Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

Érdemtelen dicséret Nem könnyű valakit kiütni a ringből A munkatársaim érdemtele­nül megdicsértek, mert sze­rintük igen Jó cikket írtam a NÓGRÁD 1972. szeptember 6-i számában, „Ne szólj szám?” cím alatt. / leváltás története Mondhatom, nagyon tetszett Volna az elismerés, de őszin­tén fel kell tárnom, hogy sajnos, csak névrokona va­gyok a szerzőnek. Igaz én is írogatok, de főleg szakmai fo­lyóiratokban jelennek meg a cikkeim. Így az elismerés nem engem illet, azt ezúton is közvetítem a szerzőnek. A cikk írója iránti nagy elismerés és az írással kap­csolatban elhangzott néhány kétértelmű megjegyzés kész­tetett arra, hogy ezt leírjam. A^kedves olvasót nem aka­róim untatni, de szeretném emlékeztetni a szóban forgó cikk tartalmára, ami egyéb­ként igen nagy érdeklődést váltott ki a területünkön. Röviden: egy fontos intéz­mény igazgatóját leváltották, mert meg nem engedett veze­tői stílust alkalmazott a mun­katársaival szemben. A hibák feltárása a jelzett intézmény­ben nehezen ment, mert a törvénytelenségek felett még a vállalat kommunistái is sze­met hunytak. Féltek a hiva­tali hatalommal visszaélő igaz­gatótól. Az író azt a helyes következtetést vonta le, hogy pártszerűtlen magatartási for­ma a régi „népi bölcsességen” alapuló „Ne szólj szám, nem fáj fejem” álláspont. A nagy érdeklődést az vál­totta ki, hogy területünkön is volt egy hasonló eset, amit azóta megoldottak. Erre az igazgatóra „ismertek” rá az ol­vasók. Mint szb-titkár az alapszervezet tagságával egyetértésben kellő objektivi­tással segítettem a hibák fel­tárásában, a jó munkahelyi közérzet megteremtésében. Ezért tulajdonították nekem a munkatársaim a cikket. Buktatókkal járó út Itt is — a nagy nyilvános­ság előtt — el kell monda­nom, hogy teljesen egyetértek, elvben és gyakorlatban is azonosítom magam azoknak a kommunistáknak a nézetével, akik harcosan, minden kon­formizmustól mentesen, bát­rán fellépnek a hibák ellen, és konstruktív javaslatokat tesz­nek a kijavításukra. A kommunista magatartás, e meggyőződés, a szocializ­mus építése iránti felelősség kötelezővé teszi a hibák elle­ni fellépést, bár ez néha buk­tatókkal járó út. Sajnos, van­nak néhányan, akik a hibá­kat, a becstelenségeket jól lát­ják, de a kispolgári magatar­tás ég egzisztenciaféltés vlsz- szarettenti a bírálattól. Azt is tapasztalhatjuk, hogy 8 megbíráltak rendszerint el­fogadják a jogos bírálatot, de a válasz nem egy esetben a barlangi erkölcsi normák sze­rint történik. Hátulról igye­keznek ütni. Nem a szó 6zoros értelmében, hanem lejáratnak, rágalmaznak, a jutalmazásnál és előléptetésnél mellőznek, Valótlan és ellenőrizhetetlen „tényeket” terjesztenek. A bírálat után nekem is mondták — a hátam mögött sustorogva —, hogy „nem egy súlycsoportban ' vagyunk” é6 „kiütnek a ringből”. Ennek köszönhetem, hogy hónapokig szedtem gyógyszeriparunk ki­váló termékét, az Andaxint. Bár néhány kérdésben ért en­gem is sérelem, de megerősö­dött az a meggyőződésem, hogy nem lehet bántódása an­nak a kommunistának, aki a szervezeti szabályzatban elő­írt jogai szerint él és a köte­lezettségeit teljesíti. Pártunknak a szocialista társadalomban kizárólagos ve­zetőszerepe van. Szükséges a dolgozó nép javára végzett munka kritikus vizsgálata, az önkontroll segít idejében fel­tárni az esetleges hibákat, hiányosságokat, a fejlődésün­ket gátló tényezőket. Különö­sen fontos most a bírálat és önbírálat, amikor kongresszu­st célkitűzéseink szerint leg­főbb feladatunk a szocializ­mus magasabb szinten való építése. Fontos, hogy minde­nütt jó munkahelyi légkör alakuljon ki. mert ez az alko­tó munka fő, bár nem kizá­rólagos. de elengedhetetlen feltétele. Elvtelen támogatás A bírálatot elfojtó, a „visz- szavágó” és „beütő” vezetők­nek nincs olyan munkahelyen talajuk, ahol erős a pártszer­vezet, jól képviseli a dolgozók érdekeit a szakszervezet, ér­vényesítik és megvalósítják a szocialista, demokratikus irá­nyítási, vezetési formát. A po­litikai és gazdasági célkitűzé­seink érdekében jól működő pártszervezetek nem engedik, hogy tehetségtelen, karrierista elemek egy-egy munkahelyi kollektívában felülkerekedje­nek. Nem lehet tűrni, hogy el­fojtsák a bírálatot, sértsék és rontsák a párt politikájának hitelét. Ahol a vezetőkkel szemben támasztott hármas követel­mény dialektikus egysége (po­litikai alkalmasság, szakisme­ret és vezetőkészség) csorbát szenved, ott mindig sok gond és probléma adódik. Ezt Iga­zolja a gyakorlat is. Ismeretes az az álláspont, hogy a vezető hibáinak „ki­bontakozásához” az elvtelen támogatók is hozzájárulnak. Ez az a másik ok, ami írásra késztetett. A névrokonom ciké- nek megjelenése után talál­koztam egy-két ilyen „támo­gatóval”, olyanokkal, akik igencsak ludasak voltak a hi­bák védelmezésében. Nagyon erős villámokat 6zórt a sze­Rétonyi s Tarján vendéglőben Kedden este, a Mapresszó íűsora helyett elkezdődött salgótarjáni Tarján ven- églő szokásos. őszi-téli önnyüzenei műsorsorozata, i Salgótarján és Vidéke Ál­alános Fogyasztási és Érté- esítö Szövetkezetnek ez az gysége tudvalévőén nem sik a városközpontba, an­al nagyobb dolog, hogy a endéglő a táncdalestek al- alimából mindig zsúfolásig legtelik. Ezúttal is neves lűvészek egész sora lépett öl, köztük Rátonyi Róbert, rdemes művész. Közvetlen angulatú, szuggesztív, a özönséiet is mozgósító já- éka. számtalanszor hallott s feledhetetlen operettda- okból álló műsora az est ?gnagyobb sikere volt. Pe- i.g társai is jónevű művé- zek voltak és a közönség endkívül hálás, egyetlen nekést sem akart leengedni dobogóról. Payer András „Minden jót, Mónika” cí­mű fesztiválszámával arat­ta a legnagyobb sikert. Ba­lás Eszternek és Aradszki Lászlónak, akik a salgótar­jáni közönségnek már régi ismerősei, szinte végig kel­lett énekelniük az utóbbi évek általuk ismertté vált slágereit. A konferanszié szerepét Tüske Attila, az Irodalmi Színpad rendezője látta el. Nagy sikert aratott Balas­sa Tamás szólószámaival, különösen az elektromos or­gonán és dobon előadott, hegedűszámként ismert. Pa­csirta című román szám ka­pott nagy tapsot. A taps egy kicsit a japán eredetű, or­szágunkban egyedül^ tran­zisztoros. elektronikus dob­nak is szólt, amely a kompu­terbetáplálás rendszere alapján, tizennyolc billentyű °s három pedál használatá­val egész dobrendszert, még a cintányért is képes helyet- 'esíteni. műk, de névrokonom nevében álltam a szikrázó tekintetüket. Ennek ellenére nem tekintem a haragjukat megalapozottnak, mert bízom bennük, hogy ké­pesek levonni a megfelelő konzekvenciát, egy életre szó­ló tanulság lesz számukra az, hogy a közösség nevében, de a közösség ellen munkálkodtak. Az emberért van Sajnos, az a helyzet — mint a példák is mutatják —, hogy a rossz vezető híre job­ban elterjed, mint a kiváló, a jó munkahelyi légkört és köz­érzetet teremtő, a korszerű irányítási eszközöket, elveket jól ismerő és alkalmazni tudó igazgatóé. Olyan igazgatók, vezetők vannak többségben, akik tudják a munkatársai­kat lelkesíteni, a célkitűzések megvalósítására felsorakoztat­ni. Meggyőződésem az is, hogy kevés helyen és kevés alkalommal kapnak megfele­lő nyilvános elismerést az ilyen kiváló igazgatók, pedig nagy intenzitással fogyaszt­ják testi és szellemi energiá­jukat a köz javára. Az ilyen vezetők legfőbb erénye, hogy a munka folya­matában is látják az egyéni örömökkel és gondokkal küz­dő embert. Tudiák azt. hogv a termelés a legfontosabb, de meggyőződésük, hogy ' a ter­mék nem önmagáért, hanem az emberért van. Gyenes László nagyközségi szb-titkár, Nagybátony A tizedik év Egy gimnázium jelene és jövője A virágos, Lóci üt szom­szédságában bizony sivárnak tűnik a szécsényl főutca. Kü­lönösen a buszmegálló kör­nyéke szürke, poros — és sze­metes. Ha elhúznak a nagy testű buszok, megüresedik kis időre a megáilló környéke. Ko­pár. Jólesik a szemnek a gimnázium kerítésén bepillan­tani. Itt üdezöld a fű. fenyők íöldellnek. virágok pompáz­nak. Ebben a tanévben, 1973-ban lesz éppen tízesztendős Szé- csénynek ez a középfokú ok­tatási Intézménye, amely Nógrádi Sándor nevét viseli A ballagás idején, tavaly má­jusban Nógrádi Sándor-napo- kat rendeztek, felvették a kap­csolatot a Nógrádi családdal is s több más párt-, állami és társadalmi szerven túl. a Magyar Partizán Szövetség is képviseltette magát az ünnep­ségen. E tanévben ismét megrendezik a Nógrádi Sán- dor-n.apokat, s többek közt, Nógrádi Sándor unokáját is meghívják a fiatalok. Szécsényben 1963. szeptem­ber 1-én az általános iskolá­val közös igazgatásban nyílt meg a gimnázium és mező- gazdasági szakközépiskola. A •szakközépiskola 1968-ban megszűnt, azóta hét-nyolc osztályos gimnáziummá vált ez az Intézmény. Az iskola egyébként 1966. augusztus 1- től önálló. Történetében jelen­tős esemény az új épületbe való költözködés, amelyre 1969. januárjában került sor. Az Is­kola erőssége mindenekelőtt a természettudományi tárgyak Oktatásában volt a korábbi időszakban, körülbelül két éve azonban a humán tárgyak is felzárkóztak, ezt az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák sta­tisztikái is ’igazolják. A ragyogóan tiszta rendes iskola iaazgatói szobájában oeszélgetünk Szerémi Gyula igazgatóval. Egyébként a tantermek, s a t'^bbi helyisé­gek is tanúsítják, a diákok magukénak érzik az iskolát, vigyáznak rá. — Minden évben magas 1969-től az egyetemi, főisko­lai felvételizők között a felvet­tek aránya — mondja az igaz­gató. — 1969-ben például 75, a következő évben száz száza­lék volt. Erre. gondolom, jog­gal lehetünk büszkék. ­NÓGRÁD - 1972. szeptember 14., csütörtök Október elején A film vígját ék 50 éve Október első hetében ismét megkezdi programját a sal­gótarjáni filmklub, mégpedig a Nagy nevettetők, avagy a filmvígjáték 50 éve címmel. A sorozat célja, amint címé­ből is kitűnik, kettős: egy­részt bemutatni a világ film­művészetének nagy komiku­sait és rendezőit;, másrészt egyfajta áttekintést adni a filmvígjáték műfajának 50 éves történetéről. A tervek szerint a salgótarjáni közön­ség elé kerül Chaplin világ­hírű némafilmje, az Aranyláz, Táti első műve. Kisvárosi ünnep, Kurt Hoffmann szel­lemes rablótörténete. A spes- sarti fogadó, René Clair szel­lemhistóriái, az Eladó kísér­tet, és a Boszorkányt vettem feleségül. Felvonulnak a film­világ legnépszerűbb kacagta­tó!: Stan és Pan, Jack Lem­mon, Norman Wisdom, Bour- vil, Fernandel, Gassman, Ka­bos Gyula és Latabár Kál­mán. A gimnáziumban idén nem volt gond a beiskolázás, két •Iső osztály indult, hatvan ta­nulóval. A jubileumi oktatási evben a tanulólétszám 191, hét osztályban folyik a taní­tás, a harmadikosokat kivéve évfolyamonként kettőben. Idén többen jelentkeztek a gimnáziumba, mint, tavaly. Örvendetes, hogy évről évre javul a szécsényi járás isko­láiban az oktatás színvonala. Ezt Szerémi Gyula mondja, tapasztalatok alapján. Az ál­talános iskolákból hozott ta­nulmányi átlag az idei első­söknél például 4,1 volt. A beiskolázás szempontjá- oól is érdekes, de különben Is figyelmet érdemlő tény. hogy ennek a gimnáziumnak igen jó a kapcsolata az álta­lános iskolákkal. A szécsényl általános iskolai tanulmányi versenyeket például a gimná­ziumban rendezik, kölcsönö­sen bemutató tanításokat tar­tanak. a pedagógus pártszer­vezet keresi a kölcsönös ta­lálkozási, együttműködési le­hetőségeket. E szécsényi pe­dagógus pártszervezetnek a két helyi középiskola és két általános iskola nevelői köré­ből most 34 tagja van, s az együttműködés pedagógiai ha­szonnal is jár. A járási hivatal művelődés- ügyi osztálya ugyancsak sokat tett a beiskolázásért, s a le­hetőségek megteremtéséért. A tanulólétszám 65 százaléka fi­zikai dolgozók gyermeke, ez a beiskolázási körzetből is következik. A tízéves gimná­ziumban hogyan látják a jö­vőt? — A .gimnázium itt Szé- csenyben kettős funkciót tel­jesít — mondja Szerémi Gyu- 'a. — Mint ismeretes, ez az iskolatípus elsősorban mind­inkább a felsőfokú oktatási intézményekre készít elő. Ez nálunk külön is jelentős, hi­szen olyan beiskolázási kör­zettel rendelkezünk, amelyben a kétkezi dolgozók gyerekei­nek aránya magas így közü­lük a tehetséges fiatalok to­vábbtanulnak. Másrészt e kör­zetben az általános műveltség folyamatos emelése is fontos nűvelődéspolitikal célkitűzés, s iskolánk ezt is szolgálja. Valóban, a járás szakember- szükséglete nagy, hiány van a pedagógusokban, agrárszak­emberekben, orvosokban, és így tovább. Minél több tanuló jelentkezik továbbtanulásra ebből a gimnáziumból, annál több a remény arra, howv ez a gond enyhül. Tavaly példá­ul a jelentkezettek 52 száza­lékát vették fel, s bár ará­nyaiban ez kevesebb mint a korábbi év száz százaléka, mégis több fiatal továbbtanu­lót jelent, több volt a jelent­kező. Különösen sokan érdek­lődnek a pedagóguspálya iránt, a járásban például már öt olyan pedagógus tanít, aki a szécsényi gimnázium tanu­lója volt. Ez pedig szintén je­lentős. hiszen e járásban tanít a legtöbb képesítés nélküli nevelő. A szécsényi járás műveltsé­gi szintje egyébként általában alacsonyabb a megyeinél, kü­lönösen a járás déli községed­ben érezhető ez. Márpedig zömmel e falvakból járnak a gimnáziumba a gyerekek. így tanulmányaik befejezésével, ha nem is tanulnak tovább, igen nagy szerepet játszhat­nak e műveltségi szint eme­lésében. a közművelődési fel­adatok. ifjúsági szervezetek színvonalasabb megszervezésé- oen, végzésében. A diákok kö­zül körülbelül huszonötén idén is azt a KISZ-feladatot kapták, hogy lakóhelyükön töltsenek be KISZ-vezető funkciót. T. E. Repülőgép eltérítés, diplomatarablás (15.) Elbrick taxit fog Charles Burke Elbrick, az Egyesült Államok brazíliai diplomáciai képviseletének 61 esztendős vezetője 1969. szep­tember 4-én Rio de Janeiró-i lakásán ebédelt és fél kettő" kor fekete Cadillac kocsiján visszaindult a nagykövetség épületébe. Náhány száz méter­re lakásától az autó elé kanya­rodott egy 1500-as Volkswa­gen. A kocsiból két férfi ug­rott ki, egyikük kloroformos vattát nyomott Elbrick arcára, majd az elkábult diplomatát belökte a Volkswagenbe. A másik támadó arra kénysze­rítette a gépkocsivezetőt, hogy kocsijával nagy sebességgel induljon el egy közeli, beépí­tetlen erdős dombocskára. A gépkocsivezető tíz perc múlva merészelt visszatérni a lakott környékre, rendőrt ke­resett és a kiérkező detektí­vek társaságában ment vissza az emberrablás színhelyére. A detektívek néhány pillanat múlva egy nagy borítékban elhelyezett levelet találtak az emberrablás színhelyén. A rö­vid, de rendkívül kemény han­gú szöveg arra szólította fel a brazil kormányzatot — tömö­ren, népelnyomó diktatúrá­nak, kegyetlen katonai klikk­nek nevezte őket —, hogy azon­nal bocsásson szabadon 15 poli­tikai foglyot.A levélben közölték a tizenöt fogoly nevét és azt is, hogy melyik börtönben tart­ja őket fogva a brazil kor­mány. A levél részletesen fog­lalkozott a szabadon bocsátás megkívánt körülményeivel, megjelölve, hogy hol kell, vagy hol lehet átadni a foglyokat, még azt is előírták, hogy a kormány a rádióban és a te­levízióban milyen közlemény­ben köteles bejelenteni a sza­badon bocsátást. A levél egyéb, ként nem hagyott kétséget afelől, hogy a feltételekről semmiféle tárgyalásnak nincs helye — egyik utolsó mondata így hangzott: „Értsék meg a. katonai junta tagjai, a szemet szemért, fogat fogért ideje van”. Több mint három napig tar. tott, amíg a brazil kormány — amelyet egyébként az ame­rikai kormány igen erős nyo­más alá vett Elbrick nagykö­vet életének megmentése ér­dekében — úgy határozott, hogy szabadon bocsátja a kért tizenöt foglyot. A fgglyokat ezután repülő­gépen Mexikóba vitték; a volt foglyok ott rögtön a nem- zetközi sajtó képviselőinek kérdéspergőtüzébe kerültek. De még mielőtt bevonultak volna a repülőtér egyik nagy­csarnokába, a brazil kormány különleges kérésére fotó- és filmriporterek csoportja ké- szített egész sor felvételt a repülőgépről leszállóit egyko­ri politikai foglyokról. A Rio de Janeiró-i hatóságok meg­rendelésére készített felvétel- sorozatot képtávírón azonnal Brazíliába továbbították; a Brazil Televízió adását meg­szakítva mutatta be a képe­ket. Néhány órával később Rio de Janeiro egyik külvárosá­ban, Tijucában, egy éppen a strandra tartó üres taxi veze­tője az utcakereszteződésnél egy férfire lett figyelmes, aki hevesen integetett. Amikor a taxi megállt, a sofőr felkiál­tott: „Hiszen maga az ame­rikai nagykövet! Szegény fic­kó! Ml történt a fejével, mi az a ragtapasz a homlokán?” Valóban Charles Burke El­brick volt a taxinak integető férfi. A friss sérülés homlo­kán mindössze félórás volt, akkor ütötte be a fejét egy gépkocsiajtóba, amikor elrab­lói egyik autóból a másikba tuszkolták. A taxi a nagykövetség épü­letébe szállította, ahol azonnal megérkeztek a brazil rendőr­ség és kémelhárítás emberei. Elbrick elmondotta, hogy el­rablása után fél órával magá­hoz tért a kloroformkábulat­ból, megállapította, hogy rend­kívül kisméretű, egyszobás téglaépületben tartják fogva, amelynek ablakain színes füg­göny van és ez akadályozza a kilátást. Elrablói naponta többször is meglátogatták, megfelelő ellátásban részesí­tették és amikor az első ét­kezés után panaszkodott, hogy szivartárcáját lakásán felejtette, megkérdezték tőle, milyen szivart szív. Néhány perccel később két dobozzal hoztak a kedvenc szivarmár­kájából. Este megkérdezték tőle: óhajtja-e, hogy reggelre kimossák és kivasalják az ingét. Szabadon bocsátása előtt már másfél—két órával megjelent az apró épületben az az ember, akit az elrab­lók vezetőjének tartott és kö­zölte: „A brazil kormány sza­badon bocsátotta azokat a politikai foglyokat, akiket megneveztek”. „Most láttuk a televízióban, hogy az embe­reink már Mexikóban van­nak. ön is szabad lesz nemso­kára” . — mondotta a férfi. Nem sokkal később bekötöt­ték Elbrick szemeit és autó­ba ültették. A gépkocsi rend­kívüli sebességgel indult út­nak, majd megállt és a bekö­tött szemű nagykövetet egy másik gépkocsiba tuszkolták be. Akkor ütötte be fejét a gépkocsiajtóba. Elrablói né­hány perc alatt valahonnan rágtapaszt szereztek és a vér­ző karcolást leragasztották. Üjabb autóút következett, új­ra rendkívüli sebességgel. Majd a kocsi lassítani kez­dett, valószínűleg ekkor érlek lakott területre. Az autó meg­állt, egy férfi közölte a nagy­követtel: „Itt most kitesszük magát az autóból. Negyed­óráig maradjon ebben az ut­cában, aztán mehet, amerre akar”. Kézen fogták, egy ka­puhoz vezették a bekötött szemű Elbricket, aki még hal­lotta, hogy két kísérője futva a kocsihoz tart, felbúgott a motor és az autó elrobogott. Elbrick azonnal letépte sze­méről a kötést, megállapítot­ta, hogy az utca, ahol szaba­don engedték az Eduardo Ra­mos út — néhány pillanattal később a közeli útkeresztező­désnél meglátta a szabad jel­zéssel közeledő taxit. (Következik: A forradalmá­rok álláspontja)

Next

/
Thumbnails
Contents