Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

KÖZLEMÉNY

— A kongresszus határozatának megfelelően az ipari szövetkezetek az állami nagyipart hasznosan kiegészítve főleg a lakosság közvetlen szükségleteire termeljenek, a növekvő igényeknek megfelelően szolgáltatásokat végezzenek.

Az ipari termelés struktúrájának korszerűsítésére irányuló munka érdekében, a fejlődés szempontjából jelentős állami nagyüzemek számára biztosítani kell a szükséges munkaerőt, mert még gyakori, hogy munkaerő hiányában nagy értékű termelőberendezések kihasználatlanok. A minisztériumok a termelési feltételek korszerűsítésével együtt dolgozzák ki a belső munkaerő-tartalékok felszabadítására, átképzésére és átcsoportosítására vonatkozó terveket, ideértve a megfelelő kereseti viszonyok és munkafeltételek megteremtését is a fejlesztendő területeken.

3. A mezőgazdaság összes termelése az elmúlt két évben a tervezett 3,6 százalékkal szemben évi 4,6 százalékkal növekedett. Mezőgazdaságunk most már évek óta rendszeresen kielégíti az ország kenyérgabona-szükségletet, s nagy eredmény, hogy megoldottnak

(Folytatás az 1. oldalról)

kotmányt: Népköztársaságunk alaptörvénye

most az eddiginél pontosabban és teljesebben foglalja össze, és hatékonyabban védelmezi népünk szocialista vívmányait. Jelentősen fejlesztettük az országgyűlés, a Minisztertanács és az igazságügyi szervek munkáját. Az országgyűlés megalkotta a szövetkezeti törvényt. Elkészült és hatályba lépett az új törvény, amely a tanácsok önállóságát és hatáskörét növelte. A tanácsok megnövekedett hatáskörével élve tovább kell javítani az államigazgatási munkát, a lakosság ügyeinek intézését, és vissza kell szorítani a bürokráciát.

A szocialista demokrácia erősítését továbbra is társadalmi fejlődésünk egyik központi feladatának tekintjük. Ennek fontos eleme, hogy az állampolgárok az üzemi, a tanácsi szervek útján, a tömegszervezetek és tömeg- mozgalmak keretében mind nagyobb számban vegyenek részt a közügyek intézésében és eldöntésében.

2. Az elmúlt két évben tovább erősödött hazánkban a szocialista rendszer. A munkás- osztály hatalma szilárd, a párt eszmeirpoliti- kai vezető szerepe érvényesül a társadalom életében.

Gyarapodtak az ország termelőerői. A tanácsok, az üzemek, a szövetkezetek fejlődésével erősödtek a szocialista termelési és tulajdonviszonyok, rendszerünk gazdasági alapjai; tovább erősödött a szocialista törvényesség.

3. Legfőbb politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség szilárd. A közös célok alapján fejlődik a társadalom dolgozó osztályainak és valamennyi rétegének összefogása, erősödik a szocialista nemzeti egység. E szövetségi politika továbbra is a párt belpolitikai irányvonalának sarkalatos pontja.

Pártunk a X. kongresszus határozatának megfelelően figyelemmel kíséri az egyes társadalmi osztályok és rétegek helyzetét, tudatosan dolgozik a társadalmi, csoport- és egyéni érdekek összhangjának megteremtéséért- A soron levő ideológiai, politikai és gazdasági feladatok megoldásával, az ellentmondásokból keletkező feszültségeket leküzdve

erősíteni és fejleszteni kell a munkás-paraszt

szövetséget és a szocialista nemzeti egységet

4. Belpolitikai életünk legfőbb jellemzője népünk mindennapos alkotó tevékenysége, helytállása az építőmunkában: a X. kongresszus határozata, negyedik ötéves tervünk a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség mindennapi munkájában valósul meg, s ez jövő fejlődésünk legfontosabb záloga. A munkásosztály magatartása, munkája, fegyelme, szemlélete, a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom példája kihat az egész társadalomra, városon és falun egyaránt. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgozói a nehéz időjárási viszonyok közepette is jó termést takarítanak be. Értelmiségünk alkotó munkája szocialista fejlődésünk szerves részévé vált.

