Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-16 / 219. szám

Készül a bútor

Az egész országban ismertek az Ipoly Bútorgyár Széchényi egyes számú bútortelepének termékei. A vállalatnak száz dolgozója van és az öt brigádból kettő szocialista brigád. A brigádok vállalásai között szerepel a havonkénti két óra társadalmi munka fejenként, valamint a vietnami műszak. A Rákóczi Brigád ez

évben elnyerte az ezüstkoszorús Szocialista Brigád címet, ezt a kitüntetést a vállalat fennállásának huszadik évfordulóján adták át a kollektívának. Az első félévi termelésük ötmillió-hatszázkilenc- venkétezer forint, de ez év végéig átszervezik a technológiát, így a termelési érték eléri a tizenhatmillió- forintot.

Percze János asztalos, kiváló dolgozó a Peti gyermekszobabútor lábazatát szabja a szalagfűrészgépen

Agncr István asztalos, a Rákóczi Brigád tagja az asztaltetők felszerelését végzi

A legutolsó fázisok közé tartozik a bútorok színes felületkezelése, ez a munka Ocsovai Béláné felületkezelő dolga

Fodor Tamás képriportja

A tanácsi tervezés» tapasztalatai Balassasrvarmatoii

Lombos Márton nyilatkozata

A Központi Bizottság 1966. formról szóló — határozatai nuár 1-én konkrét formát öl tatában kibontakozóban van nácsoknál, ahol mindössze egy ság kezdetétől. Ezek tapasztal sunk Lombos Mártonnal, a Ba elnökével.

— Az 1971. évi I. törvény kimondja, hogy „a tanács meghatározza fejlesztési programját, terveit, középtávú pénzügyi tervét és költségvetését, irányítja végrehajtásukat, határoz a végrehajtásukról szóló beszámolók elfogadásáról. A tanácstörvény által meghatározott új feladatok közül úgy érzem, egyike a legnehezebbeknek a tervek kialakítása, meghatározása, mert terveinknek összhangban kell lenni — a közigazgatási határainkon túl is — a választó- polgárok véleményével.

— A tervezetnek tehát elsősorban demokratikusnak kell lennie. Megtudtuk-e valósítani ezt? Véleményem szerint kezdeményezéseink hatottak ez irányban még akkor is, ha teljességről nem beszélhetünk.

— A tervszámok ismeretében kialakítottuk a negyedik ötéves tervi koncepciókat, amiben nagy segítség volt a megyei tanács ajánlása. Meg kell jegyeznem, hogy a végső tervek jóváhagyásánál néhány esetben eltértünk a megyei tanács ajánlásaitól. Javaslatainkat a városi pártbizottság elé terjesztettük megvitatás végett, majd megbeszéltük a pártalapszervezetekkel is.

— A vita alapján megfogalmazott elképzeléseket jelölő gyűléseken, rétegtalálkozókon, munkásgyűléseken ismertettük, és kértük a lakosság elgondolásait, javaslatait. Nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy soha ilyen széles körű megnyilvánulás nem volt á város dolgozói részéről. A jó és jobb észrevételek melmájusi — a- gazdasági re- a gazdasági szférában 1968. ja- töttek és négy esztendő táv- beteljesülésük. Nem így ata- év múlt el a tanácsi önálló- atairól beszélgetett munkatár- lassagyarmati városi Tanács

lett a város vezetése részére felemelő volt az a tudat, hogy olyan terveket kell majd megvalósítanunk, amelyek a lakosság egyetértésével születtek. A legnagyobb vita az új művelődési központ kialakítása körül zaljott le. Újat építsünk-e, vagy szabadítsuk fel a volt megyeházát — jelenleg szociális otthon és kötöttáru- gyár — és abba teremtsünk otthont a kultúrának, a művelődésnek. Az utóbbinak volt nagyobb a tábora ég a tanács ennek megfelelően döntött.

— Űjabfo kezdeményezés volt az is, hogy 3000 válaszlevelezőlapot osztottunk szét a városban, kérve, hogy írásban — névtelenül is — közöljék megjegyzéseiket célkitűzéseinkkel kapcsolatban. Ezúton is bővítettük a tervezés demokratizmusát, a lakosság részvételét középtávú terveink kialakításában.

— A következő lépés a források biztosítása volt. A megyei tanács meghatározta a fejlesztési alapban a célcsoportos beruházást, az állami fix hozzájárulás nagyságát, valamint a saját bevételi pénzeszközök szabályozóit. A fenntartási költségvetésben a megyei tanács kötelezően előírta a béreket, az út- és a juttatott felújítási összegeket és leadta a városnak azokat a bevételeket — városi üzemek, vállalatok, ktsz-ek illetményadói stb. — amelyeket ezt megelőzően a megyéhez fizettek.

— Ezek után ismertük tehát az igényeket és a rendelkezésünkre álló eszközöket is. Tudtuk előre, hogy a kettőt szinkronba hozni szinte lehetetlen. De az igények nagy részének jogossága, a lakosságnak tervezésben való aktivitása, a vezető szervek iránt érzett bizalom arra ösztökélt bennünket, hogy kutassuk fel azokat a lehetőségeket, amelyek anyagi erőforrásainkat növelik. Ez bizonyos részben sikerült, egy-két példával bizonyítom is. Vállalatokkal, intézményekkel olyan közös beruházásokat kezdeményeztünk, amelyek egyúttal a lakosság érdekeit is szolgálják. Közmű- fejlesztés, gyermekintézmény, lakásépítés stb. Költségvetési maradványaink tetemes részét fejlesztési alapokra tettük, ezzel is növelve a beruházási lehetőségeinket. Mind a községfejlesztési, mind a közműfejlesztési hozzájárulások kivetésénél a tanács élt a bevételek növelésének lehetőségeivel. Elismerésre méltó a lakosság által végzett társadalmi munka is. 1971-ben jóval meghaladta az egymillió forintot.

— Mindezeket figyelembe véve a tanács 1971. május 25- én megtárgyalta és elfogadta a város negyedik ötéves tervét. Majd ugyanez év augusztusában jóváhagyta „Balassagyarmat város komplex településfejlesztési programiját, amely tartalmazza a tanácsi szférán kívüli összes beruházást, fejlesztést is. Jelentőségének érzékeltetésére csupán egy adatot ragadok ki: a negyedik ötéves tervi építési kapacitásigény megközelíti az egymilliárd forintot. A város sok száz éves történetében ez egyedülálló és olyan forradalmi változást jelent, ami a város arculatát gyökeresen megváltoztatja.

— A programot megküldtük valamennyi pártalapszerve- zetnek és tömegszervezetnek, üzemnek és intézménynek. EzMinőségrontás — árdrágítás

A GAZDASÁGI reformot megelőző években gyakran találkoztunk burkolt árdrágítással. Egyes vállalatok, miután termékeik árát a merev hatósági előírások miatt még indokolt esetben sem emelhették, burkolt módszereket alkalmaztak. így például rontották a minőséget, mellőztek “gyes technológiai műveleteiét. elspórolták a szükséges anyagok egy részét, vagy silányabbakkal pótolták azokat, csökkentették, vagy beszüntették az alacsony jövedelmezőségű cikkek gyártását stb. Miután a vállalatok nagyobb önállóságot kaptak termékeik, szolgáltatásaik árainak alakításában. megindult egy ezzel ellentétes folyamat. Igen sokan persze csak az átlagos évi 1,5—2 százalékos fogyasztói árszínvonal-emelkedést vették észre és nagyították fel. Ez vitathatatlanul többlet- kiadást okozott a lakosságnak. Ám a minőség javulása, az élettartam növekedése, a választék bővülése, amely megtakarítást eredményezett, többnyire rejtve maradt.

Sok termék gyártásánál — hosszú évek után először — növelték a korábban elspórolt munkaidő- és anyagráfordításokat. S így szinte jelentéktelen többletköltségekkel a társadalmi ' hatékonyság nagyarányú javulását érték el. Más esetben a verseny — például a szintetikus mosószerek fejlesztésében és gyártásában — sorozatos árcsökkentéssel párosuló minőségjavulást, választékbővülést eredményezett. Vagy az olcsó és jó minőségű táskarádiók tömeges importja jelentősen visszaszorította a korszerűtlen és drága hazai gyártást. A szükségletek magas szintű kielégítésére irányuló erőfeszítéseket nem lehet eléggé értékelni.

A LEGUTÓBBI időben azonban mintha bizonyos fokú megtorpanás mutatkozna

e fogyasztóknak kedvező folyamatban. Sőt, helyenként ismét minőségrontást tapasztalhatunk. Miután a párt- és a kormány határozottan fellépett az indokolatlan áremelések ellen, egyes vállalatok megpróbálják a régi módszerrel növelni nyereségüket. Néhány cipő-, illetve ruhagyárban például vissza kellett állítani az exportáruk központi minőségi ellenőrzését és átvételét. mert olyan nagymértékben növekedett a reklamációk száma. Egyes termékeknél ugyancsak gyarapodtak a hazai fogyasztói panaszok is.

Eléggé el nem ítélhetjük azt a kisstílű munka-, vagy anyagtakarékosságot, amely rontja a minőséget, vagy akár csak veszélyzeteti a termék tartósságát. Nagyfokú pazarlás ez — filléres előnyökért. Gyakorta nem is a tudatos haszonszerzés, hanem a figyelmetlen. hanyag munka, a technológiai fegyelem lazasága a rossz minőség forrása. Vagyis a portékából valójában semmi sem hiányzik, csak például a ragasztóanyagot használták fel az előírtnál alacsonyabb hőfokon, s ezért válik le a cipő talpa idő előtt. A fogyasztó számára ez is egyértelmű árdrágítás, mivel egy helyett esetleg két' pár teljes árú. de fél élettartamú cipőt kénytelen vásárolni.

Előfordul, hogy a vevő va- 'óban kiváló minőségű árut sapott. Változatlan áron. mégis többletkiadásba verte magát. mert nem tudta megvásárolni a számára egyébként teljesen megfelelő olcsóbb terméket. S hiába határozták meg az úgynevezett olcsó cikkek körét, s szorgalmazzák azok termelését és forgalmazását. igen gyakran nem kaphatók. Az olcsó hazai cikk helyett kénytelen a vevő drágább import árut vásárolni, az egyszerű hagyományos portéka helyett pedig a divatosabbat. persze magasabb áron. Mindez azért kívánkozik ide,

mert mögötte a vállalatok káros nyereségnövelő törekvéseit fedezhetjük fel. Mivel az olcsó cikkek árát nem emelhetik, ezért másként agyusztált és természetesen magasabb nyereséghányadú termékkel bővítik az áruválasztékot.

Egyetlen vállalatnak sem lehetnek annyira súlyos anyagi gondjai, hogy azokat ne oldhatná meg az olcsó cikkeket leginkább fogyasztó alacsony jövedelmű rétegek érdekeinek sérelme nélkül. Ezúttal az üzlet- és szociálpolitika, valamint a fogyasztói érdekvédelem közt nincs és nem lehet ellentét.

A FOGYASZTÓI érdekek egyébként igen összetettek, sok oldalról megközelíthetők. A stabil, vagy csökkenő árszínvonal. a javuló minőség, az egyre bővülő áruválaszték — esetenként egymásnak is ellentmondó Igények. A minőség javítása, az élettartam, a használhatóság növelése például többletkiadásokat okozhat, amit a fogyasztónak csaknem minden esetben meg kell térítenie. Máskor viszont, ha az anyagok (import anyagok) beszerzési ára növekszik. tisztességesebb a belőle készített termék árának emelése, mint esetleg a minőség rontása valamilyen olcsó, de a minőséget erősen lerontó anyag „beújításával”. A kisebb többletkiadás nyílt vállalásával ugyanis megelőzhetjük a gyártás során a majdani nagyobb kárt és bosszúságot. Arról nem is szólva, hogy az áremelést tükrözi majd az árstatisztika. s így annak negatív hatása jövedelempolitikai intézkedések- sel ellensúlyozható.

Kovács József

zel lehetővé tettük terveink megvalósításának legszélesebb ellenőrzését.

— A végleges tervek megismerése után a lakosságnak tudomására jutott, hogy az igényeknek csak egy része kerül megvalósításra az öt esztendő

. alatt. Mégis szimpátiával fogadták, mert a lehetőségeken belül olyan beruházási sorrendet állapítottunk meg, amely megegyezett a választó- polgárok többségének a véleményével.

— Most jó egy esztendő múltán levonhatjuk a következtetéseket, a tanulságokat, amelyeknek alapján továbbfejleszthetjük a jó tapasztalatokat és korrigálhatjuk tévedéseinket, botlásainkat.

— Kedvezőnek ítéljük, hogy az önállóság nem jelentett magunkra hagyatottságot, mert talán soha annyi gondoskodást nem tapasztalhattunk a megyei tanácstól, mint az önkormányzatra való előkészítésben, illetve annak gyakorlása idején.

— Az új tanácstörvény megvalósítása nem csökkenti, hanem fokozottabban igényli a pártirányítást. Következetesek voltunk a határozatok végrehajtásában, az elvek és a tettek azonosításában — mintegy 120 lakást osztottunk el 1971-ben, melynek 80 százalékát munkások, fiatal házasok kapták. Az előző évek foglalkoztatási gondjainak megoldásán túl is hasznosak voltak a város iparfejlesztésére fektetett eszközeink és energiánk. Most a költségvetési kapcsolatokban ez megtérül, mégpedig úgy, hogy az 1971-es bevételeinket sikeresen túlteljesítettük.

— Kedvezőtlennek tartjuk viszont, hogy az alkotási (beruházási) éhség mind a város vezetőit, mind testületein- ket arra ösztökélte, hogy szinte minden fillért megtöltsünk tartalommal, „beterye- sítsünk”. Ennek az lett a következménye, hogy nem rendelkezünk kellő tartalékokkal. Nem számoltunk az építőipari árak — akkor még esetleges — emelkedésével. A tervezésnél nem igényeltük eléggé a közgazdasági és a komplex építésvezetői elemzőmunkát. Ennek aztán az a következménye, hogy a megvalósításnál, a járulékos beruházásoknál (közművesítés) gondjaink vannak. Eléggé élt még bennünk az előző években kialakult nézet: „meg kell kezdeni, majd csak befejezzük valahogy”.

— Felismertük tehát ballépéseinket és vannak hasznos tapasztalataink. Mindezek feljogosítanak arra, hogy optimistán ítéljem meg az elkövetkezendő éveket és kijelentsem. hogy Balassagyarmat város teljesíti a IV. ötéves tervét — mondotta Lombos Márton elvtárs.

Vetőmagtisztítás

Az őszi kalászos gabonák jövő évi termését az üszöggombák kártétele ellen a szakszerű vetőmag-előkészítéssel biztosítjuk. Első feladat a vetőmagtisztítás elvégzése. Ezt követően kerüljön sor a csávázásra. A higanytartalmu csávázószerek (Ceresen nedves csávázószer — 3 százalékos oldatából 3 liter szükséges 1 mázsa vetőmaghoz) védelmet nyújtanak a búzakőüszöggel, az árpafedettüszöggel és az árpaiekete-porüszöggel szemben. A búzatörpeüszög kártételét Hexaklórbenzollal (200 gramm/1 mázsa vetőmag) előzhetjük meg. A higanytartalmú csávázószerek erős mérgek. A vetésből kimaradt csávázott vetőmagot élelmezésre és takarmányozásra felhasználni, a csávázott maggal szennyezett zsákokat más célra igénybe venni nem szabad. Felhívjuk a figyelmet a munka- és egészségvédelmi óvórendszabályok szigorú betartására.

NÖGRÁD— 1972. szeptember 16., szombat