Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-03 / 181. szám

A m4<ramin<)szen<i fatelepen Rönk és terméke Beszélgetés Nagybátenyban Példás kapcsolat hitelező, beruházó és kivitelező között ftlátramindszent alatt, köz- tétlennek tűnik, de az az böző léceknek és ezerötszáz v.etlen a vasútállomás mellett igazság, hogy Mátramind- köbméter készterméket is ké- hatalmas daru illeszkedik a szentről nagy mennyiségben szítenek. Felszerelésük: külön- környezetbe. Megkapó lát- szállítanak papírfát Ausztriá- böző fűrészgépek, gyalugépek, vány a vasváz és a sötéten ba. Hasonlóan Olaszországba, formázok, szabdalok, és az az zöldellő hegyoldal. A daru hí- mégpedig a gyertyán- és cser- igazság, csak ők tudják pii v|talos neve: KKSZ, 10 ton- féléket. A nyugatnémetek a mindenre alkalmasak még. nás, fixpályás. A hatalmas bükköt keresik. A szállítás Két műszakban dolgoznak, szerkezet megváltoztatta a előtt gondosan kérgezni kell A. fél év alatt végzett munká­Munkában a daru. A kezelőfülkében Szentes András és Kun Géza környék képét. Arról van szó, hogy a nagybátonyi er­dészet, amely gondozója a Mátra északi rengetegének, Mátramindszenten létesítette a környék legnagyobb fatele­pét és fafeldolgozóját. A he­gyek kincséből 15—20 000 köbmétert itt tárolnak. Hajas Gyula, a telep vezetője be­mutatta a telepet és a fafel­dolgozót. Rönkhegyek között vezetett, hamisítatlan erdőil­latban, mert a szállítójár­művek megállás nélkül hord­ják az erdőből a fát. Neki is panasza, mint sokaiknak: — Csak az idő kedvezne egy kicsit. Nekünk a csapa­dék nagy ellenségünk. Sárba fulladnak a járművek, a fa pedig kellene... Az ember azt hinné, végte­len időkig elegendő a fa­mennyiség, ami a telepen van. Nem így van, nem győ­zik kieiégíteni az igényeket. Kint a vasút mellől gép zú­gása hallatszik. Kérgezik a szállításra kerülő fát. A te­lep vezetője magyarázza: — A rönkök kérgének le­szedése az egyik legfontosabb művelet a telepen. Arról van szó, hogy az el­múlt évben 2300 köbméter papírfát szállítottak innen az országba és Európa legkülön­bözőbb részeibe. A szakmá­a rönköket, hogy megóvják a fülledéstől. Az idén emelke­dett a mátrai fa iránt az ér­deklődés. Csaknem háromezer köbméter papírfát igényeltek. A telep vezetője mutatta a gondosan tárolt fát: — Természetesen az igé­nyeket maradéktalanul kielé­gítjük. A kérgezőgépek zúgásával megtelt a telep. A lehántott fa illata terjengett a levegő­ben. Valamikor ezt a műve­letet kétnyelű késsel végezték az erdei munkások. A mind­szenti telepen automata gé­pekkel gyorsítják a munkát. — Az ipari fa előállítása feladataink egyikét képezi — mondta a telep vezetője. A daru nagy mennyiségű fát markolt fel és Szentes András darukezelő parancsá­ra lustán elindult a síneken. A tűzifát raktározta. Ebből is jelentős mennyiséget szállíta­nak Budapestre. Salgótarján­ba, Egerbe, a TUZÉP-telepek- re. Aztán a dél-európai or­szágokba, amelyek közül leg­nagyobb vásárló Olaszország. Bazsalya Ervin, a rönktelep szomszédságában levő fafel­dolgozó vezetője vette át a szót. Erdésztechnikus, olvas a fa erezetéből. Háromezer-hat- száz köbméter anyagot dol­goznak fel, részben parkettá­juk bizonyítja, hogy nagy szorgalommal. Ugyanis az er­re az időre kitűzött tervüket 110 százalékra teljesítették. Sokoldalú a feladatuk. A bá­nyadeszkától kezdve parket­táig mindenféle faárut gyár­tanak. Legnagyobb mennyi­ségben parketta készül a fa- feldolgozóban. Bazsalya a fél­reértések elkerülése érdeké­ben magyarázza: — Készítünk mi készpar­kettát is, de nagyobb meny- nyiségben félkész állapotban szállítjuk ezt a termékünket a feldolgozóüzemekbe. Pezsgő az élet ezen a nagy kiterjedésű fatelepen. A Mát­ra ontja a fát. Azt mondják, hogy a következő évek vala­melyikében még tovább kor­szerűsítik és nagyobbítják a telepet. Mikor elköszöntünk vendéglátóinktól arra kértek, emlékezzünk meg munkájuk legfőbb segítőiről, a vasútál­lomás vezetőiről. Szívesen tesszük, hiszen rajtuk sok múlik, hogy a mindszenti fa­telep zavartalanul dolgozhas­sák. B. Gy. NAGY A HATÁR. Ember legyen a talpán, aki egy nap alatt bejárja. Cered, Zabar, Szilaspogony, Bárna és még Rónafalu is ide tartozik a ki­lenc és fél ezer holdas közös, gazdasághoz. Ebből alig több mint négyezer a szántó, sok az erdő és van legelő és még 100 holdas gyümölcsös is. Most a kalászosokkal van baj. Ceréden, a termelőszövet­kezet központjában a vezetők közül csak a főkönyvelőt, Ko­vács Alfonzot találjuk. A töb­bieket elnyelte a határ. Nem csoda. Így szokott ez lenni aratás idején. Most pedig nem is akármilyen, hanem igen nehéz aratás van. Valaki ta­lálóan jegyezte meg: Ügy kell ellopkodni a termést az időjárás elől. Sok az eső, a csapadék, amikor napsütésre, száraz időre lenne szükség. — Az idén 1250 hold kalá­szosunk volt. Ebből 644 hold a búza, 413 hold tavaszi ár­pa. Volt rozs és zab is van — tájékoztat a főkönyvelő. Becslésem szerint az aratás 75 százalékát a mai napig liteddig) elvégeztük. Négy kom­bájn van most a >-ónai részen, az árpát vágják. Ezenkívül öt kévekötő aratógép dolgozik. Olyan a terület, hogy ter­vezni kellett a kézi aratást is. Harminc aratópárral kötöt­tünk szerződést. — A felkészülés megvolt. A kombájnosok, gépkezelők ver­senyét is megszerveztük. Ju­talmat kapnak az elsők és a teljesítménytől függően célju­talmat is. A gépeket jól előké­szítették, ennek köszönhető, A parketta alapanyaga. Gondosan kell tárolni, hogy szá­radjon, amíg elszállítják ban járatlan embernek hike; oak, bányadeszkának, külön; hogy eddig még nem volt je; A beruházásokban járatos szakemberek sokat tudnának beszélni arról, hogy mennyi gonddal, nehézséggel, prob­lémával jár egy-egy nagyobb építkezés előkészítése, a szükséges pénzeszközök meg­teremtése, a megfelelő kivite­lező kiválasztása, a beruházás lebonyolítása. S eközben mennyi-mennyi ellentét, tisz­tázásra váró kérdés, súrlódás adódhat hitelező, beruházó és kivitelező között! Nehezen is lehet elképzelni olyan építkezést, ahol ne for­dulna elő néha-néha zökke­nő, ne szólnának időnként közbe kedvezőtlen tényezők. A Budapesti Harisnyagyár nagy­bátonyi gyáregységének épít­kezése mégis jól példa arra, hogy igenis meg lehet terem­tem a beruházásban érdekel­tek között a kívánatos össz­hangot. Vajon mi kell hozzá? Nem ritka vendég Nagybá- tonyban dr. Gáldi János, a ha­risnyagyár gazdasági igazgató- helyettese. Legutóbb a „hitele­ző”, a Magyar Nemzeti Bank képviselői, dr. Nagy Ottó és Pálka Miklós társaságában járt a Katalin II-i bányaépületben létrehozott üzemben, hogy tá­jékozódjék az új üzemcsarnok építéséről. Azt hiszem, Gyökér Sándor üzemvezető nem­igen panaszkodhat, hogy „odafönn” nem viselik szívü­kön a nagybátonyi beruházás sorsát. E látogatás alkalmával beszélgettünk a beruházás helyzetéről a partnerek kö­zötti kapcsolatról, a harisnya­gyár terveiről és a nagybáto­nyi üzem jövőjéről. S „mellé­kesen” a feltett kérdésre is si­került választ kapni. Dr. Gáldi János elmondta, hogy a negyedik ötéves terv végéig előreláthatóan há­romszáztízmillió forintot költ gyáregységei, üzemei korszerű­sítésére, rekonstrukciójára a harisnyagyár. A nagybátonyi beruházás nagyságát és jelen­tőségét mutatja, hogy ennek mintegy egynegyede itt kerül fölhasználásra. Az új gyár­egység létrehozására szánt hatvanmillió forintból kö­rülbelül harminchéümillió fo­rint az építési költség, a többi gépi beruházás. A ha­risnyagyár — az országos irányelvekkel összhangban — arra törekszik, hogy főleg Korszerű, termelékeny gépekbe fektesse pénzét, a háromszáz­tízmillió forint nagyobbik há­nyada ezt a célt szolgálja. Nem kell különösebben bi­zonygatni, hogy a népgaz­dasági és a vállalati érdek a harisnyagyári rekonstrukció esetében egybeesik. Termékeik iránt, évről évre nő a kereslet, elegendő csak a harisnyanad­rág rohamos térhódítására gondolni. Az igények kielégí­tése népgazdasági és vállalati erdek. Nagyobb termelés, jobb minőség pedig elképzelhetet­len állandó korszerűsítés, fej­lesztés nélkül. A banknak kétségtelenül jó partnere a harisnyagyár, kü­lönben miért is adna hitelt a beruházáshoz, amikor köztudo­mású, hogy alaposan meg kell gondolnunk, mire költjük a pénzünket. A hitelügyletnek jó néhány száraz, üzleti előfel­tétele van, többek között meg­nyugtató választ kell kapni a pénzügyi szakembernek a legfontosabb kérdésekre: szi­lárd-e a beruházó anyagi helyzete, rendelkezik-e bizton­sági tartalékkal, van-e jövője, képes-e a kölcsön visszafize­tésére, s mennyi idő alatt? Egyáltalán: mikorra térül meg a befektetés? A két banki szakember vé­leménye csak megerősítette, amit maga a hitelnyújtás té­nye igazol: megbízható anya­gi' helyzetben levő, fejlesztésre érdemes, a piaci viszonyok alakulásához gyorsan alkal­mazkodni tudó, előrelátó vál­lalat a harisnyagyár. S itt feltétlenül meg kell említeni A saécsényi művelődési köz­pont rendkívül érdekes bérleti sorozatot hirdet a jövő szín­házi évadra. A szervezés sok gondot jelent, de az ezzel fog­lalkozó munkatársak abból indulnák ki, hogy nem lehet elég korán elkezdeni a szín­házat értő, és szerető közön­ség nevelését. — Az a célunk — mondot­ta öze László igazgató —, hogy valamennyi korosztály részére biztosítsuk a színház- látogatás lehetőségét. Már fi­atal korban szeretnénk meg- kedveltetni a gyerekekkel a színházat, a művészet megbe­csülését. Ennek jegyében állítják ösz- sze az ősszel induló évadot. A legfiatalabbaknak változatla­nul az Állami Bábszínház elő­adásai jelentenek maradandó élményeket. A bérlet ára 10 forint. A gyerekek az első előadáson Lekvár Peti ka­landjaival ismerkednek meg. azt is, ha az árleszállítás óta átmenetileg hiánycikké is vált a harisnyanadrág, a fej­lesztés révén ez a gond Is megoldódik. A rekonstrukció során a termelői kapacitás évi másfél millió harisnyanadrág­gal emelkedik. Jól választotta meg a beru­házó a kivitelezőt is. A nóg­rádi szénbányák építőrészle­gének érdeke, hogy ne valljon szégyent ezzel az építkezéssel, hiszen ennek a viszonylag új­keletű vállalkozásnak létérde­ke, hogy megalapozza hírne­vét, s el ne játssza esetleges későbbi megrendelői bizal­mát. Maga a Nógrád megyei Tanács tízmillió forinttal tá­mogatja a beruházást, mert a megyének is érdeke, hogy Nagybátony környékén ne le­gyenek elhelyezkedési gondok; legyen ipar és munkalehető­ség. Ezzel a kör bezárult. Ha az indítékok különbözőek is, az egyik törekvés, érdek vég­ső soron a másikat erősíti. Ta­lán ez a „titka” a példás együttműködésnek, ami fel­tétlenül jó dolog, hiszen a tét nagy. A tervek szerint 1974. közepére mintegy nyolcszáz dolgozóval, a jelenlegi meny- hyiségnek legalább kétszeresét termeli majd az új nagybáto­nyi gyáregység. A második előadáson pedig a Pomádé király kitűnő zenéjét és érdekes előadását élvezhe­tik az ifjú színházrajongdk. Az idén , nagy- sikere volt a Déryné Színház középisko­lás bérletének is. ezért a jö­vő évadra ismét meghirdetik a Tizenévesek és a Rab Ráby előadásaira. A Tizenévesek című darabról ankétot rendez a művelődési központ. A kö­zépiskolai bérletek ára 15 fo­rint. A felnőttekről sem feled­keznek meg Szécsényben. Az elmúlt évadban százötven bér­let talált gazdára. Az idén is­mét változatos és nagy érdek­lődésre számot tartó darabo­kat mutatnak be a művelődé­si házban- A bérlet alapján tervezik a Princ civilben, a Boldogságkereső, a Vándor­diák és a Szülő is ember cí­mű előadások szinrevitelét. Sz. F. K, S, Színházi tervek Szécsényben Dacolnak az idővel a ceredi aratók lentősebb géphiba. Igaz, az egyik kombájnon maga a mű­helyvezető, Cene Gellert ül, a többin Simon István, Bubró András és Singlár Barnabás, valamennyien szerelők dol­goznak. Mindegyiknek van társa is. Olyanok, akik jövő­re már önálló kombájnveze­tők lesznek. Az aratógépekkel is fiatal, de jól felkészült taraktorosok dolgoznak — hallgatom a tájékoztatót, köz­ben előkerül Hütter Csaba, a főmezőgazdász is. Ö folytat­ja számvetéssel: — A kombájnokra 820 hol­dat terveztünk. Ebből 450 hold már megvan. Kévekötő ara­tógépekre 225 holdat, de már 350 holdat levágtak. Kézi ara­tásra 204 holdat terveztünk, amiből 100 hold kész és még mindössze 46 hold lesz. A töb­bit a gépek pl vég zik. A még visszaievő 350 holdból több mint 100 holdon már rendre- vágva a búza. Sajnos forgatni kell. Forgatásra az egyik ara­tógépet átalakítottuk, a kom­bájn rendfelszedőjével házasí­tottuk. Gyorsabb, tökéletesebb lett a forgatás. A kényszer megtanítja az embert — mondja a főagronómus. — Sajnos, nagyon nehéz az aratás. Korábban kezdtük mint máskor, és még jó, hogy a nehéz területeket soroltuk előre. Most kombajnolni any- nyit tudunk, amit a szárító; kapacitás is elbír. Jól előké­szített kombájnszérűnk van. A két szárítóberendezés a kezdettől éjjel-nappal dolgo­zik, de nagyon nedves a ga­bona. HÁROM CSÉPLŐGÉP is dolgozik, de nagyon silány teljesítménnyel. Nem csoda, mert még a szalma is annyi­ra nedves, hogy szinte pépes. Az eső meg állandóan zavar, de még a párás, ködös leve­gő is ellenünk van. Most az a legfontosabb, hogy minél ki­sebb veszteséggel és a minőség­re, a szárításra is nagyon vi­gyázva szorítsuk a munkát — magyarázza Hütter Csaba. Azt is megtudtam Cereden, hogy mióta az aratás megkez­dődött, nem tartottak vasár­napot. Sok volt a kényszer- szünet. Legutóbb vasárnap csak délután lehetett munká­ba állni, de este 11-ig dolgoz­tak és 550 mázsa terményt ta­karítottak be. A gépkezelőkről gondoskod­nak. Meleg ételt kapnak. Most pedig Rónán szállást. Egy me­zőgazdász irányítja a gépek, szállítóeszközök munkáját is. Nehéz, de megpróbálnak da­colni az idővel. Bárkivel be­szél az ember, valahogy érzi azt az egészséges nyugtalan­ságot, ami az erőfeszítésekre serkent. Nincs most fontosabb dolog az aratásnál, betakarí­tásnál. Ahogy mondják, a la- lajelőkészítés is sürget, de meg az is inkább ráér, csak amikor kell, legyen elég erő és gép, szállítóeszköz a beta­karításhoz. — Nagy ez a terület és a mi jelenlegi kombájnkapaci­tásunkhoz mérten 27 napra lenne szükség az aratás, be­takarítás befejezéséhez. Az ideális 10—12 nap lenne. A kalászosok most is beértek, vághattuk volna. Igaz, két éve egy kombájn volt, tavaly már kettő, az idén négy és még ennyi kellene a jövőben. Kiszámoltam, hogy most más- Eélszeres költséggel tudunk le­aratni, . betakarítani. Sajnos nem túlzók, ha 30 százalékos szemveszteséggel számolok. Lesz ennyi, annak ellenére, hogy tényleg igyekszünk min­dent elkövetni. Ez a veszteség pedig több mint négy új kombájn ára. Csak ezért mondtam. A FÖAGRONÓMTJS már ott tart, hogy az idei nyár ta­pasztalatait elemzi. Millió te­endője mellett már a jövőre gondol. Kint viszont már me­gint esni kezd. Idegesítő ez, még inkább erősíti a dacot. Nem szabad várni, minden lehetőséget, időt ki kell hasz­nálni, menteni a menthetőt, mert egy perc késésnek is nagy ára van. Bodó János NŰGRÁD — 1972. augusztus 3., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents