Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-12 / 189. szám
Sűrűn lakott településeket bombáztak a VDK-ban Saigon hőseiében támadnak a népi erők £1 nem kötelezettek értekezlete Szembenállás az imperializmussá] A Vietnami Demokratikus Köztársaság hírügynöksége pénteken közölte, hogy az elmúlt napokban öt amerikai hadihajót súlyosan megrongáltak az ország parti vizein. Az amerikai naszádok a VDK sűrűn lakott partvidéki településeit ágyúzták. Az amerikai vadászbombázók péntekre virradóra ismét bombázták a Vietnami Demokratikus Köztársaság déli tartományait, . elsősorban Dong Hói térségét. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma megbélyegezte az újabb amerikai légi akciókat. A B—52-esek bombázták Quang Binh több sűrűn lakott települését, az amerikai hadiflotta egységei pedig Than Hoa és Vinh Linh tartományok partvidékének sűrűn lakott falvait ágyúzták. Szovjet—amerikai vízgazdálkodási együttműködés Moszkvában pénteken befejeződtek a tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Államok tudományos és műszaki együttműködéséről a talajjavítás és a vízgazdálkodás területén. A felek megállapodtak abban, hogy fejlesztik a kontaktusokat a vízkészletek megtervezésében, felhasználásában és irányításában a matematikai modellezés módszerei alapján, kicserélik tapasztalataikat a hidrotechnikai létesítmények téli időszakában való építésére vonatkozólag. Az együttműködés érinti a vízgazdálkodási munkák gépesítését, polimer anyagoknak a hidrotechnikai építésben való alkalmazását is, valamint a tengervíz és az egyéb sós vizek sótalanításá- nak egyes problémáit. — A tapasztalatcsere sokat adhat országainknak — mondotta William Butcher, az Egyesült Államok elnöki hivatalának képviselője a TASZSZ tudósítójának. (MTI) Sok polgári személy meghalt, súlyos károk keletkeztek lakóházakban is. Saigoni értesülés szerint a dél-vietnami hazafiak péntekre virradóra ismét nagyszabású támadást indítottak Saigon közvetlen közelében, a fővárostól mindössze harminckét kilométerre. Aknatűz alá vették a 4. számú magaslatot, amely stratégiai fontosságú a Saigont a Mekong deltavidékével összekötő út ellenőrzése miatt. A hírügynökségek emlékeztetnek rá, hogy mindössze két nappal ezelőtt a felszabadító erők Saigon közelében megfutamították a saigoni bábrezsim katonáit és rendőreit, akiknek többek között feladatuk volt Thieu elnök nyaralójának megvédése. A péntekre virradó éjszaka ismét több bombarobbanás volt Belfastban. Nyugtalanságot jelentettek a tartomány és az ír Köztársaság határáról is. Az angol kormány, amely a jelek szerint képtelen megtalálni a válság megoldásának kulcsát, „ideiglenes intézkedésként” elrendelte, hogy az Észak-írországban szolgálatot teljesítő angol katonákat a tüntetések feloszlatása isempontjából hatékonyabb fegyverekkel szereljék fel. A Az Al-Anvar című bejrúti lapnak adott interjújában Hafez Asszad vezérőrnagy, Szíria elnöke, kijelentette: a legutóbbi moszkvai látogatása alkalmával aláírt szovjet—Szíriái gazdasági és katonai megállapodás szavatolja, hogy Szíria korszerű fegyvereket kapjon a Szovjetuniótól. AszA hazafiak megtámadták tüzérségükkel az An Loc-hoz vezető útvonal mentén fekvő 13. számú magaslatot, ahova a bábrezsim katonái befészkelték magukat. Tiz zsoldos esett el a harcban. Saigontól 300 kilométerrel északkeletre Cam Ranh Day városánál is fellángolt a harc. Itt a felszabadító erők aknatűz alá vették az ellenség állásait, megtámadták és elfoglaltak egy rendőrállást. Négy saigoni zsoldoskatona meghalt, többen megsebesültek. Folytatódtak a heves harcok Quang Trlben. A hazafiak itt is ágyúkkal és aknavetőkkel lőtték a bábrezsim csapatait és Quang Tri, valamint Hűé között megtámadták a B—52- esek által is támogatott ellenséget. (MTI) katonák az eddigi gumilövedékek helyett — a hivatalos megfogalmazás szerint „gyorsabb és pontosabb célzásra alkalmas” PVC-lövedéket kaptak. amelyeket az angol hadügyminisztérium szakértői kísérletezték ki. Kétséges, hogy ez az intézkedés, valamint Whitelaw megbízott miniszternek az a döntése, hogy a londoni és belfasti ellenzék követelése ellenére sem tiltja be a személyi fegyverviselést Észak-írországban. közelebb viszi a helyzetet a megoldáshoz. (MTI) szád elnök nagyra értékelte a Szíriában tevékenykedő szov. jet szakértők munkáját, amely — mint mondta — jelentőben hozzájárul Szíria felvirágzásához. Szíria — mondotta Asszad — örömmel üdvözli az Egyiptom és Líbia egyesítéséről szóló nyilatkozatot. (MTI) Magyar-* kubai okmánycsere Havannában, a kubai külügyminisztériumban kicserélték a magyar—kubai konzuli egyezmény megerősítő okmányait. Az okmányok cseréjéről szóló jegyzőkönyvet magyar részről dr. Meruk Vilmos, hazánk havannai nagykövete, kubai részről dr. René Anillo Capote, a külügyminiszter első helyettese írta alá. Az ünnepélyes aktuson ott voltak a kubai külügyminisztérium és hazánk nagykövetségének vezető tisztségviselői. Ezzel a magyar—kubai konzuli egyezmény életbelépett. (MTI) Háromszázmillió dollár Izraelnek Az amerikai kongresszus két házának kévpviselőiből alakult egyeztető bizottság, immár végleges formában, 300 millió dollár összegű katonai segélyt ajánlott meg Izraelnek, A segély keretében Izrael amerikai fegyvereket kap — közöttük F—4 Phantom mintájú vadászbombázókat. A közismerten „héja” Jackson szenátor azt a reményét fejezte ki, hogy Nixon elnök, mihelyst aláírja a katonai segélyekről szóló kerettörvényt, azonnal hozzálát az Izraelt illető tételek végrehajtásához. (Reuter) Nem hátrálnak Október közepére halasztották Daniel Ellsberg és Anthony Russo bírósági ügyének tárgyalását. Mint ismeretes, a két tudóst azzal vádolják, hogy az Egyesült Államok vietnami agresszióját leleplező Pentagon-dokumentumokat bocsátottak a sajtó rendelkezésére. A bírósági döntés bejelentése után Ellsberg és Russo egy Los Angeles-i sajtókonferencián kijelentették, hogy tárgyalásuk felújításáig aktívan részt szándékoznak venni a vietnami háború ellen tiltakozó gyűléseken és tüntetéseken. (TASZSZ) A résztvevők meleg ünneplése közepette elfoglalta helyét az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek georgetowni értekezletén a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány, valamint Norodom Szihanuk királyi nemzeti egységkormányának küldöttsége. A délutáni, valamint az éjszakai plenáris tanácskozáson már az ő részvételükkel folyt a vita. Az AP amerikai hírügynökség párizsi jelentése szerint a dél-vietnami kormány párizsi küldöttségén keresztül tiltakozott a DIFK küldöttség georgtowni konferenciára történt bebocsátása miatt. A saigoni bábrezsim küldöttségének nyilatkozata, cinikusan „Dél-Vietnam belü- gyeibe történt beavatkozásnak” minősíti a DIFK küldöttségének elismerését. A georgetowni külügyminiszteri értekezlet csütörtöki plenáris tanácskozásához levelet intézett Jasszer Arafat, a’ Palesztina! Felszabadítási Front Központi Bizottsága küldöttségének vezetője is, aki arra kérte az értekezletet, biztosítson küldöttségének megfigyelői státust. (A Jász- szer Arafat vezette delegáció meghívott vendégként vesz részt a tanácskozáson.) Omar Arteh Ghaüb, Szomáliái külügyminiszter megbélyegezte a dél-afrikai fajüldöző rendszert, amely gyarmatosító politikájával veszélyezteti az egész afrikai kontiKurt Waldheim, az ENSZ főtitkára pénteken — helyi idő szerint az esti órákban — megérkezett a kínai fővárosba. A pekingi repülőtéren a világszervezet főtitkárát, akit útjára elkísért Fang Ming-csao, az ENSZ újonnan kinevezett kínai főtitkárhelyettese — Csl Peng- fej külügyminiszter és Csiao Kuan-hua külügyminiszterhelyettes, az ENSZ-közgyűnenst. Ghalib azt mondta] hogy a dél-afrikai rezsimet elsősorban Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, az NSZK, valamint Japán támogatja jelenlegi apartheid po. Utikájának folytatásában. Emlékeztetett rá. hogy néhány nyugati nagyhatalom — a Biztonsági Tanács határoza- tainak nyílt semmibevételével — még fegyvereket is szállít dél-aírikának. Nkuebe Peete, Lesotho külügyminisztere azért ítélte el Angliát, mert Ian Smith, rhodesiai fajüldöző rendszerét támogatja, kijelentette, az afrikaiak . nem fogadhatják el, hogy megfosszák őket önrendelkezési joguktól, fehér telepeseket ültetve nyakukba. Az el nem kötelezett orszáJ gok georgetowni ' külügvmiJ niszterj konferenciájának több résztvevője élesen elítélte az Egyesült Államok vietnami agresszióját. Mohammed Safik, afgán külügyminiszter követelte a vietnami amerikai agresszió azonnali beszüntetését. Szvaran Szingh indiai külügyminiszter felszólította az el nem kötelezett országokat,' hogy határozottan szánjanak szembe az imperializmus erőivel. Szabah El-Ahmed Al-Dzsa- ber, kuwaiti külügyminiszter a teljes leszereléssel foglalkozó konferencia összehívását sürgette. i (MTI) j lésen részt vett kínai küldöttség vezetője fogadták. Az ENSZ-főtítkárt nem köszöntötték tömegek, és néhány diplomáciai misszió képviseltette magát az érkezésnél. Pekingi megfigyelők szerint az ENSZ főtitkárát fontos vendégként fogadja a kínai vezetés. Biztosra vehető, hogy tárgyalni fog vele Csou En-laj kormányfő. Nyugtalanság Észak írországban Asszad nyilatkozata Ériékes a szakértők munkája Waldheim Pekingbe érkezett A tárgyalások politikája írta' Carai Róbert, az MSZMP KB külügyi osztályának h, vezetője A LEGUTÓBBI IDŐSZAKBAN azt tapasztaljuk, hogy a nemzetközi politikában egyre inkább teret nyer a tárgyalások módszere, s ez biztató reményeket kelt a béke és a haladás hívei között. Az égető nemzetközi problémák tárgyalások útján történő megoldása mindig törekvése volt a szocialista külpolitikának. A Szovjetunió és a szocialista országok sokrétű nemzetközi tevékenységében igen fontos szerephez jutott a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini elve és politikája. Ez azon alapszik, hogy a szocialista és a kapitalista rendszer hosszú ideig egymás mellett fog létezni, és egymás ellen küzdeni. Mindkét rendszerhez tartozó népek érdeke azonban, hogy a két társadalmi rendszer közötti ellentétek és versengés ne pusztító, fegyveres konfliktusokban nyerjen kifejezést. A különböző társadalmi berendezkedésű országokban élő népek ezen érdeke objektív követelménnyé vált a nukleáris korban, amikor a szembenálló felek kölcsönösen olyan borzasztó pusztító erejű eszközökkel rendelkeznek, amelyek felhasználása előre fel sem becsülhető katasztrófához vezethetne. A békés egymás mellett élésért folytatott küzdelemben történelmi jelentőségűek és gyakorlati «iőrehaladést jeleznek a szovjet- nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet szerződések, a Nyugat-Berlinről szőlő négyhatalmi megállapodás érvénybelépése, a két német állam közötti tárgyalások és mindenekelőtt a szovjet—amerikai egyezmények. Ezek új távlatokat nyitnak a nemzetközi politikában, annak reális lehetőségét bizonyítják, hogy a legélesebb osztályellentétek mellett is mód van a legsúlyosabb és legbonyolultabb nemzetközi problémák békés, tárgyalásos megoldására, arra, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködése a mindennapi élet gyakorlatává váljék. A nemzetközi tárgyalások sorában a legnagyobb jelentősége a szovjet—amerikai csúcstalálkozónak van, szem előtt tartva azt, hogy a világ két legerősebb hatalma között kibékíthetetlen osztályellentétek és a nemzetközi politika több fontos kérdésében súlyos nézeteltérések állnak fenn, és hogy e két világhatalom egymáshoz való viszonya az egész világhelyzetet befolyásolja. A TÁRGYALÁSOK és azok eredményei —• a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak alap'elveiről, a stratégiai védelmi eszközök és a támadó fegyverek korlátozása. ról, illetve befagyasztásáról, a kétoldalú tu. dományos, technikai és gazdasági kapcsolatokról szóló megállapodások — nemzetközi jelentőséggel bírnak. Az egyezmények a Szovjetunió kitartó erőfeszítéseinek köszönhetők. Ezek arra irányultak, hogy javítsa kapcsolatait az Egyesült Államokkal és más kapitalista országokkal, a konstruktív és békés együttműködés, a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében, valamint azért, hogy megszüntesse az amerikai agressziót Indokínában, és hogy előmozdítsa a közel-keleti válság politikai rendezését. A megállapodások és a tárgyalásokról kiadott közlemény azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió vezetői a szovjet érdekeket a szocialista közösség érdekeivel teljes összhangban képviselték. Az egyezmények egyaránt szolgálják a szovjet nép és az egész világ munkásosztálvának, a kommunista és a nemzeti felszabadító mozgalomnak, valamint a békéért harcoló erőknek az érdekeit; kedvezőbb nemzetközi körülményeket teremtenek a szocialista előrehaladáshoz; javít, ják a demokratikus jogokért, a népjólét javításáért, a nemzeti függetlenségért vívott harc általános feltételeit. Az eddigi tárgyalások eredményeit méltatva nem feledkezhetünk meg arról, hogy tőkés és imperialista felekkel történtek már korábban is megállapodások és ezek a múltban számos megegyezésnek hátat fordítottak, A nemzetközi monopoltőke, az imperializmus képviselői nem egykönnyen hagynak fel törekvéseikkel, nem képesek osztálytermésze- ták megtagadására. Gondoljunk csak arra, hogy az Egyesült Államok tovább folytatja, sőt elmélyíti indokínai agresszióját, tovább támogatja és bátorítja Izrael terjeszkedő politikáját. A Német Szövetségi Köztársaság bizonyos körei továbbra sem készek normális kapcsolatokat létesíteni ez NDK-val, mindent elkövetnek elszigetelése érdekében, A NATO- hatalmak újabb és újabb eszközökkel késleltetik a kormányok biztonsági konfereneiá- jának előkészítését. AZ EREDMÉNYES tárgyalások politikáját az tette lehetővé, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasági, politikai, nem utolsósorban katonai téren megerősödött, a nemzeti felszabadító mozgalmak fellendültek, elmélyültek a tőkésországok belső és egymás közötti nehézségei, azaz a nemzetközi erőviszonyok a szocialista országok javára változtak. Ez játszott alapvető szerepet a nagy jelentőségű megállapodások létrejöttében és abban, hogy az Egyesült Államok kormánya és lényegében az egész tőkésvilág elismerte a békés egymás mellett élés elvét, mint egyetlen lehetőséget, A Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok korábban is törekedtek hasonló megállapodásokra, a tőkésországok, elsősorban az Egyesült Államok vezetői azonban — vélt erőfölényük tudatában — elzárkóztak a kezdeményezések elől, sőt nukleáris zsarolással, fegyveres fenyegetéssel, a felforgatás és a fellazítás gálád eszközeivel a szocializmus visszaszorítására törtek. A kapitalista világ végül is kénytelen volt tudomásul venni a realitásokat. Vajon elképzelhető lenne-e, hagy az Egyesült Államok kormánya egyezményeket köt stratégiai fegyverek korlátozásáról, ha erre a szembenálló fél legalább vele azonos ereje erre nem készteti? A nyugatnémet monopoltőke elismerné-e a második világháború utáni határviszonyokat — beleértve a Német Demokratikus Köztársaság határait is — s lemondana-e az erőszak alkalmazásáról, az azzal való fenyegetésről, ha erre nem lenne kénytelen7 TISZTELETBEN TARTVA hogy a tőkésvilág bizonyos köreiben őszinte és jóindulatú szándékok is mutatkoznak a nemzetközi valósághoz való alkalmazkodásra, a kapitalista államok uralkodó köreinek megegyezési készsége alapvetően mégis abból fakad, hogy felismerték az erőpolitika zsákutcáját. Az amerikai vezetők is kezdik felismerni a világ kizárólagos uralmára, a szocializmus erőszakos megsemmisítésére vonatkozó poll* tikájuk meddőségét. Bebizonyosodott, hogy a Szovjetunióval és a vele szövetséges szó- cialista országokkal csak a konstruktív tárgyalások nyelvén] a teljes egyenjogúság alapján lehet beszélni és megállapodni. A tárgyalások módszere a harc egyik formája, s mint ilyen, nem kevésbé küzdelmes és bonyolult, mint a csatamezőkön zajló összecsapások. A moszkvai csúcstalálkozó bár tárgyilagos légkörben, de esetenként éles viták közepette folyt le, amelyekben ellentétes társadalmi osztálynézetek ütköztek. A tárgyalások eredményei nem kelthetik azt az illúziót, hogy megszűntek a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, a két társadalmi rendszer különbözőségéből fakadó, áthidalhatatlan elvi és gyakorlati ellentétek. A Szovjetunió vezetői nem hagytak kétséget afelől, hogy változatlanul elítélik az Egyesült Államok Imperialista politikáját, indokínai agresszióját, és a közel-keleti válság megoldását gátló magatartását. Az Egyesült Államok vezetőinek tudomására adták, hogy a Szovjetunió változatlanul szolidáris a vietnami néppel, és az igaz ügyükért küzdő arab országokkal, harcukhoz a jövőben is megad minden szükséges támogatást . A külOnböjeö társadalmi rendszerű országok eltérő törekvései és érdekei követ- keztében a közöttük megkötött egyezmények magától értetődően kompromisszumos jellegűek. Olyan kompromisszumok, amit a mar- xisták—leninisták mindig is lehetségesnek és szükségesnek tartottak osztálytörekvéseik békés úton, megállapodások és egyezmények útján történő megvalósításához. A tárgyalások! politikájának eddigi eredményeit a szocializmusba haladás minden igaz híve nagyra értékeli, hiszen azok előmozdítják a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és a nemzeti felszabadító, antiimperialist-a mozgalom célkitűzéseinek megvalósítását. A nemzetközi osztályharc minden területen tovább folyik, de az imperialistaellenes erők számára kedvezőbb feltételek mellett. x A nemzetközi politika egyik fontos tanul, sága, hogy komoly jelentőségű megállapodá- sok a különböző társadalmi rendszerű államok között csak akkor szülhetnek és akkor vezethetnek eredményre, ha a nemzetközi erőviszonyok megfelelőek: minél erősebb a szocializmus gazdasági, politikai, katonai téren, minél nagyobb a Szovjetunió és a többi szocialista ország befolyása a nemzetközi fejlődésre, annál kedvezőbbé válik a békéért és a szocialista haladásért folytatott világméretű küzdelem ügye.
