Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-15 / 218. szám

Szerkessz velünkL A NÓGRÁDI ÚTTÖRŐK ES KISDOBOSOK HÍRADÓJA fl!iiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiitiiiiifiiiiiiiaiiitiiitiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiii|iiiiiiiiiiiiiiiiiatiiiiii Jó tanulást és úttörőmunkát! Kedves kisdobos- és úttörőpajtások! A hosszú, njári szünet útin ismét jelentke­zik rovatunk. Annak, hogy mi is hallgattunk, vakációt tartottunk a nyáron, elsősorban ti voltatok az okai. Ti, akik táboroztatok, nya­raltatok, pihentetek, és egy kis időre megfe­ledkeztetek az iskolai élet hétköznapjairól: a tanulásról, az írásról. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a nyári hónapokban jóformán alig érkeztek hozzánk levelek, tu­dósítások. Csupán képeslapokat hozott a pos­tás az ország különböző részeiből, amelyeken üdvözleteteket kiildtétek a Szerkessz velünk! rovatnak. Nagyon megköszönjük ezeket a jókívánságokat, üdvözleteket! De arra kérünk benneteket, hogy részletesen is számoljatok be nyári élményeitekről! Néhányan ezt már meg is tették. Ebből nyújtunk át most egy csokorra valót. Prózaibb dolgokra terelve a szót; néhány hete ismét megszólaltak a csengők az isko­lákban — megkezdődött az új tanév, a ko­moly munka, a tanulás időszaka. Szeretnénk, ha írnátok nekünk megszépült iskolátokról, az új úttörőév programjáról, csapatotok leg­frissebb terveiről! Szeretnénk, ha színes, változatos lenne a Szerkessz velünk! rovat. S ez elsősorban rajtatok múlik. Hiszen ennek a rovatnak ti vagytok a szerzői, alkotói és az olvasói is. Várjuk tehát leveleiteket, rajzaitokat, ké­pes beszámolóitokat! Jó tanulást, és jó út- törőmunkát kívánunk! A Szerkesztőség Jelmezes karnevál a zánkai úttörőtáborban. Képünkön: a portja nagybátonyi úttörők egy cso­i Fotó: Kulcsár Vadkerti úttörők nyara Képernyő előtt Major Tamás remeklése Sok helyen megfordultunk, — mindenütt jól éreztük ma­gunkat. E mondat jegyében «éretném tudósítani a rova­tot, csapatunk, az érsekvad- '.terti 4375. sz. Kossuth Lajos Úttörőcsapat nyári program­járól. ★ \ A csapattábort a nyáron Badacsonyban vertük fel. A községi tanács 2000 forinttal, a Magyar—Csehszlovák Ba- látság Tsz pedig 4000 forint­tal támogatta ezt az akciót. Pajtásaim nevében ezúton szeretnék nekik köszönetét mondani! A táborban ötven gyerek vett részt. Különbusz- szal érkeztünk a festőién szép Badacsonyba. A progra­munk kitűnően alakult. Lát­tuk a Tihanyi félszigetet, az apátságot, megnéztük a szig­ligeti és a sümegi várat, vol­tunk Keszthelyen és Hévízen Néhány éve baráti szálak fűzik a pásztói járás pajtá­sait a prievidzai járás úttö­rőihez. A két járásban élő emberek, gyerekek igyekez­nek kölcsönösen megismerni egymás életét, történelmi múltját, nevezetességeit. Ezen a nyáron a Két járás vezetői először terveztek eseretáborozást legjobb út­törőiknek. A terv megvaló­sult és mi, a prievidzai járás úttörői július tizedikén át­léptük a csehszlovák—ma­gyar határt, ahol szívélyes fogadtatásban részesítettek a testvérjárás párt-- KISZ- és úttörővezetői. A szurdokpüspöki úttörő- csapat pajtásai lettek első barátaink, akikkel az ünne­pélyes zászlófelvonás alatt találtuk meg a közös nyel­vet, énekelve a DlVSZ-indu­is jártunk. Délutánonként ren­geteget fürödtünk a Balaton­ban. ★ Én Csillebércen voltam az úttörő tanács-titkárok táborá­ban. Sok új, hasznos tudni­valót gyűjtöttem a munkával kapcsolatban. Nagyon jól éreztem magam és nagyon köszönöm mindazok támoga­tását, akik lehetővé tették számomra ezt az utat. Csapatunkból többen üdül­tek külföldön is. Egy kislány Besztercebányán volt őrseve- zetőképző táborban. A Nyírjesben is több őrsve­zetőnk vett részt vezetőkép­zésen. Az ltthonmaraaottak sem panaszkodhattak. A kis- iobosok egynapos túrákra mentek a környező vidékre. Többféle sportversenyen is részt vettünk a nyáron — és nagyon eredményesen. Labda­lót. Miután elbúcsúztunk vendéglátóinktól, indultunk a. Balaton partján levő tábo­runkba. A forró napfény a hosszú úton elfárasztott bennünket, de ez az érzés azonnal el­tűnt, amikor egyik társunk felkiáltott: — Balaton!... és szemünk elé tárult a hullám­zó, kék tó. Nyitott sorompó­val vártak a Hullám cam- pingtáborban, és a tábor gazdasági vezetőjének jóvol­tából finom vacsorával. Egész napi fárasztó utazás után még jólesett megmártózni a Balatonban. Itt-tartózkodásunk célja az volt, hogy még közelebbről megismerjük barátaink éle­tét és erősítsük az évek óta szépen fejlődő barátságot. Magat Jozef, a prievidzai járás úttörője rúgóink négy napig voltak Egerben, és a kézilabdások és atlétikások is jól szerepeltek a megyei versenyen. A sike­reket az új tornatermünknek és a sok edzésnek köszönhet­jük. Charles Burke Elbrick ame­rikai nagykövet tehát viszony­lag hamar visszanyerte sza­badságát. Az érte váltságként szabadon bocsátott tizenöt egykori brazil politikai fogoly mindjárt a Mexikóba való megérkezése után már a re­pülőtér várócsarnokában az újságírók kérdéseire felelge- tétt. Különösen egy megviseli arcú, idősebb férfihez intéztek kérdéseket az újságírók. Ez a férfi, Gregorio Bezerra, egy­általán nem volt ismeretlen a mexikói újságírók előtt sem. Neve régóta szerepelt mar a lapokban, szinte minden latin- amerikai országban. Bezerra sok-sok éven át Recife bra­zil város népszerű munkás- mozgalmi vezetője volt, kom­munista városi tanácstag, a népjogok bátor harcosa. A hei- venesztendős férfit 1964-ben zárták börtönbe a brazil ka­tonai diktatúra hatóságai — letartóztatása előtt már a he­lyi szélsőjobboldali szerveze­tek egyik fegyveres csoport­ja vadászott rá és fogta ei egy munkáslakásban. A fasiszta banditák kötelet hurkoltak a nyakára, úgy hurcolták vé­gig Recife utcáin és adták at súlyos sebesülten, félig eszmé­letlenül a katonai hatóságok­nak. Bezerra röviden válaszolt a mexikói repülőtéren az újság­írók kérdéseire. Csak annyik Csillebérc halijahó! A nyáron nagy megtisz­teltetés ért: őrsömben vég­zett munkámért megkaptam a Kiváló Űttörőmunkáért ki­tüntetést. Ebből az alkalom­ból hívtak meg a csillebér­ci úttörő-nagytáborba juta­lomtáborozásra. Hosszú és fáradságos uta­zás után érkeztünk meg az úttörő-paradicsomba. Ra­gyogó időben került sor az ünnepélyes megnyitóra. Sza­bó Ferenc köszöntött ben­nünket, majd felkúszott a magasba 23 nemzet zászla­ja köztük a miénk, magya­roké is. Másnap reggel kö­rülnéztünk, hol is fogunk lakni. Az 1200 gyereknek otthont adó tábor újjáépíté­se sajnos még nem fejező­dött be teljesen, s itt-ott még homokbuckákba botlot­tunk a Partizán altábor te­rületén. Az ország minden részéből jöttek ide pajtá­sok. részint kiváló úttörők, másrészt kiváló őrsök, vagy vöröskeresztesek. Nagyon sok külföldi is töltötte ott vakációját. Táborozásunk során sok élményben volt részünk: városnézésen vol- l unk, megnéztük a Főváro­si Nagycirkusz műsorát. El­mentünk a libegőre és az úttörővasútra is. Rajfoglal- sozásokon találkoztunk kül­földi pajtásokkal, megismer­tük úttörőmozgalmukat, da­laikat, játékaikat. Részt vet­tünk akadályversenyen, ve­télkedőn, aszfaltversenyen es filmvetítésen is. És elérkezett az utolsó előtti nap is, amikor ott kellett hagynunk a megszo­kott faházakat, pavilonokat. Fájó szívvel, tábortűzzel és zászlólevonással búcsúztunk a tábortól, egymástól. S hadd írjam le most a Csil­lebércen tanult dal néhány sorát: Csillebérc, Csillebérc, fölöt­ted mindig kék az ég, Csillebérc, Csillebérc, csak tehozzád vágyom én, Csillebérc, Csillebérc, álmom hogyha teljesül, Ott fenn, a hegyek tetején, hűs fák közt élni jó, S szívemből így köszöntlek én: Csillebérc halijahó! Molnár József, volt 8. oszt. tanuló, elsős gimnazista. Héhalom mondott, hogy örül a kiszaba­dulásának, azonban már most hangsúlyozni kívánja: egyál­talán nem helyesli a diplo­matarablások módszeréi. Néhány nappal később a pá­rizsi L’Humanitében részlete­sen meg is magyarázta ezt a fél mondatot. „Meg kell mondanom, hogy bár elfogadtam kiszabadításo­mat, nem helyeslem az eféle, kalandor jellegű, elszigetelt akciókat. Ezek egyáltalán nem mozdítják előbbre a forradal­mi folyamatot — sőt, éppen el­lenkező hatással vannak a fejlődésre. Az eféle kalandor cselekedetek ürügyül szolgál­nak arra, hogy még jobban megnehezítsék a brazil nép dolgozóinak diktatúraeiienes küzdelmét. Az eféle cseleke­detekre hivatkozva a diktató ra megkísérlheti a hazafiak ellen elkövetett iszonyú bű­neinek úgynevezett igazolá­sát. Hadd mondjam meg: mos! is ez történt. A diploma tara’o- lást és a fogolykiszabadítást a rendőrterror rendkívüli meg­növekedése követte”, — irta a többi között Gregorio Be­zerra. A többi kiszabadult fogoly a mexikói repülőtéren elsősor­ban arról beszélt, hogy ők ti­zenöten éppen csak jelképes képviselői a brazíliai börtö­nökben sínylődő politikai fog­lyok több ezres tömegének. Lezajlott az olimpia, ezen á héten már a régi, megszo­kott kerékvágásba „állt át” a Televízió műsora is, amihez az átmenetet segítette a lab­darúgó kupamérkőzés közve­títése. Szerdán azonban már az első nagyobb szabású, mély nyomot hagyó kulturális ese­mény is lezajlott a képer­nyőn, milliók csodálhatták meg ugyanis Peter Weiss rend­hagyó dokumentumjátékát, A luzitán szörny-et. Egyébként Weiss csaknem valamennyi drámája rend­hagyó. A világsikert is egy rendhagyó drámának, az 1964-ben írt és 1965-ben meg­jelent, hosszú című „Jean- Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják, de Sade úr betanitásában"-nak kö­szönheti. Ebben, a nálunk a Nemzeti Színházban bemuta­tott és a képernyőről is is­mert drámában Weiss ellen­tétpárként a forradalmár Ma­rat és az individualista de Sade összecsapását, dialógusait állítja központba, míg az igaz­gatók, ápolók és az elme­gyógyintézetben lezajló drá­ma nézői a napóleoni állam­rend képviselői. S az őrültek rögeszmés következetessége és mindinkább ki-kirobbanó idegessége sokkhatásával erő­síti a mondanivalót. Hasonló megdöbbenést okozott, egy­ben nagyfokú élményt jelen­tett a nézőknek Weiss: A vizsgálat című, 1966-ban be­mutatott, tizenegy énekes ora­tóriuma, amelyet a frankfur­ti Auschwitz-per anyagából írt, s amelynek legjobb elő­adása a nyugat-berlini Volks­bühne színpadán zajlott le, Piscator rendezésében. A luzitán szörny (A Nagy­világ 1967-es novemberi szá­mában A luzitán madárijesz­tő címen jelent meg!) még merészebb és formabontóbb ’drámai oratórium, amelyben Weiss teljesen prózai monda­nivaló, a gyarmatosítók és az elnyomott afrikai népek gya­korlati magatartásának, gaz­dasági és nem lélektani rugói­nak költői ábrándozására vál­lalkozott. Ez a dráma vagy oratórium a weissi stílus be­teljesülése. Még akkor is, ha Dürrenmatt szerint: „Ma már nincs stílus, csupán stí­lusok vannak — és ez a té­tel általában is jellemzi a mai művészet helyzetét, mivel a művészet — mint ahogyan a mai világ is — csupán kísér­Volt a kiszabadult politikai foglyok • között egy egyken őrmester, a brazil hadsereg­ben működő illegális kommu­nista pártszervezet tagja. „A börtönben/ ahol már éli téli fogolyként tartottak, a leg- barbárabb kínzásokat Kellett elviselnem, rabtársaimmai együtt, szinte naponta. Min­den elképzelhető 1 módszerrel kínoztak bennünket, minden­napos volt például az eleklro- sokk-kezelés” — mondotta a harminckét esztendős férfi, akiről az újságírók azt írták, hogy nyolcvan esztendősnek látszik. Többen is szóvá tették, a ter­ror fokozódását és akárcsak Bezerra, megjegyezték: kony- nyen lehet, hogy a diktatúra a terror fokozásával feiel majd az Elbrick-ügyre és né­hány fogoly kényszerű szaba­don bocsátására. A szabadon bocsátott fog­lyok félelme egyáltalán nem volt alaptalan. A rendőrség rendkívül széles körű nyomo­zás után nyomára jutott an­nak a csoportnak, amely El* brick nagykövetet elrabolta. Ez a társaság a kommunis­ta pártból egy—két esztendő­vel ezelőtt kivált ultra balol­dali, hol trockista, hol meg maoista eszméket és külön oö- ző anarchista jelszavakat ter­jesztő társaság volt. Egyik ve­zetőjük Carlos Marighela volt letekből áll és ezenkívül sem* mi másból!” A kísérletező Weiss ugyanis ezúttal sem félkész művet alkotott, dialó­gusai és formai újításai ki­domborítják tudatos és sajá­tos egyéniségét. A drámai oratórium, a te­levízióműsor szerint doku­mentumjáték pedig magyar színpadon, a Katona József Színházban, Major Tamás rendkívüli, nagyszerű és kor­szerű rendezésében érte el legnagyobb sikerét. Major a száraz dokumentum jelleget a játék fokozásával erősítette. Daróczi, Éárdos Tamással ze­nét íratott hozzá és olyan ka- buki-t sikerített belőle, amelyhez hasonló, de kevésbé' színvonalas kísérletet eddig csak irodalmi színpadokon lát­hattunk. A majortamási játék azonban nem kísérlet, ha­nem beteljesülés, amit a táblás ház előtt játszott, csak­nem százelőadásos széria is híven igazol. Zene, tánc, ének, vers csodálatos összhangja va­rázsolt eseményt a ritmikus elvi fejtegetésekből. Az álló’ dialógusok mozgással kapcso­lódtak, amely a láthatatlan cselekményszálat, ezt a hat­ványvékony fonalat is látha­tóvá tette. Hatásában felért ez az előadás egy több hetes ideológiai előadássorozattal. A tévé nézői, akik a nyolc­vanötödik ' előadás szemtanúi lehette, kiforrott színészi já­tékok egész sorában gyönyör­ködhettek, elsősorban a há­rom Beszélő, Iglódi István, Horváth József és Törőcsik Mari jóvoltából. A legfelső fokú dicséret hangján szólhatunk azonban a többi szereplők közreműködé­séről is. Rajz János és Zolnai Zsuzsa a jómódú luzitánók szenvtelenségét, Győrffy György a főpapok szemforga­tó kétszínűségét, Ungvári László a tábornok militarista kegyetlenségét, a rendőrt ala- kító Blaskó Péter pedig az el­nyomó gépezet lélektelenségét tette plasztikusan láthatóvá. Részese a sikernek a koreog­ráfus Szigeti Károly, valamint a díszlet- és jelmeztervező Keserű Ilona is. Peter Weiss műve Major Tamás megvalósításában kü­lönleges élményt adott szá­munkra, s bizonyára sok öt­lettel gazdagodtak a balassa­gyarmati irodalmi színpadi na­pokra készülő együtteseink is. — ez a férfi egy időben a Sao Paolo-i kommunista part" szervezetben tevékenykedett. Néhány héttel az Elbrick- elrablás után, 1969. decembe­rében a rendőrök nyomára jutottak Marighela búvóhe­lyének, körülvették a háztöm­böt, amelynek egyik lakásá­ban bujkált és szabályos haj­tóvadászatot rendeztek. Ma- righelát a nyílt utcán lelőt­ték. Amikor a bestiális gyilkos­ság híre külföldre érkezett, újra megszólalt Gregorio Be­zerra, egykori kommunista képviselő. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a nép sem­miképpen sem bocsátja meg a katonai diktatúrának Ivlu- righela meggyilkolását. De hozzátette: „Carlos Ma­righela már régen nem tartó* zott a Brazil Kommunista Párt harcosainak sorába — olyan akciókban vett "észt, amelyet a diktatúra ellen har­coló kisebb csoportok szer­veztek. Nagyon világosan sze­retném kifejezni: én nem ér­tettem egyet sem az ő. sem az általa képviselt csoportok harci módszereivel. Nagyon jól tudom, hogy hibái ellené­re, a reakciós hatalom elleni harcban esett el. De még így is meg kell mondanom, nogy szakadár tevékenységével ár­tott a brazil forradalmi moz­galomnak és pártunknak”. Az igazi forradalmárok fi* gyelmeztetése sajnos nem használt. Az Elbrick-ügyet több diplomatarablás követte. (Következik: A kapzsi kon­zul esete.) 4 NÓGRÁD- 1972. szeptember 15., péntek Prievidzai úttörők a Balatonnál Kordics Gergely, úttörőtanács-titkár Repülőgép eltérítés, diplomatarablás (16.) A forradalmárok álláspontja Lakos György

Next

/
Thumbnails
Contents