5. A kongresszus a társadalom fontos kérdései sorában külön foglalkozott a nők, az ifjúság helyzetével, és a népesedés kérdésével. A kongresszus határozatainak megfelelően nagy erőfeszítések történtek a nők helyzetének könnyítésére. Két év alatt számos központi intézkedés, állami rendelkezés, és az üzemek, vállalatok, intézmények helyi akciói vitték előbbre a dolgozó nők helyzetének könnyítését célzó párthatározat végrehajtását. Változatlanul elsőrendű fontosságú feladata egész társadalmunknak a nők egyenjogúságának mind teljesebb megvalósítása az élet minden területén— Az országgyűlés megalkotta az ifjúsági törvényt, a kormányzat, a társadalmi erők széles körű programot dolgoztak ki, a kommunista ifjúsági szövetség, s a fiatalok más érdekvédelmi szervezetei is megmozdultak annak érdekében, hogy az ifjúság problémái gyorsabban és korábbinál jobban megoldódjanak.

A párt, a népfront, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a kormány napirenden tartják a népesedés alakulásának nagy fontosságú kérdését. Számos részintézkedés történt a népszaporulat kedvezőbb alakulása érdekében. A kedvezőtlen jelenségek okainak mélyreható feltárása és fokozatos megszüntetése azonban — tekintve a kérdés szerteágazó és bonyolult társadalmi, gazdasági és közegészségügyi vonatkozásait — körültekintő vizsgálatot kíván; ez folyamatban van.

A Salgótarjáni Kohászati Üzemek a megye '-grégibb gyárai közé tartozik. A nők is számos munkaiéin, i- ''get foglaltak el a gyárban, így a szalagedzöben is — ahonnan komoly mennyiséget exportálnak — sok asszony, leány dolgozik

III. A gazdasági építőmunka

A X. kongresszus határozatainak jelentős

része a szocialista társadalom alapjait érintő gazdasági építőmunka kérdéseivel foglalkozik, amelyeknek pártunk tevékenységében is döntő szerepük van. A Központi Bizottság megállapítja, hogy a kongresszus által jóváhagyott gazdaságpolitikai irányelvek érvényesülnek, az elhatározott gazdasági feladatok megoldása folyamatban van.

1. A népgazdaság az elmúlt két évben a kongresszus irányvonalának megfelelően és a

IV. ötéves terv előírásaival összhangban fejlődött. A nemzeti jövedelem — az 1961— ’67. közötti időszak évi 5,3 százalékos átlagával szemben — 1968—1971-ben évi átlagban 6,1 százalékkal növekedett. A IV. ötéves terv első két évében a termelés össznövekedése — lényegében azonos dolgozói létszámmal — teljes egészében a munka termelékenységének emelkedéséből adódik. Ugyanezen években a társadalmi összfogyasztás a nemzeti jövedelemmel közel azonos mértékben emelkedett.

Problémát okozott, hogy a nemzeti jövedelem felhasználásában 1971—1972-ben a tervezettnél nagyobb részarányú a felhalmozás. Biztosítani kell, hogy a következő három évben a nemzeti jövedelemből a felhalmozás aránya az ötéves terv előírásainak megfelelően 23—25 százalék legyen.

2. Az ipar általános növekedési üteme a korábbiakhoz képest valamelyest — évi 6,8 százalékról, 5,7 százalékra — csökkent. Kedvező, hogy az ipari termelésen belül a kiemelt iparágak — vegyipar, energiaipar, építőipar, az átlagosnál nagyobb mértékben növekedtek. Viszont a tervszerűen visszafogott szénbányászat mellett a ruházati ipar termelése a tervezettnél lassabban, csak évi 4^5 százalékkal nőtt. Nem a tervezettnek és nem a szükségletnek megfelelően növekedett az építőanyag-ipar termelése.

— Az iparban a termelés strukturális változásának iránya megfelelő, bár annak mértéke még nem kielégítő. A központi fejlesztési programok teljesítését — a közúti járműgyártást, a könnyűipari rekonstrukciót, az alumíniumipari fejlesztést, a könnyűszerkezetes építési módot, a földgázfelhasználást, a kőolajtermékek vegyipari feldolgozását, a számítástechnika alkalmazását — továbbra is kiemelt feladatként kell kezelni.

— A feladat most az ipar progresszív ágazataiban a termelés növekedési ütemének emeléséhez szükséges rendszabályok kidolgozása, a gazdaságos cikkek termelésének növelése és a nem gazdaságos cikkek termelésének további, gyorsabb ütemű csökkentése.

— A gazdasági i rányítószervek külön vizsgálják meg és kísérjék figyelemmel az ország ipari termelésének jelentős részét előállító legnagyobb 40—50 állami vállalat tevékenységét és amelyiknél ez szükséges, külön intézkedéssel biztosítsák a megfelelő munkához szükséges feltételeket. Az általánostól eltérő megoldást kell kidolgozni és alkalmazni annak a több ezer dolgozót foglalkoztató 8—10 nagyvállalatnak a korszerűsítésére, amelyeknél a termelési struktúra szükséges átalakításához saját erőből nem biztosíthatók az anyagi eszközök.

tekinthető a korszerű kukoricatermesztés, a baromfi- és újabban a sertéstenyésztés.

Most mezőgazdaságunkban — az eddig eredmények megőrzése és továbbfejlesztése mellett — a növénytermesztésben a cukorrépa-, a dohány- és a zöldségtermesztés, az állattenyésztésben a szarvasmarha-tenyésztés, a hús- és tejtermelés erőteljes fejlesztése és gazdaságosabbá tétele a fő feladat.

4. Az ismert és még meglevő hiányosságok ellenére a kereskedelem sokat fejlődött. Ezt meggyőzően bizonyítja a viszonylag egyenletes és kielégítő közellátás olyan körülmények között, amikor az országban, több éves átlagot összehasonlítva, az egy főre eső fogyasztás a régebbi évi 3,6 százalékról az utóbbi időben évi 5,5 százalékkal növekedett.

Nagy feladat most az. hogy az ipar és a kereskedelem között jobb együttműködés alakuljon ki; a kereskedelem átgondoltabban adja meg rendeléseit az iparnak; az ipar gyorsan, jó minőségben és a kívánt mértékben elégítse ■ ki a kereskedelem megrendeléseit. s feleslegesen ne halmozzanak fel készleteket.

5. A közlekedés és áruszállítás kielégítően megoldja a népgazdaság évről évre növekvő szállítási feladatait. A vasúti szállítás korszerűsítése, a jelentős méretű útépítés, a gépkocsi-teherszállítás, az autóbuszhálózat, a személygépkocsi-állomány növekedése lendületesen folytatódik.

A továbbiakban nagyobb erőt és figyelmet kell fordítani a még nem kielégítő tömeg- közlekedés fejlesztésére, elsősorban az egyesítés századik évfordulóját ünneplő fővárosunkban, Budapesten.

6. Az 1968. január 1-én életbeléptetett gazdaságirányítási rendszer alkalmas és hatékony eszközként szolgálja a szocialista tervgazdálkodást, a szocialista építés céljait. A gazdasági irányítás fejlesztése azonban továbbra is feladat, hasznosítani kell az elmúlt évek tapasztalatait és szem előtt kell tartani, hogy a fejlődés folyamatában változnak a feltételék, új technika lép be és új szervezés bontakozik ki, növekednek a követelmények az irányítással szemben. Legfőbb tennivalók a következők:

— A Központi Bizottság kezdeményezésére, a pártszervek irányításával elkészült a gazdaságirányítás mai helyzetének és problémáinak átfogó elemzése. A kormány szerveinek, erre építve, ki kell dolgoznlok a népgazdaság tervszerű fejlődését biztosító közgazdasági szabályozók módosítását, úgy, hogy azok 1975-ben, az új ötéves terv indításának időpontjára bevezethetők legyenek.

— 1973-tól kezdve meg kell szüntetni a vállalati nyereség ég a bérek alakulásának szoros kapcsolatát a szénbányászatban és a vlllamosenergia-iparban, közoontilag szabályozva a bérfejlesztést Kísérletképpen néhány ipari és építőipari vállalatnál be kell vezetni az átlagbér-szabályozás helyett a létszám-megtakarításra jobban ösztönző bértömeg-szabályozás rendszerét.

7. Az új irányítási rendszer bevezetése óta eltelt négy év alatt a népgazdaságban a termelés és a fejlődés tervszerűsége a korábbinál nagyobb mértékben érvényesült A tervezőmunka is fejlődött, növekedett a középtávú ötéves tervek megalapozottsága és szerepe. Ebben a ciklusban van először az üzemeknek és a tanácsoknak is önállóan kidolgozott ötéves tervük. Megkezdődött a tudományosan megalapozott, országos 15 éves távlati terv és annál hosszabb időre szóló fejlesztési programok kidolgozása. Feladataink:

Az ötvözetgyár zagyvaróna! telepén különleges, acél- és fémgyártáshoz szükséges termékeket készítenek. Kiváló ötvözőanyagalkat tovább korszerűsítik a gyár laboratóriumában

— A gazdaság tervszerű fejlődésének erősítése érdekében javítani kell a népgazdasági tervek megalapozottságát, fejleszteni kell a tervezőszervek közötti együttműködést és munkamegosztást, fokozni kell a tervek végrehajtásának ellenőrzését. A tervek megalapozottságának javítása a központi fejlesztési programok és a beruházások jobb műszaki-gazdasági előkészítését, a naturális célok és a pénzügyi fedezet pontosabb ösz- szehangolását, valamint az ár- és értéktervezés fejlesztését teszi szükségessé.

— A népgazdasági tervezésről törvényt kell alkotni, amelyben bizosítani kell az Országos Tervhivatal nagyobb hatáskörét is. Növelni kell az ágazati minisztériumok felelősségét tervjavaslataik realitásáért, a műszaki fejlesztés irányáért és a tervezési struktúra korszerűsítéséért. Megfelelő előkészítés után létre kell hozni a Minisztertanács szerveként az állami tervbiaottságot, amely jobban összehangolja a minisztériumok és főhatóságok tervezőmunkáját, javaslatokat tesz a kormánynak a népgazdasági tervre és a gazdasági szabályozásra, s ellenőrzi a végrehajtást.

8. A beruházások több éven át meghaladták a népgazdaság lehetőségeit, túlméretezetté váltak, szétszórtságuk növekedett és a befejezetlen beruházások állománya magas szintre emelkedett. 1970/71-ben a beruházások és a fogyasztás együttes összege érezhető mértékben meghaladta a megtermelt nemzeti jövedelmet; növekedett a költségvetési hiány és az ország külföldi adóssága.

A Központi Bizottság és a kormány 1971. végén az 1972. évi beruházások fő összegét lényegében az 1971. év szintjén állapította meg. Ez megfelel a IV. ötéves terv tényleges beruházási előírásainak. Az intézkedések hatására 1972-ben a megfelelő szintre korlátozódtak mind a központi, mind a vállalati beruházások. A kérdés nagy népgazdasági horderejét számba véve. a beruházásokat a továbbiakban is szorosan kézben kell tartani, hogy azok külön-külön bármennyire is indokoltok volnának — összességükben ne haladhassák meg a népgazdaság tényleges lehetőségeit

9. Jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünkben az árrendszer fontos szabályozó szerepet tölt De a népgazdasági tervek megvalósításában, a gazdasági miunka hatékonyságában, a termelés és a fogyasztás alakulásában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fix, limitált és szabad árak rendszere alapvetően betölti rendeltetését.

Ugyanakkor az áraknál még számos megoldatlan kérdés van, ami a gazdasági fejlődést is zavarja. Az építőiparban az 1968-ban központilag elhatározott 13 százalékos áremelésen túl a termelői árak túlzott, évi 4 százalékos emelkedése, /a kivitelezés költségeinek növekedése esetenként lehetetlenné teszi a tervek végrehajtását és súlyosan terheli a költségvetést. Fix árú végterméket kibocsátó számos nagyüzemnél a szabad árakkal dolgozó kooperáló vállalatok által felemelt termelői árak hatása nehéz problémákat okoz a gazdálkodásban.

A rögzített fogyasztói árak egy részénél a rendkívül magas állami ártámogatás a költségvetésben fokozódó feszültséget okoz. Ugyanakkor a szabadáras fogyasztási cikkek áremelkedéseinek egy része indokolatlanul terheli a fogyasztót.

A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy gazdaságpolitikai céljaink elérése érdekében folytatni kell a jelenlegi árpolitikát. Továbbra is az értékarányos árakra kell törekedni, de közben maximálisan biztosítani kell az árak stabilitását. A felismert hibákat ki kell küszöbölni. Ennek érdekében:

(Folytatás a 3. oldalon)