Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

Jó a termés, gond az elhelyezés A Gabona felvásárló és -fel­dolgozó Vállalatnál még át­menetileg sem csökkent a munka. Nagyüzem van. A kö­zelmúltban fejezték be a gabona felvásárlását, raktáro­zását és máris a kukorica be­takarítására fordították min­den figyelmüket. Érthető ez. mert az előző évekhez viszo­nyítva 20 százalékkal nagyobb termés felvásárlására számí­tanak. A termelőszövetkeze­tekben az elmúlt héten már teljes erővel megkezdték a kukorica betakarítását. A ter­mést szállítják az átvevőm.- lyekre, hogy a korábban meg­kötött szerződés értelmében átadják a vállalatnak. To­vábbra is gond a magas ned­vességtartalom. A kukorica termése a becs­léseknek megfelelően alakult az idén. Janák Sándor, a Ga­bonafelvásárló és -feldolgozó Vállalat megyei igazgatója úgy nyilatkozott, hogy az elő­ző évi 800 vagon terméssel szemben az idén 1200 vagon termésre számítottak májusi morzsoltban. A legutóbbi fel­mérések szerint viszont már 1500 vagon termésről kell gondoskodniuk. Ezért pót- zerződéseket is kötöttek a ter­melőüzemekkel a kukorica átvételére, A termésbetakarítással járó legnagyobb gond a magas ned­vességtartalom, valamint a nagy mennyiségű termés meg­nyugtató módon való elhe­lyezése. A vállalat mindent megtesz annak érdekében, hogy egyetlen kiló kukoric; se menjen veszendőbe. A leg­utóbbi intézkedés szerint 180 vagon kukoricát — májusi morzsoltban — kalodós rend­szerű szabadtéri tárolóban helyeznek el. Több termelő- szövetkezettel és állami gaz­dasággal megegyeztek bértáro­lásra. Ilyen alapon 800 vagon kukorica elhelyezéséről gon­doskodnak. Igen hasznos lett volna, ha a termelőszövetke­zetek élnek az állam által nyújtott lehetőséggel és kuko­ricatárolókat építettek volna. Erre még most is lehetőség van, tehát használják azt ki. A felvásárlóvállalat arra kényszerül a nagy mennyi­ségű termés átvétele érdeké­ben, hogy szabadtéren Is tá­roljon tengerit. Ezt saját ha­táskörében oldja meg. Egyéb­ként az üzemel Pásztón, Szé- csényben, Magyarnándorban rendelkezésre állnak a kuko­ricaátvételre. Ezeken kívül természetesen más kijelölt he­lyeken is teljes a készenlét a kukorica fogadására. Ezt a készenlétet az is magyarázza, hogy a kedvezőre fordult idő­járás hatására megyeszerte meggyorsult a kukorica beta­karítása. A felvásárlással egy időben teljes ütemben folyik a ter­f \ t ; r 14 1 •'/ ■ • ;■:> A gépsk mellett a kézi törésre is szükség van, hogy mielőbb betakarításra kerüljön a termés més szárítása. A ' víztartalom eléri a 32—36 százalékot. A szárítóüzemek teljes kapaci­tással dolgoznak. Munkaide­jük huszonnégy óra, kapaci­tásuk napi 14—15 vagon. Maximálisan kihasználják a gépeket, mégis hasznos lenne, ha a szárítóberendezésekkel rendelkező üzemek is mun­kába állnának és bérben vál­lalnának szárítóval nem ren­delkezők részére kukoricaszá­rítást. Erre követendő példák is vannak a megyében. Ér- sekvadkerten, Tolmácson, Diósjenőn, Litkén a termelő- szövetkezetekben, Magyarnén- dorban és Pásztón az állami gazdaságokban végeznek ku­koricaszárítást. Jó a kukoricatermésünk az Idén, de csak akkor érték, ha maradéktalanul betakarítják, tárolják. Erre kell most nagy figyelmet fordítani. Követeink a nagyvilágban MADE IN HUNGARY fel­irattal látják el és a világ egyre több országába jutnak el a salgótarjáni üzemek, gyá­rak exportképes termékei, öregbítve a salgótarjáni mun­kások és műszaki dolgozók szakmai hozzáértését, hírne­vét. Az erkölcsi elismerés mellett anyagilag is érdekünk, hogy gyáraink, vállalataink termeléséből minél több ter­mék, gyártmány találjon kül­földi megrendelőre. A megyei párt-végrehajtó­bizottság legutóbbi ülésén a salgótarjáni városi párt-veg- rehajtóbizottság előterjesztésé­ben tárgyalta a város üzemei­nek exporttevékenységét. A városi bizottság vizsgálata so­rán arra volt kíváncsi, mi­ként lehetne tovább növelni az exportáruk arányát. A kérdés ilyen értelmű meg­fogalmazását az exportáló üzemek kényszerítették ki. Ugyanis négy év alatt — a mai gazdasági irányítási rend­szer bevezetésétől számolva — az értékesítés 101,5 százalék­kal növekedett. Az elmúlt év végén a város exportra dolgo­zó üzemei, gyárai 631 millió forint értékű árut szállítottak közvetlenül a külföldi piacok­ra. E dinamikus fejlődést segí­tette eiő a választék bővítése, az új termékek megjelenése. Ösztönzőleg hatottak az ér­vényben levő külkereskedelmi, közgazdasági szabályozók. sAlem keii komolyan eenni Ne is csodálkozzanak rajta, hogy már nem tudom komolyan venni azokat a nemes, ho­ni vetélkedőket, amelyek azzal végződnek, hogy a legjobbak között kisorsolnak egy sze­mélygépkocsit. No, meg egy rakás kisebb- nagyobb tartós használati cikket, televíziót, hűtőszekrényt, nercbundát, kalucsnit és sár­ga pitykegombot. Tessék csak belegondolni, mi mindennel lehet manapság gépkocsihoz jutni, többek kö­zött még becsületes, rendes munkával is. Ott van mindjárt a Volán-nál az az udvariassá­gi verseny. Aik betartja a KRESZ előírásait, nem üt el senkit, még véletlenül se pofozza fel az utasokat, mert mint hallhatták, erre már volt példa, szóval, aki udvariasan és szabályosan közlekedik, az dicsérő lapot kap. Aztán azok között, akik a legtöbb dicsérő lappal rendelkeznek, jutalmul kisorsoják azt a bizonyos Zsigulit. ...Lehet nyerni gépkocsit hulladékgyűjtéssel, a beadott hulladék hivatalos ellenértékén fe­lül, aztán nyereménybetétkönyvvel, ami vi­szont nem kamatozik. Legutóbb meg már ar­ról értesültem a rádióból, hogy valamelyik fogyasztási szövetkezet is nyerő lapokkal ked­veskedik a vásárlóinak, ha kétszáz forintnál többet hagynak az üzletben. És mit gondol-: nak, mit lehet nyerni náluk? Hét, igen köny- nyű volt kitalálni, bizony személygépkocsit. Ügy látszik, játékos nemzet vagyunk. Nem lehetetlen, hogy maholnap egy sor olyan do­loggal is autóhoz juthatunk, amiről ma még álmodni sem mernénk. A pékek például ab­ban versenghetnének, hogy kitől származik a legkevesebb keletien, sületlen kenyér. Az el­ső díj: Zsiguli gépkocsi. Sorsolhatnának továbbá autót azok között, akik nem késnek el a munkahelyükről, sőt, netán még valamicske munkát is végeznek. Egyes autószerelők között, akik viszonylag rendesen megjavítják a rájuk bízott masinát, s legfeljebb egy-egy alkatrészt „emelnek ki” belőle, ha még nincsen, hadd legyen ko­csijuk, amibe ezeket rögtön bele is szerelhe­tik. Legyen vetélkedő a csalódott szerelme­seknek, fiataloknak, öregeknek, szőkéknek, fe­ketéknek és barnáknak. Persze, azt is el tudnám képzelni, hogy a nyereménytárgyakra szánt összegből pél­dául emelik a legjobb gépkocsivezetők fize­tését. Talán a hulladékgyűjtésen is többet len­dítenének a magasabb átvételi árak, a keres­kedelemben a Zsigulinál jobb hatással lenné­nek a forgalomra a szolidabb árak, a vonzó szolgáltatások, a nagyobb választék, az ud­varias és gyors kiszolgálás. Arról nem is beszélve, hogy csak azért mégse kellene gépkocsit adni, mert valaki egyszerűen rendesen dolgozik. Hát bírja azt a Togliattiban felépült autógyár? —is Szerepe volt ebben a meg­valósult üzemi rekonstrukci­óknak, üzemi fejlesztésnek, ameiynek során jelentősen nőtt a termelési kapacitás, emelkedett a technikai szín­vonal, s ez a jobb minőségű termékek előállítását tette le­hetővé. Az export növelésére szorította üzemeinket a belső piac túlértékeléséből adódó kapacitáskihasználatlanság Is. Ennek gazdaságos lekötését csax nagyobb sorozatokkal, il­letve magasabb értéket kép­viselő termékek gyártásával tudták biztosítani. Kedvezően alakultak a kon­junkturális lehetőségek, s ezt megfelelő piaci munkával jól ki ís használták. Ily módon jutottak többletbevételhez a vállalatok. A Salgótarjáni Ko­hászati Üzerr-'kben a beveze­tőben említett időszak alatt az ötvözetlen acélszalagoknál 25, az edzett acélszalagoknál 44 százalékos áremelekedés következett be. Hasonló ten­dencia tapasztalható az öb­lös- és síküveggyár termékei­nek külföldi értékesítésénél. Ezzel egyidejűleg növekedett a szerződéses fegyelem, a határ­idők betartása. Jótékonyan hatottak a szem­léletben végbement egészsé­ges változások is. A gazdasági vezetők, szakemberek többsé­ge, a munkások nagy része Is­meri az exporttevékenység népgazdasági, vállalati jelen­tőségét, ugyanakkor a fejlő- -i v- egyik fontos tényezőjének okin ti. Emellett fokozódott az igény a technikai, műszaki vívmányok megismerésére és alkalmazására. Egyre inkább létjogosultságot nyer az a fel­fogás, hogy a versenyképesség alapja a minőség javítása, a műszaki fejlesztés és az ön­költség csökkentése. VÉGÜL, DE nem utolsósor­ban a pártszervek és -alap- szervezetek Is hozzájárultak a dinamikusan fejlődő export- tevékenységhez. Gazdaságirá­nyító és -ellenőrző tevékeny­ségük során olyan határoza­tokat hoztak, amelynek meg­valósításával elhárították az akadályokat a továbbfejlődés útjából. Agitációs és propa­gandamunkájuk eredménye­ként ma már az exportter­melés fontossága jelentős he­lyet foglal el a dolgozók munkaverseny-mozgalmában, a DH-mozgalomban és a szoci­alista brigádvállalásokban. Milyen jelenségek zavarták az előrehaladást? Az export- termelés fejlődése sajnos nem mindig és minden területen egyenletes. Viszonylag mérsé­kelt az előrehaladás a szocia­lista országokkal. Nem fejlő­dött eléggé dinamikusan a termékek minősége, néhány gyártmány kivételével nem tudjuk elérni a gazdaságos sorozatnagyságot, magasak a ráfordítások, gyáraink erősén ki vannak téve a piaci hatá­soknak, az öblösüveggyár ki­vételével nincs hagyományos, márkás termékünk, nem fejlő­dik kellően a piackutató te­vékenység. A tájékoztatás hi­ánya miatt sokszor káros szemléletek alakulnak ki. Ja­vítani kellene az exporttevé­kenységet irányító és a mű­szaki apparátus kapcsolatát, érdekeltté kell tenni az ex­portra dolgozó termelésirányí­tókat és a munkásokat a iobb minőségben és a gazdaságos­ságban. A városi pártbizottság úgy látja, hogy az ipari üzemek továbbfejlődése egyre inkább a nemzetközi munkamegosz­tásban való részvétel függ­vényévé válik. Ez a feliseme- rás a technikai, technológiai színvonal gyorsabb emelésé­re, az előnyös kooperációkra és licencvásárlásokra ösztön­zi a vállalatokat. Legfontosabb feladatként je­lölte meg a népgazdasági szint elér-4-ft, mind mennyiségben, mind gazdaságosságban. Ez­ért a fő figyelmet a Központi Bizottság 1971. december és a Politikai Bizottság 1971. októ­beri határozatában foglaltak végrehajtására kell összponto­sítani. Fontos még, hogy az üzemek a jövőben jobban számoljanak az előre nem lát­ható változásokkal, s képesek legyenek a belső mechaniz­musok tökéletesítése révén kiküszöbölni a nem várt za- való körülményeket. Az exportra termelő üzemek pártszervei, alapszervezetei se. gítsenek abban, hogy a politi­kai munka nyomán az export a népgazdaság életében betöl­tött helyének megfelelő szere­pet kapjon. Ügyeljenek arra, hogy a vállalatok kereskede­lempolitikai koncepciói meg­feleljenek a népgazdasági ér­dekeknek, összhangban le­gyenek a lehetőségekkel. Szükséges, hogy növekedjék az etjportbrigádok száma, az ex­porttermelés megfelelő helyet kapjon a különböző termelési mozgalmakban. A MEGNÖVEKEDETT fel­adatok elvégzésére a város üze­mel, vállalatai képesek, mert rendelkeznek a szükséges mű­szaki feltételekkel, azokkal a szakmunkásokkal, műszakiak­kal, akiknek tudása, szorgal­ma, alkotókészsége révén to­vább növekedhet a világban a megyénkből származó Made in Hungary jelzéssel ellátott exporképes áruk mennyisége. S ez olyan elismerés, amely több vonatkozásban is előnyös számunkra. V. K. Mélyből a felszínre szinte ember a ka­ranessági egyesített ter­melőszövetkezet elnöke, Bene József. Ezt azért bocsátottam előre, mert amikor tudomásá­ra hoztam, hogy a megye dol­gozóinak beszámolok életük alakulásáról, határozottan til­takozott ellene. Mélyen gon­dolkodott, hogy megindokolja álláspontját. — En nem tartom helyes­nek. Az idén sem tudtuk hely­rehozni veszteségeinket. Sajnos, így van. Azért is becsülöm ezt az embert, mert meg sem kísérelte szépíteni a valóságot. A gondjaikról be­szélt, amelyből bőségesen ki­jutott nekik. A szécsényj já­rás egyik legnagyobb termelő­szövetkezett üzeméről van szó. Három község: Ságújfalu, Ka- ran.csság, Szalmatercs három, ezer hektár földjének hasznot hozó műveléséről és arról a több száz emberről, akiknek a közös gazdaságban végzett munka biztosítja a megélhe­tést. Méghozzá olyan, színvo­nalon, amilyen eredménnyel gazdálkodik a termelőszövet­kezet. Karancőságon több eszten­dőre visszamenőleg veszteség­gel zárták a gazdasági évet. Húsbavágó dolog ez, mert ilyen esetben a tagok a fizeté­süknek nyolcvan százalékát kapják kézhez. A vezetőkkel szemben még jutalomelvonás, sál is szigorítja ezt a törvényt. De ezeknél is kellemetlenebb az erkölcsi hatás: bizottság vizsgálja felül munkájukat, amely meghatározza, hogy a következő gazdasági évben hogyan dolgozzanak. A pénzt, amit kapnak, csak a megen­gedett célokra használhatják fel. Egyszóval: nem dicsőség veszteséges termelőszövetke­zetben leírni. Az ő esetükben különleges a helyzet. Nem a jelenlegi ve­zetőtestület tevékenysége alatt kezdődött a tsz gazdasági hely­zetének romlása. Örökölték az előző vezetőktől és amit örö­költek, nem tagadhatták meg. Az teszi egészen különlegessé a helyzetüket, hogy a tagság meg nem mondta ki az utol­só szót: a régi elnököt nem váltatta le, -Bénát viszont még nem választotta meg, hanem megbízta a gazdaság vezetésé­vel. Azt várják, hogy bizonyít­sa be, Igenis Karancsságon le­het eredményesen gazdálkod­ni. Ennek a vezetőtestilletnek kellett az idén a szanálási bi­zottság határozata szerint irá­nyítani a tsz gazdálkodását, Elsősorban is rendezni a fez- tagok és -alkalmazottak létszá­mát. Sok embert, aki felesle­ges volt, vagy fegyelmezetle­nül végezte munkáját, . elbo­csátottak, Nem voltak tekin­tettel senkire. Az Irányítás­ban, adminisztrációban múlt esztendő márciusában dolgozó harminckét ember helyett ez év májusától huszonöt dolgo­zik, vállalva a hiányos lét­számból eredő többletmunkát, Elbocsátottak P, G. traktorost ts, mert semmibe vette a veze­tőség intézkedéseit, nem tar­totta be a munkafegyelem megszilárdítására hozott hatá­rozatokat, A szanálási bizott­ság megjelölte részükre a ter­melési szerkezetet iá. Három­ezer hektárról van szó. A ter­mőterület 48—50 százalékán gabonát, 20—21 százalékán ku­koricát, 25—26 százalékán pe­dig pillangós takarmányt ter­meszthettek. A másik ágazat az állattenyésztés, amelynek alárendelték a növényter­mesztést. Az okmányok hűséges igazo- lól annak, hogy a tsz vezető­sége a törvény iránti nagy tisztelettel kezdte meg az idei gazdasági évet. Még az év kö­zépén is olyan biztató kilátá­saik voltak, hogy a legpesszi­mistább szakember véleménye szerint is egyenlegbe tudták volna hozni a gazdaságukat. Átlagban 16 mázsán felüli ga­bonára számítottak. Egyes dű­lőkben húsz mázsára is. Saj­nos, az időjárás újabb veszte­ségbe taszította a karancssági egyesített termelőszövetkeze­tet. Ugyanis a gabonánál elszen­vedett millió forintot megha­ladó veszteségüket nincs ere- )Ük pótolni. Nem is szólva arról, hogy a bérgazdálkodás­ban előírt takarékoskodást is éppen a gabona miatt jelentős pénzösszeggel túllépték. Ennek a realitása: az aratás idejére beköszöntött időjárás az addig száz holdra kijelölt kézika- szálási tervüket pontosan 746 holdra módosította, A gabona lekaszálásáért, utána kombájn­nal való elcsépléséért közel félmillió forintot fizettek ki, Párttitkárok, vezetőségi tagok előtt félreérthetetlenül kijelen­tette az elnök: — Két lehetőségünk volt. Veszni hagyjuk a gabonát, vagy betakarítjuk. Betakarították, de a terve­zett tizenhat mázsa helyett ti­zet holdanként. Ez a megmá­síthatatlan valóság szinte egekig feszíti az emberek ide­geit. Csak néhány szót kell váltani például Erdélyi Jó­zseffel, a karancssági üzem­egység vezetőjével, rögtön fel­tűnik ez. Az elnök mondta; — Túlhajszolt, mint, ahogy mindenki, hogy történjen itt valami... Nincs szégyenkeznivalójuk. Amit tehettek, megtették, sziv- vel-lélekikel. Ez tagokra, veze­tőkre egyaránt vonatkozik. A kukoricatermésük meghaladja májusi morzsoltban holdan­ként a húsz mázsát. A tejter­melést a tehenenként! évi 1409 literről, hét-nyölc forint elő­állítási költségről a második fél évre, öt-hat forintra szorí­tották, a mennyiséget pedig 2200 literre emelték. Jelenleg szántanak, vetnek, nappal Is, éjszaka is, és keresik azt az utat, amely az eredményes gazdálkodáshoz vezeti ezt a megyei viszonylatban is je­lentős termelőszövetkezeti üze­met. Ha valaki azt gondolja, hogy zavartalanul dolgozhatnak, akik a közösség ügyét szívü­kön viselve dolgozni akarnak, nagyon tévednek. Elsősorban Is szinte kerékkötőként fékezi munkájukat, hogy nincs gé­pük. Nyölc-tizéves masinákkal •kell kínlódniuk, amire ráköltik a fehérneműjüket is, A szaná­lási bizottság — érthetetlen módon! — nem engedélyezett részükre új gépvásárlást. Egy példa: a nélkülözhetetlen lánctalpasuk javítására 300 ezer forintot költöttek egy év­ben. Ennél is visszatartóbb erő egyes, a régihez mereven ra­gaszkodó embereknek a maga­tartása. A szanálási bizottság által előírt intézkedéseket tá­madják, mint például a sertés- tenyésztés megszüntetését. Rá­fizetéssel járt. A rosszakarók a helyzetet nem Ismerő tago­kat maguk köré tömörítve szítják a hangulatot. Sok eh­hez hasonló támadást keil ki­védenie a megújulásért küz­dőknek, Védeni a szárnyas­tenyésztési programot, amely az Idén is kétszázezer forinton felül jövedelmezett, és más in­tézkedést. Ott a baj, hogy az a politi­kai erő, amely a fez-ben ren­delkezésre áll, eddig nem véd­te ki egységesen a jogtalan tá­madásokat. Sokan közülük sér­tődötten a visszatartók tábora felé kacsingattak. A munká­ban sem viselkedtek példamu­tatóan. Éppen a napokban a párt csúcsvezetőségi ülésén hoztak határozatot, amely el­ítéli azokat, akik- zavarjak a munkát ebben a nehéz hely­zetben. Intézkedési tervet dol­goztak ki, amelynek a megva­lósításán fáradoznak. TVT agy a gond Karancssá- gon az egyesített fez­ben, de joguk van a bizako­dásra, Növénytermesztő és szarvasmarha-tenyésztő gazda­ság kialakulásának szemtanúi lehetünk itt. Ennek minden feltétele jelen van a Ménkes partján. Csak szükségeltetik a tagok és alkalmazottak fegyel­mezett munkája, a politikai erők egysége, a vezetők őszin­te helytállása, a megyei veze­tőtestületek nagyobb figyel­me, megértése. Mélyre került termelőszövetkezet törekszik a felszínre. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1972. október 15.t vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents