Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-05 / 235. szám

Száztizenhét tanfolyam Tanul a gyár derékhada Beszélgetés erről-arról — vegyes érzelmekkel A ma embere, bármilyen munka- vagy szakmai terüle­ten is tevékenykedik, lépési kell tartson a fejlődéssel, meg kell, hogy ismerje, amit csinál és annak érdekében ál­landóan fejlesztenie kell szak­mai tudását, s bővítenie po­litikai és általános ismereteit. Nagy tudásszomj A Salgótarjáni Kohászati Üzemek személyzeti és oktatá­si főosztálya évről évre kidol­gozza a beiskolázási tervet. A tervben az állami oktatás inellett elsősorban a különbö­ző szakmai tanfolyamok, kon­ferenciák és egyéb rendezvé­nyek szervezése, látogatása áll a központban. Az 1972/73- as évre összeállított beiskolá­zási tervből azonnal érthető­vé válik, hogy az új iskolai evben a fizikai dolgozók, a technikusok, mérnökök és közgazdászok egyaránt be­kapcsolódtak a tanulásba. Tudásszomjuk bizonyítására eiég, ha azt a példát említ­jük, hogy ebben az iskolai évben 117 tanfolyamon több mint 1500 dolgozó bővíti spe­ciális, valamint általános is­mereteit. szaktudását. A tan­folyamok egy részét a kü­lönböző továbbképző intézetek irányítják. A többit a gyár személyzeti és oktatási főosz­tálya helyben rendezi meg, részben a gyárban, részben a pedig a kohászati üzemek művelődési központjában. Az új beiskolázási terv összeállítása során a személy­zeti és oktatási főosztály kü­lön figyelembe vette a gyár­részlegek, főosztályok, vala­mint osztályok által megadott és az említett részlegek kö­rében felmért igényeket. En­nek alapján döntöttek a szak­mai tanfolyamok, rendezvé­nyek, konferenciák program­ba állításáról. Ebben az iskolai évben új­szerű vonás lesz, hogy a technikusok — gépész, villa­mos — továbbképzését is biztosítják. A művelődési központban megrendezésre kerülő 180 órás tanfolyam egészen újszerű. A vállalatve­zetőség döntése alapján a karbantartó és szolgáltató gyárrészleg technikusai kö­rében kezdik el kísérleti jel­leggel ezt az oktatási formát. A 180 óra keretében a gé­pész- és villamos technikusok természettudományi, szakmai, gazdasági és politikai ismere­teiket bővítik. Újszerű fonnák A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium Ipargazdasági Szervezési és Számítástechni­kai Intézete rendezésében a napokban kezdődik meg a vállalat 34 középszintű veze­tőjének képzése. A tíz elő­adásból álló tanfolyam tema­tikájában a középvezetőket érintő újszerű, igen izgalmas kérdésekkel foglalkoznak. Előadások hangzanak majd el „Világgazdaság, népgazdaság, vállalat”, a „A vállalat mű­Névtelen levelek A nagy vihart kavaró Jancsó-film, a Fényes szelek be­mutatója után, igyekeztem érvekkel bebizonyítani, miért el­hibázott, tartalmilag hamis és félrevezető a film. Mindjárt akadt egy védője is az alkotásnak, aki leszedte rólam a ke­resztvizet, mondván, hogy nem lehet egyetérteni bírálatom­mal. Kértem, indokolja meg állítását. Kiderült, hogy ezt egyelőre nem teheti, minthogy a filmet más irányú elfog­laltsága miatt még nem látta. Csaknem hasonlóképpen jár­tam két névtelen levéllel is, az egyik az Illés-együttest, a másik Kordát, a táncdálénekest vette védelmébe. Szóvá tettem — jó régen ugyan —, hogy a túlhangolt erősítő rontotta lllésék műsorát. Egy „pásztói diákok” aláírá­sé levélben viszont valótlannak nevezték ezt az állítást, bár a koncerten nem vettek részt. Legutóbb Kordát bíráltam meg indiszponáltságáért. Számomra is szokatlan volt a hang­ja, magatartása, s csak némiképp nyújtott magyarázatot a nagy hajrá, minthogy Pászlórol késve érkezett Salgótarjánba. s itteni fellépése idején már Gyöngyösön kellett volna len­nie. Kaptam is mindjárt egy levelet Balassagyarmatról, hogy ne merjek bírálni olyasvalakit, aki a táncdalfesztiválon a legnagyobb közönségszavazatot kapta. Névtelen levélre, s pláne olyanra, amely a jelenlevők észrevételeit vonja kétségbe, harminc kilométer távolságból általában nem szoktunk válaszolni. Most mégis reagálnék az észrevételre. Mindenekelőtt: a legjobb futballcsapattal is előfordul, hogy rossz napot fog ki, és nem megy neki a játék, nemhogy egy táncdalénekessel. S ha a labdarúgás­ból vett hasonlatnál maradunk: az elbizakodottság is gyak­ran megbosszulja magát. Ettől függetlenül szép dolognak tartom, ha valaki védelmébe veszi eszményképét, de ne te­gye ezt elvtelenül. (Táncdalénekesemket egyébként se tartom abszolút eszményeknek!) Arra is vigyázzunk, csak olyankor mondjunk ellenvéleményt, ha részt vettünk az előadáson. Mindenesetre bizonyos humanitásra vall, ha a közönség elnéző, megbocsátó, az érdemek kedvéért figyelmen kívül hagyja a hibákat és tévedéseket. Ez azért is tiszteletre­mélt, mert bizony a művészek nem mind ilyen humánusak, s bizony némelyek leszedik a keresztvizet a közönségről, ha nem elég élénken és hangosan tapsol, sietve és ímmel-ám- mal előadott műsoraiknak. Ök egyáltalán nem csak dicsérő jelzőket ismernek ... L. Gy. Nyelvtanítás Az utóbbi években az ide­gen nyelvek tanulása ismét népszerű lett. Komoly tartal­mat kapott a mondás, amely szerint mindenki annyit ér, ahány nyelvet beszél. A rétsági gimnáziumban ösz- szesen négy nyelvet tanulnak a gimnazisták. Az orosz, né­met és az angol már hagyo­mányos, újabban pedig szlo­vák nyelvet is oktatnak az iskolában. Idén már két osz­tályban kezdték a szlovák nyelv tanítását. A személyi feltételek is biztosítottak, szlo­vák szakos tanárnőt kapott a gimnázium. Bérleti hangverseny Ifjúsági bérleti hangversenyt adott a balassagyarmati ze­neiskola kamaraegyüttese az Országos Filharmónia rende­zésiében, a rétsági Asztalos János járási Művelődési Köz­pontban. Műsoron a barokk zene szerepelt, Hándl és más szerzőktől. Közreműködött Eür Éva (ének). Veres István (fu- vola), Fogarasi Béla (gitár) és Nyíregyházi Ágnes (gor­donka). A művelődési köz­pont nagytermét a hangver­seny alkalmával, mintegy 208 ifjú bérletes töltötte meg. szaki-gazdasági tevékenysége a piaci siker érdekében”, „Műszaki-fejlesztési beruhá­zások, nyereségösztönzők”, „Vezetéselmélet, szervezés­elmélet” címmel. A fenti té­mákból is kitűnik tehát, hogy napjaink igen fontos kérdéseit vitatják meg azok a vezetők, kik a szó szoros értelmében naponta ott vannak és kap­csolatot tartanak fenn a ter­melés embereivel. Mérnökök a munkapadnál A mérnökök 45 őszi-tavaszi továbbképző tanfolyamon fejlesztik szakmai ismeretei­ket és nyernek betekintést újabb tudományágakba. Emel­lett számos rendezvényen vesznek részt, ahol tanulmá­nyozzák a korszerű hegeszté­si eljárásokat, a szalagacél- szerszámtechnológiákat, az elektrosztatikus festéssel ösz- szefüggő tudnivalókat. Az említetteken kívül a vállalatnál ebben az iskolai évben 47 különböző szakmai tanfolyamot is zerveznek, il­letve indítanak. Számosán ta­nulnak az általános, közép­es felső iskolákban, valamint egyetemeken is. Sőt, ha ide vesszük azt, hogy a most kez­dődő politikai iskolai évben is mintegy másfél ezren tanul­nak, akkor kijelenthetjük, hogy a Salgótarjáni Kohásza­tit Üzemek az „iskoíásgyár” szóval is illethető. (YÓ) Demjén Attila kiállítása A képcsarnok fővárosi, Ta­nács körúti Mednyánszky- termében pénteken délután öt órakor kerül sor Demjén At­tila, Munkácsy-díjas festőmű­vész kiállításának ünnepélyes megnyitására. Megnyitót mond Kardoss Béla művésze­ti író. Demjén Attila 1926-ban született az erdélyi Dicső- szentmártonban. 1946-ban ke­rült a Képzőművészeti Főis­kolára és 1952-ben végzett. Bernáth Aurélnál és Berényi Róbertnél tarjult. 1952-ben a Munkácsy-díj II., 1953-ban pedig az I. fokozatával tün­tették ki. Több külföldi díj, így többek között a bukares­ti VIT-díj nyertese. Az utób­bi tíz év során itthon és kül­földön több egyéni kiállítá­sa volt. Kölcsönösen bemutatkozunk egymásnak. Megmondják mi a nevük, hány évesek, mióta dolgoznak a Pásztói Kézmű­ipari Vállalatnál. Átlagos élet­koruk alig húsz év, a vállalat alkalmazásában három-négy éve állanak. Azután a munkáról beszél­getünk. Valamennyien a var­rodában dolgoznak két mű­szakban. Nyáron fürdőruhákat varrtak, most pedig munka- védelmi ruhákat. A fürdőruha­készítés érdekesebb lehet — jelentem ki. De nehezebb, munkaigényesebb is. A védő­ruhával többet lehet keresni — mondják. Szocialista brigádtagok. Ba­rátit Irén, Szabó Erzsi és Vigh Magdi az Orion II. brigádban dolgoznak. Nagy Magdi, Tari Magdi és Illés Éva pedig a Haladás nevet viselő brigád tagjai. * A brigádok vállalásai: ez a központi témánk. Mondom ne­kik, hogy nem a termelési felajánlások érdekelnek első­sorban, inkább a kulturális vállalásokról beszéljünk. — Hogy érted ezt? — kér­dezi Szappan Istvánná, a KISZ-titkár. — Hogy értem? Ügy, hogy a brigádnaplóba biztos lejegyez­tek néhány olyan dolgot, mint például közös színházlátogatás, film, ismeretterjesztő előadá­sok stb. Engem az érdekelne, hogy teljesítik-e ezeket a vál­lalásokat. Szabó Magdi: — Hát, a brigádnak nincs külön színházbérlete, inkább egyénileg vásárlunk. — Itt közületek hányán vet­tek Déryné-bérletet? Egy kéz sem lendül a ma­gasba. Szappanná, Zsuzsa, a KISZ-titkár magyaráz: — A KISZ-szervezetnek van öt bérlete. Sajnos, elég gyak­ran esik egybe a délutánon műszak meg a színházi elő­adás, így aztán ritkán tudunk elmenni. Tari Magdi: — Meg az is a baj, hogy a Őszi megyei A könyv és az irodalom fa­lusi népszerűsítésének, a könyvterjesztésnek nagy je­lentőségű, hagyományos ak­ciója az őszi, megyei könyv­hetek, amelyet október 15. és november 30. között rendez­nek meg. A könyvhetek fő célkitűzése az embereknek az irodalommal, könyvvel való alaposabb megismertetése, az Olvasó népért mozgalom elősegítése és az „olvasótér­legtöbb előadás, amolyan si­kerdarab, könnyű műfajú. Né­ha komolyabb is kéne. — Tavaly azért gyakrabban jártunk közösen a színházba. A Rajkó Zenekar fellépésén is majdnem az egész brigád ott volt — mondják. * — És mi a véleményetek az ismeretterjesztő előadásokról? Hasznosnak, tanulságosnak tartjátok-e azokat? A lányok gondolkoznak, ké­sik a válasz. Ismét Zsuzsa, a KISZ-titkár magyaráz: — Tavaly kaptunk egy so­rozatot, abból ki kellett vá­lasztani a minket legjobban érdeklő előadásokat. Nőgyó­gyászati és orvosi témákat vá­logattunk össze. Szó volt a válásról is. — Az előadásokat műszak­váltáskor tartották. Nem volt nagy tülekedés, de mindenki meghallgatta — jegyzi meg Tari Magdi. Zsuzsa, a KISZ-titkár: — Azt nem lehet mondani, hogy külön kérik a dolgozók ezeket az előadásokat, de ha bevisszük nekik, meghallgat­— Ja! Meg a KISZ-en belül is volt politikai oktatás. Kül- és belpolitikai sorozat. — És mit gondoltok, hasz- hát veszitek ezeknek az elő­adásoknak? Ismét hallgatnak a lá­nyok és a KISZ-titkár fogal­maz helyettük: „Persze, hasz­nos volt, Az ember lát egy könyvet politikai kérdésekről, figyelembe sem veszi. De ha hallgatja élőszóban, akkor jobban az 'agyába vésődik.” Nem tudom mennyire ér­zékelhető az anyag olvasása közben, hogy az elején be­mutatott hát kislány közül szinte állandóan ugyanaz a kettő beszél, válaszol meg minden kérdést. * Azonnal megélénkül azon­ban a hangulat, amikor a könyvhetek kép” fehér foltjainak felszá­molása. A könyvhetek meg­rendezésének alapkoncepcói- ja a nemzetközi könyvév jel­szava: „Könyvet mindenki kezébe!” E jelszó jegyében zajlanak megyénkben is író­olvasó találkozók, szavalóver­senyek, irodalmi tárgyú szel­lemi vetélkedők. Fokozottabb figyelem fordul az irodalmi ismeretterjesztő előadások fe­lé is. Áéf ERRE KEVÉS A REMÉNY. ISZONYÚ R£W£aÉSS£L TOLT! EL jó VIHAR TOMBOLÁSA... Bar maradtam volna T t otthon! SOHA TÖBBÉ ILYEN Őrültséget! csak most az. , EGYSZER ÉLETBEN MARADJAK.1 ÉS AL/a EGY ÓRÁVAL KÉSŐBB KISZ-életre, ezen belül Is ■ sportra terelődik a szó. A negyvenöt KISZ-es ugyanis nem rendelkezik külön klub­teremmel. Az üzemben levő szűkös kis kultúrterem nyújt otthont a szervezetnek. Ezért, meg a bejárók miatt, nagy programokat nem lehet ter­vezni. Inkább kívül keresik a szórakozást. Baráth Irén eddig nem so­kat beszélt, de a sportra te­relvén a szót ömlik belőle a mondanivaló: „Van kézilabda- csapatunk is, meg női focicsa­patunk is Pestiek ellen is játszottunk és győztünk. A szurdokpüspökieket 2:l-re ver­tük. A foci még jobban megy mint a kézilabda.” Azt is megtudom, hogy Irén, a csatár, hogy hetente kétszer edzenek, hogy szeretnék visz- szalátogatni a pesti csapatot. Aztán ismét elterelem a szót: — Szabad időtökben mit csi­náltok? A lányok ismét szűkszavú- akká válnak. „Olvasunk ... moziba megyünk ... tánczenét hallgatok, a tévét nem na­gyon szeretem ...” — hangzik innen-onnan. Drucza Erzsébet telepveze­tővel beszélgetek. Elmondom neki, hogy a művelődési köz­pontban hallottam az üzem, és a központ jó kapcsolatáról, a „kézműsök” aktivitásáról. — Igen, azt szeretném, ha ezek a lányok egy kicsit job­ban érdeklődnének, nemcsak a beat, hanem a komolyabb, tar­talmasabb szórakozás iránt is. Magamban módosítom a szavait. Az lenne jó, ha ezek a lányok a kultúráról, a szín­házról, a könyvről is olyan lelkesedéssel tudnának be­szélni, mint mondjuk a sportról. V. Kiss Mária és ellenpélda Piökomban összegyűlt néhány [eladatlan levél. Hazafelé menet betertem a postára, és beadtam az egyik kis ablakon, mondván, hogy kérem őket felbélyegezni. A postaskisasszony átforgatta a bo­rítékokat, aztán kiszólt: „Ex­pressz?” Válaszoltam, Hogy nem, egyszerű forintos bélyeget kérek rajuk. A. fiatal postásod letepte a bélyegeket, a borítékokkal esy«tt elém dobta az egyik ke- zével, a másikkal meg besöpört* az előkészített pénzt. Nem mondta, bogy „mit gon­dol, a maga vacak leveleivel töl­töm az Időt, ragasztgassa csak maga!”, de megvető pillantásából, amellyel visszafordult beszélgető­partneréhez, ezt olvastam ki. Beletiwödve a rám váró iz kelle­metlenségébe, elkezdtem hát nyalogatni a bélyegek hátát, hogy négy levelemet feladhassam. Ma aztán már jól idomította» kullogtam a postai ablakhoz: egy másik, hosszú hajú szőke lány, vagy fiatalasszony dolgozott mö­götte. Két bélyeget kértem, és előkotortam leveleimet. A pos­tásnő meglátta kezemben a bo­rítékokat, és a forintosokkal együtt a leveleimet is elkérte. „Nekem könnyebb” — mosoly­gott, a postáskisasszonyok mun­kaeszközére, a nedves szivacsra pillantva. Eddig a történet. Apró ügy, mégis megérdemli a szót. Mostanában egyre inkább kénytelenek vagyunk beletörődni, hogy Olyan goromba szavakat, gesztusokat kapunk, annyi idét­len megjegyzést és szemtelen vé- gigmérést viselünk el vásárlás, utazás, ügyintézés során, hogy szinte meghatódunk, ha valaki ágy viselkedik, ahogy egy má­sik ember megérdemelheti, aki ráadásul még ügyfél Is. Elviseljük, ami természet- és szabályellenes, meghatódunk azon, ami természetes, szabályos. Furcsa helyzet! Es még furcsább, hogy évek óta rendszeresen el­határozzuk, hogy a lehető leg­hamarabb változtatunk rajta. .. <vfé> » S O T P * Égy nyugat-németországi város egyik utcájában a kö­vetkező feliratú útjelző táblát állították ki: „SOTP”. A városi hatóságok szán­dékosan nem javították ki az elírást, mivel ez sokkal ha­tásosabb, mint a hagyomá­nyos „STOP” felirat, minden gépkocsivezető azonnal meg­áll, hogy j ól megnézze. 4 NÖGRAD - 1972. október 5., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents