Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
\ Kéne! is aratnak Nehezen szárad a kalász Egy munkacsapat a learatott, búsát forgatja. A gyors száradásra így sincs sok remény a szemerkélő csőben Csupa mély, vízzel telt gádor a szántóföldekét átszelő út. Itt lehetetlen autóval közlekedni. Csak a fogat tud átvergődni a sáron. Nehéz a munka most, az aratás a géppel is, kézzel Is. Míg a lovak az agyagos iszappal küszködnek, a ho- mokterenyei Egyesült Zagyvavölgye Tsz elnöke, Kajla József az aratás, a betakarítás problémáiról vall kevés szóval. — Minden bajunknak az Időjárás az oka — mondja. — Gépünk van elég, pótalkatrészünk Is, ha szükség lenne rá, mert a nemrég vásárolt kombájnokhoz kaptunk. Munkaerőhiányról «-cm panaszkodhatunk. A faluban mindenki tudja, hogy legfontosabb most az aratás. A nyugdíjas bányászok, szabadságon levő Ipari dolgozók is besegítenek. Csak jő idő kellene — sóhajt keserűen. — A 812 katasztráüs hold kalászosból még csak 400-at tudtunk betakarítani. Sok a kézi kaszálásos területünk; 100—120 hold. A kombájnokkal nem tudunk rámenni a földekre; a tábla egy szilárd pontjára beállunk és kocsikkal hordjuk a géphez a csé- pelnivalót. A távolban kézi kaszálókat látunk, jobbról a közelben egy munkacsapat a már learatott gabonát forgatja. LOg a lába az esőnek... — Amint felvirrad kezdenénk. Augusztus van, szorít áz idő. De a köd nem enged. Kilenc óra, fél tíz, mire úgy ahogy fölszárad, ha éppen nem esik az eső. Délután 1— h óra felé meg már az esti harmat hátráltat bennünket. Kanyarodik a földút, ífle- Idtszlk az egyik kombájn. A mflüt mellett a cséplésre váró kazlak között áll. Valami nines rendben, mert a tsz- elnök alighogy odaérünk, haragosan szól az emberekhez. — Azt mondtam reggel, bogy a fönt! táblára menjenek, Azonnal elirányltom a kombájnt a nádújfaiul határba. Az emberek morgolódnak. Beszédükből kitűnik, hogy a gabona a háztájiból való, minőnknek ez a sürgősebb, igyekeznek, hogy a saját búzájuk mihamarabb ki legyen csépelve. — Miért nem a közös betakarításán dolgoznak? — kérdezem én is a mellettem álldogáló tsz-tagtól. «— Az még nem száradt meg — felel tétován. — (tossz az Időjárás. — Az egész megyében, sőt az országban is rossz — mondom —, mégis van, ahol már végeztek. Ml az oka a lemaradásnak? — A hozzáállás — veti oda egy másik. — Kinek a hozzáállása? A tsz-tagoké? , Nem tudom színvallásra bírni. Csak hümmőg, g azután odábblép, legyint: — Jobb, ha nem mondom.., A kombájnos, Séra István fiatal, 24 éves, öt éve dolgozik a tsz-ben. Elégedett a keresetével. Nyáron a gépet kezeli, télen a szállításnál és a műhelyben dolgozik. 0 a tizenkét tagú traktorosbrigád vezetője. Kérdésemre, hogy most az aratási időszakban gépre ül-e vasárnap is, így felel: s Csak ülnék. De még olyan vasárnap nem volt, hogy az Időjárás engedte volna. Egy hete kezdtünk csak... Így a munkaversenybe benevezett brigád szorgos munkájáról nehéz számot adni. Az elnök szól közbe, mentve a traktorosok becsületét. — Nagyon jól dolgoztak a szálas takarmány betakarításánál. ötszáz holdon már háromszor elvégezték a lucerna, kétszer a vöröshere levágását, összehordását. Idő előtt elkészültek vele. Amíg beszélgetünk, jár a gép, az egyik tsz-tag háztáji gabonáját csépelt — Legalább az enyémet? — kérte az elnököt az előbb — s az rábőlintott. — De mit szól ehhez a többi? Es mikor megy a gép a közösbe?... A jövö évi kenyér gondja az egész ország gondja. Ipari, hivatali dolgozók, gyári munkások töltik szabadságukat a földeken, segítve az aratásban. Itt, a Zagyvavölgyo Tsz- ben azonban — úgy tűnik — nehezen érlelődik a közös kalász. Pedig — mint az elnök mondja — gép van, munkaerő van... Csakugyan a „hozzáállásban” volna a hiba? Kajla József szerint augusztus 20-ra mindenképpen befejezik a kalászosok betakarítását. S még azt sem teszi hozzá: ha az idő engedi...! Kemény Erzsébet A KARANCS FÖLÖTT ismét felhók gyülekeznek. Alacsonyan úsznak, időnként vattaszerűen beburkolják a hegy tetejét. — Megint esni fog. Mégpedig kiadósán — vélekedik az egyik flatalasszany, aki a karancslapujtői boltba igyekszik. A fiatalasszonynak sajnos igaza lett. Rövid egy óra múlva kiadós zápor zúdult a nyakunkba. — Pedig igazán nincs már szükségünk az esőre —sóhajt Beviz Tibor tanácselnök. — A legutóbbi Végrehajtó bizottsági ülésünknek is egyik legfontosabb napirendi pontja az volt, miképpen szervezzük meg az aratást. Nem is emlékszem. mikor volt ilyen esős nyár. Beviz Tibor aggodalma nem alaptalan. Tükrözi ezt az a felhívás is, amelyet végrehajtó bizottsági ülésen hagytak jóvá. A község lakóihoz fordulnak, hogy mielőbb biztos helyre kerüljön a termés. A mostani időjárás alaposan próbára teszi az embereket és gépeket. Nem csoda, hogy intézkedni kell. Annál is inkább, mert Karancslapujtőn még kétszáztizenegy, Karancs- berényben még nyolcvannyolc, Karancsaljén pedig ötven hold vár aratásra. A tanácselnök elmondja, hogy Ismét előkerülnek a kaszák, aratópárokat szerveznek és Gyöngyösről a hét végére két kombájn is érkezik. — Csak ez az eső szűnne már meg... '*• KARANCSBERÉNYBEN a tanácsi kirendeltség szobájáGecse Elemér, Berze József Péter és ipari dolgozó fia a __háztáji gabonát készítik elő a csépléshez F otó: Fodor Tamás Mellékösvények nélkül Ú gy néz ki, hogy megyénkben a tanácsi nem termelő beruházásoknál sikerül megvalósítani a Politikai Bizottság 1971. június 29-1 határozatában foglaltakat, ami a beruházási egyensúly megteremtését célozza. Ez derült ki abból az előterjesztésből, amelyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyalt legutóbb az előbb említett témával kapcsolatban. Az intézkedési tervekben rögzített tennivalók, a beruházásoknál jelentkező helytelen szemléiét és gyakorlat helyes irányba terelését segítette elő a megyei pártbizottság ezzel kapcsolatos határozata. Hol tartunk ma, milyenek a kilátások? Sikerült-e egységes szemléletet és gyakorlatot meghonosítani; mennyiben kísért a régi, rossz beidegződött szokás: pénz nélkül, vagy kevés pénzzel is kezdjük meg az építkezést, végül milyen büntetést kaptak azok, akik úgy cselekszenek, mintha nem is jelent volna meg az ezzel kapcsolatos, egyetemes érdekeket védő fontos határozat. Megalapozott felmérések alapján a megyében Salgótarján és a megyei saját beruházás kivételével a tanácsi beruházások megvalósíthatók, amennyiben az építőipari árak emelkedése nem haladja meg a jelenleg kialakult elképzeléseket, ha a központi költségvetési keretből a hatósági árváltozást a célcsoportos beruházásoknál megadják. Ebben az esetben a negyedik 5 éves tervben szereplő lakások elkészülnek. A tanácsi és a társasház-épitkezés előreláthatólag a tervezettet is meghaladja. Ugyanez vonatkozik a közművesítéei feladatok elvégzésére Is. Az egyéb ágazati beruházásoknál: egészségügyi, kulturális 9tb, a célkitűzések megvalósíthatók, néhány területen túlteljesítésre nyílik mód. A jelenlegi, viszonylag kedvező helyzet kialakulásának több összetevője van. A tanácsi fejlesztési alapokat a különböző rendeletek lényegesen nem érintették — Salgótarján kivételével. Mind a nagyközségekben, mind Balassagyarmaton a bevételek valamivel meghaladják az eredeti elképzeléseket. Ezalól kivétel a megyeszékhely. A beruházást tiltó rendelkezés — irodaépítkezés — csak Kisterenyét és Salgótarjánt érintette, bár ezekhez a létesítményekhez sem volt meg a szükséges pénz. A kötelező húszszázalékos tartalékképzés, bár több tanácsot ^ érint, ennek összege azonban nem jelentős, ezért nem gátolja az eredeti elképzelések megvalósítását. A fejlesztési döntéseket a tanácsok egyre inkább a meglevő, illetve rendelkezésre álló anyagi lehetőségekhez igazítják. Határozott törekvések tapasztalhatók a óbb előkészítő munkára, a hatékonyság okozására, a költségelőirányzatok betartására. A feladatokat rangsorolták, kerülték a pazarló, fényűző, az igényeket meghaladó, megalapozatlan beruházások megindítását. Mindezek jelzik, hogy az önállóságot általában helyésen értelmezték. A végrehajtott szigorítások, a beruházásokat korlátozó rehdelkézések hatására mérséklődtek az építőiparral szemben támasztott igények. Ezért lényegesen javult a piaci egyensúly. Ma már szabad kapacitásukat ajánlják fel a különböző tervező intézetek: a LAKÖTERV. az ÁÉTI, a Nógrád megyei, miskolci, debreceni tervező vállalatok. A gazdaságos tervezésre váló törekvést, a megbízói igények fokozottabb kielégítését bizonyítja a KÖZTI példája. Egy hónap alatt áttervezte a kollégiumot salakblokkos technológiára. Korábban ez a munka több hónapot vett volna igénybe. A főiskola telepítési helyének megváltoztatásával a megyei tanács mintegy tízmillió forint megtakarítást ért el. Ma már minden létesítményhez lehet találni kivitelezőt, sőt némi kínálat tapasztalható az utóbbiak részéről. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat az 1973-ra ütemezett salgótarjáni kultúrház és a kisterenyei széles korhatárú nevelőotthon építését 1972-ben mér megkezdi. Alapvető, minden tekintetben pozitív változás azonban csak hosszabb idő elteltével következik be. Ezt bizonyítják az alábbiak. Endrefalva községi Tanácsa a plllnyi és szécsényfelfalui új klubkönyvtárak építését 1971-ben megkezdte, holott egy fillérje sem volt hozzá. Majdnem ugyanez a helyzet Zabaron Is. A Vanyar- ci községi Tanács irodaépítésbe társult, amikor a szükséges pénznek csak 50 százalékát tudta biztosítani. Az endrefalvi tanács esetében a megyei tanács elnöke a község 1973—74. évi fejlesztési alapjának terhére megadta a szükséges pénzt, Ugyanakkor elrendelte az érintettek felelősségre vonását. Az előbbiek mellett más gondok is jelentkeznek. Salgótarjánban zavarja a lakásépítkezés ütemét, hogy a brezinai részre, a Sebaj és a Hársfa utcai telepekre nincs jóváhagyott beépítési terv, nincsenek átfogó közműtervek, ezért a közművesítés költsége csak becsülljető. Pásztó« az előkészítés hiánya miatt a célcsoportos lakások megépítése a későbbi évekre tolódik el. A jelenlegi lehetőségek szerint néhány létesítmény megépítése valószínű elhúzódik az 5 éves terv időszakára. Ilyen, lesz a salgótarjáni múzeum és kiállítási csarnok, az ipolytamóci ős lelet védőépülete, a salgótarjáni irodaház, a 3. sz. üzeletház és a vásárcsarnok. Ez utóbbi kettőnél részleges üzembe helyezést szeretnének elérni 1974-ben. A z eltelt egy év alatt alpjában véve kedvező fordulat következett be, bár még messze vagyunk az ideális állapotoktól. A tett Intézkedésekből kiderül, hogy tanácsaink döntő többsége helyes úton jár. Aki pedig még mindig a mellékösvényeken akar haladni, annak számolni kell a szigorú felelősségre vonással is. V. K. A Karancs völgyében Kisközségek nagy gondban — Nagy munkában találtak bennünket. Ezen a héten takarítunk. Restauráljuk a múzeum teljes anyagát. Egyes darabokat megviselt az időjárás. nem csoda, hogy fel- frissítésre szorulnak. Emellett új tárgyakat Is kaptunk, azokat is elhelyezzük. bán találjuk Somoskői László műszaki ügyintézőt. Éppen az egyik házhoz készülődik, házhelyet kimérni. Kevés ügyfél fordult meg ezen a napon a kirendeltségen. Persze ez nem jelenti azt, hogy a tanácsi ügyintézőnek nincs dolga. — Mivel keresik fel leginkább? — Talán házhelykimérés a legtöbb. Sokan kérnek építési engedélyt, gyakran hívnák. Aztán itt vannak a kerítések. Egyre több lesz a masszív, épített kerítés. Annak a helyét pedig ki kell jelölni, mert nem mindegy, hogy egy-két év múlva —- községrendezési okoból — le kell-e bontani, avagy sem? Somoskői László fiatal ember. A szénbányáktól került a lapujtői közös tanácshoz. Két éve ügyintéző, megszokta, megszerette a munkáját. — Ml a legnehezebb? — Sok az új Jogszabály, amelyekkel bizony tisztában kell Lenni. Meg emberekkel foglalkozunk és nem mindegy, hogyan intézzük az ügyes-bajos dolgaikat. Annak, aki a tanácsra jön, akármilyen kis ügynek látszik Is, fontos, amivel megkeres bennünket. Még akkor Is türelmesen meghallgatom, ha már az elején tudom, hogy nincs igaza. Karancsberényből nem le- hét úgy eljönni, hogy néhány percre be ne szaladjunk a múzeumba. A környezet, az erdők, hegyek gyönyörűek. Egy gyors pillantás a híres szoborra és máris a ház előtt vagyunk. A teraszon katonaköpenyek, odébb egy pár csizma. Egy gimnazista fiú és egy lány hatalmas ecsetekkel keneget egy régi ládát. — Mit csináltok? — Ebben a tálban keverék- folyadék van, ezzel kenjük át a bútorokat, hogy megvédjük a szuvasodástól. — Honnan jöttetek? KARANCSLAPUJTŐN a* elnök egy határozatot tart a kezében, azt mutatja. A KÖJÁL ugyanis felfüggesztette a zöldség-gyümölcs bolt működését. — Nem is csodálom. Teljesen jogos az intézkedés. Elhanyagolt, nagyon rossz állapotban levő üzlet volt az már. Nem szívesen jártak oda az asszonyok vásárolni. Hogy azért az igényeket ki tudjuk elégíteni, nemrégiben adtunk engedélyt egy magánkereskedőnek, aki a napokban meg is nyitotta a boltját. — Testvérek vagyunk. Balassagyarmatiak. Az én nevem Kmetty Lajos, az övé Kati. Nagyon szertjük az ilyen munkát. Érdekes, és nagyon klassz. — Voltatok már más mú-' zeumban is? — Segítettünk Bánkon, meg a balassagyarmati múzeumban. Én régész akarok lenni. Voltam Szandán az ásatásnál is. — És te, Kati? — Azt hiszem, óvónő. A házból hamarosan előkerül Szabó Béla muzeológus. Az elnök még azt is hozzáteszi, hogy az ÁFÉSZ üzletének bezárása nem megoldás. Éppen ezért a tanács javasólai fogja, keressenek valamilyen utat-módot pavilon nyitására. már az egészséges verseny érdekében is. Ugyanakkor tárgyalnak majd az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalattal is, hogy miként lehetne paprikát, paradicsomot és gyümölcsöt árusítani ? Nagy község Lapujtő, az igények pedig egyre nőnek. Cs, E, NÓGRÁD - 1972. augusztus 6.. vasárnap 3
