk, a tervek már megvannak. Égető pro! izma mée a jarda es az ut Is. azt is tovább akarjuk csi­nálni. Új hatáskörök Borda Mihály tanácstitkár. Dobicsiny József igazgatási előadó és Farkas Ilona adó­ügyes gyakorta látogatna Gárdonyba és Ilinybe. Azért Is mert új hatásköröket ka póttá tanács, gyámügyeket intéznek, különféle engedé­lyeket adnak. helyezett el a tanacs sz°c ális otthonba egy Idős nénit. Ami nehézséget okoz, az az iskolaügy. A csitán ^lso ta­gozatosok ugyanis örhalom ba járnak, az ihnyiek meg a gárdonyiak Nógrádmarcalba. Ez azért is nehéz, mert Mar cal felé a Vörösparton télen gyakran nem tudnak felmenni abuszok, ilyenkor a gyerekek nem jutnak el iskolát« Azért is jó lenne, ha egy helyre járna minden felső ta gozatos, mert a tanácsnak egy iskola vezetésével kelle­ne tárgyalnia. Az óvoda sem kerül « napirendről. Van az iskola^ ban egy szabad terem, azt Btalakítva, aránylag kevés pénzből tudnának óvódat lé­tesíteni. ■ .. — Törjük a fejűnket — magyarázza az elnök —, re­mélhetőleg a tanácstagokkal együtt sikerül valamilyen megoldást találnunk. Nem­csak a szülők, mi Is örül­nénk neki. Ezekkel a gondokkal és örömökkel találkoztam a csitári hegyek alatt. Meg az­zal a jóleső érzéssel, hogy a decemberben sorra kerülő tanácsülésen lesz miről be- számolnia a tanácsnak. CsaUi Erzsébet V asúton, autóbuszon utaz­va, Darátok, ismerősök akaratlanul is szóba kerül a Központi Bizottság iegutóbbi ülésének állásfogla­lása, annak egy-egy részkér­dése. Foglalkoznak ezzel üze­mekben, gyárakban, hivata­lokban, intézményekben. El­hangzanak sommás, vagy ke­vésbé sommás megítélések. A beszélgetések Inkább csak a felszínt érintik, az összefüggé­sek keresése még nem jel­lemző a diskurzusokra. In­kább a tetszik, nem tetszik, vagy jó, jó, de miért ezt és miért nem mást megjegyzések váltogatják egymást. Ki-kl a maga szemszögéből, érdekei­ből kiindulva formálja véle­ményét. A munkások zöme nem azért, mert a béremelés for­májában közvetlenül Is érde­keltek. hanem politikai érett­ségüknél, felkészültségüknél, öntudatuknál és tapasztala­tuknál fogva másként fogal­maznak, egyetértenek az ál­lásfoglalással, készek azért egységesen cselekedni. Egyes kérdésekben, azonban igényt tartanak a jelenlegi ismere­tek bővítésére, a határozat összefüggésének mélyebb meg­értésére. á ami igen lényeges: az abból fakadó feladatokra. Mert erről is bőven szólt az állásfoglalás. Azt hiszem, nem hat erőszakol tnak, ha a meg­tett út. a célok, a lehetősé­gek és a soron következő ten­nivalók együttes felfogásában vizsgáljuk ezt a fontos párt- dokumentumot. Mindenl.-'nek loga van ah­hoz, hogy az állásfoglalás Szabad, de nem helyes! Jó dolog, hogy az ilyen em­berek száma egyre kevesebb tesz. Ha. most egy kicsit bő­vebben szóltunk róluk, csupán a kétkezi becsületes munká­sok, tsz-gazdák, alkotó értel­miség nevében tesszük, akik a , ,, , , , ...... ,,, , maguk posztján nemcsak a a zon részéhez fűzzön véle- part helyes politikájának munkában, hanem a párt él­ményt, amely őt érdekli vagy megvalósítása során lettek lásíoglalásának helyes magya- érinti. Ezt a jogot eddig sem gazdagabbak, gondtalanabbak, rázásában, megértetésében, el­vette el senkitől senki Azt jutottak olyan dolgokhoz, fogadtatásában is megállják azonban határozottan állít- amiről néhány évvel ezelőtt helyüket', juk, aki nem kíváncsi az ősz- még esetleg csak álmodtak. Az állásfoglalásból kiderül saefüggésekre. az igen rósz- Nem dörgedelmekkel, ha- hogy nem kisebb, hanem ná­szul cselekszik, önmaga ellen nem okos, meggyőző szóval gyobb fe]adatok elvégzése vár vét. Örökké gondja lesz ott- sietünk azok segítségei-e, akik- megyénk dolgozóira, gyarapo- honában, munkahelyén, baráti nek gondot okoz a határozat dúsunk "azdaeodasunk érdé körökben, mart; öaszeütközés. helyes, e^séges ertelme.zése, kében. Érthető ha figyelembe be kerül a fejlődésből fakadó ahol a jóindulatú tájékozat- gyorsan fejlődő új követelményekkel, azok lanság, vagy az összefüggések technikát ha° tudomásul vesz megértésével. bonyolult megismerése okoz gzblkj hogy máról -holnapra a Senkitől sem várjuk el azt, gondot. Ez a tevékenység man- korszerflnek kikiáltott termé- hogy mást mondjon, mint d»g az igaz barátság meg- kek e!avuinak. Együtt halad- -imit gondol, vagy ami foglal- nyilvánulása volt eddig Is, ez nl a világban felgyorsult teeh- koztatja. Egyet azonban min- lesz a jövőben is. nikai fejlődéssel, nem könnyű dMikitől kérünk: gondolkod- Bizalomra bizalommal kell dolog, de képesek vagyunk rá. lék, keresse, vagy, ha számé- válaszolni, a rosszindulatú Ez Is benne van az állásfog­ra ez kényelmetlen, akkor fo- vagy gúnyolódó megjegyzése- lalásban, csak alaposan, fl- gadja el azok érvelését, tény- két pedig vissza kell utasíta- gyelmesen el kell olvasni anyagát, véleményét, blzonyí- nd, mert ez a becsületesen dől- Csak a feladatok reális isme tását, akik a pillanatnyi han- gozó munkások, parasztok, ér- cetében tudja mindenki meg- gulati fellángolásokat képe- telmiségiek eddigi munkájú- találni azt, amit munkahelyén sek felcserélni az okos, hig- nak kisebbítését, becsmérlését (cell tenni saját és az ország gadt. megfontolt, minden tényt |elenti. Ehhez pedig senki továbbd gyarapodása érdeké­számba vevő gondolatokkal. sem formálhat magának jo- ben. Mert az alkotó embert min- got, főleg akikor, ha mindig a dig is a gondolkodás tette sor legvégén áll, hogy ne Jus- » pártdokumentum olvan naggyá és értékessé. így lesz son neki munka, amikor J\ útmutatás, amely reális, ez a jövőben is. újabb kötelezettségekről, ten- objektív alapokon nyug­A pártdokumentum nem- nlvalókról volt szó, amikor szik, ezáltal újabb ösztönzést csak a párt tagjainak ad sok ezren társadalmi munkát ad az eredményesebb munká- hosszabb távra szóló cselek- vállalva tevékenykedtek, kör- hoz, a kitűzött célok lelkes vési programot az egységes nyezetük gyarapodásáért — s megvalósításához, értelmezés jegyében, hanem a iSmét félreálltak. V. K, megye minden gyarapodni. _ fejlődni, kulturálódni akaró " " dolgozójának, akik éppen a NÓGRAD - 1972. november 26., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents