Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

Ü ItifrKíMigsyoB? nem G^si^i ss!oli«infia A TÁRSADALMI tulajdon védelméről tárgyalt a nógrádi szénbányáik párt-végrehajtóbi­zottsága. A jelentés részlete­sen foglalkozott azokkal az in­tézkedésekkel, amelyek erősí­tették a társadalmi tulajdon védelmét. A vállalat üzemei­nél csaknek 280 aktíva foglal­kozik a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos fel­adatokkal. Munkájuk értékelé­se rendszeres. Az üzemi #árt- és szakszervezeti szervek is állandóan napirenden tartják ezt a kérdést és szinte alig van olyan rendezvény, ame­lyen ne szerepelne a társadal­mi tulajdon védelme. A javu­lás ellenére még igen sok a tennivaló és elsősorban szem­léletbeli változást kellene elér­ni. Az általános javulás mellett a legtöbb gond még ma is a felhagyási üzemnél és a kfste- renyei építési üzemnél van. A felhagyás alatt levő aknáknál a Gyulai osztályozónál a nem megfelelő őrzés miatt loptak el nagyabb mennyiségű kisvasúti sínt, vörösrézkábelt, bronz- és egyéb anyagokat. A kistere- nyel építést üzem raktárából is több mint 10 ezer foriait ér­tékű vörösrézanyagot loptak el. Itt fordult elő több eset­ben, hogy hulladékanyagot vettek és többszörös értékben szállítottak el más anyagot, fenyőfűrészárut. A szállítóle­velek bizonyítékai alapjául olyan helyekre is szállítottak ettől az üzemtől építési anya­got és nyílászáró szerkezete­ket, ahol a vállalat semmilyen termelőtevékenységet nem folytat. Az év folyamán 32 esetben történt lopás. Ezek között sze­repel villanymotor, kézi vil­lanyfúró gép, szivattyú, vas­anyag és még elszámolási csekk is. A fegyelemmel is sok baj van. Az előző években elma­radt a felelősségre vonás. Ta­valy 130, az idén hét hónap alatt több mint 190 embert vontak fegyelmileg felelősség­re. A fizikai dolgozók fegye­lemsértésével most már álta­lában rendszeresen foglalkoz­nak. Nem kielégítő azonban több vezető állású műszaki és adminisztratív dolgozó munká­ja. Hiányzik az ellenőrzés, a beszámoltatás. Gyakoriak a munkaidő alatti névnapok, a magánügyek intézésé miatti távoliét. Tapasztalható egyes üzemeknél, hogy amikor a ve­zető, vagy helyettese távol van, a kisebb beosztásúak is el­hagyják a munkahelyet. Olyan is előfordult a kisterenyei épí­tési üzem külső munkahelyein, hogy fizetéskor két órával előbb abbahagyták a munkát. Az említett példák is bizo­nyítják, hogy az erőfeszítések ellenére sem sikerült elérni az elvárható eredményeket a vál­lalat vagyonának védelmében. Ennek egyik oka, hogy még ma sem talált kellő megértés­re, hogy az önállóbb munka mellett nagyobb felelősség há­rul a vállalat, az üzemek első számú és középszintű vezetői­re. A társadalmi tulajdon vé­delme nemcsak rendészeti, rendőri feladat, hanem vala­mennyi vezető kötelessége. Aligha lehet változást elérni, ha a káresetek kivizsgálását, bejelentését elmulasztják, a felelősségre vonástól eltekinte­nek. A vezető a gondjaira bí­zott vagyonért, anyagokért egyszemélyben felelős. Ezzel ellentétes, hogy egyes helye­ken üzemi tulajdonban levő ■anyagokat elajándékoznak, áron alul értékesítenek. Erre is több példát említettek a párt-végrebajtóbizottság ülé­sén. A TÁRSADALMI tulajdon megóvásában a bizonylatolás­nak igen jelentős szerepe van. Egységes bizonylati rendszer van a vállalatnál, de az ellen­őrzések tanulsága szerint azt gyakran megsértik. Feltétlenül rendet kellene teremteni a bi­zonylati fegyelemben Is. A vállalat gazdálkodását je­lentősen befolyásolják a ter­melés folyamán keletkezett károk. Az acéltámhiány, va­gonállás miatti kötbér, SZTK- bírság, géprongálás, szerszám­hiány, termelési selejt. Ez négy év alatt több mint 19 millió forint kár. Bár a terme­lés csökkent, ennek arányában nem csökkennek a károk. Az okok rendszeres elemzése, a felelősségre vonás a legtöbb esetben elmarad. A szubjektív okok mellett még más tényezők is kedve­zőtlenül hatnak, A Bzénterme- lés. mellett kialakított mellék­tevékenység kockázatvállalást is követelt. Az egyes termékek gyártását a gazdaságtalanság miatt meg kellett szüntetni. Ebből fakadóan növekedett az elfekvő készlet. A tárolási vi­szonyok sem megfelelőek min­denütt és ebből is származott már kár. A felhagyott bánya­üzemeknél a nagy mennyiségű anyag őrzését esetenként mun­kásőrökkel voltak kénytelenek biztosítani. Az eddig elmondottakból kö­vetkezik: igen sok feladat van a nógrádi szénbányáknál azért, hogy javuljon a társadalmi tulajdon védelme. A végrehaj­tó bizottság az egyik legfon­tosabb tennivalóként a veze­tői felelősség erősítését hatá­rozta meg. A megelőző mun­ka fokozását, a felületesség, hanyagság, gondatlanság sür­gős megszüntetését. Szükséges­nek tartják a feltárt hibák megszüntetése érdekében a gazdasági vezetés soronkívüli intézkedését. A gazdasági ve­zetők következetesen érvénye­sítsék azt az elvet, hogy egyet­len társadalmi tulajdon elleni cselekmény se maradjon in­tézkedés és eljárás nélkül. — A PÄRT- és társadalmi szervek segítségével az eddi­gieknél szélesebb alapokra kell helyezni a társadalmi tu­lajdon védelmét. Ezzel kapcso­latban részletesen is meghatá­rozták a pártszervezetek fel­adatait. Csak közös összefo­gással érhető el a szemlélet- változás, mely szerint a köz­vagyon nem Csáki szalmája. B. J. A% emberért semmi sem drága... — Ha valaki azt kérdezi tő­lem, hogy milyen funkciót töl­tök be a pártban, egyszerűen tudok válaszolni. Azt mon­dom, hogy propagandista va­gyok, állandó jelleggel. — Így summázza véleményét kérdé­semre Pék Tibor, a Mótrasze- lei Általános Iskola igazgató ja. — Azt is hozzáteszem, hogy ezt a munkát, a hőskor szaktól ma is végzem, teljesen pártmunkában, társadalmi ala­pon. , Először meglepett Pék Tibor véleménye. Amikor azonban mélyebben belemerültünk a beszélgetésbe, sok minden vi­lágos lett előttem. — Ugyan Pápán születtem a feleségem Is, de ezerkilenc százötvennégytől Nógrádbai élek. Harminckilenc éves va gyök, s minden szál ide kö ehhez a megyéhez. Tanftom nevelem a nógrádi emberek- gyermekeit az iskola padjai között. Pártmunkában pedig a marxizmussal, leninizmus- sal ismertem meg a felnőt­teket, hogy segítsem politikai tisztánlátásukat. Nem fárad­ság ez. Azokért az emberek­ért, ahonnét magam is szár­mazom, semmi sem drága... Pék Tibor most Kazáron vezeti a marxista—leninista esti középiskolát. De hosszú volt az az út, amíg idáig ju­tott. Amikor 1955-ben a párt­ba való felvételét kérte, s a tagság el is fogadta, azonnal úgy döntött: legtöbbet akkor tud tenni az alapszervezetben, ha a propagandista szerepét vállalja magára. Végigjárta ezt a létrát. Vezetett téli tan­folyamokat. Előadásokat tar­tott az időszerű kérdések tan­folyamán. Szilaspogonyban kezdte, Cered-Tótújfalun, Mátraszelén keresztül Kazáron folytatja. — Már tizenkét éve annak, hogy a mátraszelei iskola igazgatója vagyok. Az igazga­tói, nevelői beosztást teljesen összeegyeztethetőnek tartom a propagandista tevékenységgel. Az is jóleső érzés hogy né­ha olyan ember is tagja a tanfolyamnak, akit évekkel ezelőtt még az iskola padjai között neveltem, tanítottam. Ha összeszámolom, akkor a tizenhét év alatt több mint félezer embert oktattam a marxizmus—leninizmus igaz­ságára. Most már második éve, hogy az esti középiskolát vezetem Kazáron, jelenleg huszonnégy hallgatóm van. Egyik héten előadás van, az előadó mindig más, a másik héten osztályíoglallcozás, amit én vezetek. A hallgatók na­gyobb része a rtyolc általános iskolát végezte el. Az életkor is húsz és negyven év között van. Ez azt is jelenti, hogy feltétlen a differenciált okta­tásra kell törekedni. Differen­ciáltan azért is, mert a hall­gatók zöme fizikai munkás, /de van közöttük pedagógus és alkalmazott is. A két év feltétlen sok ta­pasztalattal járt már Pék Ti­bor számára, aki a marxista— leninista esti középiskola sal­gótarjáni járási tanszékének is a tagja. Erről így szól: — Központi tematika szerint állítjuk össze a középiskola anyagát. Itt az a cél, hogy a hallgató a tankönyv, az ol­vasmány után az életből ve­gye a példáit, s úgy tanuljon gondolkodni. A vizsgánál is azt tartom fontosnak, hogy a hallgató már ne a tankönyv­ből vizsgázzon, hanem az élet­hez, a saját munkahelyéhez kösse a tanultakat. Mások által is jónak tartott vezetési módszert alkalmaz Pék Tibor. A hallgatók között foglal helyet, a kötetlen be- ./élgetéses módszert szereti egjobban. Úgy fogalmazott, uogy ezzel a módszerrel is a hallgatók gátlásait oldja fel. Ha pedig egy-egy hallgató oem érti az előadás anyagát, 'hkor összefüggéseiben meg­ismétli az előadást, vagy egy .épzettebb hallgatót kér fel íz összefoglalásra. A vitát •sak ezután kezdi el, akkor, mikor már tudja, hogy negteremtette a kapcsolatot aallgatóival. — A vitában arra törek­szünk, hogy egymást meg­győzzék a helyes nézetről. Mert azt tartjuk, hogy itt nem­csak hallgatni, hanem .tanul­ni is kell... És, hogy mi szá­momra a legkedvesebb ellen­szolgáltatás? A mosolygós ar­cok, amit aprópénzre nem le­het felváltani... Hiszen ezek az emeberek, a hallgatók nem­csak az anyaggal, hanem ön­magukkal is küzdenek, hi­szen a munkatársak előtt is ki kell állni, magyarázni, bi­zonyítani az igazságot, a he­lyes szemléletet. — Mint a tanfolyam veze­tője, milyen célt határozott meg a maga számára is? — Számomra igen fontos, hogy a hallgató az esti közép­iskolában tanultakat elsősor­ban a munkahelyén és az életben hasznosítsa. A másik az. hogy a tanulást ne sza­kítsa meg, hanem magasabb szinten, az esti egyetemen folytassa. Van egy harmadik is. Mégpedig az, hogy a hall­gatók egy része később maga is tanfolyamvezető legyen egy-egy oktatási formán. Az idő, ugye, felettünk is eljár... Somogyvári László Felkészülés közben I '-y lénk, cselekvésre ösztönző beszélgetés, eszmecsere indult meg az elmúlt he­tekben pedagógusaink körében. Meg­kezdődött a KB június 15-i határozatának mélyebb tanulmányozása, értelmezése, a végrehajtására vajó felkészülés. A KB alapos elemzés után hosszabb táv­ra meghatározta közoktatásunk továbbfej­lesztésének feladatait. A fő irányok és fela­datok kijelölésekor a szocializmus magasabb szinten történő építésének, a tudomány és a technika fejlődésének szükségleteiből in­dult ki. Az előttünk álló feladatok megkö­vetelik, hogy a mai gyermekeket önálló, tevékeny, alkotó emberekké neveljük. Erő­sítsük azonosulásukat társadalmi céljaink­kal, nemes eszményeinkkel, világnézetünkkel. A munka szeretetére neveljük őket, arra, hogy az élethivatás helyes megválasztása alapján megtalálják a munkában boldogulá­suk útját, tehetségük kibontakozásának le­hetőségét, a közösség iránti kötelesség tel­jesítésének römét. Egész társadalmunk érde­ke, hogy az egyéni képességek — a történel­mileg adott lehetőségek keretén belül — minél szabadabban bontakozzanak ki, hi­szen társadalmi fejlődésünk üteme az érte odaadóan munkálkodók számának és mű­veltségének növekedésével arányosan gyor­sul. A tudományos-technikai fejlődés gyorsuló üteme is új követelményeket támaszt az ok­tatás iránt. Az iskolának olyan embereket kell kibocsátania, akik képesek lépést tar­tani ezzel a fejlődéssel, s alkalmazkodni tudnak a termelés, a technika változó igé­nyeihez. Az iskola ma már nem vállalkoz­hat arra, hogy mindent megtanítson a gyer­meknek, amire felnőtt korában esetleg szük­sége lehet. A tudományos ismeretek már felhalmozott és gyorsan bővülő hatalmas mennyisége mellett ez lehetetlen. A reális cél az lehet, hogy az oktatás rakja le a mű­veltség szilárd alapjait, amelyeket az egyé­ni élet során tovább lehet építeni, tanítson meg az önálló ismeretszerzésre, gondolkodás­ra, ébresszen érdeklődést, belső igényt az ön­művelés, a továbbképzés, a művelődés iránt. Oktatásügyünk továbbfejlesztésekor figye­lembe vesszük a jövő már érzékelhető köve­telményeit, de nem szakadunk el a jelen realitásaitól. Olyan célokat tűzünk ki, ame­lyeknek a megvalósításához megvannak, il­letve a következő évek során fokozatosan megteremthetők a feltételek. A döntés előkészítése során sok javaslat hangzott el. Közöttük olyanok is, amelyek a távoli jövőbe tekintve a kötelező általános is­kolai képzés 9—10 osztályra való felemelését tartották a közvetlen feladatnak. A megfon­tolt elemzés azonban a látványos megoldá­sok mellőzését eredményezte. A KB úgy ítélte meg a helyzetet, hogy közoktatás- ügyünk fejlesztésében nem a szervezeti, mennyiségi változások a legsürgetőbbek. A jelenlegi szervezeti keretek között is vannak még jelentős tartalékaink. A to­vábbfejlesztés fő iránya az oktatás-ne­velés tartalmának, minőségének haté­konyságának javítása, színvonalának eme­lése. Erőfeszítéseinket elsősorban az al­sófokú oktatásra (az általános iskola és az óvoda), valamint a szakmunkásképzésre kon­centráljuk, mert ezek játsszák a döntő szere­pet a tömegek műveltségének magasabb szin­tű és szilárd megalapozásában, a szocialista életformára való felkészítésben, a rendsze­res művelődés igényének kialakításában. Az oktatás minőségének javítása szükségessé te­szi az iskola belső életének fejlesztését, az oktatás módszereinek korszerűsítését, sze­mélyi és anyagi feltételeinek javítását. A megyében megkezdődött eszmecserék, aktívaértekezletek első tapasztalatai azt ta­núsítják, hogy a KB határozatai egyetértésre találnak a pedagógusok körében. Helyeslik a megjelölt fő irányokat és célokat, felelősség­gel vállalják a magasabb követelményeket támasztó feladatokat, igénylik az irányító szervek következetességét a végrehajtásban, bíznak az iskolai munka feltételeinek foko­zatos javulásában. A párt határozata az is­kola, a pedagógus munkájának társadalmi fontosságát tükrözi. Az elmúlt években ered­ményes intézkedések történtek élet- és mun­kakörülményeik javítására. Mindez jogos optimizmussal tölti el megyénk pedagógusai­nak nagy többségét a jövőt illetően. A fő célokkal való egyetértés természete­sen nem ment fel a részletek elmélyült és pontos tisztázásának kötelezettsége alól. Ezt annál inkább meg kell tennünk, mert csak ennek során válik világossá, hogy sok meg- gyökeresedett szokást, előítéletet, rutinná vált gyakorlatot kell leküzdenünk a közösen vállalt feladatok megvalósításáért. Az oktatás minőségének, hatékonyságá­nak javítása eredményeként olyan ismere­teket kívánunk nyújtani a tanulóknak, ame­lyeket magabiztosan tudnak alkalmazni is. A színvonalat nem a minél több formális, leckeszerű ismeret mechanikus felidézésében, hanem a gondolkodás és alkalmazás képes­ségében látjuk. Ezért a szinvonal emelése érdekében elkerülhetetlenül szükséges a tanulók túlterhelésének csökkentése. Ebben kétségtelenül fontos szerepet játszanak a ter­vezett tanterv- és tananyag-módosító köz­ponti intézkedések. Ezek azonban önmaguk­ban nem oldják meg a problémát. Van mit tenni ezen a téren minden iskolában he­lyileg is a tanári és szülői szemlélet for- riiálásában, az oktatás módszereinek, a ta­nulók aktivitásának fejlesztésében. A túl­terhelés csökkentésének fontos tényezője az iskola olyan légköre, amely biztosíthatja, hogy a tanuló szorongás és félelem nélkül, belső érdeklődéssel és ambícióval sajátítsa el a tananyagot. Az oktatásnak jobban kell építenie a ta­nulók egyéni adottságaira, segítenie egyéni képességeik, tehetségük kifejlesztését. Az egységes műveltségi alapokat uniformizálás nélkül, differenciált pedagógiai munkával képes hatékonyan lerakni az Iskola, tágabb teret engedve a tanulók egyéni érdeklődésé­nek, azt fejlesztve, erősítve bennük, amihez valóban legnagyobb a tehetségük. Mindez nagyobb figyelmet igényel a gyermekek sze­mélyisége iránt, őszintébb és rendszeresebb véleménycserét szülők és nevelők között, a pályairányítási munka, a pályaválasztáshoz nyújtott tanácsadás valamennyi érdekeltet átfogó rendszerének hatékony működtetését. És természetesen az értékrendben ma még meglevő torzulások fokozatos leküzdését, hogy ne kényszerüljön a gyermekek nem kis há­nyada adottságaitól és hajlamaitól idegen is­kolatípusokba, pályákra nem megalapozott szülői ambíciók vagy hamis presztízsszem­pontok miatt. A differenciált pedagógiai munka bonyolultabb, nehezebb feladatot je­lent a nevelők számára, különösen azokon a helyeken, ahol a tanulók jelentékeny része súlyos szociális hátrányokkal lépi át az is­kola kapuját .(cigánygyermekek). Mindez bi­zonnyal napirendre tűzi egyes régi nézetek, beidegződések felülvizsgálatának, a módsze­rek továbbfejlesztésének, az iskolai munka- feltételek javításának szükségességét. Az oktatás-nevelés minőségének javítása csak az iskola belső életének fejlesztésével valósítható meg. A nevelői, szülői, tanulói közösségek öntevékenységének fokozása a kitűzött célok megvalósításának egyik döntő feltétele. Pedagógusaink munkájukkal, köz­életi tevékenységükkel, az ifjúsági mozga-, lom, a közművelődés irányításával és szer-1 vezésével sokszor bizonyították az elmúlt években felelősségérzetüket, a szocializmus melletti elkötelezettségüket, érettségüket a döntésekben való részvételre. Nagyobb szere­pet kell adni ennek a felelősségnek, kezde­ményezésnek, aktivitásnak az iskolai élet kérdéseinek megoldásában. Erősíteni kíván­juk a demokratizmust az iskolában, a tan­testületben is. A demokratikus formák és módszerek fejlesztése az oktatás-nevelés mi­nőségének javulását hivatott szolgálni. Ennek nélkülözhetetlen feltétele az iskolai rend és fegyelem. A demokratizmus az Iskolában sem jelenthet rendetlenséget, fegyelmezet­lenséget, vég nélküli terméketlen vitákat. Megnő a szerepe és a felelőssége a munka irányításában, a közösségi élet szervezésében az Iskola egyszemélyi felelős vezetőjének, az igazgatónak. Hozzáértésük, határozottságuk, a nevelői-sztilői-tanulói közösségekre való egyre erőteljesebb támaszkodásuk, a helyi társadalmi szervezetekkel és termelőegy­ségekkel való erősödő kapcsolatuk biztosítja igazgatóink többsége számára a megérde­melt tekintélyt. A KB-határozat hosszú évekre szóló prog­ramot ad a közoktatás fejlesztése számára. Megvalósításán kitartóan és következetesen kell munkálkodniuk mindazoknak, akik fe­lelősnek érzik magukat gyermekeinkért, if­júságunkért, jövőnkért. A hosszú távú nagy munkára most folyik a felkészülés. Október 25-én a megyei pártbizottság tárgyalja meg közoktatás-politikánk megyei feladatait. En­nek alapján dolgozzák ki a következő években az alsó és középfokú oktatási háló­zat megyei fejlesztési terveit az V. és VI. ötéves terv időszakára. A távlati feladatokat nem lehet egy nekifutásra megoldani, az ezekhez szükséges anyagi és személyi felté­telek megteremtéséhez több éves tervszerű munkára van szükség. Á IV. ötéves terv ok­tatásügyi beruházásai jelentősen javítanak az anyagi, tárgyi feltételeken, különösen az óvodai nevelés, a szakmunkásképzés, a kol­légiumi elhelyezés és a főiskolai oktatás te­rületén. Megtakarításainkból, többletbevéte­leinkből terven felül is biztosítunk eszközö­ket az oktatási feltételek javítására. A jó­váhagyott tervet jelentősen meghaladó mér­tékben azonban csak a következő tervidő­szakban számíthatunk a fejlesztési lehetősé­gek kibővülésére, a nemzeti jövedelemből való nagyobb arányú részesedésnek meg­felelően. A határozat végrehajtásához szükséges központi, állami intézkedéseket folyamato­san kidolgozzák. N em szabad azonban a határozatban foglalt feladatok megvalósításával ki­zárólag a felső utasításokra, a min­den igényt kielégítő anyagi-tárgyi feltételek megteremtésére várni. Számos olyan helyi tennivaló van, amelyhez azonnal hozzá kell látni. A további aktívaértekezletek, párt­testületi ülések, a nevelőtestületi értekezle­tek során, a végrehajtásra való felkészülés­kor, a távlati feladatok mellett, a helyi kö­rülmények és gondok elemzése alapján meg kell határoznunk a közvetlen tennivalókat is. Támaszkodva az erősödő társadalmi érdek­lődésre, segítőkészségre, a pedagógusok kö­rében megnyilvánuló egyetértésre és tettre készségre, mindenütt ki kell alakítani a KB- határozat szellemében a cselekvés helyi programját, és haladéktalanul hozzá kell látni annak megvalósításához. Ehhez nyúj­tanak segítséget folytatódó beszélgetéseink, eszmecseréink a végrehajtást gátló szemléleti akadályok feltárásával, a határozat egységes értelmezésének biztosításával. DR. BOROS SÁNDOR A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents