Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-14 / 217. szám
Érdemtelen dicséret Nem könnyű valakit kiütni a ringből A munkatársaim érdemtelenül megdicsértek, mert szerintük igen Jó cikket írtam a NÓGRÁD 1972. szeptember 6-i számában, „Ne szólj szám?” cím alatt. / leváltás története Mondhatom, nagyon tetszett Volna az elismerés, de őszintén fel kell tárnom, hogy sajnos, csak névrokona vagyok a szerzőnek. Igaz én is írogatok, de főleg szakmai folyóiratokban jelennek meg a cikkeim. Így az elismerés nem engem illet, azt ezúton is közvetítem a szerzőnek. A cikk írója iránti nagy elismerés és az írással kapcsolatban elhangzott néhány kétértelmű megjegyzés késztetett arra, hogy ezt leírjam. A^kedves olvasót nem akaróim untatni, de szeretném emlékeztetni a szóban forgó cikk tartalmára, ami egyébként igen nagy érdeklődést váltott ki a területünkön. Röviden: egy fontos intézmény igazgatóját leváltották, mert meg nem engedett vezetői stílust alkalmazott a munkatársaival szemben. A hibák feltárása a jelzett intézményben nehezen ment, mert a törvénytelenségek felett még a vállalat kommunistái is szemet hunytak. Féltek a hivatali hatalommal visszaélő igazgatótól. Az író azt a helyes következtetést vonta le, hogy pártszerűtlen magatartási forma a régi „népi bölcsességen” alapuló „Ne szólj szám, nem fáj fejem” álláspont. A nagy érdeklődést az váltotta ki, hogy területünkön is volt egy hasonló eset, amit azóta megoldottak. Erre az igazgatóra „ismertek” rá az olvasók. Mint szb-titkár az alapszervezet tagságával egyetértésben kellő objektivitással segítettem a hibák feltárásában, a jó munkahelyi közérzet megteremtésében. Ezért tulajdonították nekem a munkatársaim a cikket. Buktatókkal járó út Itt is — a nagy nyilvánosság előtt — el kell mondanom, hogy teljesen egyetértek, elvben és gyakorlatban is azonosítom magam azoknak a kommunistáknak a nézetével, akik harcosan, minden konformizmustól mentesen, bátrán fellépnek a hibák ellen, és konstruktív javaslatokat tesznek a kijavításukra. A kommunista magatartás, e meggyőződés, a szocializmus építése iránti felelősség kötelezővé teszi a hibák elleni fellépést, bár ez néha buktatókkal járó út. Sajnos, vannak néhányan, akik a hibákat, a becstelenségeket jól látják, de a kispolgári magatartás ég egzisztenciaféltés vlsz- szarettenti a bírálattól. Azt is tapasztalhatjuk, hogy 8 megbíráltak rendszerint elfogadják a jogos bírálatot, de a válasz nem egy esetben a barlangi erkölcsi normák szerint történik. Hátulról igyekeznek ütni. Nem a szó 6zoros értelmében, hanem lejáratnak, rágalmaznak, a jutalmazásnál és előléptetésnél mellőznek, Valótlan és ellenőrizhetetlen „tényeket” terjesztenek. A bírálat után nekem is mondták — a hátam mögött sustorogva —, hogy „nem egy súlycsoportban ' vagyunk” é6 „kiütnek a ringből”. Ennek köszönhetem, hogy hónapokig szedtem gyógyszeriparunk kiváló termékét, az Andaxint. Bár néhány kérdésben ért engem is sérelem, de megerősödött az a meggyőződésem, hogy nem lehet bántódása annak a kommunistának, aki a szervezeti szabályzatban előírt jogai szerint él és a kötelezettségeit teljesíti. Pártunknak a szocialista társadalomban kizárólagos vezetőszerepe van. Szükséges a dolgozó nép javára végzett munka kritikus vizsgálata, az önkontroll segít idejében feltárni az esetleges hibákat, hiányosságokat, a fejlődésünket gátló tényezőket. Különösen fontos most a bírálat és önbírálat, amikor kongresszust célkitűzéseink szerint legfőbb feladatunk a szocializmus magasabb szinten való építése. Fontos, hogy mindenütt jó munkahelyi légkör alakuljon ki. mert ez az alkotó munka fő, bár nem kizárólagos. de elengedhetetlen feltétele. Elvtelen támogatás A bírálatot elfojtó, a „visz- szavágó” és „beütő” vezetőknek nincs olyan munkahelyen talajuk, ahol erős a pártszervezet, jól képviseli a dolgozók érdekeit a szakszervezet, érvényesítik és megvalósítják a szocialista, demokratikus irányítási, vezetési formát. A politikai és gazdasági célkitűzéseink érdekében jól működő pártszervezetek nem engedik, hogy tehetségtelen, karrierista elemek egy-egy munkahelyi kollektívában felülkerekedjenek. Nem lehet tűrni, hogy elfojtsák a bírálatot, sértsék és rontsák a párt politikájának hitelét. Ahol a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelmény dialektikus egysége (politikai alkalmasság, szakismeret és vezetőkészség) csorbát szenved, ott mindig sok gond és probléma adódik. Ezt Igazolja a gyakorlat is. Ismeretes az az álláspont, hogy a vezető hibáinak „kibontakozásához” az elvtelen támogatók is hozzájárulnak. Ez az a másik ok, ami írásra késztetett. A névrokonom ciké- nek megjelenése után találkoztam egy-két ilyen „támogatóval”, olyanokkal, akik igencsak ludasak voltak a hibák védelmezésében. Nagyon erős villámokat 6zórt a szeRétonyi s Tarján vendéglőben Kedden este, a Mapresszó íűsora helyett elkezdődött salgótarjáni Tarján ven- églő szokásos. őszi-téli önnyüzenei műsorsorozata, i Salgótarján és Vidéke Álalános Fogyasztási és Érté- esítö Szövetkezetnek ez az gysége tudvalévőén nem sik a városközpontba, anal nagyobb dolog, hogy a endéglő a táncdalestek al- alimából mindig zsúfolásig legtelik. Ezúttal is neves lűvészek egész sora lépett öl, köztük Rátonyi Róbert, rdemes művész. Közvetlen angulatú, szuggesztív, a özönséiet is mozgósító já- éka. számtalanszor hallott s feledhetetlen operettda- okból álló műsora az est ?gnagyobb sikere volt. Pe- i.g társai is jónevű művé- zek voltak és a közönség endkívül hálás, egyetlen nekést sem akart leengedni dobogóról. Payer András „Minden jót, Mónika” című fesztiválszámával aratta a legnagyobb sikert. Balás Eszternek és Aradszki Lászlónak, akik a salgótarjáni közönségnek már régi ismerősei, szinte végig kellett énekelniük az utóbbi évek általuk ismertté vált slágereit. A konferanszié szerepét Tüske Attila, az Irodalmi Színpad rendezője látta el. Nagy sikert aratott Balassa Tamás szólószámaival, különösen az elektromos orgonán és dobon előadott, hegedűszámként ismert. Pacsirta című román szám kapott nagy tapsot. A taps egy kicsit a japán eredetű, országunkban egyedül^ tranzisztoros. elektronikus dobnak is szólt, amely a komputerbetáplálás rendszere alapján, tizennyolc billentyű °s három pedál használatával egész dobrendszert, még a cintányért is képes helyet- 'esíteni. műk, de névrokonom nevében álltam a szikrázó tekintetüket. Ennek ellenére nem tekintem a haragjukat megalapozottnak, mert bízom bennük, hogy képesek levonni a megfelelő konzekvenciát, egy életre szóló tanulság lesz számukra az, hogy a közösség nevében, de a közösség ellen munkálkodtak. Az emberért van Sajnos, az a helyzet — mint a példák is mutatják —, hogy a rossz vezető híre jobban elterjed, mint a kiváló, a jó munkahelyi légkört és közérzetet teremtő, a korszerű irányítási eszközöket, elveket jól ismerő és alkalmazni tudó igazgatóé. Olyan igazgatók, vezetők vannak többségben, akik tudják a munkatársaikat lelkesíteni, a célkitűzések megvalósítására felsorakoztatni. Meggyőződésem az is, hogy kevés helyen és kevés alkalommal kapnak megfelelő nyilvános elismerést az ilyen kiváló igazgatók, pedig nagy intenzitással fogyasztják testi és szellemi energiájukat a köz javára. Az ilyen vezetők legfőbb erénye, hogy a munka folyamatában is látják az egyéni örömökkel és gondokkal küzdő embert. Tudiák azt. hogv a termelés a legfontosabb, de meggyőződésük, hogy ' a termék nem önmagáért, hanem az emberért van. Gyenes László nagyközségi szb-titkár, Nagybátony A tizedik év Egy gimnázium jelene és jövője A virágos, Lóci üt szomszédságában bizony sivárnak tűnik a szécsényl főutca. Különösen a buszmegálló környéke szürke, poros — és szemetes. Ha elhúznak a nagy testű buszok, megüresedik kis időre a megáilló környéke. Kopár. Jólesik a szemnek a gimnázium kerítésén bepillantani. Itt üdezöld a fű. fenyők íöldellnek. virágok pompáznak. Ebben a tanévben, 1973-ban lesz éppen tízesztendős Szé- csénynek ez a középfokú oktatási Intézménye, amely Nógrádi Sándor nevét viseli A ballagás idején, tavaly májusban Nógrádi Sándor-napo- kat rendeztek, felvették a kapcsolatot a Nógrádi családdal is s több más párt-, állami és társadalmi szerven túl. a Magyar Partizán Szövetség is képviseltette magát az ünnepségen. E tanévben ismét megrendezik a Nógrádi Sán- dor-n.apokat, s többek közt, Nógrádi Sándor unokáját is meghívják a fiatalok. Szécsényben 1963. szeptember 1-én az általános iskolával közös igazgatásban nyílt meg a gimnázium és mező- gazdasági szakközépiskola. A •szakközépiskola 1968-ban megszűnt, azóta hét-nyolc osztályos gimnáziummá vált ez az Intézmény. Az iskola egyébként 1966. augusztus 1- től önálló. Történetében jelentős esemény az új épületbe való költözködés, amelyre 1969. januárjában került sor. Az Iskola erőssége mindenekelőtt a természettudományi tárgyak Oktatásában volt a korábbi időszakban, körülbelül két éve azonban a humán tárgyak is felzárkóztak, ezt az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák statisztikái is ’igazolják. A ragyogóan tiszta rendes iskola iaazgatói szobájában oeszélgetünk Szerémi Gyula igazgatóval. Egyébként a tantermek, s a t'^bbi helyiségek is tanúsítják, a diákok magukénak érzik az iskolát, vigyáznak rá. — Minden évben magas 1969-től az egyetemi, főiskolai felvételizők között a felvettek aránya — mondja az igazgató. — 1969-ben például 75, a következő évben száz százalék volt. Erre. gondolom, joggal lehetünk büszkék. NÓGRÁD - 1972. szeptember 14., csütörtök Október elején A film vígját ék 50 éve Október első hetében ismét megkezdi programját a salgótarjáni filmklub, mégpedig a Nagy nevettetők, avagy a filmvígjáték 50 éve címmel. A sorozat célja, amint címéből is kitűnik, kettős: egyrészt bemutatni a világ filmművészetének nagy komikusait és rendezőit;, másrészt egyfajta áttekintést adni a filmvígjáték műfajának 50 éves történetéről. A tervek szerint a salgótarjáni közönség elé kerül Chaplin világhírű némafilmje, az Aranyláz, Táti első műve. Kisvárosi ünnep, Kurt Hoffmann szellemes rablótörténete. A spes- sarti fogadó, René Clair szellemhistóriái, az Eladó kísértet, és a Boszorkányt vettem feleségül. Felvonulnak a filmvilág legnépszerűbb kacagtató!: Stan és Pan, Jack Lemmon, Norman Wisdom, Bour- vil, Fernandel, Gassman, Kabos Gyula és Latabár Kálmán. A gimnáziumban idén nem volt gond a beiskolázás, két •Iső osztály indult, hatvan tanulóval. A jubileumi oktatási evben a tanulólétszám 191, hét osztályban folyik a tanítás, a harmadikosokat kivéve évfolyamonként kettőben. Idén többen jelentkeztek a gimnáziumba, mint, tavaly. Örvendetes, hogy évről évre javul a szécsényi járás iskoláiban az oktatás színvonala. Ezt Szerémi Gyula mondja, tapasztalatok alapján. Az általános iskolákból hozott tanulmányi átlag az idei elsősöknél például 4,1 volt. A beiskolázás szempontjá- oól is érdekes, de különben Is figyelmet érdemlő tény. hogy ennek a gimnáziumnak igen jó a kapcsolata az általános iskolákkal. A szécsényl általános iskolai tanulmányi versenyeket például a gimnáziumban rendezik, kölcsönösen bemutató tanításokat tartanak. a pedagógus pártszervezet keresi a kölcsönös találkozási, együttműködési lehetőségeket. E szécsényi pedagógus pártszervezetnek a két helyi középiskola és két általános iskola nevelői köréből most 34 tagja van, s az együttműködés pedagógiai haszonnal is jár. A járási hivatal művelődés- ügyi osztálya ugyancsak sokat tett a beiskolázásért, s a lehetőségek megteremtéséért. A tanulólétszám 65 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, ez a beiskolázási körzetből is következik. A tízéves gimnáziumban hogyan látják a jövőt? — A .gimnázium itt Szé- csenyben kettős funkciót teljesít — mondja Szerémi Gyu- 'a. — Mint ismeretes, ez az iskolatípus elsősorban mindinkább a felsőfokú oktatási intézményekre készít elő. Ez nálunk külön is jelentős, hiszen olyan beiskolázási körzettel rendelkezünk, amelyben a kétkezi dolgozók gyerekeinek aránya magas így közülük a tehetséges fiatalok továbbtanulnak. Másrészt e körzetben az általános műveltség folyamatos emelése is fontos nűvelődéspolitikal célkitűzés, s iskolánk ezt is szolgálja. Valóban, a járás szakember- szükséglete nagy, hiány van a pedagógusokban, agrárszakemberekben, orvosokban, és így tovább. Minél több tanuló jelentkezik továbbtanulásra ebből a gimnáziumból, annál több a remény arra, howv ez a gond enyhül. Tavaly például a jelentkezettek 52 százalékát vették fel, s bár arányaiban ez kevesebb mint a korábbi év száz százaléka, mégis több fiatal továbbtanulót jelent, több volt a jelentkező. Különösen sokan érdeklődnek a pedagóguspálya iránt, a járásban például már öt olyan pedagógus tanít, aki a szécsényi gimnázium tanulója volt. Ez pedig szintén jelentős. hiszen e járásban tanít a legtöbb képesítés nélküli nevelő. A szécsényi járás műveltségi szintje egyébként általában alacsonyabb a megyeinél, különösen a járás déli községedben érezhető ez. Márpedig zömmel e falvakból járnak a gimnáziumba a gyerekek. így tanulmányaik befejezésével, ha nem is tanulnak tovább, igen nagy szerepet játszhatnak e műveltségi szint emelésében. a közművelődési feladatok. ifjúsági szervezetek színvonalasabb megszervezésé- oen, végzésében. A diákok közül körülbelül huszonötén idén is azt a KISZ-feladatot kapták, hogy lakóhelyükön töltsenek be KISZ-vezető funkciót. T. E. Repülőgép eltérítés, diplomatarablás (15.) Elbrick taxit fog Charles Burke Elbrick, az Egyesült Államok brazíliai diplomáciai képviseletének 61 esztendős vezetője 1969. szeptember 4-én Rio de Janeiró-i lakásán ebédelt és fél kettő" kor fekete Cadillac kocsiján visszaindult a nagykövetség épületébe. Náhány száz méterre lakásától az autó elé kanyarodott egy 1500-as Volkswagen. A kocsiból két férfi ugrott ki, egyikük kloroformos vattát nyomott Elbrick arcára, majd az elkábult diplomatát belökte a Volkswagenbe. A másik támadó arra kényszerítette a gépkocsivezetőt, hogy kocsijával nagy sebességgel induljon el egy közeli, beépítetlen erdős dombocskára. A gépkocsivezető tíz perc múlva merészelt visszatérni a lakott környékre, rendőrt keresett és a kiérkező detektívek társaságában ment vissza az emberrablás színhelyére. A detektívek néhány pillanat múlva egy nagy borítékban elhelyezett levelet találtak az emberrablás színhelyén. A rövid, de rendkívül kemény hangú szöveg arra szólította fel a brazil kormányzatot — tömören, népelnyomó diktatúrának, kegyetlen katonai klikknek nevezte őket —, hogy azonnal bocsásson szabadon 15 politikai foglyot.A levélben közölték a tizenöt fogoly nevét és azt is, hogy melyik börtönben tartja őket fogva a brazil kormány. A levél részletesen foglalkozott a szabadon bocsátás megkívánt körülményeivel, megjelölve, hogy hol kell, vagy hol lehet átadni a foglyokat, még azt is előírták, hogy a kormány a rádióban és a televízióban milyen közleményben köteles bejelenteni a szabadon bocsátást. A levél egyéb, ként nem hagyott kétséget afelől, hogy a feltételekről semmiféle tárgyalásnak nincs helye — egyik utolsó mondata így hangzott: „Értsék meg a. katonai junta tagjai, a szemet szemért, fogat fogért ideje van”. Több mint három napig tar. tott, amíg a brazil kormány — amelyet egyébként az amerikai kormány igen erős nyomás alá vett Elbrick nagykövet életének megmentése érdekében — úgy határozott, hogy szabadon bocsátja a kért tizenöt foglyot. A fgglyokat ezután repülőgépen Mexikóba vitték; a volt foglyok ott rögtön a nem- zetközi sajtó képviselőinek kérdéspergőtüzébe kerültek. De még mielőtt bevonultak volna a repülőtér egyik nagycsarnokába, a brazil kormány különleges kérésére fotó- és filmriporterek csoportja ké- szített egész sor felvételt a repülőgépről leszállóit egykori politikai foglyokról. A Rio de Janeiró-i hatóságok megrendelésére készített felvétel- sorozatot képtávírón azonnal Brazíliába továbbították; a Brazil Televízió adását megszakítva mutatta be a képeket. Néhány órával később Rio de Janeiro egyik külvárosában, Tijucában, egy éppen a strandra tartó üres taxi vezetője az utcakereszteződésnél egy férfire lett figyelmes, aki hevesen integetett. Amikor a taxi megállt, a sofőr felkiáltott: „Hiszen maga az amerikai nagykövet! Szegény fickó! Ml történt a fejével, mi az a ragtapasz a homlokán?” Valóban Charles Burke Elbrick volt a taxinak integető férfi. A friss sérülés homlokán mindössze félórás volt, akkor ütötte be a fejét egy gépkocsiajtóba, amikor elrablói egyik autóból a másikba tuszkolták. A taxi a nagykövetség épületébe szállította, ahol azonnal megérkeztek a brazil rendőrség és kémelhárítás emberei. Elbrick elmondotta, hogy elrablása után fél órával magához tért a kloroformkábulatból, megállapította, hogy rendkívül kisméretű, egyszobás téglaépületben tartják fogva, amelynek ablakain színes függöny van és ez akadályozza a kilátást. Elrablói naponta többször is meglátogatták, megfelelő ellátásban részesítették és amikor az első étkezés után panaszkodott, hogy szivartárcáját lakásán felejtette, megkérdezték tőle, milyen szivart szív. Néhány perccel később két dobozzal hoztak a kedvenc szivarmárkájából. Este megkérdezték tőle: óhajtja-e, hogy reggelre kimossák és kivasalják az ingét. Szabadon bocsátása előtt már másfél—két órával megjelent az apró épületben az az ember, akit az elrablók vezetőjének tartott és közölte: „A brazil kormány szabadon bocsátotta azokat a politikai foglyokat, akiket megneveztek”. „Most láttuk a televízióban, hogy az embereink már Mexikóban vannak. ön is szabad lesz nemsokára” . — mondotta a férfi. Nem sokkal később bekötötték Elbrick szemeit és autóba ültették. A gépkocsi rendkívüli sebességgel indult útnak, majd megállt és a bekötött szemű nagykövetet egy másik gépkocsiba tuszkolták be. Akkor ütötte be fejét a gépkocsiajtóba. Elrablói néhány perc alatt valahonnan rágtapaszt szereztek és a vérző karcolást leragasztották. Üjabb autóút következett, újra rendkívüli sebességgel. Majd a kocsi lassítani kezdett, valószínűleg ekkor érlek lakott területre. Az autó megállt, egy férfi közölte a nagykövettel: „Itt most kitesszük magát az autóból. Negyedóráig maradjon ebben az utcában, aztán mehet, amerre akar”. Kézen fogták, egy kapuhoz vezették a bekötött szemű Elbricket, aki még hallotta, hogy két kísérője futva a kocsihoz tart, felbúgott a motor és az autó elrobogott. Elbrick azonnal letépte szeméről a kötést, megállapította, hogy az utca, ahol szabadon engedték az Eduardo Ramos út — néhány pillanattal később a közeli útkereszteződésnél meglátta a szabad jelzéssel közeledő taxit. (Következik: A forradalmárok álláspontja)
