Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-14 / 217. szám
ŐSZ ZSUNYON ■" ■ "I liffi in® I!;.«' '!|i«i iiijij|!ii*i«»iiii|i!'iii«i:M«B!i'» A hollókői tsz háztáji földjén szedik a burgonyát. Jó a termés, jogos az öröm Fényképezte Fodor Tamás Nyártól búcsúzik a zsunyi völgy, ahonnét jól látszik a hollókői várrom. Kékes a levegő körülötte és hűvösebb. Az út menti szilvafák levelei is megöregedtek. A jegenyék pedig sárgába fordultak. A hollókőiek megkezdték a termés betakarítását. A nagyoldal benépesült velük. Az őszt váró csendben messze hallatszik beszélgetésük. A lód dombról már láthatók az emberek. Tarkállanak a földön. Oszlopként mellettük a telt vászonzsákok. Egy tömzsi ember haladt át a réten. Kezében fonott korsó. Az úton át, túl a domb mögött a forrás, oda iparkodik. Márton Bertalan volt ott a ká- nyási bányász. Hazajött segíteni, a háztájit betakarítani. — Iparkodnunk kell, mert a tagok mennek a közösbe. Ha kell, oda is eljövök segíteni. Van még szabadságom — mondja. Martaléktól a feleség tartozik a tsz-hez. ö kapott földet háztájiként. Burgonyát és kukoricát ültettek bele. Azt mondja Márton, hogy az övék jól termett. Már huszonöt zsákkal felszedtek. Nem mindenkinek sikerült így. Mellettük a szomszédos táblán, azonos területről csak tizennéggyel szedtek. — Kiszámíthatatlan ez is, akár az időjárás — nézett vissza az oldalban szorgal- maskodó emberekre. A hollókői tsz vezetői vigyáztak arra, hogy jó háztáji földet adjanak a tagoknak. Most is a betakarítást úgy rendezték, hogy a háztáji földekről addigra bekerüljön a termés, amikorra a közös betakarításra kerül a sor. Márton mondta is: — Gondoskodnak arról, hogy hazavihessük a krumplit. A tsz kőbányájának teherautói este megérkeznek és viszik. Hát nem így a helyes? Ügyelnek Hollókőn a tsz vezetői, hogy a tagok megkapják a jussukat. Még az év elején, a tervtárgyaló közgyűlésen megegyeztek abban, hogy segítséget nyújtanak a háztáji beültetéséhez, műveléséhez, betakarításához, de ez nem mehet a közös rovására. Amikor Mártonnal beszélgettünk. szóba került ez is. Azt mondta a bányász: — Nézzék meg, itt dolgozik az egész falu. Ugyanígy dolgoznak akkor is, amikor a közös betakarítására kerül majd a sor. Mindegy, hogy tsz-tag, vagy nem. Ilyenkor a családból mindenki segít. Jönnek a rokonok is. Ez aztán kölcsönös... Azért tartogatta Márton Bertalan a kányási bányász is a szabadságát, hogy segíteni tudjon a mezőgazdaságban. A hollókői emberek összetartanak, ha arról van szó, hogy segítségre szorul valaki. B. Gy. Átlagéletkor: 25 év A Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalat 74. számú cukrászüzemének „Szorgalmi” brigádja a megye minden részére szállít készítményeiből. A kislétszámú csoport munkája kifogástalan, melyről már számos elismerő oklevél tanúskodik. A Szocialista címmel kétszeresen kitüntetett brigád munkája során, naponta több ezer sütemény hagyja el az üzemet Fotó: Bibék 99 Hideg zónák” a szállítóhajón A Szergej Lazo nevű szovjet hűtőhajó 15 hónapos tengeri útra indult az ogyesszai kikötőből. A Fekete-tengeri Hajózási Vállalatnak több ilyen hajója van: az ilyen típusú hajók 2000 tonna gyümölcsöt és más, gyorsan romló árut szállíthatnak. A hajó hűtőházában nyolc különböző hőmérsékleti zónát hozhatnak létre. A hűtőhajóknak a külföldi bérlők körében is nagy sikere van: a Feketetengeri Hajózási Vállalat hajóbérleti szerződést kötött az Egyiptomi Arab Köztársaság, Olaszország és Ausztrália cégeivel. Ha a jó szó nem használ... AZ ÜZLETI kapcsolatoknak természetes velejárója, hogy a - partnerek tárgyalások előtt, közben, vagy utána kávéval, üdítővel, vagy valamilyen szeszes itallal megkínálják egymást. Ez eddig rendjén is van. Csakhogy ezt a helyes gyakorlatot egyesek eltúlozták, jelenleg is ezt teszik, azaz a közpénzen gavallé- roskodnak. Énre viszont semmi szükség. Így foglalt állást legutóbbi ülésén a megyei Népi Ellenőrzési Bizotság is, elismerve azt, hogy az üzleti és baráti kapcsolatok ápolása, fenntartása igen elenyésző mértékben ugyan, de növelheti a reprezentációs költségeket. Ennek nagysága azonban attól függ, hogy milyen formában ég milyen tartalommal bővülnek a valóságos és nem a kikiáltott üzleti kapcsolatok. Kiderült, hogy e tekintetben azért kell szigorúan álljt kiáltani, mert az elmúlt évben sok volt a szabálytalanság, többen azt hiszik, hogy a közösség pénze sajátjuk, s annyit vesznek el belőle, amennyi nekik tetszik, vagy amennyit nem szégyenlenek. Nemrég 9 üzemben vizsgálták a népi ellenőrök a vállalati fel nem osztható költségek alakulását. A külföldi vendéglátás költségei címszó alatt 6 vállalatnál az export— import feladatok teljesítésével összefüggő költségek az 1968. évi 10 ezer forintról 1971- ben 113 ezer forintra növekedtek. A tapasztalatcserével és a szimpóziumokkal összefüggő költségek az előbb említett időszakban kétezer forintról 39 ezer forintra. A napidíjjal nem rendelkező külföldi személyek vendéglátásával kapcsolatban az ellátási költség három év alatt 1,1 500 forintról 103 ezer forintra növekedett. A belföldi reprezentációs költségek címszó alatt a vállalaton kívüli személyek megven- dégelésére fordított költség három év alatt 294 ezer forintról 436 ezer forintra ugrott. Az őrhalmi tsz-ben az 1971-re jóváhagyott 72 ezer forinttal szemben 135 ezer forintot használtak fel reprezentációs célokra. A homofe- terenyei tsz-ben a vezetőknek havonként, keretösszegben határozták meg a reprezentációs költséget, de ennek felhasználásáról sem kell elszámolniuk. Ez a gyakorlat összeegyeztethetetlen a bizonylati fegyelemmel. Ügy néz ki, hogy az ilyen címen kifizetett pénznek fizetéskiegészítő jellege van. Szűnőben van az, hogy egy külföldi üzletkötőt, aki nekünk akar eladni valamit, minden földi jóval traktáljuk, állami kocsival mutatjuk meg neki az ország egy. részét. Mértéktartásra való törekvés tapasztalható a belföldi partnerekkel kapcsolatos vendéglátásban, bár itt még előfordul, hogy egyes megrendelők finoman az üzemek vezetőinek értésére adják, hogy nem utasítják vissza a megkülönböztetett figyelmességet. Sajnos, az előbbiek miatt még nem vesztette talaját az a felfogás, miszerint ha egy vállalat felszínen akar maradni, akkor nem szabad sajnálnia a reprezentációs költségeket. Mi tagadás, ami egyszer belopja magát a napi munka gyakorlatába, bármilyen rossz és káros is a közösségre, nehezen lehet onnan száműzni. Pedig még azt sem lehet állítani, hogy azok, akik ezt csinálják, egyet is értenek vele, helyesnek tartják. Sőt, ők is tudják, hogy nincs rá szükség, de mivel mások is így boldogulnak, nem akarnak elmaradni. Van olyan vélemény is, hogy ahhoz a vállalathoz, amelyik csak feketét, esetleg egy stampedli pálinkát ad, oda nem szükséges gyakran menni. AKÁRHOGY is van; akárhogy is akarják egyesek kimondva, vagy kimondatlanul társadalmi követelménnyé előléptetni a mértéktelen reprezenlálást, nem fog sikerülni, mert a közösség pénzét nem lehet, de nem is szabad herdálni. S ha a jó szó nem használ, akkor jöjjenek az adminisztratív intézkedések. V. K. Megtanultam katonásan viselkedni... JÓVAL a megbeszélt idő előtt érkeztem a Táncsics Mihály Laktanyába. Míg arra vártam, hogy bebocsátást nyerjek, kicsit hívatlanul is bepillantottam egy laktanya „ébredésébe”. Felsorakozott katonák, parancshirdetés, eligazítás. A szavakat ugyan nem hallom, de arról meg kell győződnöm, hogy rendkívül fegyelmezettek az emberek. S mintha a szerencse is közrejátszott volna. A kapu- ügyeletes-helyettes arca ismerős. Már találkoztam vele valahol. Később derül ki, hogy ismerősöm nem más, mint a kisterenyei Szappan László, aki két hónappal ezelőtt vonult be, korábban a nagybá- tonyi gépüzemnél dolgozott, mint értékesítő. Önként jelentkezett ide, tartalékos tiszt- helyettes szeretne lenni. Beszélgetésre ugyan nincs idő, mert a szolgálat, az szolgálat, nekem is menni kell. Azért el* határoztam, hogy ezzel az emberrel még beszélgetek. A parancsnoki szobában többen társalgunk. A laktanya életéről, a kiképzésről. Hankusz Károlytól sok mindent megtudunk. Azt például, hogy ebben a laktanyában harckocsizó tartalékos tiszteket, tiszthelyetteseket képeznek ki, ide csak érettségizett fiatalok jelentkezhetnek. De itt képezik tovább a már korábban leszerelt tartalékos tiszteket is, hogy megismerjék a hadseregben újabban bevezetett technikát. Szó esik a laktanyában folyó kulturális életről is. — Nálunk az életet parancsok határozzák meg. Munkánkat két dokumentum alapján végezzük, ami hosszú időre megszabja tevékenységünket. Az, hogy mi itt elsősorban harckocsizó tartalékosokat képezünk ki, igen sokrétű munkát igényel — mondja. A sok-sok feladat közül néhányat érdemes itt is leírni. Ilyen többi között a növendék jellemformálása. Ez segít a hazaszeretetre, az internacionalizmusra nevelésben. De segíti az elvtársi viszony kialakítását, a fegyveres szolgálat teljesítését is a növendékek között. — MI MINDEN lehetséges eszközzel segítjük növendékeink fejlődését — szövi gondolatát tovább Hankusz Károly elvtárs. — A kiképzés hogy megmennyi arról árulkodik, a növendékek, katonák állják a helyüket nemcsak a kiképzésben, hanem a Kulturális életben its. A laktanyalátogatás során a sors ismét összehoz korábbi ismerősömmel, Szappan László honvéddal. Karján még ott a karszalag, engedélyt kérek, hogy szót válthassak vele. Mert a szolgálat, az szolgálati azt otthagyni nem lehet. — önként vállaltam a tartalékos tiszthelyettesi tanfolyamok Harckocsizó parancs* nők leszek — ha minden sikerül. Eddig csak elméleti kiképzésben vettem részt, hiszen alig múlt két hónapja, hogy bevonultam Kisterenyé- ről. Ez a hónap már a gyakorlaté lesz. Sok a tanulni- való. Mind a négy művelettel tisztába kell lennem. Tudnom kell az irányzók kezelését, a mellett biztosítjuk növendéke- töltést, a vezetést, szóval minink számára a pihenést, a szórakozást. A többi között 5600 kötetes könyvtár áll növendékeink rendelkezésére — fő- hivatásos könyvtáros segíti eligazodni őket. Több mint félszáz újság jár a laktanyánkba. A brosúrák és kiadványok dent, amit egy harckocsizótói elvárnak, különösen akkor, ha az már parancsnok! Szeretem a harckocsikat. Inkább a motort. Salgótarjánban, a gépipari technikumban végeztem. Most az iskolában tanultak közül legjobban a géptant száma is meghaladja az ezer- tuhom hasznosítani. Nagy Vált ozások a bolgár külkereskedelemben Bulgária nemzeti jövedelmének felét az ipar szolgáltatja, és ez a hányad növekvő irányzatot mutat. Ez az ország exportját is befolyásolja. Az ipar jelenleg az export- termelés kilenc tizedét biztosítja. A legutóbbi évtizedben az iparcikkek exportja 481 millió dollárról 1986 millió dollárra nőtt, a gép- és berendezésszállítások az összexportban több mint 32 százalékkal, a fémek 7,5, a vegyszerek pedig 8,6 százalékkal szerepelnek. A gépgyártás termékei sorában különös sikert értek el az elektromos és a motoros targoncák és az elektromos futómacskák, a komplett üzemek, a mezőgazdasági gépek és egyéb termékek. A mezőgazdasági eredetű Iparcikkek részarányában csökkenő irányzat észlelhető. A múlt évben ez a hányad 42,5 százalék volt. E tendencia ellenére, az ilyen termékek abszolút számokban kifejezett exportja szintén növekszik. A fel nem dolgozott mezőgazdasági termékek részaránya szintén csökkenőben van: az 1960. évi 15,6 százalékról 1971-ig 7,8 százalékra süllyedt. Az importstruktúra kevesebb változáson ment keresztül az utóbbi évtizedben. Az összimport mintegy kilenc tized része a termelőeszközökre esik, ami teljesen szabályszerű jelenség, ha tekintetbe vesszük a bolgár ipar gyors fejlődését és a struktúrájában bekövetkezett haladó jellegű változásokat. kétszázat, csakúgy, mint a filmek és diák száma. Segítjük a népművelési mozgalmat is. Irodalmi színpadunk most a szibériai hetek műsorára készül. Különböző szakkörökben gyarapíthatják ismereteiket katonáink. Van fotó-, barkács- és más szakkörünk is. Segítjük a növendékeket a gépkocsivezetés elsajátításában, fényképezőgépeket bocsátunk rendelkezésükre, hogy azok kezelését, a fotózást is megtanulják. A növendékek féltik a kialakított klubjaikat. Technikai felszerelésünk is nagyszerű. Van filmszínházunk, zenekari felszerelésünk. A laktanyában 12 rádió, tíz táskarádió, ugyancsak tíz televízió, öt magnetofon, négy lemezjátszó és a többi között öt biliárdasztal segíti elő növendékeink fejlődését, szórakozását. Heti két alkalommal pedig parancsban biztosított kul- túrfoglalkozást írunk elő katonáinknak. Talán még egy érdekes adat. Az idén 2800 kilométert tettünk meg autóbuszon, kirándulásokat szerveztünk a növendékek számára. Járjuk a laktanyát. Magunk előny ez az ember számára. ISMERŐSSEL gyorsabban folyik a beszélgetés. Talán őszintébb is? Valószínű. Biztos vagyok abban, hogy amikor azt mondja: szép ez a pálya — őszinte. Mert aki szereti a gépeket, az itt ebben a laktanyában megtalálja ami őt érdekli. Már túlvan a harokocsd-lőkiképzés. a harc- „kocsivezetés elméletén. Most a. tanuláson a sor. — Megtanultam katonásan élni és viselkedni. Rájöttem, hogy nem is olyan nehéz. Azért nem nehéz, mert amit itt kell tenni, azt szívből teszem. A tanulást,' a kiképzést csakúgy, mint a szórakozást. Megtudtam, hogy itt teljesít szolgálatot, itt növendék Fehér Miklós is Palotásról. •Vele nem találkozhattam, mert látogatója volt, az édesapja. Ök egymással voltak elfoglalva. ÉLI MEGSZOKOTT életét a Táncsics Mihály Laktanya. Tisztek, tiszthelyettesek, növendékek. A jövő harkocsizói, is meggyőződünk arról, hogy ... az alegységek klubjai valóban ak;k maJd tartalékos allomany- nagyszerűen felszereltek. Még úan várják: mikor hívja őket hűtőszekrényt is találunk va- feladatra a haza iránti köte- lamennyiben. A klubok falain lesség. pedig a legkülönbözőbb elismerő és díszoklevelek. Vala- Somogyvári László | NÓGRÁD—1972. szeptember 14., csütörtök IS
