Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-30 / 231. szám

\ Kitől, mit kérdezne? TESSÉK, ITT A VÁLASZ üt községet képviselnek Két elnök a tanácson Maczonkai Károly, Tar köz­ség tanácstagja levélben küld­te el kérdését: az ÉMÁSZ-tól azt szeretné megkérdezni — írja —, hogy Tar, Vasút-Üjte- lepen, mikor lesz jó a közvi­lágítás? Solcz Lajos, az ÉMÁSZ- üzemigazgató helyettes fő­mérnöke válaszol: — A hiba elhárítása szep­tember 28-án a helyszíni ki­vizsgálás során megtörtént. A szerk. megjegyzése: ami­kor a kérdést az ÉMÁSZ-hoz továbbítottuk, a hiba elhárí­tására az ÉMÁSZ szakemberei szinte azonnal a helyszínre siettek, s a kapott válasz megadásakor a főmérnök és a szerkesztőség között folyta­tott telefonbeszélgetésnél je­len volt maga a panasztevő is. ★ Több szülő, és a salgótarjá­ni Gagarin Általános Iskola pedagógusai kérdezik: — Miért piszkos, olajos gyakran az iskolatej? A rövid, tömör, de igen lé­nyegbevágó kérdésre — sze­rencse, hogy a szerkesztőség­nek olyan telexgépe van, ame­lyen az ország sok-sok válla­latával, közintézményével gyors érintkezésbe léphet — a Gyöngyösi Tejipari Vállala­tot hívtuk, onnan is Herczeg Gábor üzemigazgatót. Íme, a majd fél óráig tartó beszélgetés eredménye: Újabb erőpróba elült A salgótarjáni Bányász Művelődési Otthon férfikó­rusa fennállása óta ebben az évben érte el működésének tetőfokát. Az országos minő­sítő versenyen a zsűri kiváló teljesítményükért aranyko­szorúval és -diplomával jutal­mazta a kórust. A kiváló öntevékeny mű­vészeti csoport most újabb nagy erőpróba előtt áll. Még ebben az évben rá diószerep- lésen vesznek részt a stúdió­ban. Az elmúlt napokban pe­dig a Hanglemezgyártó Vál­lalattól kaptak értesítést, hogy több neves kórussal együtt, a bányászdalkört is szeretnék megörökíteni. A kórus háza táján tehát most nagy a készülődés, nagy az izgalom. Maróti Gyula karnagy, a próbák színvona­lának emelésével készíti fel a nagyszerű munkás-kórust ezekre a felelősségteljes sze­replésekre. Mit olvassunk ? A hét könyvei AKADÉMIAI — Édes anyanyelvűnk. Szerk. Lőrin- cze Lajos. — Ladó János: Magyar utónévkönyv. KOS­SUTH — Kalcsev, Kamen: A munkásosztály fia. KÖZ­GAZDASÁGI ÉS JOGI — Sárközy Tamás: Vállalati önállóság, vállalatirányítás, társulások. MEZŐGAZDA­SÁGI — Nagy Béla: Vágott virágok. Szabadföldi, üveg­házi termesztés — haj tatás — gyűjtés. — Váradi János— Varga Frigyes: Traktorok — autók. MINERVA — Do- nászy Magda—Reich Károly: Állatos ABC- Verses képes­könyv. — Alaksza Tamás: Egy utas eltűnt. Ifjúsági re­gény. Magyar Katalin: Hej, Krisztina! Ifjúsági regény. SZÉPIRODALMI — Kosz­tolányi Dezső: Hattyú. El­beszélések. — Macculiers, Carson: Ora, mutató nélkül. Regény. — Mesterházi La­jos: A bánatos bohóc. Re­gény és elbeszélések. — Mik- sz.l'h Kálmán: Szent Pétéi esernyője. — A kérdés nagyon megle­pett bennünket, mert ilyen panaszról ez ideig nem volt tu­domásunk. A kérdés nyomán megvizsgáltam a töltőgépnél minden számba vehető helyet, ahol olaj, vagy piszok kerül­het a tejbe. Zárt rendszerben, szűrőkön keresztül történik a tej csomagolása, olaj vagy piszok nem kerülhet még kö­zelébe sem. — A kérdésből nem volt világos, hogy a tejben, vagy a csomagolóanyagon tapasz­taltak-e ilyen jeleket? A csomagolásra szolgáló 2 deci­literes műanyag poharak a gyártó cégtől egymásba rak­va érkeznek. A dolgozó így helyezi be az adagolóba, a záró fólia pedig tekercsben, s ezek belső felületének ellen­őrzése folyamatosan történik. De előfordulhat, hogy alumf- niumréteg leválása okoz szennyeződést. Csak erre gon­dolok. Ugyanis ugyanebből a tartályból csomagoljuk a li­teres, félliteres tejet is, s azoknál sem tapasztaltunk ilyesmit. Most megnéztünk több dobozt, azokban sem ta­láltunk szennyeződést okozó anyagot. Ettől eltekintve, a következő napokban gyártás közben a poharakat szigorúan ellenőrizzük, több csomagolt dobozt felbontunk, hogy nyo­mára jussunk a szennyeződés forrásának. — A szerkesztőség feltevése az, hogy a szállítás okozhatja a szennyeződést, mert ezek a poharak nemcsak kívül olajo­sak, tehát a poharak fedőlap­ja sérülhet meg, s több pohár csak félig, vagy alig több te­jet tartalmaz. — Ez esetben a kereske­delemnek nem szabadna for­galomba hoznia, mert azt mi, illetve a szállító pásztói tej­üzem visszáruzza. Éppen napjainkban végeztünk fel­merést a yoghurt- és az is­kolatejes poharak, illetve a tejfelespoharak szállítása köz­beni veszteségéről. — A szennyeződés miatt melyik szállítóvállalat fele­lőssége vethető fel? — A gyártástól egészen a fogyasztóig a gyártóüzem, ha nem állapítható meg, hogy az nem a gyártásból, hanem a szállításból adódik. Továbbá, a szállításnál mind ez esetben is, ha ott történik a szennye­ződés, a kiszállító cég, illetve az üzem. De úgy érzem, itt a lényeg az lenne — lévén a pásztói üzem és testvérüzem, egy vállalat —, hogy a hiba megszűnjön. Elmarasztalható a Kereskedelem is, ha olyan árut kap, ami nem hozható forgalomba. Fokozottan és folyamatosan ellenőrizni kell a tejet, de csas tiszta élelmiszer kerül­het a fogyasztókhoz. T. J. A LEGJOBBKOR toppan­tam be a nógrádkövesdi ta­nács elnöki szobájába. Két ta­nácselnök, a kövesdi Bartos Pál és a szomszédos bércéit Mravik József beszélgetett. — Arról tanakodunk, hogy mi lesz a sorsa azoknak a megüresedő lakásoknak, ame lyeket szolgálati lakásként tar­tunk nyilván. De azok, akik eddig benne laktak, saját ház ba költöztek. A lakás-haszná­latbavételi díjnak megfelelt összeget mi kifizetjük ugyan — ezt előírja a törvény —, de utána ott marad az üres lakás Nehezen kapunk majd olyan pedagógust, vagy orvost, aki ilyen körülmények között el­jön hozzánk. Arról mái; nem is beszélve, hogy jövedelemki­esést is jelent ez a tanácsnak. Hát ezekről a dolgokról tár­gy algatunk. A lakásügyek után hamaro­san más dolgokra terelődik a szó. Mert a két tanácselnök pontosan öt községet képvisel Bércéi önálló tanácsú falu. Nógrádkövesdhez még három község Becske, Galgaguta es Szécsénke tartozik. Alig ne­hány kilométer választja el ugyan egymástól őket, mégis mindegyiknek sajátos gondja, egyéni arculata, hangulata van. Bércéit, az önálló községet, úgy emlegetik, mint az Öt kas­tély faluját. Persze ezek a kas­télyok most már mind hasznos célt szolgálnak, de szorosan hozzátartoznak a községhez — Mi újság Bercelen? — A legfontosabb, minden­kit érdeklő dolog, hogy nagy ütemben épül az Ikladi Mű­szergyár üzemegysége. Nagy dolog ez nálunk, mert néhány hónapon belül háromszáz em­bernek ad munkát az üzem. Meg vagyunk győződve, hogv nagy jövő előtt áll. Jelenleg is százhatvanan dolgoznak az építkezésen. Gyakran megné­zem, hogyan haladnak. Mert a közeljövőben megindul a for­gácsolóüzem, év végéig pedig az öntöde. Mravik József több mint húsz esztendeje tanácselnök Mondhatnánk azt is, hogy kis­ujjában vannak a tudnivalók ő azonban sokkal mértéktar- tóbban nyilatkozik: — Mindig akadnak új dol­gok, szabályok, rendeletek, törvények. Olyan szakma a miénk, itt soha nem lehet azt mondani, hogy már mindent megtanultam. Nemcsak a jó pap tanul holtig. EGYKETTŐRE kiderül az is, milyen mozgást jelenteit Bercelen az új, függetlenített művelődésiház-igazgató „be­állítása”. — Nagyszerűen összefogja a fiatalokat — mondja az elnök —, társadalmi munkában pin-, ceklubot építenek, szívesen járnak a művelődési házba Reméljük, ez a mozgás tovább­ra is így megmarad. — Irigyeljük is mi azt a mű­velődési házat — kapcsolódik a beszélgetésbe Bartos Pál. — Mert úgy vagyunk, hogy a há­rom társközségben mindenütt van művelődési ház, vagy klubkönyvtár, csak éppen a székhelyközségben, Kövesdeu nincs. Valahogy mindig fonto­sabb és halaszthatatlanabb dolgok jöttek közbe az évek folyamán. Előbb iskola kelleti, orvosi rendelő. Pedig ahhoz, hogy az oly gyakran emlege­tett körzeti funkcióját el tudja látni Kövesd, nagyon kellene egy jól dolgozó klubkönyvtar — Az utak, járdák? — A kérdés jogos, mert olyan gond ez, ami szinte va­lamennyi faluban megvan. Mi nem panaszkodhatunk. Ebben az évben járdásítottunk Gal- gagután és Kövesden, Becskén pedig a Dózsa György út kö­vezését szemlélték nagy egyet­értéssel a választópolgárok. Már csak azért is, mert jelö­lő gyűléseken is sokszor fölve­tődött az utak, járdák állapo­ta. Az az érzésem, tartjuk a tervben megszabott „vonalét’ El tudnánk költeni lényegében milliókat is, de hát annyiból gazdálkodunk, amennyink van. De abból lehetőleg okosan. Ha már az útra terelődik • szó, Mravik József nem tudja megállni, hogy közbe ne szól­jon: — Bár ezt mondhatnám Bér­céiről is. Mi szerződést korit- tünk a megyei tanács útkar­bantartási üzemével még az elmúlt évben, hogy három- százhúszezer forintért javítsa­nak utat. Azóta — többször: határidő-módosítások után ugyan —, de még mindig h.íz­zé sem kezdtek. Minket meg sürgetnek. Talán akkor akar­nak jönni, ha már nem kell portalanitani ? Közben betoppan a jár isi főorvos, dr. Zándoki Géza. Gyors ügyintézés, rövid meg­beszélés következik a nógtád- kövesdi elnökkel. A körzeti or vosi és fogorvosi rendelő, cU az iskola és óvoda is a közsé­gi tanács gondja. Egyeztetni kell az álláspontokat, mer* a szakmai irányítás a járásra tartozik, a kinevezés, jutalma­zás, átsorolás és minden egyéb viszont a községre. Hát ez -H ugrott be a főorvos néhány percre. Búcsúzóul Bartos Pál még elmondja, hogy hamarosan munkához juthatnak az asz- szonyok, lányok. Mert a rég) malomépületet átadták a bu­dai Cipész Ktsz-nek, amely pa­pucsüzemet létesít. Már hoz­zákezdtek az alakításhoz. — EZ JO DOLOG, csak a* a baj, hogy nagyon lassan ha­ladnak, pedig nagyon várják már a faluban ezt a munka­helyet. Reméljük nem hiába.. Cs. E. Tárgyalóteremből Rosszabbul is végződhetett volna... Az Itt következő esetnek az a legfőbb tanulsága, hogy az ehető gomba gyűjtése is rejthet magában veszélyeket, főleg magányos nők számára. Ez év tavaszán egy fiatal lány egyedül ment gombát szedni az erdőbe, és álmában sem gondolta, hogy kirándu­lásának élményeit nemsokára a bíróságon fogja elbeszélni. — Észrevettem, hogy a szomszédos erdőből egy férfi lép ki. Amikor húsz—huszonöt méterre megközelítettük egy­mást, a férfi utánam kiáltott: „Kati, Kati, állj meg!” — így adta elő a történteket az ál­dozat, akit egyáltalán nem Katinak hívnak. Ez azonban nem zavarta a férfit. Utolérte a lányt, aki gyorsan meg­győződött róla, hogy a férfi­nak „gyöngéd” szándékai van­nak vele kapcsolatban, telje­sen függetlenül a nevétől. Du­lakodni kezdtek, a lány ma­kacs tiltakozása azonban nem kecsegtetett sikerrel, így a támadó elállt szándékától. Ügy állt bosszút, hogy magával vitte az áldozat táskarádióját. Mint elmondta, arra is gon­dolt, hogy a lány beleegyezik a dologba, ha látja, hogy kü­lönben elvész a rádiója. Ha meg nem, legalább a rádió az övé lesz. A Salgótarjáni Járásbíróság Czikora János öntvényköszö­rűs, salgótarjáni lakost erő­szakos nemi közösülés kísérle­téért és rablásért — halmazati büntetésül —, kétévi szabad­ságvesztésre ítélte, és mellék- büntetésként három évre el­tiltotta a közügyekben való részvételtől. A megyei bíró­ság, ahová az elítélt felleb­bezett, helyben hagyta a já­rásbíróság ítéletét, így az jog­erőre emelkedett. Érdekes, hogy a vádlott el­len — ezen az eseten kívül — soha, semmi kifogás nem me­rült fel, sem a hatóságok előtt, sem a munkahelyén, ahol a legnagyobb elismerés­sel nyilatkoztak róla. Vallo­mása szerint a cselekmény el­követésére az ösztökélte, hogy kettejükön kívül, mást nem látott az erdőben. Ez a kö­rülmény persze még nem mentség az ő számára, mint ahogy az áldozatnak sem lehet különösebb hibául felróni, hogy könnyelműen viselkedett. Any- nyi azonban bizonyos, hogy nőknek nem tanácsos egyedül kószálni az erdőben. Sz. K. A. héten történt Uj helyen a buszmegálló A héten új helyre költözött a salgótarjáni helyijárat vég­állomása. Eltűntek a buszok a posta elől, hogy ezentúl a volt TÜZÉP-telep helyéről in­duljanak és érkezzenek. Legyünk őszinték. Az utas­közönség nem fogadta egyön­tetű lelkesedéssel a buszmeg­álló áthelyezését. Érthető. Az eddiginél jóval messzebb kell menni az utazni kívánóknak. Arról már nem is beszélve, ha nem akarnak lépcsőt mászni, akkor a távolsági buszállomás gépkocsijai között bukdácsolhatnak a rosszul kö­HÁZAK Pataki József rajza vezett úton. Szokatlan is volt a dolog. Ebből következik, hogy az áthelyezés napján, szinte tel­jes volt a zűrzavar. A ko­rán reggel munkába indulók közül sokan ácsorogtak hiá­ba a régi megállóhelyeken. De így volt ez napközben és délután is. Már csak azért is, mert egyetlen egy helyre ír­ták ki a buszmegálló áthelye­zését. Volt olyan járat, ahol vagy ötvenen ácsorogtak, amíg a Volán emberei oda nem mentek. Igazán nem ár­tott volna részletesebb és jobb tájékoztatás. Ez az egyik dolog. A másik viszont együtt jár a városátépítéssel. A városi tanács ugyanis nem örömé­ben .kényszerült erre a lépés­re. A nagyszabású városre­konstrukció, Salgótarján vá­rosiasodása, a központ építése Követelte így a tennivalókat. Szűk völgyben, meghatáro­zott földrajzi viszonyok kö­zött építünk modern várost. Nem vitás, hogy kevés a he­lyünk. Ezért okozott nagyon nagy gondot a buszmegálló áttelepítése is. Nem történt ez csak ijgy, vaktában. Még elmondani is sok, hogy mennyi felmérés, megbeszélés, vita, szakértői vélemények meghallgatása előzte meg a hely kiválasztá­sát. A volt TŰZÉP-telepen kívül a városközpontban nin­csen más erre alkalmas •sza­bad terület. Így esett a vá­lasztás a mostani .ideiglenes helyre. Ideiglenes, mert a vá­rosátépítés során végleges „helyére” kerül a buszmeg­álló. De addig még jó néhány nap van hátra. Kényszerhelyzetről beszél­tünk, ez igaz. Meg kell érte­nie mindenkinek, akit illet, hogy nem „kitolásból”, Sal­gótarján lakói véleményének figyelmen kívül hagyásából született meg a tanácson az intézkedés. Egyelőre nem le­het mást tenni, de ne feled­kezzünk meg néhány dolog­ról. Rövidesen nagyszabású fel­mérés kezdődik Salgótarján­ban, amelynek feladata, hogy szakemberek segítségével tisz­tázza a közlekedés jelenlegi állapotát. Ami még ennél is sokkal fpntosabb: tanulmány- tervet készítsenek a gondokat és problémákat hosszú időre rendező korszerű közlekedés kialakítására. Ez a tudományos része a dolognak. A másik már kö­zelebbi, de nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. Job­ban odafigyelni az emberek véleményére, , javaslataira. Mert Salgótarjánban a szá­mítások szerint több tízezren utaznak naponta. Jogosan morognak az em­berek a most kialakított busz­megálló állapotán. Sokszor hangzik el, leszórták ugyan feKete salakkal a területet, de mi lesz, ha majd elkezd esni ősszel az eső. Bokáig sárban gázolnak az utazók? Persze még kialakulatlan a helyzet. De az is aggodalmat kelt, miképpen várakoznak majd az emberek. Mert a ré­gi helyen — akármilyen szűk és alkalmatlan volt is — csak-csak el lehetett bújni az eső vagy a hóvihar élői. Aki sokat utazik és várakozik bu­szokra, tudja, mit jelent a nyakba csurgó eső vagy hó­ié. Gyakori a kérdés, nem lehetne-e valamilyen tetőfélét szerkeszteni az utasok feje fölé? Mindjárt könnyebb len­ne a helyzet. Csatai Erzsébet NÖGRÁD - 1972. szeptembei 30., szombat i 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents