Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-05 / 235. szám
Harcok mind« Ideges a dél-vietnami rezsim Nyolcvanöt tüzérségi és gyalogsági támadást kezdeményeztek a szerdán reggel 6 órakor lezárult 24 órás időszakban Dél-Vietnam egész területén a felszabadító fegyveres erők. A saigoni katonai szóvivők közlései szerint a harci tevékenység a fővárosi katonai körzetre összpontosult. Saigontól 40—50 kilométer távolságban, a szélrózsa minden irányából összecsapásokat jelentettek. Ennek nyomán a rezsim leplezetlen idegességről tanúskodik, aminek egyik kézzelfogható jele az volt, hogy a Thieu-hadsereget Saigon térségében az eddiginél eggyel magasabb fokú készültségbe helyezték. Heves harcokat jelentettek An Loc, Hűé körzetéből, továbbá a Mekong deltavidékéről. Az amerikai B—52-es nehézbombázók 31 légitámadást hajtottak végre a népi erők és az általuk felszabadított területek ellen. A légitámadások közül hét jutott Saigon közvetlen környékére. Két hullámban támadták a VDK területét is az amerikai nehézbombázók. Egy saigoni közlemény szerint ismét Dong Hói kikötőváros térségét bombázták. A B—52-eseken kívül, az időjárás is a VDK lakossága ellen fordult. Éjfél tájban érte el az országot a Lorna- tájfun. Kambodzsából érkezett jelentések szerint a helyi felszabadító erők a fővárostól 70 kilométerrel keletre, a Me- kong-folyó mentén megtáA kambodzsai fővárostól dél re, Samrong Yong térségében síró gyerekek és lerombolt otthonok vádolják azokat, akik az országot az USA és Saigon oldalán háborúba taszították Feszültség a hétezer sziget országában A fülöp-szigeti hadügyminisztérium szóvivője közölte: a katonai törvényszékek hamarosan megkezdik a rendkívüli állapot bevezetése óta letartóztatott személyek ügyének tárgyalását. A perek az országhatárokon túl is érdeklődésre tarthatnak számot. A hétezer szigetből álló Fülöp-szigetek ugyanis vitathatatlanul történelme egyik válságos szakaszát éli át, és az elkövetkező hetek, hónapok sok mindent eldönt- hetnek. Az ország a századfordulóig spanyol, majd a második világháború végéig amerikai gyarmat volt. Az 1946-ban kibocsátott alkotmány felhatalmazza az elnököt arra, hogy „háború, zendülés, vagy hasonló jellegű és nagyságrendű esemény” esetén felfüggesztheti a parlamentet és a polgári jogokat, bevezetheti a rendkívüli állapotot. A jelenlegi köztársasági elnök, Ferdinando Marcos az első államfő, aki él ezzel a lehetőséggel. Arra hivatkozik, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a merényletkísérletek és gerillaakciók. Emlékeztet arra a gyilkossági kísérletre, amely Enrile hadügyminiszter, a rezsim második leghatalmasabb embere ellen irányult és amelynek másnapján jelentette be Marcos az ostromállapotot. Csakhogy sok beavatott tudni véli: már a merényletkísérlet előtt készen állt a rendkívüli állapotról szóló törvény és az sem lehetetlen, hogy a miniszter elleni támadást éppen ürügyként követték el — a kormány emberei. Ez természetesen nem ellenőrizhető. Az azonban biztos, hogy az ostromállapotnak különös mellékzöngéje van. Az elnöki dekrétum után az országon végigzúduló letartóztatási hullám ugyanis jórészt Marcos elnök politikai ellenfeleit sújtotta. Az első őrizetbe vettek között volt Aquino szenátor, az ellenzéki liberális párt vezetője és az 1973. decemberében esedékes választások első számú jelöltje. Ezeken a választásokon Marcos a jelenlegi alkotmány értelmében — miután kétszer négy évet már eltöltött az elnöki tisztségben — nem indulhat. Ahhoz, hogy ezt mégis megtehesse, vagy meg kell változtatnia az alkotmányt, vagy fenn kell tartania a rendkívüli állapotot, vagy a két lehetőség valamilyen kombinációjával kell élnie. Sok megfigyelő szerint ez a jelenlegi ostromállapot legfőbb motívuma. NÖGRÁD — 1972. október 5., csütörtök madták a kormánycsapatok egyik állását. A bázison 40 darab rakéta robbant, majd a felszabadító erők gyalogsági támadást indítottak. A támaszpontról elmenekült egyik tiszt szerint a kormánycsapatok helyzete „rendkívül válságos”. Hivatalosan ismeretlennek mondott okokból szerdán hajnalban felrobbant egy lőszer- és fegyverraktár Phnom Penh- ben, amelyet a katonai hatóságok a főváros kellős közepén, egy használaton kívül helyezett futballpályán létesítettek. Feltehetőleg a felszabadító erők egyik akciócsoportjának látványos tettéről van szó. Thaiföldön teljes riadókészültségbe helyezték az amerikai légierő nyolc támaszpontját, azt követően, hogy vasárnap és hétfőn, a helyi partizánalakulatok két támaszpont ellen intéztek meglepetésszerű támadást. Befejezte egy nappal meghosszabbított látogatását, és szerdán helyi idő szerint a kora délutáni órákban hazautazott Washingtonba Haig tábornok, aki Nixon elnök különleges tanácsadójaként Thieu saigoni elnökkel és a saigoni ; amerikai katonai vezetőkkel tárgyalt. Elutazása előtt, a tanácsadó még egy műsoron kívüli eszmecserét folytatott Thieuval, amely szokatlanul hosszúra, négy órára nyúlt. A saigoni amerikai nagykövetség szerint az egyik vitatéma a párizsi tárgyalások alakulása volt. (MTI) Gierek Lyonban Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden este a lengyel népköztársaság párizsi nagy- követségén vacsorát adott Pompidou francia elnök tiszteletére. Gierek és Pompidou a vacsora idején elhangzott beszédükben kifejzeték azt a készségüket, hogy tovább fejlesztik a két ország baráti kapcsolatait. Edward Gierek szerdán Lyonba érkezett. Ütjára elkísérte Jean Charbonnel a francia iparfejlesztési és tudományos kutatási ügyek minisztere. Gierek felkereste Lyonban a város polgármesterét és autógyárakba látogatott, majd este visszatért Párizsba. Podpornij fogadta Traint Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke szerdán a Kremlben fogadta Russel Traint, az Egyesült Államok elnökének környezetvédelmi tanácsadóját, az amerikai környezetvédelmi tanács elnökét. Train vezeti a szovjet—amerikai környezetvédelmi együttműködési vegyes bizottság első ülésszakán részvevő amerikai küldöttséget. A beszélgetésben Vlagyimir Kirillin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese is részt vett. (MTI) Péter János ENSZ-beli látogatásai Péter János külügyminiszter New Yorkban szerdán találkozott dr. Gunnar Jarring- gal, az ENSZ-főtitkár közel- keleti különmegbízottjával és baráti megbeszélést folytatott vele a közel-keleti helyzetről. Ezt követően Péter János Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert kereste fel. Az elvtársi, baráti, közvetlen légkörben folyt eszmecsere során az ENSZ-közgyűlésen napirenden levő problémák, valamint a kétoldalú kapcsolatokról volt szó. (MTI) Jobboldali rendbontókat tartóztattak le Chilében Daniel Vergara, chilei belügyminiszter-helyettes szerdán tájékoztatta Chile közvéleményét a Santiagóban történt súlyos rendbontásokról. Mint elmondotta a jobboldali ellenzék által provokált összetűzések során négy rendőr — köztük két tiszt — megsebesült, 11 tömegközlekedési eszköz megrongálódott, 140 személyt vettek őrizetbe. Vargara kijelentette, hogy a letartóztatottak között nagyon sokan vannak, akik nyilvánvalóan távol állnak a diákmozgalmaktól. Felnőttek részvétele a diáktüntetésekben nyilvánvalóvá teszi, hogy a megmozdulásoknak semmi közük sincs a diákságot, illetve az oktatásügyet érintő kérdésekhez. Ezek az elemek a Haza és Szabadság nevű szervezet, a Nemzeti Párt és Kereszténydemokrata Párt tagjai, a kormánnyal való összeütközés lehetőségét keresik, és a fiatalokat használják fel aljas céljaikra. (MTI) Új dán miniszterelnök A Dán Szociáldemokrata Párt végrehajtó bizottsága szerdán délután egyhangúan Anker Joergensen szakszervezeti vezetőt választotta meg új miniszterelnökké. A végrehajtó bizottság ülése után a kormánykoalíció öt pártjának elnökei találkoztak Andersen külügyminiszterrel, hogy formálisan megerősítsék az eddigi koalíció fennmaradását. (MTI) Ki mit remél? Japán — kínai normalizálás A pekingi kínai—japán csúcstalálkozó eredményeként a Kínai Népköztársaság első tokiói nagykövete még az év vége előtt elfoglalhatja posztját. Mint a Time amerikai hetilap írta, Tajvan tokiói nagykövetsége közvetlenül Tanaka útja előtt „hatalmas csomagolóládákat rendelt, éppen annyit, amennyi a gyors távozáshoz szükséges”. Azt persze a tajvani diplomaták _ már hónapok óta sejthették hogy előbb-utóbb távozniuk kell. De bizonyos, ha valaki azt' mondta volna nekik, hogy. ilyen hamar, akkor „rossz tréfának” tartották volna. Változtat az USA A kínai forradalom győzelme után Japán — amerikai partneréhez igazodva — a tajvani rezsimet támogatta. Japán — amelyet a Tajvan védelmére is kiterjesztett biztonsági szerződés láncolt az Egyesült Államokhoz — éveken át a gazdasági terjeszkedést, a militarizálást elítélő heves kínai támadások célpontja volt. A szigetországot ezek után sokkhatásként érte Nixon pekingi útja. Tokió kénytelen volt végignézni, hogyan dobja sutba az Egyesült Államok Kína elszigetelésére épülő ázsiai politikáját. Japán korábban arra számított hogy az időközben Kínával kiépült tekintélyes gazdasági kapcsolataira támaszkodva egyszer majd normalizál- hatja a politikai kapcsolatot is. Amikor a kormányfői poszton az újítani már képte- ten Szatót Tanaka váltotta tel, Peking is megváltoztatta addigi merev, ellenséges politikáját, elébe ment az új japán kormányzatnak. Így kerülhetett sor arra, hogy Tanaka 34 év után, ezúttal miniszterelnökként ismét kínai földre léphetett. Először 1938-ban, mint a megszálló hadsereg katonája járt Kínában. Érthető, hogy a japán miniszterelnök a kínai kívánságnak megfelelően sietve fejezte ki országa megbánását azokért a szenvedésekért, amelyeket Kínának okozott. Kompromisszumok A Csou En-laj—Tanaka tárgyalássorozatnak a közös közleményben napvilágot látott eredményeit a realitások elismeréseként értékelhetjük. A két ázsiai hatalom a kapitalista Japán és a szocialista Kína békés egymás mellett élése nemcsak a kontinens, hanem az egész világ érdeke. A közös közlemény részletesebb vizsgálata rávilágít azokra a kompromisszumokra, amelyek a tárgyaláson születtek. Az első pont deklarálja, hogy megszűnik a Kínai Népköztársaság és Japán között fennálló nem normális viszony. Ez kínai részről feltétlenül engedményt jelent, hiszen Peking szerint mostanáig hadiállapot állott fenn. Japán viszont már két évtizede megszűntnek tekintette azt, amikor békeszerződést kötött Tajvannal. Sőt, Peking — mint ahogy korábban Csang Kaj-sek — lemondott a háborús jóvátételi károkról. Cserébe Japán elismerte, hogy a pekingi kormány a kínai nép egyedüli képviselője és Tajvan a KNK elidegeníthetetlen része. Ezek után Tokióra hárult a feladat, hogy semmisnek nyilvánítsa a Tajvannal kötött békeszerződést és megszakítsa vele a diplomáciai kapcsolatot. Ugyanakkor a japán nagytőkének megmaradt a reménye, hogy — Peking hallgatólagos beleegyezésével — változatlanul fenntarthatja igen jelentős gazdasági pozícióit Tajvan szigetén. Ki mit remél a kapcsolatok normalizálásától, amelyet a későbbiekben bizonyára majd a békeszerződés megkötése követ. Tanaka a választások előtt a kormányzó liberális demokrata párt népszerűségének növekedésében bízik — nem alaptalanul. Külpolitikai téren Tokióban arra számítanak, hogy Kínával együttműködve hatékonyabb ázsiai politikát folytathatnak, végül pedig a japán nagytőke fokozatosan bővülő piacra és nagy nyersanyagforrásokra számít. Ami a kínai indítékokat illeti, a jápán ipar termékeit tekintik változatlanul a fejlesztés első számú külső forrásának; szükségük van valamilyen formában egyeztetett ázsiai politikára, amely célozhatja az amerikai —japán biztonsági szerződés lazítását, a Szovjetunió és Japán szorosabb együttműködésének megtorpedózását. Ázsiai biztonság A közös közlemény külön pontban foglalta, hogy a „kínai—japán kapcsolatok normalizálása nem irányul harmadik ország ellen, s egyik ország sem törekszik hegemóniára az ázsiai—csendesóceáni térségben”. E passzus próbája az idő lesz. Annál is inkább mert elképzelhetetlen, hogy Tanaka — az ellentétek ellenére Japánnak változatlanul az Egyesült Államok a fő szövetségese — ne egyeztette volna Kína-politikáját Honoluluban Nixon elnökkel. Nyilván Washingtonban is kedvezően fogadnának egy szorosabb Tokió—Peking kapcsolatot, szovjetellenes éllel. Ugyanakkor Tokió számára — reálpolitikai és gazdasági megfontolásokból kiindulva — nem közömbös, hogyan alakul a viszonya a Szovjetunióhoz. Miként vélekednek erről Tokióban, azt minden bizonnyal pontosabban jelzik majd a közeljövőben meginduló, a békeszerződést előkészítő szovjet—japán tárgyalások. A szovjet—japán viszony kedvező alakulása alkotórészét képezné a térség konfliktusoktól mentes fejlődésének. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió javasolta ázsiai kollektív biztonsági rendszer lehetne, amely megakadályozhatná mindenfajta hegemóniára való törekvést és valamennyi ázsiai ország viszonyában kizárná az erőszak alkalmazását. Z. L A Fehér Házban kicserélték a SALT-megálla- podások okmányait. A képen balról jobbra: Dobrinyin nagykövet, Gromiko külügyminiszter, Nixon elnök, Rogers külügyminiszter és Smith, a SALT-tárgyalá- sok amerikai vezetője >
