Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-15 / 218. szám
A szécsényi II. Rákóczi Tsz pulykatelepén tett látogatásunkkor Papp István állatorvos- gyakornok fogadott. A telep ezerötszáz négyzetméter területű, ahol hét nagy épület található. A dolgozók száma harminchárom, kiknek átlagkora huszonöt év, ami ilyen felelősségteljes munkánál meglepő, de a tapasztalat szerint a fiatal munkaerők aktivitása kielégítő. A néhány napos pulykák kéthetenként érkeznek Pécsről, nyolc—tizenkétezer darab. Tizenkét hét alatt elérik a négykilós súly átlagot, és a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalatnál értékesítik. A felnevelt pulykák kilencven százaléka exportra kerül. Papp István többek között elmondta, hogy nagyon sok problémával, akadállyal kell megküzdeniük. A takarmányvizsgálat Budapesten történik, és mire a vizsgálat eredménye visszaérkezik, a takarmány elfogy. Ez azért is nagy probléma — mert az első félévi állatelhullás eléri a harminc—negyven százalékot. Kis optimizmussal megjegyezték, hogy ez a százalékj arány a második fél évben nem lehet több tíz—tizenöt százaléknál Fodor Tamás felvétele Az integráció hétköznapjai Äx együttműködés első eredményei a mexögépiparban Nem tévedtek azok a szakemberek, akik a ’60-as évek végére, a ’70-esek elejére várták a KGST-országok mező- gazdasági gépgyárainak első, kézzel fogható eredményeit a fejlesztési, gyártási, szakosodási együttműködésben. Először — lényegében valameny- nyi KGST-tagországban ilyen, vagy amolyan mértékben, de meg kellett alapozni a nemzetközi szempontból is korszerűnek tekinthető mezőgép- gyártást. Sőt, ennek előfeltételeként az egyes országokban ki kellett alakulnia a nagyüzemi mezőgazdaságnak: a nagy sorozatokat, korszerű gépeket készítő mezőgépiparhoz kell á nagy igényű és felve- vöképességű piac is. ★ A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár tárgyalójában ritka az a nap, hogy nem ülnek külföldiek. A gyár termelési produktumának 30 százaléka a KGST-országok piacán talál gazdára. A BMG évente a világ legnagyobb gabonacsá- vázógép-teljesítményét állítja elő — éppen az egyik KGST- megállapodás eredményeként. Van ugyan olyan ország, ahol a darabszámot tekintve évenként lényegesen több csávázógépet (vetés előtti magfertőtlenítő berendezés) készítenek, de a BMG, az általa gyártott gépek összteljesítménye szerint, első a nemzetközi mezőnyben. A nagy teljesítményű, önjáró csávázóból eddig több mint 10 ezret szállítottunk a Szovjetunióba. Ma már a bolgárok, lengyelek, csehszlovákok is tőlünk veszik és nem utolsósorban az NDK. Ez a ma már — ahogy mondani szokás — jól bevezetett termék gyártása ugyanis 8 évvel ezelőtt, éppen az NDK-val kötött szakosítási megállapodás értelmében került a magyar vállalathoz. Az NDK akkoriban készített egy vetőmag-előkészítő gépsort (Petrusz Gigant), amelynek a csávázótagját átadták gyártásra Magyarországnak. A BMG mai, jó KGST-kapcsola- tai ennek az első megállapodásnak köszönhetők: az akkori német segítségnek, és annak, hogy a gyár felmérte: ennek a gépnek — ha igazodik a KGST-szabványhoz — sokáig sok megrendelője lesz. * A KGST-ben folyó, a Komplex Program megvalósítása közben megélénkült és kiszélesedett tervszerű, szakmai konzultációkra, közös kutatásokra alapuló fejlesztő munka eredménye a BMG új termékeinek egész sora. A mező- gazdaság pillanatnyi legégetőbb gondjain segíthetnek ezek az új gépek: iparszerű termelést tesznek lehetővé a szántóföldi zöldség- és gyümölcstermesztésben. Szerte a világon ezen dolgoznak most a konstruktőrök, mert ebben az ágazatban hiányzik most mindenütt a legjobban a munkaerő. Az AGROMAS szervezésében — a Komplex Programnak megfelelően —, most készülnek nálunk a zöldborsóbetakarító gépsor dokumentációi. A rendrearatón és a cséplőgépen a BMG dolgozik, a felszedőgépen a MEZŐGÉP Tröszt. Sőt: a cséplőt a BMG már szállítja is és a Szovjetunió — a maga részéről — ezt a gépet már fel is vette a szakosítási jegyzékbe, tehát ők ezzel a témával, a párhuzamosságot elkerülendő, már nem foglalkoznak. Egyébként egy-egy ország szántóinak legfeljebb 5—10 százalékán termesztenek’ csak zöldborsót, ezért ennek gépesítésére mindenütt csak egyedi, vagy kis .sorozatú gyártás formájában gondolnak. Ez így nagyon drága. A KGST-országok megállapodása alapján ezután nagy sorozatban készülnek majd ezek a gépek, ami lehetővé teszi a gazdaságos fejlesztést és gyártást. Elkészült a KERTITOX gépcsalád teljes dokumentációja és a nullszéria már kifutott a gyár szereldéjéből. Ez a növényvédő gépcsalád 17 alapgépéből és sok szerelvényből áll. Az építőszekrény elv alapján összerakható berendezéssor — 100 féle művelet elvégzésére alkalmas. Ezt a családot az NDK-val fejlesztési kooperációban készítettük el, számításba véve a csehszlovák igényeket is. Ez a megoldás a felhasználóknak is előnyös, főképp az építőszekrény elvből következően — mert a hasonló rendeltetésű célgépeknél sokkal olcsóbb. A BMG, a KGST-tagorszá- gok technikai eredményei és megrendelései nélkül ennyi új, és a haladás fősodrába illeszkedő termék megszerkesztésére és gyártásba vételére semmiképp se gondolhatott volna. Ehhez a befektetések biztonsága kellett, no meg az, hogy nem kellett mindent a saját kasszából fizetni. De a termékeken túl, meglepően megváltozott a gyár teljesítő- képessége, kondíciója is. Profilt tisztíthattak, megritkították a terméklistájukat, így könnyebb volt szervezni a munkát; de közben szélesedett a műszaki látókörük, jó képességű fejlesztő, konstruktőr gárda telepedett meg a gyárban, s mindent összevetve: a gyár műszaki kultúrája szembetűnően megnövekedett a nemzetközi együttműködés fejlődése során. Gerencsér Ferenc Kisebbfajta tűzijátéknak ?s beillik, ahogy a nyitott szájú, nagy íorróságot lehelő kemencéből kiveszik a megolvasztott üvegalapanyagot, majd pontos, kiszámított mozdulatokkal adják kézről kézre egymásnak, míg kehellyé és kancsóvá formálódik a salgótarjáni öblösüveggyár C-ke- mencéje mellett. Arról érdeklődöm, hogy miként vélekednek az itt dolgozók a munkafeltételekről. Martusz István brigádvezető így kezdi: — Jelenleg kely- het gyártunk, naponta 800— 900 darabot egy műszakban. Most nem panaszkodhatunk, folyamatosan tudunk dolgozni, a szerszámok is jók. Kisebb hibák előfordulnak. Ez velejárója a napi munkának. Ha valami elromlik, s nem kell a lakatosok után futkosni, akkor a hiba nagyságától függően 20—25 perc alatt megjavítják. Egy hónapban különböző javítások miatt két, esetleg három óra kiesésünk van. Az állásidőt személyi bérrel fizetik. Ez nekem 13 forintot jelent. Nem szeretjük a tétlenséget, mert ha dolgozunk, akkor jobban járunk, egy órára meg tudjuk keresni a 15—16 forintot. Persze nem mindenki, mert a személyi bérek nagysága a szakmai követelményekhez igazodik. Az üveg minősége is jó. Hogy később miként alakul, erre nem lenne helyes most válaszolni. A mellette ülő Rozgonyi Attila a következőket fűzi hozzá: — Előfordul, hogy a forma nem jó, s emiatt 10— 15 perc kiesésünk van. Ez idő alatt 25—30 kelyhet tudnánk elkészíteni. Ilyenkor bíMa tanulók — holnap szakmunkások Kevés ács, kőműves — Sok autószerelő — Hová tűntek a lányok? Két év múlva érettségi BALASSAGYARMAT város és a járás községei gyors ütemben iparosodnak. Az új üzemek új szakmunkásokat igényelnek. Milyen szakmára, hány fiatal jelentkezett az idén? Milyen gondokkal küzdenek az üzemek és a szakmunkásképző iskola? A Szondi György Ipari Szakmunkásképző Intézetben oktatják azokat a fiatalokat, akik majd Balassagyarmaton, a balassagyarmati, a rétsági járás és a szécsényi járás üzemeiben dolgoznak. Az üzemekkel az iskola szoros kapcsolatot igyekszik tartani. Ez természetes és szükséges követelmény, hiszen akik ma tanulnak, „holnap” szakmunkások lesznek — mondta Sohuchmann Zoltán, az intézet igazgatója. Három-négy évre, sőt hosszabb távra előre kell meghatározni, hogy hol, milyen szakmában és hány szakemberre lesz szükség. Az üzemek jelzései alapján készül az iskolázási terv. Az üzemek az idén 523 szakmunkásra jelentettek be igényt. Az intézet 220 fős tervet készített, 283 fiatal jelentkezett felvételire és közülük 242 tanulót vettek fel. Az adatok azt igazolják, hogy az üzemek jelzései, az intézet férőhelye és a jelentkezések száma jelentősen különbözik. Az üzemek meglehetősen nagy rátartással jelentik be szakmunkásigényüket. A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati részlege 120, majd 200 fős igényt jelzett. De előzetesen csak 52 fiatal jelentkezett, a tanév elején már csak 42. Igaz, elhúzódik az új üzem építése, egyelőre nem tudnak költözködni. A régi munkahely szűk, az új nagyon hiányzik, nem tudnak terjeszkedni. A nem éppen jó körülmények kedvezőtlenül hatnák a keresetre. Hová lettek a nyolc általánost végzett lányok? Más iskolába jelentkeztek, sokan otthon maradtak? Érdemes lenne ezt tanulmányozni, az okokat és az összefüggéseket keresni kellene. Az Ipoly Bútorgyár októberben sok bútorasztalost kért, de most a jelenlegi kárpitosok és asztalosok közül sem mindenkit tudnak a szakmában foglalkoztatni. Másként alakultak a megrendelések, a gépbeszerzések, az egyik szakmában kapacitáshiány, másutt munkaerő-felesleg van? A kényszerhelyzettel sok .mindent lehet indokolni, de az eset arra figyelmeztet, hogy itt emberek sorsáról, megélhetéséről van szó, s ez körültekintő tervezésre, az igények és a lehetőségek lehető legpontosabb mérlegelésére kötelez. JANÁK Gyula, az intézet igazgatóhelyettese tájékoztatott, hogy melyik szakmára hány első éves tanuló jelentkezett az idén. Az iskola azt tervezte, hogy autószerelőnek 30 fiatalt vesznek fel. Nagyon sokan jelentkeztek, jó tanulmányi eredfnény, szakmai rátermettség szerint 38-at vettek fel. Sokszor könyökig olajosak, piszkosak, mégis divatos az autószerelő-szakma. A tervekben csak öt ács és 15 kőműves szerepel. Nem azért mintha ennyire lenne szükség. Nem, ennél sokkal többet vár az építőipar, de az intézet tudta, hogy ebben a szakmában kevés jelentkező akad, a tervezettnél is egy-egy fővel kevesebb ácsot és kőművest tudtak beírni. Esztergályosnak elegendően jelentkeztek, géplakatosnak a tervezettnél sokkal többen, szerkezeti lakatosnak jóval kevesebben. Miből adódik az eltérés? Bizonyára többen jelentkeznek arra a szakmára, ahol most jól lehet keresni. De mi lesz háromnégy év múlva, ha egyik-másik szakmában a szükségesnél sokkal több szakmunkást képeznek? Jogos a kérdés, hogy szakmunkásképzésünk korábbi gyakorlata jó-e, megfelel-e a gyorsan változó körülményeknek? Egy-egy intézetben lehet-e sok szakmát jól oktatni? A túlzott specializálódás helyett az iskolában vajon nem az alapszakmákat kellene eredményesebben tanítani? Ha megfelelő alaptudással indítják az életbe a fiatalokat, a rokonszakmákat, vagy a speciális ismereteket vajon nem szerezhetik meg az üzemiben? Természetesen ezeknek a gondolatoknak a megvalósítása nem a szakmunkásképző intézettől függ, bár az új szakmunkástörvény is ilyen intézkedéseket tett. De az iskola erőfeszítéseket tehet az elméleti és a gyakorlati oktatás eredményesebb összekapcsolására, az általános és a szakmai ismeretek korszerűsítésére. A szülők és a tanulók nem ismerik megfelelően az egyes szakmákat. Nemcsak divatos és mellőzött szakmák vannak, hanem akadnak hagyományos és jóformán ismeretlen szakmák. Az iskoláknak, üzemeknek többet kell tenni azért, hogy a szülők és a tanulók idejében megismerjék, hogy ..melyik szakma milyen szellemi és fizikai követelményt támaszt. Mindenképpen szükséges, hogy a pályaválasztási tanácsadó a téli szünet előtt a szülők és a gyerekek kezébe kerüljön. De félreértés ne essék, a legjobban szerkesztett füzet sem elegendő, szükség van arra, hogy a végzős általános iskolások többször menjenek üzemlátogatásra, jobban ismerjék meg a munkát. A balassagyarmati szakmunkásképző intézet tanári oktatókara vállalhatja a nagyobb feladatokat is. A 18 tanár és 16 szakoktató már megszerezte, vagy két éven belül megszerzi az előírt képesítést. A női fodrászoknak B. tagozat nyílt, a szakma megszerzése után két év alatt érettségizhetnek. Sokkal nagyobb baj, hogy kevés a tanterem. Az elmúlt évi 980 fő az idén 850-re csökkent, de 12 tanterem kevés. KÖZISMERT, hogy iparunk, mezőgazdaságunk gyors fejlő.; dése egyre nagyobb követelményeket szab a holnap szakmunkásai elé. Ellentmondás viszont, hogy a tanulók jelentős része 2,2—2,5-es tanulmányi eredménnyel érkezik a szakmunkásképzőbe. Ez nyugtalanító, nagy hátrány. Oktatási reformunk egyik fontos követelménye, hogy ezen változtasson. Dr. Fazekas László Munka* és üzemszervezés Vélemények a kemencék mellett zopy szidjuk a faiparosokat. Elmondják, hogy nem kell sokszor szóvá tenni a termelést akadályozó kisebb gondokat, mert a művezető és az üzemvezető gyorsan intézkedik. Végül azzal zárják a beszélgetést, hogy szerintük kevés az előkészítésre adott idő. Tőlük Mulyad Gáborhoz mentem, aki 1955-ben került a gyárba, s három éve brigádvezető. Betanított munkásként kezdte, majd elvégezte a szakmunkástanfolyamot. A családból egyedül ő választotta ezt a pályát. Azt mondja: — Van elég munkánk, folyamatosan tudunk dolgozni. Gondunk csak akkor van, ha a brigádból valaki beteg, vagy más miatt hiányzik. Ha elkopik a szerszámunk, s nincs tartalék, akkor kölcsön kérünk a másik brigádtól addig, amíg rendbe hozzák! Persze előfordul, hogy kisebb dolgok miatt rövidebb időre kiesünk a munkából. Ez havonta 2—4 óra között váltakozik. Előadódik, hogy a formához nem biztosítanak követ, ilyenkor gyorsan más termék gyártására kell átállni. Mostanában ez igen ritkán fordul elő. Ezek a kiesések keresetünket alapvetően nem befolyásolják, mert a brigád jól összeszokott, képes arra, hogy a kiesést pótolni tudja. Nem sokkal később Uram fmrével beszélgetek, ö üveges családba tartozik, testvérei is itt dolgoznak. A szikár arcú fiatalember nyolc éve brigádvezető. A szakmát a nyugdíjban levő Somogyi Józseftől tanulta. Amikor csokorba gyűjtve közlöm vele kérdéseimet, azzal kezdi, hogy személyes vitái voltak az üzem vezetőivel, s miért pont őt kérdezem a munkafeltételek alakulásáról. Megegyeztünk abban, hogy a jelenlegi beszélgetés is más természetű és más volt az, amikor tisztázták egymás között a vitás problémákat. Ezek után azt mondja: — A kemence kijavítása óta jó az üveg minősége, a szerszámok is megfelelőek. Elvétve adódik munkakiesés is, ez azonban elenyésző, a brigádunknál havonta 2—4 óra között váltakozik. Később csak akkor kezdünk, ha az egyik brigádtag vonata később érkezik be. Mivel van tartalékforma, így kicserélése nem okoz gondot, elégséges hozzá öt perc. Most elégedett vagyok a munkafeltételekkel, csak továbbra is így maradjon — summázza véleményét a munkáját szerető, de kicsit zárkózó brigádvezető. Később Müller János művezetőhöz vitt az utam, aki a következőket válaszolta a brigádvezető által elmondott takra: — Azok, amiket közöltek, valóban előfordulnak. Még csak annyit tennék hozzá, hogy a taposóragók cseréjére is gyakran van szükség, a nagy igénybevétel miatt. Ugyanakkor a pakolások sem tökéletesek. Igyekszünk ezeket a kieséseket minimálisra csökkenteni. A kemence mellett dolgozók helytállnak. Nemcsak most, hanem a nagy nyári hőségben is jól dolgoztak, le a kalappal előttük. Addig nem hagyják abba a munkát, amíg a napi 120 forintot meg nem keresik. Befejezésül Kazinczi Gyulát, a gyár főmérnökét kerestem fel. Ő válaszolt az előkészítési időt kifogásoló kérdésre. — Tudunk erről. Ezt az Üvegipari Művek központja szabályozta így, ez van a kollektív szerződésben is. A gyár gazdaságvezetése felülvizsgáltatja, és elemzi ezt a problémát, s megteszi az ezzel kapcsolatos javaslatát a központnak. Az üveg minősége érdekében új technológiát vezettünk be. Az anyagi ösztönzés elősegítésére pedig alkalmazzák a napi elszámolási formát. + Nem tettem hozzá, nem vettem el a véleményekből, csupán egybefogtam azokat, abban a tudatban, hogy őszinték voltak mind a kifogások, mind pedig az észrevételekre adott válaszok. V. K. NOGRAD - 1972. szeptember 15., péntek 3
