Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-08 / 212. szám

Éjszakai ügyelet „Mem történt semmi rendellenes’* őszi munka Karancfekesziben, Ipolytarnócon, LudányhalászibaD A fövő évi termést alapozzék Csend van. csak a trafók zúgnak és a bekapcsolt URH adó-vevő sistereg. A diszpé­cserszobában csak egy kis asztali lámpa ég. a neoncsö­veket leoltották, hogy ne fá­rasszák a szemet. A diszpé­cser grafikont rajzol. A má­sik szék üres, a nagy, kétsze­mélyes munkaasztal mellett az elektrikus a műszerek ál­lását ellenőrzi. Nulla óra 30 Dere. NEHÉZ SZOLGÁLAT Ha valaki éjszaka felriad, természetes mozdulattal nyúl a villanykapcsolóhoz. Gondo­lunk-e arra. hogy azok, akik az elektromos áramot terme­lik és arról gondoskodnak, hogy mindenkihez eljusson, akinek szüksége van rá, ilyenkor is dolgoznak. Nógrád megye elektromos- energia-ellátása fölött az ÉMÁSZ salgótarjáni 35/20/10 kV-os alállomása rendelkezik. Az állandó üzemirányító szol­gálat két fő. Egy diszpécser, és egy elpktrikus. Ök látják el az elektrikus szolgálatot és az üzemirányítást. Feladatuk a tervszerű kapcsolások vég­rehajtása. az üzemzavarok fel­derítése, a megye elektromos ellátásának folyamatos bizto­sítása. Kilencen végzik nyolc­órás váltásokban a munkát. Az éjszakai ügyelet este tíz­kor kezd. Minden ember egy hétig délutános. egy hétig éj­szakás, egy hétig délelőttös, sokszor azonban helyettesíteni kell, vagy nagyobb üzemza­var esetén szolgálaton kívül is be kell menni. HA MINDEN RENDBEN Addig nincs semmi baj, amíg a diszpécser és az elekt­rikus nem dolgozik. Persze, ez ravasz igazság, mert azt je­lenti, akkor van igazán sok munkájuk, ha üzemzavar ke­letkezik. Ha minden rendben van, akkor se tétlenek. Az elektrikus minden órában fel­jegyzi a műszerek állását, el­lenőrzi a hálózat helyes mű­ködését. Éjfélkor összegyűjtik a nagyobb üzemek, illetve Salgótarján fogyasztását és közlik a központi diszpécser- szolgálattal. A fogyasztásról, az órák állásáról óránkénti jegyzetet vezetnek és részle­tes kimutatást készítenek. El­lenőrzik az alközpont beren­dezéseinek szabályszerű mun­káját. Ennyi elfoglaltság mel­lett megy az idő. MINDEN LEOLVASHATÓ Érdekes szemmel kísérni a műszereket. Pontosan leolvas­ható a megye lakóinak éle­te. Tíz órától kezdve lassan esni kezd Salgótarján fogyasz­tása. Egyre kevesebben nézik a tévét, egyre többen oltják el a villanyt, térnek alud­ni. A fogyasztás esése nulla óra 30 perc — egy óra felé ér véget. Akkor beáll az „éj­szakai terhelés”, s hajnalig így is marad. Ilyenkor az elektrikus végigjárja az állo­más berendezéseit. Vele tar­tok. ZÚGÓ MONSTRUMOK Transzformátort sokat lát­tam már, olyant is, amit négy ember cipelt, s akkorát is, mint egy cigarettavég. Az ál­lomáson azonban egy-egy transzformátor súlya több tonna. Betonaljzaton vannak, s az egész földszint remeg a zúgásuktól. Mindegyiknél el­lenőrizni kell a hűtőolaj szint­jét és hőfokát. Ugyancsak vé­gig kell járni a többi beren­dezést: az akkumulátorter­met. ami kiesés esetén az áh lomás működését biztosítja, a kapcsolócellákat. Lenyűgöző látvány a nagycsarnok sok kis cellával, bennük a veze­tékek, különféle titokzatos szerkezetek. Kimegy az álmos­ság a szememből. Az út a ve­zénylőteremben ér véget. Há­rom falat töltenek be a mű­szerek és kapcsolók, melyek a hálózat sematikus ábráján el­helyezve tájékoztatnak a pil­lanatnyi. energiaellátásról. Egy részük már automatiku­san működik, a többi azon­Egy kastély jobb sorsra vár A XVIII. században épült, kecses barokk stílusban, mértéktartó pompával a kisterenyei Györky—Solymossy- kasTély. Távolabbi múltja nem különösebben érdekes: arisztokratikus unalom lengi körül. Közelebbi múltjára azonban erdemes egy pillantást vetni, hogy annál érthe­tetlenebbnek tűnjék a jelene. A felszabadulás évében még viszonylag fiatal volt, a falai erősek és a homlokzata ép. Vigyáztak is rá, hogy az idő és hozzá nem értő „öltöztetés” el ne csúfítsa. Elő­ször a párt szervei találtak benne otthont. Beborították a tetejét szép új palákkal. Jót tettek vele maguknak is. a kastélynak is. Az Országos Műemléki Felügyelőség azonban kifogásolta az új palákat, mondván, hogy meg­bontja az épület stiláris egységét. Ez bizonyára igaz is volt. De mit lehetett tenni, ha egyszer nem volt pénz műemléki palákra? Bizonyára úgy gondolkoztak, hogy jobb ma egy kevert stílű kastély, mint holnap egy dü- ledező rom. Azóta már sok víz lefolyt az Ipolyon. Beköltözött a kastélyba a tsz-iroda, a járási könyvtár és a munkásőr­ség, majd szép sorjában kiköltöztek. De egy dolog nem változott: mg sincs pénz a kastély megfelelő karbantar­tására. A külső vakolat leomlott, a födém megrepedezett az intarziás parketta tönkrement a bezúduló esővíztől, és a törött ablakokon szabadon jár a szél. A valaha szép kastélyt már mindenki elhagyta, elárvultán búslakodik huszonöt holdas parkja közepén. A községi tanács elnöke évek óta levelez valameny- nyi érdekelt szervvel. Mind egyetértettek azzal, hogy a kastély jobb sorsra érdemes. A megyei tanács vb építési és közlekedési osztályának véleménye szerint: „egyedül­álló típust képvisel országunk területén, csak Csehszlo­vákiában van hasonló”. 1964-ben el is készült a költség- vetés, amely szerint a helyreállításhoz 200 000 forint szük­séges. Pénz hiányában azonban 1972-ig semmi sem tör­tént, csak egy újabb költségvetés született, amely már 1 770 000 forintban állapította meg az összeget. Talán annyi történt mindössze, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség a helyszínre szállított 18 000 vörösfe­nyő zsindelyt, és műemléki palákat is ígért. Ám a tanács elnöke komolyan foglalkozik a gondolattal, hogy vissza­küldi a szállítmányt, mielőtt tönkremegy. Nem tud vele mit kezdeni __ S zomorú látvány a megöregedett kastély. Bizony jó helye lenne ott egy tucat intézménynek, amely most kényszermegoldásokkal küszködik. De a helyzet kilátás­talannak tűnik. Az épület állaga most már rohamosan romlik. Hogy mi lesz a sorsa, ki tudja?! Csak egy biztos: az idő múlásával egyre több lesz a helyreállítási költség. Szöghy Katalin Karancskeszibcn az őszi béták irhásra is gondolnak. A kom­bájnra szerelik a kukoricatöröt ban kézi kapcsolású. Szeren­csére' ezen az éjszakán nem került sor a használatukra. A DISZPÉCSERSZOBA Tágas. világos helyiség. Nagy asztal, középen telefo­nok, közvetlen vonallal a leg­szükségesebb kapcsolatok szá­mára, állandóan bekapcsolt URH-készülék. melynek segít­ségével a hét kirendeltséggel tartják a kapcsolatot, egész falat betöltő hálózati séma, alatta akváriumok és nagyon sok szobanövény. Kellemes, nyugtató környezet. Általában nagy a nyugalom mindenütt. Amikor említem, megmoso­lyognak. Jönnék csak el egy­szer. amikor dörög az ég! — mondják. Kereshetném nagyí­tóval a nyugalmat. Három óra elmúlt. Lassan kel a nap is. A két ügyeletes nagyokat nyújtózik. Fáradtak. MIT SZÓL A CSALÁD? Ha szolgálat van. nincs va­sárnap vagy ünnep, jönni kell. Otthon nem örülnek neki, hi­szen nem lehet hozzászokni az állandó váltakozáshoz. László János diszpécser tíz éve dol­gozik a vállalatnál, itt is sza­badult. Villányi Antal elektri­kus a felszabadulás után kezdte el a pályát, azóta itt van. Volt. hogy villanyoszlop tetején köszöntötték a szil­vesztert. Csinálják., mert kell. Szolgálati idő lejárta előtt fél órával, 5.30 órakor jelent­kezik a váltás. A szolgálat át­adása huzamos ideig tart. „A szolgálati idő alatt nem tör­tént semmi rendellenes” — ez az első mondat. Utána részle­tesen ismertetik a pillanatnyi helyzetet Végül átadják a szolgálati naplót és a két új szolgálatos elfoglalja a helyét. Nincs sok idő búcsúzkodásra, hiszen a központ már kéri a jelentést a csúcsfogyasztások­ról. Akiket leváltottak, haza­felé indulnak. Reggel van, s én azon veszem észre magam, hogy jó éjszakát kívánok ne- kik. Gáspár Imre Gyufagyűjtők figyelem ! Hol gyártják a világon a leghosszabb gyufát! De ha nem is a világon akkor lega­lább Európában ? A lengyel- országi Bystrzyca Klodzka város lakóinak egy percig sem kell gondolkodniuk ezen a kérdésen: nagyon jól tud­ják, hogy náluk készítik Európában a leghosszabb gyu­fát. Az itteni gyárban készült egyetlen gyufaszál pontosan két percig ég. De ilyen gyu­fát csak egy helyen lehet vásárolni: a városi gyufa­gyár múzeumában. Elküldte hírnökét az ősz. Színesedik a határ. Hajnalon­ként köd ülepszik a szántó­földekre. Ismételten nyugta­lankodhat a földművelő em­ber. Most kell a jövő évi ter­mést megalapozni. Ütrakel- tünk tegnap, hogy beszámol­hassunk a munkáról. A me­zőgazdasági szakemberek ha­tározottan állítják: ilyen ne­héz ősz elé néz a mezőgazda­ság. Nemrég fejezték be a gabonabetakarítást, szántani kell, ágyat készíteni a vető­magnak, de a vetés előtt pi­hentetni is kéne a földet. Az idő pedig sürget, néhány nap, s kezdődik a betakarítás. A munkákban főszerepet játszó gépek pedig gyengélkednek. A szerelők alig győzik a javítást. * Karancskeszi határában a Völgyfőn, a Szénégetőn és a Hosszúban három gép nyúj­tott műszakban szánt. Vetés alá készítik a talajt. Tóth István, a főagronómus az irat­tárból előhozta a táblatörzs- könyvet és abból sorolta, hol termesztenek búzát, melyik táblában vetik tavaszra a ku­koricát. A gondban megnyúlt az arca. — Nehéz a helyzetünk, de tíz nap múlva vetünk... A közelmúltban szemére vetették, hogy még kint a szalma a földeken. Nem tilta­kozott. Sőt, azt is megmondta, hogy csépelni valójuk is van. Éppen a napokban fejezik be. Sajnos, erről valóban nem le­hetnek. Esős aratásunk volt, Szeoskó Tibor azért kénysze­rült ilyen hosszú cséplésre. Még rá vár a szalma betaka­rítása is. Tóth azt mondta, a szalma betakarítása és kazla- zása is meggyorsult, mert megérkezett az új szalmarakó gép. Pár nap és elkészülnek az aratásból visszamaradt utolsó munkával }s. Akkor Szecskó DT-re ül és megy szántani. Hat gép- pedig elő­készíti a talajt a vetésre és vetnek. — Remélem, sikerül meg­birkóznia az őszi feladatokkal — mondta búcsúzóul a főag­ronómus. Karancskesziben elkezdték az őszi munkát. Hatezázöt- ven hold az őszi vetési fel­adatuk. Százhatvan holdat előkészítettek vetésre. * Sajnos, Ipolytarnócon min­den ok megvan a nyugtalan­ságra. Földeken a szalma, a talajelőkészítéssel sehogyan sem állnak. A gépek többsége nincs kijavítva. A műhely előtt nagy a káosz. A szerelő pedig a kombájnon ül és arat. Gáspár Tibor, a gépcsoport vezetője azt mondta, hogy semmit nem tehet. Dankó József, a növényter­mesztési brigádvezető pró­bálta szépíteni a helyzetüket. Elmondta, hogy a Balogi- hosszúban 33 holdat megszán­tottak. A Molnár-félében 20 holdon elvégezték a tarlóhán­tást. Az út mentén is még a nyáron megszántottak 10—15 holdat. De ez semmi ahhoz a kétszáz holdhoz, amit az idén kell bevetniük, különösen ak­kor, ha a gépek nincsenek rendbe téve, több traktorosuk elhagyta a tsz-t. Ráadásul Varga Ferenc traktorosuk el­törte a lábát. — Mit tegyünk', szegény tsz vagyunk mi — mondta a bri­gád vezetője. Éppen azért kellene az idén nagyon megfontoltan elvégez­ni időben a vetést. A járási hivatalnak jobban oda kellene figyelnie rájuk. Az ipolytar- nóciaknak konrét segítségre van szükségük. Talán az ope­ratív bizottság tehetne érde­kükben valamit. * Józsa Károly, a ludányhalá- szi egyesített Ipolymente Tsz- elnökhelyettese kérésünkre előzékenyen közölte: — Az őszi vetési tervünk végrehajtását megkezdtük. Százötven hektáron már el­végeztük a talajelőkészítést. Gépeink rendben vannak, az emberek szorgalmasan dolgoz­nak. Az elnökhelyettes tájékoz­tatása nyomán elindultunk a Fényképezte; Fodor Tamás földekre. Nógrádszakál hatá­rában Gál Imre ég Végh Imre szántottak. A sok eső ellenére kemény a föld. A lánctalpa­soknak birkózni kell, különö­sen amikor az emelkedőkre kapaszkodnak. Ez a körülbe­lül negyvenholdas terület pe­dig domboktól, völgyektől hullámzik. A két traktoros már megszokta ezt a terepet. — Jól karbantartottak a gépeink — mondják. A lúdányHlíiákzi termelő- szövetkezetben a gépek javí­tására nagy gondot fordíta­nak. A gépcsoport vezetője a fiatal Nagy Ferenc. A négy nagy teljesítményű lánctalpas­sal szántanak. Készenlétben állnak a vetést végző erőgé­pek és a munkagépek is. Az elnökhelyettes azt mondta amikor a gépek állapotáról beszélgettünk: — Ha az Idő nem avatkozik a munkánkba, akkor mi meg­oldjuk az őszi feladatainkat az e célra készített terv sze­rint. . . Ludányhalásziban alaposan átgondolták a feladatot. Eb­ben a gépek játsszák a nagy szerepet. Tizenhárom embert állítottak a gépek kijavításá­ra. Sőt. már megkezdték a be­takarításhoz szükséges gépek előkészítését is. Bobál Gyula Sxakexervexeti demokrácia Miben lehet lemérni? Szovjet segítséggel A ZIM salgótarjáni gyá­rában a szakszervezeti de­mokrácia az utóbbi időben lé­nyeges fejlődést mutat. Ezt le le­het mérni a munka hatékony­ságában és a tagság aktivi­tásában. Erősíti a szakszervezeti de­mokráciát az a határozat, mely előírja, hogy minden év­ben a bizalmitól a központi vezetőig be kell számolni a tagságnak az éves munkáról. Ezeket a beszámolókat nem­csak vélemények, javaslatok kísérik, hanem gyakran bírá­latok is. Ez utóbbiak növelik a szakszervezeti aktivisták fe­lelősségét, ugyanakkor jobb munkára ösztönzik őket. A műhelybizottságok által tar­tott beszámolókhoz kétszer annyian nyilvánítottak véle­ményt, mint a korábbi idő­szakban. A felszólalók elis­merték a végzett munkát, ugyanakkor a tennivalókra is felhívták a vezetők és a szak­szervezeti aktívák figyelmét. Ilyenek voltak a munkafe­gyelem megszilárdítása. a dolgozók jogos panaszainak gyorsabb intézése, az üdülési gondok megoldása stb. Nagyon fontos szerepet töl­tenek be a szakszervezeti de­mokrácia erősítésében és nö­velésében a szakszervezeti taggyűlések. Szerepük és ha­tásuk elsősorban abban je­lentkezik, hogy segítik a szakszervezeti tagok politikai fejlődését, ugyanakkor széles teret biztosítanak a dolgozók javaslatainak, véleményének. Egy-egy taggyűlésen a jelen­levők 13—14 százaléka fejti ki álláspontját, tesz javaslatot különböző kérdésekben. Jelentős helyet foglal el a demokrácia erősítésében á negyedévenként sorra kerülő aktívaülés, amelynek a ho­zott határozatok ismertetése és a végrehajtás módjának megvitatása a feladata. E ta­nácskozások célja, hogy szó­ba kerüljenek mindazok a kér­dések, amelyek a szervezett munkásságot érintik, fontos, hogy a tagság mindenről tud­jon, ami a szakszervezeti mun­kában történik. A szakszervezeti demokrá­cia további erősítése szüksé­gessé teszi az információk meggyorsítását. Elsősorban a nagyvállalati szakszervezeti ta­nácstól, illetve az ottani szak- szervezeti bizottságtól a gyári szakszervezeti bizottságig, és a műhelybizottságoktól a tag­ságig. Ugyanis sok dologról csak jóval az események után szereznek tudomást a szak- szervezeti tagok. Szükség van még a jogok és kötelezettségek egységének helyes értelmezésére, az ebből adódó gyakorlat kialakítására, hogy még hatékonyabb, ered­ményesebb legyen a szakszerve­zeti munka, még alaposabb és célravezetőbb a tagság ellen­őrzése. Molnár István épül A guineai bauxitbányák vasútja Szovjet szakemberek vesz­nek részt annak a 100 kilo­méteres vasútvonalnak építé­sében, amely az egyik nagy gunieai bauxitbányát Conak- ryval a tengeri kikötővel kö­ti össze. A Szovjetunió épí­tőipari gépeket és közleke­dési eszközöket is szállít a fiatal afrikai országnak. A gunieai építkezésekkel egyidőben szovjet segítség­gel épülnek vasutak és mű- utak Afganisztánban. Szíriá­ban, Irakban, Nepálban és más fejlődő országokban is. NÓGRÁD — 1972. szeptember 8., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents