Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

sv??vfyvTnT R2*?SWffflfrílW| irsrntmtnr r:5*s*ímfMJ Ui rtsniMimj Jß rmívfn^ jT* —■y ■‘iummiMi— ’*ll*^|yy ^ ^ Kulcsár József felvétele Egy hangon Minden év augusztusában megrendezik megyénk­ben is a nemzetiségek napját, amelynek keretében a nógrádi szlovák és német ajkú községek összemérik sportbeli. és kulturális képességeiket. A mai napon Nógrád községben kerül sor a nagyszabású nemzeti­ségi találkozóra, amelyre már hetek, hónapok óta készülnek nemcsak a sportolók és népi együttesek, hanem a lakosság minden rétege, nemre és korra va­ló különbség nélkül. Nem az első alkalom, hogy Nógrádon gyűlnek össze a Hazafias Népfront szervezésében megyénk más ajkú lakói, ami érthető is, hiszen a rétsági já­rásban, eléggé sűrű csomóban több nemzetiségi köz­ség is található, mint Berkenye, Szendehely, Bánk, hogy csak a legismertebbeket említsük. Természete­sen mindez nem jelenti azt, hogy a megye más vi­dékéről, Lucfalvától Erdőkürtig ne látogatnának el azok, akiknek felkeltette érdeklődését a nemzetiségi találkozó immár hagyományosnak mondható eseménye. A felszabadulás előtt a nemzetiségeket hazánkban általában a kisebbségek címszó alatt foglalták össze, s a jogi és diplomáciai szóhasználatban ma is haszná­latos ez a kifejezés. A köznyelvben mégis inkább a nemzetiségeket emlegetjük, minthogy a fasizmus év­tizedeiben a kisebbségek kifejezésértelme megrom­lott, rozsdát kapott. Nem úgy kezelték őket, mint akiknek a létszámuk kicsi, hanem mint akik a társa­dalmi jogokból kisebb mértékben részesedhetnek. Nem véletlen, hogy nagy íróink és költőink, a hala­dás bátor képviselői, minduntalan fölemelték szavu­kat a nemzetiségeket is elnyomó politika ellen, s fölhívták a figyelmet arra az osztálykülönbségre, amely a felfogást a kisebbségek tekintetében megha­tározza. Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot. Mi elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem magyarok? így tette .föl a kérdést Ady Endre is többek kö­zött. s igazi összefogásra csak a felszabadulást követő években kerülhetett sor. Pedig már az első világhá­ború után megkötött szerződések is rögzítettek olyan tételeket, hogy a népesség többségétől eltérő fajú, nyelvű és vallású lakók érdekei „méltányos szabályo­zású védelemben részesüljenek”. Magyarország is kötelezte magát, hogy „az ország minden lakosának születési, nemzetiségi, nyelvi, faji vagy vallási kü­lönbség nélkül az élet és a szabadság teljes védelmét ‘ biztosítja.” De, hogyan is tudhattak volna a szabad­ságjogok a nemzetiségek tekintetében érvényesülni ott, ahol az alapvető osztályok, a munkásság és a dolgozó parasztság, a rabság igáját nyögték! Az írott szó a szocializmus megalapozásának és építésének éveibdn válott és válhatott valósággá. Az­óta tanultunk meg egy hangon énekelni, azóta vált mindennapi életünk és államéletünk természetes ré­szévé a teljes állampolgári egyenlőség. Alkotmányunk 1949 augusztusában megfogalmazott nyegyvenkilence- dik paragrafusa félreérthetetlenül leszögezi: A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők, és egyenlő jogokat élveznek. Továbbá: A polgárok bár­mely hátrányos megkülönböztetését nemek, felekeze­tek, vagy nemzetiségek szerint, a törvény szigorúan bünteti. Tanácstörvényünk is megszabja nemzetiségeink politikai, gazdasági és kulturális védelmét, amikor a tanácsok egyik fő feladatául jelöli ki a nemzetiségek jogainak biztosítását. Hogy ezek a jogok mennyire osz­tatlanul érvényesülnek megyénkben is, annak nagy­szerű demonstrációja lesz a mai, nógrádi találkozó, ahol felcsendülnek a szép szlovák, német és magyar népdalok. Mert bármely nyelven beszélünk is, a hang egy: a szocializmusé. L. Gy. Inkább a vizet keresik Nem a nyár az igazi sze­zonja a Nógrád megyei Ide­genforgalmi Hivatalnak. A turisták a kánikulai meleg­ben érthetően inkább a vizes helyeket kedvelik. Érdeklődé­sünkre az Idegenforgalmi Hi­vatalban elmondták, hogy bő­ven van hely Eresztvényben és a salgótarjáni camping- ben is. Az előbbi helyeken két nászutas pár tartózkodik, az utóbbiban hat csehszlovák szerelő mellett házaspárok üdülnek. A nagymezői türis- taházban ugyanakkor telt ház van, mert itt egész nyáron gyermeküdültetés folyik. Kü­lönböző turnusokban textiles­gyerekek üdülnek a Mátra tövében. ­Azt mondják, hogy vélet­lenül kerültek Budapestről Balassagyarmatra. A részle­tekkel kapcsolatban csak annyit említenek, több dolog játszott közre, köztük egy la­kásra irányuló ígéret iß. Zen- tai Csabáné a Pénzügyi és Számviteli Főiskola külker- szakát végezte el három év­vel ezelőtt. A férj, Zentai Csaba mérnöki diplomával került a Balassagyarmati Fémipari Vállalathoz. A fele­séget egy évvel ezelőtt nevez­ték ki csoportvezetőnek a kereskedelmi osztályon, a férj pedig hathónapi fizikai mun­ka és több beosztás után ke­rült a műszaki fejlesztési és fenntartási osztály élére. Het­ven ember munkájának Irá­nyítása nehezedik vállára. Befutottak — mondhatnák egyesek. Vajon ők is így, vagy másként ítélik meg az itt eltöltött három esztendőt? — Ez az első munkahe­lyünk. A kezdeti benyomások jók voltak — mondja Zentai Csabáné. — Azóta? — Elég sokat gondolkod­tam azon, hogy megérte-e, vagy sem, hogy itt marad­tam. Jelen pillanatban ide vagyok kötve. Ügy érzem, ittlétem bizonyos kompro­misszumot jelent. A férjem viszont valóban azt végzi, amit szeret. Én a felsőfokú angol nyelvvizsgámat nem tu­dom hasznosítani, mert itt nincs erre szükség. Ezért so­kat is felejtettem. Az a mun­ka, amit most végzek, töme­gében sok, szerintem alacso­nyabb képzettséggel is el le­hetne végezni. Évente 250— 300 megrendeléssel kell fog­lalkozni. — Dicsérik, vagy bírálják a munkáját? — Egyszer az egyiket, más­kor a másikat. Hollókői tervek Döntöttek a tanácstagok \ Hollókő utcái szinte tel­jesen néptelenek a déli for­róságban. Mindenki a föl­deken van, ki kell használni a jó időt A tanácsházán kedves fi­atalasszony fogad. — Éppen most lett vége a tanácsülésnek — mondja. — A titkár elvtárs hazaszaladt ebédelni. De azonnal vissza­hívom. Forgalmas nap ez a mai. Kovács Pál, a hollókői ta­nács végrehajtó bizottságá­nak titkára perceken belül megjelenik. Törölgeti a hom­lokát. Harminc fok felett van a hőmérő higanyszála. Az élet követeli — Nagyon komoly tanács­ülésünk volt Arról döntöt­tek a tanácstagok, hogy Hol­lókő csatlakozzon-e a nagy- lóci tanácshoz. Érthető, hogy nem könnyű a döntés. Sok tanácstagunk szólalt fel, el­mondani a véleményét. A tanácsösszevonás persze nem új téma Hollókőn. Ala­posan megvitatták már az előző hetekben a falu lakói, hogyan is lenne jobb? Au­gusztus 6-án délután tartot­ták meg Hollókőn a falu­gyűlést. Itt őszinte és kö­tetlen formában mondták el az emberek, mit várnak a közös tanács szervezésétől és mi az, amiben aggodalmas- kodnak? — A falu lakosságának nagy többsége egyetértett a javaslattal — mondja a tit­kár. — Mindenki tudja, hogy az élet követeli ezt a fontos változtatást, a kis taná­csok fölött eljárt az idő. De igaz is. Kicsi apparátussal ne­héz intézni az ügyeket. Meg aztán egyre több a követel­mény. A szolgáltatásokban, az építkezésekben, fejleszté­sekben sokat várnak az em­berek. Nyilvánvaló, hogy több pénzből okosabban, ész­szerűbben leltet majd gaz­dálkodni úgy, hogy Nagylóc- nak is. Hollókőnek is jó le­gyen. Mert persze, ideadnak ag- gályoskodók is. Ez érthető is. A hollókőiek nem szíve­sen emlékeznek vissza a ré­gi körjegyzőségi időkre, amelynek a központja ponto­san Nagylóc volt. Volt aki azt mondta: visszatérünk a régi időkhöz? Az is szóba került, hogy Hollókő fejlő­dése megakad, majd csak másodlagos szerepe lesz Nagylóc mögött. Mindezt még nehezítette, hogy Holló­kő közel kilenc kilométerre van Nagylóchoz. Előbbre kell lépni Való igaz, hogy Hollókő különleges helyet foglal el a megye községei között. Tör­ténelmi jellegű vára, régi palócházai, csodálatos vise­leté idegenforgalmi jelentő­ségű. • Sokan keresik fel a megyét éppen Hollókő miatt. A tanácsülésen a tanács­tagok nagyon reálisan be­széltek a várható előnyök­ről, de az ezzel kapcsolatos gondokról is. Kelemen Ferenc tanácstag így foglamazott: — Bízunk abban mi, hol­lókőiek, hogy jól dolgozik majd a községi közös tanács. Előbbre kell lépni, ezt köve­teli a fejlődés. Amikor a közös tanács megalakulása mellett döntünk, az semmi­képp sem jelentheti a régi körjegyzőségi napok visz- szatérését. Hogyan is jelent­hetné? A szocialista állam- igazgatás, a tanácsok önál­lósága, a hatáskörök leadá­sa, a fontos ügyekben való döntés egyaránt a közös ta­nácsot igazolja. Hasonlóan vélekedett Sza­bó István, a termelőszövet­kezet traktorosa, -amikor ar­ról beszélt, hogy a hollókői­ek bíznak abban, ugyan­olyan nagy ütemben fejlő­dik a község, mint eddig. Mert Hollókő az elmúlt években valóban nagy vál­tozáson ment át A törpe vízmű, a villany korszerűsí­tése, a művelődési ház, bolt utak, járdák, a szép, kor­szerű házak egyaránt azt mutatják, hogy az itt lakd emberek szorgalmasak és törekvőek. — Véleményem szerint nem okozhat gondot a két falu közötti távolság sem — tér vissza a felvetésre Ko­vács Pál. — Egyrészt van buszjárat, másrészt a tanács amikor megszavazta az egye­sítést, egyúttal azt is ki­mondta, hogy Hollókőn ta­nácsi * kirendeltség dolgoz­zon. Így az emberek ügyes­bajos dolgait helyben elin­tézzük, fölöslegesen senkinek sem kell Lócba utazgatni. A hollókői tanács úgy dön­tött. hogy közös tanácsot alakít Nagylóccal, méghozzá 1973. január elsejétől. — őszintén mondom, hogy nagy reményekkel várjuk a következő évek munkáját — mondja búcsúzóul a tit­kár. Hollókő pedig tovább szépül és épül. Persze, ez már majd rajtunk is múlik. Meggyorsul az ügyintézés Hollókőt elhagyva, Nagy- lócon megkerestük Fiikor Márton tanácselnököt. — A pagylóci falugyűlé­sen az emberek egyetértet­tek a' két tanács összevoná­sával — mondja az elnök. — Lényegében nem idegen ne­künk Hollókő, hiszen a két falu jóformán azonos körül­mények között, egyformán fejlődött. A tanácsi kiren­deltség gyorssá teszi majd az ügyintézést. De a közös ta­nács vezetői is rendszeresen kijárnak majd Hollókőre. — Az új közös tanács ösz- szetétele? — Természetesen arányo­san képviselik majd mind­két községet a végrehajtó bizottságban és a tanácsban a tanácstagok. Ebben hiba nem lesz. Mindenképpen ar­ra törekszünk, hogy mind­két községben megvalósul­janak azok a tervek és el­képzelések, amelyek a kö­vetkező évek fejlődését meg­szabják. Ez Nagylóc és Hollókő ér­deke. Csatal Erzsébet Ifjú diplomások A Zentai házaspár — A kereskedelmi levele­zéseken, a megrendelések visszaigazolásán, a szerződés- kötések előtti esetleges javas­latokon kívül mivel foglal-| kozik még? — Angol nyelvű műszaki témájú lapokból fordítok. Itt csupán az zavar, hogy ezek az írások nem a kereskedel­mi életre vonatkoznak, amelyre az én nyelvtudásom irányul. Ettől függetlenül azért megbirkózom velük. — Hogy érzi itt magát? — Jól. Ügy érzem, gyöke­ret is eresztettünk. , Van lakásunk, amelyet részben be is rendeztünk. Jelen István személyzeti vezető szerint Zentai Csabá­né szorgalmasan dolgozik, az eltelt három év azonban ke­vés volt ahhoz, hogy megis­merje a vállalat egész tevé­kenységét. Ezért munkájában még irányításra szorul. ' Hlavay Sándor műszaki igazgatóhelyettes a követke­zőket mondja: — Biztosítva van számára a kibontakozás lehetősége. Már eddig is sok jó ötlete volt. Ennek ellenére még több kérdésben vezetésre, irá­nyításra szorul. Elsősorban az okoz neki gondot, hogy mi­lyen álláspontot foglaljon el a különböző üzletpolitikai kérdésekben. E tekintetben sokat várunk tőle, figyelem­mel arra. hogy gyárunk éle­tében a kereskedelmi munka csak az utóbbi időben került előtérbe. Zentai Csaba tevékenysége változatosabb, sokrétűbb, di­namikusabb mint a feleségéé. Ez a dolgok természetéből adódik. A gyári pályafutásá­nak fontosabb állomásaira így emlékezik: — Hat hónapig gyakornok­ként, fizikai munkán dolgoz­tam. Onnan a műszaki osz­tályra kerültem technológus­nak, majd műszaki fejleszté­si csoportvezetővé léptettek elő. Az új szervezési rendszer bevezetésekor pedig megbíz­tak a műszaki fejlesztési és fenntartási osztály vezetésé­vel. — Sem én, sem a felesé­gem nem gondoltunk arra, hogy idejövetelünkkel meg­váltjuk a világot. Csupán azt tűztük magunk elé, hogy az egyetemen tanultakat jól hasznosítsuk. Ügy látszik, er­re itt, ebben a dinamikusan fejlődő, gondokkal és problé­mákkal küszködő gyárban mód nyílik. Én kerestem ma­gamnak a feladatokat. Arra viszont nem gondoltam, hogy ilyen nagy területen kell majd dolgoznom. Ez viszont vállalati sajátosság. Amit nem tudok idebenn elvégezni, azt havaziszem. — Mit szól hozzá a felesé­ge? — Megért engem, sokat se­gít nekem. Csupán akkor méltatlankodik, amikor már harmadszorra is vissza kell adni a megváltott mozije­gyet, mert be kell jönni a gyárba. Amikor munkája elismeré­séről kérdem, ezt mondja: — Először produkáljon az em­ber, aztán majd jön a fize­tésemel és. Ezt vallom a jövő­ben is, ezt mondom mind­egyik kollégámnak. Zentai Csaba igen aktívan vesz részt a közéletben. Ezt a mentalitását otthonról hozta magával, akárcsak nagy mun­kaszeretetét. Az egyetemen, a KISZ ellenőrző bizottsági tag­jaként tevékenykedett, részt vett az önkéntes építőtábo­rokban. Jelenleg tagja a KISZ megyei végrehajtó bi­zottságnak, elnöke az ifjú­munkás rétegtanácsnak, segí­ti a gyárban a nehezen tanu­ló harmadéves szakemberje­lölteket, szakmai tanfolyamo­kat szervez a munkásoknak. E sokrétű elfoglaltsága, no meg az átszervezésből adódó többletmunka miatt az idén nem vizsgázott a mérnök- közgazdász továbbképzőn. En­nek elvégzéséről azonban nem mondott le. Jelen István szerint az if­jú mérnök szerény, nagy a felelőssége, messzemenően lelkiismeretes, ezért sok min­den hárul rá. Akkor érzi jól magát, ha minden rendben van az irányítására bízott te­rületen. Bárcsak a többi dip­lomás fiatal is ilyen aktív lenne. Hlavay Sándor műsza­ki igazgató is nagy elismerés­sel szól munkájáról. Arra a megjegyzésre, hogy sok hárul az ifjú mérnökre, így vála­szol: — Valóban így van. Gondolkozunk azon, hogy a jövőben csak a műszaki fej­lesztést bízzuk majd rá. Ez is elég nagy terület, bőven van mit tennie. V. K NÓGRÁD — 1972. augusztus .13., vasárnap 3

Next

/
Thumbnails
Contents