Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

\ Lóvátött rimóciak GYÁRTOTTA A JOGOSÍTVÁNYOKAT a Rüítkai—Király kettős MUNKÁSÉLET ÉS -MŰVELŐDÉS Szakadt szoknya, szakadt nadrág — Van komám jogosítvá­nyom, de csak traktorra. Nem tehetnél valamit, hogy személy- és tehergépkocsira is jó legyen? —- Hát Öregem ..; — De valahogy úgy kel­lene, hogy ne kelljen vizs­gáznom. Meg aztán, itt van az unokaöcsém, gépkocsit akar venni. Neki is van jog­sija, de az is csak motorra jó. Egy kalap alatt lenne jó elintézni, hogy ő meg sze­mélygépkocsira kapná meg az engedélyt... — Nézd, komám, majd utá­nanézek a dolgoknak. Ez a beszélgetés tavaly szeptemberben zajlott le Ruttkai Dezső, 38 éves salgó­tarjáni lakos és Király Fe­renc, 31 éves rimóci lakos között. Egy munkahelyen dol­goztak ugyanis, Zagyvapál- falván, a síküveggyárban. Miért volt nagy a bizalom Király részéről? Azért, mert Jó tíz éve ismerte már Rutt- kait, aki akkor — a változa­tosság kedvért a MÉK-nél voltak alkalmazásban — el­hencegett azzal, hogy a rend­őrségnél dolgozott. Mi taga­dás, igaza is volt, mert ga- rázsszérelői minőségben való­ban dolgozott a rendőrségen, ám onnan csakhamar kitet­ték a szűrét. Az elbocsátással már nem hencegett Ruttkai és azzal sem a tavalyi be­szélgetéskor, hogy nem is olyan régen szabadult a bör­tönből, ahová közlekedési bűntettért került, és három és fél évre ítélte a bíróság. Eltelt pár nap, és Ruttkai Jelentkezett: — Jő, elintézem a jogosít­ványokat. Van ismerős, jó haver a yardon, csak hát nem megy olyan könnyen. — No, mi a baj? — Fizetni is kell. — Mennyit? _ Jogosítványonként 1200 forintot. — Azon nem múlik; — tárta a beszélgetést Király. Ruttkai — akinek mondani sem kell, hogy a rendőrségen semmiféle ismerőse nem volt, 6em kapcsolata — munkához látott, és a Királytól kapott két jogosítványt meghamisí­totta. A személygépkocsi és a tehergépkocsi kategóriába „pecsétet” ütött. Egy tízfillé­res egyik felét — a pénz ga­lambos oldalát — bekente kék színű golyóstolltintával, még egy olvashatatlan szig­nó és máris nyújtotta a két Jogosítványt, s kapta a 2400 forintot. Király, amikor meg­nézte a jogsikat, egy percig- kételkedett. — Te, Dezső, el van ez má- lolva. Nem lesz ebből baj? — Ugyan, Feri. Át van vezetve a kartonokra is a ne­vetek, az, hogy vezethettek Szabályos ez pajtás! Az unokaöccs pedig, Király Béla, 29 éves rimóci gépke­zelő megvette a Wartburgot, és „jogosítvánnyal” a zsebé­ben, nyugodtan közlekedett. Nyugodtan, gyakorlat és vizs­ga nélkül! Amikor egy üzlet beindul... Balázs János, 38 éves rimóci traktoros ugratta Király Bé­lát. — Nem is jártál tanfo­lyamra és van vizsgád? — Van. Az unokabátyám, Feri 1200 forintot fizetett. Elintézi, ha beszélsz vele... És hamarosan beszéltek. 'Arról, hogy Balázsnak is jó lenne a jogsi személy- és te­hergépkocsira, mert, hogy traktorra és motorra jó volt. Az összeg: 1500 forint — vágta ki gátlástalanul Király Ferenc. Ruttkai azonban bosszanko­dott: — öregem, ezt már nehéz lesz elintézni. Ez régi jogsi, ezt ki kellene cserélni. No, nem esett kétségbe a minden hájjal megkent szél­hámos. A változatosság ked­véért egy 50 fillérest használt fel pecsétnek, és szépen be­jegyezte a régibe, hamisította az aláírásokat is, hogy igenis Balázs jogosult személy- és tehergépkocsi-vezetésre is. Király, a szervező pedig fi­zetett. Ruttkai 1000 forintot kapott, a maradék 500-at a szervező vágta zsebre. Király Ferenc munkahelye Budapesten volt, és munka­társa volt a faluból Kiss Jó­zsef, 38 éves kőműves. Neki tehergépkocsira és rtiotorra kellett volna jogosítvány. Ki­rály ígért, és inkasszált 1500 forintot. Áldomást ittak.Rutt­kai pedig tintázta a tízfillé­rest és szakmásította Kisst tehergépkocsira is. Elképzelni is szörnyű, mi történik, ha Kiss jelentkezik a vállalatánál, hogy 6 pedig tehergépkocsit szeretne vezetni. A kocsma Rimócon is be­szélgetések helye. Erdélyi Ferenc, 22 éves gépkezelő csak úgy szőrmentén említet­te: személygépkocsit szeretne venni. Király az egyik vasár­nap a lakásán kereste fel. Egy rendőrről tett említést, és 1200 forinttal távozott Kiss lakásáról. A rendőr, alias Ruttkai Dezső pedig újra a zsebébe nyúlt, és elővett on­nan egy tfzfillérest.., Ami nem megy, ne erőltes­sük. Az aranymondást Bá­rány Bertalan 41 éves rimóci kubikos nem tette magáévá. Jáwa motorkerékpárjával négyszer ment vizsgázni, és mind a négyszer megbukott. Vagy gyakorlatból, vagy KRESZ-ből, vagy valamilyen műszaki kérdésen hasalt el. Ki más maradhatott mentő­angyal, mint Király. — Le fogsz vizsgázni! Ide két fényképet, és 1200 forin­tot. Majd elintézem, —• szólt Király, aki a községben már befolyásos ember hírében ál­lott, Gyakran említették ne­vét a kocsmai beszélgetések­ben, mint aki mindent el tud Intézni jó kapcsolataival. Ruttkai pedig újra készenlét­ben Volt. Akkor is azonnal személygépkocsiba ült, ami­kor Király beüzent Tarjánba, hogy jöjjön, mert van egy ügyfél. Jusztin Péter 40 éves rimő- ci gépkezelőnek Trabantja volt, és jogosítványa is, de a felesége is szeretett volna ve­zetni. Király közvetített: — Nehéz a vizsga, Marika, legjobb azt finoman elintézni. Adtok 1200 forintot, és min­den rendben lesz. És valóban, Ruttkai, Juszti­nák lakásán fel Is írta az adatokat, elkérte a két fény­képet, de ahogy elhagyta a lakást, szét is tépte mindket­tőt, mert ez — a fényképes jogosítvány — már az ő ké­pességeit is meghaladta. 1972. június 10.: Ipolyszög- től pár száz méterre 18 óra 45 perckor Jón! István mát- raderecskej motoros egy Wart­burgot vett észre. Fékcsikor­gás, reccsenés, és a motorke­rékpáros utasa súlyosan, má­sik két személy könnyebben megsérült. A Wartburgban a kettős szabályt szegő Király Béla ült, feleségével és hét­éves kislányával. A szabály- szegővel szemben megindult az eljárás. Amikor a rendőr­ségen a szolgálatot teljesítő rendőr hadnagy kezébe vette Király i jogosítványát, gyanús­nak találta a pecsétet... Ruttkai Dezső befolyással való üzérkedésért és közok­irat-hamisításért kerül majd bíróság elé, csakúgy mint bűntársa, Király Ferenc. Mindketten előzetes letartóz­tatásban vannak, és beisme­résben. Azaz, hogy mégsem, mert a rimóciaktól kicsait pénzt illetően sehogy sem tudnak megegyezni, összesen 8700 forintot csaltak ki hiszé­keny, ugyanakkor kapzsi em­berektől, és Király, aki „üz­lettársát” is átejtette, állítja, hogy minden pénzt Ruttkai- nak adott. A jogosítvány­gyáros azt mondja, nem ka­pott meg minden összeget, amit Király említ. Nem is az összegszerűség az érdekes, hanem az a nagyfokú társa­dalmi veszélyesség, ami emö- gött a manipuláció mögött rejlik. Nem kell részletezni, milyen veszélyt rejt az, ha valaki úgy vesz részt a köz­úti forgalomban — mindegy milyen járművel —, hogy semmi gyakorlata nincs, és nem vizsgázott. Itt is C6ak a véletlenen múlhatott, hogy a Ruttkai—Király kettős machi­nációja nem okozott ember­halált. Király Béla majdnem pórul járt... Nem kerülheti el a felelős­ségre vonást közokirat-hami­sításért Balázs János, Király Béla, Erdélyi Ferenc, Kiss József, Bárány Bertalan és Jusztin Péter sem. Mert nemcsak az a bűnös, aki ha­misít, hanem az is, aki tud arról, hogy hamis a papír, amit kap, és mégis felhasz­nálja. Az ügy befejezés előtt áll, és hamarosan a rendőr­ségről1 az ügyészséghez kerül. Szokács László Az öblösüveggyár dolgozói­nak 48 százaléka nem végez­te el a nyolc általánost, a 48 százaléknak csaknem fele 30 éven aluli. 30—40 analfabéta is dolgozik a gyárban — ez a szám azért ilyen tágan mega­dott, mert itt a legnagyobb a fluktuáció. A munkások egy­ötöde—egy hatoda cigány. Na­gyon sok a bejáró. A Kossuth Művelődési Ház körzetéhez tartozik a telep lakossága, az Építők, a Vízművek, az ÉMÁSZ az Iróiszer Ktsz, az Ingatlan- kezelő Vállalat is. A mérleg mádk oldala A művelődési otthon adott­ságai, munkája tehető a mér­leg másik serpenyőjébe, ha a kulturális munka lehetőségeit, eredményeit vizsgáljuk. A költségvetési keret 520—550 ezer forint, ezen belül marad­ni nem könyű feladat. Kevés a helyiség, szűk már az épü­let. Az utóbbi négy év alatt a mozin kívüli rendezvényeken 70 ezer ember vett részt — nem csoda, hogy különösen a téli-tavaszi-őszi hónapokban nagyon gyorsan kopnak, ron­gálódnak az újabb bútorok is. Egy idézet az év eleji beszá­molóból: „1969-ben építettük át filmszínházunkat széles­normál vetítésre. Az átépítés után filmszínházunknak meg­nőtt a látogatottsága, melynek következtében gazdaságilag rentábilis lett. ... Az emelt nézőtér megoldása egyelőre elképzelhetetlen. Problémát jelent az is, hogy a nézőtéren olyan székeink is vannak, amelyeket 30 évvel ezelőtt vásároltunk. Nem egy esetben fordult elő, hogy a látogatók számára meg kellett téríteni, jobbik esetben a nadrág vagy szoknya stoppolását, rosszab- bik esetben új nadrágot kel­lett vásárolni, mivel a székek a ruhákat felszaggatjók.” A mozi mellett a könyvtár munkájában is keverednek a jó törekvések és a nehézsé-T gek. Az évi forgalom 24—27 ezer kötet a tízezerkötetnyi állományból. Négy év alatt 165 fővel növekedett az olva­sók száma. A könyvek össze­tétele sokat javult számos verses mű, szótár, lexikon be­szerzésével — az utóbbiakat is szívesen kölcsönzik. Bolyós Lászlóné könyvtáros könyv­tárközi kölcsönzéseket is le­bonyolít. Az üzemi dolgozók gyerekei számára félév táján foglakozásokat szerveznek. De: itt is szűk a hely — bár egyre kevesebb könyvet lehet venni az évi 14 ézer forintért (az 1968. évi mennyiségnek körülbelül az egyharmadát). Más kulturális szolgáltatások­kal is így áll a helyzet Vrat- ni József igazgató 19 éve van ezen a pályán, gazdag tapasz­talatai vannak. Egy esetet ér­demes elmesélni. A munkás- fiatalok: első országos szava­lóversenyét rendezték meg. Neves színművészünk meg sem kérdezte, mennyit kap a zsü- ritagságért, más programot is lemondott érte, a két egész napot lelkesen csinálta végig. De volt egy kikötése: egy egyórás előadóestet akart tar­tani, kétezer forint honorári­umért. A zsüritagságáért is kétezer forintot kapott. Tehát nemcsak az írott szó drágul... Sikeres év A fent említett szavalóver­senyt városi, megyei szinten eddig is itt rendezték meg. Ezután az országos verseny rendezési joga is az övék. Sok kezdeményezést lehetne emlí­teni, amely innen indult ki, és később mások vallották magukat úttörőnek benne. Itt voltak az első szocialista név­adók. Utoljára a napokban is egy nagyszabású, tízes néva­dót rendeztek. A kiemelkedőbb rendezvé­nyekről, kezdeményezésekről beszélgetünk, a Ki mit tud?- beli szereplés Is szóba kerül. — Irodalmi színpadunk az országos döntőig, Gyuris Pál táncdalénekes és a zenekar a tévénézők elé is eljutott. Má­sik örömünk egy szakkör: egy­re jobb a Lóránt János vezet­te rajzszakkör. A glavírozók- nál, akik a mintát, figurát belemaratják az üvegbe, na­gyon fontos, hogy érezzék a figurát mélységében, dombo­rulatában, tehát az átlagosnál jobb formaérzékre van szük­ség. Járnak Ide üvegcsiszolók és festők is. Év végén egy ki­állítást rendeznek. Csak janu­ártól kap csekély tiszteletdí­jat a művész e szakkör veze­téséért, de már nagyon rég­óta lelkesen csinálja, heten­ként kétszer-háromszor is be­jön. A jövő terve: egy képző- művészeti kör, melynek üveg­csiszoló-, formázó-, és rajz­készségfejlesztés lenne a cél­ja. A várostörténeti vetélkedőn az első brigád építős, az első tíz között szerepel a többi négy résztvevő brigádunk is. Egy rokon téma: a szocialista bri­gádmozgalomhoz kapcsolódik. Ügy érezzük, nem elég, ha azt elmondhatjuk, hogy „al­kalmat adtunk a vállalások teljesítéséhez”, nem mindegy, hogy általános vállalás-e az, amit jól teljesítenek a brigá­dok. Csak olyan vállalást sza­bad elfogadni, amely személy­re szóló, például két személy elvégzi az általános iskolát. Az általános iskola elvégzése talán a legnagyobb feladat, közel másfél ezer dolgozót érintő probléma. Tankönyvek biztosításával, jutalom- és ta­nulmányi szabadsággal és őszinte beszélgetésekkel pró­báljuk megnyerni a dolgozó­kat. Közvetlenül a termelés szempontjából mindegy, hogy milyen végzettségű a betaní­tott munkás. A személyiség kibontakozásában, későbbi bonyolultabb feladatok meg­oldásában segíthet a végzett­ség. Ezt a gazdasági vezetők is tudják, segítséget adnak ebben is. Álom és valóság Beszélgetésünk végén Vrat- ni József elmondta, hogy terv­ben, elképzelésekben szerepel már egy gazdagabb adottságú, szép, tágas kultúrotthon, de az elkövetkező tíz év alatt nem válik valósággá. Ez le­hetővé tenné sok szép álmuk valóra váltását. De> addig is az adott körülmények között kell hasonló, az átlagosnál jobb éredményeket elérni. G. Kiss Magdolna Gondok a kastély körül A szécsényi Forgách-kastély restaurálása évek óta na­pirenden szerepel. A kivitelezést a helyi TÖVÁLL végzi. Már tavaly át kellett volna adni az épületet használatra a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának. Azonban kü­lönböző akadályok miatt a felújítás alaposan elhúzódott. Jelenleg alig tartózkodik néhány ember az építkezésen. A kivitelező munkáját Máté Sándor igazgató elmondása alapján a kastély szomszédságában levő régi, elavult épü­let akadályozza, mely a községi tanács tulajdona. Itt kap majd helyet a két, egyenként 25 köbméteres olajtároló. Ad­dig a fűtésről nem is lehet beszélni, amíg az egyébként is dűledező épület lebontásra nem kerül. Akadályozza az épít­kezést, hogy a kastélyban jelenleg egy idős házaspár lakik, így a keleti szárny felújítása jelentős időveszteségbe kerül. Szabó István, a Nógrád megyei Beruházási Vállalat műsza­ki ellenőre, a kastély melletti, illetve a főépülethez csat­lakozó volt cselédségi szállás renoválása miatt aggódik, ugyanis az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség a léte­sítményt is műemléknek minősítette. Ezért lebontásáról szó sem lehet. Az aggály az épület állaga miatt van, mert a szakemberek szerint a leghelyesebb lenne lebontani és tel­jesen újjáépíteni. A legutóbbi kooperációs tárgyaláson Hor­váth Aliz, az OMF képviselője kijelentette, hogy csak res­taurálni lehet. Viszont, hogy a felügyelőség milyen anyagi támogatást tud nyújtani hozzá, arról nem szólt. A jelenlegi pénzügyi keretből pedig nem tudják finanszírozni a helyre- állítást. Gondok tehát vannak bőven, de mindenki reméli, hogy év végére talán sikerül befejezni a restaurálást. Annál is inkább, mert sorra érkeznek a berendezési tárgyak, s jövőre a kastély sajátos környezetével, középkori falaival az ide- genforalom számára is megnyílik. Akkorra talán lesz gaz­dája a nyugati bástyának is, ahol hangulatos vendéglátó­ipari egység nyitására van lehetőség. — szabó — Munkáskéz kerestetik Másfél millió új munkás számára nyílt munkahely az év eleje óta a KGST-orszá- gokban. Ezeket a helyeket főleg az ipari szakiskolá­kat frissen végzett, vagy a hadseregből leszerelt fia­tal munkások töltötték be. A munkásigény ál­landó növekedését az ipari és lakásépítkezések óriási mé­retei indokolják. A Szovjetu­nióban például jelenleg több­száz autó-, traktor-, turbina-; és egyéb gépgyár épül; Lengyelországban mintegy száz ipari objektum ké­szül; Bulgáriában növelik a vegyipar, az olajfeldolgozó ipar és az építőipar kapaci­tását. A KGST-országo]? 23 év alatt — szoros együttműkö­déssel és munkamegosztással — hétszeresére növelték ipa­ri termelésüket. NÓGRÁD = 1972. augusztus 13., vasárnap § I

Next

/
Thumbnails
Contents