Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-30 / 231. szám

I „Küldtek kendői szépet a fejemre... is, 95 A kanári daloJóaggzony A K AZ ARI falukép még nyezet, a gerendák kékre í;st­nem is egészen húsz évvel ez­előtt más volt. Több esővetős, Céloszlopos tornácú házat lát­hattunk, mint ma. Tűnőben az utcakép palóc festőisége, a látogató talán bánja, akik t festői házakban , éltek, nem bánják. A régi házakból mi ve. A kék égbolt lehetne, de már régen festették, egy szil villanykörte lóg le onnan, a szoba közepe táján. Egyik sa­Még Angolországból is voltak itt, ismernek engem a vilá­gon, aranyos madaram, küldik a leveleket. Még hajóskapi­tánnyal is táncoltam Eszter­rokban ágy, másikban tűzhely, gomban. Voltunk vagy hét­rajta néhány hideg fazék. Nem ég a tűz, — Én vagyok az a daloló-, si­inkább csak a főutcán talá- rató-, fonóasszony. Család nél­lunk néhányat, a faluban ösz- szesen tíz-tizenötöt. Kazáron hatszáz épület van, lakás több Egy évben hat-hét új ház épül Kovács Bander Vilmost ke­resem a bolt előtt. Meg itt van egy öreg híd, régi kút — in­kább csak mosásra használ iák a vizét, nyomós kút a túlolda­lon —, kocsma, autóbusz-meg­álló. Alacsony férfit szólitoic meg. Fakó, kék vászonruha, or­rán szemüveg, kezében sza- Pyor. Nyújtja a kezét. — Én vagyok Kovács Ban­der Vilmos. Szervusz, kedves rokon. Mit is mondtál, mi a neved ? Mondom, mit akarok. Csak beszélgetni akarok, ha lenne ideje. Sok ideje van, nyugdí­jas. A felesége is szívesen lát, mondja. Fogja a karomat, csati menjünk. Kenyérért jött, még nincs kenyér. Ha van .is, sok­szor keletien, sületlen, ehetet­len. Kellene jobb kenyér, mit csináljanak az öregek, ha csak ez van, akkor kiflit egyenek’ Azt mondják, népi ép'tKe- zés. A ház 1897-ben épült, Ko­vács Bander Vilmos apja épí­tette. Ilyen öreg. Kovács Ban­der Vilmosné az utcai szobá­ban fogad. A szobaasztal lete­rítve hófehér, tiszta terítővei. Az asztal alatt három zöldes héjú sütőtök, amott egyik lóca alatt is még néhány. A meny­kül vagyunk, csak ez az öreg házunk van. Nem sok a nyug­díj, kilencszáz forintot ka­punk. Mikor úgy elmegyek er­re, vagy arra, aranyos mada­ram, folyik a pénz a semmi­ért, nagyon soká van egy hó­nap. Ruhám? Amit az édes­anyám adott. Maholnap ránk- omlik a ház, javítani kellene, de ki csinálja, se pénz, ember. Sehova se járunk, a templomba. De hozzánk so­kan járnak. . TÉNYLEG sokan, rádiósok, néprajzosok, diákcsoportok. Volt itt már Boros Ildikó, An­dor Éva, Lakatos Sándor, ki győzné elsorolni. Sándo Bó- di Margit — Kovács Bander Vilmosné leánykori neve — ezren ott a szép ünnepségen. Én meg féltem, hogyan me­gyek én fel a hajóra azon a hídon, bánkódtam. Mi az, nagymama, kérdezte a kapi­tány. Mondtam, félek, letö­rik a híd. Azzal átvitt. Tud-e valamit táncolni, énekelni? Ügy táncoltam vele, mint a kuruc. Nekem, kedves mada­ram, nincs gyerekem, csak sok' cifra ruhám van. Meg az uram egyik szeme, a másik­kal nem lát, Mizserfán a ?e csilléket kente, a szeme ott só­sak rült meg, arra nem kap sem­mit. Nem kaphatna valamit? A ház körül csak a zöldség, négy kosár krumpli, egy ko­sár kukorica terem meg, van hat csirkém. Az édesanyámtól, meg a nagymamámtól tanul­tam a nótákat. Az édesanyá­mat Kiskakukk Máriának, a nagymamát Sándor Teréznek énekelt a rádióban, nótáit hívták, aranyos madaraim. Há­magnószalagok, jegyzetfüzetek őrzik. Több mint félezer nó­tát tud, háromszázat már őri2nek a gyűjtők. Nemcsak a nótáit gyűjtik. — Elvitték a sok edényemet, aranyos madaram, korsót, te­jesfazekat. Már tízszer sirat­tam el az uramat is. Itt volt Béres János, előbb dalolni kel­lett, aztán fontam. A hokedli­ra feltettem egy másikat, fel­öltöztem feketébe, énekeltem a siratót. Akkor ebédeltünk roméves kislány voltam, fel­másztam még a fára is, hogy jobban hangozzék az ének. Hányszor letört alattam az ág. Van kedves nótám, aranyos madaram, de most nem men­tem a kamrába egy sárga to­jást megenni, hogy tisztább legyen a hangom. A ház padlásán benéz az ég. — Hát benéz — mondja Kovács Bander Vilrfios. — Itt húzódunk meg mindig az asz nDózsa népe, bontsd ki zászlód . .* Üj Dózsa-szobrot avattak Balassagyarmaton Délután nagyszabású csillagtúra Űttörőharsonások köszön­tésével kezdődött meg tegnap délelőtt 10 órakor a balassa­gyarmati Dózsa György úti Általános Iskolában a Dózsa György születésének 500. év­fordulója alkalmával rende­zett ünnepség. Az úttörő­egyenruhát viselő iskolások mellé az óvodások is felvo­nultak, hogy részt vegyenek a megemlékezésen. Az ünnepségsorozat, amely- lyel a balassagyarmati diákok az 1514. évi magyarországi parasztháború vezérét, törté­nelmünk kimagasló alakját ünnepelték, már szeptember 28-án megkezdődött az iskola életét bemutató nagyon érde­kes és színvonalas kiállítás megnyitásával. Ezt követte tegnap Dózsa György szobrának leleplezése és az ünnepi műsor az iskola parkjában. Az ünneplő kö­zönség előtt Zsidai László, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Szólott ar­ról, hogy Dózsa György sze­mélye, forradalmi példája a magyar parasztságról, a ma­gyar népről vall. Mert Dózsa seregében együtt küzdöttek a magyarok, a szerbek, a hor- vátok, románok és más Du­na-menti népek elnyomott fiai. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a feudális erők, amelyek nem vállalták a tö­rök elleni harcot, a jobbá­gyok hadbavonulását is igye­keztek akadályozni. Így szé­lesedett a török elleni harc parasztháborúvá, antifeüdális, forradalmi megmozdulássá. A parasztháború dicső korszaka marad' történelmünknek, Dó­zsa emlékét sem elfeledtetni, savanyú babot, mindenkinek szonnyal, ebben a szobában, adtam. Küldtek már nekem ide is már befut a víz, a má- kendőt is, szépet, a fejemre, síkba még jobban. Ide jutott a sorunk. Mikor a jegek es­tek, estek befelé. A cserepek nem jók, a fejem szédül a szememtől, nem mehetek tetőre. Ha jönnek a zivatarok, a jegek, ez már olyan, mint a korpa. MONDJA SZÍVESEN, ked­ves-melegen a daloló-, sirató-, fonóasszony: — Ebédeljen velünk, ara' nyos madaram, van kényé rünk, főtt kukoricánk. Szívesen elfogadnám, de más dolgok után kell men nem. Indul velem Kovács Bander Vilmos is. Jön a bolt­ig. Egy kenyérkét visz haza a boltból, ha már megjött. Tóth Elemér Nagy Géza szobrászművész Dózsa-szobra Ady Endrére gondolni. Dózsa György szelleme a szocialista Magyarországon kapta meg igazán az őt megillető méltó helyet történelmünk nagy sze­mélyiségei sorában. Ezt követően lekerült a le­pel Dózsa György most fel­állított új szobráról, Nagy Géza szobrászművész alko­tásáról. A szoborleleplezést koszorúzás, ünnepi műsor, majd a Dózsa szülőföldjéről hozott kis fenyők elültetése követte. Délután a város úttörőcsa­sem bemocskolni nem lehe- patai nagyszabású csillagtúrát tett, mert az tovább élt a népben és tovább élt a ma­rendeztek, amelyen közel ezer diák vett részt, megemlékez­gyar történelem és irodalom ve a fegyveres erők napjá­ról is. Az ünnepségsorozat ma vetélkedővel, holnap pe­dig sportműsorral folytatódik. legnevesebb alkotóinak mü­veiben. Elég Eötvös Józsefre, Petőfire, Derkovits Gyulára, NÓGRÁD - 1972, szeptember 30- szombat [ •• lumpi KISZ-laggyűlés A fegyveres erők napja tiszte­letére ünnepi KISZ-taggyűlést rendeztek a pásztói Kézműipari Vállalat fiataljai. Az ünnepélyen Robotka János, a munkásőrség oásztói járási parancsnoka tar­tott előadást a fegyveres testüle­tek történetéről, fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről. Az egybe­gyűlt fiatalok kérdéseket tettek fel a munkásőrség szervezeti éle­tével kapcsolatban és virággal köszönték meg az értékes beszá­molót. Ezután a KISZ-titkár is mertette a tagokkal a kultúrház október havi ■ programját, amely jó lehetőségeket ad a brigádoknak kulturális vállalásaik teljesítésére, Hogy zavartalan legyen az oktatás AZ ÜJ TANÉV elején járunk, az oktatási intézmények falai még árasztják a felújítá­sok, tatarozások utáni friss illatot, a szer­tárakban, termekben új szemléltető eszközök, berendezések szolgálják az oktatást, nevelést, a katedrán több mint száz új pedagógus áll. Bizony, sok-sok gonddal járt az 1972/73. tan­év tárgyi előkészítése is, s gondjaink ellené­re elmondhatjuk, a tanácsok igyekeztek tőlük telhetőén mindent megtenni, hogy zavartalan legyen a tanév kezdése, s még inkább a folytatása. A tanácsi önállóság adta lehetőségeket ki­használták, s a rendelkezésre álló eszközök­kel igyekeztek úgy gazdálkodni, hogy az ok­tatási intézmények működési feltételeit nieg- teremtsék. Az iskolák körül mi a helyzet? Több intézmény elavult, régi épületben, volt kastélyban működik. Nógrád megyében az iskolák csaknem a fele eredetileg nem ilyen célra készült. Ebből következik, hogy karbantartásuk, felújításuk nagyobb anya­gi megterheléssel jár. A gondok ellenére — nem utolsósorban a társadalmi megmozdulás­sal —, az oktatási Intézmények épületeinek nyári karbantartása, tatarozása a tanév kez­dése előtt befejeződött. A tervezett felújítások tehát megvalósultak. A megyében egyedül a Csécsel Általános Is­kola felújítása nem fejeződött be, itt az ok­tatást más épületekben kezdték meg. A me­gyében összesen beruházásból és felújításból nyolc tanterem épült, Dejtáron négy, Mátra- szőllősön és Sóshartyánban kettő-kettő. Je­lentősebb felújítások voltak Pásztón, az I. számú iskolában, Mátraszőllősön, Csecsén, Nagylócon, Ságújfalun és a balassagyarmati Balassi Gimnáziumban. Örvendetes az a tény, hogy ez évben Sal­gótarjánban és a megyében másutt is, az üze­mek, vállalatok támogatásával közös erőfor­rásból valósultak meg karbantartások, beru­házások. Így valósult meg például 200 óvodai- hely-bővítés, hét óvoda, és két általános is­kola karbantartása. A megyében több köz­ségben a szülők közös összefogással társadal­mi munkában végezték a nagytakarítást, a játszóterek, iskolaudvarok rendbe hozását. A salgótarjáni óvodaépítési, -felújítási társa­dalmi tevékenységen túl, még említhetünk példákat. Balassagyarmaton óvoda épül, mintegy ötmillió forint költséggel, ennek fe­lét a Kábel Művek adja, terv szerint 1973- ra készül el. Salgótarjánban a Csizmadia úti Általános Iskola, s a cserhátszentiváni iskola nyári karbantartását a ZIM végezte. A zagy- vapálfalvi iskolán a BRG, a síküveggyár és a gépgyár dolgozott, s még sorolhatnánk a nagy­szerű példákat. Megmozdultak a szülők, s a falvak lakói is, például Szandán, Szandaváral- ján, Csitáron. Az oktatási feladatok korszerűbb és maga­sabb szinten való megvalósítása érdekében a megyei végrehajtó bizottság a múlt évi pénz- maradványból csaknem kétmillió forintot adott az ágazatnak szemléltető eszközök be­szerzésére. E beszerzések folyamatban van­nak. Az oktatásügyi dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek javítása és anyagi meg­becsülése ugyancsak igen szorosan összefügg a feltételek megteremtésével, a jó munkahe­lyi közérzet kialakításával. Nógrád megye sok-sok kis településsel rendelkezik, amelyek nem vonzóak a fiatal, végzett pedagógusok­nak. Számos intézkedés éppen ezért azt a célt szolgálja, hogy mind világosabbá váljék pe­dagógusaink előtt: megbecsülik őket, számí­tanak rájuk. Megalakultak például az okta­tásügyi törzsgárdák, melyeknek megyénkben összesen 1116 tagja van. A törzsgárda tagjai részére a tanévnyitón csaknem másfél millió forintot osztottak ki. OTP-kölcsönre 43, a fenntartási költségvetésből tíz, összesen 53 pedagóguslakás épült, illetve épül év vé­géig Nógrád megyében. Az alacsony fizetésű kisegítő állományba tartozó dolgozóknak az évi háromszázalékos bérfejlesztési lehetőségen felül további béremelési lehetőséget bizto­sítanak. A pedagógusok területi pótlékát ja­nuár 1-től tovább emelik. Letelepedési se­gélyt eddig 21 pedagógus kapott, 6300 forint átlagban ENNEK ELLENÉRE, még mindig gond. hagy kevés a szakos nevelő, s ez a jöYŐ problémái közé tartozik a további években is. Még egy jelenségről kívánunk röviden szólni. A községek elhatároznak olyan fej­lesztéseket, amelyek pénzügyileg nincsenek fedezve. Legalábbis, úgy tűnik. Óvodafejlesz­tésről, napközis csoportok indításáról van szó. Ügyelni kellene arra, hogy ezek a jövőben ne a meglevő intézmények rovására történ­jenek. Félő ugyanis, hogy a meglevő szint kerül ezáltal itt-ott veszélybe. E tervek ugyanis az eredeti tervben nem szerepelnek, saját lehetőségen belül valósulnának meg, például óvodai férőhelybővítések Hollókőn, Borsosberényben, Nagyorosziban, Kétbodony- ban, Romhányban, Szécsényfelfalun. Gaz­dái tudnak-e lenni a területnek pénzügyileg a tanácsok? Ez ma még csupán kicsit kétke­dő kérdés. Ügyeljünk azonban itt is annak a bizonyos takarónak a végére. T. E­Pásztói mozaik A Győri Vagon- és Gép­gyár fúvószenekara szeptem­ber harmincadikán — ma, szombaton —, Pásztón tart hangversenyt. Jó idő esetén szabad téren, ellenkező eset­ben a művelődési központ­ban rendezik meg az elő­adást. A művelődési központ néptánccsoportjának egy „táncos lábú” hölgytagja október hetedikén tartja es­küvőjét. A nagy esemény megszervezésében, lebonyo­lításában a tánccsoport tag­jai is sok segítséget nyúj­tanak. A kamarakórus is „bejelentette igényét” az esküvőn való részvételre. Annyi bizonyos, hogy az esküvőn táncban-dalban nem lesz hiány. ÖHÁLLÓ MŰVÉ! BEMUTATÓ IZETI A Salgótarjáni Kohászati ban időt szentelnek az október Üzemek művelődési központ­jában az év minden napján számos rendezvény biztosítja a művelődést, szórakozást. Az önálló művészeti csoportok ezekben a napokban hatéko­nyabban tevékenykednek. Ugyanis október 3-án bemu­tatják azokat a műveket, amelyeket az utóbbi hóna­pokban tanultak. A művészeti bemutatón a Petőfi színjátszó szakosztály tagjai tréfás, humoros jele­netekkel szórakoztatják majd az érdeklődő közönséget. A lakosztály tagj-ai december­3-án bemutatásra kerülő műsor összeállításának megtanulá­sára is. Régi múltra tekint vissza a művelődési központ tánc­csoportja. Ebben az utóbbi időben egyre több fiatal sze­rez érvényt képességeinek. A kedd esti bemutatón színire lépnek még a fúvós-, valamint kamarazenekar tag­jai is. Jó kulturális csemegé­nek ígérkezik tehát a kohá­szok önálló művészeti bemu­tatója. Erre a jelentős ese­ményre szívesen vendégül Harci tárák, tábortüzek Ünnepélyes csapatgyűlések a megye iskoláiban ben részt vesznek a vasas látják a gyár dolgozóin és i\ színjátszó fesztiválon, ame- telep lakóin túl Salgótarján tyet ebben az évben Özdon város érdeklődő közönségéi rendeznek meg. Emellett azon- is. A tegnapi nap, szeptem­ber 29-e, nemcsak a fegyve­res testületeknél: a rendőr­ségnél, a karhatalomnál, a munkásőrségnél volt ünnep. Ünnepeltek a legifjabbak „alakulatai”, az úttörők és kisdobosok is. A csapatzász­ló ünnepére és a fegyveres erők napja tiszteletére a megye szinte valamennyi is­kolájában ünnepélyes csa­patgyűléseket rendeztek, tá­bortüzeket gyújtottak. Irodalmi műsor, elismerő oklevél Salgótarján általános is­koláiban délután került sor az ünnepélyes csapatgyűlé­sekre. A Malinovszkij úti iskola úttörői Miliczki Jenő alezredest látták vendégül, aki beszámolót tartott a gye­rekeknek a fegyveres alaku­latok történetéből. A Mártí­rok úti iskola úttörődelegá­ciója a Gagarin iskola ün­nepélyén vett részt. Az „ott­honmaradottak” a szemlebi­zottságoknak mutatták be egyenruháikat, zászlóikat. A megjelent munkásőröknek, határőröknek, rendőröknek virággal kedveskedtek a pajtások. A Gagarin iskolá­ba Szabó Jenő alezredes lá­togatott el. Megtekintette a. csapatszemlét, az úttörők­nek az évi próbákra való jelentkezését. Az esti órákban benépe­sült a Csizmadia úti iskoia is. A felvonulás és az egyen­ruhaszemle után a gyerekek az iskola udvarán tábortüzet gyújtottak és színvonalas irodalmi műsorral kedves­kedtek a megjelent vendé­geknek. Hasonló ünnepségek ■ zajlottak le a zagyvapálfal- vi és a baglyai iskolában is. A Rákóczi úti iskola úttö­rői a szabadban, Saigon tar­tották meg csapatgyűlésüket harci túrával és főzéssel egy­bekötve. A Bartók Béla úti iskola tanulói a Kercsegla- posra szerveztek harci túrát Nagybátonyban az iskola úttörőcsapata a megyei út­törőelnökségtől elismerő ok­levelet kapott az elmúlt év­ben végzett jó munkáért. Ennél a csapatnál országos kísérlet folyt a kisdobos- és úttörőpróbák hatékonyabbá tételére. A pásztói járásban Bujákon volt kiemelt ün­nepség, ahol a járás fegyve­res képviselői is megjelen­tek. A koszorúzás és a műsor után fegyverbemutatót ren­deztek a gyerekeknek. A balassagyarmati városi úttörőelnökség a határőrség­gel együtt csillagtúrát szer­vezett. Az öt úttörőcsapat rajonként indult a végcél, a Nyírjes felé. A sóshartyáni és kishar- tyáni iskola tanulói közös akadályversenyen vettek részt. A mátranováki iskola is túrát szervezett erre a napra, ahol a gyerekek a munkásőrökkel is találkoz­tak. Nagyszabású volt a kisterenyei iskola akadály- versenye: a nagy túrán csaknem ötszáz úttörő vett részt. Köíélmá«zá8, kúszás, lövészet A megye iskoláiban az ünnepségek ezzel még nem értek véget. A mai napon a város és a megye sok isko­lájában tanítási szünetnek örvendhetnek a gyerekek. A napot azonban nem töltik haszontalanul: a környező hegyekben, erdőkben ren­deznek nagyszabású aka­dályversenyeket, harci túrá­kat, amelyek feladatai nem - lesznek könnyűek: kötélmá­szás, kúszás, lövészet lég­puskával és szellemi fejtö­rő. hogy csak néhányat em­lítsünk. Este pedig tábortü­zek, örömtüzek gyúlnak a fegyveres erők napjának tiszteletére.

Next

/
Thumbnails
Contents