Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-05 / 183. szám

' Salgótarjánban,' amfiEor vl« roesá nyilvánították még ásott és fúrt kutak biztosítot­ták a vízellátást. A krónika szerint az első vízvezetéket csak a harmincas években építették. A Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállala­tot 1959-ben alapították egy­részt Salgótarjánra, másrészt az egész megyére kiterjedő feladatkörrel. A megyeszék­hely mellett Balassagyarmat, Nagybátony, Hollókő vízellá­tása tartozott hozzá. Néhány jellemző adat bizo­nyítja az azóta elért fejlő­dést. A vezetékhálózat abban az időben még nem érte el a 37 kilométert. Ma megközelí­ti a 270 kilométert. Ma már 31 vízmű tartozik a vállalat állományába. Komoly fejlő­dést jelentett 1963-ban a bá­nyai törpe vízművek átvétele. Ezt követően 1967-ben lépett be a termelésbe az Ipoly vi­zére épült regionális vízmű, amely 1971-ig tartozott a vál­lalathoz. Ma már az Észak- magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat üzemelteti, de egész termelését a megyei vállalat forgalmazza. Ma már 31 település víz­szolgáltatását biztosítják. Bár a számok is érzékeltetik a nagyarányú fejlődést, mégis az igazsághoz tartozik, hogy megyénkben a közművesített vízellátásban a lakosság alig több mint 31 százaléka része­sül. Az országos átlagtól — ami 55 százalék körül van —, lényegesen elmarad. A telepü­lések 81 százaléka csak ásott, illetve köakuitakkal rendel­kezik, de ezeknek is mintegy 13 százaléka fertőzöttnek mi­nősül a felmérések alapján. Ez is csak azt bizonyítja, hogy még igen sok a teendő Víz a vállalatnál, hogy a rendel­kezésre álló anyagi alapokhoz mérten fejlesszék a vízellá­tást. A megye területén az el­múlt időszakban Szécsényben, Ipolyvecén, Horpácson, Erdő­kürtön, Pásztón, Ecsegen, Sámsonházán, Kisterenye községben, Cserháthalápon, Mohorán és még más telepü­léseken valósították meg a közművesített vízellátást Bő­vítést nagyon sok helyen ter­veznek. Üj vezetékhálózat ki­építése szerepel a tervben Rétságon, Bánkon, Rercelen, Szirákon, Mátraverebélyben és Cereden is. Ez azt jelenti, hogy egyre több helyen és több család számára biztosít­ják megyénkben is az egész­séges ivóvizet. A vállalat mai vízforgalma­zása már megközelíti a hat­millió köbmétert. Amikor alakult, alig haladta meg az egymillió köbmétert. A csatornahálózat is évről évre bővül. Annak idején 1959-ben nem érte el az össz- hosszúság a 25 kilométert, ma megközelíti a 70 kilométert. Csak a megyeszékhelyen több mint 31 kilométerre bővült. Alapításkor mindössze egy szennyvízderítő telep volt, ma hat telep van. Kétségtelen a fejlődés, de az igények nö­vekedése ennél még nagyobb. Elsősorban Salgótarjánban és Nagybátonyban sok a tenni­való. A szennyvíz-elvezetés és -tisztítás ugyanis sok gondot A IHőgrdd megyei és Csatornamű Vállalat a fejlődés útján okoz. A megyeszékhely déri- mindent elkövet annak érdé- Ragyogó a megye és első­tőtelepén a kapacitáshoz kében, hogy az igényeket mi- sorban a megyeszékhely, Sal- mérten háromszoros a túlter- nél jobban és lehetőleg zök- gótarján fejlesztési terve, helés. A rekonstrukciós tér- kenőmentesen ki tudja elégi- már ami a vízellátást illeti, vek készek, sőt a kivitelezés teni. Ennek érdekében új Hosszú távra megszabták a is megkezdődött. A 3500 köb- forrásfoglalások történtek, feladatokat. A regionális víz­méter napi kapacitásról tíz- A télen kölcsön adott vizet a mű következő lépcsője sokba ezer köbméteresre bővítik az Salgótarján fűtését, melegvíz- kerül. Az első nyolcvanmillió első lépcsőben, amire húsz- szolgáltatását ellátó erőmű- forintot igényelt, a második milliót fordítanak. Termesze- nek, amit nyáron visszakap- lépcső költségei elérik a 350 tes, a csatornahálózatot is nak. Számítottak az acélgyár millió forintot. Az Északma- bővíteni kell. kezelésében levő jánosaknai gyarországi Regionális Vízmű A vállalat közfürdőket, víznyerőhelyre is. Nem és Vízgazdálkodási Vállalat a strandokat is kezel. Fontos könnyű annyi vizet biztosi- beruházó. Ebben a lépcsőben ez is, de elsőbbsége van az tani, mint amennyire igény többek között elkészül a ivóvízellátásnak. Ennek biz- van, mégis eddig kisebb-na- komravölgyi tárolómű. Ennek tosítása nem gondmentes. Az gyobb zökkenőkkel ez sike- a befogadóképessége 4,2 mil­ls igaz, hogy például az idén rült. Zavar legutóbb volt. A lió köbméter víz. Innen kez- a megyeszékhelyen még a vihar okozta. Ezt is sikerült detben 12 ezer, később 20 tervezett vízkorlátozásofcra áthidalni. Ma talán még az ezer köbméter vizet nyernek nem került sor. A terv meg- ilyen apró dolgok szenzáció- majd naponta. Persze nem van, még kora tavasszal elké- ként könyvelhetek el, viszont csak a megyeszékhely, Sal- szült, minden eshetőségre szá- már a jövő terveit is szembe gótarján, hanem a környék, mítva. Az is igaz viszont; a lehet állítani a jelenlegi hely- elsősorban a Karancs-völgyi Víz- és Csatornamű Vállalat zettel. községek közművesített vízel­látását biztosítja majd. Ezen­kívül megmaradnak a már meglevő mélyfúrású kutak. Ezekből naponta a 3600—4000 köbméter vízre a jövőben is szükség lesz. Az igényeket hosszú távra felmérték. A vállalatnak 1985-ig folyama­tosan fel kell fejlődnie a na­pi 70 000 köbméter ivóvíz­szolgáltatásra. Nem kis dolog ez, ha azt vesszük alapul, hogy a mai napi szolgáltatás 15 200 köbméter. Ebből a me­gyeszékhely 9000 köbmétert kap, ami arra az időszakra 22 ezer köbméterre növekszik. Az előbb írtuk, hogy ragyo­gó tervek vannak. Ez nem túlzás. Szerepel ebben külön­böző helyeken tárolók létesí­tése. Érsekvadkert, Hasznos, Bárna térségében létesítendő tárolók tervei is már jófor­mán készek. Lehetőség ennél több kínálkozik még. Mindez persze a jövő és hozzátehet­jük jelentős anyagi áldozato­kat kíván. A pénzügyi alapo­kat Is valahol meg kell te­remteni ehhez. A vállalat az utóbbi években már évente jelentős felújítási, fejlesztési kerettel dolgozik. Ezt elsősor­ban az építőrészlege teremti meg. Minden, ami a bevétel­ből származik végső soron a közellátásra kerül. Ahogy le­hetőséged vannak, úgy fejleszt saját erőből is. Évi 10—15 milliós bevételt jelent ez a saját részleg. A Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat végső soron eddig megfelelt az ala­pításakor megszabott felada­toknak. Az igények azonban nagyobbak. Mindehhez két­ségtelenül joggal várják a nagyobb központi támogatást, hiszen munkájuk nem a nye­reségszerzés, hanem a lakos­ság kiszolgálása, jó ivóvízzel való ellátása, (x) Szabók a lakosság szolgálatában Tavaly ünnepelte fennállásának 20 éves jubileumát a salgótajáni Ruházati Szövetkezet. Annak idején 23 kisipa­ros' írta alá a belépési nyilatkozatot, de mire a közös ter­melőmunkát megkezdték, már 43 tag volt. Zömmel férfi méretes tevékenységet, javítást vállaltak és kisebb mérték­ben gyártottak férfikonfekció-árut. Hamarosan női részleget is alakítottak, sőt kisekereskedelmi tevékenységet is folytat­tak. Később kalaposrészleg is alakult. Az első nagyobb arányú fejlődést 1955-ben érték el, amikor létrehozták az egyenruházati részleget. Ezenkívül több részleget hoztak lét­re vidéken is, amelyek azonban időközben az ott dolgozó tagok nyugdíjba vonulásával megszűntek. A kétévtizedes fennállás óta sok gonddal küszködött ez a szövetkezet. Hosszú éveken keresztül egy elavult épület­ben tevékenykedtek, ami azóta a város átépítése során, sza­nálásra is került. A városrendezés miatt kényszerültek a konfekciórészleg kitelepítésére, ami azóta a város szélén dolgozik. Ez a gazdaságilag nem erős szövetkezet számára elég sok gondot okozott, örvendetes viszont, hogy 1968-ban a város központjában már minden igényt kielégítő, korszerű vállalási helyiséget kaptak és ezt ma is úgy emlegetik, hogy ez volt az első lépcsője a korszerű telephely kialakításának. A salgótarjáni Ruházati Szövetkezetnél időközben, saj­nos, a termelőlétszám fokozatosan csökkent. Az alapító ta­gok felett — úgy is mondhatnánk — eljárt az idő. Sokan nyugdíjba mentek. Az utánpótlás biztosítása viszont, a szakma sajátossága miatt, nem volt könnyű. Ma már mind­össze öt alapító tag dolgozik a szövetkezet üzemeiben, a többiek kiöregedtek. A szakmai utánpótlás biztosítása ér­dekében az utóbbi években egyre erősebb szervező mun­kát végez a vezetőség, több-kevesebb sikerrel. Az utóbbi években több mint 30 ipari tanulót iskoláztak be, azzal a céllal, hogy folyamatosan biztosítsák a szakmai utánpótlást, a fiatal munkaerőt. Igaz viszont az is, hogy időközben a már szakmunkásvizsgát tett tanulók nagy része más, diva­tosabb szakmát választott. A szövetkezetnél az egy főre eső termelés a már el­mondottak ellenére folyamatosan növekedett. Különösen mérhető ez az utóbbi években, amikor már a nyereség ará­nya is nagyobb. Az igaz, hogy a termelés összetétele nem sokat változott a szövetkezetnél — hiszen ma is zömmel méretes tevékenységet folytatnak, egyrészt a lakosság szá­mára, másrészt a közületek megrendelésére —, ugyanakkor évről évre növekszik a konfekciótermelés és ez jelenti a jö­vőt. Jogos panasz egyébként ma is, hogy a kereskedelem igényei eléggé hullámzóak. A kapacitás kitöltésére viszont állandó, egyenletes megrendelésre lenne szükség. A ter­melés jobb megszervezése is ettől függ. Keresik is a módját, hogy az együttműködést hogyan lehetne javítani a kereske­delemmel. A szövetkezet gépi felszereltsége állandóan javul. Ko­rábban általában a tagok által behozott régi gépekkel dol­goztak, amelyeket a szövetkezet anyagi erejéhez mérten fo­kozatosan cseréltek ki újra, speciális termelési eszközökre. Az utóbbi öt év alatt például a rendelkezésre álló géppark felét cserélték át új gépekre, ezek között már húsz speciá­lis gép van. Sokkal gyorsabbak, termelékenyebbek ezek a gépek, amelyeknek a haszna a termelékenység fokozatos nö­vekedésével is mérhető. A szövetkezet tevékenysége zömében ma is a lakosság igényeinek kielégítésére irányul. Az idei tervük már megkö­zelíti a 10 millió forintot. Az 5 éves terv végére ez az ösz- szeg mintegy 50 százalékkal növekszik majd. Az is igaz vi­szont, hogy új szolgáltatási ágat honosítottak meg. Talán nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy az idei terv már egynegyeddel nagyobb a tavalyi eredménynél. Üj termelési ág a textilruha-tisztítás. Tavaly kezdték Salgótarjánban. A város központjában hozták létre az el­ső, modern gyorstisztító szalont. Létesítésére 1 millió 200 ezer forintot fordítottak, aminek jelentős részét a tanácsi, illetve a szövetkezeti központi támogatás jelentette. Saját erőből erre nem is lettek volna képesek. Azóta már bebi­zonyosodott, hogy mennyire szükséges volt a megyeszékhe­lyen ennek az új szolgáltatási ágnak a megvalósítása. Nem­csak a város, hanem a környék is ide hordja a tisztításra váró ruháit. A gyorstisztító szalon termelése gazdaságosnak bizonyult és éppen ezért, mert a megye igényei ebből ma még kielégítetlenek, pályázat útján megszerezték a szüksé­ges anyagi forrást ahhoz, hogy az idén Szécsényben a szol­gáltatóházban is létesítsenek hasonló tisztítószalont. Ez már egy hónapja üzemel. A napokban Pásztón, a megye másik járási székhelyén ugyancsak elkészült a tisztítószalon, meg­érkezett a gép, felszerelték és megkezdte a termelést, a ru­hatisztítást. Ez az újabb üzem Dél-Nógrád igényeit képes lesz kielégíteni. A vállalási határidő itt is azonos a megyeszék­helyivel, hiszen az igények szerint 2 óra, vagy legfeljebb 3 nap alatt bárkinek kitisztítják a ruháját. Az idén á ruházati tisztítási tevékenységből már több mint 1 millió 700 ezer forintos árbevételre számít a szövetkezet. A salgótarjáni Ruházati Szövetkezetnél szerény ötéves tervet dolgoztak ki. Nem véletlen ez. A város rekonstruk­ciója többszöri költözködésre kényszerítette a szövetkezetét, és a telephelyváltozás elég jelentős anyagi megterhelést oko­zott számára. Az új létesítmények viszont megnövelték a fenntartási költséget. Ez egyben ösztönöz is arra, hogy olyan újabb tevékenységeket honosítsanak meg, amelyek, ha szerényen is, de nyereséget biztosítanak. A már említett alaptevékenységen, textiltisztításon kívül bővítést jelent szá­mukra az egyenruházati kiskereskedelmi forgalom. Ezen­kívül még tovább kívánják bővíteni az úgynevezett polgári ruházati kereskedelmi tevékenységet, de felkészülnek a sző­nyegtisztításra Is. Az elmúlt 20 év, ahogy már a korábbiakból kiderült, nem volt zökkenőmentes a szövetkezet életében. Annál biz­tatóbb a jövő. Évről évre fejlődik a salgótarjáni Ruházati Szövetkezet, amelynek tevékenységében továbbra is első­rendű cél a lakosság igényeinek még fokozottabb kielégítése. (X) NÓGRÁD — 1972. augusztus 5., szombat 7

Next

/
Thumbnails
Contents