Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-24 / 277. szám

Tapasztalatcsere A szécsényi járás egyes ál­talános iskoláiban, mint Saé- csenyben, Nógrádmegyerben, Endrefalván, úgynevezett gyógypedagógiai osztályok mű­ködnek, a szellemi fejlődés­ben elmaradt gyerekek szá­mára. A közelmúltban az általános iskolák igazgatói Budapestre utaztak tapasztalatszerzés vé­gett, mert várható, hogy más iskolákban is alakulnak ilyen jellegű osztályok. A tapasztalatcserére az Or- bánhegyi Kisegítő Általános Iskolában került sor, ahol be­tekintést nyertek a gyerekek­kel történő foglalkozások mód­szereibe. Dohány Szandáról Kísérletként két holdon ter­mesztettek dohányt 1971-ben Szandán. A gazdaságossági számítások úgy látszik bevál­tak, hiszen közel százezer fo­rint bevételt hozott a Lenin Termelőszövetkezet kasszájá­ba. Az idén már 3,5 kataszt- rális holdon palántáztak do­hányt. Termésük közepesnek mondható, de így is 126 ezer forint bevételt jelent. A szö­vetkezet vezetői elmondották, hogy a munkaigényes növény­ből jövőre már hét holdon végeznek palántázást. A fel­dolgozás során a téli idő­szakban 10—15 asszonynak folyamatos munkalehetőséget is biztosítanak. Kályhacsempe az NDK-ba Az idén a raktárakban fel­halmozott kályhacsempe, sőt, a készletnél jóval nagyobb mennyiség talált gazdára a Romhányi Építési és Kerámia­gyárban. Meglepetésként 4000 kályhának megfelelő csem­pére érkezett megrendelés a Német Demokratikus Köztár­saságból. Kétezer kályhához szükséges mennyiséget már elszállítottak a kívánt helyre, a fennmaradó 2000 év végéig hagyja el a gyárat. Igaz, a szállítási szerződést kicsit kés­ve kötötték meg, teljesítése elsősorban a gyár érdeke, mert ily módon négymillió fo­rinttal tudjuk növelni az ez évi árbevételi tervet. T oQQan ® hetedik 5C-et ludS dU irja neve után Mozgásán, munkáján, frisse­ségén azonban ez egyáltalán nem vehető észre. Most is, amikor a kora délelőtti órák­ban lakásán kerestem, a mun­kában, a nehéz harcokban és ma, boldog napjaiban is együttérző felesége csak any- nyit mondott: — Meghívót kapott az is­kolába, értekezleten van. Megy ő szinte mindennap. Munka, elfoglaltság nélkül aligha marad egyetlen napja is. Kis község Vizslás, könnyen megtalálható az iskola. A pe­dagógusok között ott ül Jakab Ferdinánd is, akit éppen ke­restem. A falu Ferdi, Feri és Franci bácsija. Ki így, ki amúgy szólítja. Egyszerű falusi ház barát­ságos konyhájában beszélge­tünk. A mából egy félévszá­zad múltjába kalandozunk vissza. Hiszen Jakab Ferdi- nánd párttagkönyvében ez ol­vasható: párttagságának kelte 1922. — Most már életem hetve­nedik évét taposom. Ebbői ötven év köt a párthoz... Az előttem mindig vidám, jókedvű Ferdi bácsi meg­akad mondanivalójában. Ki­sebb gondolkodás után dátu­mokat sorol. Évszámokat, éle­tének egy-egy igen fontos ál­lomását. Az édesapa 33 évi Gyalog a föídekeii Mari, gyere állj be... — Az oklevél otthon van, a fiókban. Bekereteztetem, felakasztom a falra. Nagy dolognak tartom, mindig emlékezek rá — kezdd a beszélgetést Kiss Imréné. Szavaiból és mozdulataiból határozottság sugárzik. Cse­lekvéseit az értelem irányít­ja, céltudatossága rokonszen­ves. Keresztes Sándor szövetke­zeti elnök így formált vé­leményt a növénytermesztési brigád vezetőjéről: — Szorgalmas, becsületes asszony. Pontosan intézi a brigád ügyeit, soha semmi­féle panasz nem volt rá. A tudás várának felső fo­kait nem állt módjában meghódítani, de a megválto­zott paraszti munkában ne­gyed évszázadot eltöltött — számos életbölcsességre val­ló tapasztalattal gazdagodott. A mozgékony asszony 1961. óta tagja a szandai Lenin Termelőszövetkezetnek. Be­lépése után négy év múlva megválasztották