Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

A száxndik Tálasz ürügyén Szeptember elején kezdődött el lapunkban az az új akció, amelyet így ismerhetett meg az olvasó: Kitől, mit kérdez­ne? Tessék, itt a válasz. Sok más kezdeményezésünk mel­lett lassan már kéthónapos „múltra” tekint vissza a Ki­től, mit kérdezne? A kezdet kezdetén csupán az ügyeletes riporterek partnereinek, infor­mátorainak volt meg a lehető­ség, hogy kérdést intézzenek az őket leginkább érdeklő kér­dések tisztázására. Később — mint azt olvasóink is láthat­ták — sorra jelentkeztünk válaszunkban olyan kérdések­re is felelettel, amelyeket ol­vasóink telefonon intéztek a rovat vezetőjéhez. Megnöveke­dett azoknak az olvasóinknak a száma is, akik levélben küldték el kérdéseiket, s azok­ra is a lapban adtuk meg a Választ — különös tekintettel azokra, amelyek egy község, egy vállalat, üzem, vagy egy kollektíva munkáját kívánták segíteni. Pozitív értelemben beszélhe­tünk, szólhatunk azokról a je­lenségekről, amelyek e tevé­kenységünket kísérik. Ennek kapcsán feltétlenül szólni kell azokról az emberekről, lapunk hűséges segítőtársairól, akik­től a kérdéseket és az azokra vonatkozó válaszokat kapjuk. Mint már elmondottuk, hogy telefonon és levélben egyaránt érkeznek kérdések. A vála­szokhoz pedig a telefonon szerzett információk mellett felsorakoztathatjuk a telexet, amelynek ségítségével a me­gye határain túlra is továbbí­tottunk már kérdést, és kap­tunk választ, őszintén és a kö­szönet hangján szeretnénk szólni azoknak a tevékenysé­géről is, akik közrejátszanak abban, ha nem tudunk a vá­laszadóval rögtön értekezni, kérdésünket lejegyzik és to­vábbítják a címzettnek, a vá­lasz adására illetékes vezető­nek. Befejezésül ide kívánkozik még néhány megjegyzés rova­tunk eredményeiről is. Példá­ul a karancslapujtőá ÁFÉSZ az ügyeletes riporterünket tu­dósítva, hogy 30 mázsa cement­re volna rendkívül gyorsan szükségünk az olajtározó meg­építéséhez, a kérés alig látott napvilágot, a szerkesztőség te­lefonján! már segítőtársak je­lentkeztek a megye másik csücskéből, Drégelypalánkról. Többszöri kérdés- és válasz­váltás után a napokban öröm­mel tapasztaltuk, hogy elké­szült a Tar és Nagykeresztúr közötti út kátyúzása. Elhárí­tották a balesetveszélyt a Nagymezőpuszta felé vezető úton, s még sorolhatnánk a példák sorát. Ehelyett azon­ban engedjék meg annak meg­állapítását, hogy a Kitől, mit kérdezne?, Tessék, itt a vá­lasz — mint a nevében is benne van: keresi a választ, az Igazságot, az élet rfiinden- napjai által felvetett közérde­kű problémákra, a kedves ol­vasóink által tolmácsolt kér­désekre. Eddig száz kérdésre érkezett meg a válasz. A századik vá­lasz ürügyén ennyit kívántunk elmondani.- tj ­Asszonyuk a szalag mellett Több női dolgozó és fiatal tanul Pártunk X. kongresszusa nagy figyelmet . fordított a szakszervezetek munkájára. Megállapította, hogy eredmé­nyesen dolgoznak, de változat­lanul nagy feladatuk a mun­kásosztály hatalmának védel­me, erősítése, a szocialista társadalom fejlesztése, támo­gatása, a dolgozó emberek kommunista szellemben való nevelése. A szocialista demokrácia to­vábbfejlesztése megköveteli, hogy a szakszervezetek a dol­gozókat felkészítsék feladataik végrehajtására, jogaik és köte­lességeik gyakorlására. E feladatok megvalósításá­nak egyik eszköze a szerve­zett szakszervezeti politikai oktatás. A ZIM salgótarjáni gyár­egységének szakszervezeti bi­zottsága az 1972/73-as oktatási év előkészítését nagy felelős­séggel végezte. A felkészülési Időszakban beszélgettünk a szakszervezeti tagsággal és a választott tisztségviselőkkel. A szakszervezeti bizottság tagjai és műhelybizottságaink a szer­vezés időszakában elismerésre méltó munkát végeztek. Gyárunk tíz műhelybizott­ságában a szakszervezeti poli­tikai oktatásra 1531 fő jelent­kezett. Ebben az oktatási év­ben két oktatási formát indí­tottunk. A „Társadalmunk időszerű kérdései” tanfolyamra 15 cso­portban 706 dolgozó, közte 389 férfi, 317 nő, 214 fiatal és 334 szocialista brigádtag, a „Világ- politika időszerű kérdései” tanfolyamra szintén 15 cso­portban 825 dolgozó, 426 férfi, 399 nő, 373 fiatal, és 419 szo­cialista brigádtag jelentkezett. E számokból látható, hogy a nők és a fiatalok aránya a szakszervezeti oktatásban nőtt, női dolgozóink 54 százaléka tanul. Kedvezően alakult a fiatalok aránya is, a fiatalok 51 százaléka, a szocialista bri­gádok 67 százaléka bekapcso­lódott a .szakszervezeti okta­tásba. • Molnár István, ZIM salgótarjáni gyáregysége Kulcsár József felv. Megjelent a Delta új száma A Mars és a Jupiter esetle­ges élővilága után nyomoznak világszerte az űrkutatás ed­digi eredményei alapján a csillagászok és a biológusok. Megállapításaikról és feltéte­lezéseikről részletes cikkben számol be a Delta tudomá# nyos magazin új száma. Má­sik cikkében összefoglalja az atomfizika néhány fontos tisz­tázatlan kérdését, bepillantást enged a tenger alatti régészeti kutatások, valamint az ókori csillagászati berendezések vi­lágába, Ismerteti a legújabb utasszállítórepülőgép-tipuso- kat, az új szovjet elektron - mikroszkópokat, cikket közöl a telefon jövőjéről, a köz­lekedési útvonalak biztonsági berendezéseiről, a bénult zsi- gereket villamossággal gyó­gyító új magyar orvosi be­rendezésről, új genetikai is­meretek alapján elsőként ki­tenyésztett új állatfajról, $ szines képekben mutatja be a szőnyeg szerepét a korszerű lakásokban. Delta-lexikon, számos hir, képes informá­ció, találmány és újdonság teszi teljessé a lapot, amely ezúttal is száznál több — ja­varészt színes — látványos fotót közöl. kitől, mit kérdezne? TESSÉK, ITT A VÁLÁSI Kein Lajos, az Allatfor- galmi Vállalat balassagyar­mati húsüzemének igazgató­ja kérdezi: — Lesz-e valami a Hús­ipari Tröszt által ígért re­konstrukcióból, mikorra vár­hatják, miben reménykedje­nek? A helyzet egyre válsá­gosabb. A rekonstrukció egy­re sürgősebb! Szabó Berény, az Állatfor- gaimi és Húsipari Tröszt ve­zérigazgatója válaszol telexén továbbított kérdésünkre: — Vállalataink a fejlesztési, bővítési, rekonstrukciós mun­kálataikat tervszerűen végzik az ipar, illetve a népgazda­ság érdekeivel összhangban, a rendelkezésre álló beruházási fedezet által meghatározott ütemben. A Pest—Nógrád megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Válla­lat váci és balassagyarmati gyáregysége a IV. ötéves terv Időszakában a termelési szint tartására hivatott, ennek megfelelően bővítési, vagy re­konstrukciós munkák elvégzé­se a tervidőszakban nem sze­repel. A döntést legutóbb a vál­lalat korszerűsített, IV. ötéves műszaki-fejlesztési tervének tárgyalásán, az 1972. május 18-án felvett emlékeztetőben rögzítettük. A tárgyaláson részt vett a vállalat központi főmérnöke, főkönyvelője, be­ruházási » főosztályvezetője, akik az aláírt emlékeztetőt megkapták. A szinttartó termelési fel­adatok ellátásához szükséges fejlesztéseket Balassagyarma­ton is biztosítjuk. 1971-ben elkészült az új transzformá­torállomáshoz, folyik az új ka­zánház építése, melyet még ez évben befejeznek és üzem­be helyeznek. Az állatátvételt iparági szinten 1973-ban be­vezetjük. Ennek feltéletett Balassagyarmaton Is meg kell teremteni a vágócsarnoki ma­gaspálya átépítésével, mérle­gek beszerelésével. Erre a költségfedezetet megadjuk. Géczi Imre, az MKM balas­sagyarmati szabadvezetékek gyárának igazgatója kérdezi a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek igazgatójától: — Jelenleg Miskolcról szál­lítják gyárunkban a horgany­zott acélhuzalt. A kohászati üzemek fejlesztésé során nem nyílik-e lehetőség arra, hogy a horganyzott■ acélhuzalt Sal­gótarjánból szállítanák Balas­sagyarmatra? Antal Gyula, a kohászati üzemek igazgatója válaszol: — Kedvező választ adni sajnos, nem tudunk. A profil- me'gosztás miatt ugyanis az elkövetkezendő időszakban is csak az alacsony szilárdságú horganyzott huzalokat gyárt­hatjuk. A magas szilárdságú huzalokat, tehát a horganyzott acélhuzalt a jövőben is a di­ósgyőri „December 4.” huzal­mű állítja elő.- tj ­Krugosor — Látóhatár Qroszul: Krugozor, magya­rul: Látóhatár a címe a Szov­jetunióban megjelenő és ná­lunk is kapható ifjúsági lap­nak, vagy inkább hangos új­ságnak. Áz elbeszélések, ver­sek, riportok, színházi tudósí­tások mellett ugyanis hat da­rab hanglemezt is tartalmaz. Ezeken a lemezeken a leg­népszerűbb külföldi slágere­ken kívül sok kuriózum • is hallható; például Tolsztoj, Gorkij egy-egy nyilatkozata, a Szovjet Rádió első szünet­jele, az első bemondók hang­ja, a nemzetközi kommunista vezetők nyilatkozata. Az ér­dekes. színes lap megyénk né­hány könyvtárában már meg­található, de egyéni megren­delésre is postázzák. A Kru­gozor, miután orosz nyelven készül, kiválóan alkalmas a nyelvtanulásra, nyelvgyakorlás­ra. Szóval, érdemes olvasni, hallgatni 1 Gimnazisták a Hosszúhegyen A pásztói és a prievidzai gimnázium tanárait és tanu­lóit évek óta szoros, baráti szálak kötik össze. A napok­ban a pásztóiak meghívására a prievidzai gimnáziumból száz tanuló érkezett, hogy magyar barátaikkal együtt részt vegyenek a hosszúhe­gyi szüreten. Az összesen 230 főből álló csoport október 22- én indult el Hosszúhegyre. A múlt évi közös akcióhoz hasonlóan az idén is sor ke­rül a munka mellett kultu­rális és sportvetélkedőre. A pásztóiak csoportját a legjobb tanulókból és a legjobb kol­lektívákból válogatták össze. A többi tanuló a helyi téesz- ben segít a betakarítási mun­kálatokban : a kukoricatörés- jen. A Szputnyik új száma Az orvostudomány hosszú időn át szinte tehetetlenül állt szemben az egyik legsú­lyosabb betegséggel, az ízü­leti gyulladással. A sebészek kísérletei is kudarcot vallot­tak. Az ötvenes évek köze­pe táján, az akkor harminc­esztendős Konsztantyin Szi- vas Szovjet orvos, aki ma a moszkvai Központi Sebészeti és Orthopédiai Intézet pro­fesszora, foglalkozni kezdett ezzel a problémával. Belső protézist javasolt a súlyos gyulladástól megtámadott Ízü­letek pótlására, s ezért nyu­gaton csakhamar „az ízüle­ti gyulladás orosz Edisoná- nák” nevezték. A Szputnyik októberi számában „Ne ne­vezzenek Edisonnak” című cikkében Szívás professzor módszeréről és iskolájáról ol­vashatunk. Hírt ad a folyóirat arról, hogy egy fiatal grúz csilla­gász új csillagot fedezett fel, elkalauzol 2500 méter ma­gasságban a Pamir hegység egy különös botanikus kert­jébe, ahol egy év alatt há­rom métert nő a fiatal tölgy, egy tő paradicsomról pedig 11,5 kg piros, ízletes termést szüretelnek. Elvezeti az ol­vasóit a folyóirat a Vosztok úszótámaszpontra, amely a halászat szervezésében úttö­rőként szerepel. Fogalkozik az októberi szám kultúrával és művészettel is. Érdekes írás számol be arról, hogy a szovjet képzőművésze­ti múzeumok első számú prob­lémája a látogatottság növe­kedése, az ú.n. „látogatási rob­banás”, elkalandozhat az ol­vasó Ásztapovóban, ahol Lev Tolsztoj meghalt, s gyönyör­ködhet a Moszkva közelében levő Redoszkino község mes­terei által készített miniatúrák élénk színeiben. Nem feled­kezik meg a folyóirat a sakk­rajongókról sem. A sportro­vat az újfajta bokszkesztyű be­vezetése körüli vitával fog­lalkozik, s felteszi a kérdést; „az új kesztyű változtat-e az ökölvíváson?” A Szputnyik könyvespolca folytatja a kilencedik szám­ban elkezdett útleírást arról az ősi kereskedőútról, amely a mai Litvánia, Belorusszia és Ukrajna területén húzódik, S végül: megismerkedhet­nek a Szovjatunió kulturális életének újdonságaival az ol­vasók. Mecsek-alji ciprusok A Mecsek-aljai védett fek­vésű kertekben négy gyönyö­rű ciprusra bukkant dr. Vörös László Zsigmond botanikus, a pécsi Tanárképző Főiskola ta­nára. A szakirodalom eddig csak egy szabadon élő valódi ciprustövet tartott számon ha­zánkban. A pécsi fák korát 30 évre becsülik, ami e fajta ese­tében csecsemőkornak számít, hiszen a példányai a kétezer évet is'megérik. „Kétféle boldogság" Irodalmi presszó Balassagyarmaton Papp János előadói estje különleges helyet foglal el a balassagyarmati irodalmi presszó eddigi életében. Mű­sorának első részében a római császárságnak azt a ko­rát választotta bemutatásra, amikor a történelem leghír- hedtebb zsarnokai éltek: Tiberius, Caligula, Claudius és Néró. Kevésbé ismert latin drámából szerkesztett Papp János közel ötvenperces műsorát. Caligulát Papp János alakította minden díszlet és eszköz nélkül. Magányosan állt ki, és végig egyedül játszotta el minden idegszálá­val éreztetve a bomlott agyú, beteges lelkű császár fi­guráját. Hátborzongatóan érzékeltette a helyzetet a sö­tét tónusú, olykor idegfeszítő magnózene és a hangsza­lagról recitáló szereplők hangja (Papp János egykori színművészeti főiskolás társai). A hűséges szerető, a síró Cezonia, a szép halált megverselő költők sora, Seneca sztoizmusa, és a pusztító magányt kereső Caligula mind­mind hozzájárultak az este emelkedett atmoszférájához. Papp János gondosan bontotta ki a tragédiát: a zsarnok­tól való félelemről, a létbizonytalanságról árulkodtak a dialógusok, de arról is, hogy voltak bátrak is, akik lá­zadtak az élet örömeit, a legszentebb emberi kapcsolato­kat tagadó embertelen uralkodók ellen. A műsor második része már oldottabb volt. Az el­múlást az élet vidámabb hangjai váltották fel. Az antik drámát a modem líra. Shakespeare szohettjeit József Attila legszebb szerelmes verseit tolmácsolta Papp Já­nos, nagyon rokonszenvesen. Sose volt teátrális, a hang­ja sem volt fülsértő, amikor vívódott, szorongott, gyilkos parancsokat osztogatott. A „Kétféle boldogságról” a műsor után beszélgettünk Papp Jánossal. Elmondta, hogy az első résszel, mint ön­álló műsorral is szerepelt már Szegeden, Miskolcon, Egerben, Debrecenben és még vagy harminc helyen. Maga szerkesztette az egész műsort. A versek egymásra építésével, a képek sorába Iktatott versidézetekkel, az egyes szituációk megkomponálósával, a zenei aláfestésével Papp János nagyon újszerű és nagyon érdekes műsort mondhat magáénak. Színházi szerepelnek a száma sem kevés, ha azt vesszük, hogy három éve végzett a Szín- művészeti Főiskolán, Búcsúzóul szerényen megjegyezte: — Lassan csak megjön a hírnév is,.. Biztos lehet benne Papp János, mert amilyen szerény, olyan tehetséges is, amilyen csendes, olyan szívós is. Elekes Éva

Next

/
Thumbnails
Contents