Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

Különhintón a híró meg a híróné — NEM SOKAN dolgozunk itthon, az alapszervezetből összesen csak öten. A nap nagy részét másutt töltik a fiatalok, s úgy látom, hogy nem kötődnek erős szálakkal haza, Diósjenőre. Van olyan tapasztalatom, hogy szórakoz- ami az újdonság erejével hatott készülünk, szeretnénk, ha aa egyik nagy erősségünk, a lá- a program. Azt nyok tánccsoportja lenne, érdemes ilyeneket — Az az igazság, hogy nem kedő után megkérdeztem egy fiút, hogy érezte magát, hogy tetszett mondta. máskor is csinálni, lekötötte őt, meg a többieket is, s egy panaszkodhatunk, sok segítsé- sereg olyan dolgot hallottak, * ' get kapunk a falutól. Van szép klubunk, s rendszeresen ni is szívesen eljárna^ a köz- rájuk. Szinte melegem lett ^utalják^ a néhány^ ezer^ fo­ségből. Szeretném, ha jobban hazatartanának, itt találnák hiába csináljuk, meg a társaságukat, a műve- gyerekeknek, tődési, szórakozási lehetősége­ket. az örömtől... Akkor hát nem­tetszik a — Nem azért mondom ezt, hogy piros pontot szerezzek magamnak, hogy úgy ismer­jenek, mint aki minden lé­ben kanál, és hogy jó statisz­tikákat csinálhassak. Az a lényeg, hogy olyan programo­kat adjon a gyerekeknek a KISZ- amiből műveltséget kutatómunkát végeztünk. Fel­— MINDEN szerdán klub- foglalkozásokat tartunk. A kultúrral közözesen előadásso­rozatot indítottunk el. Az elő­adások is a legkülönfélébb té­mákról szólnak, hogy min­denki megtalálja köztük a nekivalót. rintos anyagi támogatást is. Ezért most már nekünk is kell valamit mutatni. Társadalmi munkázunk, és ami a legfon­tosabb : minden feladatunkat igyekszünk úgy megoldani, hogy annak semmi híja ne le­gyen. Ez a politikai oktatá­sokra épp úgy vonatkozik, mint a táncos, játékos progra­mokra. — KORÁBBAN az volt itta — Legutóbb meg valóságos gyakorlat hogy minden mun­ka a KISZ-titkar nyakába szereznek, megtanulnak min­denütt nyitott szemmel járni, a dolgokat úgy értékelni, aho­gyan kell. Kapjanak itthon olyan pluszt, amit máshol nem kaphatnak. Azt hiszem, jutottunk is már egy kicsit előre. Abból gondolom, hogy olyan fiatalok is eljönnek már például politikai oktatásra, akik korábban a klubban csak a magnót kapcsolták be, s ez tökéletesen elég is volt nekik. kerestük a faluban az örege­ket, s a régi szüreti mulat­ságokról kérdeztük őket. Az ő emlékeik alapján szervez­tük meg a szüreti felvonulást. Két szekeret „megtöltöttünk” lányokkal, különhintón ment a bíró meg a bíróné. Volt do­bos is. A falu több pontján szakadt. Amióta én látom el ezt a tisztet, van segítségem. A szervezetben mindenkinek megvan a maga külön fela­data, amit csinál. Jómagam világéletemben ténykedtem az ifjúsági mozgalomban, ez a megálltunk, a dobos megverte „titkárság” már az eddigiek a dobot, és tréfás mondóké- egyenes folytatása. Egyébként kát kiáltoztunk. Azt mondták idén végeztem a rétsági gim- az öregek is, igazán korhű volt. — Űjabban szellemi vetél- —A legújabb ténykedésünk kedőket is rendezünk. Sokféle az, hogy tánccsoportot alaki- kérdést szedünk össze, de tunk a KISZ-es lányokból, nem törekszünk túlságosan közösen a VILTÉSZ alapszer- magas szintre. Legalábbis vezetével. Harmincketten le- egyelőre nem. Az egyik vetél- szünk. Kulturális szemlére náziumban. (A beszélő: Tóth Irén, a diósjenői _KISZ-szervezet tit­kára. a községi tanács igazga­tási előadója.) Lejegyezte: Szendi Márta Emlékezés Dérynére A közelmúltban emlékezett az ország az első magyar operaénekesnő — Déryné Széppataká Róza halálának századik évfordulóján -*■ küz­delmes életére, sikerekben gazdag művészi pályafutásá­ra. A televízió, a rádió, va­lamint az újságok bensősé­ges szeretetet és tiszteletet su­gárzó műsoraikkal rótták le kegyeletüket kora legnépsze­rűbb művésznagysága előtt. Az évforduló közelsége és Toinay Klári. Kossuth-díjas színművésznőnk rádióban el­hangzott Dérynére-emlékezése juttatta eszembe, hogy éppen ezekben a napokban, 137 év­vel ezelőtt, 1835. október 18— 19—20-án a megyeháza ava­tásának háromnapos ünnepén Balassagyarmat vendége volt Déryné Széppataki Róza is. Ez az évforduló teszi tehát időszerűvé itt is a megemlé­kezést. A történet felidézésé­re pedig az 1835. évi Hon­művész 89—90—91. számai ad­nak hiteles alapot, amelyek részletesen közlik a „Balassa- Gyarmatni örömünnep” leírá­sát. E megemlékezés — főleg kultúrtörténeti — érdekességei közül itt csupán azokat mon­dom el, amelyek Déryné sze­replését idézik: „Ugyan ezen estén vevénk részt a’ megye státusai által ide különösen meghívott mis- kolczi magyar színész társa­ság által a’ megyének ideig- leni teremében adatott 5 fel- vonásos mulatságos vitézi színdarabban. Ezen inneplés- re meg vaiának híva kedvelt Dérynénk, Bartha, és Telepi urak is, a’ budai színész tár­saságnak előkelőbb tagjai;’’ A közönségről ezt írja: „Nézőink a’ sáros idő, és egy pengő forintos bemenetdíj (!) daczára is elegen voltak; de még se tölté be a’ nézöter- met. A’ darab melly adatott, volt „bárson czipő.” Az említett mű Metta sze­repét „Dérynénk” alakította. Érdemes felfigyelni arra, hogy a korabeli tudósító a művész­nő nevének leírásakor legtöbb esetben a „Dérynénk” alakot alkalmazta. Bizony ez sok mindent elárul! Az első szám befejezése után íme a kritika: „Dérynénk szerettető, öröm- teljes, magaviseleté a’ néző­ket »éljen!« először »bra­vo!« — később »helyes« ki­áltásokra gerjeszté.” Az ünnep második napján, ményeiről a krónikás — em­„október 19-én” —, amelyen Nógrád megyén kívül megje­lentek: Pest, Heves, Gömör, Borsod, Zólyom és Hont szomszédmegyék küldöttei is — folytatódott az előadás: „Ebéd után nem sok időre adatott a’ színész társaság által mulatságos tánczczal, szavalással elegy énekes idő­töltés. 3 szakaszban: Első szakaszban 1) Párisi János­lítsük meg nevét is: Vértesi — csupán ennyit közöl: „Színészeink a »szerelem-fél­tés áldozatját« adták és a táncmulatság, mint tegnap bérmentesjegyek kiosztása mellett ismételtetett.” Egy dologban azonban biz­tosak lehetünk. Abban, hogy a „Balassa-Gyarmathi őröm- ünnep”-et — a szépet és kul­ból Dérynénk magány dalja túrát igénylő közönség részé­igen derék volt. Második sza- re — teljessé és íelejthetet- kaszban: Eliza és Claudióból lenné Déryné tette. — hármas dal Déryné, Klára, és Latabár által. Ezen utó­sónál hibázott a’ férjfias hang. 3) Portiéi némából Déryné magánydalja tapso­kat és éljent! aratott.” Halálának 100. évfordulóján Jászberény küldöttsége és Miskolc közönsége koszorú­kat, virágokat helyezett el az Avas aljában pihenő, és örök álmait alvó művésznő sírjá- Mint mindenütt az ország- ra. Mi, a sikeres balassagyar- ban, amerre járt, nagy sikert may szereplésének 137. évfor- aratott Déryné, Balassagyar- , .... ..... . ...... maton is. Zúgott a taps, har- dulojan e történet rövid fel­sogott az „éljen!” felkiáltás, a idézésével adózunk Déryné „helyes” és a „bravó!”. De emlékének, Széppataki Róza volt egy kivétel is. A máso- emberi nagyságánaki és cso_ dik szakasz 5. száma, amely­ről mivel igen hosszú volt, s már a korábban is említett „férfias hang híjában levő partner — nyilvánvaló indisz- ponáltsága miatt is — a tudó­sító röviden ezt írja: „Andronicóból kettős dal: Déryné, és Latabár által — már meg is untuk.” Majd így folytatja: „és hogy a’ sok szép is unal­mat szerez, magok is elis­merték színészeink;” Nyilván a műsor összeállí­tói nem vették figyelembe a gyakorlat által bizonyított' fenti igazságot. így a szerep­lők a helyszínen voltak kény­telenek műsoraikon változtat­ni és a program szerinti újabb kettős helyett: „Szállási Lajos úr divatos magyar tánczával lépe fel, s a’ tapsok közötti ismételtetés volt jutalma köz tetszést nyert derék tánczosunknak.” E remek magyartánc után ismét Déryné lépett a közön­ség elé. „Minka magány dalja, mely- lyet Dérynénk gyönyörű vál­tozásokkal zengett-el »he- lyes«-lésre méltatott.” Üjabb siker, és „Dérynénk” meghódította a balassagyar­matiak szivét is. Nagy kár. hogy a 3. nap művészeti ese­dálatos művészetének. Kmetty Kálmán UuU Ádám apánk és gyermekei A Táncsics Kiadó gondo­zásában immár második ki­adásban jelent meg az ame­rikai Roark Bradford „Ádám apánk és gyermekei” című munkája, amely tulajdonkép­pen két könyv egybeolvasz­tása, mert ebben láttak nap­világot „Az öreg Dávid király és a filiszteus legények” című kötet kis elbeszlései is. Már a kötetcímek is jel­zik. hogy itt bibliai történe­tekkel találkozik az olvasó, olyan írásokkal tehát, ame­lyek az O- és Űjtestamentum- ban fogalmazódtak meg. Ma­napság egyre többen varrnak, akik azt vallják, hogy a Biblia anyagát valamilyen formában tanítani kellene a ma emberével is. Egyrészt, mert ezek tulajdonképpen az emberiség történetének egy- korszakát vetitik elénk és függetlenül vallási célzatuk­tól. nagyon sokat elárulnak a kor gazdasági, egészségügyi, szellemi életéről is. Másrészt szegények, az elnyomottak igazságáért harcoljanak. A mű alcíme „Mesék azok­ról az időkről, amikor a,z Űr még úgy járta a földet, mint akármelyik más embere” — már utal arra. hogy itt az Ür, aki ugyan fehér ember, de mégsem az a mindenek felett álló hatalmasság, akit csak hódolat illet meg. A történeteket át- meg átszövő anakronizmusok is világossá teszik a szerző mondanivaló­jának maiságát. zik magukat arra, hogy min­den bűnt és bűnöst ‘ kiirtsa­nak a földről, az Űr lehűti lelkesedésüket. Ha minden bűnöst megmentettek akkor „nektek púk nem lesz miről prédikálnotok”. Ha senki sem lenne rossz, nem lenne érde­mes jónak se lenini, mert sen­ki se venné észre a dolgot. ..Bizony mondom nektek, mi­kor megteremtettem a Sátánt, hogy az megteremthesse a bűnt, tudtam, mit teszek.” A könyvet átszövi a mai így a teremtés mítoszánál amerikai törvényekre való hi- Adám „megalkotása” után az Űr azért tartja szükségesnek a nő megteremtését, egyedülálló férfiakat használhat a farmon. „Az ilyenek egész éjjel nők után vatkozások sora. A választási törvények faji megkülönböz- mert tetést célzó paragrafusaivá! nem Egyiptom . történeténél' talál­kozunk, a „veszélyes és gya­nús egyénekre” vonatkozó szaladgálnak, és amikor itt a cikkelyekkel a prédikátorokat reggel, álmosak a munkához”, sújtják stb. Majd a bűnbeesés és a kiű­zetés után arról olvashatunk, hogy Ádám apánk az áradás elleni védőgáton próbál mun­kát kapni napi hat centért. Ha az emberek bűnbe es­a Biblia ismeretének hiányá- , .„ , „ __... ... b an sok-sok irodalmi alkotás nek a seriffel fenyegetik okét es ha mar ez sem segít, ak­ielk-éprendszere, célzásai ért­hetetlenek az olvasónak, ha nem Ismeri ezeket a „szent" történeteket. Nos Roark Bradford bibliai történeteiből elsősorban nem az ókori világot, hanem a mai Amerika életének egy részét ismerheti meg az ol­vasó. Szerzőnk 1896-ben született az amerikai Tennessee ál­lamban, bírói családból. Apja ültetvényén és meglehetősen kalandos élete folyamán volt alkalma megismerni a nége­rek gondolat- és érzésvilágát. Tapasztalni kellett azt is, hogy az elnyomott négerek­nek szinte évszázadokon ke­resztül egyetlen szellemi táp­láléka a Biblia volt. S mert az irodalom a lélék tükre, nem csodálkozhatunk, ha a . nyomorúságos körülmények roastrozassal A négerek mindenütt a rö- vidébbet húzzák és ezt szin­te természetesnek is tartják. Bálám nem győzheti le az el­lenséget. hisz1 a fehérek ott vereséget szenvedtek, az Űr a legkisebbre összezsugoro­dott kukoricakenyérrel gon­kor az Űr csodás tettekkel doskodik néger tanítványá­igyekszik javítani. így törté' aik ez Bábel idejében is, ami­kor a káromkodás már olyan méreteket ölt, hogy ezt nem lehet elviselni. Ábrahám úgy gondolja, hogy az Űr néma­sággal bünteti az embereket Nem ez történik, mert a né­mák „jelekkel is káromkod­nak, ha kell”, ezért vala­mennyiből külföldit csinált akik nem értették meg egy­más káromkodását, ezért a torony építését abbahagyták és elmentek Európába, ma is ott élnek különböző országok­ban. A jó szamaritánusról szóló példabeszéd a harcrakész ta­nítványok leszerelésére szol­gál. Az Űr a hébereket és tanítványait állandó, kemény igyekszik fel­között élő, uraiknak kémé- aőatuk véghezvitelére alkal­massá tenni. Am amikor a nyen dolgozó négerek a ke­gyes történeteket saját kép­zeletük szerint átgyúrták, prédikátoraik modernizálták, s akárcsak a valódi népköl­tészeti alkotások, sajátosan továbbformálódtak. Bradford könyvei bőven áradó humoruk mellett azért lehetnek népszerűek, mert becsületes, haladó szellemű írások. Nem az a szándéka, hogy profanizálja a bibliai történeteket. hanem, hogy azok aktualizálásuk révén megtelhessenek szociális tar­talommal és egyértelműen a tanítványok alkalmasnak ér­ről. amikor a fehérek aszta­lára sült húst és fehér ke­nyeret varázsol. S így szinte már természetesnek tartjuk, hogy az egyház alapítása so­rán Démás, a néger lesz az, aki az Űr elé cipeli azt a hatalmas sziklát, amelyből ő ugyan sorsa jobbrafordulá- sát reméli, de az Űr csak ar­ra tartja alkalmasnak, hogy arra a néger a minden idők­re fennmaradó templomot fel- épithesse. Leo Taxii „Szórakoztató Biblia” című könyve óta az „Ádám apánk és gyermekei” az a mű, amely a legjobb szolgálatot teheti ateista pro­pagandánknak, de egyúttal az amerikai négerek politikai harcának is segítője. Gazda­gon áradó humora miatt is ajánljuk az olvasók figyelmé­be. Csukly László A hét könyvei EUROPA. Dickens, Charles: Bűnözés Amerikában. — Esz- Örökösök. — Dumas, Alexand- tétikai kislexikon. MAGVE- re: Bragelonne vicomte, vagy Tö. Kazimir Károly: A nép­tíz évvel később: — Fühmann, művelő színház. — Kovács Franz: Oidipusz király és más Endre: Népek országútján. elbeszélések. — Grusas, Juo- Válogatott tanulmányok. — zas: Leány, galambokkal. El­beszélések. — Hammett Da- shiell: A cingár feltaláló. Bűn­ügyi regény. GONDOLAT. Eg­ri Viktor: Égő föld. Regény. KOSSUTH. NóGRÁD - 1972. október 15., vasárnap Ne Félj TŐLÜK. Xl/RV. Fia VELD. HOO.Y &74MULH4lt Reineck, Karlheinz: Ki ölte meg Isolde Cavaltinit? Bűn­ügyi regény. — Thiery Árpád: Művelt oroszlánok. Elbeszélé­sek. SZÉPIRODALMI. Gergely , Sándor: Pereg a dob. Regény. Clark, Ramsey: Hegedűs Géza: Valló Bonifác történetei. Elbeszélések. — Homérosz: Odüsszeia. — Sza­bó Pál: Nyugtalan élet. Máso­dik könyv. ZRÍNYI. Godó Ág­nes: Magyarok a jugoszláv népfelszabadító háborúban. — Michalski, Henryk: Az atom­háború első száz órája. Újabb táncos- győzelem született Három C osztályos táncos­párt tarthatnak már nyilván ezentúl Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. Az itt működő társasági táncklub új okta­tója Filla Edéné lett. Tavasz óta lelkes tanulás és élénk klubélet folyik a művelődési házban. Kimagasló sikerek is tükrözik ezt a di­cséretes tevékenységet. C ka­tegóriás minősítést (ez a leg­magasabb) nyert két pár, sőt a harmadik győzelmi minősí­tés is megszületett a napok­ban Budapesten, a Radnóti Miklós Művelődési Házban megrendezett területi társas­táncversenyen, ahol Doro­gi István és neje C kategó­riás pár lettek. Ugyanakkor középdöntőbe jutott Legény tmre és Vaszelka Mária is, akik szintén a balassagyar­mati táncklub jó hírét öregbí­tették. — kés -»

Next

/
Thumbnails
Contents