Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-16 / 270. szám

Az alrpszerződés és Európa Nyilatkozatok és kommen­tárok özöne üdvözölte és ér­tékelte már, az ellenzék, a bonni'1 uniópártok oldaláról támadások sora kísérte a két német állam alapszer- ■ződésének parafálását. A megjegyzésozönben, az érté­kelő szavak százezrei között volt egy rendkívül tárgyila­gos, nyílt mondat. A bonni tárgyalóküldöttség vezetője, Egon Bahr, a kancellári hi­vatal államtitkára mondta — miután leszögezte, hogy a két német állam párbeszé­de néhány nap híjján két év alatt vezetett el az alapszer­ződés ratifikálásáig: — „A szerződés nem azért jött lét­re. mert a két állam kormá­nya ezt így akarta, hanem azárt, mert szükségük van rá a két államban élő em­bereknek.” Másként is ki le­het ezt fejezni — úgy, hogy azt mondjuk: a történelmi szükségszerűség vitte el az eredményig a tárgyalásokat, az európai realitások, közöt­tük a két német állam fejlő­dési útjának realitása veze­tett az alapszerződéshez. Persze igaz az is, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ságban, évtizedeken át fenn lehetett tartani a hideghá­borús légkört. Keresztényde­mokrata kormányok é6 hoz­zájuk húzó jobboldali saj­tószervek hosszú esztendő­kön keresztül egyszerűen nem vettek tudomást a szo­cialista német állam létéről és fejlődéséről, később meg, a lebecsülés öntelt mozdula­tával, idézőjelbe tették a Német Demokratikus Köz­társaság nevét. Évtizedek teltek, a szocialista német állam belső ereje és * nem­zetközi tekintélye szüntele­nül nőtt, de a szövetségi köztársaság közéletében — ha egyre elszigeteltebben is — koncárul hangoztatták egyesek tagadó álláspontju­kat. S ha lassap-lassan csak történelemkönyvekben talál­kozni Walter Hallstein ne­vével, még egy éve is volt olyan nyugatnémet politikus, aki a maga jobboldali állás­pontját azzal is aláhúzta, hogy újra felemlegette az egyedüli képviselet jogát hangoztató, képtelen Hall- stein-doktrínát,.. Most pedig, az alapszer­ződés aláírásának másnap­ján, a bonni kancellár saj­tóértekezletén azt mondta: az alapszerződés megszületé­se után arra számít, hogy a világ államainak többsége hamarosan rendezi kapcso­latait a Német Demokrati­kus Köztársasággal. Amikor pedig a négy nagyhatalom­nak a két német állam ENSZ-felvételét támogató nyilatkozata nyilvánosságra került, a New York-i ENSZ- palotában már felkészültek a nagyterem új ülésrendjé­re — hiszen a két német ál­lam küldöttségének érkezése idején új ülésrend szerint ülnek majd a tagállamok küldöttei... Megkezdődött a találgatás arról is, vajon mi­kor kerül sor á parafái ás után az aláírásra... Erre a kérdésre még hoz­závetőlegesen pontos választ is csak november 19-én le­het adni — akkor, amikor a Bundestag-választás eredmé­nyét ismeri már az ENSZ és a világ. Mert ha a jelenlegi szociáldemokrata—szabad- demokrata koalíció akárcsak egyfőnyi többséggel is ren­delkezik a bonni parlament­ben, még ebben az évben sor kerülhet az aláírásra, esetleg úgy, hogy* az ünnepi aktusnak az NDK miniszter- elnöke és az NSZK kancel­lárja lesz a főszereplője. Am ha november 19-én az unió­pártok, a CDU—CSU szerzi meg a többséget, új helyzet áll elő. Az ellenzéki vezetők nyilatkozatai nem világosak ugyan (egyelőre csak a ba­jor CSU utasította el egé­szében az alapszerződést. Barael, az ellenzék kancel- lárjelöltje csak a választás után mond végleges véle­ményt), de a jobboldali saj­tó és a Springer-konszem hangja sejtetni engedi a CDU—CSU taktika fő voná­sait. Az ellenzéki álláspont el­ső tétele: az alapszerződés és a hamarosan bekövetke­ző ENSZ-felvétel „a német megosztottság jog szerinti megerősítése”. Mintha az el­múlt huszonhárom év, a két német állam párhuzamos, el­lentétes irányú fejlődése, az­az a valóság bármiféle meg­erősítésre szorulna. A takti­kai elképzelés másik tétele: esetleges győzelme esetén az ellenzék .megkísérel javíta­ni a jelenlegi szerzödésszö­vegen”. Mintha elképzelhető lenne, hogy a két esztendeig tartó kemény tárgyalásokon a kompromisszumok lehet­séges határáig elment Német Demokratikus Köztársaság­ra ilyen fenyegetéssel hatást lehetne gyakorolni! Egyéb­ként, ami a kompromisszu­mokat illeti, az NSZK által tett megfelelő engedmények­nél többet más kormánytól sem kívánt volna az NDK; az alapszerződésnek éppen az az egyik jellemzője, hogy nem kíván egyik féltől sem elvi, ideológiai, meggyőző­désbeid álláspontról való le­mondásit. A két német állam alap- szerződése — együtt a szov­jet—NSZK és a lengyel— NSZK szerződéssel — a bé­kés egynías mellett élés szo­cialista politikájának ér­vényre jutását és a szövet­ségi köztársaság kormányá­nak valóságérzókét fejezi ki. Két független, szuverén és különböző társadalmi rend­ben élő állam kötött megál­lapodást; az NDK és az NSZK huszonhárom hideg- háborús év után jó szom­szédként élhet együtt. Ugyanabban a hónapban, amikor az alapszerződésre odakerült a két tárgyalókül­döttség vezetőjének kézje­gye, Helsinkiben megkezdő­dik az európai biztonsági ér­tekezletet előkészítő tanács­kozás. A földrész negyed­századnál hosszabb idő óta megoldatlan problémája volt az egykori, az éppen száz éve. Bismarck által megte­remtett német birodalom he­lyén létrejött két német ál­lam egymáshoz való viszo­nya. Az alapszerződéssel végleg a megvalósíthatatlan ábrándok közé kell sorolni azt az elképzelést, hogy a bdsmaroki konstrukció — amelyet a történelem, a má­sodik világháború eredmé­nyeként széttört — valaha is újra összeilleszthető. A földrész békéje a realitások elismerésén, tiszteletben!, a r- tásán is alapszik. A reali­tást, a történelmi fejlődést foglalta megállapodás-parag­rafusokba a két német ál­lam alapszerződése, tehát Európa békéjének szolgála­tában született. Gárdos Miklós Le Due Tho, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tárgyaló küldöttsé­gének különleges tanácsadója tovább folytatja azt a béke­szerző missziót, amit Hanoi az indokínai népek és az egész haladó világ nagy megelége­désére kezdeményezett, s amely egyszer már elvezetett egy kilenc pontból álló ren­dezési terv kidolgozásához. A terv alapvető volt az évtize­de folyó romboló és pusztító háború megszüntetéséhez; fel­ölelte mindazokat a feltétele­ket. amelyek lehetővé tették volna a konfliktus politikai megoldását, s Vietnamban egy békés fejlődési szakasz nyitá­nyaként a 'jövőre nézve új perspektívát kínált volna. Az agresszor, az Egyesült Álla­mok se veszített volna sem­mit, hiszen a megállapodás végrehajtásával különösebb presztízsveszteség nélkül sza­badulhatott volna meg a na­gyon súlyos anyagi, de még inkább erkölcsi terhet jelentő szennyes háborútól. Ismert azonban, hogy Was­hington csak a tervezet ki­dolgozásáig ment el, s meg­tagadott mindent, ami a végrehajtás érdekében elen­gedhetetlen volt, s ma, a no­vember 7-1 elnökválasztás után se mutat hajlandóságot sem az aláírásra, sem pedig a tervezetben foglaltak telje­sítésére. Ehelyett újabb tak­tikázásba kezdett. Haig tábor­nok, az elnök nemzetbizton­sági tanácsadójának helyette­se a minap megint Saigonban járt. Tárgyalt Thieu elnökkel, de úgy tűnik: semmi ered­ményre sem jutott. Útjáról a Fehér Ház szóvivője csak any- nyit mondott: még ha lesz­Újabb bizalmas találkozók előtt nek is újabb bizalmas meg­beszélések a VDK és az Egye­sült Államok képviselői kö­zött, az azokon kialakított ál­láspontokról megint konzul­tálni kell a saigoni bábelnök­kel, mivel az továbbra is el­zárkózik mindenféle rendezés elől. A nyilatkozat enyhén szól­va gyanút keltő, mivel mi­közben ezek az úgynevezett meggyőző szándékú tárgyalá­sok folydogáltak a dél-viet­nami fővárosban, az ország­ba sorra-rendre áramlottak a fegyverszállítmányok. Ügy tű­nik, mintha a Nixon-kor- mányzat a megállapodás­tervezet szülte bizonyos fokú szünetet akarta volna fel­használni szövetségese kato­nai pozícióinak erősítésére. Washingtoni fogalmazás sze­rint Amerika azért szállított és szállít most is repülőgépe­ket, tankokat és egyéb had­felszereléseket Thieunak, mert Így próbálja megnyugtatni, s e szállításokkal kívánja bizto­sítani a saigoni rezsim önvé­delmét arra az esetre, ha a Párizsban kidolgozott megál­lapodás nem valósul meg. Az amerikai fél érvelése mindkét lábára sántít, mivel a megállapodás-tervezet alá­írását Washington tagadta meg, s ennélfogva a Nixon- kormányzat a felelős azért, hogy Vietnamban még min­dig pusztít a háború, nem lé­pett érvénybe az a tűzszünet, ami megnyitotta volna az utat NÖGRAD - 1972. november 16., csütörtök a békés rendezés előtt. Nyo­matékül a meggondolatlan lé­pésre azt hozták fel, hogy Sai­gonban nehézségeik támadtak. Ez nyilvánvaló ürügy volt az időhúzásra, a halogató takti­kázásra. Egyben azonban nyil­vánvalóvá tette az Egyesült Államok igazi szándékát is, ami így foglalható össze: Washingtonban továbbra is Dél-Vietnam bekebelezését tartják fontosnak, valamint azt, hogy a vietnamizálással meghosszabbítsák a háborút. Most, mivel újabb bizalmas tárgyalások vannak kilátás­ban, érdemes odafigyelni ar­ra is. ami Saigonban, köze­lebbről Thieu környezetében történik. Nem kevés amerikai ösztönzésre Thieu a dél-viet­nami probléma becsületes po­litikai megoldásának meghiú­sításán mesterkedik, szembe­helyezkedik a népnek az or­szág újraegyesítését sürgető akaratával, s állást foglal a már létrejött megállapodás több fontos tétele ellen. En­nélfogva a saigoni elnök köz­vetlen akadály a béke helyre- állítása, a vietnami nép nem­zeti jogainak érvényesülésé­hez, és Dél-Vietnam lakossá­ga demokratikus szabadság- jogainak visszanyeréséhez ve­zető úton. Az pedig még egy­fajta extravagancia, hogy köz­vetlen tárgyalást remél a VDK-val, holott a rendezés­hez a szerződéstervezettel minden feltétel adott volt. A Vietnami Dolgozók Párt­jának központi lapja minapi vezércikkben hangsúly 'zfia: a kialakult helyzetért, azért, Helsinkiben másfél méter magas dróthálóval vették körül — biztonsági okokból — azt aa épületet, amelyben november 22-én elkezdődik az európai b iztonsági értekezletet előkészí­tő sokoldalú tanácskozás Lisszabon mereven elzárkózik Cartano vissza utasítót la az ENSZ határozatát Elindultak Hanoiból VDK delegáció szocialista országokba o Több szocialista ország pártjainak és kormányá­nak meghívására tegnap reggel gazdasági kormány- küldöttség utazott el Hanoi­ból. A delegációt Le Thanh Nghi, a VDP Politikai Bi­zottságának tagja, minisz­terelnök-helyettes vezeti. A küldöttség utazásának célja a VDK-nak adott gazdasági és katonai segítség 1973. évi programjának megtárgyalá­sa a meghívó országok il­letékes vezetőivel. hogy Vietnamban továbbra is pusztít az öldöklő háború — az Egyesült Államok kormá­nya a felelős. Nyilvánvaló te­hát, hogy Párizsban — amennyiben ismét megkezdőd­nek a bizalmas tárgyalások — az amerikaiakon a kezdemé­nyezés sora. Ha ugyanis még mindig a régi halogatús- huzavonás időszak uralkodik, a washingtoni politika vég­képp eljátssza maradék hite­lét. Nixon választási ígéretei között már 1968-ban is sze­repelt a vietnami háború megszüntetése, az „amerikai fiúk” hazaszállítása. Előző or- száglása alatt pontosan az ígéretek ellenkezőjét tapasz­taltuk. A háború megszünte­tése helyett annak eszkalá­cióját láttuk, s a pusztításban jóval túltett elődjén. Johnso- non. A VDK tömeges bombá­zásának felújítása, a kikötők elaknásítása, a hidrotechnika! rendszerek és gátak féktelen rombolása, az Egyesült Álla­mokat olyan agresszornak mu­tatta be az egész világ előtt, amilyet Hitler óta nem ta­pasztaltunk. Ezzel szemben a támadások által sújtott VDK és az ugyancsak többszörös háborús csapást szenvedő in­dokínai országok temérdeket fáradoztak a békés rendezés lehetővé tételén. Most. Párizs­ban Washington számára adott a viszonzás lehetősége: na nem is feledtetheti a világgal azt, amit csapatai, légiereje és hadihajói okoztak Viet­namban és Indokína más or­szágaiban, egy valamennyire is józan, a realitásokat figye­lembe vevő rendezéssel eny­hítheti azt a megvetést, amit joggal táplálnak iránta a vi­lág 'békeszerető erői. Sz. I. A portugál kormány vissza­utasítja az ENSZ-közgyűlés határozatát az afrikai portu­gál gyarmatok függetlenségé­nek megadásáról, s nem haj­landó tárgyalóasztalhoz ülni a gerillák képviselőivel — jelen­tette ki Lisszabonban Caetano portugál miniszterelnök. A kormányfő rádió- és té­vébeszédében mereven elzár - kozott minden olyan lépéstől, amely Portugália afrikai gyar­mattartó pozícióinak gyengü­lését eredményezné. Tehetet­lenséggel vádolta az Egyesült Nemzetek Szervezetét, s fel­hívta az ország lakosságának figyelmét, hogy a közgyűlés határozata után a gerillatevé- kenység fellendülésével és a Fontos határozatot hozott a jugoszláv kormány: 1973- ja­nuár 1-től megszűnik az ed­dig meglehetősen szabadjára engedett pénzügyi üzletköté­sek lehetősége a külföldi 'de­vizapiacokon. A dinár megszilárdítására és az elburjánzott magán- és vállalati spekulációk letörésé­re szolgáló intézkedés feltétle­nül erősíti majd a dinár nem­zetközi értékét. A Jugoszláviá­ban létrejött devizapiac terv­szerűen kapcsolja össze a di­nár pénzügyi mozgását a nem­zetközi devizapiacokkal, rend­világsajtó portugálellenes kam­pányának megélénkülésével kell számolni, kormánya azonban felkészült erre, sőt, kész visszaverni a gyarmatosí­tás portugál ellenfeleinek szervezkedését is. Mint ismeretes, az ENSZ- közgyűlés határozata felszólí­totta a portugál kormányt, hogy minél előbb kezdjen tár­gyalásokat az angolai, a por- tugál-guineai, a zöldfoki-szige- tekbeli és a mocambique-i nemzeti felszabadító mozgal­mak képviselőivel, haladékta­lanul vonja ki csapatait a gyarmati területekről és szün­tesse meg a helyi lakosság Jogait sértő valamennyi eljá­rást. szerezi az eddigi vállalati és magánszinten mozgó külföldi pénz- és hitelügyeket. A szocialista országokkal folytatott klíringelszámolásra a Jugoszláv Nemzeti Bank Igazgatójának, Branko Colano- vicnak a véleménye: „A devi­zapiac bevezetésének semmifé­le közvetlen hatása erre nem lesz, sőt, közvetett úton az árucsere fejlődését szolgálja, s ezt Jugoszlávia is nagyon szorgalmazza. Magyarország­gal, mint ismeretes, január 1- töl térünk át a konvertibilis pénzügyi kapcsolatra”. 3 hétig minden pénteken! A PÉCSKÖ ÜZLETHÁZ műszaki osztályán (ebben az évben utoljára) november 17.. 24. és december 1-én rendezünk ese reakciót. Most cserélje ki régi — MOSÓGÉPÉT, HŰTŐGÉPÉT, CENTRIFUGÁJÁT, VARRÓGÉPÉT, PORSZÍVÓJÁT, RÁDIÓJÁT, LEMEZJÁTSZÓJÁT, MAGNETOFONJÁT. A régit visszavesszük és az újat lakására díjmentesen házhoz szállítjuk! A csereakcióval kapcsolatban felvilágosítást a MŰSZAKI OSZTÁLYON kaphat Fontos intézkedések a dinár védelmében

Next

/
Thumbnails
Contents