Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-30 / 204. szám

Da sznos tapasztalatok (1.) Két évtized Ä parlcsoportok Helye és szerepe a pärtalapszeruezetek A HONTI EMBEREK Az MSZMP X. kongresszusa a pártalapszervezeteknek kü­lönlegesen fontos szerepet tu­lajdonít a párthatározaton megvalósításában, a párt- és tömegkapcsolat erősítésében. Ez szükségszerűen írja elő a pártcsoportmunka színvonalá­nak emelését. A pártcsoport — mint a párt legkisebb egy­sége —, jelentőségét és mun­káját nem a létszáma, hanem a politikai munka szükséges­sége és tartalma határozza meg. A pártcsoportmunka színvonala megmutatja, ho­gyan valósulnak meg a párt határozatai, mit lehet és mit kell tenni az eredményesség fokozásáért a pártvezetés kü­lönböző szintjein. A párt pásztói járási vég­rehajtó bizottsága éppen ezért tűzte napirendre a pártcso­portok helyét és szerepét a pártalapszervezetek tevékeny­ségében. Néhány hasznos meg­állapítást tett a végrehajtó bi­zottság, amit a pásztói járás területén a következőkben le­het összefoglalni: A pártcsoportok elhelyezke­dése, felépítése és a munkája eléggé differenciált képet mu­tat. Ez függ attól, hogy a pártvezetőség mennyire tartja fontosnak és mennyire érti a folyamatos tevékenység ho­gyanját, kisebb vagy nagyobb létszámú alapszervezetről, il­letve pártcsoportról van szó, hány év óta működik az adott aiapszervezetben a pártcso­port, (1—4 év) milyen a cso­portvezető rátermettsége, fel- készültsége. A járási pártbizottság és a végrehajtó bizottság az utób­bi években és jelenleg is nagy gondot fordít a pártcsoportok működésére, munkájuk ál­landó javítására. A nagyobb létszámú alapszervezetek — szinte valamennyi — az utób­bi évben pártvezetőségi ülé­sen, taggyűlésen több esetben tárgyalták a pártcsoportok munkáját, külön napirendként is. összesített tapasztalat, hogy a nagyobb létszámú alapszer­vezetekben, ahol a pártcso­portnak több éves gyakorlata van és megfelelő a vezetőség, a csoportvezető hozzáállása és aikaimassága is, ott a pártcso­portmunka színvonalasabb és hatékonyan szolgálja a párt- határozatok megvalósulását. Legtöbb helyen a pártszer­vezetek féléves munkatervé­ben külön fejezetben szerepel a pártcsoportok munkájának tervezése. Az üléseiken tár­gyalt napirendek sokrétűek, általában tükrözik a pártcso­port jellegét, sajátosságát. A témákat részben a munkater­vek tartalmazzák, részben kö­tetlen jellegűek, „kérdezz-te- lelek” -szerű napirendek. Ilyen például egy-egy párthatározat Ismertetése és az abból adódó helyi feladatok: az éves terv- készítéssel és teljesítésével kapcsolatos tennivalók; • a Szervezeti Szabályzat egyes pontjainak ismertetése, ér­vényesítésének értékelése; a pártmegbízatások elosztása, értékelése, a párttagok példa- mutatásának tapasztalatai; a taggyűlés előkészítése; a tag­építés konkrét feladatai. Azoknál az alapszervezetek­nél (10—12), ahol a pártveze- tőség következetes, ott rend­szeresen, kéthavonként és szükség szerint tartják meg a csoportértekezleteket. A meg­jelenés 90—100, az aktivitás 80—100 százalékos. Ezeken ál­talában részt vesz a párttit­kár, illetve a -vezetőség egy- egy tagja. A pártcsoportélet tartalmi tevékenysége — ha nem is minden esetben éri el a kí­vánt szintet — jelentős mér­tékben fejlődött a X. kong­resszus óta. Rendszeresebb a működésük, nagy segítséget adnak a határozatok értelme­zéséhez és azok végrehajtásá­hoz. Ez tapasztalható többek között a nő és az ifjúság- politika részkérdéseivel való foglalkozásnál, az éves ter­vek, a zárszámadásokra való felkészülés, illetve ezek napi­rendjei tárgyalása során. 200 tonnás teherautók A szovjet gépkocsiipamak a jelenlegi ötéves tervben kell a leggyorsabb ütemű fejlődésen keresztül mennie. A teherautógyártás másfél- szeresére a személykocsik gyártása 3,8-szeresére nö­vekszik 1975-ig. — A feladatok teljesítése sikeresen halad — közölte Alexandr Taraszov, a Szov­jetunió gépkocsiipari mi­nisztere. A nyolcadik ötéves terv befejező évéhez, 1970- hez viszonyítva az új terv első időszakában 1972-ben már 42 ezerrel több teher­autó, és 185 ezerrel több személygépkocsi készül. Tel­jes befejezéséhez közeledik a Zsigulikat előállító gyár építése Togliattiban. A gyár tervezett teljesítménye évi 660 ezer kocsi. A közeljö­vőben erőteljesen fokozzák a teherautók gyártását is. A termelés arányainak növelése azonban csak egy része a fejlesztésnek. A szovjet gépkocsiállomány nagy minőségi változáson megy át. A személygépko­csik kényelmesebbek, a te­herkocsik nagyobb teljesít­ményűek. A most folyó 9. ötéves terv végéig a teher­autók átlagos teherbiróké- pessége 5 tonnára, a vonta- tós teherkocsiké 5,8 tonnára emelkedik. A jól bevált 27 és 40 ton­nás önürítős kocsik gyártá­sa után megkezdik olyan teherautók készítését is, amelyeknek teherbíróké­pessége eléri a 120 tonnát; a tervezők már egy lépéssel továbbmentek; 200 tonnás önürítő teherkocsik tervein dolgoznak. Mind több pártszervezetben kezdik helyesen értelmezni a pártcsoportok taggyűlés-előké­szítő munkáját. Kezd kiala­kulni olyan jó gyakorlat, hogy a politikai rendezvények szer­vezéséért a pártcsoportvezetők is felelősek. A taggyűlés előtt ők adnak számot arról, hogy kik és miért hiányoznak a csoport tagjai közül. Van tö­rekvés arra is, hogy a kölcsö­nös tájékoztatásból nagyobb részt vállaljon a csoport és vezetője. Számos példa bizo­nyítja, hogy sokat javult az adott egységek, települések helyzetéről, a helyi tervek ala­kulásáról szóló tájékoztatás es azok rendszeressége. Néhány helyen fontosabb kérdések eldöntése előtt me­net közben is támaszkodnak a pártcsoport véleményére, mun­kájára. Ha kell két-négy he­tenként is összehívják őket — például Szurdokpüspöki, Tar, Palotás és Buják Tsz-ben. A pártcsoportok vitáira a nyíltság, őszinteség és elvtár- siasság jellemző. Bátran és szenvedélyesen bírálják a rendellenességet, a hanyagsá- ságot, fegyelmezetlenséget, egyes vezetők elnéző magatar­tását. Sok esetben hasznos ja­vaslatot, észrevételt tesznek a munka hatékonyabbá tétele érdekében, az üzem- és mun­kaszervezés javítására. Főleg az üzemekben sokat foglalkoz­nak a szocialista versenymoz­galommal, a szocialista brigá­dok tevékenységével stb. Jó az is, hogy több helyen — fő­leg a mezőgazdasági üzemek­ben — a választás során párt- csoportvezető-helyetteseket is választottak, (15 alapszerve­zetnél). Ezek az elvtársak a tagdíjak rendezésével, a párt­folyóiratok terjesztésével, az idősebb párttagok patronálá- saval stb. foglalkoznak. Emel­lett a helyettesek a káder- utánpótlást is szolgálják. A pártcsoportvezetők fel­készítése, eligazítása kétféle formában történik. A legtöbb helyen pártvezetőségi ülésre hívják meg őket, s ott ismer­tetik velük egy-egy határozat rájuk vonatkozó tennivalóit, a soron levő feladatokat. Né­hány alapszervezetnél külön is összehívják őket, megbeszélés­re, kölcsönös tájékoztatásra a pártcsoportülések előtt. A fel­készítést, illetve az eligazítási a titkárok és a szervező titká­rok végzik. (Folytatjuk) A NYÁR elején országos vezetőkből, mezőgazdasági tu­dósokból, kutatókból álló küldöttség járt Honton, a mezőgazdasági üzemben. Szép ez a határ menti községünk. Az Ipoly bal partján épült. Most pedig megszínesedett új házaival, rendezett utcáival. Az emberekről is a kiegyen­súlyozottság tükröződik. Ékes­sége a falunak a Börzsöny, amely közvelen a házak fö­lött emelkedik. Érthető, ha a küldöttségre benyomást tettek ezek a külsőségek is. Pál László, a közös gazdaság el­nöke meginvitálta vendégeit és azt mondta nekik, amikor beléptek a tsz rezidenciájá­nak gyümölccsel gazdagon te­rített tanácskozótermébe: — Mély tisztelettel és jó szívvel köszöntőm vendégein­ket. Kóstolják meg javainkat, amiket szorgalmas tagságunk teremt elő... Nagyon megkapó volt a fo­gadtatás. Az asztalokon vér­piros szamóca ragyogott. Illa­ta betöltötte a termet. A sza­móca mellett levő tálkában halványabb színnel szerényke­dett a málna, amelynek mére­te szokatlanul nagy volt. Az­tán még különböző gyümöl­csök, a diónagyságú piszkéig. A termelőszövetkezet dolgo­zóinak bemutatkozása volt ez a tudós emberek előtt, amely olyan sikert aratott, hogy el­maradtak a formális köszön­tők, a jelenlevők inkább kí­vánkoztak a földekre, talál­kozni azokkal, akik megter­mesztették ezeket a földi ja­vakat. A közelmúltban ünnepség volt Honton. Fennállásának huszadik évfordulóját ünne­pelte a termelőszövetkezet. Az elnök idézte fel az elmúlt két évtizedet. — Utunk göröngyös volt. Fáradsággal járó a munkánk. Falunk népe becsületesen dol­gozott és most döntse el saját maga, hogy érdemes volt-e a szorgalom... Sokan, akik abban a hely­zetben vagyunk, hogy részesei lehettünk a több mint két év­tizede kezdődött nagy átala­kulásnak, az évfordulók ün­nepségein akaratunk ellenére felidéződnek a kezdet nehéz napjai. A létért való küzdel­me ennek az új világról na­gyon keveset tudó, nógrádi földhöz ragadt szegény föld­művelő embernek, amely ősei­től, apáról fiúra örökölve hor­dozta magával a sok csalat- kozás keserű emlékét. Közvetlenül a Madzsar József Kórház mellett, a Salgó-patak medrének áthelyezésével pár­huzamosan, az alapozó munkálatokat végzi a Keletmagyarországi Vízügyi Építőipari Vállalat. Ezzel egyidőben megkezdték a 297 darab, 12 méteres hosszúságú betoncölöpök lerakását. A több emeletes rcn delöintczet építését — az ala pozás befejezése után — a Ncgrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat folytatja majd Bibók László Éppen itt, Honton történt, hogy keresve végre az ember­hez méltó életet, tizenöten az agrárproletárok közül birtok­ba véve ősi jussukat, a földet, erejüket egyesítve elsőként a környéken alakították meg a közös gazdaságot. A hontiak ezeket az úttörőket nem fe­lejtik. Kevesen élnek közü­lük, akik élnek is távol a fa­lutól, de azon a bizonyos év­fordulót ünneplő gyűlésen Pál László így emlékezett rájuk: „ök vetették el itthon a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének magvát, amely köz­ségünkben termékeny talajra talált...” ANNAK éppen azok a ven­dégjáráson levő tudósok vol­tak hozzáértő szemtanúi, hogy az elnök színigazságot mon­dott. Honton a mezőgazdaság szocialista átszervezése termé­keny talajra talált. Nem egy­szerűen rátalált, hanem ke­mény munkával, tudatosan kijelölve az utat találtak rá. Itt van éppen jó példának a termelőszövetkezet elnöke. Ja­vabeli ember. Igaz, hófehér a haja. Siheder volt, amikor ha­zajött a fővárosból, hogy kő­műves létére a mezőgazdaság­hoz csatlakozzék. Nem volt egyedül. Többen is jöttek. Ta­nulni kellett, hát tanultak. És így apránként egyre többen lettek, akik alkotni akartak, a népnek jobb sorsot teremte­ni, és a néhány pár igással, sertéssel, megroggyant épüle­tekkel rendelkező gazdaság­ból fokozatosan megteremtet­ték a mait, amelynek híre messze földre eljutott. Őket is megtépázták az öt­venes évek viharai. Kétséges­sé vált a létük is. De ez a honti, nagyon szívós nép. Nemhiába ismert országszerte kemény akaratáról, végtelen szorgalmáról. Akik megma­radtak a közösben, azok meg is védték azt. Akiknek meg­ingott bizalmuk, azoknak pe­dig segítettek újra megtalálni azok, akik hitüket tették rá. Ott, azon a gyűlésen sokan, voltak közülük. Gál Mihály, Kálmán Vendel, Mi­hály Vendel és többen, a tisztes kort megért föld­művelő emberek, akiknek mindennapja azért múlott, hogy a közösben is vigyék va­lamire. A nagy tiszteletet ér­demlő Csókás László, az el­nökhelyettesi tisztet évek óta viselő élő szorgalom. Aztán Hrapka József bátyánk, aki ma is az egyik legmegbízha­tóbb támogatója a közösnek. Az évforduló ünnepén eszembe jutott, amikor azok a bizonyos vendégek kint, a földeken találkoztak a tagok­kal. Hozzáértő emberek sze­mével nézték a málnásokat. Megkérdezték az ott levő ta­gokat, hogy megtalálják-e számításukat? Azt mondta er­re az egyik asszony: — Ami a közösnek jó, a tagoknak is jó... Bölcs válasz volt, aligha­nem ez a tsz-tag jól ismerte vagyonuk helyzetét. Pál Lász­ló meg is erősítette sejtése­met. Azt mondta, hogy a ta­gokat mindenről tájékoztatják. Jóváhagyásuk nélkül nem in­tézkednek sorsdöntő kérdé­sekben. Valamelyik vendég kí­váncsiskodott és megkérdezte: — Mi jó a közösnek? — Az. hogy a vagvonunk, amely tehermentes, húszmil­lió forint. .. A HONTI parasztemberek megtalálták azt az utat, amely számukra megfelel. A község szépül, tarkállanak benne az új házak. A lakáskultúra el­ismerésre méltó. Az emberek egészségesek, a fiatalok ta­nulnak, dolgoznak. Megérett két évtized munkájának gyümölcse. Élvezzék, megilleti őket. Úgyis, amikor elcsende­sedik az évforduló ünnepi za­ja, a munkára kerül a sor. Mert a honti emberek már ilyenek. Nyugtalanok. Alkotni vágynak, a maguk é6 a kö­zösség javára. .. Bobá! Gyula ÍRTUNK RÓLA Salgótarján vízellátásáról van szó Augusztus közepén ülést tartott az Északregionális Víz­mű- és Vízgazdálkodási Vállalat II. szakaszát építő, KISZ- védnökségű operatív bizottság. Erről beszámoltunk, értékel­ve a munka jelentőségét. Helyt adtunk az operatív bizottság ülésén résztvevő kiviteli vállalat képviselője felszólalásának, aki elmarasztalta a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóságot, amely ezen a kétségtelenül fontos tanácskozáson nem je­lent meg. Az igazgatóság válaszolt a cikkre. A levél író­ja, Márkus István elmondta, hogy az ülésen azért nem kép­viseltette magát a vízügyi igazgatóság, mert arra nem hív­ták meg. Egyben beszámolt arról is, hogy Salgótarján és környékének vízellátása érdekében milyen munkát végeznek. Albizottság foglalkozik az Ipoly vizének felhasználásá­val, amely a csehszlovák féllel legutóbb megbeszélte az Ipoly egyik szakaszán a meder ideiglenes átvágását. Az operatív bizottsági ülésen — amelyen a vízügyi igazgatóság nem képviseltette magát — arról volt szó ugyanis, hogy a regionális vízmű megépítéséhez 347 millió forint rendelkezés­re áll. A feladatot — nagyságára való tekintettel — csak ak­kor lehet megoldani, ha az abban résztvevő partnerek biz­tosítják a folyamatos munka feltételeit. A kivitelező vállalat, ha szeptember 15-ig nem kapja meg a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóságtól az Ipoly medrének átvágásával és el­zárásával kapcsolatos engedélyt, akkor az I. telep építésénél egyéves csúszásra lehet számítani, ami viszont beláthatatlan következményekkel járhat Salgótarján vízellátására ... Márkus István ezzel kapcsolatosan kifejtette, hogy az albizottsági ülést a csehszlovák fél kérésére augusztus 14— 18 között tartották meg. Tárgyalták az Ipoly ideiglenes át­vágását. Az eredmény: az Ipoly-albizottság az ideiglenes medervágáshoz közel, azonos tengelyvonallal, a végleges Ipoly-meder kialakításához járult hozzá, egyben kéri a víz­kivitel beruházási programjának eljuttatását a magyar és csehszlovák kormányhoz jóváhagyásra. A levélíró megjegy­zi: „Ennek megfelelően az áttervezésre a tervező felé igaz­gatóságunk intézkedett...” Most már csupán az a kérdés, hogy a kivitelezők megkapják-e szeptember 15-ig a munká­jukhoz szükséges engedélyt. Erről a levél írója levelében nem tett említést. Az operatív bizottsági ülésen ez volt a konkrét kérdés, amire érdemes volna konkréten válaszolni. Kötelességünknek tartjuk közölni Márkus István leve­léből még, hogy a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Salgótarján várható vízhiányának enyhítésére javaslatot dol­gozott ki, amelyet a megyei tanács ÉKV-osztályára továbbí­tott. Azonkívül az Ipoly vízminőségének javítására megyei vízvédelmi bizottsági munkacsoport alakult, amely megkezd­te nemzetközi tárgyalásait és szeptember 30-ig javaslatot lesz a megyei vízvédelmi bizottságnak. Szerkesztőségünk várja, hogy a lakosság pontos tájékoz­tatása érdekében a munkában elért eredményekről, az in­tézkedésekről az illetékesek a továbbiakban is értesítsenek bennünket. A közös ügyet szolgáló minden tájékoztatásnak, vitának helyet adunk. B. Gy. | NOGRAD - 1972. augusztus 30., szerda 3

Next

/
Thumbnails
Contents