a negyvenöt tagú növénytermesztési bri­gád vezetőjének. — Miként esett Kissnére a választás — kérdezzük az akkori időkről. — Az elnök váratlanul be­hívatott, és felajánlotta ezt a tisztséget. Én kötekedtem, nincs nekem ahhoz tudásom. Ám az ellenőrző bizottság­nak is elnöke voltam, végül ráálltam az alkura. Meg­próbálom, gondoltam ma­gamban. A szandai várhegyet im­már vékony hótakaró borít­ja. A több mint 600 éves vár romjai régmúlt idők emlé­két idézik. A földből élő szegény embereknek hada­kozniuk kellett errefelé tö- rökkel-tatárral, Habsburg és magyar urakkal. A természet ezen a környéken nehezen adja meg magát. A föld kö­tött, lejtős, köves. Manap­ság is próbára teszi a nö­vénytermesztőket. Erről így vall Kiss Imréné: — Szorgalmasak, törekvők a szandai emberek. Ám szűkmarkú a természet. Idén kétszer kapáltuk meg a kukoricát, hogy jó termést takarítsunk be. A hegyek között sok munkával is ne­héz kiugró eredményt elérhi. De mégis haladunk előre. Amikor brigádvezető lettem — mások is tanúsíthatják —, alig 16 forintot ért egy mun­kaegység. Ma ennél jóval többet fizetünk. Tavaly sza­nálták ugyan a szövetkezetét, de idén nem leszünk mér­leghiányosak. Az emberek megértették, hogy munkafe­gyelem nélkül nem lehet előbbre lépni. Legtöbb munkája ter­mészetesen a brigádvezető­nek nyáron van. Ilyenkor a brigád tagjai 5—6 munka­helyen dolgoznak. A bér- számfejtőkhöz Kissné nyújt­ja be a munkalapokat. Nagy a felelőssége. Eddig megfe­lelt a bizalomnak, semmifé­le panasz nem csorbította tekintélyét. A hegyes dűlők között gyalog járja a földe­ket, hiszen errefelé kerék­párral sem boldogulna. A brigádvezető függetlení­tett. Ám, aki negyed évszá­zadon át fogta a kapa nye­lét, markot szedett és cso­mózott, az nehezen tud el­szakadni a kétkezi munkától. — Mari, gyere állj be — kiáltottak többször a brigád tagjai Kissnének, aki nem volt rest megmutatni, hogy a kétkezi munka továbbra sem idegen tőle. Ám ő is minőségi munkát követel, teljesítménybérben dolgoz­nak. Szandán hadat üzentek a lógósoknak. El nem vég­zett munkáért nem fizetnek semmit. — Megélhetési gondjaink nincsenek, bár férjem hosz- szabb idő óta betegeskedik. Kislányom 17 éves, Salgótar­jánba jár, közgazdasági szak- középiskolába. Nem gyűj­tünk autóra és hétvégi ház­ra, sem külföldi kirándulás­ra. Mi már ésak a földhöz^ kötődünk, nehezen tudunk megválni tőle időlegesen is. A föld szeretete még akkor belénk ivódott, amikor hat holdon magánosként gazdál­kodtunk. Szabad ideje inkább csak vasárnap adódik. De a házi­asszony ilyenkor sem pihen. Mosás, főzés, takarítás sze­repel a tennivalók között. Eget rengető tervei nincse­nek a szandai brigádvezető­nek. — Ügy gondolom, az idén már tudunk fizetni egy kis nyereséget. Azt szeretném, ha mielőbb kikerülnénk a kátyúból, mert nincs annál nagyobb öröm, mint mikor derűs arcokat lát maga kö­rül az ember... A közelmúltban Kiss Im­rénél kitüntették. A Mező- gazdaság Kiváló Dolgozója címet kapta. — Váratlanul ért, nagyon megörültem neki. Dehát nincs erről olyan sok be- szélnivaló. Igyekszik az em­ber elvégezni a dolgát be­csületesen — mondja bú­csúzóul Kissné és serényen távozik, hiszen a közösben még e ködös november vé­gén is akad bőven tenni­való. Rozgonyi István ÉVFORDULÓRA „A Kommunisták (Magyaior- Idézzük fel röviden a párt szégi Pártjának... megalakulásának történetét! grycyzelmea es veresegei úgy ® . , . , , r mozgatták meg a magyar tár- A polgári demokratikus for- sadalom alapjait, hogy ajzokon radalom időszakában a ma- sohasem épülhet fel ugyanaz és ugyanúgy, aminek lerom­bolásához hozzákezdtünk ki­lenc esztendőnek előtte.” (Kun Béla: labol.) Kilenc év itávia­Czocializmust építő tár- sadalmunk minden év novemberének végén mélyre hajtja az emlékezés, a hála zászlait a Magyar Kommu­nista Párt alapítóinak emléke előtt. E néhány sorban rájuk, kommunista elődeinkre, idő­sebbjeink kortársaira, apáink­ra és nagyapáinkra emléke­zünk, akik megelégelve az emberi kisemmizettséget, tár­sadalmi jogfosztotfcságot és gyár munkásmozgalom ellen­zéki csoportjai — szociálde­mokrata baloldal, forradalmi szocialisták — szükségszerű­en közelebb kerültek egymás­hoz, s több közös akciót ve­zettek. Már közöttük felvető­dött a kommunista párt meg­teremtésének gondolata, konk­rét cselekvésre azonban, a szociáldemokrata ség iránt táplált eredően, még nem vállalkoz­tak. Határozott lépésre csak november közepén, Kim Béla és néhány társának hazatérte után került sor. A párt alakulóüléee a konspiráció szigorú szabályai­SSSTSÄ - hS arabra*a a s* tálán hittel és lelkesedéssel, energikusan,' bátran, egy szennyes háború végső órái­ban — az új állam megterem­tésének felelősségteljes mun­káját. Most mi folytatjuk, ugyanazzal a lelkes hittel és tenniakarással építjük szocia­lista hazánkat, alakítjuk szé­pülő életünk, mint ahogyan ők kezdték építeni és formál­ni — egy emberöltővel ez­előtt — a proletariátus ál­lamát. 1918. november 24, történel­mi jelentőségű dátum a ma­gyar munkásmozgalom har­cokban bővelkedő, dicsőséges történetében, ötvennégy év­alakulásról semmiféle jegyző­könyv vagy más írásos doku­mentum sem maradt fenn. De tényét és történetét hűséggel őrizte meg az emlékezet. Az első központi vezetőségben olyan képzett és harcos kom­munistákat találunk, mint Kun Béla, Szamuely Tibor, Rudas László, Szántó Béla, Korvin Ottó és László Jenő, akikre rendkívül nagy és fe­lelősségteljes irányító- és szer­vező munka hárult az elkö­vetkezendő hónapokiban. A megalakult kommunista párt jelentékeny magvát az Oroszországból hazatért volt hadifoglyok alkották. Nem­csak elméleti felkészültségük A KMP megszületésének pillanatától, a legnagyobb ve­szélyt jelentette a tőkések és nagybirtokosok Magyarorszá­gára, az imperializmusra. Po­litikájának alapvető meghatá­rozója, iránytűje és vezérfo­nala a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom tapasztala­tai és a lenini tanítások vol­tak. Nyíltan hirdette, hogy a kapitalizmus megérett a bu­kásra, s itt az ideje, hogy a munkásság, a parasztsággal pártvezető- szövetkezve, kivívja emberi illúzióikból szabadságát, jogait, magához ragadja a politikai és a gaz­dasági hatalmat. Síkraszáilt a népek testvérisége mellett, a proletár internacionalizmus eszméjének jegyében elvetette és támadta a nacionalizmust. Sürgette — a termelőeszközök proletár állami tulajdonba vé­telének átmeneteként — a gyárak munkásellenőrzését. A párt alapvetően helyes társadalmi, gazdasági és poli­tikai célkitűzéseit kitűnő agi- tációs munkával tudatosította a dolgozó tömegek széles réte­geiben. vei ezelőtt e napokon alakult tekintetében jártak élen, ha­meg Budapesten a Kommu­nisták Magyarországi Pártja, az első magyar, tudatosan és következetesein marxista, kommunista munkáspárt. nem gyakorlati tapasztalataik­ban is, hiszen a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom harcaiban valamennyien tevő­legesen részt vettek. A végzett munka meghoz- ta gyümölcsét; a mun­kásosztály és a szegénypa­rasztság fenntartás nélkül a párt politikája mellé állt, és népünk történetében először kivívta valóságos szabadságát, és megteremtette a kizsákmá­nyolástól mentes, demokrati­kus, saját proletárállamát. A Magyar Tanácsköztársaság létrejötte elképzelhetetlen lett volna egy olyan harcos és fejlett munkáspárt nélkül, mint amilyen a Kommunisták Magyarországi Pártja volt. S. L. Mérlegen a törvényesség A balassagyarmati járás törvényességi helyzetéről tá­jékoztatta a napokban a Gyarmati járási Hivatalt dr. Mótyán János, városi, járá­si vezető ügyész. A közölt adatok, amelyek Balassagyarmat kivételével az egész járásra vonatkoz­nak, eléggé kedvező képet mutatnak. A bűnözés a járás területén öt év óta folyamatosan csökken. Az 1970. évhez viszonyítva az összbűnözés húszszázalékos csökkenést mutat. A bűnül­döző szervek tudomására ju­tott bűncselekmények 42 százalékát alkotják a va­gyon elleni bűncselekmé­nyek, és ez a szám az előző időszakhoz viszonyítva 6,5 százalékos csökkenést jelent. Azonban a vagyon elleni bűncselekményeken belül ez a csökkenés nem egyenlő mértékű. A személyek javai ellen elkövetett bűncselek­mények erősen csökkenő tendenciát mutatnak. A tár­sadalmi tulajdon elleniek száma viszont erősen felszö­kött. A két adat egybeveté­sének eredménye a 6,5 szá­zalékos csökkenés. Az erőszakos, garázda jel­legű bűncselekmények szá­ma 1970-hez képest 37 szá­zalékkal csökkent. Említést érdemel ezzel kapcsolatban, hogy az utóbbi öt évet te­kintve 1970-ben volt a leg­magasabb az illyen jellegű bűnelkövetések száma a já­rásban. Különösen a szán­dékos, súlyos testi sértések száma volt nagy. Megállapította a beszámó- ló, hogy a tanácsok szak- igazgatási szerveinek ható­sági tevékenysége az utóbbi két évben tovább fejlődött, és ezt a fejlődést nagyban elősegítette a járási hivatal hatékony irányítómunkája. Külön is említést érdemel, Arcoh hőseiről Párttagságának kelte: 1922. bányászkodás után ment nyugdíjba. Aztán 1919-ben, fiatalon, alig 16 éves korában már mint fékes dolgozik a kőszénbányánál. Csillés és segédvájár. Ügy, ahogyan ez a bányász számára akkor elő volt írva. 1921-ben Jakab Fer- dinándban is megvolt az aka­rat. Több akart lenni apjánál. Dorogon a bányászati főisko­lára jelentkezett. De ott volt a „bélyegző”, baloldali maga­tartási Ennyi pedig éppen elég volt ahhoz, hogy Jakab Ferdinand a csákány mellett maradjon. — Tovább szervezkedtünk. Ebben az időben ismerkedtem meg Pothornik Józseffel, Sán­dor Pállal, meg a többiekkel, akik ebben a szénmedencében már komoly politikai tevé­kenységet fejtettek ki. Szer­veztük a sztrájkokat, az újsá­gokat, köztük a Szlovákiából átjuttatott Üj Szót... Aztán a Cseres-tetői összejövetelek. Ugye ezeket lakásokban nem lehetett megszervezni, mert az otthonokat a csendőrök fi­gyelték. A Cseres-tetőn nyu- godtabbak voltunk, mert ott a ml elvtársaink figyelték a csendőrök mozgását. Űjra évszámokat idézünk. 1927, 1929, 1938. Egy-egy dá­tum, de valamennyi egy-egy bányászsztrájk a szénmeden­cében, s valamennyinek ré­szese Jakab Ferdinánd. — Bennünket már nagyon fi­gyeltek a csendőrök. A röp­lapoknak, a párt sajtójának el kellett jutni az elvtársakhoz. Az asszonyok, közöttük az enyém is, vállalták ezt a mun­kát. Forgácsra hordták, ott, a telepen viszont azt hitték a csendőrök, hogy tejet, vagy tojást árulnak asszonyaink... Jakab Ferdinánd még részt vett az 1941-ben megrendezett országos bányászkongresszu­son, Sándor Pállal együtt. — Augusztus kilencedikét írtuk, ezerkilencszáznegyven- egyben. Hajnali fél háromkor erősen zörgettek az ajtónkon. Puskatus volt, annak a zaja ébresztett fel. „No Jakab, öl­tözzön fel, kössön egy kis ke­nyeret, s elmegyünk Salgótar­jánba.” A csendőr elővett egy listát, emlékszem rá, huszon­hármán szerepeltünk rajta. A faluból, Vizslásról négyünket vittek el azzal, hogy másokat is „megijesszenek”. Ebből a hajnali ébresztésből majdnem öthónapos visszatérés lett. A Markó utca után Kistarcsán kötöttünk ki... Azért az elv­társak itt sem hagytak cser­ben. Ságvári Endre szinte he­tenként meglátogatott... De­cember végén jöttem haza. Csak két utam volt. A bánya, onnét hazatérve, a bíró. Ott kellett jelentkeznem minden­nap. Rendőrségi, csendőrségi felügyelet alatt voltam egé­szen a felszabadulás napjáig. Se üzlet, se rokon, esetleg a templom lett volna szabad számomra. Oda meg nem mentem. De eljött a nap, 1944. de­cember 22-e, Vizslás felsza­badulása. Jakab Ferdinánddal együtt a község lakói új nap­ra ébredtek. — Mi is lehetett az első teendőnk? Megalakítottuk, összesen tizenheten a pártot. Sándor Pali lett a titkár, én meg vezetőségi tag. Aztán megalakítottuk a Nemzeti Bi­zottságot, a község új elöljáró­ságát. Hozzáláttunk a földosz­táshoz, meg ami kellett az új világ megteremtéséhez ebben a kis faluban Is __ A hetven év felé közeledő Jakab Ferdinánd már nyug­díjban van. A felszabadulás utáni „rendcsinálás” után visz- szament régi munkahelyére, a kisterenyei bányához. De ott volt az ellenforradalom vérzi­vataros napjaiban is. Fegyvert fogott azért, amiért a Horthy- fasizmus éveiben küzdött, amiért a felszabadulás után annyit tett, a munkáshatalom védelmében. Most talán pihen? Dehogy. Ott találtam a pedagógusok tanácskozásán. De találkozni lehet vele az alapszervezet vezetőségében, a községi •ta­nács végrehajtó bizottságában, a földművesszövetkezet igaz­gatóságában, a népfrontbizott­ságban, szóval mindenütt, ahol a közösségért valamit is tenni kell. Jakab Ferdinánd mindig is ilyen volt. Fél évszázad em*gyr életében nagy idő. Egy fél év­századot pedig a pártban, an­nak hű harcosaként eltölteni pedig felemelő érzés. Ebből az alkalomból köszöntjük mi Is a párt egyik, de mindig hű harcosát, Jakab Ferdinán- dot. Somogyvári László hogy a fejlődés olyan idő­szakbán történt, amikor a tanácsok tennivalóit meg­sokszorozta a rájuk vonat­kozó új jogszabályok végre­hajtása. A községi tanácsok szakigazgatási szerveinek szabálysértési munkája a tör­vényes követelményeknek megfelel. A járási hivatal illetékességi területén foly­tatott vizsgálatok főleg for­mai törvénysértéseket tár­tak fel, azok száma is csök­kent. Kevesebb a községi ta­nácsok szakigazgatási szer­veitől a járási ügyészséghez beérkező panaszok száma is. A gazdasági szerveknél folytatott viszgálatok arra mutatnak, hogy az egész­ségvédelemre és a baleset­elhárításra vonatkozó ren­delkezések betartása terén tapasztalható javulás elle­nére még sok a kifogásolni­való. Ez főleg az üzemi bal­esetek kivizsgálását és a balesetvédelmi oktatást ren­dező szabályok betartására vonatkozik. Van még tenni­való a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek döntőbizott­sági munkájának javítása terén is. Az adatokat értékelve, dr. Mótyán János elmondta, hogy a társadalmi tulajdont károsító csalások és egyéb bűncselekmények növekedése összefüggésbe hozható az el­lenőrző szervek nem eléggé hatékony, a mindenoldalú körültekintést nélkülöző munkájával is. A bűnüldöző szervek visszaszorításra irá­nyuló tevékenységét ez hát­rányosan befolyásolja. Az erőszakos, garázda jel- jegű cselekmények csökkené­se viszont részben a kultúr- színvonal emelkedésének; részben a következetes nyo­mozati munkának, szigorúbb vádemelési és ítélkezési gya­korlatnak, az eljárás gyorsí­tásának és egyéb, megelő­zést szolgáló intézkedések­nek tudható be. Végezetül emondotta, hogy a járásban a törvényesség helyzete változatlanul szi­lárd, a tanácsi és gazdasági szervek, az egyéb hatóságok és intézmények tevékenysé­gét a törvények betartására irányuló törekvés, a járás lakosságának zömét pedig a törvények tiszteletben tar­tására irányuló magatartás jellemzi. Sz. K. NÖGRÁD - 1972. november 24., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents