Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-12 / 189. szám
Emberek és élvezetek Szerényen húzódik meg a zagyvarónai hegyek tövében az ötvö. zetgyár, pedig igen nagy fontosságú termékeket gyárt. A hazai vas- és fémkohászathoz szükséges ötvözőanyagokat készítenek az öntöcsarnokokban, amelyeket egyébként importból kellene beszerezni. A kohókban nikkel, szilícium és egyéb ötvözetek fortyognak több ezer fokon, melyek közelében a kohászok, főleg ilyen nyári kánikulában, 40-50 fokon dolgoznak. Tóth István főcsapoló és Cabics Ernő képünkön bórkarbidot csapolnak A gyárban állandó kísérletezés, kutatás folyik, hisz’ egyre nagyobb követelményeket támaszt munkájukkal szemben a kohászat, A műszaki fejlesztési csoport nagyszerű eredményeit bizonyítja, hogy a felszabadulás óta több mint tízszeresére emelkedett az ötvözetgyárban előállított termékek száma. Ifj. Szalai János kohómérnök és Pintér András metallográfus a kutatómunka szinte minden mozzanatánál jelen vannak. Kutatásaik országos hirüek A gyár legújabb termékeihez tartoznak a kalciumszilicjum, a nikkelötvözetek, ezenkívül a több alkotás, úgynevezett komplex ötvözőanyagok, melyek kísérletezéséhez bekapcsolják a Fémipaii Kutató Intézetet, az egyetemek illetékes tanszékeit, de a legnagyobb gyártóüzemeket, így a Lenin Kohászati Műveket is. Ez utóbbi állandó megrendelője is a gyárnak, s hogy a minőséggel soha nincs hiba, azt az ellenőrző laboratóriumban Szőke Izabella vegyésztechnikus és Tőber Ferenc bizonyíthatja Kulcsár József képriportja Kézzé I is többet kellett Végtelen rossz úton. bér saját kőbánya mellett elhaladva érheti csak el az ember a Sámsonházát, Nagybár- kányt, Kisbárkányt. Márkhá- zát és Lucfalvát egyesítő közös gazdaságot. Ahogy itt mondják, egy kisebb országrész az övék. Az 5052 hektár területből azonban nem egészen két és fél ezer hektár a szántóterület. Ezenkívül van rét, legelő, erdő, sőt még hivatalosan nyilván sem tartott gyümölcsös is, ahol cseresznye és szilva terem. Nehéz ez a környék. Dombok, völgyek és dombok. Akármerre néz az ember. Most látszik csak. hogy gabonát termelnek itt olyan területen is, amit másutt esetleg csak legelőnek, vagy erdősítésre használnának fel. Legény legyen a talpán az a kombáj- nos, aki hátborzongás nélkül képes egy-egy terület learatá- sára. A gépek mégis dolgoznak. Vincze Ottó főagronómussal a termelőszövetkezet Moszkvicsán indulunk útnak, hogy megkeressük az aratókat. Nyög a motor és végül a hegygerincen megfeneklik. A szomszédos területről Zetort kell hívni, hogy a gépkocsit kiemelje a sárból. Ez is hamarosan megtörtént. Amíg itt kínlódunk, a határ egy részét szemléljük. Van, ahol — a főagronómus szerint — kézzel aratnak. A gép, különösen amelyik magasabb, nem bírja a lejtős területet Itt van egyébként Nagy Fer- dinánd, a párttitkár is. Tőle kérdezzük, hogy nem lehetett volna esetleg korábban kezdeni? A vatai termelőszövetkezetben már 3000 holdról betakarították a termést hét kombájnnal. Most itt segítenek Sámsonházán: Dóczi Barna a kombájn kezelője, Hornya József és Bessenyei Béla. őket még két kombájn követi, amihez azonban már helyi kezelőket kell biztosítani — Nem. Nagyon is figyeltük. hogy mikor kombájnérett a gabona. Előbb nem lehetett volna. Sajnos, hogy mindösz- sze 20 vagon gabonát sikerült csak betakarítani a csapadékos, esős idő elől. Összesen 1051 hold őszi kalászos volt. Ebből eddig mindössze 851 holdról tudtuk learatni a termést. Kétszáznegyvenöt holdat vágtak a kombájnok, 372 holdat viszont kézi és fűkaszával vágtak le az aratók. A többit sikerült aratógéppel levágni. Ez egyben azt is jelenti — mondta a párttitkár, hogy még sok az elcsé- pelnivaló. Több ember nem jelentkezett, mint az a 70 személy. aki arat. bár meghirdettük az aratási lehetőséget. Nem mondok nagyot, ha azt mondom, hogy összesen a terv szerint 150 vagon gabonát kell betakarítanunk, és pénteken reggelig ebből mindössze 35 vagon valósult meg. Természetesen még a kézi aratás is folyik tovább és szorít a cséplés is. Most már rendrevágás nincs, elsősorFolyamatosan térnek át az új technológiára Különösebb zökkenők nélkül — Pillanatnyilag minden termékünk nyereséges — kezdi a beszélgetést Hlavay Sándor műszaki igazgatóhelyettes a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál, majd így folytatja: — Átlagban 16,5 százalékos nyereséggel dolgozunk. Legjobban fizető termékünk a kábeldob és az aknaajtó. Kevesebb a bevételünk az elosztószekrényekből. Ugyanis három évvel ezelőtt csökkentettük az árát, hogy a piacon maradhassunk. Sajnos, a trak- torfülkéből állandóan csökken a kereslet. A megrendelő az 1973. I. negyedévre szóló igényét visszavonta. így van ez minden olyan vállalatnál, amelyiknek nehéz a pénzügyi helyzete. Három év kell hozzá Az előbb említett régi, hagyományos termékeket kérik a régi vevők. Ugyanakkor az új gazda, az Alumíniumipari Tröszt is jelentkezik igényeivel. — Csak folyamatosan tudunk megfelelni az új követelményeknek. Három év kell ahhoz, mire termékstruktúránkban az előállított készáruk 60 százaléka alumínium alapanyagból készül. Emellett idő kell ahhoz is, amíg a munkások átállnak a vastechnológiáról az alumíniumtechnológiára, amíg megszokják, elsajátítják az utóbbival járó követelményeket — mondja a műszaki igazgató- helyettes. A termékszerkezet átalakítása már megkezdődött. Két alumíniumvállalkozás van folyamatban. Mindkettő Ino- tán zajlik. Ide a kohóüzemnek tetőelemeket . gyártottak, összeszerelését augusztus elsejére kezdték meg. A munkálatokért hárommillió-nyolcvanezer forintot kértek. A másik ugyancsak Inotán folyik. A csúcserőmű épületének térelhatároló burkolatát készítik el, és szerelik majd össze a helyszínen. A kért munkákat nyolcvan százalékban már elvégezték, augusztus 21-én kezdenek hozzá a szereléshez. Ebből a munkából 13 millió 200 ezer forint bevételre számítanak. Előkészítés alatt áh a Péti Nitrogén Műveknek egy 40—50 millió forint értékű munka, amelynek befejezése áthúzódik a jövő esztendőre. Nem csökkenhet a kereset Ezeket a termékeket az egyes számú üzem dolgozói készítették el. Először idegenkedtek az új munkától, féltették keresetüket, azon meditáltak, hogy ráfizetnek-e, vagy jól járnak. A vezetőség álláspontja az volt, hogy a korábban elért kereset nem csökkenhet. Figyelembe vették a gyakorlatlanságot, tapasztalatlanságot, ennek megfelelően úgy állapították meg a normákat, hogy azok hosz- szabb távon is ösztönözzenek. Ahol szükség van rá, ott átmenetileg pótlékkal egészítik ki a keresetet. A külső szerelési munkákhoz azonban más vállalatoktól kellett szerződtetni munkásokat, mert a gyár dolgozói ezt nem vállalták. Felülvizsgálják A kormányhatározat szellemében felülvizsgálják a termelés jelenlegi szerkezetét annak ellenére, hogy pillanatnyilag minden termékük nyereséges. — A jelenlegi helyzet nem jelenti azt. hofig a jövőben is gazdaságos lesz a mostani termékszerkezet — közli Hlavay Sándor. Ezért egy műszakiakból és közgazdászokból álló bizottságot hoztak létre, amely augusztus 10-ig összeállította, hogy melyik terméknek meddig lesz piaca, melyik gyártmánycsaládot lehet fejleszteni, milyen sorozatnagyságig, egy-egy gyártmánynak milyen az életgörbéje, meddig lesz versenyképes a piacon és milyen szérianagyságban? Eldöntötték azt is, hogy a vállalati eszközök — anyag, szakmunkásgárda stb. — hol teszik lehetővé a fejlesztést, hol indokolják a visszafejlesztést. Kidolgozták azt is, hogy mit kell tenni a költségcsökkentésnél, a gépesítésnél, a munka- és üzem- szervezésnél, hogy a nyereség tovább növekedjék. A gazdaságos termékszerkezet kialakítását kétféle módon képzelik el: önköltségcsökkentéssel, új termékek meghonosításával. Amennyiben az említett intézkedési tervet elfogadja a tröszt vezetősége, akkor annak szellemében folytatja munkáját a gyár vezetősége, és munkásgárdája. Ez a többi között azt jelenti, hogy a jelenlegi tíz százalékról az év végére már 20 százalékra nő az alumíniumból készült gyártmányok, termékek részaránya. Tartós marad? Eddig különösebb zökkenők nélkül sikerült átállni az új szervezési sémára, lent az üzemben az új alumíniumtechnológiára. Reméljük, ez az állapot tartós marad, sőt még kedvezőbb lesz az év hátralevő részében. V. K. ban á kombájnokra számítunk. A négy saját kombájn vágja és csépeli a gabonát, ezenkívül öt vendégkombájn is érkezett. Szerdán léptek munkába. Még várunk is gépeket. A főagronómus számvetést készít. Jelentenie kell az eddig elért eredményeket a járásnak. A mérleg nem nagyon kedvező. Annak ellenére sem. hogy kilenc kombájn dolgozik a határban. A vendégek öt kombájnnal szerdán léptek munkába. Az összes lehető erőt mozgósították az aratás mielőbbi befejezésére. Sok van még hátra. A termelőszövetkezet elnöke nem véletlenül jegyezte meg, hogy legalább másfél millió forintos veszteséget jelent az idei aratás a közös gazdaságnak. Annak ellenére így van ez, hogy azért mégiscsak úgy nyilatkoznak: a tervezett betakarítás meglesz. Jobb is lehetett volna. Korábban kezdeni? Ez a kérdés mindenütt felvetődik. Nem volt kombájnérett a gabona. Ez a válasz — és ezzel nem is lehet vitatkozni. Az is igaz, hogy itt a nehéz területeken, 130 holdat kézi aratásra terveztek És ezt normális körülmények között el is végezhették volna. Így viszont a tervezett kézi aratásnak a háromszorosát kellett elvégezni, ezenkívül még a fűkasza is dolgozott. Nagy a veszteség, de a termés nagyon jónak ígérkezett, és amit már annyi helyen hallottunk, itt is: a tervezett gabonamennyiség azért meglesz. Az első lézerpad A szkavini alumíniumgyárban az idén helyezték üzembe az első lengyel lézerpadot, melyet a krakkói intézet és a Központi Optikai Laboratórium munkatársai közösen dolgoztak ki. A berendezés főleg keményfémek vágására és fúrására szolgál. Az új lézerpa- don sokkal kisebb átmérűjű nyílásokat lehet vágni, mint a fémmegmunkálás hagyományos módszerével. A gyémánt, a korund, a szerszámacél és hasonló anyagok átfúrási ideje 20 percről egy ezred másodpercre csökkent, s a művelet sokkal gazdaságosabb is, miután nincs szükség a drága gyémántfúróra. 1 NÖGRÁD — 1972, augusztus 12., szombat 3
