Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-05 / 235. szám

Viszont kívánom Tisztelt Szerkesztőség! Sze­retnék a NÖGRÁD hasábjain köszönetét mondani a salgó­tarjáni véradó alközpont dolgozóinak azért a kedves gesztusért, amelyet irányom­ban tanúsítottak. Akik valóban önzetlenül adnak vért, azokra az embe­rekre gondolnak, akiket visz- szaadnak az életnek — nem várnak ellenszolgáltatást ér­te. Éppen ezért meglepett, és mi tagadás, meghatott az a meleghangú levelezőlap, ame­lyet születésnapomra kaptam a véradó alközponttól. Viszont kívánok az alköz­pont valamennyi dolgozójá­nak jó egészséget, hogy az emberiség szolgálatában még hosszú ideig munkálkodhassa­nak. Tisztelettel: Tóth Katalin Salgótarján, Munkácsy M. út 8. Szerkesztői üzenetek (Zagyvapálfalva, Hársfa út 3. sz. épület lakóinak): A költözködést dijak kiutalása, illetve kifizetése ügyében megkerestük a városi tanács igazgatási osztályát, ahol megtudtuk, hogy a szükséges pénzügyi fedezet a tanács rendelkezésére áll, melyből már meg is kezdték a bekül­dött számlák alapján a köl­tözködés! díjak kifizetését. Szíves türelmüket ezúton kö­szönik meg. Fogadószobánkból: Muzsikálnak, szépen citeráznak Fogad ót, 7.< >bánk ban nagyon sok. legkülönbözőbb típusú ember, olvasó fordul meg. A minap többek között egy igen ingerült idegzetű, nyug­díjas rokkant bányász kere­sett meg Kesziből. Kézipogy- gyászait lepakolta, helyet fog­lalt, s iratokat szedett elő. Azt mondja: — nézzem meg. Már három hónapja megrendelte a szemüvegét az OF^DTÉRT-nál. és még min­dig nincs kész! — Hát mond­ták a bolondnak, hogy eny- nyi idő alatt nem lehetett volna elkészíteni. Magyaráztam a szemüveg- ügyben ismert érveimet: hogy a MOM költözködik, meg mi­egymás. Ezt meg kell érteni, nem egy ilyen esettel állunk szemben napjainkban. Az OFOTÉRT salgótarjáni bolt­ját is felhívtam, s érdeklőd­tem, mit tudunk mondani a jogos felháborodásra. — Sokan várnak szemüveg­re, három, négy hónapja, de sokkal hosszabb idő óta is. A bolt könnyítésként beve­zette, hogy ha a kért üveg megérkezik, az optikus rög­tön elkészíti, és máris postá­ra adják, küldik a megrende­lő lakására. Mindez azonban kevés vi­gasz. De úgy ahogy, olvasónk látszólag megnyugodott. Az­tán újlból ő kért szót. — Ha már itt vagyok, mu­tatni szeretnék valamit. S egy vadonatúj citerát szedett eló. En készítettem. Elmoso­lyodott, s szinte már csak a kérdéseimre várt. — Saját munkám — tette az asztalomra. Néztem, nézegettem a hang­szert. S arról gyors egymás­utánban ismert dallamok csendültek fel. Ilyenre még nem volt pél­da. Sírtak már itt az em­berek örömükben, s bánatuk­ban, de zenére még senki nem fakadt... Megismerkedtem a hang­szerrel, amelyet Zsidai Kál­mán megszólaltatott. Ez a szorgalmas és a zenét nagyon szerető ember csak annyit vall magáról, hogy másfél éve kezdte el a hangszerkészí­tést és azóta játszik rendsze­resen a karancskeszi népi táncosokhak „talpalávalót”. A citera 16 húros, mahagóni-, obumé-, fenyő- és jávorfából készült. Harminc darabból rakta össze. Tizenhat húzó­szöge van, a hidak és a pár­nák krómnikkelből készültek. Sok-sok szereplés és taps kí­séri műsorukat akkor is, ha a táncosokkal, akkor is ha Petróczinéval együtt lép fel. Szép hangja van a citerá- nak, amely most egy pár percre felvidította a szerkesz­tőségi fogadószobát. _ tj — Egy névtelen levél írójá­nak (Salgótarján): Már több­ször közöltük rovatunkban, hogy névtelen levelekkel nem foglalkozunk. Azok az olva­sóink, levélíróink, akik nem fedik fel magukat, választ, intézkedést nem várhatnak tőlünk. Az ócskavas és egyéb hulladékok ügyében felvetett észrevételével nem tudunk mit kezdeni. Arra kérjük, ne­vezze meg magát, ha ez le­vélben nem megy, s úgy ér­zi, szívesebben mondja el személyesen, úgy kérjük, ke­resse fel fogadószobánkat. Budavári Ferenc (Salgótar­ján, Úttörők útja): Levelében hozzánk intézett kérdésével kapcsolatban közöljük, hogy azt megküldtük a Vendéglá­tóipari Vállalatnak, választ tehát — mivel az egyéni jel­legű — közvetlenül a válla­lattól kap majd. Köszönjük Naponta halljuk a rádió­ban, hogy a hőmérséklet csökken, mi a helyzet a táv- hőellátásáal? Nyilatkoznak fe­lelős beosztásban levő embe­rek, de nyilatkozatuk nem hinném, hogy meleget sugá­rozna bárki számára is. Nem ez a helyzet nálunk Salgótarjánban. Itt nem nyi­latkoztak az illetékesek, ha­nem Időben cselekedtek. A korai hideg ősz beálltával, a hőközpont és a meleg előte­remtésével foglalkozó vala­mennyi dolgozó helytállt, me­legek az otthonok. Mi, akik ezt a meleget érezzük: kö­szönjük! Kun Szabón é Salgótarján, MEZÖBER Várépítők viszontagságai A GLOBUS Nyomda közli: A közelmúltban értesültünk arról, hogy T. napilapjuk jú­lius 18-í és augusztus 10-i számában foglalkozott rétsá­gi dobozüzemünik telefonellá­tási helyzetével. A cikkben foglaltakkal alapjában egyetértünk, azon­ban. legyen szabad a követ­kezőkkel azt kiegészítenünk: Telefonellátottságunk akár ideiglenes, akár végleges megoldásainak biztosításá­val a Nógrád megyei Be­ruházási Vállalatot bíz­tuk meg. Ennek következ­tében az ezzel kapcsolatos megrendelést, válaszadást is nevezett vállalatnak kellett lebonyolítani. Ennek elmara­dásáért azonban közvetlenül a GLOBUS Nyomdát ma­rasztalták el. A telephelyünkön kint járt munkatársuk, Kiss József fő­művezetőnket. a rétsági telep ideiglenes vezetőjét kereste fel. attól kapott információt, holott az ideiglenes telepve­zető részleteiben nem ismer­hette a huzamosabb ideje fo­lyó eljárásokat, azok nehéz­ségeit, mert a vállalat beru­házási előadója bonyolítja, ö tartja a közvetlen kapcsola­tot a NOMBER-rel is. A tel­jes tájékozottság miatt kerül­hetett tehát cikkükbe a szi­vattyúteleppel folytatott tár­gyalások témája, amelyet pe­dig mi már 1971. decemberé­ben elvetettünk, mint nem megoldható lehetőséget. Ezért vettük fel a kapcsolatot a Borsosberényi Állami Gazda­sággal, melynek engedélye alapján, annak fővonaláról a mellékállomás létesítése je­lenleg már folyik. Egyben köszönetét mon­dunk T. lapjuknak azért a segítségért, amellyel telefon- ellátásunk kérdéseivel hasáb­jain foglalkozott, s ennek mozgósító erejével segítette céljaink gyors és eredményes megvalósítását. Kosa Zoltán igazgató Az életveszélyessé vált Sal- gó-vár felső mellvédfalait még a tél beállta előtt újjá kell építeni, vagy az egész vá­rat a látogatók elől le kell zárni. Az újjáépítés a termé­szetvédelmi bizottság kezde­ményezésére a Hazafias Nép­front égisze alatt társadalmi munkában megkezdődött. önzetlen, a városunkat és környékét szerető ifjú és már nem ifjú turisták a Mü.M. 211. Tanintézet tanulói és a lelkes salgóbányai KISZ-esek körülbelül 8—10 köbméter építőkövet gyűjtöttek és hord­tak fel kézben, ölben, háti­zsákban az első kilátórészre. Abban azonban igazat kell adni a tanároknak, hogy leg­alább a Salgótarján—Salgóbá- nya közötti utóbusz költségét fedezhetnék a diákoknak. Mert, ha esetleg gyalogos munkatúrára vállalkoznának, akkor nem sok erő és lelke­sedés maradna a kőhordásra. Megjegyezni kívánjuk, hogy a városnak és közeli környé­kének körülbelül 500 igazolt turistája és körülbelül 5—6000 munkaképes diákja van, nem beszélve a jól működő, lelkes és sokat kezdeményező KISZ- szervezetekről, vagy még a szocialista és munkabrigád- mozgalom keretén belül is le­hetne hasznosítani a vállalási pontokat. Ez a mozgalom be­lefér a 20 000 társadalmi mun­kanap Salgótarjánért elneve­zésű vállalásba is. Kérésünk egy pár autóbusz­célút, esetleg személyszállítá­si lehetőség. Várunk és kérünk mun­kánkhoz ; a bazaltkőépítéshez szakmai segítséget, társadalmi segédmunkát, anyagi és pénz­ügyi segítséget a vármegóvó és életvédő munkánkhoz. Minden jószándékú segítséget elfogadunk és köszönünk a munkabizottság nevében: Csépán Lajos Salgótarján, Rákóczi út 210. 1 !l|!l®flWlÉfc'11 ........................ ■ ÍIKIHíibzz imniiliiUiiiiiMilii,;.:. ........................ .....», A varsányi iskolások olyanok, mintha skatulyából húzták volna ki őket. S úgy forog a nyelvük, mint akármelyik városi gyereknek. Kocsis Ján osné, a negyedikesek tanító nénije alig győz a kérdésekre válaszolni — kulcsár — Felülvizsgálják a nyitvatartási időt Hivatkozással a NÓGRAD augusztus 29-i számában megjelent „Szépséghiba” c. cikkére az alábbiakat hozzuk szíves tudomásukra: Az OFOTÉRT Vállalat a helyi tanáccsal együttesen ha­tározza meg boltjainak nyit­vatartási idejét. Figyelembe vesszük a helyi lakosság igé­nyét, a szemészeti rendelés időtartamát, továbbá igyek­szünk a környékről beutazó lakosság igényeit is kielégí­teni. Megjegyezni kívánjuk, hogy a helyi OFOTÉRT a déli órákban is nyitva tart annak érdekében, hogy a hazautazó vevők elutazásuk előtt is vá­sárolhassanak. Eddig a lakos­ság részéről nem merült fel kifogás salgótarjáni boltunk nyitvatartási idejével kap­csolatosan, de felülvizsgáljuk a nyitvatartási időt ismételten, és amennyiben szükségesnek találjuk, esetleg módosítást végzünk. A kora reggeli nyit­vatartási nem kívánjuk módo­sítani, mivel a környékről beptazók miatt azt célszerű­nek tartjuk. Kolosi Miksa főosztályvezető Jogi 8 C S Cl cl ö A személyzet nem felelős Hivatkozva a NÖGRAD szep­tember 17-i számában „Késett a miskolci busz” cím alatt megje­lent cikkre, válaszomat az aláb­biakban adom meg: Kivizsgáltam a cikkben szerep­lő eset körülményeit, melynek so­rán megállapítottam, hogy a be­következett késésért a járatsze- méiyzetet felelősség nem terheli. Megállapításomat műszaki véle­mény támasztja alá. Műszaki vélemény szerint a tengelykapcsoló-meghibásodások ötven százaléka az IKARUS 55-66. típusú autóbuszoknál a tárgynapi meghibásodáséval azonos, mely előre nem látható, s a hibakelet­kezés pillanatában az autóbusz tengelykapcsolója azonnal hasz­nálhatatlanná válik. A késést csak az esetben lehetett volna el­kerülni, ha más Volán Vállalat azonnal tudott volna más, saját üzemeltetésbe tartozó autóbuszt biztosítani a járatnak. Sajnos, en­nek lehetősége igen ritka. Egyébként a vonalon közleke­dő járati autóbusz műszakilag, megbízhatóság szempontjából ál­talában jó, sajnos az előre nem látható (törés, szakadás) meghi­básodások, még a gyárilag új autóbuszokon is előfordulhatnak. Elnézést kérünk az érintett utasoktól a bekövetkezett késé­sért, melyet súlyosbított a javító­műhely és az autóbusz-állomás közötti vasútvonal körülbelül harmincperces sorompóvárako­zása is. Józsa Mihály személyforgalmi üzemvezető NYUGDÍJ VAGY JÁRADÉK? özv, K. Jánosné (Buják) le­vélírónk a helyi termelőszö­vetkezetben mint tag öt évet dolgozott. 1970. évben szívbe­tegség, majd 1972. évben ideg­megbetegedés miatt kezelték, így ezután már munkát vé­gezni nem tud. Családos gyermekei külön élnek, így el­tartója nincs. Hogyan kaphat nyugdíjat vagy járadékot? — kérdezi olvasónk. Mind a rokkantsági nyug­díj, mind a járadék megálla­pításának egyik előfeltétele, hogy az igénylő a kérés idő­pontjában tsz-tag legyen. Öregségi nyugdíj megállapítá­sához az igényléskori tagsági viszony nem szükséges, de nem jogosult nyugdíjra az a tsz- tag, akinek tagsági viszonya az igénylést megelőző öt éven túl szűnt meg. Mindezt azért kellett előre- bocsátanom, mert olvasónk le­veléből, sajnos, nem olvasható ki, hogy tagsági viszonya fenn- úll-e még, vagy megszűnt. Amennyiben már nem tsz-tag, úgy gyermekem kívül csak a helyi tanácshoz fordulhat anyagi támogatásért, amely a költségvetésében szűkösen meghatározott szociális keret­ből az igények és igénylők anyagi helyzetének egyéni el­bírálása alapján esetleg biz­tosítani tud havi rendszeres szociális segélyt Ha olvasónk tsz-tagsága je­lenleg is fennáll, nyugdíjra ak­kor sem tarthat igényt, mert a nyugdíj megállapításához szükséges tíz nyugdíjévvel nem rendelkezik. Az esetben viszont, ha az orvosi bizottság betegségéből eredően legalább a második csoportba tartózó rokkantnak minősíti, munka­képtelenségi járadékigényét bejelentheti a termelőszövet­kezeti irodán, ahol igényét megfelelő helyre továbbítják. JOGOS-E AZ ILLETMÉNYFÖLD ELVONÁSA? Zs. Rudolfné (Kisbágyon) férje fejőgulyás volt a terme­lőszövetkezetben. Betegségé­ből való felgyógyulása után nem tették vissza munkahe­lyére (gyalogmunkára osztot­ták be), amely miatt munka- viszonyát 1972. június 1-ével megszüntette, és más munka­adóhoz ment dolgozni. -A ter­melőszövetkezet szeptember­ben közölte vele, hogy az 1600 négyszögöl illetményföld­ben termelt kukoricát ne tör­jék le, mert férje illetmény- földre a termelőszövetkezettől már nem jogosult. Jögos-e a termelőszövetkezet eljárása, kérdezi levélírónk? Az illetményföldek kiadásá­ra és megvonására vonatkozó szabályokat az 1967. évi IV. tv. és végrehajtási réndeletei határozzák meg. E szabály sze­rint [FTT. 24. § (1.) bek.] „Ál­lami szerv, tsz és más szocia­lista szervezet a dolgozóknak ingyenes 'használatra illet­ményföldet adhat.” A jogszabály meghatározza az illetményföldhöz való jogo­sultság megszűnésének a sza­bályait is. E szerint megszű­nni az illetményföld-használat, ha ,,a) a jogosult arról le­mond, b) az illetményföld ki­adása után a jogosult birto­kába, használatába bármilyen címen földterület kerül, c) a jogosult az illetményföld hasz­nálatát másnak engedi át, d) a jogosultat más — földhasz­nálatra nem jogosító munka­körbe helyezik át, e) a jogo­sult munkaviszonya megszű­nik, és végül: ha az illetmény­földhöz való jogot fegyelmi büntetéssel szüntetik meg.” * Mindezekből világosan ki­tűnik, hogy a termelőszövetke­zet jogsértést nem követett el, részben mert illetményföld ki­adása nem kötelező, részben pedig mert levélírónk férjé­nek munkaviszonya 1972. jú­nius 1. napjával megszűnt a termelőszövetkezetnél. Nem vitatható viszont, hogy levélírónknak az illetményföld használatával kapcsolatban ki­adásai merültek fel. Pl.: vető­mag, munkaráfordítás stb. Az sem képezheti vita tárgyát, hogy a termelőszövetkezet mu­lasztást követett el azzal, hogy az illetményföld-használathoz való jog megszűnését nem kö­zölte a munkaviszony' meg­szűnésével egyidőben, amely- lyel akaratlanul is azt a hitet keltette levélírónkban, hogy a munkaviszony megszűnésétől függetlenül joguk • lesz az il- ‘ letményföldön termelt ter­mény betakarításához. Kimentheti viszont mulasz­tását a termelőszövetkezet az­zal, hogy ezek a kérdések az alapszabályban szerepelnek, amelyet minden tsz-tagnak és tsz-alkalmazottnak ismerni kell. Ugyancsak az alapsza­bályban kellett azt is szabá­lyozni, hogy az illetményföld, háztáji föld használatának a jogát az év melyik hónapjáig vonhatja meg a termelőszövet­kezet úgy, hogy a termény be­takarításához a jogosultnak már nincs joga, de ez esetben viszont a jogosult ráfordításait köteles megtéríteni. Tekintettel arra, hogy a tsz csak szeptemberben érte­sítette olvásónkat arról, hogy az illetményföldet megvonta, forduljon a szövetkezet döntő - bizottságához, s kérje annak eldöntését, hogy az illetmény­földön termelt termény beta­karításához, vágy a ráfordítá­sok megtérítéséhez van-e jo­ga? Dr. J. S. NÓGRÁD — 1972. október 5., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents