Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-15 / 218. szám

A szécsényi II. Rákóczi Tsz pulykatelepén tett látogatásunkkor Papp István állatorvos- gyakornok fogadott. A telep ezerötszáz négyzetméter területű, ahol hét nagy épület található. A dolgozók száma harminchárom, kiknek átlagkora huszonöt év, ami ilyen felelősségteljes munkánál meglepő, de a tapasztalat szerint a fiatal munkaerők akti­vitása kielégítő. A néhány napos pulykák kéthetenként érkeznek Pécsről, nyolc—tizen­kétezer darab. Tizenkét hét alatt elérik a négykilós súly átlagot, és a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalatnál értékesítik. A felnevelt pulykák kilencven százaléka ex­portra kerül. Papp István többek között elmondta, hogy nagyon sok problémával, aka­dállyal kell megküzdeniük. A takarmányvizsgálat Budapesten történik, és mire a vizs­gálat eredménye visszaérkezik, a takarmány elfogy. Ez azért is nagy probléma — mert az első félévi állatelhullás eléri a harminc—negyven százalékot. Kis optimizmussal meg­jegyezték, hogy ez a százalékj arány a második fél évben nem lehet több tíz—tizenöt százaléknál Fodor Tamás felvétele Az integráció hétköznapjai Äx együttműködés első eredményei a mexögépiparban Nem tévedtek azok a szak­emberek, akik a ’60-as évek végére, a ’70-esek elejére vár­ták a KGST-országok mező- gazdasági gépgyárainak első, kézzel fogható eredményeit a fejlesztési, gyártási, szakoso­dási együttműködésben. Elő­ször — lényegében valameny- nyi KGST-tagországban ilyen, vagy amolyan mértékben, de meg kellett alapozni a nem­zetközi szempontból is kor­szerűnek tekinthető mezőgép- gyártást. Sőt, ennek előfelté­teleként az egyes országokban ki kellett alakulnia a nagy­üzemi mezőgazdaságnak: a nagy sorozatokat, korszerű gé­peket készítő mezőgépiparhoz kell á nagy igényű és felve- vöképességű piac is. ★ A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár tárgyalójában ritka az a nap, hogy nem ülnek külföldiek. A gyár termelési produktumának 30 százaléka a KGST-országok piacán talál gazdára. A BMG évente a világ legnagyobb gabonacsá- vázógép-teljesítményét állítja elő — éppen az egyik KGST- megállapodás eredményeként. Van ugyan olyan ország, ahol a darabszámot tekintve éven­ként lényegesen több csávázó­gépet (vetés előtti magfertőt­lenítő berendezés) készítenek, de a BMG, az általa gyártott gépek összteljesítménye sze­rint, első a nemzetközi me­zőnyben. A nagy teljesítmé­nyű, önjáró csávázóból ed­dig több mint 10 ezret szál­lítottunk a Szovjetunióba. Ma már a bolgárok, lengyelek, csehszlovákok is tőlünk ve­szik és nem utolsósorban az NDK. Ez a ma már — ahogy mondani szokás — jól beve­zetett termék gyártása ugyanis 8 évvel ezelőtt, éppen az NDK-val kötött szakosítási megállapodás értelmében ke­rült a magyar vállalathoz. Az NDK akkoriban készített egy vetőmag-előkészítő gépsort (Petrusz Gigant), amelynek a csávázótagját átadták gyár­tásra Magyarországnak. A BMG mai, jó KGST-kapcsola- tai ennek az első megállapo­dásnak köszönhetők: az akko­ri német segítségnek, és an­nak, hogy a gyár felmérte: ennek a gépnek — ha igazo­dik a KGST-szabványhoz — sokáig sok megrendelője lesz. * A KGST-ben folyó, a Komp­lex Program megvalósítása közben megélénkült és kiszé­lesedett tervszerű, szakmai konzultációkra, közös kutatá­sokra alapuló fejlesztő munka eredménye a BMG új termé­keinek egész sora. A mező- gazdaság pillanatnyi legége­tőbb gondjain segíthetnek ezek az új gépek: iparszerű termelést tesznek lehetővé a szántóföldi zöldség- és gyü­mölcstermesztésben. Szerte a világon ezen dolgoznak most a konstruktőrök, mert ebben az ágazatban hiányzik most mindenütt a legjobban a munkaerő. Az AGROMAS szervezésé­ben — a Komplex Program­nak megfelelően —, most ké­szülnek nálunk a zöldborsó­betakarító gépsor dokumentá­ciói. A rendrearatón és a cséplőgépen a BMG dolgozik, a felszedőgépen a MEZŐGÉP Tröszt. Sőt: a cséplőt a BMG már szállítja is és a Szovjet­unió — a maga részéről — ezt a gépet már fel is vette a szakosítási jegyzékbe, tehát ők ezzel a témával, a párhu­zamosságot elkerülendő, már nem foglalkoznak. Egyébként egy-egy ország szántóinak legfeljebb 5—10 százalékán termesztenek’ csak zöldborsót, ezért ennek gé­pesítésére mindenütt csak egyedi, vagy kis .sorozatú gyártás formájában gondol­nak. Ez így nagyon drága. A KGST-országok megállapo­dása alapján ezután nagy so­rozatban készülnek majd ezek a gépek, ami lehetővé teszi a gazdaságos fejlesztést és gyár­tást. Elkészült a KERTITOX gépcsalád teljes dokumentá­ciója és a nullszéria már kifutott a gyár szereldéjéből. Ez a növényvédő gépcsalád 17 alapgépéből és sok szerel­vényből áll. Az építőszekrény elv alapján összerakható be­rendezéssor — 100 féle műve­let elvégzésére alkalmas. Ezt a családot az NDK-val fej­lesztési kooperációban készí­tettük el, számításba véve a csehszlovák igényeket is. Ez a megoldás a felhasználóknak is előnyös, főképp az építő­szekrény elvből következően — mert a hasonló rendelteté­sű célgépeknél sokkal ol­csóbb. A BMG, a KGST-tagorszá- gok technikai eredményei és megrendelései nélkül ennyi új, és a haladás fősodrába il­leszkedő termék megszerkesz­tésére és gyártásba vételére semmiképp se gondolhatott volna. Ehhez a befektetések biztonsága kellett, no meg az, hogy nem kellett mindent a saját kasszából fizetni. De a termékeken túl, meglepően megváltozott a gyár teljesítő- képessége, kondíciója is. Pro­filt tisztíthattak, megritkítot­ták a terméklistájukat, így könnyebb volt szervezni a munkát; de közben szélesedett a műszaki látókörük, jó ké­pességű fejlesztő, konstruktőr gárda telepedett meg a gyár­ban, s mindent összevetve: a gyár műszaki kultúrája szem­betűnően megnövekedett a nemzetközi együttműködés fejlődése során. Gerencsér Ferenc Kisebbfajta tűzijátéknak ?s beillik, ahogy a nyitott szá­jú, nagy íorróságot lehelő ke­mencéből kiveszik a megol­vasztott üvegalapanyagot, majd pontos, kiszámított moz­dulatokkal adják kézről kézre egymásnak, míg kehellyé és kancsóvá formálódik a salgó­tarjáni öblösüveggyár C-ke- mencéje mellett. Arról érdeklődöm, hogy miként vélekednek az itt dolgozók a munkafeltételek­ről. Martusz István brigádveze­tő így kezdi: — Jelenleg kely- het gyártunk, naponta 800— 900 darabot egy műszakban. Most nem panaszkodhatunk, folyamatosan tudunk dolgoz­ni, a szerszámok is jók. Ki­sebb hibák előfordulnak. Ez velejárója a napi munkának. Ha valami elromlik, s nem kell a lakatosok után fut­kosni, akkor a hiba nagysá­gától függően 20—25 perc alatt megjavítják. Egy hónap­ban különböző javítások mi­att két, esetleg három óra ki­esésünk van. Az állásidőt sze­mélyi bérrel fizetik. Ez nekem 13 forintot jelent. Nem sze­retjük a tétlenséget, mert ha dolgozunk, akkor jobban já­runk, egy órára meg tudjuk keresni a 15—16 forintot. Persze nem mindenki, mert a személyi bérek nagysága a szakmai követelményekhez igazodik. Az üveg minősége is jó. Hogy később miként ala­kul, erre nem lenne helyes most válaszolni. A mellette ülő Rozgonyi Attila a következőket fűzi hozzá: — Előfordul, hogy a forma nem jó, s emiatt 10— 15 perc kiesésünk van. Ez idő alatt 25—30 kelyhet tud­nánk elkészíteni. Ilyenkor bí­Ma tanulók — holnap szakmunkások Kevés ács, kőműves — Sok autószerelő — Hová tűntek a lányok? Két év múlva érettségi BALASSAGYARMAT város és a járás községei gyors ütemben iparosodnak. Az új üzemek új szakmunkásokat igényelnek. Milyen szakmára, hány fiatal jelentkezett az idén? Milyen gondokkal küz­denek az üzemek és a szak­munkásképző iskola? A Szondi György Ipari Szakmunkásképző Intézetben oktatják azokat a fiatalokat, akik majd Balassagyarmaton, a balassagyarmati, a rétsági járás és a szécsényi járás üze­meiben dolgoznak. Az üze­mekkel az iskola szoros kap­csolatot igyekszik tartani. Ez természetes és szükséges kö­vetelmény, hiszen akik ma tanulnak, „holnap” szakmun­kások lesznek — mondta Sohuchmann Zoltán, az inté­zet igazgatója. Három-négy évre, sőt hosszabb távra előre kell meghatározni, hogy hol, milyen szakmában és hány szakemberre lesz szükség. Az üzemek jelzései alapján ké­szül az iskolázási terv. Az üzemek az idén 523 szakmun­kásra jelentettek be igényt. Az intézet 220 fős tervet ké­szített, 283 fiatal jelentkezett felvételire és közülük 242 ta­nulót vettek fel. Az adatok azt igazolják, hogy az üzemek jelzései, az intézet férőhelye és a jelent­kezések száma jelentősen kü­lönbözik. Az üzemek megle­hetősen nagy rátartással je­lentik be szakmunkásigényü­ket. A Budapesti Finomkötött­árugyár balassagyarmati rész­lege 120, majd 200 fős igényt jelzett. De előzetesen csak 52 fiatal jelentkezett, a tanév ele­jén már csak 42. Igaz, elhú­zódik az új üzem építése, egyelőre nem tudnak költöz­ködni. A régi munkahely szűk, az új nagyon hiányzik, nem tudnak terjeszkedni. A nem éppen jó körülmények kedve­zőtlenül hatnák a keresetre. Hová lettek a nyolc általánost végzett lányok? Más iskolába jelentkeztek, sokan otthon maradtak? Érdemes lenne ezt tanulmányozni, az okokat és az összefüggéseket keresni kellene. Az Ipoly Bútorgyár októ­berben sok bútorasztalost kért, de most a jelenlegi kárpitosok és asztalosok közül sem min­denkit tudnak a szakmában foglalkoztatni. Másként ala­kultak a megrendelések, a gépbeszerzések, az egyik szak­mában kapacitáshiány, másutt munkaerő-felesleg van? A kényszerhelyzettel sok .min­dent lehet indokolni, de az eset arra figyelmeztet, hogy itt emberek sorsáról, megélhe­téséről van szó, s ez körülte­kintő tervezésre, az igények és a lehetőségek lehető leg­pontosabb mérlegelésére köte­lez. JANÁK Gyula, az intézet igazgatóhelyettese tájékozta­tott, hogy melyik szakmára hány első éves tanuló jelent­kezett az idén. Az iskola azt tervezte, hogy autószerelőnek 30 fiatalt vesznek fel. Na­gyon sokan jelentkeztek, jó tanulmányi eredfnény, szak­mai rátermettség szerint 38-at vettek fel. Sokszor könyökig olajosak, piszkosak, mégis di­vatos az autószerelő-szakma. A tervekben csak öt ács és 15 kőműves szerepel. Nem azért mintha ennyire lenne szükség. Nem, ennél sokkal többet vár az építőipar, de az intézet tudta, hogy ebben a szakmá­ban kevés jelentkező akad, a tervezettnél is egy-egy fővel kevesebb ácsot és kőművest tudtak beírni. Esztergályosnak elegendően jelentkeztek, gép­lakatosnak a tervezettnél sok­kal többen, szerkezeti lakatos­nak jóval kevesebben. Miből adódik az eltérés? Bizonyára többen jelentkeznek arra a szakmára, ahol most jól lehet keresni. De mi lesz három­négy év múlva, ha egyik-má­sik szakmában a szükségesnél sokkal több szakmunkást ké­peznek? Jogos a kérdés, hogy szak­munkásképzésünk korábbi gyakorlata jó-e, megfelel-e a gyorsan változó körülmények­nek? Egy-egy intézetben le­het-e sok szakmát jól oktatni? A túlzott specializálódás he­lyett az iskolában vajon nem az alapszakmákat kellene eredményesebben tanítani? Ha megfelelő alaptudással indít­ják az életbe a fiatalokat, a rokonszakmákat, vagy a spe­ciális ismereteket vajon nem szerezhetik meg az üzemiben? Természetesen ezeknek a gon­dolatoknak a megvalósítása nem a szakmunkásképző inté­zettől függ, bár az új szak­munkástörvény is ilyen intéz­kedéseket tett. De az iskola erőfeszítéseket tehet az elmé­leti és a gyakorlati oktatás eredményesebb összekapcso­lására, az általános és a szak­mai ismeretek korszerűsítésé­re. A szülők és a tanulók nem ismerik megfelelően az egyes szakmákat. Nemcsak divatos és mellőzött szakmák vannak, hanem akadnak hagyományos és jóformán ismeretlen szak­mák. Az iskoláknak, üzemek­nek többet kell tenni azért, hogy a szülők és a tanulók idejében megismerjék, hogy ..melyik szakma milyen szelle­mi és fizikai követelményt tá­maszt. Mindenképpen szüksé­ges, hogy a pályaválasztási ta­nácsadó a téli szünet előtt a szülők és a gyerekek kezébe kerüljön. De félreértés ne es­sék, a legjobban szerkesztett füzet sem elegendő, szükség van arra, hogy a végzős álta­lános iskolások többször men­jenek üzemlátogatásra, jobban ismerjék meg a munkát. A balassagyarmati szakmun­kásképző intézet tanári okta­tókara vállalhatja a nagyobb feladatokat is. A 18 tanár és 16 szakoktató már megszerez­te, vagy két éven belül meg­szerzi az előírt képesítést. A női fodrászoknak B. tagozat nyílt, a szakma megszerzése után két év alatt érettségiz­hetnek. Sokkal nagyobb baj, hogy kevés a tanterem. Az el­múlt évi 980 fő az idén 850-re csökkent, de 12 tanterem ke­vés. KÖZISMERT, hogy iparunk, mezőgazdaságunk gyors fejlő.; dése egyre nagyobb követel­ményeket szab a holnap szak­munkásai elé. Ellentmondás viszont, hogy a tanulók jelen­tős része 2,2—2,5-es tanulmá­nyi eredménnyel érkezik a szakmunkásképzőbe. Ez nyug­talanító, nagy hátrány. Okta­tási reformunk egyik fontos követelménye, hogy ezen vál­toztasson. Dr. Fazekas László Munka* és üzemszervezés Vélemények a kemencék mellett zopy szidjuk a faiparosokat. Elmondják, hogy nem kell sokszor szóvá tenni a terme­lést akadályozó kisebb gondo­kat, mert a művezető és az üzemvezető gyorsan intézke­dik. Végül azzal zárják a be­szélgetést, hogy szerintük ke­vés az előkészítésre adott idő. Tőlük Mulyad Gáborhoz mentem, aki 1955-ben került a gyárba, s három éve brigád­vezető. Betanított munkás­ként kezdte, majd elvégezte a szakmunkástanfolyamot. A családból egyedül ő választot­ta ezt a pályát. Azt mondja: — Van elég munkánk, folya­matosan tudunk dolgozni. Gondunk csak akkor van, ha a brigádból valaki beteg, vagy más miatt hiányzik. Ha elkopik a szerszámunk, s nincs tartalék, akkor kölcsön kérünk a másik brigádtól ad­dig, amíg rendbe hozzák! Per­sze előfordul, hogy kisebb dolgok miatt rövidebb időre kiesünk a munkából. Ez ha­vonta 2—4 óra között válta­kozik. Előadódik, hogy a formához nem biztosítanak követ, ilyenkor gyorsan más termék gyártására kell átállni. Mostanában ez igen ritkán fordul elő. Ezek a kiesések keresetünket alapvetően nem befolyásolják, mert a brigád jól összeszokott, képes arra, hogy a kiesést pótolni tudja. Nem sokkal később Uram fmrével beszélgetek, ö üveges családba tartozik, testvérei is itt dolgoznak. A szikár arcú fiatalember nyolc éve brigád­vezető. A szakmát a nyugdíj­ban levő Somogyi Józseftől tanulta. Amikor csokorba gyűjtve közlöm vele kérdései­met, azzal kezdi, hogy szemé­lyes vitái voltak az üzem ve­zetőivel, s miért pont őt kér­dezem a munkafeltételek ala­kulásáról. Megegyeztünk ab­ban, hogy a jelenlegi beszél­getés is más természetű és más volt az, amikor tisztázták egymás között a vitás problé­mákat. Ezek után azt mond­ja: — A kemence kijavítása óta jó az üveg minősége, a szer­számok is megfelelőek. Elvét­ve adódik munkakiesés is, ez azonban elenyésző, a brigá­dunknál havonta 2—4 óra kö­zött váltakozik. Később csak akkor kezdünk, ha az egyik brigádtag vonata később ér­kezik be. Mivel van tartalék­forma, így kicserélése nem okoz gondot, elégséges hozzá öt perc. Most elégedett va­gyok a munkafeltételekkel, csak továbbra is így marad­jon — summázza véleményét a munkáját szerető, de ki­csit zárkózó brigádvezető. Később Müller János mű­vezetőhöz vitt az utam, aki a következőket válaszolta a brigádvezető által elmondott takra: — Azok, amiket közöltek, valóban előfordulnak. Még csak annyit tennék hozzá, hogy a taposóragók cseréjére is gyakran van szükség, a nagy igénybevétel miatt. Ugyanakkor a pakolások sem tökéletesek. Igyekszünk eze­ket a kieséseket minimálisra csökkenteni. A kemence mel­lett dolgozók helytállnak. Nemcsak most, hanem a nagy nyári hőségben is jól dolgoz­tak, le a kalappal előttük. Ad­dig nem hagyják abba a munkát, amíg a napi 120 fo­rintot meg nem keresik. Befejezésül Kazinczi Gyu­lát, a gyár főmérnökét ke­restem fel. Ő válaszolt az előkészítési időt kifogásoló kérdésre. — Tudunk erről. Ezt az Üvegipari Művek központja szabályozta így, ez van a kollektív szerződésben is. A gyár gazdaságvezetése felül­vizsgáltatja, és elemzi ezt a problémát, s megteszi az ez­zel kapcsolatos javaslatát a központnak. Az üveg minősé­ge érdekében új technológiát vezettünk be. Az anyagi ösz­tönzés elősegítésére pedig al­kalmazzák a napi elszámolási formát. + Nem tettem hozzá, nem vettem el a véleményekből, csupán egybefogtam azokat, abban a tudatban, hogy őszinték voltak mind a kifo­gások, mind pedig az észrevé­telekre adott válaszok. V. K. NOGRAD - 1972. szeptember 15., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents