Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-04 / 182. szám
„Fogjuk meg — és vigyük!” Napbarnított arcú, energikus, 50 év körüli férfi Hajas Mihály. A munkahelyi beszélgetések, viták megszokott mozdulataival kíséri mondatait : „Mondja meg, ha nem éri egyet velem'’ — „Higgye el, megpróbálunk segítem” — „Ezt így kellene csinálnunk” — mondják gesztusai. Egyike a legrégibb dolgozóknak a ZIM salgótarjáni gyáregységében, 32 éve tartozik ide. Az eseményekben résztvevő, aktiv ember szemszögéből mondja ei. milyenek is voltak ezek az évek. Ha nem említi, hogy jászberényi születésű, eszembe se jut, hogy nem tarjám „bennszülött”. A nehéz idők — 1940-ben kerültem ide, az öntvénytisztitóba tettek. A gyár legpiszkosabb, legrosz- szabb munkahelye ez volt. Hogy ma milyen? Egyik legnehezebb terület most is, de Javultak a munkakörülmények. Akkoriban nagyon köny- nyen megmutatták a gyárkaput, senki nem mert szólni, változást követelni. Körülbelül 15 évet dolgoztam ott. Közben jöttek a háborús évek. 44-ben mint leventét felszólítottak, le kell szerelni a gyárat, kivisznek minket is Németországba. Nemmel válaszoltunk, erre nagyon gyorsan jött az ő válaszuk: 24 órán belül be kellett vonulni. Hat hónapot fogságban is töltöttem. A felszabadulás után újra itt jelentkeztem. Mint mindenki, aki hazajött, két hétig én is az újjáépítés elindítását segítettem. Egy csütörtöki napon léptem munkába — vasárnap már énekeltem a munkásénekkarban, az alapító tagok között vagyok. Azóta is rendszeresen eljárok. (Ma Bányász férfikórus néven működik és aranykoszorus jelvényt kapott nemrég.) — Amikor idejöttem, 500 dolgozója volt a gyárnak — most 3000. Bővültek a munkaterületek, felépült a kis ZIM. Ez volt az első igazán nagy lépés. Sok munkát hoztak magukkal a nagyobb beruházások is, amikor átmenetileg nehezebben mentek a dolgok, mint más gyárakban. Hét éve dolgozom műhely titkárként, nyolc éve vagyok munkásőr. Nem szeretném, ha ez öndicséretnek tűnne, de nekem sosem kongatnak reggel hatkor és délután kettőkor. Csak úgy lehet ezt a munkát csinálni, ha az emberek minden személyes problémája, munkahelyi gondja érdekel és ismerem is ezeket. Ezért jövök be reggel öt óra körül, és varom kettő után a másik műszakot is. Van mit tenniük nekik is — Mi a véleménye: az itt dolgozó fiatalokból is lehet 30—40 éves törzsgárdatag? — Lehet rájuk számítani, többen vannak most is olyanok, akik hasonló munkakörben, más üzemben többet kereshetnének, és mégis itt maradtak. Talán még annyit erről : nagyobb a megbecsülése sokszor a két hete felvett dolgozónak, mint egy törzsgárda- tagnak, vagy néhány éve itt dolgozó fiatalnak. A vállalatnak is nehéz a lakásügyekben segíteni, üdültetni — ez is igaz. — ön szerint igazuk van-e azoknak, akik azt mondják: apály van a mozgalmi életben, nincsenek olyan feladatok, mint az ellenállás vág) az újjáépítés idején? — Semmiképpen nincs igazuk, ez egy kényelmes álláspont. Annyi még a probléma! Van mit tenniük. Mert a legszebb, legjobb elképzeléseket csak akkor lehet megvalósítani, ha egy-egy műhelyközösség. a 250—300 fős kollektíva átérzi, tennie kell a dolgát, nélkülük semmi sem sikerül. — A műhelybizottsági titkárság felderítő és összekötő A megye különböző üzemeiben, munkahelyein felméréseket végeznek a megyei ifjúmunkás tanács tagjai. A tájékozódás során fontos kérdésekre keresnek választ. Milyen feladatokat kell megoldania a KISZ-nek a szocialista munkaverseny további fejlesztésében? Az ifjúsági „kiváló...” szakmai mozgalmak megrendezését eddig is nagy érdeklődés kísérte, Hogyan lehetne újabb, változatos formákban részt venni a munkaversenyben ? szerep kissé. Mi volt az a? eredmény, amire legszívesebben emlékszik, amit ön „verekedett ki”? — Konkrét esetet mondjak? A vezetőkhöz eljuttatott problémákból, elintézett kis ügyekből áll össze a munkám. Ösz- szekerül két fiatal a gyárból es házassági segélyt kapnak a szakszervezettől, az egyik műhely gondatlan munkája sújtja a másik műhely normáját — erre fel kell hívni a figyelmet. .. Akkor vagyok nyugodt, ha ezek elintéződnek, ha a munkatársaim is magukénak érzik az üzemet. Családi munkahely ez nekem azért ts, mert a lányom már régebbtől, a fiam is nemsokára itt dolgozik. Ö szerszám- készítőként végzett, emelt szintű képzésen. Ha nem viszik be katonának, ősszel a gimnázium harmadik osztályába szeretne járni. Lemegyünk a műhelybe. Velünk tart Téglái Antal szak- szervezeti titkár is. A zomán- cozóban közrefogják őket az asszonyok: túl magas a norma, ha a minőség a fontos, akkor csökkenteni kellene, hogy teljesítmény is legyen — panaszolják. Ezek azok a „hétköznapi” ügyeK, amelyekre figyelni kell. Hajas Mihály úgy fogalmazta meg: „Az az elvem, hogy fogjuk meg és vigyük. Jó lenne, ha a vezetők még többször lelátogatnának a műhelyekbe, hogy a dolgozók érezhessék azt: az ő problémáik az üzemé is. Csak így valósulhat meg a kölcsönösség; hogy az üzem gondjait ők is saját gondnak érezzék.” Hogyan vállaljon részt a KISZ a korszerű üzem- és munkaszervezési feladatok megoldásában? Erre a kérdésre is választ keresnek az ifjúmunkás tanács tagjai. A helyi felmérések eredményei alapján szeptember második felében megyei KISZ- bizottsági ülést rendeznek. Ezen az előbbi kérdések mellett szó lesz a megyei, helyi védnökségekről és a pályakezdő fiatalok megyei parlamentjének megszervezéséről is. G. Kiss Magdolna Tájékozódások, felmérések Ülíelefferí lieruUM Kinek a tulajdona ez? A Karancskeszi községi Tanács 1963. évi ülésén megállapította, hogy a tervezett községfejlesztési feladatokat végrehajtották. A tervben egyedüli létesítményként foglalt el központi helyet a marakodipusztai művelődési ház befejezése. A jelentés időpontjában előirányzott 170 ezer forintot teljes mértékben felhasználták. (Kivonat az egyidejű tanácsülési anyagból.) ★ Szőllős Gábor, a marakodi Iskola vezetője: — A pusztán nőttem fel. Jól emlékszem mindenre. Itt hagyományai voltak a színjátszásnak. Vetélkedőkön, seregszemléken vett részt a csoport. Elődeink lelkesen csinálták a kulturális mozgalmat. Az iskolában tartották a próbákat, összejöveteleket. Templom híjén ugyanitt folytak az istentiszteletek is. Volt igény az emberek körében művelődési házra is, meg templomra is. A művelődési ház építésében szinte az egész falu részt vett. A munka zömét három vasárnap csináltuk meg. Jöttek a lakók lovas kocsival. Zetor- ral. Emlékszem: éppen munkához készültünk, gyülekeztünk az építkezésnél, amikor megérkezett egy ember biciklivel. A kormányára fand- li, meg kanál volt akasztva, és azt kérdezte: hol lesz az az építkezés ? Azt sem tudta, mit építenek, csak hallotta, hogy szükség van kőművesre. Nem falubeli volt.., Elfogyott a pénz, lelohadt a lelkesedés, s azóta nézzük a félig kész házat. Gyerekek rohangálnak a tetején, dobálják le az anyagot. Sokszor gondolkozom; rájuk szóljak? Mi jogon? Kinek a tulajdona ez? Senkié. — Kéréssel fordultunk a tanácshoz, próbáljanak rendeltetést kitalálni az épületnek, hívják fel a vállalatok, üzemek figyelmét. Nem tették. Hogy nem lesz belőle kultúrház? Az nem baj — időközben nyilvánvalóvá vált a haszontalansága. A mai fiatalok már nem olyanok, mint a régiek voltak. Még az a klub is soknak bizonyul nekik, amit rendbe hoztunk. Tudja, az lenne a legjobb, ha ezt az épületet sikerülne eladni. A pénzen építenénk egy takaros kis klubkönyvtárat. * Gordos János nyugdíjas bányász, marakodipusztai lakos: — Azt mondtuk, ha templom lesz, kultúrház is legyen. Építettünk. Ment a társadalmi munka. Ki szervezte? Nem tudom. Ment magától. Minden család részt vett, még azok is, akik a templomot építették. Miért? Az egyik talán kizárja a másikat? Sajnáljuk, hogy nem lett belőle semmi, hogy tönkremegy az a sok munka, amit beleöltünk. Az átutazó munkások, haverok, akik nap mint nap busszal járnak itt keresztül, mindig gúnyosan kérdezik: — Na, megvan-e még a művelődési házatok? Nevetnek rajtunk. * Futó László tanácselnök: — Terv az van. A megyei tanács illetékeseit kéne megkérdezni, hogy mire lenne alkalmas az épület, mert lebontani mégis kár volna. Eddig még nem nagyon érdeklődtünk náluk. Kéne, lehetne.;; Lehetne? Mi megkérdeztük a megyei tanács illetékeseit, pontosabban a járási hivatal illetékes osztályainak vezetőit. Jakab Gyula műszaki ügyintéző: — Eddig még senki sem kért meg, hogy foglalkozzunk az üggyel. Annyit meg ■ tudnánk tenni, hogy műszakilag felmérjük az épületet és megállapítjuk, mire lenne alkalmas, mennyi költséggel lehetne átalakítani. Romhányi Gyula ipari fő« előadó; — Az az igazság, hogy a keszi körzetet Salgótarján vonzza. Az emberek ide járnak dolgozni. Ha Marakodin üzem létesülne, visszaszippantaná a városból a munkaerőt. Talán akkor lehetne valamit kezdeni, ha a környező falvak dolgozni vágyó embereit is .mozgósítanánk. Különben a vállalkozó üzemen — ha akad ilyen —, ís múlik, hogy neki gazdaságos-e egy kitelepített üzemrész, vagy sem? Herczeg István munkaügyi főelőadó: — A keszi tanács a múlt év. őszén jelezte az igényt, hogy esetleg egy üzem települhetne a pusztára. Mi végeztünk is felmérést a munkaerőhelyzetről. Lehetne oda üzemet telepíteni. Asszonyok dolgoznának elsősorban, olyanok, akik a család, a gyerek miatt szívesebben vállalnának munkát helyben. Ebbe Készít is beleértem. ★ „Nem tartom időszerűnek ...” Nem időszerűtlen ma, 1972-ben ez a felfogás? Teljes mértékben érthető, hogy a keszi tanácsnak nincs pénze jelenleg a marakodipusztai épület befejezésére, hogy először a keszi óvoda és iskola gondját kell megoldani, hogy vannak rendbehozatalra váró rossz utak. De ezen indokok alapján nem lehet félretenni egy több százezer forintos, félkész beruházást, nem szabad hagyni, hogy az idő végképp kikezdjen egy 13 évvel ezelőtt felhúzott, több százezer forintos értéket és társadalmi munkát tartalmazó épületet. Az Illetékeseknek — nemcsak a helyi tanácsnak, hanem a járási szerveknek is — kell valamilyen megoldást találni —, kellett volna már évekkel ezelőtt. Mert nincs joguk az anyagi eszközökkel való dobálózásra. V. Kiss Mária SZUTS DÉNES: Öngyilkosam? i4 Kaszinó utcában 23. Szász előtt már nem volt kétség, hogy a Chofin—Mayer szövetség elvette apósától a gántl apportokat, de Balátai újabb területeket talált, Ha- iimba. Iszkaszentgyörgy határában. Ezek a területek jóllehet nem voltak gazdagabbak bauxitban, mint a gánti, de nagyobb kiterjedésük miatt a zártkutatmányi díj is magasabb összegre rúgott. Ki fizette meg ezeket a díjakat? Nyilvánvaló, hogy a szerencsésen megkötött házasság Alice-zal jókora összeghez juttatta Balátait. Egy ideig abból a pénzből élt. és fizette a díjakat, amit még gánti apportjaiért kapott, de ez hamar elfogyhatott. Adósságait is vissza kellett fizetnie. Egy feljegyzés arról árulkodik, hogy Balátai ebben az időben kb. kétszázötven-háromszáz zártkutatmányi jogot szerzett az északi Bakonyban, a Dunántúl déli részein, sőt Budapest közelében, a Hármashatárhegyen is. ösz- szesen hozzávetőleg ötvenezer pengő bányajogi illetéket fizetett ki, s ezt az összeget nem fedezhette a gánti részvényekből. Csaknem teljes bizonyossággal megállapítható: Balátai az anyósától. Ehren- burgi Bayer Olga bárónőtől kért és kapott kölcsön pénzt. Vajon a férfi hogyan kísérelt meg ebből a szörnyű szorításból kikászálódni?... A bauxit nem kecsegtethette azonnali sikerrel. Tapasztalhatta, hogy legalább öt-tíz esztendő kell, mire abból pénzt láthat, mert hiába van meg a felfedezett kincs, ha azt nem tudja a saját pénzén kitermeltetni és nyersanyagként eladni, akkor ugyanúgy jár, mint régen. Balátai örömmel látta, hogy kisebb ipartelepek épülnek: 1934-ben történt az első kísérlet magyar feldolgozógyárak alapítására, a Bauxit Tröszt Mosonma- gyaróvárott timföldgyárat, Weiss Manfrédék Csepelen alumíniumgyárat építettek. Az üzemek azonban nagyon gyenge kapacitással dolgoztak, a csepeli alumíniumgyár évi termelése mindössze 1500 tonna, a mosonmagyaróvári timföldgyáré tízezer tonna volt. Dr. Pávai Vájná fögeoló- gus annak idején elmondta Szásznak, hogy1“ neki, mint a kincstár vezető geológusának módjában volt az akkori helyzetet ismernie. Balátai, hogy a németek ne jöjjenek rá, rejtett utakon, bárcsiházi Bár- czy István titkos tanácsoson keresztül magának a főméltóságú úrnak. Horthy Miklósnak. a kormányzónak, a magyar államkincstárnak ajánlotta fel az újabb területeket, nagyon tisztességes árért, de azzal a kikötéssel, hogy a németek nem „ehetnek ennél az asztalnál”. Dr. Pávai Vajnáék bizottságilag be is járták területeit, és elámultak annak gazdagságán. Jelentést tettek, de felülről az az utasítás jött, hogy „a magyar államkincstár nincs olyan gazdasági és politikai helyzetben, hogy Balátai ajánlatával komolyabban foglalkozzék.. Balátai Jenő az újabb lelőhelyek sorsának eldőléséig számtalan más területen ért e] tudományos sikereket. Balátai Jenő 1936-ban megjelentetett egy szakmunkát a budai melegforrásokról. Ebben határozottan megjelöli azokat a helyeket és irányokat, ahol melegvízforrások fakadnak. s amerre azok elvonulnak. Azt írta: -„A budai melegvízforrások mind Budapest és Budaörs határvidékéről jönnek”. A Balátai Jenő által első számúnak nevezett forrás szerinte éppen a farkasréti Rupp-hegyen megy keresztül. Ez a forrásüreg Budaörs mellett, a Kálvária hegyen kezdődik. Azután két ágra szakad: egyik ága keleti—északkeleti irányban a Tűzkőhegyen és a Várdomb északi részén halad át, egyenesen neki a Királyfürdőnek. Aztán még négy irányban haladnak vízhasadékok, amelyeket a budaörsi melegvízközpont táplál, és különböző vonalakban vágnak neki a fővárosnak. Egy forráság a Lukács-fürdőbe egy Újpestre, egy a Szúnyogszigetre, egy pedig a Római- fürdőhöz vezet. A legérdekesebb az. hogy a budai melegvízforrások eredetét egy helyre teszi, mégpedig Budaörs határába, ahová sokan talán nem is gondolták volna. Balátai Jenő azonban a földkéreg szerkezetére és r tektonikájára hivatkozva igyekszik ‘ bizonyítani, hogy a budapest—budaörsi határon vannak a melegvízforrások táplálómedencéi. Balátai Jenő kérvényt is adott be Budapest polgár- mesteréhez, és kérte rendelje el a polgármester a budai vizek útjának feltárását. Kérte, keressék meg a Rupp- hegyen átvonuló forráseret. amely a Gellérthegyig vezet, mert ez érdekelhetné legjobban a fővárost. Hivatkozott arra, hogy ott kint, a főforráshoz közel; sokkal melegebb a víz- mint a Dunánál. A víz összetétele pedig a hosszú út alatt megváltozik, hasznos dolog volna tehát a budai , meleg vizeket az eredeti forrás helyén föltárni. Most csak 40—46 fokos vizet használnak fel Pesten, a fő- forrásnál azonban 75 fokos vizet is lehetne találni. Balátai szerint Budapest Európa hévforrásokkal egyik legjobban ellátott városa, s ez felbecsülhetetlen értéket jelent, mind a hazai lakosság, mind az idegenforgalom szempontjából ... Egy elutasított munka maradt fönt Balátai ilyen irányú herkulesi erőfeszítéséből — gondolta Szász —, semmi több. Maga az a tény* hogy Balátai képes volt rengeteg időt, energiát a hőforrásokba is befektetni, és azoknak ügyében a polgármesterhez fordult, Balátai Jenő naivsá- gát mutatja. A tudósnak gyermeteg elképzelései lehettek Magyarország politikai, gazdasági viszonyairól. Ám Balátai Jenő nem volt az az ember, aki semmiségekben csökönyös, de komoly dolgokban hiányzik be- 'őle a céltudatosság és kitartás. Nem olyan ember volt, aki könnyen fellelkesedik és azután még könnyebben megun mindent. Balátai a polgármester elutasításával mit sem törődve dolgozta ki a hőforrások hasznosításának gyakorlati tervét. Erről tanúskodik memoranduma* amelyet „Budapest fürdőváros jegyében a Rudas- és Rácz-fürdőnek a Gellérthegy belsejében való elhelyezése” tárgyában írt. Ez a memorandum Balátai szellemes gondolkodásmódját, élénk fantáziáját bizonyította, sőt — Szászt ez kapta meg leginkább — a memorandum szép nyelvezete stiláris érzékkel bíró embert is sejtetett. Előfordulhatott, hogy valaki talán szólt is egy-két jó szót Balátai memorandumára, talán még tetszhetett is a jó fantáziájával felrajzolt ötlet* de ennél gyakorlatibb, közvetlenebbül az akkori igényeket kielégítő építkezéseket sem valósítottak meg. A memorandumban felvázolt elképzelések túlságosan nagyvonalúak lehettek, de nem is ebből a szempontból érdekesek, hanem, mert rávilágítanak Balátai Jenő gondolkodásmódjára, csillapíthatatlan vágyára, hogy valami nagy, fontos dolgot tegyen a hazája érdekében. Ezzel párhuzamosan persze anyagi hasznot is remélt a vállalkozásból, de mivel ebből semmi sem vált valóra, visszatért a bauxitügyeihez. Balátai több millió pengő értékű bauxitlelőhely bérlője volt, de a bauxit ott rejtőzött a földben, kiaknázatlanul. Ekkor még álmában sem gondolta* hogy terveiről, műszaki leírásairól, a lelőhelyek várható kapacitásáról a németek mindent tudnak. Az ő fantáziája, amely geológiára, kövekre, ásványi anyagokra, hévizekre, vegyi folyamatokra, feltárásokra, hasznosításokra korlátozódott, képtelen volt kiterjedni az emberi lelkek furcsa trágyadombjáig* a leske] ődésig, a hatalmi harcokig, a „Lebensraumig", s annak megvalósítási szándékáig. Honnan sejthette volna például, hogy a saját családi fészkében, az ágya fölé is a német sas terjeszti kiszár- nyalt? Ha valaki akkor azt mondja Balátainak, felpofozza, leüti, agyonveri. Szerette feleségét, elviselte anyósát. Alice jelenléte, vágyai, azoknak kielégítése fokozták benne a vagyonszerzésre törekvést, de ez nála mégiscsak másodrendű szempont volt. Ott volt a bauxitlelőhely. A zártkutatmányokért minden évben fizetni kellett. Mit lehetett tenni ilyen esetben. Dr. pávai Vájná szerint Balátai megkísérelte jutányos áron átadni a magyar államkincstárnak, hogy az biztosítsa a független bányászatot, feldolgozást, vagy olyan előnyös szerződés megkötést, amelynek segítségével Magyarország alumíniumhoz juthat. Balátai tervei között szerepelt — mivel az alumínium gyártása olyan sok elektromos áramot igényel, ameny- nyinek előállítására Magyar- ország nem képes —, hogy vásároljanak külföldről áramot. Távvezetékekről álmodott. A dunai népek összefogásáról, a románokkal, csehekkel, jugoszlávokkal való gazdasági szövetségről. Sőt, amikor megtudta, hogy a Szovjetunióban nagy vízi erőművet építenek, a velük való kooperáció lehetőségét is felvetette. Jellemző tiszta emberi szándékára, hogy ezt olyan magától érthetődö dolognak fogta fel és terjesztette, mint aki a hatalom birtokosairól is tiszta szándékot tételez fel. Szász erre vonatkozó feljegyzéseket is talált, és azokból kitűnt, hogy tervezetét hivatalos kormányférfiakhoz is eljuttatta. A kormány azonban hallani sem akart semmiféle egyezményről, főleg nem dél és kelet felé. (Folytatjuk) 4 NÖGRÁD - 1972. augusztus 4„ péntek t 4
