Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-04 / 182. szám

Új házak - régi játék Kulcsár felv. Irtunk róla NépszssrU a„ tetsmr&hivá" Lapunkban korábban hírt adtunk róla, hogy a KISZ me­gyei bizottsága — együttműködve a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsával, a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Nógrád megyei Szervezetével és a megyei KISZOV- vei - szakdolgozat-pályázatot hirdetett az iparban, az építő­iparban, a kereskedelemben, a közlekedésben, valamint az egészségügyi, jogász és pedagógus munkakörökben dolgozók számára. A pályázatot azzal a céllal hirdették meg, hogy segítsék a szocialista munkaverseny hatékony kibontakozását, s lehe­tőséget nyújtsanak a munkaversenyben való részvételre mindazoknak, akik a helyi feladatok megoldására képesnek érzik magukat. A felhívás nem maradt visszhang nélkül. A fiatalok ez­úttal is megragadták a lehetőséget, hogy bizonyítsák felké­szültségüket, és segítsenek munkahelyüknek a gondok meg­oldásában. Egyre-másra érkeztek o nevezések a Salgótarjáni Kohá­szati üzemek nagyüzemi KISZ-bizottsógára is. Eddig már több mint húsz mérnök és tíz technikus vállalkozott pálya­munka megírására.- Nem véletlen a nagy érdeklődés - mondja Szabó Ist­ván, a nagyüzemi pártbizottság munkatársa, a fiatal műsza­kiak és közgazdászok tanácsának vezetője. - Nagy propa­gandát fejtettünk ki a felhívás mellett. Szerencsés dolog, hogy éppen ebben az Időszakban hirdettük meg a kiváló ifjú mér­nök mozgalmat is. Az ebben résztvevők szintén nagylélegze­tű feladatokat oldanak meg, olyanokat, amelyek megfelelnek a felhívás követelményeinek is. Nagy fába vágták a fejszéjüket a vállalat fiatal szakem­berei. Az egyik legátfogóbb témára Béres Jstván és Németh Péter, a gyár számítóközpontjának két fiatal programozó­mérnöke vállalkozott. Pályamunkájuk címe; Hálós programo­zási rendszer számítógépes kidolgozása a vállalati gazdálko­dás modellezésére.- Közösen ír pályamunkát Sólyom István és Telek Er­zsébet is - folytatja Szabó István. - ök mindketten a szerkesztési osztályon dolgoznak. A szalagabroncsok mecha­nikai revétlenítésének megoldására dolgoznak ki eljárást, mégpedig oly módon, hogy az része legyen a technológiai folyamatnak. Érdekesnek ígérkezik Fries Tamásnak, a műsza­ki fejlesztési főosztály gépészmérnökének munkája is. Pályá­zatának címe: Fűrészpor vagonból való kirakásának légszál­lítással való megoldása. A kiváló ifjú mérnök mozgalmat és a KISZ pályázati fel­hívását is a fiatal mérnökök és közgazdászok tanácsa és a KISZ végrehajtó bizottsága fogja össze. Megkeresik mind­azokat a fiatal szakembereket, akiknek bekapcsolódására számítanak, összehívtak mintegy félszáz fiatalt, tájékoztatták őket az új lehetőségekről, a részvételi feltételekről, nagy vo­nalakban a szóba jöhető témákat is megbeszélték.- Segítségül hívtuk a gyár üzemi lapját, a Tarjáni Acélt Is - mondja Szabó István. - Külön oldalt nyitottunk az új­ságban, hogy rendszeresen hírt adhassunk a pályázó fiata­lok munkájáról. Sok erőt, energiát fektettünk a pályázati le­hetőség népszerűsítésébe, de úgy látom, kezd már beérni a fáradozás eredménye, Ügy számítunk, az eddigi nevezési la­pok mellé még újak is érkeznek. Remélem, a pályázók lis­táját csak később kell lezárnunk. A pályázat előkészítésében és szervezésében a Salgó­tarjáni Kohászati üzemek fiataljai jó példát mutatnak a megye valamennyi üzemének, hivatalának, intézményének. Felismerték a pályázat kettős hasznát. Szinte tálcán nyújtják a lehetőséget az ambiciózus fiataloknak, hogy ez úton ad­ják jelét szakértelmüknek, tehetségüknek. Ugyanakkor a vál­lalat is jól jár, hiszen a szakmai nehézségek megoldását ép­pen azoktól a dolgozóitól kaphatja meg, akik legjobban is­merik a gondot, s legkönnyebben találhatják meg a megol­dás nyitját. Ahol eddig késlekedtek volna a pályázati felhívás helyi népszerűsítésével, ott is van még mód a bekapcsolódásra, A fiatalok kedvén bizonyára nem múlik, hiszen az effajta „tetemrehívást” mindenütt szívesen fogadják. S nem lehet akadály a gyár, hivatal vagy intézmény sem, mert kevés olyan munkahely akad. ahol ne lenne kidolgozásra váró téma, Csak legyen, aki vállalja a pályázati felhívás helyi gaz­dájának a szerepét, aki nem sajnálja a szervezéssel járó fá­radságot, lótást-futást. *- szendi ­Film a Lima—20-ról „Lunnaja Trassza” (Űt a Hold felé) címmel film készül a szovjet tudomány és tech­nika kiemelkedő eredményé­ről, a holdkőzetmintákkal visz- szatért Luna—20 automata, szovjet űrállomás útjáról. A filmesek reprodukálták a ké­szülék útjának előkészítését és a mintavevő mechanizmus be­állítását célzó munkát. Be­mutatják a Holdról hozott ta­lajmintákat gondosan elemző laboratóriumot is. Tudósok vé­leménye szerint a kőzetminták alapján kép alkotható a Föld régmúltjában lejátszódott ge­ológiai folyamatokról. Ezek ismeretében meg tudják álla­pítani, mi rejlik a földfelszín alatt nagy mélységekben, nem­különben azt is, milyen sza­kaszokra bontható a kezdeti földtörténet. m Avmyheyy tövében — Csak törhetetlen dol­gokat hoztam anyukák, apu­kák! Tessék csak, tessék, drága anyukák! Szerezzünk örömet a gyermeknek, 89 forint helyett csak 50 forint a gyönyörű alvóbaba! — szünet nélkül beszél az árus, mert jön a nép, hullámzik a sátrak között Kisterenye apraja-nagyja. Vásár van a Hársas alján, az Aranyhegy tövében, A hegyen valamikor aranyat találtak, aranyat mostak — így tudják a terenyeiek. Mi­óta vásár van Terenyén, mindig itt adnak találkozót egymásnak az árusok az or­szág minden részéből. — Négy koszorú hagy­mám van, vegye meg, ol­csón adom — kínálja por­tékáját a hagymásasszony, közel a cukrossátorhoz, és a szivacsos pámacsomóhoz. Minden kapható a terenyei vásárban, minden van Ut, aminek lennie kell egy iga­zi vásárban. Külön „utcája” van a cipő- és szandáláru­soknak, azok, akik nadrá­got, ruhafélét árulnak, az első sátorsorban kaptak he­lyet. Gereblyék, kaszanye­lek, fogasok, bugylibicskák, matyó asszony Mezőkövesd­ről és játékárus Budapest­ről. Nem, tévedtünk. Nincs minden rendben, mert hiányzik a mázeskalácsos és nincsenek törökmézesek sem! A vásár területét ipari vágány szeli ketté, fűvel be­nőtt, a vásárlók által önké­nyesen kialakított átjárók­kal. A vágányon innen van­nak a sátrak, a másik ol­dalon a, ládák, a visító ma­lacokkal. A vásár közepén — hogy mindenki jól lássa és megtalálja —, a lacipe- csenyések. Itt mindenki kedvére ehet, és van is forgalom. Hat árus ontja a hurkát, a kolbászt és két ÁFÉSZ-sátor folyadékkal segíti az üzletkötést, a ba­rátságot. — Az a kék, milyen ma­dár? —Olyan mint a zöld és a sárga — Hogy adja? — A fiú ötven, a lány hetven. Középen van a be­szélő, az nyolcvanöt forint. Párjával vigye, mert ha egyedül viszi, hamar el­pusztul. Két papagájos van. Távol egymástól foglaltak helyet, nehogy rontsák az üzletet. Nem így a teknősök. Szem­ben vannak, kiabálnak. — Ide jöjjenek, miért nem vesznek észre?! Meg­jöttem! — Kiabálj jobban, majd meghallják — mondja ma­ga elé a teknős előtt elha­ladó öreg néne. Művirágok, játékpiszto­lyok, alkalmi ruhaárusok, Lee-farmerek. Kendőt tart az öregasszony. Régi kendőt Háromszázért kínálja. — Kétszázötvenért ötöt kapok! — Akkor vegyen ötöt. Nem adom olcsóbban. Lánykorában tette még el, dohány közé. Azóta őrzi. Nagykendőt hozott ki egy másik asszony. Négyszázért kínálja. Nem veszik ezt sem. Talán a falvédőket? Mert ebből is van szép számmal. Özikés, herceges, patako6 és feliratos. Leltámótás: „A kerthez tartozik a rózsa, a paták­hoz a...” De ez még sem­mi, mert a pálmát a kitárt kezű hölgy kapja ezzel a felirattal: „Édesanya ajkán a leg­szebb zene, tárt karokkal mondja, gyere kicsim, gye­re!” Sírni kell a megha­tottságtól. Üszők ide, borjak oda, hiába visítanak a malacok, a legnagyobb sikere mégis egy negyvenforintos szamár­nak van. — Nézze csak aranyos­kám! Megfogja a szamár fülét, meghúzza és a fene­kén már jön is a cigaretta. Hát nem jó? Képzelje el, ha vendég jön — milyen jó vicc! Egy perc és gazdára ta­lált a műanyag szamár, amelynek kis hordó van a tetején, abba kell a cigaret­tát tenni. Emberek járják a vásárt, karszalaggal a karjukon. A karszalagon ez áll; „Jegy­adó.” A vezetőjük, aki egy­ben a vásár irányítója is, Somogyi László, csoportve­zető. — Kilenc ember helyje­gyet árul, összesen 19-en dolgozunk a vásárban. — Milyen a vásár? — Mérsékelt, kisvasán — Anyagilag mit hoz es a tanácsnak? — Ez kérem 5—6 ezer fo­rintot, de az igazi az 11 ez­ret is. — Évente hány vásárt rendeznek? — Minden második hónap első keddjén rendezünk vá­sárt. Évente tehát hatot. Én kérem, 1945 óta minden vásáron itt vagyok. Kistere- nyén Vásár még nem ma­radt el az időjárás miatt. Volt, hogy félméteres hó esett, de a vásárt megtar­tottuk. A téli vásároknak különben is jó a hangulata. Kisterenye mindig vásáros község volt. Ügy is hívták; vásáros Terenne, Őrzök a fiókomban egy vásártartási engedélyt 1886-ból. Ebben behne állnak a felhajtások, a helypénzek. — Most mit kérdek? — Szekér, egylovas 10 fo­rint, kétlovas 20 forint. Te­herautó 20 forint, személy­autó 10 forint. Ugyanennyi a szarvasmarha két éven alul, míg két éven felül 20 forint. Tanácsi rendelet szabályozza „tól-ig”-rend- szerben a szopósmalacok helypénzét. — Zsebesek vannak-e? — Valamikor voltak zseb­tolvajok a terenyei vásáron is. Ma már elvétve akad vásári tolvajlás. Évek óta rendben megy minden — nyugtat Somogyi László, akinek azért megjegyzem, hogy jó, ha vigyáznak a vásárlók, mert ha Terenyén nem is, de nem is régen . a szécsényi vásárban hét zsebtolvajlás is történt, bár az is igaz, hogy mind a hetet egy személy követte el. — Ismert vásár a tere­nyei? — Ismert. Tud róla a rá­dió, a televízió, 240 helyre küldtünk vásári meghívót szerte az országban. Tere- nye központi helyen van. ide szívesen jönnek. Egy­szer még a rádióban is szó esett a vásárunkról, amikor Király András tanácselnök beszélt róla. Nem tudom, szereti-e a lovakat. Én igen. Régen híresek voltak a te­renyei lóvásárok, de most már nincs ló. No, én ezt sajnálom. Egyébként tessék, nézzen szét a vásárunkban. (szokács) Barangolás az Isztriái félszigeten (II.) Royinji kalózok utódai Hogy az idegenforgalom mennyire meghatározó itt, azt sok egyéb mellett mutat­ják a fogyasztói árak is. Kissé zúgott a fejünk, amikor egy napon, egymás után, egy vá- rosDan ittunk a miénkhez ha­Á kisvárost, amelyben a ban. ők különben többnyire menti foglalkozás; a halá- .DJéí)szókávét csaknem hétszázkilométeres a legutóbbi két évtizedben szat, s a legfiatalabb, de leg- -n t afnarert, 1 óinál utazás után végül is megálla- költöztek a városkába, részint jobban jövedelmező „iparág” . t vef, ~ , dmar­podtunk, Rovinjnak nívják és a Vajdaságból, részint pedig az idegenforgalom. ' , ”P,,1S 1^6aK az na' hajdan olasz kalózok alapi- Jugoszlávia iparban szűköl- Nem túlzunk, amikor azt kora reeeelivisTonvla?^h™«3 tottak. Külsőre ma olyan, ködő más , területeiről. Elég mondjuk: Rovinj mai virág- jebb időben kilónként310 dí- akar egy neoreahsta film- sok közöttük a nyugdíjas há- zását a turizmus táplálja. nárért mért őszibarackhói aíszlet: egymással szorosan zaspár, akik egy élet munká- Fürdővendégek tarka sokasá- dél felé mar dínórért ,« i. ölelkező, sok kéményű há- jának eredményeként is vet- ga árasztja el a közeli Kata- hetett kaoni Az ilwéil in zak, keskeny, zegzugos si- tek házat. Most kitűnő üzleti rina-sziget minden szempont- gadozás ^Roviníbinríí mi, katorok, a majdnem V- érzékkel igazodnak ei a gyak- bői ideális strandjait, kissé üdülőhelyen is meawnJS« alakú főtér a kikötőre tá- ran bonyolultnak látszó hét- távolabb pedig a Vörös-szi- Le és fe úzy ön mtev a ta ruikozik, ahol kisebb-nagyobb köznapok között: a tengerből get kisebbik fele a nudisták- Jifa gyakran a3 náclnhh v.n" hajók várnak arra, hogy a és a turistáktól szerzik a nak nyújt otthont. S aki a déglőkben és üzShen t Közelben hálót javító halá- nyugdíj-kiegészítést, amire itt napközben rendszeres 30 fok ahoev az idő zf «v.«™ szók útnak eredjenek rajtuk, is legalább annyira szükség feletti meleg elől árnyas sé- a vendések toamlantk Volt a hol kék, hol pedig zöldes van mint nálunk. Helyzetük tányra vágyik, az sem csa- egv 0lvsS érzésünk u mYnt színre váltó Adriára. megítélésünk szerint kielégítő, lódik. Az öböl túlsó partján ha néhol a vásárióhoz In, SÍ* Szent Eüfénia, a városka és kellőképpen asszimilálódták, s ugyanis szinte szavakkal alig tanák az árakat Az'árus va?v a hajósok közös vedőszentje, jobbadán csak arról lehet jellemezhető, kellemes pihe- az eladó szinte mLméri « a templom tornyának maga- megismerni okét, hogy nyel- nést kínál a hatalmas, cédru- embert s oénztáreáín remén sából kémleli a tengert, öl- vük lassabban pereg mint soktól, platánoktól, pálmák- vastagságához slab laa Tért landóan a széllel fordul, s szerb-horvat vagy olasz pol- tói és számtalan más faritka- összeget Fbből «tán ka hosszú ideje jelez a kalózok- gártansaike. No és arról, ságtól ékes nemzeti pa.rk. Ide szükséges — az alkudozás só­nak és a békés szándékú ha- ahogy a távoli Magyarország- a helybeliek is gyakorta ki- rén ppopa ovakr-m o+veő lászoknak egyaránt. Apropó: r°l Rovinjba tévedt turistát járnak, mivel Rovinj életrend- százalékot is’ kalózok. Tulajdonképpen hí- fogadják. je eltér a nálunk szokásostól. Az isztriai IBÜSZ nál a rük is alig van már — csu- Dr. Sólyomi József, hangya- a nap két, egymástól határo- putniknál ugyancsak _Dr * Só pán egy-egy kósza történet szorgalmú idegenvezetőnk, zottan elkülönülő szakaszra iVOmi József ««eítséoé™! ‘tud* Kering róluk az öregek ajkán, aki „civilben” a Nógrád me- oszlik. Reggel hattól délelőtt tűk meg azt Hl- ’ ám a mai fiatalok éppúgy gyei Vendéglátó Vállalat ősz- tizenegy óráig bonyolódik le 6Zűkre szabott időnk alatt megmosolyogják azokat, mint tályvezetője, erőt, s időt nem az első, szakasz, amit nyűgöd- mn nz7ziink feltétlenül a mi fiaink a romantikus be- kímélve tárta fel előttünk Ro- tan nevezhetünk- a délután Különösen finveimüni-hlkién' tyártörténeteket. vinj, vagy másként Rovigno 4—5 órakor kezdődő második lőtték a körnvék naevviirniát’ Elsuhant az idő Rovinj fe- hétköznapi életét. Vele térké- beliek éppen a falak között a Brioni-szieetek szomszéd** lett. A szálló századok folv- peztük fel azt is, miből és nek. A közbeeső Időt a hely- gában levő római kori törté ton változó történelme a la- hogyan élnek a-nagyon ro- beliek éppen a falak között neimj emlékekben c'azdaa * kosság sajátos egyvelegét ala- konszenves itteni emberek, tartózkodó turisták is általa- az adriai hainzó* f»ii«^écé,r0i kította ki. Ha kimegy az era- Behatolt ide is az ipar: a vá- ban sziesztával töltik. De es- eavütt evsrinMnh­bér a halpiacra, vagy a szom- ros halfeldolgozójában készí- te valósággal zsúfolásig meg- dott Pulit és a r imszti fw" szédságában levő, különböző tett szardíniával lalalkozhs- telik a város. A főtéren a * ■ - - ’ n‘z tjor­ajándéktárgyakkal roskadá- tünk a mi üzleteinkben is, a vendéglőkben, az egymás mel- sig zsúfolt turkálóra, egyfor- Dráva elnevezésű filteres és lett sorjázó kávéházakbaij, és mán hallhat szerb-horvát, il- sima változatban készítettéi- cukrászdákban soknyelvű so- letve olasz szavakat, ám ha garettát ugyancsak Rovinjbó! kaság tolong. Valóságos Bá- időzik egy kicsit, kissé tőre- szállítják a közeli és távolab- bel iyenkor ez az egyébként dezett, olaszosan tagolt ma- bi környékre. No és termé- szoldian csendes kisváros, gyár mondatok is megütik a szetesen ott van a több évszá- fülét, mivel körülbelül hat- zados, pontosabban évezredes I dot, ahol osztrigát kóstolha­tunk. Következő utűns tehát e két helyre vezetett. Szolnoki István Következik: Pula és az osztrigakaland százötven magyar él Rovinj- múltra visszatekintő tenger NÖGRÄD — 1972. augusztus 4., péntek § «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents