Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

Ezer szállal kötődik Salgótarjánhoz A szakmai és általános műveltségért A Szakszervize el: Nógrádi Megyei Tanácsának szervezé­sében augusztus 23-tol szep­tember 2-ig Salgótarjánban 60 szocialista ongádvezető kép­zésére, illetve tanácskozására, véleményének, tapasztaltai­nak kicserélésére kerül son A képzés jelentőségét és aktua­litását növeli, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1971. decemberi határozatá­ban foglalkozott a szocialista munkaverseny és brigádmoz­galom helyzetével, feladatai­val és e fontos társadalmi erő jelentőségét úgy méltatta, hogy példamutató szerepet tölt be a munkaversenyben, a művelődésben és a közéletben egyaránt. A szocialista brigád­vezetők ez év nyarán megtar­tott IV. országos tanácskozá­sán is azt kutatták, hogy ho­gyan tudnak jobban megfe­lelni az. eléjük állított célok­nak, követelményeknek. Fő feladatnak a tanácskozás szo­cialista jelleg erősítését, a hármas kötelezettségvállalás együttes teljesítését, az üze­mek előtt álló célkitűzések tejesítését jelölte meg. A Szakszervezeteit Nógrád Megyei Tanácsának előterjesz­tésében a párt megyei vb az elmúlt napokban tárgyalta a szocialista brigádmozgalom Nógrád megyei helyzetét, a továbbfejlesztéssel kapcsola­tos tennivalókat. Mindezek a tények együttesen növelik a 60 szocialista brigádvezető jö­vő héten kezdődő továbbkép­zésének jelentőségét. Me­gyénkben közel két és fél ezer brigád tevékenykedik. To- vábbképzésük politikai, szak­mai és az általános műveltség területén a legkülönbözőbb formában történik. A szocia­lista brigádvezetők a párt-, a tömegszervezeti, a szakszerve­zeti oktatás legaktívabb tag­jai. A két és fél ezerhez vi­szonyítva elenyészően kevés a 60 fő, mégis jelentőséggel bir az egyhetes továbbképzés megszervezése, mert hatása nemcsak a 60 brigádra ter­jed ki, hanem szakmákra, üzemekre is, ahonnan részt vesznek a brigádok képvise­lői. Az őszi oktatási év kezde­tével a tanfolyamon hallotta­kat a brigádvezetők tovább­adják, üzemi szinten feldol­gozzák. A szocialista brigádok Nóg­rád megyében is már számta­lanszor bizonyították, hogy az üzemben, a termelésben le­het rájuk számítani. Áldozat- vállalásaik, emberi megnyil­vánulásaik az új szocialista embertípus jellemét testesítik meg. A hármas jelszóból faka­dóan elsősorban nem a terme­lési kérdésekről szólnék, ha­nem képzésükről és arról, hogy a szocialista bigádmoz- galom nagy emberformáló erejét a jövőben hogyan tud­juk még jobban hasznosítani. Talán még nem késő, hogy a brigádok számba vegyék, hogy tagjaik az ősz folyamán mi­lyen képzésben vesznek részt, milyen elvárás van az üzem, a társadalom részéről a bri­gád tagjaival szemben, és egyénileg is milyen szükségle­tek jelentkeznek képzettségük, műveltségük fokozására. Társadalmunk nem állít senki elé sorompót, adott a lehetőség a képzésre, egyéni­leg kell megtalálni azt a leg­alkalmasabbat, amely a mun­kával, az életcéllal kapcsolat­ban van. Nem szabad a pillanatnyi helyzetből ítélni, „hogy a munkámat így Í6 el tudom lát­ni, így is megfelelek a köve­telményeknek”. A szocialista brigádmozgalom akkor tudja betölteni a hármas követel­ményt, ha a jövőre is felké­szíti tagjait és a 10—15, vagy 25 év múlva is dolgozó, de a jelenleginél minden vonatko­zásban modernebb technikával dolgozó embert készíti elő munkájának harmonikus vég­zéséhez. A munkaadónak és a dolgozó embernek is túl kell látnia a pillanatnyi érde­ken, a termelés jelenlegi szín­vonalán, szintjén és ösztönöz­ni kell a magasabb szakkép­zettség, általános műveltség megszerzését. Szakszervezeti bizottságainknak sokkal töb­bet kell tenniük az emberért, az érdekvédelem és az érdek- védelmi funkció kifejezése is. ha segítjük a dolgozó ember általános szakmai műveltségé­nek növekedését. Hogy a tanulás, a művelő­dés lehetőségei nyitottak, még önmagában nem biztosítják azt a hajtóerőt, amelyben minden dolgozó spontán el­határozásból rendszeresen to- vábbképzi magát. Szükség van az ösztönzésre, az érde­keltségre. Érdekeltté tenni az egyént, de a munkaadót is, hogy a képzés mindkét fél számára anyagiakban is reali­zálódjon. Ezt eddig nem tud­tuk minden vonatkozásban megvalósítani. Társadalmunk embercentrikussága. humánu­ma viszont produkálta a szo­cialista kulturális forradalmat. Most, amikor a szocialista brigádokhoz fordulunk és ösz­tönzést adunk, hogy használ­ják ki még jobban, a társa­dalom nyújtotta lehetősége­ket, nem vészharangot konga­tunk, a lehetőségeket kínál­juk, éljenek vele. Családiház-építés ' A karancslapujtői tsz épí­tési vállalkozása, a közeljövő­ben megkezdi a Sebaj-telepi Ybl Miklós II. Lakásépítő Szövetkezet épületeinek kivi­telezését. A négyszobás, gáz­fűtéses. kertes lakásokba az építtető 14 család még az idén be is költözhet. A la­kások ára 300 ezer forint. Kisebb költséggel — 270 ezer forintért tervezték értékesí­teni az Ybl Miklós I. La­kásépítő Szövetkezet hason­ló típusú; ugyancsak négy­szobás lakásait. Ennek oka, hogy a szövetkezet tagjai vállalták a víz és villany beszereltetését. A megyei ta­nács építőipari vállalata je­lenleg négy brigáddal vé­gezteti a kubikus- és alapo­zási munkákat, mert ez utóbbi lakások építésénél az átadást határidőt közelebb szeretnék hozni. Ipolyvecei példa A közelmúltban megbeszé­lés volt Ipolyvecén. a ter­melőszövetkezetben ame­lyen a környező tsz-üzemek vezetői is részt vettek. Ar­ról tárgyaltak, hogy beveze­tik a vegyszerezéssel ter­mesztett anyarozsot a gaz­dálkodásba. Ebből a gyógy­szergyártáshoz nélkülözhetet­len növényből az idén első alkalommal termesztett az ipolyvecei termelőszövetke­zet. A hatvan hodnyi kalá­szos termesztését teljesen gé­pesítették. A betakarítása is jól sikerült. A termelőszö­vetkezetnek félmillió forin­tot jövedelmezett. A tanács­kozáson részt vett tsz-veze- tők kedvezően ítélték meg a növénnyel való foglalkozást. Azt mondják, a Börzsöny szíve a Királyrét. Ha a lát­ványosságról kéne ezen állí­tást megítélni, semmi kétség, így van. Lassacskán az őszbe fordulunk, hűvösebbek az éj­szakák, de ez a vidék még nem veszített üdeségéből. Ha­ragosan zöld az erdő, a Ki­rályrét pedig különösen szí­vósan megtartja amit a ter­mészettől kapott. A hirtelen magasba ágaskodó csúcsok tövében, ahol a bővizű Mor­gó-patak siet a vén Duna fe­lé, üde a világ. Van egy régi mondás, hogy Mátyás, az igaz­ságos is itt kedvelt forgolód­ni legtöbbet, talán éppen a sok szépért. Mondják, hogy a Börzsöny pihenőjének innen a megnevezése is. A romantikán túl a Király­rét erdészeti központ. Az Ipolyvidekl Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság egyik erdésze­tének székhelye, amelyet Sza­bó István erdőmérnök igaz­gat. Széles a határuk. Kós- pallagtól Diósjenőn át, Nóg- rádtól Berkenyéig terjed. Több ezer hektárra becsülik. Itt magasodik ősfáival a Nagyhi- deghegy, az örökké zúgó Hosz- szúbérc, a fenséges Csóvá­nyos. Bent az erdő mélyén pedig dolgoznak a fűrészgé­pek, csattognak a kifényese­dett balták, izzadnak az em­berek, hogy elvegyék az er­dőtől, ami az embereket meg­illeti onnan. Itt, a fadöntés ben keményedtek férfivá so­kan, mint a szikár Schottner Antal, a brigadéros, akinek Az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyáregy­ségében az utóbbi években felkészültek a szállítószalag­görgők különböző típusainak nagy szériákban való gyártásá­ra. Teljesen zárt gyártóciklust alakítottak ki. Félautomata gépekkel, célgépekkel lényegesen sikerült a görgőgyártás termelékenységét jelentős mértékben növelni, ugyancsak e terméket gazdaságosabbá, versenyképesebbé tenni. A szalag­görgők nagy része itt kerül beépítésre az üzem által gyártott Szállítóberendezésekbe. Ezenkívül bőven jut más megrende­lők számára is. Képünkön: a gyártásra előkészített alkatrészek Döntöttek a zagyvarónaiak Pénteken este fél hat felé már ugyancsak benépesült a zagyvarónai művelődési ház környéke. Egymás után jöt­tek Inászóról. Rónafaluból, Vízválasztóról. Pintér-telep- ről. Az emberek kisebb-na- gyobb csoportokba verődve beszélgettek. Várták a hat órát. Szabó János, a zagvvarónai tanács elnöke széthúzta a függönyt áz ablakon, úgy szemlélődött kifelé. — Ha jól nézem, teljesen megtelik a tv-terem. C-sak elég legyen a szék. Mindegy, majd hordunk be a szom­szédból is. Háromnegyed hatkor már együtt voltak a falu vezetői. A tanácselnök. Dávid József párttitkár, Dudás Ferenc népfrontelnök. Simon László, a végrehajtó bizottság titká­ra. Egymás után érkeztek a buszok, Tarjánból jöttek ha­za a bejárók. Dudás Ferenc megjegyzi: — Hiába, ezer szállal kö­tődünk Salgótarjánhoz. Ezt eltépni nem, csak megerősí­teni lehet. Az érdeklődés indokolt. Nem kisgbb dologról volt szó pénteken este hat órakor, mint a falugyűlésről. Fontos dologban kellett az emberek­nek elmondaniok véleményü­ket, javaslatukat és esetleges aggályaikat. Miről esett szó pénteken este Zagyvarónán? Arról, hogy a nagy múltú, és Salgó­tarjánhoz oly közel levő tele­pülés egyesüljön-e a megye- székhellyel. . Rövidesen megérkezik Ber­ki Mihály, a község megyei tanácstagja és Molnár Pál, a járási hivatal képviselője. — Meg is kezdhetnénk — javasolja az elnök — úgy nézem, szépen összejöttünk. Szilváskő. Róna-telep, Vízvá­lasztó, Pintér-telep, Inászó. Az itt élő emberek élete el­képzelhetetlen Salgótarján nélkül. Legtöbbjük a megye- székhely gyáraiban. üzemei­ben. vállalatainál dolgozik. Ügy néz ki a dolog, már hosszú idő óta, mintha Zagy­varóna egyik külvárosa len­ne Salgótarjánnak. Gyakran járnak a buszok. Piacra, vá­sárolni. szórakozni legtöbb­ször Salgótarjánba jönnek a zagyvarónaiak. Hat óra után néhány perc­cel elcsendesedik a terem. Megkezdődik a falugyűlés. Dudás Ferencé a szó: — A mai nap fontos ese­ményként szerepel települé­sünk történetében. Ami en­gem illet. meggyőződésem, hogy a csatlakozás újabb lé­pést jelent a fejlődésben. Szabó János, a tanácselnök ezután részletesen és alapo­san ismertette Zagyvaróna történetét, múltját, az embe­rek kívánságait, az egyesí­téshez fűzött reményeket. Felelősségteljes a döntés, he­lye van a vitának. Hozzászólásokban nem Is volt hiány. Egymás után emelkedtek a kezek a ma­gasba. Kisebb-nagyobb kér5 dések. gondok merültek fel. De lényegében valamennyi fontos azok számára, akik itt élnek, ezen a szétszórt tele­pülésen. Többen kérdezték: a Salgótarjánhoz való csatlako­zás után mennyiben változik az itt lakók élete? Balázs József, az erőmű munkása így fogalmazott: — Nyugodt szívvel mond­hatom, hogy támogatom az egyesítést. Csak nyer vele a község. Mert nem mindegy, hogy a városhoz tartozunk-e, vagy sem? De azt is meg­mondom, hogy javítani kell a közlekedésen. Mert igen gyakran kimarad a busz. az­tán csak mérgelődünk. A pa­takot is szabályozni kell. már egészen benőtte a fű. A ter­vek és elgondolások, amelyek a következő évekre vonatkoz­nak, szépek. Most az a lé­nyeg, hogy mennyit csiná­lunk. Mert a számokból csak úgy lesz valóság. Elmondta a véleményét Földi László tanácstag. Zsol­nai Gyula Rónafaluból és Hulitka Pál. aki ugyancsak a tanács tagja. Dávid József, a község kommunistáinak sza­vát tolmácsolta. Egy bizo­nyos: akik felálltak. hogy véleményt nyilvánítsanak, ki­vétel nélkül javasolják a csatlakozást, mert az élet kö­veteli meg a továbblépést. Szóba kerültek aggodalmak is Ez természetes. Dr. Hege­dűs Károly, a Salgótarjáni városi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának titkára a tanács nevében megnyugtatta az ag­godalmaskodókat. — Azon leszünk, hogy a negyedik ötéves terv célkitű­zései megvalósuljanak. A to­vábbi tervek pedig együtt születnek majd a salgótarjá­ni elképzelésekkel. Zagyvaró­na ugyanolyan része lesz a megyeszékhelynek, mint bár­melyik település. Ezutárt következett a sza­vazás. Elhangzott a kérdés: ki javasolja, hogy Zagyvaró­nát Salgótarjánhoz csatolják? A válasz egységes, igen volt: minden kéz a magasba emel­kedett. A falugyűlés után rendkívü­li ^ tanácsülést tartottak a ta­nács tagjai. Határozat szüle­tett az egyesítésről. Az egyik tanácstag pedig így búcsúzott: — Remélem, jól döntöttünk, és a csatlakozásnak a falu minden egyes polgára csak hasznát látja.. 1 Csata! Erzsébet Üj lakások Balassagyarmaton Valóban. A zagyvarónaiak teljesen megtöltötték a műve­lődési ház televíziós szobá­ját. Sokan kinnrekedtek. — Egyszerű a dolog — mondja a titkár. — Kinyit­tatjuk a nagytermet. Nem is tudom, mikor volt arra szük­ség, hogy ilyen esemény al­kalmává a nagyteremre le­gyen szükség. Persze, ez min­denképpen jó dolog. Azt bi­zonyítja, fontos dologban dön­tünk. érdemes meghallgatni az emberek szavát. Bőven hangzott vélemény, nem vitás. De Zagyvaróná­hoz pontosan hét település tartozik. Zagyva, Rónafalu, Balassagyarmaton az el­múlt év decemberében alakult harminchárom taggal a Mik­száth Kálmán Lakásépítő. és -fenntartó Szövetkezet. Az év elején szerződést kötöttek az építőkkel 16 lakásból álló négy lakótömb elkészítésére. Az építők nagy 6zorgalommal dolgoznak. így a munkák jól haladnak. Elkészítették a föld­szint födémszerkezetét. Az egyemeletes épületekben a két és fél szobás, kertes lakások 250 ezer forintba kerülnek. Az építők azt ígérték, hogy nyolc lakásba már az idei ka­rácsonyra beköltözhetnek a tulajdonosok. A további nyolc lakást a jövő esztendő köze­pén adják át Emberek a Királyréten talán a bölcsőjét Is az erdő rengetegében ringatták. Vagy a piros arcú Burik Vilmos, akit a balta széles vállú férfivá for­mált. Aztán a többiek, akik itt keresik kenyerüket az er­dőn, ahol nevelik, aztán ki- döntik a fát. Szabó István, az erdőmérnök élsősorban így látja a Börzsönyt, csak má­sodsorban annak romantiká­ját. Komor tekintetű ember az erdész. Hangja is mély. Haját meglepte a dér. Életét az erdőn töltötte, az erdőért. Feltekint, hogy megfontolja amit mond. — Az erdő nem női fel ma­gától. Az erdő él, hogy az embereknek életet adjon, az­tán meghal, hogy újra szüles­sen. .. Forgalmas az élet az erdé­szet központjában. Erdőszagú emberek jönnek, akik most kint a Cseresznyésben vág­nak. Dőlnek a szép, nagy szálfák. Fent, a Hideghegyen művelnek. Királyháza felé pedig bozóttól takarítják a növekvő erdőt. Szállítójár­művek forognak a rakodón. Nyögnek a motorok terheik­kel, mert süppedékes a talaj. Ide is elért az esős időjárás. A takaros erdészetet nem ke­rülik el az emberek. Vezető­jükhöz jönnek, aki mély han­gon, a nagy forgatagban is nyugalmat árasztva adja az utasításokat. Az erdészetben, akár a hadseregben minden­nél fontosabb a fegyelem. Az erdőmérnök szobája előtt egy másik helyiségben is éppen a fegyelemről volt szó. Oszvald János, a tapasztalt erdész ok­tatta a fiatalabb nemzedéket a vadászat szabályaira, a fegyver használatára. Szabó István hallgatta az okos be­szédet és halkan, hogy ne za­varja ott a munkát, betette az ajtót. A fegyelem akár a só, nél­külözhetetlen a mi mun­kánkban. A fegyelmezetlen számára sok veszélyt rejteget az erdő. Gépek, fegyver, és a halasztást nem tűrő feladat... Az idén tizenötezer köbmé­ter fát kérnek Királyréttől, hogy a télen melegek legye­nek a családi otthonok és az ipar se nélkülözze a nyersa­nyagot. Ezért a temérdek fá­ért keményen dolgozni kell. A több karnyi százéves fák hirtelen lejtők szikláiban ka­paszkodnak. Lehozni onnan, igazi férfimunka. De lehozzák, mint ahogy eddig még mindig megtették a királyrétiek kö­telességüket. Ha a Börzsöny beszélni tudna, arról szólna elsőnek, hogy jó gazdái az er­dei emberek. Ott bent az er­dészet vezetőjének irodájában életre is kelt ennek gondola­ta. Szabó felnézett. Tekinteté­ben indulat. — Az erdő az embereket szolgálja, mégis tőlük kell fél­teni igazán... _ Tavasszal, aztán ilyenkor, ősszel, amikor szárazra zsu­gorodik a lomb, gyúlékonnyá válik. Sokan a kirándulók kö­zül megfeledkezve . magukról, tüzet okoznak. Az erdészek vigyáznak, hogy elkerülje körzetüket a pusztítás. Nem tesznek szemrehányást. Szót­lanul őrködnek. Amikor a kirándulók zajától elcsendese­dik a völgy, ők takarítják el az elszórt hulladékokat. Jó gazdái ók az erdőnek, aki ott keres felüdülést, ezt az erdő- szeretetet tanulja meg az er­dészektől. A Királyrétre beköszöntött az este. Egész nap borongott a heg3'ek fölött. Alkonyaira nyugat felől megnyílt az ég. Szabó István olvasott belőle. Eltervezte másnapra a tenni­valót. Hozni kell a fát a hegyről, mert hűvösödnek az éjszakák. Csóványoson a szarvasok is nyugtalankodnak. Nászra készülnek, és az ősz­nek ez csalhatalan előjele. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1972. augusztus 27., vasárnap 3 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents