Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-03 / 181. szám

Ni sics béke Britanniában Szükségállapotot hirdet a kormány Egyre nagyobb nemzetközi támogatást kap a 43 ezer an­gol dokkmunkás natodik nap­ja hivatalos országos sztrájk­ja, amellyel munkaalkalmaik biztosítását követelik. A Szakszervezeti Világszö­vetség szállítási szekciója le­velet intézett minden társ­szakszervezethez cs baráti munkásszövetséghez. Az SZVSZ felkérte a szállítási dolgozó­kat, hogy minden lehető esz­közzel támogassák az angol dokkmunkásokat. Az angol kormány felkészült arra, hogy szükségállapotot hirdessen ki. A szükségálla­potnak csak az időpontja bi­zonytalan — feltéve, ha a munkaügyi tárgyalások nem koznak sikert. Az angol szakszervezeti fő­tanács, a TUC, szerdán meg­állapodást írt alá a gyáripa­rosok országos szövetségével. A megállapodás értelmében a munkavállalók és a tőkések kollektív testületé „független békéltető és döntőbiráskodó szervet” hoz létre. Elkoboztak a Spiegelt Lonaonban §úlyos feszültség: Belfastban Súlyos feszültség alakult ki szerdán Belfastban. Az IRA lesipuskásai megsebesítettek két munkást, mire gyártelepü­kön, a Sirocco Engineering gyárban, tiltakozásul, leállt a termelés. A gyárból, amely kizárólag protestánsokat fog­lalkoztat, több száz ember vonult ki és fenyegető hangu­latban megindult a szomszé­dos katolikus lakta városrész felé. A hadsereg nagy erőkkel vonult a helyszínre. A belfasti incidens növel­te egy protestáns pogrom be­következtének veszélyét. Az északír polgárjogi szövetség nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy életbevágóan fontos az erőszak alkalmazá­sáról való lemondás, mind­két fél hagyjon fel a fegy­veres erőszakkal. A politikai frontokon las­san érezhető mozgás indult meg. Miután a katolikus SDLP párt (Északír Szociális, Demokratikus és Munkáspárt) parlamenti képviselői Dublin- ban jártak az ír kormány kép­viselőinél, Whitelaw meghívta a párt vezetőit megbeszélésre. Újabb heves légitámadások (Folytatás az 1. oldalról) gom parancsnokság szóvivő­jének közlése szerint 2000 tü­zérségi lövedék zúdult a kor-, mányerők állásaira, a tarto­mányi székhelytől északkelet­re és délkeletre. A csehszlovák fővárosban szerdán megtartott sajtóérte­kezletén Duong Duc Ha, a , VDK prágai nagykövete be­! w számolt a vietnami nép ellen folytatott amerikai háború ki- szélesítéséről. Elmondta, hogy ■ az Egyesült Államok taktikai j bombázóinak egyharmadát és B—52-es nehézbombázóinak a felét veti be a vietnami frontokon. A VDK gát- és vízműrend­szere ellen az. utóbbi három hónapban az amerikai légierő százharmincötször intézett. lé­gitámadást. A gátrendszer 58 szakaszon megsérült és találat ért 46 fontos vízmüvet — mondta a nagykövet. Hangsú­lyozta, hogy a gátak bombá­zásával az amerikai kormány súlyos árvizet akar előidézni az országban. Duang Dúc Ha beszámolt ar­ról, hogy csupán júliusban 100 óvodát, 60 iskolát, 32 egész­ségügyi létesítményt, továbbá sok gyárat és állami gazdasá­got ért bombatalálat. Az ame­rikai repülőgépek nem kímé­lik a templomokat, sőt, még a tengerparti üdülőket sem. A nagykövet közölte, hogy az utóbbi három hónapban az ország légiereje több mint 300 amerikai támadó repülőgépet, köztük kilenc B—52-es bom­bázót lőtt le, és tovább növe­kedett a foglyul ejtett ameri­kai pilóták száma. (MTI) Az angol kormányhatóságok nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a párttal való együttmű­ködésnek, ami az IRA „pro- vóinak” visszaszorítása után — mint remélik —, a katoli­kus lakosság megnyeréséhez vezethet. Londonban a kormányerőket kellemetlenül érintette a Spiegel című nyugatnémet he­tilap legutóbbi számában meg­jelent interjú, amelyet a lap londoni tudósítója készített Seamus Twomey-val, a „pro- vók” belfasti egységeinek pa­rancsnokával. Twomey kije­lentette: Whitelaw tanúk előtt, írásban tett ígéretet arra, hogy az angol katonák tűzszü­netet fognak tartani. Az alku­ban, amelyet az IRA-vezérek egy titkos londoni megbeszélés alkalmával állítólag kötöttek, szó van arról is, hogy az angol katonák nem tesznek kísérle­tet az IRA-gerillák letartózta­tására és nem lépnek be a „no-go” („ne lépj be”) öveze­tekbe. Twomey nem takaré­koskodott a jelzőkkel, ame­lyekkel kifejtette Whitelaw jellembeli tulajdonságairól al­kotott nézeteit. A brit alsóház csütörtökön megtárgyalja az ügyet, első­sorban amiatt, mert a jobb­oldali Enoch Powell képvi­selő az IRA-val való tárgyalá­sokat árulásnak nevezi. A Spiegel szóban forgó szá­mát kivonták az angliai forga­lomból. (MTI) Jarriog újra tárgyal Egyiptomi miniszter utazik New Yorkba New Yorkba érkezett Gun- nar Jarring, az ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja, hogy a következő hetekben folytas­sa tanácskozásait a válságban érdekelt országok képviselői­vel a békés megoldásról. Jar­ring ezután újabb jelentést tesz majd Waldheim főtit­kárnak. New Yorkban az is isme­retessé vált, hogy vasárnap a világszervezet székhelyére ér­kezik Murad Ghaleb egyipto­mi külügyminiszter és szemé­lyesen vezeti a tanácskozáso­kat Egyiptom részéről Jar- ringgal. Ismét megkezdődtek a tárgyalások ezúttal Bonnban r- Michael Kohl (jobb oldalt) NDK államtitkár és Egon Bahr NSZK-államtitkár között a két német állam kapcsolatairól Jó kezdet a fiifti fővárosban Helsinki már régebben kifejezetten -jó csen­gésű városnév valamennyi békeszerető em­ber számára. Északi rokonnépünk fővárosa volt az egyik színhelye a tömegpusztító fegy­verek korlátozásáról folytatott szovjet—ame­rikai SALT-tárgyalásoknak. Amint egyre kö­zelebb kerül a konkrét előkészítés szakaszá­hoz az európai biztonsági konferencia, úgy esik mind több szó a finn fővárosról ebben a vonatkozásban is. Mindez nem véletlen: a finn kormány konstruktív, .minden enyhülést támogatni kí­vánó politikájának egyenes következménye, amely vitathatatlanul növeli az ezer tó orszá­gának nemzetközi tekintélyét. Most újra rendkívül jelentős tárgyalások kezdődnek Helsinkiben. A Finn Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kép­viselői ülnek a tanácskozóasztal körül, és a téma nem kisebb horderejű, mint az NDK finn részről történő elismerése. A megbeszélések még csak az előkészítés szakaszában vannak. Sok akadályt kell még leküzdeni, amíg a most kezdődött eszmecsere írásos megegyezéssel érhet véget, de a cél feltétlenül megér minden erőfeszítést. A megegyezés nemcsak a két ország viszonyla­tában, hanem összeurópai és ami ezzel egyet jelent, világviszonylatban is nagy lépést je­lentené előre. A jelenlegi enyhülés örvendetes jelenség, de minden elemi politikai iojika parancsolóan a következő, elkerülhetetlen lépés, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi, tel­jes jogú elismerése felé mutat. Az európai és ezzel a nemzetközi légkör csak úgy fejlőd­het tovább a béke és a biztonság irányában, ha az eddigi fejleményeket nem követi stag­nálás, megtorpanás. Pontosan ennek az igazságnak a felisme­rése vezette a finn kormányt arra a döntés­re, hogy segít elkerülni a megtorpanás ve­szélyét. Helsinki vállalta a precedensteremtő szerepet és ezért elismerést érdemel. Ugyan­akkor Bonn még nem volt hajlandó ' ér­demben válaszolni a finn felhívásra, hasonló tárgyalások megkezdésére, pedig .éppen mpst kezdődött meg a Kohl—Bahr tárgyalások új szakasza, Sok tekintetben Bonntól függ, lesz-e ered­mény Helsinkiben. Ha Brandt és munkatár­sai valóban levonják a Hallstein-döktrína kó­ros korszakának minden tanulságát, nem gördítenek akadályt a finn kezdeményezés elé. Az NDK elismerése a továbblépés kul­csa, ezzel kapcsolatban nem lehet helye a je­lenleg tapasztalható bonni tétovázásnak. Az amerikai légierő nagyarányú sorozatos légitámadásokat intéz a VDK ellen. Mint a VNA jelentette, a légvédelem számos amerikai repülőgépet lelőtt. Kép: Harckészültségben a légvédelmi tüzérség az észak-vietnami Na Ha tartomány ' Nam Dinh városában Első lépés m megbékélés felé A közelmúltban megtartott Indiai—pakisztáni csúcstalál­kozó eredményeként Indira Gandhi indiai miniszterelnök bejelentette, hogy országa visszaadja Pakisztánnak az indiai csapatok által tavaly decemberben elfoglalt terüle­teket. Az indiai hadsereg 14 609 km2 pakisztáni ország­részt tart megszállás al itt a pakisztáni csapatok pedig 314 km2 indiai területet ellen­őriznek. Térképünk az. érintett terü­leteket ábrázolja SZOVJETUNIÓ 'V-:(- (\ • \ mw ^ \L' :l na vaű,w;x.v4 •^viv/Xv/.Muzaffarabad^K ^ X ®Y’-: °Sri \ ISLAMABAOhü • kV*** Js'j nagar y^Kutch \ 9 , ;s°fin Vitís terület fc T97T-BS tiáborűban r I« indiai hadsereg által elfoglalt terület, a pakisztáni csapatok által elfoglalt terület. NÓGRÁD - 1972. augusztus 3., csütörtök LONDON GÖRCSÖS erőfe­szítései ellenére sem enyhül az észak-írországi helyzet. A tartományban állomásozó 21 ezer brit. katona ugyan le­rombolta a katolikus negye­deket körülvevő barikádokat, de ezzel még nem oldotta meg a kritikus kérdést; tu­lajdonképpen minden maradt változatlan, mivel azok a bi­zonyos kritikus pontok nem Londonderry vagy Belfast ilyen vagy olyan felosztása- ■ ban lelhetők, s nem is az IRA ideiglenes, illetve állan­dó szárnyának állásfoglalá­saiban keresendők, hanem az emberek lelkében, szívében és eszében. Ulster népe az el­telt feszült három esztendő alatt körülbelül annyit szen­vedett, amennyit azoknak az országoknak a lakossága, ame­lyeket kolonialisták támadtak és támadnak. S a sok törődés, szenvedés Európa nyugati fe­lében zajlott le, a XX. szá­zad második részében, amikor az emberiség jobbik hánya­da a humanizmus és haladás jelszavát tűzte zászlajára. Mint a híradásokból kitű­nik, az unionists jobbszárny nem adta fel korábbi állás­pontját: ragaszkodik London­hoz, ß mindahhoz, amit ez számára jelent. A brit hatal­mi módszerek lényegében azt szolgálják, hogy időtlen Idő­kig változatlanul hagyják azokat az előjogokat, amelye­ket az Angliához hű rétegek élveznek immáron századok óta. Észak-lrország és Nagy- Britannia viszonya tulajdon­képpen egy jól leplezett modern rabszolgaságot mutat, amelynek során, a gyarmat- tartó uralkodó osztály kine­velte a maga kistestvérét, s annak segítségével igyekszik Angol fegyverek árnyékában kordában tartani a létszám­ban nagyobb elégedetlenke­dőket. A helyzet annál, is bi- zarrabb, mivel jelen esetben az elnyomottak bőrének szí­ne is ugyanolyan, amilyen az elnyomóké. Bernadette Devlin, az északír polgárjogi mozgalom híres vezetője szinte teljesen reménytelennek látja a hely­zetet. Véleménye szerint a néhány hónapja bevezetett angol közigazgatás nem ol­dott meg semmit: London megbízottja csupán csak tol- dozni-foldozni próbált,' holott a problémát csak generálisan lehetne megoldani. A köztár­sasági érzelmű katolikusok csak abban az esetben lenné­nek Nagy-Britannia hívei, ha nem csalódtak volna már annyit, s ha csak minimális esélyt is látnának sorsuk ja­vulására. Erről azonban egye­lőre szó sincs: Észak-íror­szágban a katonai erőszak az úr, és a fegyverek, bombák beszélnek. HIBA LENNE természete­sen ha a tartományban ki­alakult zavaros helyzetért egyedül Londont tennénk fe­lelőssé. A fő felelősség két­ségtelenül a királyi kormányt terheli, ám a válság elmé­lyülésében jelentős szerepet játszik a progresszív szárny egyenetlensége, az egység hiá­nya is. Az ír Köztársasági Hadsereg, amely kezdetben elég jól juttatta kifejezésre a katolikus tömegek követelé­seit, az idők folyamán két részre szakadt. A türelmetlen, a politikus magatartást taga­dó ideiglenesek leggyakrab­ban a terrorhoz nyúltak, ami viszont törvényszerűen maga után vonta a brit hadsereg éles reagálását. Az IRA ál­landó szárnyának vezetősége levonta a megfelelő következ­tetést. Körülbelül*egy hónap­ja — ki tudja hanyadszorra — figyelmeztette a provizóri- kusokat, hogy az indokolatlan robbantások, lövöldözések és az ártatlan emberek életét is kioltó egyéb terrorcselekmé­nyek csak ártanak Észak-lr- onszág népének, s lehetetlen­né teszik a szervezett politi­kai harc megvívását. A fi­gyelmeztetés azonban pusztá­ba kiáltott szó volt. Az ideig­lenesek, a reakciós UDA módszereit követték továbbra is, amire a brit hatóságok le­tartóztatásokkal, internálá­sokkal válaszoltak. Kedd éjjel és szerdán egész napon át folytatták London­derry és Belfast katolikus ne­gyedeiben a házkutatásokat, frország Kommunista Pártja nyilatkozatban ítélte el az angol katonák újabb és újabb rohamát, s rámutatott, hogy ez az akció nem járul hozzá a válság megoldásához, sőt, még jobban kiélezi azt. Úgy tűnik; Londonnak nincs is más célja, minthogy a végső­kig feszítse a húrt, majd egy utolsó nagy rohammal kato­nai úton számolja fel a pol­gárjogi mozgalmat. Erre mu­tat az' is, hogy egyáltalán nem veszik figyelembe a leg­nagyobb ulsteri ellenzéki párt javaslatát, miszerint keres­sék a válság politikai megol­dásának lehetőségét. . Mi lenne ez a lehetőség? A köztársasági érzelmű kato­likusok elszakadást és önál­lóságot követelnek. Ez' azon­ban pillanatnyilag teljesít- hetetlennek látszik. A járha­tóbb út a tartomány gazdasági helyzetének ' megszilárdítása, elsősorban a munkanélküliség enyhítése, új munkalehetősé­gek megteremtésével. Vagyis fel kellene számolni azokat a félgyarmati állapotokat, ame­lyek ma Észak-Irországot jel­lemzik. Különösképpen fi­gyelmet érdemelne a feldol­gozóipar fejlesztése, ' vala­mint á mezőgázdaságban fog­lalkoztatott lakosság életkö­rülményeinek fokozott javítá­sa. A polgárjogi mozgalom eredeti követelései ezeket a tennivalókat fogalmazták meg. Heath miniszterelnök kormánya azonban nem vette figyelembe az indítványokat. IÁ: HÁROM ÉVE TART és vá­lik mind élesebbé az ul6teri válság. Pillanatnyilag még megjósolni sem lehetne, mi- 'korra és milyen eredménnyel ér véget. Az, hogy London nap nap után duzzasztja a tartományban állomásozó ka­tonai egységek létszámát, semmi jóval nem biztat. To­vábbra is számolni kell az erőszak fokozódásával, s az­zal, hogy Észak-lrország so­kat szenvedett katolikus tö­megei — vagyis a tartomány legszegényebb rétege — argói fegyverek árnyékában élik napjaikat. Sz. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents