Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)
1972-11-16 / 270. szám
Az alrpszerződés és Európa Nyilatkozatok és kommentárok özöne üdvözölte és értékelte már, az ellenzék, a bonni'1 uniópártok oldaláról támadások sora kísérte a két német állam alapszer- ■ződésének parafálását. A megjegyzésozönben, az értékelő szavak százezrei között volt egy rendkívül tárgyilagos, nyílt mondat. A bonni tárgyalóküldöttség vezetője, Egon Bahr, a kancellári hivatal államtitkára mondta — miután leszögezte, hogy a két német állam párbeszéde néhány nap híjján két év alatt vezetett el az alapszerződés ratifikálásáig: — „A szerződés nem azért jött létre. mert a két állam kormánya ezt így akarta, hanem azárt, mert szükségük van rá a két államban élő embereknek.” Másként is ki lehet ezt fejezni — úgy, hogy azt mondjuk: a történelmi szükségszerűség vitte el az eredményig a tárgyalásokat, az európai realitások, közöttük a két német állam fejlődési útjának realitása vezetett az alapszerződéshez. Persze igaz az is, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban, évtizedeken át fenn lehetett tartani a hidegháborús légkört. Kereszténydemokrata kormányok é6 hozzájuk húzó jobboldali sajtószervek hosszú esztendőkön keresztül egyszerűen nem vettek tudomást a szocialista német állam létéről és fejlődéséről, később meg, a lebecsülés öntelt mozdulatával, idézőjelbe tették a Német Demokratikus Köztársaság nevét. Évtizedek teltek, a szocialista német állam belső ereje és * nemzetközi tekintélye szüntelenül nőtt, de a szövetségi köztársaság közéletében — ha egyre elszigeteltebben is — koncárul hangoztatták egyesek tagadó álláspontjukat. S ha lassap-lassan csak történelemkönyvekben találkozni Walter Hallstein nevével, még egy éve is volt olyan nyugatnémet politikus, aki a maga jobboldali álláspontját azzal is aláhúzta, hogy újra felemlegette az egyedüli képviselet jogát hangoztató, képtelen Hall- stein-doktrínát,.. Most pedig, az alapszerződés aláírásának másnapján, a bonni kancellár sajtóértekezletén azt mondta: az alapszerződés megszületése után arra számít, hogy a világ államainak többsége hamarosan rendezi kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal. Amikor pedig a négy nagyhatalomnak a két német állam ENSZ-felvételét támogató nyilatkozata nyilvánosságra került, a New York-i ENSZ- palotában már felkészültek a nagyterem új ülésrendjére — hiszen a két német állam küldöttségének érkezése idején új ülésrend szerint ülnek majd a tagállamok küldöttei... Megkezdődött a találgatás arról is, vajon mikor kerül sor á parafái ás után az aláírásra... Erre a kérdésre még hozzávetőlegesen pontos választ is csak november 19-én lehet adni — akkor, amikor a Bundestag-választás eredményét ismeri már az ENSZ és a világ. Mert ha a jelenlegi szociáldemokrata—szabad- demokrata koalíció akárcsak egyfőnyi többséggel is rendelkezik a bonni parlamentben, még ebben az évben sor kerülhet az aláírásra, esetleg úgy, hogy* az ünnepi aktusnak az NDK miniszter- elnöke és az NSZK kancellárja lesz a főszereplője. Am ha november 19-én az uniópártok, a CDU—CSU szerzi meg a többséget, új helyzet áll elő. Az ellenzéki vezetők nyilatkozatai nem világosak ugyan (egyelőre csak a bajor CSU utasította el egészében az alapszerződést. Barael, az ellenzék kancel- lárjelöltje csak a választás után mond végleges véleményt), de a jobboldali sajtó és a Springer-konszem hangja sejtetni engedi a CDU—CSU taktika fő vonásait. Az ellenzéki álláspont első tétele: az alapszerződés és a hamarosan bekövetkező ENSZ-felvétel „a német megosztottság jog szerinti megerősítése”. Mintha az elmúlt huszonhárom év, a két német állam párhuzamos, ellentétes irányú fejlődése, azaz a valóság bármiféle megerősítésre szorulna. A taktikai elképzelés másik tétele: esetleges győzelme esetén az ellenzék .megkísérel javítani a jelenlegi szerzödésszövegen”. Mintha elképzelhető lenne, hogy a két esztendeig tartó kemény tárgyalásokon a kompromisszumok lehetséges határáig elment Német Demokratikus Köztársaságra ilyen fenyegetéssel hatást lehetne gyakorolni! Egyébként, ami a kompromisszumokat illeti, az NSZK által tett megfelelő engedményeknél többet más kormánytól sem kívánt volna az NDK; az alapszerződésnek éppen az az egyik jellemzője, hogy nem kíván egyik féltől sem elvi, ideológiai, meggyőződésbeid álláspontról való lemondásit. A két német állam alap- szerződése — együtt a szovjet—NSZK és a lengyel— NSZK szerződéssel — a békés egynías mellett élés szocialista politikájának érvényre jutását és a szövetségi köztársaság kormányának valóságérzókét fejezi ki. Két független, szuverén és különböző társadalmi rendben élő állam kötött megállapodást; az NDK és az NSZK huszonhárom hideg- háborús év után jó szomszédként élhet együtt. Ugyanabban a hónapban, amikor az alapszerződésre odakerült a két tárgyalóküldöttség vezetőjének kézjegye, Helsinkiben megkezdődik az európai biztonsági értekezletet előkészítő tanácskozás. A földrész negyedszázadnál hosszabb idő óta megoldatlan problémája volt az egykori, az éppen száz éve. Bismarck által megteremtett német birodalom helyén létrejött két német állam egymáshoz való viszonya. Az alapszerződéssel végleg a megvalósíthatatlan ábrándok közé kell sorolni azt az elképzelést, hogy a bdsmaroki konstrukció — amelyet a történelem, a második világháború eredményeként széttört — valaha is újra összeilleszthető. A földrész békéje a realitások elismerésén, tiszteletben!, a r- tásán is alapszik. A realitást, a történelmi fejlődést foglalta megállapodás-paragrafusokba a két német állam alapszerződése, tehát Európa békéjének szolgálatában született. Gárdos Miklós Le Due Tho, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadója tovább folytatja azt a békeszerző missziót, amit Hanoi az indokínai népek és az egész haladó világ nagy megelégedésére kezdeményezett, s amely egyszer már elvezetett egy kilenc pontból álló rendezési terv kidolgozásához. A terv alapvető volt az évtizede folyó romboló és pusztító háború megszüntetéséhez; felölelte mindazokat a feltételeket. amelyek lehetővé tették volna a konfliktus politikai megoldását, s Vietnamban egy békés fejlődési szakasz nyitányaként a 'jövőre nézve új perspektívát kínált volna. Az agresszor, az Egyesült Államok se veszített volna semmit, hiszen a megállapodás végrehajtásával különösebb presztízsveszteség nélkül szabadulhatott volna meg a nagyon súlyos anyagi, de még inkább erkölcsi terhet jelentő szennyes háborútól. Ismert azonban, hogy Washington csak a tervezet kidolgozásáig ment el, s megtagadott mindent, ami a végrehajtás érdekében elengedhetetlen volt, s ma, a november 7-1 elnökválasztás után se mutat hajlandóságot sem az aláírásra, sem pedig a tervezetben foglaltak teljesítésére. Ehelyett újabb taktikázásba kezdett. Haig tábornok, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának helyettese a minap megint Saigonban járt. Tárgyalt Thieu elnökkel, de úgy tűnik: semmi eredményre sem jutott. Útjáról a Fehér Ház szóvivője csak any- nyit mondott: még ha leszÚjabb bizalmas találkozók előtt nek is újabb bizalmas megbeszélések a VDK és az Egyesült Államok képviselői között, az azokon kialakított álláspontokról megint konzultálni kell a saigoni bábelnökkel, mivel az továbbra is elzárkózik mindenféle rendezés elől. A nyilatkozat enyhén szólva gyanút keltő, mivel miközben ezek az úgynevezett meggyőző szándékú tárgyalások folydogáltak a dél-vietnami fővárosban, az országba sorra-rendre áramlottak a fegyverszállítmányok. Ügy tűnik, mintha a Nixon-kor- mányzat a megállapodástervezet szülte bizonyos fokú szünetet akarta volna felhasználni szövetségese katonai pozícióinak erősítésére. Washingtoni fogalmazás szerint Amerika azért szállított és szállít most is repülőgépeket, tankokat és egyéb hadfelszereléseket Thieunak, mert Így próbálja megnyugtatni, s e szállításokkal kívánja biztosítani a saigoni rezsim önvédelmét arra az esetre, ha a Párizsban kidolgozott megállapodás nem valósul meg. Az amerikai fél érvelése mindkét lábára sántít, mivel a megállapodás-tervezet aláírását Washington tagadta meg, s ennélfogva a Nixon- kormányzat a felelős azért, hogy Vietnamban még mindig pusztít a háború, nem lépett érvénybe az a tűzszünet, ami megnyitotta volna az utat NÖGRAD - 1972. november 16., csütörtök a békés rendezés előtt. Nyomatékül a meggondolatlan lépésre azt hozták fel, hogy Saigonban nehézségeik támadtak. Ez nyilvánvaló ürügy volt az időhúzásra, a halogató taktikázásra. Egyben azonban nyilvánvalóvá tette az Egyesült Államok igazi szándékát is, ami így foglalható össze: Washingtonban továbbra is Dél-Vietnam bekebelezését tartják fontosnak, valamint azt, hogy a vietnamizálással meghosszabbítsák a háborút. Most, mivel újabb bizalmas tárgyalások vannak kilátásban, érdemes odafigyelni arra is. ami Saigonban, közelebbről Thieu környezetében történik. Nem kevés amerikai ösztönzésre Thieu a dél-vietnami probléma becsületes politikai megoldásának meghiúsításán mesterkedik, szembehelyezkedik a népnek az ország újraegyesítését sürgető akaratával, s állást foglal a már létrejött megállapodás több fontos tétele ellen. Ennélfogva a saigoni elnök közvetlen akadály a béke helyre- állítása, a vietnami nép nemzeti jogainak érvényesüléséhez, és Dél-Vietnam lakossága demokratikus szabadság- jogainak visszanyeréséhez vezető úton. Az pedig még egyfajta extravagancia, hogy közvetlen tárgyalást remél a VDK-val, holott a rendezéshez a szerződéstervezettel minden feltétel adott volt. A Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja minapi vezércikkben hangsúly 'zfia: a kialakult helyzetért, azért, Helsinkiben másfél méter magas dróthálóval vették körül — biztonsági okokból — azt aa épületet, amelyben november 22-én elkezdődik az európai b iztonsági értekezletet előkészítő sokoldalú tanácskozás Lisszabon mereven elzárkózik Cartano vissza utasítót la az ENSZ határozatát Elindultak Hanoiból VDK delegáció szocialista országokba o Több szocialista ország pártjainak és kormányának meghívására tegnap reggel gazdasági kormány- küldöttség utazott el Hanoiból. A delegációt Le Thanh Nghi, a VDP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes vezeti. A küldöttség utazásának célja a VDK-nak adott gazdasági és katonai segítség 1973. évi programjának megtárgyalása a meghívó országok illetékes vezetőivel. hogy Vietnamban továbbra is pusztít az öldöklő háború — az Egyesült Államok kormánya a felelős. Nyilvánvaló tehát, hogy Párizsban — amennyiben ismét megkezdődnek a bizalmas tárgyalások — az amerikaiakon a kezdeményezés sora. Ha ugyanis még mindig a régi halogatús- huzavonás időszak uralkodik, a washingtoni politika végképp eljátssza maradék hitelét. Nixon választási ígéretei között már 1968-ban is szerepelt a vietnami háború megszüntetése, az „amerikai fiúk” hazaszállítása. Előző or- száglása alatt pontosan az ígéretek ellenkezőjét tapasztaltuk. A háború megszüntetése helyett annak eszkalációját láttuk, s a pusztításban jóval túltett elődjén. Johnso- non. A VDK tömeges bombázásának felújítása, a kikötők elaknásítása, a hidrotechnika! rendszerek és gátak féktelen rombolása, az Egyesült Államokat olyan agresszornak mutatta be az egész világ előtt, amilyet Hitler óta nem tapasztaltunk. Ezzel szemben a támadások által sújtott VDK és az ugyancsak többszörös háborús csapást szenvedő indokínai országok temérdeket fáradoztak a békés rendezés lehetővé tételén. Most. Párizsban Washington számára adott a viszonzás lehetősége: na nem is feledtetheti a világgal azt, amit csapatai, légiereje és hadihajói okoztak Vietnamban és Indokína más országaiban, egy valamennyire is józan, a realitásokat figyelembe vevő rendezéssel enyhítheti azt a megvetést, amit joggal táplálnak iránta a világ 'békeszerető erői. Sz. I. A portugál kormány visszautasítja az ENSZ-közgyűlés határozatát az afrikai portugál gyarmatok függetlenségének megadásáról, s nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a gerillák képviselőivel — jelentette ki Lisszabonban Caetano portugál miniszterelnök. A kormányfő rádió- és tévébeszédében mereven elzár - kozott minden olyan lépéstől, amely Portugália afrikai gyarmattartó pozícióinak gyengülését eredményezné. Tehetetlenséggel vádolta az Egyesült Nemzetek Szervezetét, s felhívta az ország lakosságának figyelmét, hogy a közgyűlés határozata után a gerillatevé- kenység fellendülésével és a Fontos határozatot hozott a jugoszláv kormány: 1973- január 1-től megszűnik az eddig meglehetősen szabadjára engedett pénzügyi üzletkötések lehetősége a külföldi 'devizapiacokon. A dinár megszilárdítására és az elburjánzott magán- és vállalati spekulációk letörésére szolgáló intézkedés feltétlenül erősíti majd a dinár nemzetközi értékét. A Jugoszláviában létrejött devizapiac tervszerűen kapcsolja össze a dinár pénzügyi mozgását a nemzetközi devizapiacokkal, rendvilágsajtó portugálellenes kampányának megélénkülésével kell számolni, kormánya azonban felkészült erre, sőt, kész visszaverni a gyarmatosítás portugál ellenfeleinek szervezkedését is. Mint ismeretes, az ENSZ- közgyűlés határozata felszólította a portugál kormányt, hogy minél előbb kezdjen tárgyalásokat az angolai, a por- tugál-guineai, a zöldfoki-szige- tekbeli és a mocambique-i nemzeti felszabadító mozgalmak képviselőivel, haladéktalanul vonja ki csapatait a gyarmati területekről és szüntesse meg a helyi lakosság Jogait sértő valamennyi eljárást. szerezi az eddigi vállalati és magánszinten mozgó külföldi pénz- és hitelügyeket. A szocialista országokkal folytatott klíringelszámolásra a Jugoszláv Nemzeti Bank Igazgatójának, Branko Colano- vicnak a véleménye: „A devizapiac bevezetésének semmiféle közvetlen hatása erre nem lesz, sőt, közvetett úton az árucsere fejlődését szolgálja, s ezt Jugoszlávia is nagyon szorgalmazza. Magyarországgal, mint ismeretes, január 1- töl térünk át a konvertibilis pénzügyi kapcsolatra”. 3 hétig minden pénteken! A PÉCSKÖ ÜZLETHÁZ műszaki osztályán (ebben az évben utoljára) november 17.. 24. és december 1-én rendezünk ese reakciót. Most cserélje ki régi — MOSÓGÉPÉT, HŰTŐGÉPÉT, CENTRIFUGÁJÁT, VARRÓGÉPÉT, PORSZÍVÓJÁT, RÁDIÓJÁT, LEMEZJÁTSZÓJÁT, MAGNETOFONJÁT. A régit visszavesszük és az újat lakására díjmentesen házhoz szállítjuk! A csereakcióval kapcsolatban felvilágosítást a MŰSZAKI OSZTÁLYON kaphat Fontos intézkedések a dinár védelmében
