Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

Kommunisták és szocialisták nyilatkozata Polgárháborúi akar a jobboldal Ä Chilei Kommunista és Szocialista Párt vasárnap közös nyilatkozatban leplez­te le és ítélte el a Népi Egy­ség ellenzékének manővere­it. A közös nyilatkozat meg­állapítása szerint a mono­polisták, a nagybirtokosok és a bankárok az amerikai imperialisták segítségével támadást indítottak a mun­káspártok és -szervezetek el­len. azzal a céllal, hogy megdöntsék a népi kor­mányt és terrorosta dikta­túrát létesítsenek az ország­ban. A reakciós tevékenység igen nagymértékben bonyo­lította a chilei helyzetet. A nyilatkozat ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozza annak fontosságát, hogy haladék­talanul és határozottan vé­get kell vetni a jobboldali erők fellépésének, mivel te­vékenységük polgárháború­hoz vezethet. A két nyilatkozó párt ..fi­gyelembe véve a helyzet ko­molyságát. úgy határozott, hogy félreteszi a közös har­cot akadályozó nézeteltéré­seit”. A közös nyilatkozat az Allende-konmány által elért gazdasági, társadalmi és politikai vívmányok meg­védésére, valamint éberség­re és fegyelmezettségre szó­lítja fel a chilei dolgozókat, a chilei népet. A nyilatkozatban említett nézeteltérések arra vonat­koznak. hogy a kommunista és a szocialista pártnak más véleménye van a forradalmi folyamat ütemét illetőleg. A kommunisták a reálisabb fo­kozatosság elvét vallják, szocialista szövetségesük pe­dig gyorsítani igyekszik a folyamatot. Politikai körökben törté­nelmi jelentőségűnek tart­ják a közös nyilatkozatot. Hétfőn volt két esztende­je. hogy Chilében baloldali elnök került hatalomra Sal­vador Allende személyében. A nap folyamán országszer­te felvonulások és gyűlések voltak a Népi Egység támo­gatására. A volt keresztény- demokrata elnök, Eduardo Frei is bejelentette, hogy „utcára szólítja” pártjának támogatóit. Mint ismeretes, az utóbbi időben összecsapásokra ke­rült sor a Népi Egység és az ellenzék hívei között. (MTI) Robbanás Milánóban Milánóban robbanás történt a neofasiszta mozgalom főhadiszállásán. A környező házak négy lakosa könnyebben megsérült Bár a Pekingből érkező in­formációk még mindig eléggé hézagosak, a szórványos köz­lésekből annyit mégis kihá­mozhatunk, hogy Kínában egy fajta stabilizáció követke­zett be. A négy—öt évvel ez­előtti nagy belső mozgás mintha elcsitult volna, s he­lyét egy kevésbé látványos, viszonylag nyugalmasabb ál­lapot foglalta el. Ügy tűnik: Csou En-laj pozíciói megerő­södtek, s egyes nyugati meg­figyelők szerint a miniszter­elnöknek sikerült olyan bel­politikai légkört kialakítania, ami biztosítja a diplomáciai nyitás végrehajtásához szük­séges „hátországot”. A KNK a Nyugat számára a korábbi­aknál szalonképesebb lett, s a pekingi meg a sanghaji utcá­kon, szállodákban mind több' a tőkésországokból • érkezett diplomata, kereskedő és ügy­nök. Több jel tanúsítja a sajtó­berkekben bekövetkezett vál­tozásokat is. Az irányítottság természetesen ma is dominál, de mintha — a KKP közvet­len szócsöveit leszámítva — ilyen körülmények között is változatosabbak lennének a kínai újságok. A párt elméle­ti folyóirata, valamint a ve­zető lapok most is közölnek szinte azonos szövegű „ideo­lógiai cikkeket”, s ezekben célzás esik a Liu Sao-csi-féle árulókról, meg a „szuperha­talmak” lepaktálásáról, de mintha a korábbiakhoz ké-’ pest e tekintetben is módo­sult volna a 6tílus: kevesebb a szitkozódás és több az elem­zés meg a tárgyi lagosabb kö­vetkeztetés. A Kínai Népköztársaság­ban az utóbbi négy—öt év Kínáról — következtetések alapján játos folyamat játszódott le. A „nagy proletár kulturális forradalom” viharosnak mél­tán minősíthető időszaka alatt az állam és párt végered­ményben felszámolta egyrészt a helyi közigazgatási, más­részt a pártapparátus nagy részét. Becslések szerint, több tízezerre tehető azoknak a száma, akiket különböző „át­nevelő” táborokba irányítot­tak, s ennek következtében hiányzott a szakértelemmel irányítók gárdája. Mostaná­ban azonban a kínai vezetés egyes képviselői úgy vélik: túl sok volt abból a politiká­ból, amit a „proletár kulturá­lis forradalom” alatt folytat­tak, s inkább újra előtérbe állítják a technokratákat, a termelés és a közigazgatás szervezőit. Jó részük a tábo­rokból került vissza, termé­szetesen csak azután, miután megfeleltek a felső vezetés által kidolgozott követelmé­nyeknek. Ugyancsak érdekes vonás volt a hadsereg szerepének növekedése, Kína történeté­ben a katonák mindig jelen­tős státuszt foglaltak el, a né­pi felszabadító hadsereg bá­zisa volt a pártnak, s Mao Ce-tung, egy-egy számukra, s általában az európai ember számára furcsa mozgalom el­indításánál gyakran támasz­kodott a hadseregre. A már körvonalazott időszakban azonban a katonák még a ko­rábbiaknál is jobban belszól­tak az országirányítás kérdé­seibe. A KKP IX. kongresz- szusán Mao Ce-tung utódjául 2, egy egyedülállóan 6a- például azt a Lin Piaót jelöl- NÓGRÁD- 1972. szeptember 5„ kedd ték ki, aki a népi felszabadí­tó hadsereg első számú irá­nyítója volt. A helyzet azon­ban — éppen az egységes központi irányítás hiánya miatt — odáig fajult, hogy mind Lin Piao. mind pedig a hadsereg egé­sze már nyomasztólag hatott Mao Ce-tungra és a köréje csoportosult erőkre. Ugyan­akkor tapasztalható volt egy bizonyos egységbomlás is a katonák között. Mao Ce-tung végül arra a következtetésre juthatott, hogy a hadsereg szerepének nagymérvű elha­talmasodása veszélybe sodor­hatja az ő pozícióit. Lin Piao sorsáról bizonyít­hatóan keveset tudunk. Azok az utalások azonban, amelyek itt-ott néha felbukkannak, nem sok kétséget hagynak afelől, hogy neki és a légi­erők főparancsnokának nézet- eltérései támadhattak Mao Ce-tunggal, s a KKP vezér­karának azon képviselőivel, akik csüggedetlenül kitartot­tak és kitartanak Mao mel­lett, s az ő személyi nimbu­szának árnyékában nagyobb hatalmat próbáltak és pró­bálnak szerezni maguknak. Lin Piaót tehát félreállítot­ták, s menesztették azokat is, akik az ő fenntartás nélküli hívei voltak. Hogy végül is aztán milyen sorsra jutottak, azt majd csak a jövőben tud­hatjuk meg, ha egyáltalán megtudjuk valaha. Az Információkkal nem kel­lőképpen megerősített, in­kább csak következtetésekre alapuló kínai kép tehát most a következő; a korábbiakhoz képest stabilabb belső helyzet egy ugyancsak a korábbiak­nál másabb külpolitikát tesz A VDK nemzeti ünnepén nagylelkű emberbaráti gesztusként szabadon bocsátott három amerikai pilóta (balról jobbra): Markham Gartley hadnagy, Edward Elias őrnagy és Alphonzo Charles hadnagy Scheel októberben megy Pekingbe Magyar—lengyel megállapodás KULTURÁLIS és tudományos EGYÜTTMŰKÖDÉSI VEGYES BIZOTTSÁG LÉTESÍTÉSÉRŐL Hétfőn a Művelődésügyi Mi­nisztériumban dr. Orbán László, a miniszter első he­lyettese é6 Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete aláírta a magyar. —lengyel kulturális és tudo­mányos együttműködési ve­gyes bizottság létesítéséről szó­ló megállapodást, A bizottság feladata: a szocializmus építé­sében szerzett tapasztalatok kölcsönös kicserélése, a nem­zeti kultúrák sokoldalú gazda­gítása, a két ország kulturális, tudományos és oktatási kap­csolatainak erősítése, az együttműködés hatékonysá­gának növelése. A bizottság évenként a két országban fel­váltva tartja üléseit. A meg­állapodás aláírása után dr. Orbán László és Tadeusz Ha­nuszek méltatta az együtt­működés eddigi eredményeit, a vegyes bizottság létesítésének jelentőségét, Aä megállapodás aláírásán jelen voltak a Kül­ügyminisztérium, a Művelő­désügyi Minisztérium és a KKI vezető munkatársai, va­lamint a lengyel nagykövet­ség képviselői. (MTI) lehetővé. A KNK aktív sze­repet tölt be az ENSZ szer­veiben, keresi az érintkezést a fejlett nyugati tőkésorszá­gokkal, ugyancsak fokozni igyekszik a behatolást a har­madik világ országaiba. Az egyébként minden időben vi­rágnyelvet használó kínai diplomácia a tevékenység szé­les skáláját vonultatja fel. Célja kettős: egyrészt erősíte­ni akarja a KNK nemzetkö­zi pozícióit, másrészt csende­sebb módszerekkel ugyan, de egyre több kis és közepes or­szágot próbál leválasztani a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország politikájával szimpatizálók közül. Vagyis: továbbra sem adta fel a ha­ladó világ antlimperialista egységére bomlasztó hatást gyakorló szovjetellenességet. Különösképpen megmutat­kozott ez ismét a Bengali Né­pi Köztársaság ENSZ-tagfel- vételénél a Biztonsági Ta­nácsban. A kínai vétó nem volt véletlen, hanem szerve­sen beleilleszkedett Peking szovjetellenes programjába. A BNK ugyanis sem potenciális, sem pedig tényleges értelem­ben nem jelenthet veszélyt Kínára. Abban a vonatkozás­ban azonban, hogy a nemzet­közi jogilag is elismert füg­getlen Bengália Dél-Kelet Ázsiában India és Burma mellett lehetne a harmadik, a szocializmus felé orientáló­dó ország, már komolyan el­gondolkodtatja Pekinget. Ezért volt áz a sokak számá­ra meglepetést keltő vétó, s ezért van az is, hogy a kínai vezetés Inkább Bhutto pa­kisztáni rendszerét karolja fel, holott ez ellentmond an­nak az álláspontnak, amit a KNK vezetői szavakban kép­viselnek a népek önrendelke­zési jogával kapcsolatban. Szolnoki István Scheel nyugatnémet külügy­miniszter október 8-án utazik egyhetes hivatalos látogatásra Pekingbe — közli a Spiegel című hamburgi hetilap leg­újabb száma. A külügyminisz­tert 25 újságíró kíséri el út­jára, amelynek célja a két ország diplomáciai kapcsola­tainak megteremtéséről szóló megállapodás ünnepélyes alá­írása. Scheel nem tesz kör­utazást Kínában (Pekingen kívül csak Sanghajt keresi fel), hanem látogatását kizá­rólag politikai megbeszélések­nek szenteli. A Spiegel szerint a nyugat­német—kínai előkészítő meg­beszélések Schröder CDU-po- Iitikus pekingi utazásával egy- időben kezdődtek meg a leg­nagyobb titoktartás közepette. A négytagú kínai küldöttséget a Az Egyesült Államok mér­gező anyagokat tárol a Japán­ban levő katonai raktáraiban és innen szállítja ezeket Dél- Vietnamba. A Pravda töktói tudósítója közli annak a vizs­gálatnak az eredményeit, amelyet egymástól függetlenül folytatott a Komeito Párt és a Japán Szocialista Párt a Japánban kifejtett amerikai tevékenységre vonatkozólag. A két párt megállapította, hogy a Japánban levő ameri­kai támaszpontok NATO­nyugatnémet külügyminiszté­riumban megtartott eszmecse­rén Vang Su, az Új Kína hír- ügynökség bonni tudósítója vezette. A hamburgi lap tud­ni véli. hogy a kínai újságíró Peking teljhatalmú megbí­zottjaként járt el. A nyugat­német tárgyaló fél Von Sta­den, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője volt. Azóta a két fél összesen egytucatnyj megbeszélést tar­tott. A német kérdésben Bonn nem számít nehézségekre Peking részéről — mutat rá a Spiegel. A bilaterális kapcsolatok rendezésén túl Scheel azt is tisztázni kívánja mint az EGK megbízottja, milyen szándékokat táplál Kína egy kibővített Közös Piac iránt. megrendeléseket Is teljesíte­nek. A Komeito Párt szerint ez év januárjától júliusáig aSza- gamihara támaszponton 328 harckocsit és páncélozott szál­lítóeszközt javítottak meg. Ezek közül 203-at Dél-Viet- namba küldték, 8i-et a nyu- gat-németórszági Bremerha- venba és 44-et Rotterdamba. A Japán Szocialista Párt vé­leménye szerint az ilyenfajta tevékenység ellentétben áll a japán—amerikai „biztonsági szerződéssel”. (MTI) 1972. október 1-éve! átképzős tanfolyamot indítunk: víz* és gázvezeték-szerelő, központi­fűtés-szerelő, villanyszerelő, festő - mázoló, festő—tapétázó, hidegburkoló, vízszigetelő, üveges, bádogot, épületlakatos, épületasztalos szakmákban. Jelentkezhetnek általános iskolát végzett és 18. életévüket betöltött férfiak (40 éves korig). A tanfolyam időtartama 5 hónap, erre az Időre 1700 Ft biztosított bért fizetünk, ha a teljesítménybér a kívánt szin­tet nem éri el. Üzemi étkezést, a vidékieknek munkásszállást biztosítunk és utazásiköltség-hozzájárulást fizetünk. A jelentkezés. Illetve a vállalatunkhoz történő belépés határ­ideje: 1972. szeptember 20. Jelentkezés: csak személyesen, a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat szakoktatási csoportjánál: Budapest, XI., Dombóvári út 17. Amerikai mérgező anyagok Japánban

Next

/
Thumbnails
Contents