Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-30 / 204. szám

Vizsgálják a domboldalt MOZI ÉLET Felmenni könnyű, lejönni nehéz Az 1972/73-as tanév kezde­tére ismét frissen, tisztára fé- nyeeítve-tarkítva várják Sal­gótarján iskolái is a diákokat. Az idei nyári felújításra, ta­tarozásra, takarításra a koráb­binál kevesebb összeg állt rendelkezésre, ennek ellenére szeptember 1-én mindenütt nyugodt, megfelelő körülmé­nyek között kezdődhet a taní­tás. Dicséret illeti azokat a vállalatokat, üzemeket, ame­lyek figyelmet érdemlő társa­dalmi munkával segítettek az oktatási intézmények felújítá­sában, tatarozásában. Az elmúlt napokban, hetek­ben azonban Salgótarjánban gond is jelentkezett egyik fia­tal középiskolánk épülete kö­rül, s erről a különböző fóru­mokon sok szó esett. A Bolyai Gimnázium sajnálatos módon megrongálódott. A városi ta­nács intézkedésére a szakér­tői gárda első dolga volt ke­resni azokat az okokat, amiért ez bekövetkezett. Miről is van szó? Felkerestük Gyürky Lászlót, a városi tanács műszaki osz­tályának vezetőjét, hogy tájé­kozódjunk a Bolyai Gimnázi­um válaszfalrepedésének okai­ról, s az épületen folyó vizs­gálatokról. — Műszaki osztályunk meg­keresésére az Építőipari Mi­nőségvizsgáló Intézet szakvé­leményt adott ki, amelynek nyomán az épületet veszélyes­sé nyilvánítottuk — mondot­ta az osztályvezető. — Ezt az intézkedésünket a helyszínen történt műszaki felülvizsgálat nyomán visszavontuk, mivel az épület statikus tervezője (LAKÖTERV, Spányi Balázs), a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat szakértői, a Nógrád megyei Építőipari Vállalat fő­mérnöke, a Nógrád megyei Beruházási Vállalat csoport- vezető főmérnöke, valamint osztályunk képviseletében ma­gam is meggyőződtem arról, hogy az épület jelen pillanat­ban nem veszélyes. Az épület nem veszélyes — Mi történt ezután? — A kibontás nyomán most váltak láthatóvá azok a szer­kezeti részek, amelyek egyér­telműen tisztázzák majd a mozgások okait. Még ezen a héten újabb szakértői felül­vizsgálatot tartunk, hogy el- dönthessük, milyen karban­tartási, javítási munkálatok szükségesek az épület belső csapadékvíz-elvezető berende­zéseiben. Mivel az épületen semmi olyan károsodást nem tapasztaltunk, amely a fő te­herhordó szerkezeten mutat­kozna, a tanítás szeptember 1-én itt is megkezdődhet. Egyébként, az igazgatói szo­bával szemben levő válaszfal repedése valószínűleg azért következett be, mert az épü­letnek ezt a szakaszát feltöl­tésre építették. A fő teherhor- 1 dó szerkezetek (pillérek, tám­falak) a normális, építés, utáni mozgásokat mutatják. Azok­ban semmilyen károsodás nem állt elő. Az említett tám­falat feltöltésre alapozták és ez a feltöltés ülepedett meg az évek során, maga után vonva a válaszfal megnyílá­sát. — Milyen intézkedések vár­hatók ezek után? — A felmerült problémákra a tervező időközben műszaki megoldásokat, terveket kül­dött, eszerint az épületben közfalépítés szükséges, új sáv­alapot kell megépíteni. Ezen túl, az esővíz-elvezető csöve­ket vízállóan kell kiképezni. Mivel ezek a munkálatok tan­termeket nem érintenek, a közlekedőhelyiségekből elvé­gezhetők, így a tanítás a munkálatok ideje alatt foly­hat. A felbontott folyosóré­szek megfelelő lefedéséről szeptember 1-ig gondosko­dunk. A javítások ideje alatt átmenetileg biztonsági korlá­tokat helyezünk el. A mai na­pon a helyszíni felülvizsgála­ton külön megnézzük, hogy a konyha zavartalan üzemelte­tését milyen szervezési és mű­„Kár lenne, ha végleg elfelednénk...” Tyúkketrecet eszkábált az udvar végébe Dezső bácsi, amikor Rózsa Ferenc utcai lakásán felkerestem. A 72 éves Varga Dezső nagy nóta­gyűjtő hírében áll, ez hozott el ide, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek mögötti lakóte­lepre. Dezső bácsi meglehetősen rezignáltan fogadott: — Én már le is mondtam erről az egész dologról — mondta. — Sokfelé jártam már a gyűjteménnyel, ének­tanárnál, kultúrházakban, né­hányat fel is vettek magnó­szalagra, de úgy látszik, nincs szükség ezekre a dalokra. Akkor kezdte gyűjteni, le­írni a nótákat, amikor szerte az országban alakultak a Rö­pülj páva körök, amikor min­denütt fellendült a népdal- gyűjtés és -éneklés. Volt hon­nan meríteni, gyermekkorától fogva nagyon szereti a da­lokat. — Az iskolában egy Erdély­ből származott kántortanító szerettette meg velem a szép nótákat. Rengeteget tanultam tőle is. Később, mint kőmí­ves jártam az országot. Szám­talan emberrel ismerkedtem meg, voltak barátaim a ju­hászok, gulyások között. Jár­tam sok lagziban is. Valóság­gal rámragadtak a dalok. Gyűjtött katonanótákat, buj­dosódalokat, betyárnótákat, gyermekdalokat, népdalokat. Összesen nyolcvankettőt írt le. Ahogy mondja, néha még álmából is felriadt, eszébe ju­tott egy-egy, fogta a papírt, ceruzát és máris jegyezte. — Vagy négyet közülük hal­lottam már énekelni a rádió­ban. de a nagy többség, úgy gondolom, még ismeretlen le­het. Sok dal még az első világ­háborúból származik. Dezső bácsi maga is megjárta a vi­lágháborút, ő is énekelte eze­ket. Ilyen például a Boszni­ában van egy szomorú fűzfa kezdetű is. Az iskolában, gyermekkorá­ban tanult dalok a legrégebbi­ek és egyben a legkedveseb­bek is számára. A Nem ül­tetek én már violavirágot címűt még ma is szívesen eldalolja, ha éppen olyan ked­ve kerekedik. A rádióújság­ból pedig már előre kinézi, mikor* adnak nótaműsort, s örömmel együtt énekel vele. Csak egy a fájdalma, hogy nem tudja átadni másoknak a szép, régi nótákat. Írtam én már Vas Lajosnak is, de nem kaptam választ a levélre. Lehet, hogy rosszul címeztem talán? Pedig hal­lom, hogy mostanában sokfe­lé foglalkoznak népdalgyűj­téssel, meghallgatják az öre­geket, magnóra veszik az is­meretlen dallamokat. Jóma­gam nem tudom felbecsülni, értékes-e az én gyűjtemé­nyem, én csak összeszedtem a nótákat. Azért azt gondolom, akad közöttük néhány olyan, amelyért kár lenne, ha vég­leg elfelednénk. Megyénkben is szerte a falvakban sok Röpülj páva kör működik. Idősebbek és fiatalok is lelkesen járnak esténként a művelődési há­zakba, énekelnek, táncolnak, zenélnek. És sok helyen még most is tart a régi dalok ku­tatása. Magnóval, papírral, ceruzával kopogtatnak az idős emberek ajtaján, hogy össze­szedjék azokat a dalokat, amelyeket ma már kevesen ismernek. Dezső bácsi nem várta meg, mig hozzá is eljutnak. Nem sajnálta a fáradságot, ön­szántából nekifogott, és ösz- szeállította a 82 nótából álló gyűjteményt. Lehet, hogy sok dal ismerős már, de az is ie- het, hogy az a gyűjtemény valóságos kincsesbánya a néodalkutatók számára. Mindenesetre megéri a fá­radságot, hogy hozzáértő em­berek alaposan áttanulmá­nyozzák Varga Dezső bá',ri népdalgyűjteményét. szemli 4 NÓGRÁD - 1972. augusztus 30., szerda szaki megoldással lehet bizto­sítani. A teljes helyreállítás, amely várhatóan két hónapot vesz igénybe, biztosítéka lesz annak, hogy ha az épületet fokozatosan, jól karbantartják az üzemeltető már a kezdeti időszakban a kis hibákat ki­javítja, nem történik további épületmozgás. — Milyen vizsgálatok foly­nak még a domboldalon? — Megrendeltük a Föld­mérő és Talajvizsgáló Válla­latnál az egész domboldal úgynevezett állékonysági vizs­gálatát, amely nagyobb pénz­összeget igényel, s a folyama­tos mérésekkel, azokat auto­matikusan regisztrálva vá­laszt ad arra, hogy az egész épület mozgásban van-e, vagy sem. Ez a vizsgálat hosszabb ideig tart. Mivel nagyon kis értékű mozgásokról lehet szó, egyszeri méréssel nem lehet eldönteni, hogy az épület süllyed-e, vagy sem. Ezek a mérések körülbelül egy évig tartanak, s ennek eredménye nyomán tesszük majd meg a további intézkedéseket. Meg­nyugtatásul azonban ismétel­ten hangsúlyozom: e mozgá­sok időben olyan lassan zaj­lanak le. hogy az épület gyors megrongálódását nem ered­ményezhetik. Egyik pillanat­ról a másikra az épület nem roppanhat össze. A fokozatos, folyamatos ellenőrzés lehető­séget ad arra, hogy a máris­mert károkon túl. ha újabb mozgások és repedések kelet­keznének, lehetőségünk nyílik arra, hogy műszaki beavatko­zással az épületet akkor is biztosíthassuk. A gimnáziumban tehát szeptember 1-én megkezdődik a tanítás. A helyreállítási munkák, s a vizsgálatok — természetesen — így is zavar­ják bizonyos mértékben az oktató-nevelő tevékenységet, mind a pedagógusok, mind pe­dig a tanulók részéről türe­lemre lesz szükség, hiszen ezek a munkák elsősorban az -ő érdekükben történnek. Tóth Elemér Két. nagyon várt filmet mutat be a salgótarjáni November 7. Filmszínház a holnap kezdő­dő mozihéten. Augusztus 31- től szeptember 3-ig a Fenn­akadva a fán című színes francia filmko­médiát vetíti a mozi. Szeptem­ber 4-től 6-ig a Keresztesek című kétrészes, színes lengyel történelmi fil­met mutatja be a filmszínház. Furcsa eset a Fennakadva a fán című film alaphely­zete. A neves francia üzlet­ember kocsijá­val — utasa egy csinos nő és egy kempin­gező fiú —, szakadékba zu­han, s fennakad egy, a sza­kadék oldalából kinőtt fán. Mindegyik utas máskét fog­ja fel a helyzetet. A csinos hölgy élete legizgalmasabb kalandjának érzi. a fiú örül, hogy a hölggyel töltheti ide­iét, az üzletember pedig mér­hetetlenül dühös. Végül megkezdődik a men­tés. az „Óriásfenyő akció”. Hatalmas apparátussal dol­goznak a mentők, a ..hajótö­röttek” megmentése azonban nem olyan egyszerű, •* különö­sen. ha akadnak olyanok is. akik próbálják meggátolni az akció sikerét. Minden bonyo­dalom ellenére hőseinket vég­re helikopter emeli a magas­ba. Csakhogy manapság a gé­peltérítések korában élünk, s ez a motívum a filmből sem hiányzik... Mulatságos a film cselek­ménye és ragyogó a fényké­pezés. A film sikere mellett szól a nagyszerű szereplőgár­da. A nálunk is rendkívül népszerű Louis de Funes ez­úttal is kiváló alakítást nyújt. Nem marad el mögötte a két másik központi szerepet ját­szó színész: Geraldine Chap­lin és Olivier de Funes sem. A XV. század elején Len­gyelországot a keresztesek tartják rémületben. Falvakat támadnak meg és mindenütt halált hagynak maguk mö­gött. Igazságtalanságok, fosz­togatások. A nép szenved, s védelmezői közül a legkivá­lóbb lovagok esnek áldozatul a kereszteseknek. A mérték azonban betelt. Lengyelországban a háború el­kerülhetetlenné válik. A len­Mimt hírül adtuk, Japán mű­vészeti együttes látogat Salgótar­jánba. Az együttes szeptember 8- án este hét órakor mutatja be műsorát a József Attila Művelő­dési Központ színháztermében. Műsorukban szerepel: AYA KO­MÁI tánc, ördögkardja tánc, rsu GARU Samisen, férfiak tán­gyel király segítségére érkező nek a litván, a cseh és az orosz csapatok. És Grune- waldnál megkezdődik a XV. század elejének legnagyobb csatája, amely az egyesült csapatok teljes győzelmével végződik. A színes, monumentális len­gyel történelmi film — Alek- sander Ford rendezése — Si- enkiewicz regénye alapján ké­szült. Megtekintése nagy él­ményt nyújt a nézőnek, s ugyanakkor hasznos is, hiszen a világtörténelem egy fontos szakaszát eleveníthetjük fel általa. na. A hét nagy sárkány és egy vitéz, esemyőtánc, kócsagtánc, BON ünnepi tánc és ének, ja­pán zeneszerszámok, vadlovak lánca, szarvastánc, Okinawa tánc, OYAMA ünnepi tánc és ének. Az egész estét betöltő műsor első alkalommal ad ízelítőt az érdek­lődő közönségnek a gazdag japán folklórból. Japán együttes műsora Repülőgép eltérítés, diplomatarablás (2.) Kilenc szamurájkard Az első nagy port felvert hijacking, azaz repülőgép-elté­rítés 1966. januárjában az etiópiai repülőtársaság egyik gépével történt. Az Addisz- Abebába induló gépet a Szo­máliái fővárosba vitte a repü­lőgéprabló. 1967 áprilisában a nigériai repülőtársaság egyik gépét Lagos helyett a szaka- dár Biafra tartomány főváro­sába, Enuguba kényszerítették. Néhány hónappal később in­dult el az egyiptomi légitársa­ság egy AE—24 típusú gépe Kairóból, de a menetrendben szereplő vidéki város helyett az akabai repülőtéren szállt le. A repülőgéprabló ezúttal magas állású személyiség volt, Riad Kamal Haddad, az egyiptomi titkosszolgálat ve­zetője, aki menedékjogot kért Jordánia királyától, Husszein­től. Ugyanebben az esztendőben Angliában béreltek egy kis re­pülőgépet, amelynek Ibizia üdülőszigetre kellett volna vinnie az utast. Az utas nem volt más, mint Mojse Csőmbe, az azóta elhunyt hírhedt kon­gót exminiszterelnök. Az Ang­liában bérelt repülőgép azon­ban nem a gyönyörű kis szi­getecskén szállt le, hanem Al­gériában . 1988 júliusában az izraeli légitársaság repülőgépe 38 utassal, 11 főnyi személyzettel Rómából a fiumicinoi repülő­térről Tel Avivba indult. Egy óra sem telt el a felszállás után, amikor a pilóta rádión közölte: fegyverrel Algír felé kényszerítik. Kiderült, hogy a palesztinai ellenállók egyik csoportja térítette el a gépet. Az volt a cél, hogy arra kényszerítsék az izraeli kor- m:5“ivt' bánjon hadifogolyként az általa elfogott arab parti­zánokkal. 1966. szeptemberében az ar­gentin légitársaság egyik DC— 4-es repülőgépe Brazília felé indult. A gépet egy 20 tagú csoport eltérítette az eredeti útvonalról. Utasításukra a gép a Falkland-szigeteken szállt le. A csoportot egy ismert ar­gentin színésznő, Cristina Ver- rier vezette és amikor a gép leszállt, ő lépett elsőként a Falkland-szigetek földjére. Több társa néhányszor a leve­gőbe lőtt a magukkal hozott (egyébként emberélet kioltásá­ra alkalmatlan) fegyverekkel, majd elénekelték az Argentin Himnuszt. Cristina Verrier hosszú nyilatkozatot olvasott fel, amelynek az volt a lénye­ge, hogy a 20 tagú repülőgép- rabló csoport szimbolikusan megszállta a szigeteket. A tör­ténet hátterében az a régi, Anglia és Argentína közötti történelmi vita van, amely a Falkland-szigetek birtoklásá­ról folyt és folyik. A 20 tagú repülőgéprabló csoport vissza­ült az argentin légitársaság repülőgépébe, a gép nyugod­tan folytatta útját Brazíliába. A repülőgép-eltérítés egyik legkülönösebb esete 1970 már­ciusában történt. Japán egye­temisták csoportja szállt fel egy tokiói légitársaság egy belföldi járatra készülő Boeing—727 gépére. A gépen 131 utas és 7 főnyi legénység tartózkodott. A kilenc diák, aki elhatározta a repülőgép­eltérítést, a Zengakuren nevű maoista-trockista diákszerve­zet tagja volt. A gép elindu­lása után, rövid, görbe pengé­jű, szamurájkardot rántottak elő, a pilótafülkébe rontottak, és utasították a pilótát: for­duljon észak felé, Phenjan- ba, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság fővárosában akarnak leszállni. Az egyik diák az utasfülkék hangszóróján bejelentette: a ,2pet eltérítik, az ellenállás reménytelen, mert a gépen több bombát helyeztek el, és szükség esetén felrobbantják a gépet. A pilóták közölték: a hosszú útra kevés az üzemanyag. A diákok beleegyeztek, hogy az általuk ellenőrzött rádióüze­net után a gép leszálljon Ku- kuoka repülőterén, s ott 22 utas — nők, gyerekek és öre­gek — elhagyják a gépet. Felvették az üzemanyagot, majd a gép újra a levegőbe emelkedett. Közben történt azonban va­lami, amire a diákok nem számítottak. A hatóságok, a kukuokai leszállás alatt egy apró papírdarabon észrevétle­nül üzenetet csempésztek a vezető pilótához azzal az uta­sítással, hogy ne Phenjanban, hanem a dél-koreai főváros, Szöul, Kimpo nevű repülőte­rén landoljon, „minden rend­ben lesz". Szöulban valóban mindent elkövettek, hogy megtévesszék a repülőgéprablókat. A kim- pói repülőtér épületére új táblát helyeztek Phenjan fel­irattal. A kifutópálya szélein, és az épületen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság zászlói lengtek. Több jelsza­vas táblát helyeztek el, KNDK jelszavakkal. Amikor a gép leszállt, a dél-koreai bábhadseregnek egy KNDK-eg.venruhába öltözte­tett osztaga fogadta. A diákok azonban felfedezték a példát­lanul alaposan előkészített megtévesztést — állítólag ab­ból, hogy a KNDK egyenru­hába öltöztetett osztagot nem a két tiszti rendfokozatú egyén, hanem egy közlegényl egyenruhába öltözött személy irányította. Három teljes napon át a szöuli repülőtéren állt a gép. A diákok a gépben maradt utasokat terrorizálták; hátra­kötötték a kezüket és megaka­dályozták, hogy a repülőtér személyzete élelmiszert jut­tasson el a gépbe. A hangszó­ró állandóan szólt, az utaso­kat is, a repülőtér személyze­tét és a géptől nem messzire letáborozott, álöltözetű dél­koreai katonákat a gépben elhelyezett 20 darab bombá­val fenyegették. A szöuli hadügyminiszter a harmadik napon azt üzente a diákoknak, ha szabadon bo­csátják az utasokat, megenge­dik, hogy tovább repüljenek Phenjan felé. A diákok azt válaszolták: nem bíznak a szöuli bábrendszer ígéreteiben, biztosítékra van szükségük. Ekkor Jamamura japán köz­lekedésügyi miniszterhelyettes lépett közbe, aki Szöulba re­pült, és a repülőtér rádióján keresztül közölte a diákokkal: hajlandó túszként velük utaz­ni Phenjanba, ha az elcsigá­zott, éhes utasokat szabadon engedik. Így is történt, a gép hamarosan le is szállt Phen­jan repülőterén. A vizsgálat hamarosan kide­rítette, hogy a repülőgéprab­ló kilenc diák teljes fegyver­zete kilenc szamurájkard volt. A gépen elhelyezett „bombák” nem bombák voltak, hanem kövekkel töltött fémdobozok, amelyekre megtévesztésül dró­tokat, zsinórokat hegesztettek. Huszonnégy órával a phen- jani megérkezés után, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság hatóságai útjára bo­csátották a gépet a japán pilótákkal és a japán minisz­terhelyettessel együtt — an­nak ellenére, hogy Japánnak nincs diplomáciai kapcsolata a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. A Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság kormánya megállapította, hogy nem adott engedélyt a gép le­szállására, és így a repülőgép személyzetét és a géprablókat felelősnek tekintették az en­gedély nélküli berepülésért; a megtorlástól a hatóságok ki­vételesen eltekintettek. A KNDK hatóságai azonban határozottan elítélték a gép­rablók kalandor cselekedetét. (Következik: A tolvaj őrmester esete)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents