Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-28 / 229. szám

ÍRTUNK RÓLUK A két bolyais Nem egészen négy év, még­is micsoda változás. A vézna kis legényke fiatalemberré válik, a kislány pedig — ti­zennyolc éve felé közeleg. A fiatalember Rács Ernő, a sal­gótarjáni Bolyai János Gim­názium II. A osztályos tanu­lója, fizika tagozatos. A kis­lány, Szűcs Borika az idén végez, de most már — elfu­tott a négy év — középisko­lába, a IV. A-ba jár, mate­matika tagozaton. 1968-ban írtam riportot a Karancsberényi Általános Is­kolából, ők ketten is szere­peltek benne. Mit mondtak? Szűcs Borika akkor volt nyol­cadikos, általános gimnázium­ba készült. A Bolyaiba ke­rült, matematika tagozatra. — Bátyám erdészmérnök­nek készül, Sopronban tanul, másik testvérem kőműves, pedagógus még nincs a csa­ládban ... — mondta akkor. És most? — Egyik bátyám erdész a Vízválasztón, a másik kőmű­ves. Én a közgazdasági egye­temre készülök, bár koráb­ban pedagógus akartam len­ni, nem közgazdász. Nyáron a közgazdasági egyetemnek tábora nyílt Égerben, ott is voltam. Édesapja vasutas, sokszor ünnepe, vasárnapja sincsen. Közgazdász sincs még a csa­ládban. Pedagógus lányának is örült volna, Közgazdász lányának is örül majd. Minden bolyaista jól isme­ri Szűcs Borit, kivétel nélkül. Nemcsak kiváló tanulmányi eredményéről híres. Iskolai diákbizottsági titkár, iskola­vezetőségi tag, szervez, intéz­kedik fáradhatatlanul. — Általában ritkán érek haza a korábbi busszal — mondja. — Itt ebédelek a menzán, aztán akad tenniva­ló, szervezés, vagy szakkör. Fél hat körül vagyok csak otthon. Ha van egy kis időm, gyakran benézek a megyei könyvtárba, ott már, különö­sen az olvasóteremben, is­mernek. Általában szakköny­veket olvasgatok itt, például a fizika-, matematika-, vagy a történelem-gyakorlatokhoz. Otthon is van vagy száz könyvem, főleg szakkönyvek. Sokat jutalomként kaptam. » A Bolyai Gimnázium év­könyvében (1971/72) Rács Er­nő a növények vegetatív sza­porításáról ír. Pontosabban: ebből a témából tartott elő­adást a Bolyai-napokon, s előadásának egy részét közli az évkönyv. Dolgozatát így kezdi: „A növényeket gondo­zó munkacsoport tagja va­gyok, s most arról számolnék be, mennyi mindent tudunk és tudhatunk meg az önma­gában semmitmondónak tű­nő, naponta ismétlődő locso­lás közben.” S a dolgozat — előadás — valóban arról szól, mi min­dent tartogatott számára a locsolás. Hatodikos korában — ezt mondta a négy évvel ezelőtti riportban — pedagó­gusnak készült ő is. — Már nem. Olyan pályá­ra készülök, ahol a termé­szettudományok kellenek. Ta­lán orvosnak, vagy mérnök­nek, még nem döntöttem véglegesen. Igen, a biológiai szakkörnek is tagja vagyok. Én is itt ebédelek, mint Bo­ri, s ha nincs szakköröm, fi­zika, vagy biológia, akkor délután háromra otthon va­gyok. Testvérem nincs, édes­apám aknász Tiribesen, édes­anyám otthon van. A falu vége táján lakunk. Ha haza­érek, egy órát dolgozgatok, segítek a ház körül, aztán ta­nulok általában kilencig, s olvasok, vagy televíziót né­zek. Van körülbelül kétszáz könyvem. Shakespeare szo­nettjeit szeretem a legjobban, s Petőfi verseit. A tantestületben valaki így emlegette: megszállott fizi­kus. E szavakat dicséretnek szánta. ★ A Bolyaiban — Herold László igazgató tájékoztatása szerint — matematikai, fizi­ka, kémia, orosz és angol ta­gozat működik. Míg a koráb­bi években a tagozatokon ál­talában kevesebb volt a fizi­kai dolgozók gyermeke, idén örvendetes, hogy a tagozato­kon a diákok fele kétkezi munkás gyermeke. A tehet­ségek a tagozatokon különö­sen kedvező lehetőséget kap­nak a kibontakozáshoz. Két diákkal beszélgettünk, Karancsberényből járnak be autóbusszal, fél hétkor kel­nek. A matematika, a fizi­ka a „szerelmük”, mindket­ten szeretettel említik egyko­ri tanáruk Gyenes László ne­vét, aki megkedveltette velük e tárgyakat, amelyek most már mindkettőjüknek többet jelentenek, mint tantárgy. A matematika, kémia, fizika tantárgyaknak már 1968-ban hagyománya volt a Karancs­berényi Általános Iskolában, amely a fizikatanítás mód­szertani központja is volt, a salgótarjáni járás általános iskolái közül egyedül itt működött fizika előadó. Az általános iskolában azóta már csak az alsótagozatosok jár­nak, a felsősök a központba, Karancslapújtőre. A két bo­lyais diák szeretettel beszél a régi iskoláról, a tanárok­ról, a korszerű szertárakról, s a szakköri tevékenységről. Enélkül nehezebben indultak volna a középiskolában, s bi­zonyára nehezen lehetnének kiválóak a tagozatokon. Tóth Elemér már húsz éve. — Bizony én is “régen el- járogatok már ide — mondja. — Kellemesen eltelik a dél­után, meg aztán kell az em­bernek egy kis társaság. Persze este, amikor a főmű-, sor kezdődik a tévében, már — Hát akkor további jó szó­rakozást! — búcsúzom, s köz­ben arra gondolok, hogy mi­Asztaltól asztalhoz Füst és fröccs, meg kártya Kissé feszengve léptem be kor megy az ulti. De megy mélyülve nézegette a figurá- a cigarettafüstös, tágas klub- ám! — Közben odatolja a fo- i^t, a kohászati üzemek szám­helyiségbe a sok férfi közé. rintot az egyik asztaltársa elé. osztályán dolgozik, im­A Kohász-játékterem törzs- Mert riport ide, riport oda vendégei menten észreveszik — mondja — ami jár, az jár. az idegeneket, hiszen ebben az — És otthon mit szólnak évek óta összeszokott délutáni hozzá, hogy csaknem minden nagy családban mindenki úgy délutánját itt tölti? ismeri a másikat, hogy az — Megszokták már. Meg anyja se jobban. Így aztán aztán nem sok szava lehet az meglepte a füstkarikákat ere- asszonynak, mert a nyugdíjat gető, vagy éppen fröccsöt ő veszi át a postástól. Az asz- kortyolgató embereket a kér- szonynépnek meg az a fontos... ... k dés: — Kellemesen eltelik itt az otmon vagyunk. — Mióta vendégei a játék- idő — veszi át a szót Csányi teremnek? Lajos, aki az ötvözetgyár dol­— Hogy mióta járunk ide? gozója volt. — A mi igénye­Hát bizony már nagyon ré- inknek, no meg a pénztár- tyen jó lenne ide nemcsak gén. Én például ötvenöt éve cánknak nagyon is megfelel játékos szórakozást, de haté- — válaszolt az ősz hajú Sze- ez a klub. Én még Vízválasz- kony előadásokat, kis műsoro- lepcsényi bácsi. A gyárban tóról is szívesen bejárok. kát is „becsepegtetni”. Olyas­dolgoztam nagyon sokáig, a A szomszédos asztalnál ülő ami a húsz évvel ezelőtt műhelyben. Ha akkor, fiatal- két férfi a sakktábla felett el- ,s szórakoztató ultin vagy koromban eljárogattam ide mélkedett, amikor leültem biliárdon túlmenően további kártyázgatni, most, hogy hozzájuk. A fiatalabbik, nem csalogató hatást tudna gyako- nyugdijas vagyok, még jobban sokkal lehet több húsz évesnél roini a Kohász-játékklubba já- esik a társaság, az öreg cim- — a Volán dolgozója. ró emberekre. bórák. Elbeszélgetünk, elkár- — Főleg a sakk kedvéért tyázgatunk, még a fiatalokkal járok ide — mondja. — Meg G. Horváth Mária is kijövünk valahogy. Biliár- aztán jó a társaság is, sok dozunk. Persze, azt az ő fia- mindenről el lehet a kollé­gákkal beszélgetni. Hetente kétszer-háromszor is felláto­gatok. Emellett persze jut idő a könyvtárra is, amelynek Bene János bácsi a villa- már több mint tíz éve tagja mosközpontban dolgozott. Most vagyok. Meg aztán — hunyo- már hetvenéves. Hogy miért rít hamiskásan —, az otthoni jó itt? fiatal feleség sem utolsó — Fene tudja. A társaság szempont, miatt, vagy — s közben félig kiivott fröccsös poharára te- rr,» _• ? ■ - .. k int, — emiatt? Tudja a fe- valami hiányzik ne. Mindenesetre ma fél tíz- _ , , . ................. i g maradunk, mert a haver Sakkpartnere, aki beszelge- is eljött. És ha ő itt van, ak- tésünk alatt ugyancsak el­Folyóirat vagy álmoskönyv ? Mind több reklamáció érke­zik lapunkhoz is azzal, hogy mint sok más kérdésben, se­gítsünk abban is, hogy a me­gye művészeti-társadalmi fo­lyóiratát, a P-lócföldet, az elő­fizetők idejében kézhezkap- hassák. A reklamálók el­mondják, hogy már tavaly is csak három szám jelent meg a négy helyett, hogy az idei első számot is késve kapták meg. Már azt is furcsállották, hogy a Palócföld márciusban kezdi az évet, de még ehhez a negyedév végi megjelenéshez viszonyítva is már több hóna­pos késedelem. Vannak új előfizetők, akik a postától már a harmadik mentegetőző leve­lezőlapot kapják kézhez, hogy a posta illetékes és kézbesíte­ni kész hivatala „rajta kívül álló okok miatt” nem tud ele­get tenni az előfizetők kérésé­nek. Az egyéni vásárlók is hiába keresik fel az újságáru- sitó pavilonokat, érdeklődé­sükre nemleges a válasz. A szerzőket is zavarja, hogy mű­veiket megkésve látják vi­szont. Hivatkoznak az előfize­tők arra is, hogy egyidejűleg a fővárosi és más megyei fo­lyóiratok most már következe­tesen azon versengnek, hogy megelőzzék egymást megjele­nésben. Hiszen ez elsőrendű terjesztési, tehát anyagi kér­dés. A pontosan megjelenő fo­lyóiratnak több lesz az előfi­zetője. A rendetlenül vagy rendszertelenül megjelenő fo­lyóiratok előfizetői pedig en­nek megfelelően lemorzsolód­nak. A Palócföld előállítóinak tudomásul kell venniük végre, hogy folyóiratot készítenek és nem álmoskönyvet! Tünde vagy mirelit? A fenti kérdés azoknak fejében fordult meg, akik be tértek, és néhány perces ül dögélés után gémberedette távoztak a balassagyarma Tünde esszpreszóból. A vendégek még csak se gíthettek magukon — gyen távozással, — de a felszolgó lónők, alkalmazottak nap­hosszat didereghettek könnyű egyenruhájukban. Szőke Gá- borné, az üzletvezető elmond ta, hogy egy ideig nem volt tüzelőjük. Aztán lett tüzelő, de elment a fűtő. Ha nem követelne szakértelmet a ra­diátorok légtelenítése, akár társadalmi munkában is el­végeznék a fűtést a presszó dolgozói, hiszen amellett, hogy fáznak, a forgalmuk is ala­csony a hidegben. (Pedig stil- szerű hívogató lóg a bejárat­nál két oldalon: „A jéghideg COCA-COLA az igazi’’.) Es, hogy folytatódjék a lánc: új fűtő azért niy.es, mert a ki­rendeltségvezető nincs Ba­lassagyarmaton. Iskolára ment. Itt azonban be is fejezhe­tik gyarmati olvasóink a mér- gelődést: ahogy kiderült, a kirendeltségvezetőnek van ugyanis helyettese, aki míg a Tündében fagyoskodtak, in­tézkedett. Mákká Zsolt moso­lyogva mutatta a frissen ki­töltött munkaszerződést, ami ígéret arra, hogy a hónap vé­gén már lesz fűtés a Tündé­ben és az lpolyban, kellemes melegben kóstolhatják meg a betérők -a két presszó külön­legességeit, a különféle tur­mixokat. (vfé) tál derekuk jobban bírja. Ami jár, az jár Kiállítás Szibériáról Októberben Balassagyar- tét, mindennapjait bemutató matra látogat Nógrád megyei Kiállítást. Az eseményre októ- körútja során a testvéri Ke- bér 20—26-ig kerül sor. A ké- merovót bemutató képkiállí- pékét a Horváth Endre Gálé- tás. Az érdeklődők Salgótar- ri^pan ^ a művelődési köz­űm es Pásztó után palocor­szág központjában is. megte- pont előcsarnokában allitjai: hinthetik a távoli vidék éle- ki. NÓGRÁD- 1972. szeptember 28., csütörtök Ajándékkal köszönték meg Andor Ilona nyilatkozott Nemrégiben néhány napra mégis zsúfolásig megtelt. A Nógrád megye vendége volt a lányok féltek, hogy esetleg a fővárosi Kodály-kórus, mely hallgatók sorából többen nem neves vezetője, Andor Ilona akarják majd megvárni a kpn- vezényletével több helyütt is cert végét, előadás közben tá- fellépett. Most a Kodály-kórus voznak. De senki nem moz- folytatni kívánja falujárókör- dúlt. Ami a legmeglepőbb útját, Göcsejbe készülnek és volt: a szöveg nélküli Kodály- ebből az alkalombél az Esti mű, a Hegyi éjszakák vastap- Hírlap riportere interjút ké- sót kapott. Salgótarjánban az azített Andor Ilonával. Nyilat- öblösüveggyár egyik nagy mű- kozatában Andor Ilona meg- helycsarnokában adtunk kon- emlékezik a Nógrádban eltol- certet az üzem munkásainak, tött napokról is. Érdemes be- A tizenöt perces minikoncer- lőle idézni! tét ajándékkal köszönték meg „Nagyon vártuk, hogyan fo- a gyár vezetői: egy ólomkris- gadnak majd falun bennün- tály vázát adtak át, amelynek két, s annak a két zeneköltő-. peremébe a szemünk láttára nek — Kodálynak és Bartók- csiszolták bele: "A salgótar jó­nak — műveit, aki ott gyűj- ni öblösüveggyár dolgozóitól, tötte össze a művészete alap- 1972". Elkísérte a kórust egy iát képező magyar népdalo- salgótarjáni bábos népművész, icat. Magvarnándorban adtuk Tóth Ilus is a koncertköl'útra. az első hangversenyt. A fa- Népdalsorozatra összeállított lucskának talán ha 1200 lakó- bábjátékkal kedveskedett sa van, a művelődési ház fiatalabb közönségnek.” Biztató kezdeményezések Ismeretterjesztés a Amikor a szécsényi járás ismeretterjesztő tevékenységét vizsgálni kezdtem és a vidé­ket, valamint a járási szék­helyet járva a művelődési élet területén dolgozó embe­rekkel beszélgettem, megerő­södött bennem egy régebbi megállapítás; hogy tudniillik ebben a járásban hatványo­zottan szükség van az isme­retterjesztő tevékenységre, a TIT-előadások számának, ha­tékonyságának növelésére. Hatni a többi falura E megállapítást a követke­ző tényezők támasztják alá: a szécsényi járás az utóbbi né­hány évben gazdasági té­ren nagyarányú fejlődésnek indult, jelentős változásokon ment keresztül. Az iparosítás következményeként új üze­mek, üzemegységek jelentek meg, bűvülf a műszaki értel­miség, a munkások száma. Ugyanakkor a járás termelé­sének nagyobb részét a me­zőgazdaság adja, s a lakosság nagy része is e területen dol­gozik. A lakosság heterogén összetételéből adódóan a mű­velődési élet tervezőinek, ve­zetőinek a programok össze­állításánál e sokrétűséghez kell igazodni, különféle igé­nyeket kell kielégíteni. Ha megvizsgáljuk a megye járásait, kiderül, hogy a já­rási székhelyek kulturális ki­sugárzása szempontjából Szé- csény, Pásztó, Balassagyarmat stb mögé szorul. Van ugyan egy művelődési központja, amely jól, vagy kevésbé jól, de igyekszik lépést tartani az igényekkel, de amely — első­sorban objektív okok miatt — nem tudja kiterjeszteni ha­tását a környező településekre. Egyedül talán a könyvtár az, amely korszerű körülmények között, megfelelő irányítással tud hatni a járás községeire is. összegezve tehát: az egyik oldalon jelentkeznek a sok­rétű kielégítésre váró igények, a másik oldalon pedig a szű­kös viszonyok adta korláto­zott lehetőségek állnak. És éppen ennek alapján, érthető meg az ismeretterjesz­tésnek a járásban betöltött nagy szerepe. Amely egy ki­csit hézagpótló is, s amely mozgékonyságánál fogva ké­pes igazodni a sajátos helyzet adta, különleges igényekhez. Csodákat várni nem lehet Eddig még nem beszéltünk róla: a szécsényi járás köz- művelődési helyzete — megint csak objektív okokra hivat­kozva — az elmúlt években nem volt kielégítő. Ez rá­nyomta a bélyegét az isme­retterjesztő munkára is. A já­rási elnökség kritikus hely­zetbe került, több tagja más beosztás miatt nem vállalta tovább a rábízott munkát, így az erősen megcsappant lét­számmal a szervezet nem tud­ta a korábbi jó munkáját pro­dukálni. Ennek hatására tör­ténhetett meg az is, hogy, az szécsényi járásban 1972-es évre a járásban mind­össze három község tervezett anyagi eszközöket ismeretter­jesztésre. A közművelődés helyzeté­nek felülvizsgálata és haté­kony intézkedésekkel történő megváltoztatása kihatott az ismeretterjesztő munkára is. Megyénkben először a szé­csényi járásban függetlenített TIT-titkárt neveztek ki, Tóth Imre személyében. Az általa átvett hagyaték igencsak sze­gényes, ezért munkája nem könnyű, kitartást és nagy szakértelmet igényel. Kitar­tást, hiszen természetes az, hogy egycsapásra csodát mű­velni és csodákat várni nem lehet. Csak a fokozatok betar­tásával érhető el fejlődés, vál­tozás. A járási titkárral való be­szélgetés meggyőzött arról, hogy ő is hasonlóképpen véle­kedik és munkáját ehhez iga­zítja. örömmel újságolta, hogy sikerült elérni azt, hogy most már a járás csaknem vala­mennyi községe betervezte a pénzügyi költségeibe az isme­retterjesztést. Az év célkitűzé­sei közé tartozik a TIT-tag- ság számának növelése is, je­lenleg 43 a számuk, ám az év végére szeretnék legalább 50-re fejleszteni. Éppen a fo­kozatosság alapelveit figye­lembe véve az idén a rendsze­res ismeretterjesztés, a szám­szerű elvárások teljesítése, megvalósítása az alapvető cél. S ha ez már megtörtént, s az emberek ismét hozzászoknak e tevékenységhez, akkor jöhet az új formák, új kísérletek bevezetése is. Területi tevékenység Az őszi-téli program azért tartalmaz már néhány hasz­nos, érdekes tanfolyamot, elő­adássorozatot. A jövő hónap elején indul a gépírótanfo­lyam, amely az eredeti elkép­zelésekkel ellentétben nem gyorsírással, hanem helyesírási ismeretekkel párosul. A vál­toztatásra a gyorsírás iránt mutatkozó igénytelenség miatt volt szükség. A szervezők azonban szeretnék elérni azt, hogy a most gépírásra járók, maguk lássák be, hogy a gép­írás mellé a gyorsírás is el­engedhetetlen, a kettő együtt képez kerek egészet. Tervezik a nyelvtanfolyamok beindítá­sát is. A mezőgazdasági tech­nikummal már folytak tár­gyalások a német tanfolyam ügyében. Csak a technikum vezetőitől függ, hogy a terv megvalósul-e. A mezőgazda- sági üzemekbe tsz-akadémiát terveznek vezetők és közép­káderek részére, ugyanitt tsz- brigádvezetők tanfolyama is kezdődik. És maradnak még az üze­meknek, a rétegeknek, a két középiskola ifjúságának szóló programok. És nem utolsó sorban a területi (vidéki) te­vékenység. Mert erről sem szabad megfeledkezni. Csak így érhető el az, hogy a szécsényi járásban az isme­retterjesztés a hullámvölgyből a csúcsra kerülhessen. V. Kiss Mária TRÓFEÁK — Az idei balatoni idényből valók! (Takács Imre karikatúrája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents