Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

Fiatal és erős Monológ a diósjenői művelődési otthon életéről ifi] CTP ni Képtelen természetrajz Engedjék meg, hogy bemu­tassak önöknek egy ifjú kul- túrházat. Legvonzóbb tulaj­donságai : fiatalsága, szépsé­ge és lendülete, mellyel fel szeretne nőni társai közé. Évi 184 ezer forint a költségveté­se, ebből 110 ezer az állami támogatás, a többit a helyi termelőszövetkezet, tanács és a Villtex Ktsz teszi a ka­lapba. A függetlenített igaz­gató mellett főállású fűtő és takarítónő is tartozik az ál­lományba. Miért szép? Fiatalságát egyetlen adat megmagyarázza: két éve épült. De miért, mitől szép? Zu­hogó esőben álltam meg a kerítése mellett, néztem a tisztára mosott, széles beton­lapokat, melyek az épület­hez vezetnek, a szépen gon­dozott, harsogóan zöld füvet, a mélyebb tónusú fenyőket — ezek ölelik körül a vilá­gos színű, esztétikus kultür- házat. Kis idő múlva Végh Károly igazgatóval végigjár­tuk szinte az összes helyisé­get és meggyőződhettem, hogy a külső, már az utcá­ról észrevehető szépség mel­lé a belső arányosság is tár­sul. Kényelmes és praktikus a szobák elrendezése és be­rendezése. A mintegy 300 fős nagyterem - mellett van klub­szoba, két szakköri helyiség, párthelyiség, ahol kisebb elő­adásokat is lehet tartani. Az előtér és a büfé sem túlmé­retezett, de jól kihasználha­tóak; éppen fent volt még egy gyermekrajz-kiállítás anyaga. A könyvtárban ol­vasgatásra is van lehetőség, itt is látható volt egy állan­dó^ kiállítás: a névadó Szent- györgyi István, a kolozsvári színész életútjának néhány mozaikjából. A művész Diós- jenőn született, többek között Tiborc alakját is színre vit­te. Itt, a könyvtárban látható az is: mi hiányzik. Kevés a könyv! Végh Károly elmond­ta, hogy egyik oka ennek az eddigi mostoha körülmények­ben van; rosszul vagy sehogy sem fűthető kis szobákból köl­tözködött állandóan az állo­mány, sokat ki kellett se­lejtezni penészedés miatt. Sok és jó összeállítású viszont a folyóiratok gyűjteménye. De maradjunk még a hiányoknál (mert ezekből nincs hiány...) — a kultúrház tulajdonában jóformán egyetlen egy audio­vizuális eszköz sincs, kelle­ne magnó, lemezjátszó, tévé... Az igények felmérésével A fiatal kultúrotthonnak fiatal, 23 éves igazgatója van. Végh Károly Nógrád község ösztöndíjasaként végezte el Kecskeméten a felsőfokú ker­tészeti technikumotok Októ­ber elsején lesz egy éve, hogy ezt a funkciót tölti be, előtte egy évet a nógrádi tsz-ben dolgozott. Kultúrigaz- gatói ténykedését két és fél hónapos katonáskodással kezd­te, így csak a januártól el­telt időszak eredményei fű­ződnek a nevéhez. Nem fir­tatom a hivatáscsere okait; itt szükség volt a személyé­re, diósjenői születésű és eb­ben a munkakörben testre- szabott feladatokat talált. — A tartalmi munkát, a közönség szervezését, tehát stabil, jó programok kialakí­tását tartom legfontosabbnak. Ilyen szempontból nézve az ifjúsági klub példáját hoz­nám fel: talán még jobban tudok örülni annak, hogy nem csupán a szerdai, prog­ramokat biztosító napokon jönnek be, hanem jól érzik magukat együtt más esetek­ben is, már tudnak maguk­kal mit kezdeni. Harminc fiatalt lehet törzstagnak szá­mítani. Az. hogy az épület környéke ilyen rendezett lett, nagyrészt az ő munkájuk. Most raktárt szeretnénk épí­teni, ennek az alapozását is elvállalták. A szakköri mun­ka is rájuk épül, és úgy csi­nálják ezt, hogy a község lakosságnak a figyelmét, ér­deklődését is felkeltette, pél­dául a táncosok egyik sza­badtéri próbájára sokan bejöttek az utcáról is. Horváth Sándorné pe­dagógus tanítja őket. Két jó szakkörünk is van még. El­sőként a helytörténetit emlí­teném, nemcsak azért, mert az öcsém az egyik patronáló- ja, fanatikus gyűjtőszenve­déllyel, de két kiállítást is terveznek. Az egyiket az ösz- szegyűjtött népi szerszámok­ból, népművészeti tárgyakból. A másik Alcsák József hely­beli fafaragó emlékkiállítása lesz. Nagyon szeretem az irodalmi szakkört is. Hathe­tes, matematikai előkészítő­nek nevezhető tanfolyamot indítottunk álalános iskolát végzett, továbbtanulni szán­dékozó tanulóknak. Felnőt­teknek is szól néhány prog­ramunk és a rendezvények nagyjából minden rétegnek. A téli tanfolyam kilenc elő­adásból állt, szép látogató­számmal dicsekedhet: 40—50 ember minden alkalommal , meghallgatta. Kül- és belpo­litikai, valamint szociális kér­dések kerültek elő ezeken az estéken. Jól sikerültek ál­talában a TIT-előadások is. Néhányat a témákból: Vallás és babona; A háborúk törté­nete; Ifjúsági bűnözés. A bevételes rendezvények kö­zött egy akadt, amelyik rá­fizetést jelentett: egy ma- gyarnótaest — a tévében azzal egyidőben közvetítet­ték a magyar—román mécs­esét, az ORI-t már nem tud­tuk lemondani. Egyébként telt ház szokott lenni. A 72/73-as évadra a Dérynével kötöt­tünk szerződést, elsőként a Néma leventét játszották. Fontos az anyagi biztonság, hiszen még nagyon az elején vagyunk, de szeretnénk író­olvasó találkozókat, előadó­esteket is, van rá igény. Augusztus 20-ra készülnek — Sok elképzelésem, vá­gyam van, ősztől még ko­molyabb munka vár. Fel­vettek az ÉLTE magyar— népművelés szakára, ez hat év. Margit húgom, aki óvó­nő itt Diósjenőn és a könyv­tárban dolgozik, szintén to­vábbtanul, Debrecenben nép­művelés—könyvtár szakon. Lesz hát népművelő a prog­ramokhoz, de egyikhez-má- sikhoz egy magnó is jó lenne. (Augusztus 20-ra egy Dózsa-műsorral készülnek, később lesz egy Petőfi-sza- valóverseny!) Katonai előadá­sok sorköteleseknek, kézi­munkaszakkör, felnőtt vegyes énekkar — ezek is szerepel­nek az őszi tervek között. A Kiváló Kultúrház cím el­nyeréséért eddig is sokat tet­tünk. Az említett programok között talán már most is vannak olyanok, melyek se­gítenek az egyéni profil ki­alakításában, a helyi igények kielégítésében. Ez a célunk továbbra is. ___ G. Kiss Magdolna A z olvasási kedv felkeltése, a házikönyvtárak alapítása terén kétségtelenül egyik leg­nagyobb vívmánya volt könyvkiadásunknak az Olcsó Könyvtár létrehozása. A kis formátumú, sárga f edelű köny­vek sikerrel vívták meg har­cukat a ponyvával, az újabb kiadású kötetek pedig már küllemükkel is versenytársai, elegánsabb, de sokszor csak a „divat” kívánalmai miatt vásárolt könyvtársaiknak. Ha a kulturális forradal­munk eredményeiről beszé­lünk és meggyőző érveket ke­resünk annak széles népi jel­legére, ennek a sorozatnak könyveit nyomós érvként használhatjuk. Az állítást bi­zonyítandó Nagy Lajos ,.Kép­telen természetrajz” című kar­colatgyűjteményét választot­tuk, amely az Olcsó Könyv­tár sorozatban második ki­adást ért meg. Nagy Lajos, aki 1883. feb­ruár 5-én született a Pest megyei Apostag falu határá­hoz tartozó Tabánitelekpusz- tán a realizmus fanatikusa volt. Bár kissé keserű szájíz­zel azt állította magáról, hogy tisztán csak pénzszerzési cé­lokból írt, mégis büszkén vall­hatta azt is, hogy ,^tincsen egy írásom sem, amelyben szo­cialista világszemléletemet megtagadtam volna, ellenke­zőleg, nézeteimet mindig hir­dettem és propagáltam, akár nyíltan, akár jelentéktelen dolgok álruhájába rejtve. Ezért tartom értékesnek írá­saimat.” Az író értéke a világszemlé­lete — hirdette Nagy Lajos — aki úgy érezte, hogy egész élete ,,irtózatos és gigantikus gonosz hatalmak elleni harc­ban telt el”. Nem csoda, mert ő mindig a vesztesek, a tör­ténelem kisemmizettjeinek ol­dalán állt. Már élete indulá­sa is ide „taszítja”, hiszen a Basa Lajos református lel­készfiú és Nagy Julianna cse­lédlány szerelméből „törvény­telenül” született fiú szinte élete végéig érzi a társadalmi számkivetettség állapotát. Munkásságának javát a mintegy ötszáz novella meg­írása adja. Alakjai fullasztó levegőben élik le emésztő gondok, kicsinyes bosszúsá­gok között életüket. Ebben a világban az úri lókötők, sze­relemvásárlók, kegyetlenek, basák, az erőázak és félelem megtestesítői: a Disznóképű, Agyveleö, Grün ügyvéd stb. világában megváltoznak a közhellyé rr^revült „örök igaz­ságok” a humanizmus, szere­tet stb. Írásra legtöbbször a harag, vagy valami miatti elkeseredés ösztönzött — vallotta alkotó­módszeréről. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás karcolatgyűjteményére. a „Képtelen természetrajz” írá­saira. Ebben a kötetben lát­szólag követi az ősrégi mű­faj : az állatmese metódusát, ahogyan Aesepus és Phaedrus állatbőrbe bújva mondták el tanulságos történeteiket, ő is az együgyűség védőruháját ölti magára, és így indul ro­hamra a fasizálódó társada­lom ellen. írásainak keserű humorát egy világnézetileg na­gyon is eltökélt támadás igé­nye és a kényszerű önfe­gyelem alakította ki. Hiszen a ügyelő rendőrszemek, lelkes és tettre kész fajvédők gyűrűjében még ez az álarc sem nyújtott mindig biztonságot Ezekben az írásokban a naivság álar­ca mögé bújva az ,,ébredő magyarok” lármája közben is ki meri mondani: >,a kakas kukorékolásáról azt mondják, hogy a hajnalt jelenti. Mosta­nában a természetkutatók sok kodácsolást figyelhettek meg, de kukorékolást aligha.” S zárójelben ott a sokat je­lentő évszám: 1920. Köztudomású, hogy a Horthy-korszakban — bár az ország lakosságának száma a felére csökkent — a rend­őrök számát megkettőzték. Nagy Lajos részletes tanácsot ad mindennemű ellenőrzés minőségének javítására. Java­solja például: minden utasnak meg kell vizsgálni a fejét is, hogy ,,ne csak jó jeggyel, ha­nem jó fejjel is utazzék az utas”. Akinek rosszak a gon­dolatai. azt le kell szállítania de „akinek jók • és helyesek a gondolatai, annak az ellenőr közepéig hasítsa ketté a fejét és azután zavartalanul utaz­hassák tovább.” Az állatokat azért veszi sorba, hogy közben elhelyez­hessen egy-egy petárdát. A gólyáról többek között így írj „... a jó hosszú, gusztusos, szabad választékot engedő nyakáért bátorkodom mind­azok figyelmébe ajánlani, akik élőlények felakasztásában kü­lönösen passziót találnak.” A disznóról szóló elméiket désében a kövérre hízott disz­nó eszébe juttatja a rettentő pocakkal és tokával rendelke­ző sertéskereskedőt, akit azon­ban, sajnos, nem lehet a disz­nókkal együtt levágni. A nyúl- ról megállapítja, hogy ,,táplál­kozáson és szaporodáson kívül állandóan félelemmel foglal­kozik, ami — tudjuk mind4 nyáján magunkról — nem tar­tozik a legkellemesebb foglal-: kozások közé”. (L. Magyar or-' szág, 1919 és 1920.) Néha az; állatok helyett ko-’ rának embereiről írja a kép­telen természetrajzot. Az „Olaszországi csendéletben”, megírja, hogy a fasiszta köl­tő így végzi versét: „Nincs a természetben veszett csak'én”, majd nevetségessé teszi a fa­sisztákat, akik Mussolinit szentté, majd angyallá, végül istenné, legvégül pedig okos emberré akarják előléptetni. A fasizmus atyaistenéről kevesen mertek ilyen élesen nyilatkoz­ni 1926-ban. , A ,»Képtelen természetrajzM írásai is bizonyítják, hogy Nagy Lajost méltán tekintet­ték már életében klasszikus­nak. harcos életét nem hiába jutalmazták az elsők között Kossuth-díjjal. A ma olvasó­ját is megtanítja a múltból itt maradt ostobaság, az úrhat­nám gonoszság gyűlöletére, az igazság szeretetére és szol­gálatára. Csukly László 31. Ä bárónő komoly arccal szakította félbe a már kedé­lyessé váló eszmecserét Flessburgerre nézett. — A mi embereinkből hi­ányzik a fantázia. Ameddig elmehettek, elmentek, de ta­podtat sem tovább. — Furcsállom a megálla­pítást, annál is inkább, mert Balátai esetében igazán szel­lemes megoldást alkalmaz­tunk. 1938. március 6-án elég nagy fantáziával dolgoztunk. — Fantázia? Magának a brutalitás fantáziát jelent? A részletekről ugyan keveset tudok. Én csak a lakást ad­tam önöknek, a többiről... Á, hagyjuk ezt. Maga a parancs ellenére önállóskodott. Flessburger gúnyosan elvi- gyorodott. „Hogy megjátssza a kis ártatlant..” — Igen? Csak azt nem tu­dom, az akció előtt egy hét­tel kitől szerzett tudomást Hugenberg, hogy Ehrenburgi Bayer Olga titkárának. Ottó Wernernek a lakását, amely éppen dr. Árvaiék fölött vé­letlenül üresen állt, az akció céljaira megkaphatják?... Neki kellett elmenni, mint képügynöknek, és ugyancsak megdobbant a szíve amikor a cselédlány ajtót nyitott:' — Nincsenek kérem az úrék idehaza... — Hát a mérnök úr, Balátai Jenő? — Ö sem, de az nem fog képet venni — és a lány kuncogott. — Ne térjen el a tárgytól, Frisch ! A táskával mi lett? — Semmi. A táska elve­szett. De a későbbi esemé­nyek világosan bizonyították, az intelligence Service em­bere emelte el. — Maga szerint az ameri­kaiak mikor léptek be az ügybe? — á bárónő élénk ér­deklődéssel várta a választ. — Még harminchatban. Ba­látai dolgozatait is megsze­rezték. Furcsa, ugye? Három példányt nyomtatott belőle. Egy nála volt, egy nálunk, egy pedig az amerikaiaknál. Az a hülye bárcziházi Bárezy Ist­ván. Titkos tanácsos. Mi volt ezeknél titkos? Olyan átjáró­ház volt az egész kabinet- iroda, mint egy nyilvános szórakozóhely, amelyiknek öt kijárata van. A zártkutat- mányok elárverezésének ren­deletéről is fotókópiát csinál­tak az amerikaiak. Csaknem minden okmány a kezükbe került. — Ezt honnan veszi? — Balátai és az US Alu- corporation vezetői a Gellért- ben tárgyaltak. Fotókat ké­szítettünk róluk, és a nagyí­táson jól kivehető volt a Spanhord előtt fekvő irat. A saját táskájából húzta elő több más aktával, sőt a me­morandummal együtt. Daitz, Clodius és Hugenberg nagyí­tóval még a főzetek feliratát is el tudták olvasni. Flessburger tovább beszélt, de a bárónő gondolatai már máshová szárnyaltak. Szóval Balátainak tényleg tettek ajánlatokat az amerikaiak? __ A z egymillió márka helyett talán egymillió dollár! És bő­ség, kényelem, jólét. Óh, még ennyi idő távlatából is meny­nyire gyűlöli azt a betonfejű, makacs férfit. Még a hullája, még a halála sem tudta meg­vigasztalni. És most mégis, a halálára gondolva, s az ö fel­csillanó kései szerencséje né­mi kielégülést okozott, mert szavakban felidézhette a gyű­lölt férfit, és szavakkal meg is ölhette. Hogyan pusztult el? Ki által? A főbb esemé­nyeket ismerte. A részleteket pedig szándékosan nem érde­kelték. Tisztában volt azzal, hogy a veje nem lehetett ön­4 NÓGRÁD — 1972. augusztus 13.. vasárnap [ SZUIS DENES: Önqyilkossáci? *4 Kaszinó utcában gyilkos. Az egymillió márkás német ajánlat visszautasítása után Balátai elleni dühében ajánlotta fel lakását az akció céljára. — Beszéljen, az égre! Mi történt 1938. március 6-án a Kaszinó utcában? — Bayer Olga kicsit felemelkedett ül­téből, s hogy remegését el­rejtse, a fotel karfája mögé tette a kezét, — Szeretném tudni, hogyan történt? Flessburger ültében kicsit előredőlt, karját térdére fek­tette. — Látja, hölgyem, mennyi­re megváltoznak a körülmé­nyek. .. önök nem is sejtet­ték, hogy még Schröder is megfigyelés alatt állt. Min­den telefonját lehallgattuk, Mayer doktoréról nem is be­szélve. Az amerikaiak elő­ször a régi jó svájci kapcso­latokon keresztül próbálkoz­tak. Mayer Bernben a Vor- gasse 17. szám alatt találko­zott azzal a Willy Blancarttal, aki a bankház tulajdonosának fia, egyben a CIA ügynöke volt. Persze Mayer úr erről nem tudott. Minthogy nyilván arról sem, hogy a Chinoin részvényeit megszerző IG Farben állította elő a gázt... Az IG Farben egyik szellemi atyja pedig dr. Theo Morell volt, Hitler Adolf vezér és kancellár háziorvosa. Dr. Mo­rell a Chinoin egyik főrész­vényeseként nagy vonzalmat érzett a magyar bauxit rész­vénytársasági tagság iránt is. Sőt, kérésünkre hajlandó volt az IG Farben egy nagyon könnyű, kellemes szaglású. enyhén érzéstelenítő gáz­elegyet előállítani, speciális célokra. Mayer úr nem mulasztotta el, hogy ne tárgyaljon Willy Blancarttal, akinek szépen elmesélte az egész bauxit- ügyet. Szerencsénk volt, mert Mayer dr., a kapzsi magyar tőkés, annyira utálta a fel­fedezőt, hogy túlságosan is szubjektív véleményt adott róla. Nem találta lényegesnek Mayer úr Balátai tevékeny­ségét, és ezzel jó ideig alapo­san félrevezette az angolokat és az amerikaiakat. — Balátai lakását jobban ismertem már, mint ő ma­ga. .. Persze sokszor ez a sok apró részlet okozta a baklö­véseket is. Túlságosan precí­zek akartunk lenni... Flessburger emelt hangon folytatta: — Az amerikaiak­nál azonban sokkal jobbak voltunk. — Hugenberg első dühe el­múlott. .. — A táska tartal­ma nem is lényeges —mond­ta Daitznak —, hanem maga a tény, hogy ellopták. Mit tudhattak meg a táska tartal­mából? Azt, amit egy köze­pes ügynök minden különö­sebb fáradság nélkül is meg­szerezhetett, az új telepek rajzát és a gánti bánya ter­melési adatait. — A táskarablás óta kettős őrséget állítottunk arra a ha­tárvonalra, ami az amerikai­ak és Balátai között húzódott. Amikor Spanhordt és Mr. Woodworth átlépték a határt, a zürichi gyors szalonkocsi­jában a whiskyt és a ham and eggset már a mi embe­rünk szolgálta fel nekik. Cso­magjaik tartalmát már á határ előtt átnéztük, szinte leltárba vettük. Ha, ha, ha... A Gellértben sokkal nehe­zebben dolgoztunk mindig, mint az Astoriában, ami tud­valevő kis német sziget volt az ellenséges hajókkal teli tengeren, de még így is cso­dálatos eredményeket tud­tunk elérni. Az amerikai alumíniumkonszern elnökhe­lyettese és titkára a 127-es appartement-t kapta. Nem volt véletlen, hogy a 128-as- ban Neuberger, a segédem foglalt szállást, mint az amsz­terdami Weltman AG ma­gyarországi képviselője. — Nem fárasztom a részle­tekkel, innen kezdve már egy kívülálló számára túlsá­gosan bonyolultan, bár nagy gyorsasággal peregtek az ese­mények. Az Intelligence Ser­vice nem tétlenkedett, az amerikaiakkal egyetérésben igyekeztek a még hiányzó ira­tokat beszerelni. Jártak a Földtani intézetben, ahonnan megkapták Balátai szakdol­gozatait. Az Iparügyi Minisz­tériumból megszerezték a ba­uxitbányászat fejlesztési ter­veit, s mindezt azért, hogy Ba­látai előtt fitogtatni tudják ki­tűnő tájékozottságukat. Ok már addigra meghozták a dön­tést. Balátainak felajánlják az amerikai honpolgárságot, a pénzt, az utazás elintézését. Még a zártkutatmányok elár­verezése is jól jött nekik. Ba­látai itt már nem számíthat kegyelemre, nincs más vá­lasztása, mint Amerikába menni. ÜJabb meghívó a Gel­tért Szállóba, tizenhét órára. Ha hétre hívják, nem érem el a berlini gépet, és talán mi is elkésünk. De este hétre azért nem beszélhettek meg randevút, mert Mr. Wood- worth előre beosztott prog­ramját, vagy vacsoraidejét, megszokott menetrendjét nem akarta felborítani. Neubergert a szalon asztala nehéz feladat elé állította, de a biztonság okáért a szőnyeg alá tette a mikrofont, ahon­nan viszont nem lehetett tisz­tán hallani a beszédet. A be­szédet azonnal áttettük kód­ba, s úgy vittem különgép- pel Berlinbe. A kódot azon­nal áttettük rendes írásra, addigra megérkezett dr. Wer­ner Daitz és Clodius. Figyel­mesen elolvasták a; beszélge­tést, amit az amerikaiak Ba- látaival folytattak. Akkor de­rült ki tulajdonképpen a CIA szándéka. Igaz, hogy Balátai nem adott konkrét választ. Gondolkodási időt kért, dé mi nem várhattunk. Sokáig tár­gyaltunk, mi legyen. Reggel­re megszületett a döntés: Ba­látai nem hagyhatja el az or­szágot, legfeljebb, ha Német­országba megy. Egy ennyire jó képességű embert nem orozhatnak el tőlünk az ame­rikaiak. Az akció fedőneve: Kaszinó, a végrehajtást rám bízták. Budapestre visszautaz­va kértem el öntől, ha jól emlékszem, az emeleti lakás kulcsát. Bayer Olga, aki eddig kitű­nően érezte magát, és az em­lékek csípős, de korántsem fájdalmas injekcióitól felfris­sülve hallgatta a kölni gyógy­szerész magyarázatát, a Ka­szinó utcai lakás említésekor enyhe rosszullétet érzett. Most már abbahagyta, volna azok­nak a napoknak a felidézé­sét, de Flessburger csak most kezdett igazán belejönni a mesélésbe. — Nem tudom, ki tervez­hette azt az épületet, de nagyszerű munka volt. Jól szigetelő ajtók, ügyes elren­dezés, a félemeleti és az eme­leti rész teljesen azonos be­osztása, ezt szeretem. Nem ér­het meglepetés. Neubergert és még két fickót vettem ma­gam mellé, őket egyik éjsza­ka betelepítettük a felső la­kásba. Valóságos kis hídfő­állást létesítettünk. Hugen­berg gratulált is volna, ha... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents