Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-08 / 238. szám

V hyelvmUvelC sorok Jó palócok útja Az, amir51 ma szólni sze­retnénk. azért kívánkozik a nyivánosság elé, mert ékes bizonyítéka annak, hogy né­ha a testületek, intézmények is kerülhetnek helyesírási, nyelvhasználati problémák elé. Miről is van szó? Balassagyarmat tanácsa elhatározta, hogy — a város gazdag irodalmi hagyomá­nyait ápolni és hangsúlyozni kívánván — néhány újonnan létesítendő utcát és utat a Madáchra és Mikszáthra va­ló emlékezés jegyében nevez el. Utcát kap tehát a két fe­leség: Fráter Erzsi és Mauks Ilona; egy utat pedig a nagy írót híressé tevő, s a környék népére is utaló „jó palócok­ról” keresztelnek el. Szép és figyelemre méltó határozat. Kifejeződik benne a nemzeti hagyományainkhoz való ragaszkodás éppen úgy, mint a városnak jelleget adó sajátosságok iránti érzékeny­ség. De amikor a határozat megszületett, még senki sem gondolt arra, hogy a „realizá­lásból” nyelvhasználati bo­nyodalmak is származhatnak. Mindjárt a jegyzőkönyvi megfogalmazásnál felvető­dött: két- vagy háromtagú lesz-e az a név, amely a mikszáthi hősökről elnevezett utat jelzi majd? Így írjuk-e: Jó palócok útja, vagy így: Jópalócok útja? A vélemények kezdettől fogva megoszlottak, s gyűl­tek az érvek mind a két ol­dalról. Az egyik fél részéről nyo­mós érvnek számított, hogy a jelzőt csak akkor írjuk össze a jelzett szóval, ha a gyakori használatból adódó tapadas­Negyven év az Apollóban... Az hozzá, ról, vagy valamiféle jelentés­változásról van szó. Már pe­dig a mi esetünkben egyik­ről sem beszélhetünk. Mások pedig azt hangoztat­ták, hogy Mikszáth maga is külön írta a kifejezés két szavát. A mikszáthi megoldás minket is kötelez. Az ellentábor szerint a két szót — utcanévként — fel­tétlenül egybe kell írni. A jelzős szerkezet igenis töb­bet jelent a részek összegé­nél. A mi jelzős szerkezetünk nem közönségesen a jó pa­lócokat jelenti. A jelentés­ben van egy nem elhanya­golható többlet is: a Mikszáth által megformált jó palócok­ról van szó. Az összeírás ezt a többletet is érzékeltetné! Hogy az összeírás szemben állana a mikszáthi hagyo­mánnyal? Ez az érv eleve el- súlytalanodik ott, ahol ép­pen e hagyomány fokozottabb megbecsüléséről kell beszél­nünk. A figyelemre legméltóbb azonban az a vélemény volt, mely szerint a több tagú ut­canevek nem praktikusak. Hivatkoztak a kitűnő nyelv­őrre: , Halász Gyulára, aki már 1938-ban szót emelt a különböző célzatú, hosszú ut­canevek ellen. Felemlítették azt is, hogy éppen Balassa­gyarmaton is eleve idegen­kedtek a több tagú utcanevek­től. Példáik között nagyot nyomott a latba a Hétvezér és a Jószív utca neve. Ennek a nézetnek egyik ágaként hangzott el, hogy a használat úgy is könyörtele­nül egyberázza a különálló részeket. Elég, ha az olyan is­merős fővárosi utcanevekre gondolunk, mint a Régipos­ta, Nagymező, Kisdiófa utca vagy a Hamzsabégi út. Miért ne előlegezzük már kezdet­ben azt, ami egyébként úgy is be fog következni? Azt mondanom sem kell talán, hogy a tanács az utób­bi érveket végül is meggyő­zőbbnek ítélte. S egy való­ban széles körű vita eredmé­nyeképpen az összeírás mel­lett döntött. Ne lepődjünk meg tehát, ha annak idején majd mi is a Jópalócok útján járunk. Gonda Zoltán: Grafika a KISZ alakulásának évfordulójára emberek úgy tódultak gyünk. Az idősebbek biztosan mintha búcsú vagy emlékeznek... vásár volna.” — Jókai ír így A megfagyott gyermek, A Eranciaországi moziélménye- műlovarnő, A lelkész lánya, iről Világsiker hónapok alatt Egy test. egy lélek, és sorol- — a film elindult világhódí- hatnánk tovább az érzelgős tó útjára. A millenneum évé- filmcímeket. A közönség sze- ben már Budapesten is lát- réti a mozit, mert a mozi ol- ható a mozgó fénykép. Az csó. Olcsóbb, mint Pesten, és első drámai filmeket 1912 a tulajdonos, Haas D. Ármin őszén mutatják be. Egymás érti a mesterségét, ügyes uz- után alakulnak a filmkészítő letember és kezdeményező is. cégek. Nemcsak Pesten, ha- Vesz annyi fáradságot, hogy nem vidéken, Egerben és Ko- a fővárosba utazzon, s ott lozsvárott is működtek film- filmeket nézzen. Neki köszon- stúdiók. hető, hogy Budapest «. után Tarjánban azonnal bemutat- Salgótarján községben va- ják a slágerfilmeket, s ezzel gyünk 1910. augusztus 29-én. a kis ipartelepülés olyan Tanácskozik a községi képvi- nagyvárosokat megelőz, mint selő testület. Egy beadványt Szeged, Arad, Nagyvárad, kell elbírálnia a községi elöl- vagy Debrecen, járóknak, amely Haas D. Ár­min kereskedőtől érkezett, és Dönt a díszközgyűlés amelyben 300 négyzetméter ° nagyságú terület bérbe adását a. község urai nem nézik kérvényezte hatéves időtar- jó szemmel, szeretnék meg- „ tamra. „A Káposztás piactér kaparintani Haas D. Ármintól ZOÍÖ BS pirOS azon részén, ahol rendszerint a filmvetítés jogát, és ez si- .. i mozgóíényképszínház szokott kerül is nekik 1921. április szemüveggel lenni.” — írja beadványában 12-én, amikor a tulajdonjogi Haas D. Ármin, aki megkap- engedélyt a község kapja meg ta az engedélyt, és 1910- Később, 1935. július 11-én Ré- ben felépült a mozi, amely- vaj Sándorhoz kerül az Apolló, ben október 1-én volt az el- míg aztán 1946. augusztus 19- ső vetítés, az Apolló nevet én a Magyar Kommunista Párt Filmvállalata, a MAFIRT gyakorolja az ellenőrzést. Fontos dátumok: 1948 szep­temberében államosítják az Apollót, 1 amelynek nevét a tarjániak kérésére a városi tanács díszközgyűlése 1950. november 7-én November 7. Haas D. Armin, aki szere­tett volna üzemvezető lenni, rájött, hogy hiába pályázik és tesz eleget a követelmények­nek, neve sohasem kerül fel a megválasztandó üzemveze­tők listájára, mert hamisíta­nak, csalnak a városatyák. A volt mozitulajdonos feljelenti Förster Kálmán polgármestert csalásért, közokirathamísi- tásért és kihágásért! Mondani sem kell, a polgármester ..ki­mossa” magát, de három kis- hivatalnokon csattan az os­tor. Kettőt közülük rehabili­tálnak ugyan, de a harmadik — a legkisebb beosztású — börtönbe kerül. Haas D. Ár­min levonta a tanulságokat, és nem pályázott többé — visszavonult. kapta. Nagyapáink moxija Úttörő feladatra vállalko­zott Sulyok László, a József Attila Művelődési Központ művészeti előadója. Napokat Filmszínházra változtatja, töltött a levéltárban, a salgo- Érdekes adat: a Tanácsköz- tarjáni lapok egész sorát néz- tarsasag idején nem volt ve- te át,_ embereket _ keresett (.^és az Apollóban. A mozi- meg. és 64 sűrűn gépéit olda- óan az országot járó Marx Ion megírta nagyapáink mo- színház tartott néhány előa- zijának, az Apollo Fumszin- dást, és a harcoló csapatokat háznak negyvenéves törtene- itt szerelték fei. tét. A munkát beküldte a vá­rosi tanács irodalmi és hely- ^ vádlott történeti pályázatára, ahol harmadik díjat nyert. A fia- a polgármester tál magyar-történelem szakos ' ~ tanárnak .sorrendben ez volt Peregnek a filmek. Kassza- a harmadik pályamunkája, és siker a Királyok királya cí- dicséretére legyen mondva, mű amerikai film, amelyhez mindegyikkel díjat nyert, és ami érdekes: az első díjat egyik pályázatnál sem adták ki. Menjünk a moziba be... Salgótarján községnek 13 700 lakosa közül a felnőtt „Meseautóval színezüst er­dők során...” Énekelte a sla­gért a közönség, mért 1933 ta­vaszától már Tarjánban is hangosfilm van, és nem kell zongora. Hyppolit, a lakáj, A megfagyott gyermek — most már hangosan, Ting Tao tőre, és Orgonavirágzás. Ki ne fi­gyelne a címekre. Szenzáció >s akad három najpra 1936 au­gusztusában, amikor térhatású filmet mutatnak be a tarjáni moziban. A közönség zöld éa piros szemüveggel nézi a fil­met, és a szenzációnak terje­delmes cikket szentel a Mun­ka című városi lap. Álomvilág a film világa. És kellenek a rózsaszín álmok, mert itt a háború. A Salgó­tarján körüli harcok idején nincs vetítés az Apollóban, azután 1945 elején újra pereg a film, az új történelem film­je. Az első szovjet filmhét Szovjet filmek Salgótarján­ban! Nagy sikere van az Ex­a zenét a bányai zenekar szolgáltatta, és közreműködött az a vegyeskar is, amelyet press szerelemnek, Druzsnyi- kifejezetten a film vetítésének kovot csodálják a hölgyek a idejére hoztak létre. A közön- Szibériai rapszódiában és ség jól szórakozott, és nem tudott a kulisszák mögött le­játszódó botrányról. Az első 1924—25-ben robban mozinak. Dr. Szabó Károly korosztály, no és a fiatalok üzemvezetője a tódulnak az Apollóba. Nincs ^.em ,e.rtl a szakmát. Sok adatunk, ki volt a zongorista, 0 Jfan ^lmet leköt, amelyet de arra igen,, hogy hetente aztan nem mutat *»• T°™yo- négyszer volt vetítés, és ter­mészetesen vasárnap is. A némafilm korszakában va­T avasz óta árgus szemekkel figye­lek és mindinkább bizonyított­nak találom: környezetem — velem együtt — mind hűtlenebbé válik a természethez. Kivéve a természetbará­tok mindenre elszánt és fáradhatatlan, s eléggé szűkös táborát. Az emberek egy nagy többsége bezárkózik csigahá­zába és onnan nem hajlandó kijönni, amíg be nem fejeződnek az Angyal ka­landjai, vagy pihenni nem tér Maigret felügyelő. A természet elhanyagolásáért egyál­talán nem a televíziót okolom, de még a televíziónézőket sem. Szent meggyőződésem, hogy a hétfői tévétlen napon is általában négy fal közé zár­kóznak az emberek, s csak kisebb há­nyaduk az, akik a felszabadult perce­ket sétára, moziba menetelre, s uram- bocsá’ hegymászásra fordítják. Ügy mondják, hogy még á vadászok is elkényelmesedtek, s azt szeretnék, ha a vaddisznó és a szarvasbika odajönne az ablakuk alá, hogy a Tv-híradót meg­előző szünetben lepuffanthassák. (De- hát nem a tévé, s nem is a váratlanul érkezett hűvösség a hibás!) Véleményem szerint az emberek kez­denek elkényelmesedni, sőt zárkózott, privát életmódot folytatni, márpedig a természet szépségeinek élvezetéhez társ is kell, akikkel megoszthatjuk friss élményeinket, akiktől gondolato­kat, kifejezéseket kölcsönözhessünk. (Állítólag a magányos embernek na­gyon értelmesnek és intenzíven gon­dolkodónak kell lennie ahhoz, hogy sokáig elviselje önmaga társaságát!). A privatizálódási folyamat megöli a ked­ves kirándulásokat. (Talán csak a fut­ballmeccs kivétel, a lelátókon még gyakran több ezren is összeverődnek!) Már tavasszal fölfigyeltem arra, hogy a májusi zöld erdőt, amely élén­külő színeivel hívja, csábítja az em­bert, mint egy kitárt karú, telt keblű, termékeny leány — egyszerűen elke­rüljük. Nyáron pedig, amikor úgy gondolná az ember, hogy a kerthelyi­ségek, erdei, erdőszéli csárdák, biszt­rók, eszpresszók ideje érkezett el, VASiSHAPI JEGYŰT Oh, természet! minduntalan számos panasszal találko­zom a vendéglátók részéről Ereszt- vénytől a Strand vendéglőig. Ok fogal­mazták meg először, hogy nálunk, Nóg­rádiján „nem szeretik a természetet”. De ezt mondta több ismerősöm is, amikor a főidényben egyes kánikulai napokon aiig-alig lézengtek a hatal­mas, csodálatosan szép, hegyek közé ékelt salgótarjáni tóstrandon. Pedig ilyen csábos, nagyszerű környezetben kevés strand várja látogatóit! Valaki úgy igyekezett kimenteni ben­nünket a vádak kötelékéből, hogy ki­jelentette: a nógrádiak nagyravágyók, más tájakra vágynak és járnak. Sokan utaznak külföldre, s különösen vonzzák őket a folyók és a tavak. Aztán mért ne utazgatnának, ha tehetik! (Bár egy kedves ismerősöm, ki ugyan Szabolcs­ból származott a megyeszékhelyre, nagy hűségnyilatkozatot tett Nógrád csodálatos tájai mellett, melyekhez ha­sonlót keveset találni az ország más területen!) No, olyan vész talán mégsincs, hogy a nógrádiak ne ismernék és legalább szavakkal ne becsülnék a természet gazdagságát, ragyogását, szépségét. Vé­leményem szerint, valóban sokat nyom a latban a privatizálódás, ami szoros összefüggésben áll az életmód változá­sával, a rengeteg lakóház és bérházi lakás építésével, a négy fal között be­rendezett, megvalósított kényelemmel, s azzal, hogy ma már mind többen lakni is merik a szépen berendezett szobákat. (S itt, csakis itt van szerepe a televíziónak, amely, helyünkbe hozza a világot, s még csak meredélyeket sem kell megmászni érte!) Az is megfigyelhető azonban, hogy a privatizálódás, mint a gyarapodással együttjáró ’ jelenség, elsősorban a negyven éven felüli korosztályt érinti, a fiatalokban igen nagy ezzel szemben a közösségi érzés, habár közösségi vá­gyaikat gyakrabban élik ki zárt csar­nokokban, mint a természet lágy ölén. De már sok olyan fiatalt is ismerek, akik a hét végét a hegyekben, erdők­ben töltik, valamelyik vadász- vagy tu­ristaházban. Nagyokat sétálnak, cser­késznek, kint főznek, játszanak, tisztá­ra mosdatják jó levegővel tüdejüket, hogy hétfőn újult erővel láthassanak munkához, tanuláshoz. Olyanokról is mind többet hallani, akik igyekeznek a természet szépségeit megőrizni, gon­dolok itt például azokra, akik szombat délutánjaikat és vasárnapjukat arra fordítják, hogy segítenek a Salgó-vár és környékének rendbehozatalánál. S a természethez a felnőtt és idő­sebb generáció sem lett teljesen hűt­len, csak a természettel való barátko- zásnak új formái alakultak ki. Ilyen új forma például a konyhakertek és vikendházalc kialakítása, ahol távol a városok, esetleg nagyközségek porától, kormától, zajától hasznosan tölthetik el pihenőidejüket, s még csak priva­tizálódó életformájukat sem kell tel­jesen feladniuk. Ezekben a kertekben, házikókban kiélhetik rivalizáló ked­vüket, tréfásan vagy komolyan föl­vetve, kinek termett szebb hagymája, krumplija, csicsókája. Virágot, fát, cser­jéket ültethetnek, fitogtathatják hoz­záértésüket, szorgalmukat, sót meg pe­dantériájukat is. B ár ezek a formák sem pótol­hatják a természetben megtett nagy túrákat, sétákat, mely alatt a természet megingathatatlan nyugalma átplántálódik az elcsigázott szívekbe, s még a gondolat is megszépül, mintha mosógépből került volna elő. megelevenedik a vásznon Bo­risz Polevej regénye, az Egy igaz ember. Amire büszkék le­hetnek a tarjániak: Magyar- országon az elsők között ren- ki, amikor Losonczi volt az deznek Salgótarjánban szovjet jjimjjgtgt, 1948. november 4- tői 10-ig. A Tengerészbécsület és a Párizs gyermekei című filmek kerültek bemutatásra. Az Apolló mozi 40 éve ele­venedik meg Sulyok László tanulmányában érdekesen, jegyzőkönyvszerűen. A kézfo­gásokra, a mozi elé megbe­szélt randevúkra, a páholyok­ban váltott csókokra — ezek nincsenek, nem is lehetnek a történetben — pedig azok emlékeznek, akik elolvassák az Apolló mozi történetét. Ki­adásra vár a tanulmány — kiadót keres az Apolló, amely együtt nőtt fel a várossal, ét. amely hamarosan átadja he­lyét egy új, modern filmszín­háznak. Székács László sulnak a hullámok, jönnek a levelek, a pénzkövetelések a pesti filmkölcsönző vállala­toktól. A város vizsgálatot in- 'dít, és 1925 februárjában el­bocsátja Losonczit. Mint az indoklásból kiderül, a város kára meghaladta a százmillió koronát — legalábbis ennyit állapított meg a vizsgálat. Üj üzemvezető kerül az Apolló élére. Az üzemvezetőt pályá­zat alapján nevezték ki, és ennek kapcsán robban rög­tön a második botrány az el­ső után, 1925 tavaszán. . j VÁROSI DAL E nem-is-tudom-hány kataszter flaszter a szülőföldem. Csak a jövőt örököltem, a múlt csupán történelem, s ha néha fáj is, megvigasztal e füstös táj is, hogy fellendüljön énekem. Nem fújok heje-huja dalt, itt kissé halványabb a folklór: 'vizet iszom, s ha fojt a sok klór, narancsitalt. Az altatodal sem „Cserebogár, sarga cserebogár”, csak a gitár, — s mert az erkély tárt pitvar, hullik minden perpatvar, , s ha a szomszéd hadovái. A lóverseny felől, — a. tél elől —, nem volt ősz, hogy elmulassza) minden mezei poloska szobámba csődül, s minden csődör faráról erre száll a légy, — mégis, ha szúnyog csíp, ha dong a légy is, szükebb hazám e kies vidék. Ji Rudnai Gabin NÓGRÁD — 1972. október 8., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents