Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-16 / 219. szám

Fesztivált hangulat Magyar muzsika tegnap és ma Nagy sikert aratott a budapesti XIV. kerületi Kassák Lajos Művelődési Ház kamarakó­rusa (felső képünkön); a közönség igen nagy szeretettel fo gadta Bikfalvy Júliát, aki So­mogy megyei népdalokat mutatott be (alsó képünk) Nógrád megye a magyar szépségével, s megelégedtek az első napi műsorról. „Öröm­népművészet, köztük a nép­dal és a népzene melegágya. Nem véletlen, hogy több olyan községünk van, ahol még emlékeznek Kodály Zol­tánra, akinek öregeink csodá- ...... , ,, latos palóc dalokat enekeltek. műsorát Ezt a próbán első Mintha csak a hegy-völgyes sorban ülő Grabócz táj szépsége elevenednék meg arcáról is le lehetett ^olvasni az ősi dallamokban. Mikszáth ez nenn egyszerű dolog, azzal, hogy a rádiót hallgatva mel jöttem Salgótarjánba” kísérjék végig a műsort. mondta — „Hiszen ebben a városban, a Nyílik a rózsa ★ döntőjén kezdődött fesztivál! sorozatom. Azóta vezettem Halkovics János és Végvári már táncdalfesztivált, egyéb Rezső, a két rendező megkapó zenei vetélkedőket, de Sal­gótarjánba, ebbé a szép vá­rosba mindig visszatértem. Miklós Konferáltam a salgótarjáni könnyűzenei fesztiválon és a »•Ki mit tud?« Nógrád megyei Kálmán írta: „Gyönyörűséges hi?zen az «»* programjában döntőjén is. Szeretem, a ° tnkkr-nrt.'il-knM i xi— i_ mer o or7DtTi onöDm IC többségükben fiatalok léptek rost, s érzem, engem is sze föl. A díszes kiállítású, képes retnek itt. Remélem, nem ha- programfüzetben Grabócz ragszanak meg, de legköze­m„k .arwss MM, ^«säässei:!­látjuk magunk előtt, amely nógrádi táj, a tündérkert sem szebb talán.” Nem véletlen te­hát, ha a palóc dalok, dalla­most vált át az utánozhatatlan őszi színpompába. Hát a nép­zenei fesztivál tegnap esti. forró hangulatú műsora az ország szinte valamennyi szép zött a következőket írja: sorra nagyobb közönségre szá- Ezen az esten a fiatal művé- mítok ...” szék az elmúlt századok ma. gyár zenéjét, népdalokat és népdal stílusú szerzeményeket' mutatnak be korszerű feldol­Lakos György Művelődési ház - igazgató nélkül A nagyterem erkélyén bo­lyongok. Egyedül. Mióta be­léptem a házba emberrel nem találkoztam. A kijárat­nál vödörrel a kezében a takarítónőbe botlok. Mon­dom neki; a művelődési ház igazgatóját keresem. Erre azt válaszolja, hogy olyan itt nincs. Méltatlankodom; azért mégis csak kell legyen va­laki, aki vezeti, irányítja a házat. A fejét rázza; menjek a tanácsra, ott majd eligaz- zítanak. — Valóban nincs jelenleg igazgatónk — mondja Fülöp Lajos, a káliói tanács elnö­ke. — Régóta pang a műve­lődési élet a faluban, nincs aki összefogja az embere­ket. Az okokat, a pangás gyö­kereit keressük közösen. Bessenyei Béláné, a titkár is bekapcsolódik a beszélgetés­be. A művelődési házat 1957— 59 között építették, A meg­nyitás után igen népszerű volt. A 222 ülőhelyes nagy­terembe alkalmanként még 800-an is bezsúfolódtak. A klubterem is látogatott volt, talán azért, mert abban az időben egyedül a művelődé­si háznak volt tévéje. Szin­te minden este eljártak az emberek tévét nézni­— 1965-től egyre gyengébb és gyengébb lett a látoga­tottság. Megszűnt a mozi népszerűsége is. Kezdetben kétszázan is voltak egy-egy mozielőadáson, később állan­dóan ráfizetéssel vetítettük a filmeket — mondja Fülöp Lajos. — Jelenleg csak a kártya­klub van kihasználva. Min­den vasárnap délelőtt men­nek, főleg az idősebb embe­rek kártyázni, beszélgetni. Ök a törzstagok; hozzászok­tak már ehhez a szórako­záshoz — jegyzi meg a vb- titkár. A személyi problémákra terelődik a szó. Hiszen a kulturális élet pangásának, az emberek érdektelenségé­nek elsősorban ez az oka. A vb-elnök szerint majd min­den két évben cserélődtek a művelődési ház igazgatók. Egy sem tudott itt gyökeret verni. Szökésük magyaráza­ta, hogy nem sikerült egyi­küknek sem érdemi munkát végezni. Ha voltak is nagy terveik, elképzeléseik — a megvalósítás elmaradt. Hogy miért? Szakképzet- lenek voltak, nem rendelkez­tek népművelési gyakorlat­tal. S munkájukat még az embereit, a falu lakói részé­ről jövő igény sem segítette. Nehéz község Kálló. Nehe­zen mozgathatók az embe­rek. Nem szívesen barátkoz­nak az idegennel, a más fa­luból valóval. — A legutolsó függetlení­tett igazgatónk szülési sza­badságra ment. Helyette fel­vettünk egy tiszteletdíjast hatszáz forintért. Jóformán semmit nem csinált. Egyszer hozta le a Déryné Színházat Kálióra. Ebben a tsz is se­gített neki. Aztán július 31, én leköszönt és azóta nincs igazgató. Megkockáztatok egy dést: kér­— Nincs lehetősége a ta­nácsnak arra, hogy hozzáér­tő, hivatásos népművelőt foglalkoztasson ? — A kérdésre adott vá­lasz megmagyarázza a jelen­legi helyzetet. Gyakorlatilag nincs erre lehetőségünk. Anyagi okok miatt. 1800 fo­rintot tudunk biztosítani a művelődési ház igazgató bé­rezésére. Ezért a pénzért azonban nehéz hivatásos népművelőt találni — vilá­gosít fel a tanácselnök. Jelentkező most is van. Az egyik egy idős, gyakorlattal nem rendelkező ember. Ez az egyik aggályunk vele szemben. A másik, hogy a fiatalokkal a kora miatt nem tudna bánni, nem tud­ná őket összeszedni. Mert Kállón a fiatalokat a szó szoros értelmében Ö6sze kell szedni. Eljárnak a falu­ból iskolába, dolgozni. So­kan csak a hétvégeken jön­nek haza. Így az ifjúsági klubban csak elvétve talál­hatók fiatalok; négyen-öten. A másik igazgatójelölt, fi­atalember: ügyes, szorgal­mas. Azonban az anyagiak miatti húzódozik a tisztség el­vállalásától. Mi lenne a megoldás? Honnan lehetne több pénzt keríteni a bérezésre? Me­gyénkben szépen megindult, és egyre jobban erősödik egy : folyamat, az úgynevezett kö­zös fenntartásba vétel. Ha esetleg a helyi tsz ezt vál­lalni tudná... — Tárgyaltunk a vezetők­kel, de nem akarnak bele­menni a közös fenntartásba. Ragaszkodnak hozzá, hogy a kulturális alapjukat maguk, használják fel. Körülbelül 70—80 ezer forintjuk van ilyen célra. Azzal az elhatározással in­dulok a tsz-iroda felé, hogy egy kicsit agitátor is legyek. Hogy elmondom a tsz veze­tőinek : közös érdekekről van szó, mert ma már nem mindegy, nem lehet mindegy egy gazdasági egység vezető­jének, hogy milyen emberek­kel dolgozik. A korszerű gazdálkodás a kétkezi dolgo­zóktól is korszerű ismerete­ket követel. S az általánosan művelt és szakmailag kép­zett emberek közvetve, vagy közvetlenül, de elősegíthetik a munka eredményének ja­vulását. S, hogy egy kis fa­luban elsősorban a művelő­dési ház adta lehetőségeket kell ilyen célokra felhasz­nálni. Megyei példák bizo­nyítják, hogy nem ered­ménytelen ez a vállalkozás. A tsz-irodában nem talál­koztam a vezetőkkel. A ha­tárban ellenőrizték a nyár végi munkákat. Így az egyik irodában dolgozó fiatalasz- szonnyal, Fehérvári Gyulá- néval sikerült csak beszél­getnem. — Nekem is felajánlották, hogy vállaljam az igazgató­ságot. Nem mertem vállalni a helyi viszonyok ismereté­ben. Máshol a fiatalok azért nem tudnak semmit kezdeni, mert nincs hozzá helyük. Itt a tárgyi feltételek adottak, mégsem csinálnak semmit Esetleg annyit, hogy vasár­naponként beülnek a kocs­mába. Mikor és hogyan oldód­nak meg Kállóan a problé­mák? Nem tudni. A község vezetőinek erőfeszítései nem elegendők. A társszervek és a falu lakóinak összefogásá­ra is szükség van ahhoz, hogy Kálión egészséges kul­turális élet alakulhasson ki. V. Kiss Mária táját elénk varázsolta az ének g°zasban- Őszintén kell szól­és a hangszerek művészi nyel- n^nk arról, hogy bar a fiata- vén lók egyre szívesebben fordul­nak népzenénk felé, előadás- + módjuk sokban különbözik a régi falusi előadóstílustól. A Szűk ahhoz a hely, hogy a "épdal tPyább él megváltozott tegnap este valamennyi for- környezetben, s ez természe- ró pillanatát visszaidézzük. tesen vlsszahat Csak néhány név, néhány fe­ledhetetlen pillanat a gazdag * műsorból! Faragó Laura pél- _ , dául. Elegendő, hogy a nevet “ , az eloadas tartott, idézzük, és máris a Hargita, a renQ‘tzoí es vezetők már a az erdélyi Kárpátok, a Gyil- maI., műsorra koncentráltak, kos-tó, csobogó patakok és arni^or is a nemzetközi nép­dús füvű fennsíkok természeti zenei hangverseny résztvevői pompáját képzeljük magunk ,Pn, színpadra, a tömegével elé. Ferencz Éva, a Röpülj elhelyezett mikrofonok mögé: páva salgótarjáni területi r°manok, magyarok, cseh­döntőjének feszült, szép óráit szl°vakok, jugoszláviaiak. S a tegnap konferált Tamási, Esztert Takács Marika vált­idézi emlékezetünkbe! Bik­falvy Júlia műsorszáma a csodálatos, csengő hangon kí­ja föl, ugyancsak Varga Bá­vül azért is emlékezetes, mert brd: Andras társaságában. De ... _ ' mar onlrormnlr n , ^,—: m űsorát a Televízió is szalag­ra vette. A Magyar Rádió né­pi kamaraegyüttese Jancso- vics Antal vezényletével a kí­sérő szerepét töltötte be kivá­lóan. S még egy élmény a teg­nap esti műsorból: a közön­már érkeznek a vasárnapi népzenei találkozó résztvevői is. Elsőként vonult be a nép­zenei találkozó résztvevője­ként a salgótarjáni Megyei Művelődési Központ épületé­be a Csongrád megyei sán­ségnek ráadást is adott. Az ?olfalv,aJ citerazenekar hét ceded műsoron kívül Halmos ,,^e. ,ls ehne^ a Megyei Művelődési Központ segédletével megkezdődött ok­tatási, módszertani kísérlet el­Bála, Sebő Ferenc és Éri Péter is mikrofon elé került, a furulyás Bige József pedig , , , .... töröksípon játszott, a zenekar so áram, ahova előadónak Be- ki'séretével. S a bemutatkozás les '^anos*: 1S felkérték, napján ..beugró” Sebestyénné, ★ Farkas Ilona kiválóan vezé­nyelte a XIV. kerületi Kas- Előadás közben megkérdez­ek Lajos Művelődési Ház ka- tük a varga Bálint András- marakorusat. Legfeljebb az , , , ... , , ... _ fájt, hogy a lehetőségnél ke- sal felváltva konferáló Tamasi vésebben éltek a közvetlen Esztert, a tévé népszerű be- művészi élmény pótolhatatlan mondónőjét, mi a véleménye % NÓGRÁD - 1972. szeptember 16., szombat [ Repülőgép eltérítés, diplomatarablás (17.) A kapzsi konzul esete megjelent a felelet is: a kor­mány elutasítja a cserét. Másnap, március 26-án, több nagy lap szerkesztősége és a rádió hírszerkesztősége „egy rekedtes hangú férfi rövid ér­tesítését kapta meg telefonon” — az értesítés, amelynek el- „ , , .... . .. . _ , . hangzása után, a telefonáló Az egyik nagy világnyilva- kezett, első dolga a delben Argentínai Felszabadító Front lecsapta a kagylót csak any­nosságot kapott diplomatarab- megjelenő napilap ldadóhiva- foglyának. A csoport örül an- nyi volt. ganchez’ már nincs iás szenvedő főszereplőjének, talába vezetett, hirdetést adott nak, hogy éppen Stroessner az sorában Joaquin Waldemar Sanchez- fel: eladásra ajánlotta a ko- egyik emberét rabolhatták el, ^z argentin kormány ekkor nek, Paraguay állam Izuzagio csit. Nemcsak szállodai tele- szíveskedjen csak aláírni — bjra megismételte: nem tel­városkában állomásozó kon- fonszámát adta meg a hirde- fogva tartása bizonyítékaként jesíti a feltételeket nem bO'-f-- után, tésben, hanem azt is közölte, ezt a kis levelet, hogy a kocsi paraguayi tulaj- .... A levél az argentin kor­mányhoz szólt (másolatai a Néhány órával a hirdetés lapokhoz és a rádióhoz) és zuljának kiszabadulása nagyon sokan — hazájában is a világsajtóban is — azt hány- dón, és diplomáciai rendszá ták a szemére, hogy az ő ese- ma van. tében a politikai háttéren túl, ---------„ -------- „ _______ i gen nagy szerepe volt az ifjú megjelenése után egy férfi- azl..,f ,a^,e _ab0“ para” diplomata kapzsiságának. Sanchez ugyanis a árfolyamoknál lehető legma­gasabb „fővárosi áron” akarta aznap eladni használt gépkocsiját, s fog­csát szabadon politikai lyokat. A telefonáló férfi rekedt hangja nem mondott igazat. Március 27-én késő este kissé .uegjeienese man egy lern- * .r - izgatottan és fáradtan ugyan, hang érdeklődött Sancheznel, gaayl KonzumaK írsa* . a, °r de telies énsécben becsense­. ... • hnev eladó e mi? a knc<;i c adjak vissza a szabadsagai, ha épségoen Decsenge vidéki “°gy eiaao-e meg a Kocsi, s kormánvzat a két alább tett Argentína paraguayi ha igen, van-e arra mod, hogy a Kormányzat a Két aiaoo nagvkövet-égán kon_ mpsnéz/ék a megnevezett politikai foglyot nagyaovetsegen bancnez Kon i , . ,, mesnezzeK. a . , bocsatia Sanchez zul- Hamarosan újságírók ha­konzul boldogan mondott szabadon b™3a' Sanchez da érkezett; most is telefont kaptak ugyanis, de most azt a Ongania elnök és tanács- valóságos tényt hallhatták, emum nasznan gépkocsijai, ö ----------- --------°aláírta i0,,Di0t í gy adott alkalmat (sőt, mint téent mindkét kérdésre, és alalrla a levelet. meg is állapodott a telefoná­lóval, hogy fél óra múlva talál- adói úgy döntöttek: nemet hogy Sanchez már hazája koznak a szálloda előtt par- mondanak a követelésre. „Ez nagykövetségén van. A tele­koló, eladó autónál. súlyosan ártana Argentína te- fonáló hozzátette: az Argentí­A kocsinál két kedves, jó kintélyének” — mondották a nai Felszabadító Front ember­egyes lapok állították, ötletet) elrablására. Az ügy így kezdődött: a paraguayi diktátor, Stroessner, arra készült, hogy látogatást tesz Ongania tábornoknál, az modorú fiatalember várta tanácsadók 1970. március 24­argentínai katonai junta ál- Sanchezt. Kezet ráztak, én, Joaquin Waldemar San- döntött, hogy szabadon bo­tal kinevezett akkori elnök- Sanchez közölte a kocsi árát, chez elrablásának napján és csátja a konzult, nél. Paraguay hatóságai a a fiatalemberek egy kicsit másnap reggel, a Sanchez-ügy Sanchez részletesen elme­találkozó előkészítésében bíz- borsosnak találták ugyan, de addigi történetével együtt sélte az újságíróknak a kocsi­tak fontos feladatot Joaquin azt mondották: mielőtt egyál- (csak annyit tudtak közölni, kipróbálás történetét, de azt Waldemar Sanchez konzulra, talán választ adnának, szeret- hogy a. csoport, amely a leve- nc.m tudta megmondani, Arra utasították: azonnal utaz- nék kipróbálni a kocsit. A let küldte, az elrabolt kon- töltött három napot. A ott konzul mosolyogva felelte: ez zult „valahol Buenos Aires- kedves fiatalember természetes. Át is adta az in- ben” tartja fogva, és azt kö- dítókulcsot a két fiatalember veteli, hogy a két megneve­baráti meggondolásokból úgy zon Buenos .Airesbe, és készítsen elő bizonyos intéz­kedéseket arra az időre, ami­hol két ugyanis bekötötte a konzul úr szemét, és egyórás autóút után egy kor Stroessner az argentínai egyikének, ő maga a másik- zett politikai foglyot Mexikó- földszintes házba vitték, az fővárosba érkezik. Sanchez úgy gondolta: a hi­vatalos utazásból személyi kai együtt a hátsó ülésen fog- ban kell a repülőtéren je­lalt helyet, öt perccel később, lentkező két embernek átadni, egy külvárosi utcán revolvert s ha azok a lakopban bejelen­hasznot is húzhat. Régóta el érzett az oldalában, a rokon- tik a foglyok szabadon bocsá- akarta adni használt autóját, szenves útitársak közölték ve- tását, Sanchezt „valahol Ar- és amikor Buenos Airesbe é,r- le, hogy tekintse magát az gentínában” szabadon engedik) ablakokon sötét függöny volt. „Nagyon jól bántak velem” — fűzte hozzá. (Következik: »A dominikai pólópálya) v

Next

/
Thumbnails
Contents