Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-31 / 257. szám
/ágtaew ftlvlníik mugyaráakodő interjúja Nagy erejű offenzíva 1-Vietnam több körzetében Békét sürget VI. Pál pápa — Szolidaritásra szólít fel a SZVSZ Agnew amerikai alelnök vasárnap egy televíziós interjúban kijelentette, hogy Rogers amerikai külügyminiszter nem fogja a megadott határidő szerint október 31-én' aláírni a vietnami tűzszünetről szóló egyezményt. Az ABC amerikai televíziós társaság interjúműsorában' az alelnök azt állította, hogy néhány „részletkérdést” „kristálytiszta” állapotba kell hozni és ez újabb megbeszéléseket igényel. Ötödik napja tart a délvietnami népi felszabadító csapatok újabb nagy erejű of- Eenzívája: szombaton 138, vasárnap pedig 104 támadást intéztek a saigoni bábrendszer csapatai ellen. Saigon körzetében összesen. 27 települést vontak hosszabb-rövidebb ideig ellenőrzésük alá és nyugati jelentések szerint a dél-vietnami főváros közvetlen kőzetében hét faluban szilárdan megvetették a lábukat. A leghevesebb összecsapás' a központi fennsíkon Dák Seang katonai tábor körül folyt Kon- tum tartományi székhelytől északra. A 6aigoni amerikai katonai parancsnokság szóvivője elismerte, hogy megszakadt kapcsolatuk a támaszpontot védő saigond egységekkel és valószínű, hogy a stratégiailag rendkívül fontos támaszpont a szabadságharcosok kezére került. Kontumtól északra ezzel mindössze egyetlen fontosabb támaszpont, Dák Pék maradt a Thieu-rezsim katonáinak kezén. Az amerikai légierő tovább folytatta támadásait a VDK területe és a népi erők által elfoglalt dél-vietnami körzetek ellen. Az elmúlt hét végén a VDK légelhárítása összesen három amerikai gépet lőtt le. Az Egyesült Államok 7. flottájának az indokínai vizeken állomásozó hajói beszüntették harci tevékenységüket a 20. szélességi foktól északra levő vizeken és csökkentették tűzerejűket az ettől délre fekvő partit létesítmények ellen — jelentették be hétfőn Saigonban. Laird amerikai hádügymi- ndsztemek a légi tevékenység korlátozásáról szóló múlt heti Helsinki felé A finn kormány pár napja bejelentette hogy útnak indítja a hivatalos meghívókat az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítését célzó tárgyalásokra. Most már valószínű, hogy november 22- én — ha csak valami rendkívüli esemény közbe nem szól — megkezdődik Helsinkiben az érdemi- előkészítő munka, a multilaterális konzultáció Európa országai és a konferenciára hivatalos amerikai ország, az Egyesült Államok és Kanada részvételével. Az előkészítő megbeszéléseket a Varsói Szerződés tagállamai jő ideje sürgetik, s ez természetes, hiszen magát a konferenciát is szocialista országok kezdeményezték. A Budapesti Felhívás óta, amelyet 1969. tavaszán bocsátottak ki a szocialista országok képviselői, kemény diplomáciai küzdelemben kellett előbb elfogadtatni a földrész békéjét és biztonságát garantáló nagy tanácskozás elvét, majd azokat a módszereket, eljárásokat, amelyek e célhoz vezethetnek. Egész sor kezdeményezés, javaslat, indítvány hangzott el e célok érdekében; ezeket megvilágították, türelmes és elvi szilárdságot tükröző vitákban részletezték. Közben újra meg újra leküzdötték a halogatás, az időhúzás érveit, amelyekkel a nyugati hatalmak igyekezték akadályozni, lassítani a konferencia előkészítését. Most, október végén, végre a NATO is hozzájárult a helsinki előkészítő tanácskozások megkezdéséhez. ^ Ezzel újabb lépéssel jutótt előre a biztonsági értekezlet. Az európai realitások elismerésének folyamata kibontakozik a nemzetközi politikában és lassan, de biztosan érlelődik a kollektív biztonság kodifikálásának irányzata is. Az igény erre a biztonságra megvan, az európai népek akarják a békét és a nyugalmat földrészünkön — de a nyugati kormányok csak vonakodva ismerik el ezt az igényt és akaratot. A huzavona több mint három és fél éve azonban csak késleltethette az ennyhtyés folyamatának kibontakozását; nyilvánvalóan teret nyertek ugyanis azok az erők, amelyek az európai biztonságot a józan ész, az erőviszonyok tényleges mérlegelése, a békés egymás mellett élés elvének elismerése alapján akarják megvalósítani. Helsinki fontos lépést jelenthet ezen az úton. Valószínű, hogy az első menetben egy hónapig tanácskoznak, tehát karácsonyig tartanak az előkészítő eszmecserék a finn fővárosban. Ezalatt kiderül majd, hogy szükség lesz-e további megbeszélésekre, vagy már most sikerül megfogalmazni a napirendet magára a konferenciára is. A szocialista országok a biztonságra való közös törekvés megerősítését, a gazdasági és a kulturális együttműködést kívánják megvitatni és elősegíteni. Az atlanti tömbhöz tartozó kormányok azonban nem tettek le arról a szándékukról, hogy ezeken a világos fogalmakon valami mást értsenek; például a kulturális együttműködésen a behatolás, lazítás valamilyen lehetőségét értik. Hosszú időn át a biztonsági értekezlet napirendjére olyan kérdéseket akartak ráerőszakolni, amelyeknek megoldására még nem értek meg a feltételek, és amelyek más, már megoldható kérdések rendezését is akadályozták volna. Ilyen volt például az ún. csapatcsökkentés kérdése. Ez nem tartozik a konferenciára, de a szocialista országok nem zárkóznak el az építő vita elől más fórumon, például a leszerelési tárgyalások keretében; lehetséges, hogy párhuzamos megbeszélésekre is sor kerülhet. A biztonság a mai Európában harci kérdés. Sikeréért meg kell küzdeni, örvendetes tény, hogy megkötötték a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződéseket, de a rendezés Csehszlovákiával késik, mert Bonn még vonakodik a müncheni paktum teljes megtagadásától, örülünk a két német állam első nemzetközi jogi érvényű megállapodásának a közlekedési egyezménynek, amely nemcsak az NDK és az NSZK közlekedését segíti elő, de a közeledést is köztük — de nem felejthetjük, hogy az alapszerződésért, az NDK és az NSZK viszonyának a szuverenitáson alapuló rendezéséért még le kell küzdeni a nyugatnémet reakció aknamunkáját. Az NSZK-beli választások éppen ezért fontosak: nehogy hivatalos állami politikává váljon ez a tagadás a szövetségi köztársaságban. A helsinki előkészítő megbeszélésekre szóló meghívók jó jelek, üdvözöljük is őket. De hogy milyen lesz a találkozó, hogyan zajlik majd le, milyen lesz a napirend, kitűzhetik-e egyáltalán a konferencia dátumát, még nem tudhatjuk. Hogy ezekre a kérdésekre menyugtató és előremutató felelet érkezzék Helsinkiből, még sokat kell csa- tázniok diplomatáinknak, még sokat kell harcolniok Európa népeinek. Rudnyánszky István NÓGRÁD - 1972. október 31., kedd bejelentéséhez hasonlóan nyugati megfigyelők ezt az újabb lépést is az amerikai „jó szándék” tüntető kinyilvánításának tartják, ugyanakkor rámutatnak, hogy a haditengerészet szóvivői nem hajlandók közelebbi adatokat közölni arról, mit is jelent valójában a korlátozó intézkedés, vontak-e ki hadihajókat a hadműveleti körzetből. Ugyancsak válasz nélkül maradt a sajtótudósítóknak az a kérdése, hogy történtek-e lépések a VDK kikötőit lezáró aknák hatástalanítására, illetve eltávolítására. VI. Pál pápa vasárnapi beszédében sürgette a vietnami béke megkötését, a tárgyalások befejezését és a békeszerződés mielőbbi aláírását. Sürgette a fegyverszünet gyors megkötését és hangoztatta, hogy a feleknek tartamok kell magukat a tárgyalásokon vállalt kötelezettségekhez. „Igazi ás igazságos békére van szükség minél előbb — jelentette ki. A Szakszervezeti Világszövetség Prágában nyilatkozatot tett közzé és ebben felszólítja .a világ szakszervezeti dolgozóit, követeljék az amerikai kormánytól a tűzszüneti megállapodás aláírását a megadott határidőn belül. A SZVSZ ismételten szolidaritásáról biztosította a vietnami, laoszi és kambodzsai népet. (MTI) Ünnepélyes fogadás Tripoliban Mint az várható volt, a palesztin fegyveresek által vasárnap reggel eltérített Luft- hansa-gép végül a terroristáknak nyílt támogatást nyújtó líbiai kormány székhelyén, Tripoliban szállt le. A két géprabló álarcot öltött és egy várakozó csukott gépkocsiban a gép leszállása után azonnal ismeretlen helyre távozott. A müncheni olimpia idején elkövetett vérengzésért felelős három terroristát a Palesztin Felszabadítási Szervezet és a líbiai kormány képviselői ünnepélyesen fogadták. Konrad Ahlers bonni kormányszóvivő az eset kapcsán visszautasította azokat az izraeli vádakat, hogy az NSZK „feltétel nélkül kapitulált” a gépeltérítő palesztínai fegyveresek előtt. (MTI) Felvétel a római repülőtérről: megérkeznek hétfőn a vasárnap elrabolt, s a végén Tripoliba vitt Lufthansa-gép utasai gy látják R5n íian Olaszország megkezdte Andreotti olasz miniszter- elnök vasárnap este hazaérkezett hatnapos szovjetunióbeli látogatásáról. Megérkezésekor nem adott nyilatkozatot. A látogatás mérlegének megvonásakor megfigyelők rámutatnak, hogy a Moszkvában aláírt szovjet—olasz dokumentum beilleszkedik abba a sorba, amelyet az 1970-ben kötött szovjet—francia és az 1971-es szovjet—kanadai megállapodás jelent (a kölcsönös konzultációk intézményesítésével), elmarad azonban a szovjet—nyugatnémet szerződés (erőszakról való lemondás) és a Nixón és Brezsnyev által aláírt „egymás mellett élési alapokmány” mögött a különböző társadalmi rendszerű országok viszonyának és együttműködésének nemzetközi jogi normákba foglalása tekintetében. Olaszország tehát nem tett egyebet most, mint hogy — kicsit késve — csatlakozott ahhoz a kelet— nyugati közeledési folyamathoz, amelyet szövetségesei már két éve megkezdték. Olasz politikai és gazdasági körökben egyébként pozitívan értékelik az együttműködésről, a két ország közötti gazdaságiműszaki kapcsolatok hosszú távú fejlesztéséről kötött jelenlegi megállapodást, amely a kölcsönös gazdasági előnyökön túl a békés egymás mellett élés tartósságát is szolgálja. Kiemelik annak jelentőségét, hogy Brezsnyev, az SZKP főtitkára, Koszigin miniszterelnökkel együtt elfogadta Andreotti meghívását olaszországi látogatásra. A megtárgyalt nemzetközi kérdéseket illetően — mutatnak rá a továbbiakban római politikai körökben — egyetértés mutatkozott a Szovjetunió és Olaszország között az európai biztonsági és együttműködési értekezlet alapelveit illetően, hasonlóképpen a közel- keleti és vietnami béke kérdésében. (MTI) Ismét támad a jobboldal A chilei reakció miután nem tudott politikai engedményeket kicsikarni- a népi egység kormányától, most kiadta a jelszót: „a márciusi, törvényhozási választások előtt meg kell dönteni Allende kormányát!” A Demokratikus Konföderáció (CODÉ), amely az egész jobboldali ellenzéket magába foglalja, úgy döntött, hogy alkotmányjogi vádat terjeszt elő a belügy-, oktatásügyi, földművelésügyi, gazdaságügyi miniszter, valamint a kormány titkára ellen. Allende elnök a jelenlegi helyzetet a következőképpen körvonalazta: „Most a nép és a kormány vívja harcát az összeesküvés és a fasizmus ellen. A külső és belső erők támadását a kormányt védelmező munkásság meghiúsítja”. A hadseregről szólva az elnök rámutatott, hogy a fegyveres erők betöltik fő feladatukat, „a törvényes úton hatalomra került kormány védelmét és támogatását”. (MTI) Jogi tanacsada HAVIBÉRESEK ÁTLAGKERESETÉNEK KISZÁMÍTÁSA K. Béláné (Balassagyarmat) havi munkabérét 1972. március 1-től száz, majd április 1- től újabb, száz forinttal emelték. Április 24-től betegállományba került, július 29-től pedig szülési szabadságát tölti. Sérelmezi. hogy a szülési szabadság idejére csupán 1533 forint szülési segélyt kap, holott már betegállományba kerülésekor 1700 forint volt a havi keresete. P. János (Szécsény) ugyancsak havibéres dolgozó, május 1-től kapott 300 forint fizetés- emelést. Június 1—14_ig betegállományban volt, majd június isitől évi rendes fizetett szabadságát töltötte. Érthetetlen előtte, miért számoltak más munkabérrel a beteg- állománya, és miért más munkabérrel a szabadsága idejére. Bár a táppénzalappal sem elégedett, de különösen sérelmezi, hogy szabadsága idejére a 30o, forint emelést teljesen figyelmen kívül hagyták. Kérdéseire mind a kifizetőhely, mind a bérelszámoló másképpen magyarázta az okot. Ügy érzi, mindkét esetben jogsérelem érte. Bár mindkét levélírónk látszólag azonos kérdésre, a távoliét idejére elszámolandó átlagbér kiszámításának a kérdésére kér választ, mégis eltérő választ kell adni a betegség és szülési szabadság idejére fizetendő térítés alapját képező átlagmunkabér, illetve a fizetett szabadság, és más címen való távoliét idejére fizetett bérek átlagának kiszámítására. A társadalombiztosítási szolgáltatások keretében kifizetésre kerülő térítéseket a 10/1968. (XII. 21.) SZOT-szabályzat alapján kiszámított átlagkereset szabályai szerint fizetik. E jogszabály értelmében a távoliét (megbetegedés, szülési szabadság megkezdése stb.) megkezdését megelőző három hónapra kifizetett keresetből állapítják meg az átlagmunkabért, függetlenül attól, hogy a távoliét tartama a harminc napot meghaladja vagy nem haladja meg K. Béláné táppénzét tehát a betegségét megelőző három hónap, vagyis március, február és január havi munkabérei alapján kiszámított 1533 forint átlagbér alapján számolták. Tekiptve, hogy táppénzes állományból került szülési szabadságra, ez az átlagbér kéne- zi a szülési szabadság idejére fizetett térítés összegét is. P. János esetében eltérő szabályok szerint kellett a táppénz alapját és a fizetett szabadságra kifizetett napi munkabér alapját kiszámítani. A táppénz alapját képező átlagbér számításánál ugyanis a fenti szabály szerint még figyelembe kellett venni a májusi magasabb munkabért is, így táppénzét a májusi magasabb és az áprilisi, illetve a márciusi munkabérek átlaga alapján fizették. A fizetett szabadság, illetve a más címen való fizetett távoliét áttagmunkabér-számítá- sának a szabályait a 7/1967. (X. 8.) MüM. sz: rendelet fentiektől eléggé eltérő módon határozza meg. Ez a jogszabály már különbséget tesz a harminc napot meg nem haladó fizetett távoliét és a harmincnapon túli fizetett távoliét között. Az előbbiek esetében az átlagkeresetet a távoliét megkezdését megelőző naptári negyedév, míg a harminc napot meghaladó távoliét esetén a távoliét megkezdését megelőző négy naptári negyedév keresete alapján kell kiszámítani. P. János levélírónk június 15-től kivett fizetett szabadságának idejére, tehát az 1972. első negyedév átlagkeresete alapján fizették ki a térítést. Mivel munkabérét csak május l_től emelték, így a májusi hónap felemelt munkabérét már nem vették figyelembe. JÁR-E HŰSÉGJUTALOM MUNKAVISZONY MEGSZŰNÉSE ESETÉN? V. Lászlóné (Mátranovák) megszakításokkal több mint 10 évet dolgozott a bányánál. A bányaművelés megszűnésével áthelyezését nem fogadta el, mert mint családanya, olyan távoli helyre már nem tudotl volna eljárni. Munkakönyvét „Munkaviszonya megszűnt’ bejegyzéssel kapta meg ugyanakkor erre hivatkozással a hűségjutalmat sem fizették ki részére. Törvényesen járt-e el munkaadója? — kérdezi levelében. A hűségjutalom, illetve nyereségrészesedés kifizetésének szabályairól lapunk előző szá. maiban már több mátranová- ki, illetve homokterenyei ól. vasónknak adtunk választ Előző válaszainkhoz hasonlóan V. Lászlónénak is csak azt tudjuk válaszolni, hogy jog. szabály szerint hűségjutalom, illetve nyereségrészesedés csak annak fizethető, aki a kifizetés idején még a vállalat alkalmazásában áll. A hűségjutalom fizetésének részletes szabályait a vállalati kollektív szerződés állapítja meg. Előfordulhat esetleg, hogy a kollektív szerződés szerint^ a bányaművelés megszűnésével más üzemhez áthelyezett dolgozók részére még kifizetik a hűségjutalmat. Olvasónkra ezt a szabályt azonban nem lehet alkalmazni, mert áthelyezését nem fogadta el, tehát munkaviszonyát megszüntette. Javasoljuk, hogy a kollektív szerződés szabályairól részletes információ végett keresse meg a szakszervezeti bizottságot, ahol a megfelelő tájékoztatást megkaphatja. Dr. j. S.
