Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

\ \ Képernyő előtt K a rrierrariácto 5 k Irodalmi színpadi napok A drégeSypalánkiak továbbjutottak ;. azaz: változatok egy té­mára. Vasárnapi jegyzetünk­ben már szó esett Leonyid Zorin remek szatírájáról, A nagy karrierről, melyet a miskolci Nemzeti Színház hibátlan előadásában élvez­hettünk a képernyőről. A mü központi figurája az az újabb kori Osztap Bender, aki ez­úttal nem elsősorban az em­beri hiszékenységre, inkább a megértésre, „szívjóságra” ala­pozza karrierjét. A hét második felében, csü­törtökön egy másik karrier- történeten is jól mulathat­tunk: Paul Armont és Leo­pold Marchand színdarabjá­nak 1934-eS filmváltozatán, Egy úr a santé-i börtönből címmel. Ez a karrierhistória azonban mondandói mélysé­gében, társadalmi érvényes­ségű tanulságaiban meg sem közelíti a zorini írói igé­nyességet, olyan kétségkívül szellemes és fordulatos komé­dia inkább, amely már bur- leszk elemekkel elegyedik, a muíatságosságot számos he­lyen éppen a meghökkentő, valószerűtlen helyzetek szol­gáltatják, s a végső kifejlet is ennek az alapozásnak meg­felelően rendeződik el. A francia komédia szélhámosa szándéka ellenére is minden­kivel jót tesz, anyagi hasznot eredményez, amiből az követ­kezik, hogy társadalma meg­ítélése szerint voltaképpen olyan makulátlan és zseniális üzletember, akire dutyi he­lyett előbb-utóbb a becsület- rend ékesítő szalagja vár. A két karriertörténet írói faj­súlyát, értékét tehát — annak ellenére, hogy mindkettő a könnyed szórakoztatás eszköze­it használja, nem lehet közös nevezőre hozni. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy az Egy úr a santé-i börtönből nagyon élvezetes másfél óra volt a képernyő előtt, s számos részletében hamisítatlan francia szelle­mességgel, a valószerűtlen helyzetekben is igényes mér­téktartással töltötte be cél­ját. Tulajdonképpen e két kar­riertörténethez számíthatjuk a péntek esti műsorból Amb­rus Zoltán elbeszélésének té­véváltozatát, A porcelánt is. Század eleji irodalmunk jelen­tős, kétségkívül méltatlanul elfeledett literátora e törté­netében nemcsak egy törté­nelmi korszak üres zsebű aranyifjainak szellemidézésé- sére vállalkozik, egy érdek- házasságba torkolló anyagi karrier szellemes vonalveze­tésű bonyodalmainak rekonst­ruálására, de .kesernyés ítél­kezésre is hősei fölött. Plasz­tikus jellemportrék adják megbízható fedezetét a kor- történeti liitelességnek, hogy a história nemcsak szórakoz­Ba'cghék mégse evakuálnak Három esztendeje immár, hogy Balogh Józsefék (a férj és feleség egyaránt pedagógus) Cserhátsurányba költöztek, ahol a tanácstól egy kétszobás, felújított lakást kaptak. A lakás, amely vályogépület volt, jól mutatott, a tanárházas­pár némi feltétellel elfogadta és beköltözött. A második-harmadik évben azonban váratlan válto­zások következtek be, amint azt hivatalosan mondani szokás, az épület állagában. A fal megrepedt, kitüremkedett, ujjnyi rések támadtak, a vakolat hullani kezdett, másutt nyirkossá vált a falfelület és ruhanemű, bútor megpenésze- dett a lakásban. A beköltözéskor meglevő hibák kijavítása is késlekedett. Amikor a helyzet már tűrhetetlenné vált, Baloghék a községi tanácshoz, személy szerint Majdán And­rás tanácselnökhöz fordultak segítségért, s hogy nagyobb nyomatékot adjanak kérésüknek, néhány hét múlva a köz­ségi vb-hez írásban is benyújtották panaszukat. (1972. má­jus 1-én!). Június 7-én sürgető levelet írtak a tanácshoz, majd a megyei tanács művelődésügyi osztályának pártfogá­sát kérték. Rövidesen mindkét helyről válasz érkezett: a ta­nács szóban közölte Baloghékkal, hogy augusztus 1-én vé­geznek a javítással és a festéssel. A megyei tanács illetékes osztályának levele szerint viszont szeptember 1-től a peda­gógus-házaspár nyugodtan taníthat. Vasárnap jártunk Cserhátsurányban, de Baloghék laká­sát még mindig a legnagyobb felfordulásban, evakuálás előtti állapotban találtuk. A bútorok és egyéb berendezé­sek a szoba közepén várják a karbantartási munkák befe­jezését. Már nemcsak augusztus 1. múlott el, de az iskola­évben is jócskán benne vagyunk, sőt Nógrád megyében az első hó is leesett, de a munka félbehagyva, és a család csak nagyon mostoha körülmények között képes felkészülni iskolai és társadalmi feladataira. Majdán András tanácsel­nök szerint a Szügyben székelő költségvetési üzem a ludas a késlekedésben, bár az üzem mentségére szolgáljon, hogy szerződtetett szobafestői elmentek. A surányi tanácselnök szerint széles e környéken nem lehet festő kisiparost ta­lálni. Szügyben Rados József tanácselnököt kerestük fel, tőle kértünk segítséget a eserhátsurányi pedagóguscsalád áldat­lan helyzetének megszüntetéséhez. Rados elvtárs közölte, hogy hozzá a eserhátsurányi tanács nem fordult segítsé­gért, bár úgy lehet azért nem. mert a költségvetési üzemmel közvetlenül egyezkedtek, minthogy az üzem műszaki ve- zetője másodállásban a eserhátsurányi tanács műszaki ellen­őre. (!). Ígéretet tett, hogy Baloghék lakásának végső rendbehozatala, történetesen kifestése ügyében azonnal in­tézkedik. Ezzel tehát úgy vehetjük, hogy a NÖGRÁD közbenjárá­sára két pedagógus energiája és idegrendszere rövidesen teljesen felszabadul a közoktatás-politikai nagy feladatok végrehajtásáfa. Bár a kérdés még mindig fennmarad: a surányi tanácsnak, hogyhogy nem jutott eszébe, hogy a szügyi szomszédok támogató segítségét kérje? <L.) Író olvasó találkozók A szécsényi Krúdy Gyula járási Könyvtár az őszi me­gyei könyvhetekre változatos programot állított össze. Ki­emelt helyet kapnak az író­olvasó találkozók, amelyekből a tervek szerint Szécsénvben kettőt, a járásban; Ludány- halásziban és Ságújfaluban egyet-egyet rendeznek. A meg­hívott írók listáján szerepel­nek: Moldova György. Ga- 1 -.mhos Iiajos, Donászi Magda és Sánta Ferenc. Ugyancsak az őszi könyvhetek nyitánya­ként a legújabb könyvekből kiállítást láthattak az érdek­lődők, természetesen vásárral egybekötve. A TIT-előadá- sok közül említésre méltó A nemzetközi könyvév és a könyv útja című előadás, amelyet a varsányiak hallhat­nak, a magyargéciek pedig a felszabadulás utáni magyar irodalommal ismerkedhetnek meg. ' 4 NOGRAD - 1972. október 24., kedd rm xf felese né lő Robinson egész ié­#> J NYÉT ELRAGADJA {« SZABADULÁS ÖRÖME. MEGMENEKÜLT, HOLOTT MA'R A HULLÁM SÍRBAN KÉPZELTE MARAT. F£L- $ ROHANNI KEZD PEL S ALA. PATTAN _____ T A'RSA/T KERESI, ^ Senki! sehol senki! MIND ODAVESZTEK, EGYEDI _ MARADTAM ÉLETBENí CsÜGCtEDES POGJA EL ■ AZT SEM TUDOM. HOVÍ- KERÜLTEM! NINCS ELEL■ MÉM! FEGYVEREM SINCS. HOGY VADASSZAK, HOGY VÉDJEM MAGAM A P£- NEVADAK.A BENNSZÜ­LÖTTEK ellen! Ml LESZ VELEM. , Csak helyeselni lehet a zsű­ri álláspontját, hogy ezt az érdekes, de léggömbként szét­pukkanó kísérletet nem enge- : dik az országos fesztivál zsű­rije elé. Az országos fesztivál nem lehet félkész vagy abszo­lút problematikus kísérletek edzőpályája, oda befejezett kí­sérleteket, kiforrott művekét kell vinni, amelyek előrelendí­tik az irodalmi színpadi moz­galmat. A különféle jelkép- rendszerek és formai újítások alkalmazásénak csak világos is érthető tartalom művészi megvalósítása esetén van és lehet létjogosultsága. S ha a balassagyarmatiak ezt az ész­revételt megszívlelik, úgy al­kothatnak absztraháló vagy abszurd előadást. hogy a mondanivaló korszerűsége sem marad el. Lakos György tat, de elgondolkodtat is. Ez összetett igényt kitűnően szol: gálta a tévéjáték együttesé­ben Ernyei Béla, Dózsa Lász­ló, Komlós Juci, Ladomerszky Margit, Gregus Zoltán, Detre Annamária és még számos ki­tűnő művészünk. A karriertörténetek után egyéb tekintetben is remek hét vége köszöntött ránk. A szombat délutáni műsorból okvetlenül meg kell említeni az Irodalmi képeskönyv vá­logatását, amely ezúttal né­hány Csehov-novella tévévál­tozatával örvendeztetett meg. Este igen kellemes szórako­zásnak bizonyult Planquette nagyoperettje, a Garasgs menyasszony igazán remekbe sikerült tévéátirata. A vers­barátoké volt Mensáros László negyedórája, melyet az elő­adóművész most a költő ha­lálának 90. évfordulóján Arany Jánosnak szentelt. A vasárnapi főműsor jelentős ré­sze ugyancsak irodalom- és művészetcentrikus volt. Ho­mérosz hőskölteménye, az Odüsszeia olasz tévéváltozatá­nak második része a feldol­gozás monumentalitásával nyűgözött le most Is, este szí­vesen voltunk vasárnapi ven­dégségben meghitt diskurzu­son, a költő-műfordító Vas István és a grafikusművész Szántó Piroska otthonában. (barna) Petőfi — átiratban Olvastam a Pajtás című népszerű úttörőlap 41. számá­ban ap Anekdoták Petőfiről című cikket, amely a nagy költő életének három kis epizódját meséli el az ifjú nemzedéknek. A harmadik történet versidézeténél azon­ban megállók, mert úgy vé­lem, nem stimmel valami: Drága, tisztelt nagyságos űrt Az ön atyja csizmadia; önnek is jobb lenne ezt a Mesterséget folytatnia. Mintha döcögnének, botla­doznának e sorok. Mintha az eredetinek gyarló átirata len­ne ez egész. Nosza, elő hát a Petőfl-kötettel. És valóban! A cikkíró ugyancsak elrugasz­kodott az eredetitől, mert íme; Nagyságos úri Kecskeméten Az ön atyja csizmadia; Jobb lett volna önnek is e Mesterséget folytatnia. — írja Petőfi. S ez azt ta­núsítja, hogy citátumok dol­gában nem ajánlatos az em lékezetre hagyatkoznia még olyan nagynevű irodalomtör. ténész professzornak serrt — mint az ez esetbeni cikk szer­zője. Különösen, ha gyerekek hez szólunk. (b. t.) Szomorú selejtező a szécsényi művelődési otthonban Nagy érdeklődés előzte meg megyei irodalmi színpadaink szécsényi bemutatkozását, ahol tudvalévőén nem kisebb do­logról döntöttek, mint, hogy ki jut el a november 10—12-i ba­lassagyarmati országos jellegű irodalmi színpadi napokra hogy ott mutassa be képessé­geit, tudását Eredetileg öt együttes, a karancslapujtői, a vanyarci, a salgótarjáni öb- lösüveggyári, a drégelypalánki és balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad részvé­telére számítottunk, két együt­tes azonban a vasárnap lezaj­lott megyei döntőből kima­radt. A lapujtőieket részben sértődés, részben a felkészülé­si idő rövidsége tartotta visz- sza, az öblösüveggyáriakná] pedig az egyik szereplő bete­gedett meg súlyosan. Az utób­biak, mint értesültünk, pótzsü- rizésen vesznek részt. Hideg zuhany S bár nem közömbös, hogy ki képviseli Balassagyarmaton, az országos fesztiválon me­gyénket, Sziécsényben közel sem nyilvánult meg olyan propaganda és érdeklődés, amit egy megyei rangú ren­dezvény joggal megérdemel. Az érdektelenség és felületes­ség azzal sem magyarázható, hogy szécsényi együttes nem lépett a zsűri elé. A közönség körében nem fejtettek ki meg­fejő n-onagandát. a szír^sd­A balassagyarmatiak komponált improvizációjából Jelenet a drégelypalánkiak műsorából ra lépő együtteseket üres és jéghideg nézőtér fogadta, mert még befűteni is elfelejtettek a nagy esemény házigazdái. A rendkívüli hideg és az üres nézőtér ridegsége ennél fogva eleve irreálissá tette a va- yarci, drégelypalánki és ba- issagyarmati fiatalok bemu- atkozását. Sohase lehettünk jiztosak abban, hogy valaki- lek a hangja a lámpaláztól, a elkészületlenségtől vagy ép­re n a vacogtató hidegtől csuk­ák-e meg. A kevés néző, akik na- Tyobbára á megye különböző ■észéből és kevésbé Szécsény- )Ő1 gyűltek össze a művelődé­si otthon színháztermében, négls nagy figyelemmel várta \ produkciókat. Az elsőként emutatkozó vanyarciakat, kik Kovács Pál „Demokrácia” :ímű összeállítását, a második­nak soros drégelypalánkiakat, ikik Pongrácz Gézáné „öre­gek futása” című Összeállítását mutatták be a dramaturgok ■endezésében. A balassagyar­mati Madách Imre Irodalmi Színpad „Átváltozások” című, ;omponált improvizációnak nevezett műsorát, amelyet Ba- ogh Tamás rendezett, különös tokzatosság övezte, amit sor- a kerülésükkel csak fokozott, logy a felkészülés idejére a közönséget is kiküldték a né­zőtérről. vözéleti tartalom Bizonyára sokan emlékez­nek még a tavalyi balassa­gyarmati irodalmi színpadi na­pok sok vihart kiváltott, szi­gorú zsürizési elvére, amikor- is nagyon színvonalas, de tar­talmatlan vagy eszmeileg té­ves előadások kerültek háttér­be a világos mondaitivalójú, politikus kompozíciókkal szemben. S mi magunk is he­lyeseltünk annak, hogy a tár­sadalmi mondanivaló, a vilá­gos tartalom elsőbbséget élve­zett, s az öncélú, formai pró­bálkozásokat is ennek jegyé­ben ítélték meg. Talán ennek is tudható be, hogy mind a vanyarci, mind a drégelypa­lánki fiatalok nagyon izgal­mas társadalmi tárgykörű ösz- szeállításokkal jelentkeztek. A vanyarciak sajnos, kissé hideg és rendezetlen módon, a de­mokrácia nagyon fontos kér­dését tűzték napirendre, kü­lönösen a vezetés és a bírálat kérdése domborodott ki eleven ütőerejével. Egyértelműbb, job­ban megkomponált és megren­dezett volt viszont a drégely­palánkiak műsora, ahol egy öreg tsz-tag és gyermekei kö­zött zajló per szakított fel ele­ven sebeket. (Végül is a zsű­ri ezt az összeállítást juttatta el a balassagyarmati fesztivál­ra megyénkből.) S akkor következett a nagy rutinú balassagyarmatiak meg­lepetése. A színpad előtti nyílt téren, homokkal beszórt terü­leten, álarcokkal és fizikai mű­szerekkel, köpenyekkel és kötéllel előkészítve, mezítláb és változatos öltözékükben kezdték el némajátékukai, amelynek keretén belül misz­tikus események zajlottak le, kikapcsolván az értelmet, viszont rendkívül érzelcmre- natóan, ha nem is sokkos, de mindenesetre pattanásig fe­szült hangulatot teremtve a nézőtéren. Azonkívül, hogy az egyik „szamuráj” megmagya­rázhatatlan kegyetlenségü luftbaUongyilkosságait a töb­biek fájdalmas felhorkanása követte, csak ez a hangulat­teremtő erő írható fel a ba­lassagyarmati kísérlet pozití­vumául. Kísérhetek nélkül 1 te tr o E regénye íyonián •la: HORVÁTH * 3011. l'/olUt: ÍROK MRL # I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents