Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-13 / 190. szám
Indiai és pakisztáni katonai vezetők — képünkön bal oldalt Hamed Khan pakisztáni, mellette Bhagat indiai tábornok — a kashmlrl tűzszUnetl vonalakról folytatnak tárgyalásokat az indiai Suchetgarhban (Telefotó — AP — MTI — KS) Nemzetközi sajtótájékoztató Hanoiban Nem igazolható a VDK bombázása r Az amerikai légierő vadászbombázói szombaton ismét a VDK fővárosának közvetlen körzetét támadták — jelenti az AFP hanoi tudósítója. A fővárosban kétszer is légiriadót rendeltek eh Az amerikai B—52-es nehézbombázók — közölte a saigoni amerikai parancsnokság —• 13 hullámban bombázták a VDK területének déli részét a szombat déli 12 órakor zárult 24 órás időszakban. A jelzett időszakban Dél-Vietnam területe ellen 30 hullámban támadtak a nehézbombázók. Pénteken este sajtókonferenciát rendezett Hanoiban az amerikai háborús bűnöket kivizsgáló nemzetközi bizottság Vietnamban tartózkodó küldöttsége. Goran Franck, a nemzetközi bizottság főtitkára, svéd Ügyvéd, kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak nincs joga bombázni a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A nemzetközi jog rendelkezései arra kötelezik az amerikai kormányt, hogy feltétel nélkül Az egyiptomi legfelsőbb állambiztonsági bíróság szombaton ítéletet hirdetett az Izrael javára folytatott kémkedéssel vádolt Jacques, Pierre Herran belga üzletem’ber és Jean Marc Vouaux francia újságíró perében. A bíróság Her- ranra 15, Vouaux-ra' pedig tízévi börtönbüntetést szabott A Bengáli Népi Köztársaság pénteken felszólította a Kínai Népköztársaságot, hogy támogassa az ENSZ-tagságát célzó folyamodványát. Szíjad Nazrul Iszlám ügyvivő miniszterelnök Daccában adott nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy a múltban Kína is szenvedett az obstrukciós politikától ,és hozzátette: „Őszintén remélem, hogy nem fog a szüntesse meg vietnami háborúját, vonja meg támogatását a Thieu-rendszertől, mert minden népnek joga saját sorsának intézése. „Kötelességünk hangunkat hallatni annak érdekében, hogy a vietnami nép igazságos harca segítségre és támogatásra találjon. Ez a nép függetlenségéért és szabadságáért küzd” — mondta. Sean Mac Bride, az ír Köztársaság volt külügyminisztere a bizottság rendelkezésére bocsátott dokumentumok áttanulmányozása és a helyszíni vizsgálatokon látottak alapján megállapította: az amerikai bombatámadások a VDK ellen szándékosak és előre megfontoltak, s azokat semmivel sem lehet igazolni. A lebombázott objektumok életfon- tosságúak a polgári lakosság számára, így a bombázás következménye katasztrofális lehet a folyók vízszintjének emelkedése esetén. A megsemmisült objektumok sokhelyütt helyreállíthatatlanok, s a helyreállítást egyébként isgátolja az állandó bombázás. Letagadhatatlan tény a gátak ki kényszermunka formájában. Az ügyész eredetileg életfogytiglani börtönbüntetést kért a vádlottakra, akik a kémkedésen kívül „az ország légkörét mérgező titkos röplapokat is terjesztettek". A kémek letartóztatását februárban maga Szadat elnök jelentette be. (MTI) bengáli nép jogos törekvéseinek útjába állni”. Az ügyvivő miniszterelnök köszönetét mondott a Biztonsági Tanács azon tagjainak, akik a felvétel mellett szavaztak és kijelentette: az ENSZ- nek tükröznie kell a Bengáli Népi Köztársaság létének realitását, amelyet 86 ország elismert. (MTI) tudatos megrongálása. A gátakat több olyan helyen bombázták, ahol még út sem vezet, hadiszállítás a vízen sem folyik, és a környéknek nincs katonai jelentősége. Ramsey Clark, amerikai jogász, Johnson volt igazságügyminisztere arról beszélt, hogy a VDK-ban tett utazásai jó benyomást tettek rá. Minden dokumentumot a bizottság rendelkezésére bocsátottak, nem korlátozták a küldöttséget mozgásában. Lehetővé tették számára azt is, hogy hosszas beszélgetést folytasson 10 amerikai hadifogollyal. Clark megállapította, hogy a bombázásokat — legyenek azok tudatosak, vagy véletlenek — semmivel sem lehet igazolni. Végül is arra a következtetésre kell jutnunk — mondotta —, hogy Vietnam népe nagyon szilárdan hisz ügye igazában, s bár e nép kicsiny, s az ország elmaradott, nem lehet leigázni. (MTI) Különösen három ország: a Dél-afrikai Köztársaság, Rhodesia és Portugália áll a világfigyelem fókuszában az ENSZ-közgyűlés 1971. december 20-i határozata óta. A deklaráció ugyanis kimondja, elsősorban ezek az országok azok, amelyeknek a politikája a faji megkülönböztetés és a gyarmatosítás rendszerének fenntartását szolgálja minden ízében.1 Ha azonban kissé messzebbre nézünk, azt láthatjuk, hogy Afrika és Ázsia bizonyos területein találhatunk rajtuk kívül még olyan államokat, amelyek valamely európai tőkésország gyámkodása mellett folytatják a ko- lonializmus teljes egészében anakronisztikus .politikáját. Az el nem kötelezett országok Georgetownban tartott és szombaton véget ért külügyminiszteri értekezlete igen élesen és határozottan foglalt állást a régi és az új gyarmatosítás ellen. A tanácskozáson ugyancsak bő terjedelemben foglalkoztak a cikkünk elején említett három ország politikájának bírálatával és leleplezésével. Ezúttal azonban a korábbiaknál tovább jutottak: Leshoto és több más ország szónoka rámutatott: Afrikában, de a világ más tájain se tudnának eredményesen egzisztálni a gyarmattartók és a hatalmon levő kisebbségi kormányok, ha néhány fejlett kapitalista ország nem nyújtana nekik erkölcsi, anyagi és — több esetben — katonai támogatást. Paradoxonnak is bizarr például az a magatartás, amit az Egyesült Államok tanúsít Rhodesiával kapcsolatosan. G. Washington óta ugyanis r rA New Yorki rendőrség Toppingot a New Yorki Cent- ;,Nixon elnök meggyilkolására ral parkban éppen akkor ér- szőtt összeesküvés” vádjával ték tetten, amikor egy bérletartóztatott egy 27 éves fi- gyilkosként jelentkező FBI- atalembert. ügynöknek ezer dollárt adott A rendőrség bejelentése sze- át azzal, hogy gyilkolja meg rint a fiatalembert, Andrew Nixon elnököt. (MTI) 21 NÚGRÁD — 1972. augusztus 13., vasárnap Kémek pere Egyiptomban Bengáli felszólítás Kínához így látja a hetet hírmagyarázónk, RÉTI ERVIN Túl sok a kérdőjel ÉPPEN FÉL ESZTENDŐVEL ezelőtt, február első napjaiban jártam a VDK-ba látogató magyar párt- és kormányküldöttség kíséretében, a Ha Long-öböl partján fekvő Hongaiban. Jellegzetes bányaváros, lakosai a környék kincsét, a világ talán legnagyobb kalóriatartalmú antracitját termelik ki. A hongaiak akkor a holdújévre készültek, munka után szeretteiknek készítettek meglepetésként szolgáló ajándékokat és illatos virágok csokrai borították el a fő közlekedési eszközül szolgáló kerékpárok csomagtartóit. Miért idézem fel ezt a látszólag személyes, emléket, fél év távlatéból — egyheti külpolitikai összefoglaló keretében? Mert a hét közepén a VDK külügyminisztériuma tömörségében is drámai jelentést tett közzé, hogy a folyamatos bombázások áprilisban történt felújítása óta, a több mint huszonhatezer bevetésben támadó amerikai repülőgépek milyen pusztulást idéztek elő. A légi • háború totális voltára mutat rá, hogy öt várost teljesen elpusztítottak, s ezek közé tartozik „személyes ismerősünk”: Hongai is. Lehet-e ilyenkor másra gondolni, minthogy mi lett azoknak sonsa, akik az újévi ajándékokat készítették, csinosították, s annyira szerették szép városukat.., A Vietnamból érkező jelentések még inkább fokozzák a szolidaritást és az Egyesült Államok politikájának elítélését. Erősödik a háborús kalandokkal szembenálló Amerika is. Jane Fonda útjáról nagy terjedelemben tudósított a világsajtó, de ugyanakkor Ha-t noiban járt, egy tekintélyes nemzetközi bizottság tagjaként, Ramsey Clark is. A név joggal ismerős: Clark a Johnson-kormány- zat igazságügy-minisztere volt. Abban az időben maga is a katonai megoldást tartotta célravezetőnek, most viszont saját tapasztalatai alapján az ellenkezőjére kellett rádöbbennie. JAVÍTJA A HÁBORŰELLENES erők helyzetét, hogy végre lezárult a demokrata párt alelnökjelölti válsága, s a többszöri ideggyógyászati kezelés miatt erősen bírált Eagleton helyett Kennedy sógora, Schriver fut McGovern párjaként. (A lezajlott közjáték gyengítette, de Schriver csatasorba állása végül is erősítette a demokratákat.) Remélhetőleg ezzel befejeződik a néha ízléstelen személyeskedések időszaka és a McGovern páros fő választási célkitűzését, a vietnami háború befejezését állíthatja előtérbe. Igaz, a heti közvélemény-kutatások adatai szerint Nixon egyelőre több mint húsz százalékkal vezet, ám az elnökválasztásokig hátralevő nyolcvanöt nap során még sok minden végbemehet. A „választási érzékenység” jellemezte azt a közjátékot, ami a washingtoni kongresz- szusban a SALT-egyezményekkel kapcsolatban játszódott le. A demokrata szélsőjobbszárnyhoz tartozó Jackson szenátor, akit közismerten szoros kapcsolatok fűznek a Pentagonhoz, s a katonai-ipari komplexumhoz, különböző módosításokat terjesztett elő a szovjet—amerikai SALT-megállapodások ratifikálási vitája során. A vita lényege abban állt, hogy értelmezésekkel és módosításokkal a SALT-kompromisszumot szerették volna az amerikai héják javára fordítani. Csakhogy ek megkérdőjelezte volna az egész egyezményt, amelyet viszont Nixon külpolitikája egyik jelentős eredményeként állított be. A washingtoni kongresszus végül is a módosítások nélküli eredeti, szöveggel szavazta meg a moszkvai megállapodást. A LASSAN KÖZELGŐ ősznek nemcsak £ helyenként már sárguló levelek, hanem a héten megszaporodott ENSZ-híradások is előhírnökei. írj problémaként terjesztettek elő egy szovjet javaslattervezetet, amely indítványozza, hogy a mesterséges holdak segítségével történő televíziós közvetítéseket ne lehessen a légkör rontására, a béke és az együttműködés ellen felhasználni. Valóban indokolt kívánság: a technika páratlan fejlődése ne a feszültség, hanem a közeledés jegyében álljon. Waldheim ENSZ-főtitkárt aligha lehetne bírálni azért, hogy nem szorgalmas utazó, dehát ez tisztségéhez tartozik. A héten a pekingi útnak vágott neki, Kínába látogató első ENSZ-főtitkárként. Remélhető, hogy útja Kínának a világszervezetben való konstruktív részvételének irányába hat majd. E tekintetben nem éppen biztató, hogy a Biztonsági Tanácsban egyedül Kína foglalt állást a Bengáli Népi Köztársaság ENSZ- felvételi kérelmének megtárgyalása ellen. Bangla Deshnak, a világ hetedik legnagyobb lélekszámú országának kirekesztése az ENSZ szervezetéből oktalanság lenne, s különösképpen kár, ha éppen olyan állam vélekedik így, amelyet hosszú időn át megfosztottak törvényes képviseletétől.., VÁLTOZATLAN ÉLÉNKSÉG uralkodik az ENSZ-palota 38. emeletén is, ahol Gunnar Jarring ENSZ-közvetítő egyiptomi, Jordániái és izraeli diplomatákkal tárgyalt. Minivihar tört ki egy új abb Waldheim-nyilatkozat körül, amely szerint öt évvel a Biztonsági Tanács döntése után a határozatot oly módon kellene pontosítani, hogy ne lehessen azt önkényesen értelmezni. Az utólagos hozzáfűzés hangsúlyozta: a BT állásfoglalása továbbra Is érvényben van — voltak ugyanis, akik azt a következtetést vonták le, hogy az túlhaladott lenne — sőt éppenséggel a határozat eredeti szellemét szükséges megerősíteni. A kibontakozás egyik kulcskérdése azonban az arab világ belső frontjainak tisztázódása, ahol túlon túl sok a kérdőjel. Különös érdeklődést keltett a héten a Szadatnak küldött Brezsnyev-üzenet bejelentése. Ennek az okmánynak azonban csupán a ténye ismert, a tartalma még nem.., az USA az, amelyik szinte naponta emeli fel szavát az emberi és politikai szabadság, az önálló államiság, a nemzetek önrendelkezési jogának védelmében, s hirdeti: el kell pusztítani azt a kormányt, amelyik ilyen vagy olyan okok miatt megkülönböztetést alkalmaz valamely népcsoporttal vagy nemzetiséggel szemben. S miközben ezt a felfogást Nixon elnök is sűrűn hangoztatja, a hatalmas teherhajók egyre-másra futnak be az USA kikötőibe olyan krómérccel megrakva, amelyet az apartheid politika egyik fellegvárában, Rhodésiá- ban termeltek ki a pusztulásra ítélt színesbőrűek. Nagy-Britannia szerepe se dicsőséges ebben a nagyon szennyes ügyben. Bizonyára emlékeznek sokan arra a szinte nevetséges huzavonára, ami Ian Smith rezsim je és a királyi kormány között játszódik már évek óta. Gyakran tűnt úgy. hogy a nagyhatalom szerepében tetszelgő Anglia szinte könyörög a nálánál jóval kisebb afrikai ország kegyeiért, s annak elnyeréséért még az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozatával is hajlandó szembeszegülni. A sor azonban még nem teljes. A támogatók tábora az utóbbi két-három évben bővült. Ott találjuk már a Német Szövetségi Köztársaságot, s bizonyos mértékben Franciaországot is azok között, akik a gazdasági segítségnyújtásra hivatkozva , közvetett ég közvetlen módon egyaránt igyekeznek, „táplálékot”, tehát életelixírt nyújtani a modern rabszolgaság fenntartóinak. Manapság már igen nehéz megállapítani, ki a nagyobb bűnös: azok a kormányok-e amelyek gyakorolják a gyarmatosítás és az apartheid politikáját, vagy azok, amelyek állandóan injekciózzák őket, s fegyvereket is adnak nekik a szabadságmozgalmak vérbefojtá- sához. Az ugyanis szinte százszázalékos, hogy a többségben levő elnyomottak harca sikerrel járna, ha a gyarmattartók, illetve a kisebbségi módon uralkodók nem kapnának folyamatos támogatást bizonyos hatalmaktól. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének és a Biztonsági Tanácsnak több határozata foglalkozik a gyarmatosítás végleges felszámolásának nagyon is időszerű kérdéseivel. Van például olyan deklaráció, amelyik kimondottan megtiltja a gyarmattartó és az apartheid politikát folytató kormányok támogatását. Az említett országok azonban, még ha meg is szavazták, csak papírrongynak tekintik, sem rendelkezéseit, sem pedig mondanivalóját nem teljesítik. Amikor tehát az el nem kötelezett országok képviselői, valamint az Afrikai Egység Szervezet tagállamai éles támadásokban törnek ki, teljesen jogosan járnak el. Azt követelik, ami minden nemzetet megillet: függetlenséget, s a sötét emlékű gyarmatosítás teljes és végleges felszámolását Harcukban természetesen nincsenek egyedül Afrika és Ázsia szabadságért küzdő népei. Mozgalmukat, sok véráldozattal járó felszabadulási .törekvéseiket figyelemmel kíséri és segíti a szocialista tábor és a világ haladó közvéleménye. 1 Mert a kolonializ- mus felszámolása nemcsak egy vagy két földrész, hanem az egész emberiség ügye. S nem elsősorban azért, mert valamilyen humanitárius szemlélet vezeti a világ jobbik felét, hanem, mert a gyarmatosítás minden formája, s a faji megkülönböztetés ugyancsak minden változata, szöges ellentétben áll egész világunk haladásával. Amíg ugyanis éhezők vannak, addig nem lehet teljesen jóllakott senki, s amíg valahol a bőr színe miatt rabságban tarthatnak , milliókat, nem lehet teljes az emberi szabadság. Az ENSZ dekolonizációs bizottsága jelenleg azzal foglalkozik, hogy küldöttséget meneszt a még gyarmati területekre és fokozza a gyarmatosítással kapcsolatos tájékoztatást. A világszervezet persze ennél sokkal többet is tehetne. A jelenleginél például jobban mozgósíthatná a világközvéleményt a felszabadulásért küzdő gyarmati népek hatékonyabb segítésére még akkor is, ha ez néhány vezető tőkéshatalom rosszallásával találkozik. Szolnoki István l
